Dödölle

Egyszer egy tavaszon provance-i házában főzni tanutam Simone Becktől. Tisztán emlékszem minden szavára. Volt ott egy diák, egy szakács-oktató, valami vendéglátó-ipari iskola tanára, aki örökké a dolgok "technikájára" volt kíváncsi, és Simca minden szavát leírta a noteszébe, folyamatosan jegyzetelt. A többi négy diákot sokkal jobban érdekelte, hogy milyen lett az íze az ételnek, amelyet Simca főzött. Simca egyszer megelégelte a kérdezősködését, és kissé durván csak ennyit mondott: "Nincs technika! Egyszerűen csinálni kell. Most méricskélünk, vagy főzünk?"

Itt, Toszkánában én is megtanultam, hogy az egyszerűség felszabadít. Simca filozófiájának jegyében már mi sem méricskélünk a konyhában, csak főzünk. Minden szakács tudja, hogy az éppen rendelkezésre álló hozzávalók határozzák meg, hogy mit lehet, és mit nem. Különben is, a legtöbb étel, amelyet itt főzünk, annyira egyszerű, hogy lehetetlen megadni a receptjét, csak azt lehet elmondani, hogyan csináljuk.

(Frances Mayers: Napsütötte Toscana)

A dödölle... szerintem mindenki szereti. :-) Hm...

A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Majd a fele vizet leöntjük róla. Annyi maradjon csak, hogy a burgonya háromnegyedéig érjen körülbelül.

Aztán úgy ahogy van a burgonya, a főzővízzel együtt jó alaposan összetörjük, majd lisztet adagolunk és keverünk hozzá. És ha szükséges, még sózzuk. A keverés műveletét feltétlenül úgy végezzük, hogy a fazekat visszatesszük a tűzre, kis lángra. Ha nem így teszünk, az egész massza csak elfolyósodik. Szóval láng fölött csináljuk, és annyi lisztet adjunk hozzá, hogy teljesen kemény állagot kapjunk. A fakanálnak meg kell állnia benne, és a végén már annyira nehéznek kell lennie a keverésnek, hogy leizzadjunk tőle... :-) Na, ekkor jó! Igazság szerint annyira sűrűnek kell lennie, hogy a végén már nem is tudjuk keverni, csak a Jóisten tudja, hogyan, de valahogy elkalimpáljuk a burgonyás masszában a lisztet. Na ez a végső állag: "a-Jóisten-tudja-hogyan-bírtam-összekeverni"-sűrűség. :))

Úgy nagyjából azonban 6 főre: 80 dkg burgonya (lisztesebb fajta, én agriát használtam, és hámozva ennyi a krumpli), 20-30 dkg liszt.

Serpenyőben szoktam készíteni. Egy evőkanállal kisebb darabokat szaggatok a kevés olajba, és apróra vágott vöröshagymát is szórok rá. Szép piros-ropogósra süljön mindkét fele.

Ha több emberre készül, úgy szokták csinálni, hogy kiolajoznak egy tepsit, és abba szaggatják a dödölletésztát, majd megszórják vöröshagymakockákkal, és a tetejét is meglocsolják olajjal. A sütöben is szép pirosra tud sülni.

Ehetjük főételként önmagában tejföllel, vagy valamilyen salátával. Szaftos húsételek körteként is nagyon finom. Itt Zalában a vadpörkölthöz kizárólag dödölle jár köretként.

A nyári újkrumpli nem igazán alkalmas dödöllének, mert nagyon friss, vizes olyankor még ez a föld-csemege. Nyár végére, és aztán egészen az újkrumpli-szezonig alkalmas rá a régi, keményítős-lisztes érett burgonya.

A legfinomabb másnap, mert ha van maradék a dödölletésztából, az még szárad, keményedik, így a kis dödölléket még ropogósabbra, pirosabbra lehet sütni. Ha van maradékunk, hagyjuk hűvös helyen és ne tegyünk rá fedőt - hagy száradjon csak meg egy kissé.

Ha elfolyósodik a masszánk, az azt jelenti, hogy a lisztel való kikeverés műveletét elfelejtettük a tűzön, láng fölött végezni. Nem kihagyható "apróság", hanem ez a dödöllekészítés egyetlen és nagy titka. Ha ezt nem tesszük meg, nem dödöllét készítünk, hanem valamiféle krumplis masszát, ami ahogy adagoljuk hozzá a lisztet, csak egyre folyósabbá fog válni. Meg mi is egyre folyósabbá válunk: sírni fogunk és nem értjük, miért nem sikerült a dödöllénk.

Nokedli

Van egy elmaradásom. Sokszor írtam már a nokedlikészítésről, de precíze még nem. És itt a tojásosnoki-szezon.
Sokan azért nem készítenek nokedlit, mert félnek tőle, azt hiszik ez valami bonyolult ördöngőssség. Pedig ennél egyszerűbb dolog kevés van, mint nokedlit készíteni. És hát. Egy jó perkeltet csakis nokedlivel  - hacsak nem vadpörköltről van szó mert ahhoz a dödölle dukál - érdemes asztalra adni. El ne rontsátok holmi bóti tésztával a jó pörköltet!

Az egészből az a leghosszabb idő, míg felforr a főzővíz. Mert ezzel kezdjük: felteszünk egy nagy fazékban vizet forrni bő sóval. Három literhez kell körülbelül 2 csapottabb teáskanál só.
Míg a víz felforr, addig el is készül a nokedlitészta.

Háromféle nokedliszaggató létezik egyébként. Van a kis szeműt gyártó (a szögletes), vagy a nagyobb szeműt készítő (a nagy kerek) - ezt sztrapacskához szoktam használni -, és van a hagyományos deszka. Ezt vagy hosszúnyelű kiskanállal, vagy étkezőkéssel használjuk. Ezen lehet azt az igazi nagyszemű, csodás nokedlit szaggatni. Én ez utolsót szeretem a legjobban. Bevallom, a hagyományos nokedliszaggatóimat már nem is használom, mert mindig deszkán szaggatom a nokedlit. A nagyszemű a legfinomabb - legalábbis nekem.

Tehát kimérjük a lisztet és egy nagyobb tálba szitáljuk. Elkeverjük a sóval. A közepébe beleütjük a tojást, majd a fakanállal elkeverincöljük. Hozzáadunk hideg vizet. Addig keverjük csak, míg a tojás elkeveredik benne, de a tészta még csomóskás marad. Nem szabad simára keverni, mert akkor egy nyúlós massza lesz belőle, és nem lesz finom a nokedlink. Azért sem szabad elkészíteni a víz felforrása előtt sokkal a nokedlitésztát, mert akkor is nyúlóssá válik, ha sokáig áll. Ezért én csak akkor keverem össze, mikor már fel is forrt a víz.
A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a tésztát, kisebb adagokban. Mikor feljön a víz tetejére a tészta, készen is van. Szűrőkanállal kivesszük és hideg folyó víz alatt leöblítjük. Épp csak öblítsük át, ne hűtsük el. Csak meg akarjuk állítani a főlését és le akarjuk öblíteni a tésztafőző víz ragacsosságát. Tálba tesszük. Mikor az összes nokedli készen van, elkeverjük 1 evőkanál olajjal vagy 1/2 evőkanálnyi zsírral, hogy ne ragadjon össze.
A deszkáról is kis adagokban szaggatjuk a nokedlit. Kiskanállal gömbölyűbb formákat kapunk, étkezőkéssel hosszúkásabbakat. Ez is ugyanolyan gyorsan megy, mint nokedliszaggatóval - csak ne álmodozzunk közben. :) Igyekezzünk gyorsan dolgozni. Nem baj ha nem egyformák a nokedliszemek és az sem ha jó nagyok. Sőt. A nagyszemű a legfinomabb.
 2 főre 20 dkg lisztből és 1 nagy tojásból a tésztát. Körülbelül 1,5 dl víz kell így hozzá. A nokedlitészta ne legyen túl sűrű, de híg sem. Ezért érdemes a vizet kisebb adagokban hozzákeverni, mert így tutira jó állagot kapunk, nem higíthatjuk el a tésztát. Mert hát a nokedli sem egy méricskélős műfaj... Ha mégis hígabbra sikerülne, egyszerűen szitáljunk hozzá még egy kevés lisztet és úgy jó lesz. Nokedlinél körülbelül 15-20 dkg lisztenként szoktam 1 tojást számolni.
A nokedlit úgy tarthatjuk melegen, hogy nem öntjük el egyből a főzővizét, hanem akkora tálat választunk a nokedlihez, amekkora megáll a főzővizes fazék tetején. Tehát lefedjük a kész nokedlit (én jénaiba szoktam kiszedni) és föltesszük a főzővíz tetejére, így alulról gőzölődik: vagyis melegen marad.
Amiért még sokan nem szeretnek nokedlit készíteni, az a mosogatás. Pedig egyszerű. A nokedliszaggató eszközöket egyből mossuk el kézzel. Ne szivaccsal, mert beleragad. Kézzel könnyen eltávolítható a nokedlitészta. A tálra ugyan ez igaz. Van mikor beáztatom a tálat, és fél óra múlva csak kézzel átmosogatom, mert így feloldódik teljesen a tészta a tálban. Szivacsot ne használjunk, csak mikor már nincs az eszközökön a nokedlitésztából. Egyszerű ez is.
Ez a kisszemű nokedli, a szögletes szaggatóval készítettem:

 

És ez a nagyszemű, a deszkáról kiskanállal szaggattam:

 

Még egy megjegyzés. Én sem vagyok ellene a reformosításoknak, de nokedlit soha nem csinálnék teljes kiőrlésű lisztből. Semmilyen arányban sem. Ha nokedlit akarunk enni, éljünk veszélyesen, vállaljuk a kihívást, essünk bűnbe, mit tudom én. Csak ne akarjunk fából vaskarikát csinálni. Lehetetlen.

Egyet megkísérelhetünk azonban. Durumlisztből készíthetjük tojás nélkül is, mert az bírja. Ebből a lisztből készülnek a jó minőségű olasz tojás nélküli száraztészták is.
Egy a lényeg: nokedlihez is jó minőségű lisztet vásároljunk. 

Tojásos nokedlit pedig úgy készítünk, hogy a kész nokedli alá még bőven teszünk zsiradékot (mert a tészta is, a tojás is felveszi és ha kevés a zsiradék, a tojásos nokedli bűnrossz lesz, mert száraz lesz), jól felmelegítjük nagy lángon és kevés tejjel vagy tejszínnel, és sóval jól felvert tojást öntünk a forró nokedlira. Kevergetjük, míg a tojás megszilárdul rajta. Ne süssük túl, csak épp ne maradjon nyers rajta a tojás. Ha túlsütjük, megint csak nem lesz finom a tojásos nokedli. Körülbelül 10 dkg lisztből készült nokedlihez 1 nagy tojást ütünk fel. Tehát ahány főre készült a nokedli, annyi tojást ütünk rá. A 30 dkg lisztes nokedlihez 3 nagy vagy 4 kisebb tojást.

Majoránnás pecsenye

Hozzávalók 4 főre:

4 nagy szelet tarja,

1 közepes fej vöröshagyma,

4 gerezd fokhagyma,

mustár,

3 evőkanál olaj,

só,

őrölt bors,

1 evőkanál majoránna,

1 csipetnyi cukor,

1 teáskanál sűrített paradicsom,

1 teáskanál szójaszósz.

A húst sóztam, borsoztam és megkentem mustárral. Egy serpenyőben olajon nagy lángnál mindkét oldalát 3-3 percig sütöttem, aztán kicsire vettem a lángot és hozzáadtam a rusztikusra szelt vörös- és fokhagymát. Ízesítettem sűrített paradicsommal, szójaszósszal, egy leheletnyi cukorral és jó sok majoránnával. Mindig öntöttem rá 1-2 dl vizet, abban párolódott meg úgy egy óra alatt. A végén szép sűrű szaftja lett. Köretként hajában vagy simán főtt burgonya, párolt rizs, dödölle, bármilyen gabonaféle - bulgur, köles, árpagyöngy - ajánlható.

Készíthető marhahúsból, vagy szárnyasból is.

Házi savanyúsággal, vagy káposztasalátával isteni.
Úgy is készíthető, hogy kevés szalonnát is teszünk bele az elején, és a húst nem szeletekre vágjuk, hanem vékony csíkokra, még hamarabb elkészül.

Íme pár szó erről a nagyon finom és a magyar konyha egyik legjellegzetesebb fűszeréről:

"A szárított, összemorzsolt föld feletti részek 0,5-0,9% illóolajat, cserzőanyagot (rozmaringsav, klorogénsav, kávésav), triterpén savakat (olenol-, urzolsav) tartalmaznak. Illóolajában terpén szénhidrogéneken kívül terpén alkoholok is kimutathatók (terpinén, pinén, szabinén stb.). A fűszeres ízű, kissé hűsítő, kesernyés herbát a gyógyászatban gyomor- és bélbántalmak ellen, nyugtatónak használják. A majoránna régóta igen kedvelt és elterjedt fűszer, a húsiparban szinte nélkülözhetetlen. Töltelékárukon, vadhúsból készült ételeken, frissensülteken kívül levesek, főzelékek ízesítésére is kiválóan alkalmas. Az ókorban szent növénynek tartották, a boldogság szimbóluma volt. A gyógyászatban hagyományos, emésztésre ható hatása mellett fokozatosan terjed a légzési nehézségek, valamint az ízületi gyulladások kezelésében."

(Terebess konyhakert)