Hangzavar kell ahhoz, hogy a csendet értékelni tudjuk. Mint ahogy általában mindent így tanulunk meg: az ellentétek által.
A fenti mondatok apropója a fészbuk. Közel öt
évig felhasználó voltam. A virtuális világ is világ, így meg kell
ismerni, tapasztalni. Ahogy teltek az évek, egyre inkább rájöttem, hogy
semmire sem való. Csak arra, hogy elfüstölje az időnket - ahogy a szürke
urak teszik -, ha még emlékeztek Momo történetére.
Vannak akik azt mondják, hogy megkönnyíti a kapcsolattartást ebben a
rohanó világban. Szerintem éppenhogy megnehezíti. Sőt. A rohanó világot még rohanóbbá teszi. Akivel kapcsolatot
akarsz tartani, azzal kapcsolatot is tartasz. Aki fontos neked, arra időt szánsz. Tehát ehhez nem kell
fészbuk. Mert ott viszont azzal is kapcsolatot tartasz, akivel nem akarsz.
A nagy testvér figyel, és ott
mindenki nagy testvér, így a fészbuk csak kukkolókat teremt. Engem ettől a hideg kiráz, és még finoman fogalmaztam.
Emellett a félreértések kiapadhatatlan forrása, mert az emberi
kommunikációnak csak elenyésző kis hányada a szavak rendszere (és beszélni is milyen kevesen tudnak, nemhogy írásban kommunikálni!), a többi metakommunikáció. Vagyis körülbelül olyan a
fészbukon lenni, mintha vakon, süketen, szaglás, tapintás nélkül
mennél be az erdőbe. Csak sérülni lehet. Egy érzelmeiben gazdag, érzékeny
ember számára rémisztő hely. Hiába próbálsz őszinte, figyelmes lenni, ott mások a szabályok. De manipulációra kiváló terep, nárcisztikusok előnyben.
Egyszóval nemhogy segíti a kapcsolatápolást, de valójában csak tönkreteszi,
sőt, megöli azt. Az intimitás lenne az alapja az értelmes emberi
kapcsolatoknak. Ahonnan kivész, ott csak felszínességet, kukkolást,
minősítgetéseket, pletykát találni.
Aztán vannak akik azt mondják, az üzletük elérhetősége a cél. De. Aki meg akar találni, az
megtalál a weboldaladon is, mert a gugli a barátod. Sőt, amúgy is oda irányítod a fészbukról is,
tehát ahhoz, hogy igaz legyen az a tévhit, hogy ott fellendítheted a
boltot, ahhoz az ismerőseid számának kéne hatványos hatvánnyal
folyamatosan nőni. De mint tudjuk nem nő, mert mindenki valahol
megálljt szab - mert egy bizonyos nagyságú tömeg és információdömping már kezelhetetlen. Még ha csak
káposztafejekről is van szó. És az emberek nem káposztafejek, bár a fészbukon annak tűnnek. Elméletileg a hely a megosztásról szól, de azt tapasztaltam, hogy elenyésző azok száma, akik más embereket, tartalmakat is ajánlanak, vagy akik ténylegesen párbeszédre használják a közösségi oldalt. Közösséginek tűnik, de valójában az önkiszolgálásról szól, nem az együttműködésről. (Tisztelet a nagyon, nagyon ritka kivételeknek.)
Aztán vannak kapcsolat-vadászok, akik egyfajta társkeresőként vannak
jelen. Tapasztalatok alapján ez sem működik, lásd fentebb az emberi
kommunikációról írottakat.
S végül: észrevétlenül is függővé tesz. Pontosan olyan, mint a drog.
Ugyanúgy stimulál és ugyanúgy csak a belső ürességet növeli. Bármit is keresel ott, biztos hogy nem azt
találod, csak eltévedsz egy árnyakkal teli rengetegben. A fészbuk a
szirének szigete.
Az arcok könyve nem az élet könyve. Épp ellenkezőleg. Hát én erre jutottam.
Maradt a
csicseriborsólevesből, így átavanzsált raguvá.
Hozzávalók 4 főre:
50 dkg pulykamell
2 merőkanálnyi
görög csicseriborsóleves (vagy 1 csicseriborsókonzerv és 1 nagyobb fej vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál koriandermag
1/2 mokkáskanál édesköménymag (lecserélhető római köményre, aki azt szereti)
1/2 mokkáskanál köménymag
1 teáskanál édesnemes pirospaprika
a csipet csilipehely
1 csapott teáskanál nagyobb szemű só
1 evőkanál olívaolaj
1/2 hámozott, darabolt paradicsomkonzerv (vagy 1 evőkanál sűrített paradicsom)
1 kis fahéjrudacska
1 csokor petrezselyemzöld
plusz a tálalásnál 1-1 szelet citrom, esetleg sűrű natúr joghurt
A húst kockákra vágtam és a következő fűszerkeverékkel bekentem: mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a köménymagokat, majd a sóval a fokhagymagerezdeket is. Egy fűszerpépet készítettem tulajdonképpen. Tehát ezt a pépet és pirospaprikát tettem a húskockákra, és jól eloszlattam rajtuk. Az olívaolajon átsütöttem a húst, többször kevergetve-rázogatva. Aztán hozzáadtam a levesmaradékot, a fél paradicsomkonzervet és a fahéjrudacskát is. Jól összerotyogtattam olyan 5-10 perc alatt. Ha kevés lenne a szaftja, vízzel pótolható, kevés étkezési keményítővel sűríthető is.
Tálalhatjuk rizzsel vagy kuszkusszal vagy bulgurral is, de puliszkával is kitűnő lehet, vagy főtt kölessel. Laposkenyeret is sütöttem mellé.
Tipp: ha nem levesmaradékból készül az étel, akkor egy nagyobb fej vöröshagymát vágjatok apróra, olívaolajon dinszteljétek meg, s erre az alapra készülhet a ragu konzerv csicserivel is. Mivel a görög leves citromos, a raguba is elkél egy kis savanyúság, én tennék bele, szájízem szerint kevés citromlét. A marhahús is illene ehhez a raguhoz szerintem, sőt, akár darálthússal is készíthető.
És itt
egy másik étel csirke vagy pulykamellből, hasonlóan délies, mediterrán.