A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.
*
A határtalanság erő. A határoltság hatalom.
A hatalom kézzelfogható és mulandó;
az erő megfoghatatlan és örök.
(Fodor Ákos)
Már hetek óta ígérgettem Emberemnek a halburgert. A házi joghurt is emiatt készült, mert szerintem zalzikivel a legfinomabb. És még kapor-szezon is van! :)
A halfiléket szálkátlanítottam (lehet bennük) és robotgéppel aprítottam. Adtam hozzá tojást, beáztatott majd kifacsart zsömlét, apróra vágott újhagymát, sót és borsot. Mindezt kézzel alaposan összedolgoztam. Ha kissé lágy lenne, kevés zsemlemorzsával lehet "sűríteni".
Majdnem teniszlabdányi golyóbisokat formáztam belőlük, majd ellapogattam és kevés olajon mindkét felüket piros-ropogósra sütöttem. Frissen sült hambizsömlébe tettem salátalevéllel, újhagymával, paradicsomkarikákkal és persze jó bőségesen került bele zalziki is.
a szerelem szívet égetki nem tudja próbát tehetén sem tudtam próbát tettemazért eleget szenvedtemazt akarnám én megtudniszabad-e másét szeretnitudakoztam de nem szabadígy a szívem gyászban marada szerelem szívet égetki nem tudja próbát tehetén sem tudtam próbát tettemazért eleget szenvedtem
(népdal, Csík zenekar)
Régebben is szoktam házilag joghurtot készíteni, pont ezért vettem a múltkor a fazekas találkozón ezt a remek kis aludttejes kancsót.
A házi joghurt vagy kefír készítése nem ördöngösség.
Kell hozzá igazi házitej, olyan, amiben még minden benne van és jó zsírdús. És kell hozzá egy kevés élőflórás natúr joghurt vagy élőflórás kefír. A homogénezett nem jó, élőflórás legyen.
A tejet fölforraljuk, majd hagyjuk visszahűlni kézmelegre, langyosra. Ez olyan 35-40 celsius foknak felel meg. Ehhez a langyosra lehűlt tejhez literenként 2 evőkanálnyi joghurtot vagy kefírt keverünk. Ráteszünk egy fedőt és 3-4 órát így hagyjuk szobahőmérsékleten hogy minnél lassabban hűljön ki, mert így tudnak elszaporodni benne az erjesztőgombák vagy baktériumok.
Pár óra állás után hűtőbe tesszük és másnapra (kb. 24 óra kell neki) kész is van a joghurtunk.
Ennyi az egész.
Ebből a joghurtból aztán mindig tudunk másik adagot készíteni.
Főleg akkor érdemes otthon készíteni, ha sűrű görög joghurtot szeretnénk csinálni, mert ahhoz kell a mennyiség.
A kicsöpögött savót se öntsük el, mert felhasználhatjuk sütemények, péksütik, kenyerek, lángosok készítéséhez! Ezt Whise Ladytől tanultam. .
Gondolkozz, ahogy apád tanított. Élj, ahogy anyád tanított.
(Leonardo da Vinci)
Ez az egyszerű kis rizotto volt a tegnapi vacsorám. Nem vagyok rajongója egyébként ennek az olasz rizsételnek, de spárgával nagyon finom volt - mert ennek a zöldségfélének a főzőleve is nagyon finom, intenzív. Vétek kiönteni. A rizotto így adta magát, hiszen a főzővízzel felöntve készíthetjük el és nagyon jó ízt ad neki.
Hozzávalók 2 főre:
2 dl rizs (arborio vagy más kerekszemű rizs),
1/2 csomag zöldspárga (1/4 kg),
újhagyma zöld szárrésze úgy meglehetősen bőven,
1/2 fej közepes vöröshagyma,
1 kis gerezd fokhagyma,
só,
1 teáskanál kristálycukor,
1 citrom reszelt héja,
citromlé vagy fehérbor,
1 csokor petrezselyemzöld,
2 dkg vaj,
1 teáskanál olívaolaj,
reszelt parmezán.
A spárgát megmostam és feldaraboltam 2 cm-es darabokra. Forrásban lévő sós-cukros vízbe tettem (a fejeket nem, azokat csak a végén dobtam bele). Közben egy nyeles kislábosban felolvasztottam a vajat az olívaolajjal, aztán hozzáadtam az apróra kockázott vörös- és fokhagymát pici sóval. Üvegesre dinszteltem, majd a mosatlan rizst is beletettem a lábosba. Kis ideig kevergettem-pirítottam, majd a spárga főzővizéből adtam hozzá 1 merőkanállal. Kis lángon főztem, mindig akkor adva hozzá újabb merőkanálnyi főzővizet, mikor az előző adagot a rizs beszívta. (Közben mikor megfőtt a spárga, lekapcsoltam alatta a lángot.) Az apróra vágott petrezselyemzöldet is a főzés elejénél adtam az ételhez, mert így erőteljesebben átadta az ízét. És persze belereszeltem egy citrom héját is. Én most citromlével ízesítettem, mert nem volt itthon fehérbor. Akinél van kéznél, száraz fehérborral teheti pikánsabbá.
Mikor majdnem elkészült a rizs, beletettem a megfőtt csirágdarabokat is, és a felaprított zöldhagyma-szárakat is. A rizottonál az utolsó víz hozzáadásakor még jó tocsogósnak kell lennie, szinte főzelékszerűen folyósnak. De ekkor már roppanósan puha legyen benne a rizs. Tehát az utolsó víz hozzáadásakor jó szaftos maradjon, szinte follyon - ekkor lezárjuk alatta a lángot és fedő alatt hagyjuk 3-4 percig.
Kissé beszívja a vizet, de lágy, ragacsos marad - ez a jó állag. Azonnal, forrón tálaljuk.
Tálalás előtt reszelhetünk rá parmezánt, amit belekeverünk az ételbe, illetve ha még krémesebbre akarjuk készíteni, akkor tálalás előtt még egy kevés vajjal is elkeverhetjük.
Annyira jó íze volt egyébként, hogy nekem a parmezán sem hiányzott belőle.
Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.
(Bhagavad-Gitá, V, 10.-ik vers)
Ennek a kenyérnek valami fantasztikus tésztája van - állapítottam meg a készítésekor. Nagyon rugalmas, eszméletlen jó dolgozni vele. Azt hiszem, majd más formákban is fogok kísérletezni vele, pl. kis cipócskákra gondoltam. Ez a kenyér is Vegavarázs konyhájából származik, köszönet érte.
Hozzávalók 6 darabhoz: 2,5 dl fehér liszt, 2,5 dl teljes kiőrlésű liszt, 1 teáskanál száraz élesztő (vagy 1 dkg friss), 1,5 teáskanál só, 1 teáskanál cukor, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál joghurt, 1/2-1 dl langyos víz. A töltelékhez: 3 kisebb- közepes krumpli, só, 1/2 teáskanál őrölt római kömény, 1/2 teáskanál amchoor (mangópor) - én 1 mokkáskanál őrölt gyömbérrel helyettesítettem, 1/2 teáskanál garam masala, 1/2 zöld erőspaprika, 1 csokor koriander- vagy petrezselyemlevél.
Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A liszteket tálba tettem és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam az olajat, a joghurtot és a kissé felfutott élesztős vizet is. Összedolgoztam, míg szép fényes lett a tészta. Nem kell sokat babusgatni, hamar összeáll. Kicsit bekentem olajjal, lefedtem a tálat és hagytam kelni 2 és fél órát. Közben a burgonyát sós vízben megfőztem, leszűrtem és alaposan összetörtem. Hozzáadtam a fűszereket is.
Begyújtottam a sütőt. Mikor megkelt a tészta, hat kis gombócot formáztam belőle. Mindegyiket kissé kinyújtottam (olyan 15 cm átmérőjűre) és a közepükbe tettem egy-egy pingponglabdányi méretű golyóvá formált krumplimasszát. A tésztát ráformáztam (mint ahogy a szilvás gombócnál szoktuk), jól összenyomkodtam és hagytam még kelni 15 percig a tésztagombócokat. Végül vékonyra kinyújtottam őket (kb. 1/2-1 cm vastagra) és nagyon forró sütőbe tettem sülni.
Sajnos az én sütőm meglehetősen "lassú". Ehhez a kenyérhez nagyon magas hőfok kell. Akinek van kis kemencéje az udvarán, abban süsse ha teheti. Úgy az igazi szerintem. Ez a kenyér készülhet töltelék nélkül is, más töltelékekkel is. Isteni.
Akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális Formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.
(Bhagavad-Gitá, IX, 22.-ik vers)
Ezt a nagyon finom és egyszerű ételt néztem ki a töltött naan kenyér mellé, mert Vegavarázs azt írta, hogy általában szabjit adnak mellé. Én mondom, fergetegesen finom volt mind a szabji, mind a kenyér és együtt tényleg szenzációsan jó.
Mindenkinek nagyon-nagyon ízlett!
El tudnék élni indiai koszton, rajongok érte... Fantasztikus ételei vannak ennek az évezredes népnek és kultúrának. Be kell valljam, a távol-keleti konyhákat egyáltalán nem kedvelem. Bajban lennék ha Japánban vagy Kínában kéne élnem. A mediterrán és arab ételeket viszont szintén nagyon szeretem. (És persze a magyar konyhát is.) Telt ízek, változatos ételek. És ez az indiai konyhára a legmesszebbmenőkig igaz.
Hozzávalók 4 főre:
3 doboz konzerv paradicsom (vagy nyáron ennyinek megfelelő friss paradicsom),
1 közepes fej karfiol (vagy brokkoli) vagy 6 nagymarék spenót vagy 30 dkg zöldborsó vagy 0,5 kg zöld csirág vagy 2 kisebb cukkini vagy 1 közepes-nagyobbacska csillagtök,
2 dl tejszín,
3 csapott kávéskanál lepkeszegmag,
só,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
2 csapottabb teáskanál kurkuma,
1 csapott kávéskanál csilipor vagy 2 csili apróra szelve.
A vajat felolvasztottam, kissé megpirítottam benne az őrölt lepkeszegmagot, majd hozzáadtam az darabolt paradicsomkonzerveket. Fűszereztem sóval, cukorral, kurkumával, csilivel és hagytam rotyogni. Közben sós-cukros vizet forraltam, és megfőztem benne a 2 cm-es darabokra vágott csirágot, de csak roppanós állagig. A spárgafejeket csak a főzés vége felé tettem a vízbe, mert annak sokkal kevesebb idő kell.
Mikor besűrűsödött a paradicsommártás, beletettem a csirágdarabokat és a kockákra vágott házisajtot is. Hagytam még 5 percig főni, majd belecsorgattam a tejszínt is és még egyszer összeforraltam.
Tényleg nagyon finom. Tálalhatjuk rizzsel, bármilyen indiai lepénykenyérrel: csapatival, rotival vagy naannal.
Gyerekkorom napjai általában nem valami izgalmasan teltek, és én ennek örültem. Egyszerű, jó életünk volt. Egyik nap úgy telt el, mint a másik. Csak egyetlen dologban különböztem más indián kölyköktől. Én sohasem voltam éhes, mivel nagyapámnak sok lova és marhája volt. Nagyanyám mindig jókor reggel felkelt, mielőtt bárki is felébredt volna, és levette a polcról a nagy pléhdobozt, amiben a kormánytól kapott kávét tartotta. Először azt hallottam, hogy pörköli a kávébabszemeket egy serpenyőben, aztán megdarálta őket. Mindig nagy, kétgallonos fazékban főzte a kávét, két bő marokkal szórt belőle a vízbe. Melasszal vagy juharszörppel édesítette; a cukrot nem szerettük. Tejet vagy tejszínt sem tettünk pézsúdá ízáfónkba - fekete orvosságunkba.
Nagyanyám mindenekelőtt kilöttyintett egy jó nagy leveseskanálnyit a kávéból, áldozatul a szellemeknek, aztán forrt a fekete lé a fazékban naphosszat. Bárkit látott meg nagyanyám a ház körül, rögtön kikiabált: - Gyere, igyál egy kávét! -, mindegy volt neki, ki az. Ha a fekete orvosság kifogyott, vizet öntött hozzá, nagy adag újabb kávét tett bele, és megint felforralta az egészet. Egyre sűrűsödött, egyre erősebb és erősebb lett. Végül megállt benne a kanál. - Most igazán jó a kávé - mondogatta ilyenkor.
Minden reggel előszedte a sütőport, és a kávéhoz szódakenyeret és squaw-kenyeret,indiánasszony-kenyeret sütött. Az utóbbival az ember jól megtömhette a bendőjét. Úgy tűnt, belül még egyre dagad. Minden nyáron, amint az idő melegre fordult, a férfiak „asszonyhűsöldét" csináltak nagymamának. Szellős lugast építettek négy felállított fatörzsből, a tetejükre néhány gerendát kötöztek vízszintesen. Aztán az egészet befedték fenyőgallyakkal. Összeütöttek egy tűzhelyet, egy kecskelábú asztalt, és hoztak egypár rönköt is, hogy nagymamának legyen hol főznie és legyen mire leülni. Nyáron az életünk legnagyobbrészt az asszonyhűsöldében zajlott, ahol mindig járt egy kis szellő. Az asszonyhűsöldék még ma is nagyon népszerűek a rezervátumban.
Nagyanya egy kis pipát szívesen elszívott. Szerette a vörös fűzfa kérgéből készült dohányt, akinikinik-et. Egyszer véletlenül egy idős látogatója ölébe ejtett néhány szem izzó parazsat. Az öreg még bőrruhát viselt. Hirtelen égésszag ütötte meg az orrunkat. A bőrruha tüzet fogott, le kellett rángatnunk az öregről, és eloltani a lángokat. A vendégnek majdnem megégett a gyerekcsinálója. Mivel nagyon öreg volt már, nem sokat számított volna, hanem ugrani, azt még tudott.
(Sánta Őz, sziú indián sámán)
Vegavarázslat áldozatául estem. :) Egy kedves lány jön ma hozzám, aki nem eszik tojást és múltkor kölcsönadtam Vegavarázs szakácskönyvét nézegetésre, mert nagyon tetszett neki. És jön még valaki, aki viszont már vagy 40 éve vegetárius. Amúgy meg nemrég kinéztem Hémangi oldaláról egy jó kis krumplis töltött kenyérfélét, az aloo naan-t. Ma itt lesz az alkalom, hogy meg is süssem - már kel a tálban. És készítek hozzá még egy indiai finomságot is. De ezekkel majd csak holnap érek már ide. Tehát visszájáról lesz most a menü: a desszerttel kezdem. És ez is vegavarázs-lat, hát persze! :)
A recept módosult, mert nincs itthon sosem instant kávé, csak rendes őrölt.
És levettem a mennyiségből is hogy pont 12 db legyen, mert ennyi hely van a muffinsütő tálcán.
Hozzávalók 12 darabhoz:
15 dkg liszt,
15 dkg porcukor,
egy csipet só,
1 teáskanál sütőpor,
1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna,
10 dkg vaj,
1 dl joghurt,
kb. 1 dl lefőzött hígabb kávé,
1 teáskanál durvára őrölt kávé,
2 cl konyak vagy rum,
1 késhegynyi fahéj.
A díszítéshez:
csokiöntet,
tejszínhab.
Vagy: vaníliafagylalt.
A szárazanyagokat összekevertem alaposan, majd hozzáadtam a joghurtot, az olvasztott vajat, kávét, konyakot is és robotgéppel jó habosra kikevertem. A tészta ne legyen túl híg, épp csak folyjon.
Mielőtt összedolgoztam volna a sütihez valókat, a muffinpapírokat egy ecsettel megvajaztam. Így garantáltan nem ragad rá, és könnyű lesz leszedni a sütiről.
Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot. - Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság? - Fontos. - De miért? - Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát. - Semmi más? - kérdezték a tanítványok. - Semmi más - felelt Lin-csi kurtán. - Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes. - Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból. - Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt. - Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.
Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.
Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.
Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.
Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.
A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.
A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.
És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.
A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.
A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)
Egyszerűen csak együtt akarok élni veletek: köveket cipelni, venni egy jó kis meleg fürdőt a forrásnál és valami jót enni. A zen éppen ezekben van ott.
Ha beszélni kezdek, az már egy füstölgő lámpa. Olyan, mintha egy receptet adnék. Nem működik. A receptet nem lehet megenni.
(Sunrjú Szuzuki: Nincs mindig úgy)
Most először készítettem zöldséges tortát vagy pitét vagy quiche-t. Volt egy felhasználásra váró cukkini a hűtőben, gondoltam kipróbálom.
Az eredeti receptet itt találtam. Rácsodálkoztam, mert nagyon guszta volt. Jó receptet választottam, mert az arányok is tökéletesnek bizonyultak.
Ez az egyszerű kis torta a vegák álma szerintem, mert tényleg eszméletlen finom! Melegen és hidegen is kitűnő. (Véleményem szerint a tojás teljesen ki is hagyható belőle, mert a tészta is megáll anélkül is, a töltelék is a sok sajt miatt.)
Hozzávalók egy 29-30 cm-es formához:
A tésztához:
25 dkg liszt,
1 tojás,
15 dkg vaj,
6 evőkanál hidegvíz,
1 csapott mokkáskanál só.
A töltelékhez:
1 kisebb cukkini fele,
2 közepes paradicsom,
2 nagy szál újhagyma,
só,
2 dl tejföl (20%-os),
1 dl tejszín,
1 tojás,
1 csokor petrezselyemzöld,
10 dkg feta sajt,
2 mozzarella sajt,
5 dkg Karaván sajt.
A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam a hideg vajat és elmorzsoltam a liszttel. Beleütöttem a tojást is és hozzáadtam a vizet is és gyorsan összegyúrtam a tésztát. Letakartam és míg a tölteléknek valót elkészítettem, hűtőbe tettem.
A sütőt begyújtottam. A cukkinit nagyon vékonyan felkarikáztam, a paradicsomot és újhagymát (zölddel együtt) úgyszintén. A petrezselyemzöldet is felaprítottam. Egy közepes tálban jól elkevertem a tejfölt, a tejszínt és a tojást. Belemorzsoltam a fetát, beletépkedtem a mozzarellákat és hozzátettem a reszelt füstölt sajtot is.
A tésztát lisztezett deszkán gyorsan még egyszer átgyúrtam hogy sima legyen és kinyújtottam akkora körré, ami a formánál kb. 5-6 centivel nagyobb lett. A formát vajaztam és liszteztem, majd a sodrófa segítségével beletettem a kinyújtott tésztalapot. Ha kissé följebb ér a tortaforma szélénél az oldallap, az nem baj, mert süléskor kicsit összehúzódik.
A formát ráhelyeztem sütőpapírra, körberajzoltam és kivágtam. Rátettem a tésztalapra, majd erre üveggyöngyöket szórtam. Milyen jó hogy egyszer a bolhán vettem egy nagy halom dekor-üveggyöngyöt! Az üvegvázáimba szoktam tenni, de erre a célra is kiváló. Ezt hívják vaksütésnek. Azért kell lesúlyozni a tésztát, hogy ne jöjjön fel nagyon süléskor, hogy tartsa a formáját - különben nem maradna elég hely a tölteléknek. Babot vagy égetett agyaggolyókat is használhatunk a célra. (Égetett agyaggolyókat mezőgazdasági boltban tudunk venni.)
Háromnegyedes lángú sütőbe tettem a tésztát úgy 10 percre. Csak annyira süljön meg, hogy ne maradjon nyers, hogy a tészta külseje megszáradjon. Ha túlsütnénk, akkor később a töltelékkel együtt sülve megégne.
Mikor kicsit kihűlt a félig-harmadig sült tészta, levettem róla az üveggolyókat és a sütőpapírt. A tejfölös-sajtos keverék felét elosztottam a tésztán, majd a vékonyra karikázott cukkinit is egy sima rétegben ráhalmoztam. Kicsit sóztam. A paradicsomkarikák és az újhagyma következett, ezt is kicsit sóztam. Végül a maradék folyós sajtos keverékkel fedtem le.
Visszatettem sülni ugyanarra a hőfokra körülbelül 25 percre.
Eszméletlen finom, egy pohár jó hideg sörrel vagy egy pohár finom fehérborral... Hm. Fantasztikus.
Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.
(Benjamin Franklin)
Már régóta gondolkodtam a kolbásztöltésen. Mert nálunk zalában egyszerűen nem tudnak sem jó kolbászt, sem jó hurkaféléket tölteni.
Egyszerűen húsdaráló kell hozzá, amihez vagy csomagolnak is kolbásztöltő csövet, amit rá kell csak tenni az elejére, vagy vehetünk is hozzá, ha nincs mert külön is kapható.
A hentessel ledaráltattam egy kiló húst. Mindjárt kétféle kolbászmasszát kevertünk be. Az egyik dédnagyanyám receptje (alföldi), a másik egy spanyol grillkolbász. Majdnem spanyol - mert persze az csak az alapötlet volt de legyen, nevezzük spanyolnak... Egy kiló húsból annyi kolbász lett, amennyi a kis képen a fatálon látható.
Hozzávalók 4 főre a magyaroshoz:
1,2 kg zsírosabb hús duplán darálva,
ízlés szerint só (kb. 2 csapott teáskanálnyi),
2 teáskanál pirospaprika (ebből lehet valamenyni csípős is),
1 mokkáskanálnyi frissen őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma,
1 csapott mokkáskanál porcukor (nem tévedés!),
bél. Hozzávalók 4 főre a spanyolhoz:
1,2 kg duplán darált zsírosabb hús,
14 szem szegfűbors mozsárban porrá őrölve,
1 teáskanál szárított kakukkfű vagy
1 kisebb csokor friss apróra vágva,
kb. 2 csapott teáskanányi só,
bél.
Én ebbe egy negyed sóban eltett citromnak a héját is beletettem nagyon felaprítva, plusz a citromos sóval sóztam meg a masszát. Arra vigyázzunk, hogy a kolbász a sülésnél sósul. Tehát kissé sótlanabbra készítsük nyersen, mint amilyen a szánk íze lenne.
Mindkét adagot kézzel alaposan összedolgoztam, majd az előzőleg folyóvízzel alaposan átmosott, majd legalább fél órára kézmeleg vízbe áztatott bélbe töltöttük. (Minden hentesnél kapható kis nyloncsomagocskában.)
Serpenyőben kevés olajon fedő nélkül kis lángon alaposan körbesütöttem. Szerintem mindkettő nagyon finomra sikerült.
Emlékszem mikor nagyanyámnál voltunk Hajdúszoboszlón nyaranta, sokszor reggelire pikkpakk megtöltött egy adagot. Mi már a sülő kolbász finom illatára ébredtünk reggel...
A grillkolbásztöltésben az a jó, hogy végtelenek a lehetőségek az ízesítésre. Kinek-kinek mihez van kedve, étvágya, ötlete. Garantáltan színhúsból van és még ott a készítés öröme is. És a kóstolásé: na, mit ügyeskedtünk? Egész más, mint csak megvenni a boltit és rátenni a parázsra. És ebben tudom hogy mi van, semmi adalékanyag, csak tisztán a hús és fűszerek.
Sokszor fogunk még tölteni, a mai ebéd meggyőző volt abszolúte! Ezen az oldalon lehet grillkolbász ízesítéséhez ötleteket csipegetni.
.. Míg kerekét hajtja a víz, a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy, a lány szeretőt keres.
(Cangjang-Gjaco, a VI. Dalai Láma verse - a Lelked szélfútta madártoll c. szerelmes kötetéből)
Ez az egyszerű leves is Rézi néni szakácskönyvéből való. Írója Dolecskó Terézia és 1876-ban jelent először meg, Szegedi szakácskönyv címen. Hihetetlen!
Mintha megállt volna az idő - ma is aktuális receptek vannak benne.
Húslevest főztem a héten és mára már elfogyott belőle minden, csak lé maradt. Ideális alap volt ehhez a kortalan recepthez.
Serpenyőben kevés zsíron vagy olajon szép pirosra pirítsunk meg tányéronként fél-karéj házikenyeret. Míg pirulnak, aprítsuk fel a hagymát, szeleteljük fel a kolbászt. Minden tányérba tegyünk egy darab megpirult kenyérszeletet. Ismét öntsünk kevés zsiradékot a serpenyőbe, majd a felkarikázott (vagy apróra kockázott vöröshagymát) újhagymát és kolbászt kicsit futtassuk meg a forró zsíron. Ezt is adagoljuk szét a tányérokba. Majd minden tányérba üssünk fel egy nyers tojást is, valamint reszeljünk rá szerecsendiót és őröljünk friss borsot is rá.
Merjük a tányérokba a tűzforró húslevest. (Célszerű a tányérokat is előmelegíteni - na a mikró erre pl. tökéletes!)
Ennyi. És nagyon finom. Tartalmas, ugyanakkor könnyű leves.
No és libidónövelő is - a tojás köztudottan afrodiziákum.
Ha férfi jönne hozzám... nekem tetsző... ezzel a levessel kínálnám meg. :) Természetesen szép piros, tüzes erőspaprikát is asztalra téve hozzá - egy ilyen levesnél azt hiszem elmaradhatatlan.
Gyorslevesnek is ajánlom elfoglalt emberkéknek, mert ha nincs is mindig otthon húsleves, leveskocka bizonyára van. Lehet hogy szentségtörés, de nem mindig ér rá az ember komoly hozzávalókból komoly ételt főzni. És szerintem kenyér, szárazkolbász, vöröshagyma, tojás szinte mindenkinél mindig van otthon.
Még a bóti leveskocka is elfogadható és finom levessé alakul át így - aligmunkával, alighozzávalóval.
De ha valaki nagyon-nagyon kerülné a leveskockát, annak alapléként a sima mezei főtt krumpli levét ajánlom még ehhez a recepthez. Nem kiönteni! Megvan belőle a nagyon látványos, nagyon finom leves is! :)
Részvétet könnyen kap az ember, az irigységért azonban keményen meg kell dolgozni.
(Michael Schumacher)
Na mostan idegen tollakkal ékeskedem. Sógornőm tegnap átcsörgött, hogy csinált sportszeletet, ami annyira ízlett nekünk húsvétkor. És hozna át belőle. Óóó! Épp édességhiányom volt, naná hogy örültem neki. Végtelenül egyszerű kis süti, és ahogy néztem már blogszerte végigsöpört a sportmánia. Nekem viszont még nem volt meg a recept - így lefotóztam gyorsan, mielőtt hűlt helye lett volna a tányéron... És a receptet is elkértem.
Szóval ezt sógornőm készítette és isteni finom volt.
Hozzávalók:
40 dkg darált háztartási keksz,
25 dkg vaj vagy margarin olvasztva,
4 evőkanál kakaópor,
1/2 rumaroma (vagy 3-4 evőkanál igazi rum),
25 dkg porcukor
1/2 dl tej
A tetejére:
20 dkg tortabevonó csoki,
1, 5 evőkanál olaj
A hozzávalókat összegyúrjuk, egy vajazott tepsibe simítjuk, a csokit vízgőz felett olajjal felolvasztjuk, ráöntünk a tetejére és készen is van. Hagyjuk a csokimázat megdermedni, majd szeleteljük.
Finom ez kissé megspékelve is: rumos meggyel, pálinkába áztatott aszalt szilvával, vörösáfonyával... stb.
