Krumplis tészta

 .

Felesleges vagyok, de pótolhatatlan.

                                                                                                          (Anna Noilles)

Rendezgettem a blogot és láttam, valakik keresték a krumplis tészta receptjét. Hiába, a blog egy interaktív műfaj... :) Nos, nagyon egyszerű - legalábbis én egyszerűsítettem Horváth Ilonához képest. Ha majd lesz fotó, pótolom.

Hozzávalók 4 főre:
1 csomag (1/2 kg) kockatészta. Én a fodrosat nem szeretem, a sima kockatészta a jó hozzá amit egyedül a Gyermelyi gyárt. Vagy a csuszatészta összetördelve kisebb darabokra. A fodros nagykocka elég illúzióromboló egy valami szerintem, semmire sem való - nem is értem, miért gyártják...,
80 dkg burgonya,
1 közepes fej vöröshagyma,
só,
1 púposabb teáskanál pirospaprika,
6-8 evőkanál olaj.

A krumplis tészta akkor jó ha nem száraz, kell alá az olajmennyiség - ne ijedjünk meg a mennyiségtől.
Teszek föl egy nagy fazék vizet 2 teáskanál sóval forrni. A hagymát nagyon apróra kockázom és kevés sóval üvegesre dinsztelem az olajban. A burgonyát megtisztítom és jó apróra fölkockázom. Hozzáadom az olajhoz, teszek rá pirospaprikát, sózom még és kevés vízzel fedő alatt puhára párolom. Közben ha felforrt a víz, a tésztát beleteszem és megfőzöm. Ne főzzük túl, de ne is legyen olaszosan al dente. Szóval főjön meg rendesen, de ne főzzük puhára. Mikor kész, leszűröm és hideg vízzel leöblítem a csap alatt, hogy tényleg ne főjön tovább.
A krumpli alatt ha nagyon elfőné a levét, párolás közben egyszer pótolom a vizet. Akkor jó, ha mikor készen van - vagyis puha a burgonya, még bőven van szaftja is. Ekkor bele szoktam törni kissé a krumplit a szaftba. Nem teljesen töröm össze, csak úgy rusztikusan. Ebbe a sűrű, szaftos tört krumpliba teszem a tésztát és jól összekeverem.

 

Csemegeuborkával, káposztasalátával, céklasalátával vagy savanyú káposztával isteni.
Nyáron kovászossal vagy fejes salátával vagy ubisalátával abbahagyhatatlan. Azt hiszem azért is maradt el eddig a krumplis tészta, mert általában krumplis nokedlit szoktam készíteni inkább.
És köszönöm a tippet - úgysem tudtam mit főzzek ma! :)

Padlizsános húsgombócok törökösen

Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg.

(Isaac Babel)

Imádom a török konyhát. Ma sima bolognait akartam készíteni, de ráleltem a hűtőben a múltkori nagybevásárlásomkor lőtt 2 padlizsánra is. Egyből módosult a menü: törökösen fogom megcsinálni!

Receptet persze nem találtam, ez most egy kísérlet. Viszont törökös és finom lett!

Hozzávalók 6 főre:

60 dkg darált hús (marha-disznó lehet vegyesen is),

2 db padlizsán,

1 nagy fej vöröshagyma,

2-3 gerezd fokhagyma,

só, frissen őrölt bors,

1/2 csapott mokkáskanál római kömény,

1 csapott teáskanál köménymag,

1 mokkáskanál koriandermag,

1 csokor petrezselyem,

6-8 evőkanál olívaolaj,

2 tojás,

2 csapott evőkanál búzadara.

A paradicsommártáshoz:

1 liter paradicsomlé,

1 dupla fémdobozos sűrített paradicsom,

1/2 liter víz,

2 dl sűrű török joghurt,

só, 4 teáskanál kristálycukor,

1 babérlevél.

A padlizsánt hámoztam, amjd nagyon apró kockákra vágva kevés olívaolajon sóval egy serpenyőben jól megsütöttem. A sülés vége felé a fokhagymát is megfuttattam a padlizsánnal együtt. Egy nagy tálba került mindez. Mikor kihűlt, hozzátettem a darált húst és az összes fűszert (ezeket mozsárban törtem), a tojásokat, búzadarát, petrezselyemzöldet. Kézzel alaposan összedolgoztam és hagytam állni 1/2 órát. Addig föltettem a paradicsommártás és hagytam 10 percig rotyogni. A joghurtot csak a végén kevertem hozzá. Kis gombócokat formáztam vizes kézzel és a paradicsommártásba tettem őket főni 25 percre körülbelül. Fedő alatt kis lángon puhultak.

Szerintem fini lett. Spagettivel is jó, rizzsel is tökéletes. Tálaláskor még megszórhatjuk frissen vágott petrezselyemzölddel is.

Klasszikus lasagne

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.

Még soha nem csináltam lasangne-át. Úgyhogy ez debütálás.
Tegnap elővettem este a fagyasztóból egy adag darált húst. Reggel azon töprengtem, mi is legyen belőle. Végigsoroltam a lehetőségeket: hamburger, kebab, húsgombóc, fasírt, valamilyen rakott étel? És eszembe jutott, hogy nemrég vettem egy doboz lasagne tésztát. A kérdés eldőlt.
Elővettem kedvenc olasz szakácskönyvemet és meg is találtam benne a receptet.

Hozzávalók 4-6 főre:

A raguhoz:
70 dkg darált hús (lehetőleg marha),
fél szál sárgarépa,
1 darabka zeller vagy 1-2 szál zellerzöld levéllel együtt,
só,
frissen őrölt bors,
1,5 -2 dl hús vagy csontleves (ha nincs akkor 1 maggi marhahúsleveskocka),
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
1 és fél fej közepes méretű vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 hámozott paradicsom konzerv,
1 dl száraz vörösbor.
A besamelmártáshoz:
5 dkg vaj,
3 púpos evőkanál liszt,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
kb. 6dl tej.
Plussz:
0/5 kg száraz lasagne tészta,
10 dkg parmezán.

A kis kockákra vágott vöröshagymát, a reszelt zellert és sárgarépát, a vékony szeletekre vágott fokhagymát olívaolajon és vajon kevés sóval üvegesre pároltam. Hozzáadtam a darált húst és fehéredésig sütöttem. Ekkor felengedtem a paradicsomkonzervvel. (Én olyat szoktam venni, amiben már daraboltan van a hámozott paradicsom.) Valamit hozzáöntöttem a bort is, és beletettem a leveskockát is. (Sajnos én nem tudok húslevest lefagyasztani.)
Két órán át fedő alatt főztem a ragut, időnkét vízzel újrapótoltam a szaftját.
Ne sajnáljuk rá az időt, mert a nagyon finom olasz raguknak az a titka, hogy sokáig rotyogtatják őket. Egész más íze lesz, mintha csak 20 vagy 30 percig főznénk.
Mikor a ragu elkészült, megcsináltam a besamelt is: a vajat kissé átpirítottam a liszttel, majd apránként de állandóan kevergetve felengedtem a tejjel. Ne legyen se túl sűrű, se túl híg a besamel. Sűrű palacsintatésztánál kicsit még sűrűbb, kb. úgy a jó. Sóztam, szerecsendiót reszeltem bele.
Sós, olajos vízben előfőztem kb. 3 percig a tésztalapokat. Vigyázat: nagyon össze tudnak ragadni. Elképzeltem, amint a konyhában keresztül-kasul húzott köteleken libegnek a csipesszel feltűzött lasagne-lapok, édes szellő fújja őket... De ezt már csak kínomban, mert nekem nagyon összeragadt, alig tudtam szétszedni őket. Nem tudom mi lenne a jó módszer, pedig hideg vízzel le is öblítettem őket. Lehet hogy az volt a baj, hogy nem darabonként öblítettem át őket, hanem csak egyben ráeresztettem a tésztaszűrőben a vizet. Szóval. Darabonként öblítsük át, ha jót akarunk magunknak.

Egy viszonylag nagy, szögletes hőálló tál aljára olívaolajat csorgattam, majd négy tésztalapot egymás mellé fektettem. Erre tettem egy vékonyabb réteg ragut, meglocsoltam besamellel és megszórtam reszelt parmezánnal. Újabb réteg lap következett, ragu, besamel, sajt. Nézzük meg az elején, menyni lapunk van és az hány réteget ad ki. Ehhez találjuk el a rétegenkénti ragumenyniséget is. Nekem 5 rétegem lett. A tetejére tésztalapok jönnek, besamel, sajt. Én egy nagyon kevés vizet is csorgattam a lapokra. Így lett jó. Tökéletesen bepuhult a tészta, de nem is főtt (vagy sült) túl.
Hideg sütőbe tettem, de nagy lángra. Fél órát volt bent.
Isteni finom. Megértem, Garfield miért imádja. :))

Lasagne-t lehet vegetáriánusan is készíteni. Egy finom zöldségragu kell hozzá, garantáltan nagy sikert fog aratni. Majd készítek olyat is valamikor.

P.s.: A kommentekben a kollégák-kolleginák azt írják, nem is kell előfőzni a lapokat.
Csak több folyadék kell és akkor bepuhul, megfő a sütőben is.

Mézesmázas csirke (kínai étel)

Ez egy olyan étel, mint a hamburger. Vagy a pizza. Vagy a kóla.
Függőséget okoz.
Mióta egyszer ettem Pesten egy kínai büfében, vadásztam a receptjére. Abbahagyhatatlan. És ha azt mondom rá hogy finom, meg sem közelítettem a lényeget.

Hálás köszönetem kicsi Vúnak a receptért, tökéletes a leírása. Majdnem teljesen úgy készítettem mint ő, az eltérések csak abból adódtak hogy tegnap este hirtelen nem volt itthon minden hozzávaló. De az eredmény egészen "kínai" lett. :) Elolvastam Starfokker bejegyzését is, és csak csatlakozni tudok rajongásához...

Akkor jöjjön a receptúra!

Hozzávalók 2 főre:
A húshoz:
1 csirkemell.
A páchoz:
só,
1/2 mokkáskanál frissen tört koriandermag,
1/2 mokkáskanál cukor,
1 teáskanál fehérbor (én rumot használtam, mert az volt itthon),
1 teáskanál szezámolaj (én dióolajat használtam).
A bundához:
1/2 csésze liszt,
1/4 csésze étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
2 evőkanál olaj,
2/3 csésze víz,
kevés só.
A mézes páchoz:
1/8 csésze méz,
1/4 csésze kristálycukor,
1/8 csésze ketchup,
1 evőkanál fehérborecet (nekem vörösborecetem volt itthon).

A csirkemellet felkockázzuk (én most szárnyából csináltam, igen... mert az volt itthon) 2-szer 2-es darabokra. A páchoz valókat rátesszük és alaposan elkeverjük a húson, majd 2-3 órára hűtőbe tesszük hogy összeérjen.
Mielőtt sütni kezdtem a húsdarabokat, a 2-3 darabba tört 1/2 csomagnyi spagettitésztát sós vízben kifőztem, majd félretettem. Elkészítettem a tésztára való szószt is (lásd lejjebb) egy tálkában, azt is félretettem.
Aztán kikevertem a bundához való tésztát. Jó sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie - úgy lesz ropogós és vastag a bunda.
Én nem wokban sütöttem hanem egy magasabb falú, nem túl nagy átmérőjű teflonos lábosban, mert sok olaj kell a sütéshez. Fölmelegítettem az olajat majd ellenőriztem: belecseppentettem egy keveset a tésztából. Akkor jó, ha leszáll az olaj aljára, de egyből föl is jön és gyöngyözve-táncolva sülni kezd. Ekkor kézzel belemártogattam a csirkedarabokat a tésztába és az olajba tettem. Közepes hőfokon maradjunk, hogy biztosan megsüljön a hús.
Míg a húsdarabok sültek, egy kislábosban fölforraltam a máznakvalókat is.
Mikor kisült az első adag hús, egy papírszalvétás tányérra kiszedtem, majd egyből a forró mézes mázba forgattam a darabokat. Végül egy jénai lapos tálba tettem őket.
Minden adaggal így jártam el. Ha úgy láttam hogy hűl a mézes máz, visszatettem kicsit a tűzre, hogy újra folyékonyabb legyen. Az sem jó, ha túl vastagon van rajta, mert akkor túl édes és tömény. (Nekem kicsit az volt - legközelebb lehet hogy kevés vízzel higítom majd a mázat. Nem sokkal, csak épp hogy.)
Végül százámmaggal megszórtam a kész húsdarabokat.


Rizzsel is tökéletes, de tegnap este kicsi Vú tésztaköretével ettük. De sajnos az mind elfogyott - így lemaradt a fotózásról. Majd alkalomadtán pótolom, mert sokszor kerül még terítékre az biztos.

Pirított tésztára való szósz 2 főre:
3-4 evőkanál szójaszósz,
2 evőkanál teriyaki szósz,
1 kávéskanál kristálycukor,
1 kávéskanál vörösborecet,
1/2 mokkáskanál só,
2-3 karika chilipaprika,
1/2 kávéskanál étkezési keményítő,
6 evőkanál víz.

A már kifőzött tésztát wokba tettem, a kikevert szószt ráöntöttem és nagy lángon 1-2 perc alatt összepirítottam-melegítettem. Nem kell nagyon megpirítani, lényeg hogy jó forróra fölmelegítsük a tésztát.

Fantasztikus finomság.
Ma rizzsel ettem teriyakis-vörösborecetes fejessalátával... Hm.

Vörösboros céklamártás spagettihez (VKF28)

 
Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.

                                                                                                (verslészlet, Babits Mihály)

Saját ötlet ez az egyszerű étel. Ma kreáltam magamnak ebédre.

Hozzávalók 4 főre:

1 közepes cékla,

2 közepes fej lilahagyma,

só,

frissen őrölt bors,

1 csipet kristálycukor,

friss zsályalevelek (szárított is jó),

4 evőkanál olívaolaj,

2 dl száraz vörösbor,

3-4 dl tejszín.

Húsevőknek: 10 dkg házisonka.

A céklát hajában megfőztem, majd megtisztítottam és kis szeletkékre-kockákra vágtam.

A lilahagymát is kis kockákra vágtam és az olívaolajon sóval párolni kezdtem. Mikor már üvegesedett, a céklát is hozzátettem és fűszereztem: sóval, borssal, zsályával. Fedő alatt kis lángon pároltam jó tizenöt percig. Ekkor hozzáadtam a vörösbort is és erős tűzön főztem tovább. Egy csipet cukrot adtam hozzá, valamint a tejszínt is. Hagytam rotyogni pár percig, aztán botmixerrel pürésítettem.

Borral kínáljuk.

Házisonkával szerintem még finomabb, csak nekem most nem volt itthon. Ez esetben vágjuk papírvékonyra a sonkát, és az olívaolajon a hagymával együtt süssük. Aztán vegyük ki a szeleteket, a többi ugyanaz. Míg fő a mártás, vágjuk hosszúkás csíkokra a sült sonkát, és mikor kész és már pürésített a mártás, tegyük vissza bele.

Szerintem nyers céklából is működik, csak jó vékonyra szeljük, kis darabokra aprítsuk. És akkor hamar megpuhul a hagymával együtt.

Húsgombócok vörösboros paradicsomszószban

Amikor úgy érezzük, itt a világ vége, és ismeretlen terepre jutottunk, a bátorság próbája az, ha meg merünk maradni ezen a senkiföldjén, és nem keresünk magunknak fogódzókat. A spirituális utazás végén semmiféle üdvösség és mennyország nem vár ránk.

(Pema Chödrön)

Ez az étel is az egyik olasz szakácskönyvemből való. Tegnap hely híján a fagyasztóból elő kellett vennem egy darálthúst, ahhoz kerestem reggel ötletet.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg darálthús (lehet marha és lehet sertés vagy akár szárnyas is),

1 és 1/2 zsömle,

tej,

5 dkg házi, füstölt nyers parasztsonka,

pár szem kapribogyó,

1 kisebb csokor petrezselyemzöld,

6-8 levél zsálya,

1 hámozott paradicsomkonzerv vagy egy nagyobb dobozos sűrített paradicsom vagy natúr paradicsomlé,

1 teáskanál kristálycukor,

2 csapott evőkanál reszelt parmezán,

1- 2 dl vörösbor,

1 tojás,

1 kisebb sárgarépa,

1 fél teniszlabdányi zeller,

1 közepes fej vöröshagyma,

só,

frissen őrölt bors,

3-4 evőkanál olívaolaj.

A zsömlét tejbe beáztattam. A sonkát kis kockákra felvágta és a darált húshoz tettem egy tálba. A petrezselymet is aprítottam, ez is a darált húshoz került, a kinyomkodott zsömlével, a parmezánnal, sóval, borssal és a tojással együtt. Kézzel jól összedolgoztam, majd kis, pingponglabda méretű gombócokat formáztam a masszából.

Aztán megtisztítottam a zöldségeket és vékony csíkokra, majd kockákra vágtam. A vöröshagymát is kockáztam. Egy nagy, magasabb falú serpenyőben elősütöttem a gombócokat olívaolajon, majd félretettem őket egy tálba. A vöröshagymát és a zöldségeket megpároltam a visszamaradt olajon fedő alatt, aztán felöntöttem a paradicsomlével és hagytam 5 percig rotyogni. Ekkor botmixerrel rusztikusra pürésítettem a szószt. Beleaprítottam a zsályaleveleket, sóztam, cukroztam és vörösbort öntöttem hozzá. Aztán beletettem a gombócokat és fedő alatt még 25 percig főztem. Spagettivel tálaltam.

Nagyon finom, és viszonylag gyorsan el is készül.

Lencsés tésztasaláta tavasziasan

Végül csak az őrültek maradnak.

(egy zen mester)

Ahogy a méh mindenféle virágon nektár után kutat,
keress tanításokat mindenfelé.

Ahogy az őz, mely csendes helyre megy legelni,
vonulj el, hogy mindent megeméssz, amit gyűjtöttél.

Ahogy az oroszlán, élj teljesen félelem nélkül.
És végül mint egy őrült, túl minden korláton,
menj, ahová csak akarsz.

(részlet egy dzogcsentantrából)

Ma nem vágytam meleg ételre - mert fülledt meleg van kint is. És tésztára is vágytam. Meg lencsére is... Készítettem hát egy tésztasalátát. Melegben mindig jó ötlet. Könnyű és mégis laktató.

Hozzávalók 4 főre:

1 csomag masnitészta (0,5 kg),
40 dkg lencse,
4-5 szál újhagyma,
1 csokor petrezselyemzöld,
6 evőkanál olívaolaj,
1 teáskanál mustár (dijoni, ha van),
1 teáskanál méz,
2 evőkanál balzsamecet,
só,
mozsárban tört koriander- és mustármag,
frissen őrölt bors,
2 babérlevél.

A lencsét alaposan megmostam, majd föltettem főni sóval és a baérlevelekkel. Nem kell beáztatni, a lencse nagyon hamar megfő. Közben sós vízben a masnitésztát is megfőztem. Mikor készen voltak, mindkettőt hideg vízzel átöblítettem és egy nagy tálba tettem. Egy kisebb tálkában elkészítettem az öntetet: olívaolajból, balzsamecetből, mustárból és mézből a mozsárban tört fűszerekkel együtt: a korander- és mustármaggal. Frissen őröltem bele borsot is és sóztam is. Krémesre kikevertem habverővel, majd a salátaalapanyagokhoz adtam. Vágtam fel újhagymát és csipkedtem leveleire petrezselyemzöldet - ezeket is a tálba tettem a többihez. Alaposan és finoman átkevertem. Kóstoljunk feltétlenül, mert lehet hogy valamit igazítani kell az ízén. Hagyjuk összeérni 20-30 percig, aztán fogyasztható is. Nagyon finom! :)
Ha nagyon beszívná az olívaoljat, evés előtt a tányérunkban még csurgathatunk rá egy keveset.

Tipp: készíthetjük télen is - póréval vagy lilahagymával, vagy édes fehér salátahagymával is. És természetesen más formájú tésztával is működik.
Ha nincs benne újhagyma és a petrezselymet apróra vágva szórjuk rá, melegen is kitűnő tésztaétel. Meleg fogyasztáshoz 3 gerezd fokhagymát vékony szeletekre vágva futtassunk meg olívaolajban sóval, majd ehhez az alaphoz keverjük a fűszereket és a lencsét.

Diós, mákos és grízes metélt

.

A múlt a jelen hiányán keresztül állandósítja önmagát.

                                                                                                                                                               (Eckhart Tolle)

A diós-, mákos- és grízes tésztát mindenki ismeri. Gondolkodtam, föltegyem-e egyáltalán, de aztán úgy döntöttem, igen. Helye van. Mégpedig azért, mert e három egyszerű tésztaétel sokszor elfelejtődik. Pedig egy kiadós, gazdag leves klasszikus és egyszerű kiegészítése lehet bármelyik. Nem kell keleszteni, dagasztani, meg órákat várni hogy elkészüljön - emellett nagyon egészségesek is, mert a dió és a mák is nyersen kerül a tésztára. A grízes tészta pedig a most oly divatos 90 napos diéta egyik sarokköve is lehet. Akár sósan, akár édesen.

Több variáns is létezik.
Az első a "nincsmostidőm" változat, hozzávalói 4 főre:
1/2 kg bolti szélesmetélt,
10 dkg dió vagy mák,
10 dkg porcukor,
2 evőkanál olaj,
másfél teáskanál só a főzővízbe.

Ma már nagyon finomak a bolti tészták is, bátran készítsük a villám-változatot. Sok időt és energiát megspórolhatunk. A tésztát sós vízben kifőzzük. Közben a mákot vagy diót ledarlájuk és porcukorral vegyítjük. A kifőtt tésztát egy tálba szedjük, olajjal elkeverjük. Mehet is a tányérra, ahol is megszórjuk a finom cukros mákkal vagy dióval - és már ehető is.

Grízes vagy darás tészta: 15 dkg búzadarát 3 evőkanál olajon megpirítunk közepes-barnára. Körülbelül 2-3 deciliter vizet hozzáöntünk apránként hogy a szemek megduzzadjanak, és már készen is van - erre a darára szedjük rá a kifőtt tésztát, és jól elkeverjük. Porcukorral vagy anélkül savanyúsággal tálaljuk.
A darás tészta egyébként az egyik kedvenc ételem - porcukrosan vagy valamilyen pikáns lekvárral: meggy, málna, ribizli. Bármelyikkel isteni finomság! Szegény nagymamánk anno, mikor gyerekek voltunk, minden másnap kénytelen volt darás tésztát csinálni... :)

A tojásos tésztás változat csak annyiban tér el, hogy a tészta is házilag készül, méghozzá sima fehér lisztből és tojással.
50 dkg liszt, 4 tojás, 1 mokkáskanálnyi só és kb. másfél decinyi víz szükséges hozzá. Az olasztésztások azt mondják, minden 10 dkg liszthez megy 1 tojás, és víz nem kell bele. Jó úgyis, de azok készítsék így, akiknek van tésztagépük. Ugyanis nagyon nehéz sodrófával szép vékonyra nyújtani. A tojásos tésztát négy-öt gombócba formáljuk és pihentetjük letakarva vagy folpackba csomagolva legalább fél órát, úgy könnyebb dolgozni vele. Kinyújtjuk 1 milliméter vékonyra, és kb. 6 cm széles csíkokra vágjuk, majd a csíkokat 1/2 cm széles metéltekre. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük. A dió, mák és dara ugyanaz, mint fent.

A harmadik variációt csináltam most, ez pedig durum simalisztből készül, tojás nélkül. Ez a fantasztikus búzafajta ugyanis nagyon rugalmas, nem gezemicélődik, szépen egyben marad tojás nélkül is. Ráadásul, nagyon könnyű nyújtani is, pillanatok alatt elkészíthető. Fél kiló liszthez kell 1 mokkáskanál só, és körülbelül 3 dl víz. Jó rugalmas, kemény tésztát gyúrjunk. Én ezt egyből tudtam nyújtani is, minden nehézség nélkül.
Az az igazság, hogy a hagyományos magyar tésztaételekhez én nem szeretem a teljes kiőrlésű liszteket. A nokedli és ezek a fajta autentikus tészták számomra fehér lisztből készülhetnek, és itt nem vagyok hajlandó újítani. Ebből a lisztből természetesen készíthetünk tojás nélkül nokedlit is, kiváló lesz az is belőle.

Karfiolcurry

Szívem - a pusztaság madara - egére talált szemedben.
Szemed a csillagok birodalma, a reggel bölcsője.
Dalaim elvesznek szemeid mélyében.
Engedd, hogy szárnyra kapjon dalom szemed magányos végtelenjében.
Engedd, hogy szemed felhőit áttörve - a sugárözönben - kiterjesztett szárnyakkal szárnyaljon.

(Rabindranath Tagore)

Még van a piacon körte, és most viszonylag olcsó a karfiol is. Gyors, egyszerű, finom. Tejszín nélkül is működik - úgy is tökéletes, akár a 90 napos diétázóknak is.
Curry fűszerkeverék kapható is, de elkészíthetjük a sajátunkat is. Indiában állítólag annyi currykeverék, ahány ház. A curry egyébként egy ételfajtát jelent valójában.
"A curry elnevezést eredetileg két, egymástól független indiai kifejezésből "honosították" a britek. A kari egy elsősorban Dél-Indiában népszerű fűszernövény (Murraya koenigii, régebbi nevén Chalcas koenigii), a Távol-Keleten honos citrusféle cserje, amelynek levelét használják fűszerezésre, Indiában főleg vegetáriánus ételekhez. A karhí pedig édeskés-savanykás szósszal készült nyugat-indiai étel. Ma már azonban a curry szó leginkább bizonyos őrölt fűszerek keverékét jelöli. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével. A fűszerkeverék összetétele erősen változó lehet; karilevelet nagyon ritkán tartalmaz. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika."

(Forrás: Wikipédia)

Lássuk akkor az én karfiolcurrymat.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagyobb karfiol,
2-3 db körte,
1 nagy fej vöröshagyma,
kis darabka friss gyömbér,
2 evőkanál olaj,
só,
1 teáskanál curry-fűszerkeverék,
pár csepp citromlé,
egy csokor petrezselyemzöld,
2 teáskanál étkezési keményítő,
1 löttyintésnyi tejszín.

A karfiolt rózsáira szedem, megmosom és sós vízben előfőzöm. A körtét meghámozom és darabolom. A hagymát, reszelt gyömbért az olajon sóval dinsztelem. Félrehúzom a tűzről, hozzáadom a curry-keveréket is, az apróra vágott petrezselyemzöldet, az előfőzőtt karfiolt, a körtedarabokat. Sózom, citromlét, vizet adok hozzá. (Nem a főzőléből adok az ételhez, mert így kevéssé lesz "bántó" a karfiol...) Visszatéve a tűzre addig főzöm míg puha lesz a karfiol egészen. Végül tejszínt öntök bele és kevés vízzel elkevert keményítővel kicsit besűrítem a levét. Rizzsel vagy tésztával tálalom. Természetesen a hozzám hasonló chilimániások nyugodtan tegyenek csak bele a csípős kis paprikákból is.

Ezt pedig a Terebessen találtam, zöldséges currykhoz:

Currypor zöldséges currykhez

Hozzávalók:
- 2 1 cm hossz fahéj
- 6 ek. koriandermag
- 1 tk. szárított, porrá zúzott kókuszreszelék
- 1 tk. kapormag
- 10-15 szem rizs
- 1 tk.mustármag
- 2 tk. csípős paprika szárított magja
- 3 tk. köménymag

Vastag falú serpenyőben szárítsuk és pirítsuk világosbarnára az első négy fűszert.
Adjuk hozzá az összes hozzávalót és állandóan kevergetve pirítsuk aranybarnára.
Zúzzuk porrá, tegyük jól zárható üvegbe.

(Terebess: Indiai ízek)

Nagypénteki menü: krumpli leves, tojásos nokedli

Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

(Jézus mester - János könyve)

Végre kaptam csodás, zsenge fejes salátát! Nem azt a műtrágyázott bőrleveles fajtát, hanem igazi kerti harmatgyenge gyönyörűséget. Ez el is döntötte a nagypénteki menü java részét: tojásos nokedli dukál hozzá. Emellé készítettem ezt az egyszerű és gyors kis levest. A hűtőben ugyanis még lapult egy kicsi cukkini, és teljesen jó állapotban volt - gondoltam itt az ideje elhasználni ezt is.

Tehát a leves hozzávalói 4 főre:
1 kicsi cukkini,
4 kisebb burgonya,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
2-3 evőkanálnyi olaj,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
zellerlevelek,
1 mokkáskanálnyi ételízesítő.
A kölesegombóchoz:
4 evőkanál köles,
2 evőkanál tojás,
só,
1 púpos evőkanál liszt.

A vöröshagymát, fokhagymát, burgonyát apró kockákra vágtam, és az olajon pici sóval 5 percig pároltam. Aztán pirospaprikáztam, felöntöttem vízzel, tettem hozzá még zellerleveleket, sót és némi ételízesítőt. Mikor már majdnem puha volt a krumpli, beletettem a kis kockákra vágott cukkinit is. Puhulásig főztem.

A kölest megfőztem sós vízben, majd leszűrtem. Kevertem hozzá tojást és lisztet, olyan állagúra hogy formázni tudjam. Lobogóan forró sós vízben főztem 4-5 percig. Kölön kis tálkába szedtem.

A kölesgolyó helyettesíthető grízgaluskával is, aki szereti.

De el is hagyható. Zellerlevél sem kötelező bele, de én nagyon szép csokrot kaptam kedvenc árusomtól, és nagyon fini volt a levesben. Egyébként szinte teljesen azonos a krumlilé levessel, csak most benne is maradt a burgonya is. A kedvenc levesem!

A tojásos nokedli nagy kedvenc nálunk így tavasszal. De csak és kizárólag fejes salátával vagyok hajlandó megenni, és csak és kizárólag hagyományosan készítve: sós-cukros-ecetes bő lében.

Szeretem a mindenféle olívaolajas, balzsamecetes, stb. salátákat, de a tojásos nokedli csak ezzel a salátával finom és igazi. Sosem készítenék mellé más salátát. Kóstoltam már mással is - szomszédban, barátoknál - de nem jött be.

A tojásos nokedlinek is van egy titka. No semmi komolyra ne gondoljunk. Mindössze annyi a csínja, hogy sok olajat kíván. Ha nem elég a zsiradék rajta, akkor ehetetlenül ízetlen és száraz lesz. Nem egy élmény. Tehát bőven locsoljuk meg a kész nokedlit olajjal, mielőtt ráütnénk a tojást.

Hozzávalók 4 főre a nokedlihez:
45 dkg liszt,
2 tojás,
1 teáskanál só,
kb. 3 dl víz.
A rávaló:
6-8 evőkanál olaj,
5 db tojás,
1/2 dl tej vagy tejszín.

A nokedlitésztát csak akkor keverjük ki, amikor a bő, sós főzővíz már forr. a hozzávalókat épp-csak rusztikusan keverjük össze, nem kell teljesen simára, mert nem palacsintát készítünk. A tojás azért keveredjen teljesen el benne, de akkor jó ha kicsit csomóskás marad. A vizet részleteiben adjuk hozzá, liszttől is függ, mennyit vesz fel. Amikor forr a víz, gyorsan beleszaggatjuk több részletben a tésztát. Minden alkalommal öblítsük át kicsit a csap alatt hideg vízzel a szűrőkanálban, jól rázzuk le, és így tegyük a lehetőleg teflonos lábosba. Mikor az összes nokedli kész, keverjük el az olajjal. Sok kell hozzá. A tojásokat felverjük a tejjel vagy tejszínnel (krémesebb lesz), sóval, és a nagy lángra tett nokedlire öntjük. Végig kevergetjük, míg a tojás egésze megszilárdul rajta. Túlsütni sem ajánlatos, éppen csak ne legyen nyers rajta a tojás.

A fejes salátát én mindig leveleire szedem, és alaposan, folyó vízben levelenként átmosom. Vendéglőkben szokták nagyon elegánsan félbe vagy negyedbe vágva tálalni a salátát, de én nem szeretem. Képtelenség rendesen megtisztítani. A közepe tele lehet homokszemcsékkel és élőlényekkel. A léhez nem tudok mennyiségeket írni, csak nagyjából, mert attól függ, mekkora tálban készítjük. Az én tálamba körülbelül 1 liter víz fér. Ehhez kell 1 púpos teáskanál só, 3 púpos evőkanál kristálycukor, és 2-3 teáskanál 20 %-os ecet. Mindenképpen kóstoljunk. Csak szájjal lehet a jó salátalé arányait eltalálni. És ízesebbnek kell lennie, mert a megmosott levelekről belekerülő víz még higít rajta.

A salátaleveleket csak étkezés előtt tegyük a lébe, mert hamar megfonnyadnak az ecettől-sótól. Tehát frissen készítsük, vagy tartsuk külön a megmosott leveleket és a levet, és mindig csak annyit tegyünk a salátalébe, amennyit megeszünk. Több helyütt divat a forrázott saláta, de én nem kedvelem. A frisset szeretem.

A jól elkészített tojásos nokedli friss fejes salátával az egyik legfinomabb étel tud lenni. :)

Medvehagymás prószatekercs salátaágyon

Régen a világ sokkal egyszerűbb volt. Manapság viszont roppant bonyolult világban élünk. Ennek az a fő oka, hogy túlságosan sok ember él a bolygón. A népesség túl gyorsan növekszik. 1945-ben nagyjából kétmilliárd ember élt ezen a világon, és ugyanennyi ember élt a történelem hosszú évezredein át is a földön, és ez elég volt. Ma közel hatmilliárd ember él a világban. E tények közvetlen összefüggésben vannak azzal, hogy hirtelen jelentősen megnőtt az emberek és más élőlények által tapasztalt szenvedés.

Napjainkban az emberek sokkal közelebb élnek egymáshoz, így a közöttük lévő viszonyrendszer sokkal összetettebbé vált. Az anyagi javak utáni vágy elmélyült és erősebb lett. Az emberek gondolkodásmódja és élete is sokkal komplikáltabbá vált, ennek következtében ma sokkal több a szenvedés, mint korábban bármikor. Manapság sokkal több szenvedést okozunk az összes többi lénynek e világban. Mindennek ártunk: a levegőnek, a víznek, a fűnek és a fának is. Egész erdőségeket vágunk ki és mind több zöld övezetet tüntetünk el. Szennyezük a vizeket, a légkört és a talajt. Az emberek új fegyvereket fejlesztettek ki és egyre újabb módokat találnak ki arra, hogyan ártsanak egymásnak. Az emberek folyton azt mondják, hogy szabadságot akarnak, de a valóságban ők az első számú diktátorok a földön.

Emiatt olyan fontos manapság, hogy az emberek fölébredjenek. Minél előbb fel kell ismerjék, hogy mi az igazi feladatuk. Miért élünk ezen a világon? Mit csinálunk itt? Amikor megszületünk, honnan jövünk? Amikor meghalunk, hová megyünk? Mindenki azt mondja, "nem tudom". Ilyen az ember. Nagyon okos állatnak gondolja magát. De ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi történik a világban, akkor rájöhetünk, hogy minden intelligenciája ellenére az ember valójában a legostobább állat, hiszen nem érti önmagát. A kutya tudja, hogy mit kell egy kutyának csinálnia, egy macska is érti, hogy mit kell tennie. Minden állat tudja a dolgát, és csak azt teszi, amit tennie kell. Mi viszont nem ismerjük igazi feladatunkat, sem igazi utunkat ezen a világon, helyette csupán önmagunknak élünk.

(Seung Sahn: A zen iránytűje)

Hát kérem, most fogyott el az az egy adag rettentő drágán - 150! forintért - vett medvehagymám. Ma valami gyors ebéd mellett döntöttem. A prósza mindig jó, mindig finom, és nem túlzok: 20 perc alatt cakumpakk készen is van. Szomszédasszonyom pedig a hétvégén már nem bírta saláta nélkül, vett egy szép nagy fej jégsalátát, aminek a felét nekem adta. Aki még nem salátázik, az a salátaágyat készítheti szép reteklevelekből is. Az is nagyon finom!

Egyébként a medvehagyma prószában is isteni. És ebbe az ételbe tehetünk bőségesen, elbírja.

Hozzávalók 4 főre:

A prószatésztához:

1 kg burgonya (tisztítatlanul mértem),

1/2 liter kefír vagy aludttej (az aludttej az autentikus),

1 púposabb teáskanál só,

15 dkg liszt (körülbelül),

4 evőkanál olaj.

Plussz: 1 jó marék medvehagyma.

A töltelékbe:

1 dl tejföl,

só,

40 dkg kecsketúró.

A salátához:

1 nagy fej saláta,

pár csepp tökmagolaj,

lehelletnyi só,

nagyon pici almaecet.

A burgonyát nyersen lereszelem - mint a sajtot szokás, úgy - a vékonyabb, kisebb lyukú reszelővel. Hozzáöntöm a kefírt (aludttejet), az olajat, sózom, és a jó apróra fölvágott medvehagymát is hozzákeverem. Hozzákeverem a lisztet is. Annyi kell hozzá, hogy olyan jó sűrű palacsintatészta-állaga legyen. Ezért írtam csak körülbelüli mennyiséget. Ha túl lisztes úgy sem jó, ha túl folyós úgy sem, mert nem fog összeállni a tészta - és mindez a krumpli víztartalmától is függ.

Teflonserpenyőben sütöm ki. Egy merőkanálnyit belemerek, aztán evőkanállal jó vékonyra ellapítom. Közepes láng kell neki, úgy átsül, és szép piros-ropogós lesz.

A kecsketúrót elkeverem a tejföllel és kissé sózom is. A jégsalátát vékony szálakra vágtam, icipicit sóztam és pár csepp ecetet, kevés tökmagolajat tettem rá, aztán jól elkevertem. Elterítettem a tányér alján, mintha füves rét lenne... :)

Jó vékony prószát sütöttem, amit elkészülte után megkentem a tejfölös kecsketúróval, majd föltekertem. A salátaágyon tálaltam. Felséges volt. :)

Ha nem jutunk kecsketúróhoz, természetesen tehéntúróval - vagy akár juhtúróval is - készíthető. Én szerencsés vagyok, nálunk van egy néni a piacon, aki felséges krémes kecsketúrót szokott készíteni, tőle vásárolom.

Medvehagymás, burgonyás pelmenyi

A modern ember tudata minden egyéb vonatkozást kívül hagyva csakis a csupasz humanizmus rendjébe kapcsolódik... s ez annyit jelent, hogy elhagyja életének tulajdonképpeni értelmét. Csak így támadhatott a modern materialista ökonomizmus, amely teljes meghódolás az anyagi princípium előtt. 

(Hamvas Béla: A világválság)

Mivel két főre főzök, mindig mindenből van maradék...

Az a nagy marék medvehagyma is háromszorra fog elfogyni. Tehát egy újabb variáció.

Megjegyzem, isteni finom.

Az elkészítését viszont ismét mint meditációt ajánlom. Türelem kell hozzá.

A másik problémám, hogy nem igazán tudok receptet írni. Mert nem méricskéltem, nem is lehet.

Azért úgy nagyjából. Mert hogy sok sárgarépa is árválkodott a hűtőmben. Tehát egyszerű tészta helyett én most sárgarépás szép tavaszi variációt csináltam.

Szóval.

Hozzávalók 4 főre:

2 méretes szép narancs-piros sárgabéka (sárgarépa),

4 közepes burgonya,

1 kisebb maréknyi medvehagyma,

só,

2 tojás,

35 dkg liszt - úgy körülbelül,

1 evőkanál olívaolaj,

1 evőkanál vaj.

A sárgabékákat (családunk anno 2 éves férfitagja nevezte így, mivel akkor még szerinte a sárgarépának semmi értelme nem volt) megtisztítottam és vékony karikákra vágva sós vízben megfőztem. Leszűrtem, és áttörtem. Lehet krumplinyomóval, villával vagy botmixerrel.

Közben a meghámozott és kockákra vágott burgonyát is megfőztem sós vízben, majd leszűrtem és krumplinyomóval áttörtem. A medvehagymát apróra vágtam és hozzákevertem.

Egy nagyobb tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a sárgarépapürét, a tojásokat, egy teáskanál sót, és tésztát gyúrtam a hozzávalókból. Középkemény legyen. Éppen ezért, összegyúrás után fél órát pihentettem a tésztát, hogy ki tudjam nyújtani deszkán, sodrófával. Négy darabba gombócoljuk, mert vékonyra kell nyújtani.

Szóval kb. 1 milliméter vékonyra nyújtottam a tésztát, és a legnagyobb pogácsaszaggatóval köröket vágtam belőle. Aztán egy ecsettel körbevizeztem a szélüket, majd egy kiskanálnyi medvehagymás burgonyát tettem a közepükre. Félbehajtottam a kört, és kézzel jól összenyomkodtam.

Forrásban lévő sós vízben főztem ki. Nem vettem ki egyből, körülbelül 3-4 percig hagytam főni a kis töltött tésztákat.

Olvasztott vaj és olívaolaj keverékében forgattam meg őket. Más nem is nagyon kívánkozik rájuk.

Bár. Köretnek is extra, pl. tejszínes natúrsült tengeri hal, vgay csirke- vagy pulykamell mellé.

Tipp: 1: A sárgarépától egyébként nincs különösebb íze a tésztának, csak szép a színe. Ezért látványos körete lehet bárminek, akkor is, ha nem töltjük.

2.: Aki nem jut hozzá mevehagymához, vágjon snidlinget vagy újhagyma zöldet a burgonyatöltelékbe. Azzal is nagyon finom.

Variációk spenótra

Örök kezdő szellemünk legyen, ami mentes attól, hogy bármit birtokoljon, olyan szellemünk, ami mindent tovamozgó változásban tud. Semmi sem létezik egy pillanaton túl jelen alakjában és színében. Az egyik dolog a másikba folyik, és nem fogható meg. Mielőtt elállna az eső, már madarat hallunk. Még a vastag hóréteg alatt is látunk hóvirágot és friss hajtásokat. Keleten már láttam rebarbarát. Japánban uborkát eszünk tavasszal.

(Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme - Terebess)

Magyarországon pedig spenótot eszünk tavasszal, hogy folytassam Suzuki mester gondolatát. A spenót a legsokoldalúbban használható levélzöldség. Én ahogy az első levelek megjelennek a piacon, rendszeresen vásárlom és használom. Mert szeretem az ízét, a színét, és még nagyon egészséges is. Egy kis ismertető ITT.
Furcsa hogy a magyar konyháról írt régebbi szakácskönyvek szinte csak a főzeléket említik, mint ebből a remek zöldféléből készíthető ételt. Pedig a spenót ettől ezerszer sokoldalúbb.
Tegnap saláta készült belőle nekem, és galuska a páromnak. A spenótot bármilyen tésztába bátran belekeverhetjük, legyen az nokedli, házi gyúrt tészta, zsemlegombóc, nudli, kenyérféleség. Emellett, én rendszeresen párolom bele rizsbe is például. Vagy csak önmagában, fokhagymásan-olívásan párolom meg köretként, úgy is nagyon finom. Készíthető belőle tejszínesen spagettiszósz is. Vagy krémleves. Szóval a lehetőségek korlátlanok. :)
A spenótos nokedli hozzávalói 4 főre:
kb. 60 dkg liszt,
2 tojás,
2-3 nagy kupóc spenótlevél (nem tom hány deka, a piacon kupócokban árulják),
1 púposabb teáskanál só a tésztába,
és kb. 3 dl víz.
A spenótot megtisztítottam, a középső ereket eltávolítottam, aztán fél percre forróvízbe tettem hogy összeessen. Leszűrtem, hideg vizet csorgattam rá hogy kicsit kihűljön, aztán jól kinyomkodtam és egy nagyobb deszkára tettem. Ahol is egy széles pengéjű, nagyobb késsel apróra vágtam. Aztán tettem fel jó sok vizet sóval forrni a kifőzéshez.
Míg vártam hogy a víz felforrjon, egy közepes fej vöröshagymát apró kockákra vágtam, és 5-6 evőkanálnyi olajon sóval üvegesre pároltam.
A nokedlitésztát mindig akkor keverem ki, mikor már forr a kifőzéséhez való sós víz. Tehát egy tálba tettem a lisztet. Sóval és az apróra vágott spenóttal elkevertem, hozzáütöttem a két tojást és annyi vízzel, amennyivel normále nokedlitésztát kaptam, kikevertem. Nem túl simára, csak rusztikusra. És már szaggattam is. Szűrőkanállal szedtem ki a forrásban lévő vízből, majd csap alá tartva kevés hidegvízzel átöblítettem és a hagymás olajra tettem. Ennyi az egész. Nem böjtölők egész nyugodtan apróbb kockákra vágott és kisütött szalonna zsírján is dinsztelhetik a hagymát, a szalonnapörcöt tálaláskor rászórhatják a galuska tetejére. A galuskát keverjük össze túróval. Tejföllel megcsurgatva tálaljuk. Ugyanígy készíthetünk belőle gyúrt tésztát, kinyújtva szélesmetéltre vágjuk, és akkor kapunk egy szép zöld tésztaalapú túróstésztát. Akkor több tojás kell bele, 4 főre 3 vagy 4 tojás.
Ez a nokedli kiváló köret is lehet bármilyen szaftos húshoz, halraguhoz is. Vagy tojáspörkölthöz, karfiolpörkölthöz is. Természetesen a hagymás zsír elhagyható alóla, kiszedhetjük csak sima zsírra vagy olajra is. De persze, fohagymás olajjal is finom... Tényleg bátran variálhatjuk. :)

Szaftos galuska

.

Az Én minden dolgot messze meghalad. Még ha a menny és a föld is leszakadna, én nem aggódnék. Még ha az összes Buddha tíz irányban megjelenne előttem, én nem örvendeznék. Még ha a három pokol jelenne meg előttem, én nem félnék. Miért van ez így? Azért, mert nincs semmi amit ne szeretnék.

(Lin-csi)

A szaftos galuska, vagy más néven krumplis nokedli nálunk nagy kedvenc. Gyorsan elkészül, és finom. Gyakorlatilag krumplis tészta, csak éppen nokedlivel.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg liszt,
2 tojás,
2 nagyobb krumpli,
4-5 evőkanál olaj,
2 teáskanál pirospaprika,
1 nagyobb fej vöröshagyma,
só.

A burgonyákat megtisztítom, majd apró kockákra vágom. A vöröshagymát úgyszintén és kevés sóval az olajon üvegesre párolom, majd a tűzről lehúzva pirospaprikát keverek hozzá. Beleteszem a krumplikockákat is és felöntöm kevés vízzel. Sózom, fedő alatt hagyom puhulni.
Közben teszek föl bő vizet sóval forrni. Egy nagy tálba teszem a lisztet, elkeverem 1 teáskanál sóval, ütök bele 2 tojást, és hozzáadok annyi vizet, hogy nokedlitészta sűrűséget kapjak. Ez körülbelül 3-4 decinyi. Ne löttyintsük bele egyből a vízmennyiséget, inkább többször adjuk hozzá, nehogy túl híg legyen. A jó nokedli titka az, hogy a víz forrásakor keverjük csak ki. Nem szabad állni hagyni. A másik titok az hogy ne keverjük simára, ez nem palacsintatészta. Csak éppen hogy - maradjon csomós kicsit, legyen rusztikus. A tojások azért keveredjenek el benne, de tényleg hagyjuk csomóskásra. Amint kikevertük, már szaggassuk is. Akár nokedliszaggatóval, akár kézzel, egyesével. Úgy nagyobb galuskákat kapunk. Igazság szerint, ha kisebb mennyiséget csinálok, nem nokedliszaggatóval ügyködöm, mert a nagyobb galuskákat jobban szeretem. (Egy kistányérra teszek egy adag tésztát és étkezőkéssel szaggatom a széléről a vízbe a nokedliket.)
Úgy szoktam időzíteni, hogy a krumpli már puha legyen mikor csinálom a nokedlit, mert akkor nem kell külön tálba kiszedni, mehet egyből a krumplihoz. A nokedlit azért szűrőkanalastul - miután kiszedtem őket - hidegvíz alá szoktam tartani. Így nem puhul tovább és nem lesz gezemicés. A nokedlik mikor feljönnek a víz tetejére, készen is vannak. (Ha krumplis tésztának készítjük, akkor értelemszerűen a kifőtt kockatésztát szedjük ugyanígy a krumplira.)

Tényleg egyszerű étel, de én nagyon szeretem. Káposztasalátával tálaltam. Én így üresen ettem, de nem böjtölők süthetnek mellé kolbászt, vagy natúrszelet tarját. Isteni uborkasalátával, vagy hagyományos fejes salátával is.

Spaghetti al limone

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.

(József Attila)

Újabban sűrűn forgatom az olasz szakácskönyvemet. Régen vettem kézbe, viszont az 5 kedvenc szakácskönyvem-körkérdés kapcsán újra átlapoztam. Isteni receptek vannak benne!

A citromos spagettit már régóta eszem, mindig hangulat szerint. Ez viszont a könyvből való. Nagyon egyszerű, nagyon finom, nagyon gyors: 10 perces villám-étel. Citromrajongóknak! :-)

Hozzávalók 4 főre:

1/2 kg spagetti vagy linguini,

só,

frissen őrölt bors,

2 gerezd fokhagyma,

1 citrom,

4-5 dkg vaj,

4 dl tejszín,

kevés zsenge cukorborsó
vagy paraj vagy csalán
vagy brokkoli vagy spárga.

Fölteszek sok vizet forrni sóval. Míg a víz fölforr és a tészta megfő, a vajon megpárolom a vékony szeletekre vágott fokhagymát a cukorborsóval együtt. Aztán felöntöm tejszínnel, sózom, borsozom, a jól megmosott citromnak belereszelem a héját, de csak a sárga részét. Hagyom rotyogni, hogy besűrűsödjön kicsit a mártás, végül a citrom levét is hozzáadom. Körülbelül fél citrom leve mehet is rá. Nem baj ha sósabb-citromosabb a mártás, mert a tészta beszívja, ízletesebbnek kell lennie, úgy lesz jó. A cukorborsó el is hagyható, vagy nyáron a legfinomabb, frissen fejtett zsengéből.

Ennyi... fantasztikus finom.

Nigella Lawson variációja:

1/2 kg linguini,
4 tojás sárgája,
2 dl sűrű tejszín,
só,
1 egész citrom reszelt héja,
1 kisebb egész citrom leve,
reszelt parmezán.

A tojássárgájákat krémesre keverjük, hozzáöntjük a tejszínt, belereszeljük a citromhéjat, hozzáadjuk a levét, parmezánt reszelünk bele. Ebbe forgatjuk a lecsepegtetett forró tésztát. Duende verzió: én a parmezánt elhagynám.

David Rocco citromos spagettije:

Hozzávalók 4 főre:
1 csomag spagetti tészta (0,5 kg),
1 gerezd fokhagyma,
2 citrom frissen kifacsart leve,
5 evőkanál extraszűz olíva olaj,
a 2 citrom reszelt héja,
1 csokor petrezselyem,
20 dkg parmezán finomra reszelve.

Tegyük fel a tésztát sós, forrásban lévő vízbe főni. Egy nagy tálat - amibe majd kiszedjük a spagettit - kenjünk ki a félbevágott fokhagymagerezddel, mint mikor fokhagymát kenünk a pirítósra. A gerezdet dobjuk ki (szerintem tegyük félre, jó lesz levesbe vagy más ételbe). Reszeljük a tálba a citromok héját. Facsarjuk a tálba a két citrom levét (az olasz citrom édes! én a nálunk kapható citromból csak egynek, maximum másfélnek facsarnám a levét a tálba), majd csorgassuk hozzá az olívaolajat, állandó keverés mellett, míg a két folyadék jól összevegyül. Aprítsuk fel a petrezselymet is, azt is adjuk a többihez. A parmezán több mint felét is, és kevés sót is belekeverünk. Az al dentére főtt spagettit rászedjük a citromos mártásra, kevés főzővizet is teszünk rá. Jól elkeverjük. Tálaláskor a maradék parmezánnal megszórjuk.