Szurokfüves, citromos rántotthús citrommártással

.

A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetű lehetőségek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle.

A mese hősei folyton mozgásban, "úton" vannak, mert tudják, hogy nem lehet mindent egy helyen megtalálni. Nem is ott keresik. Mennek, mendegélnek, és bárhol járnak, tapasztalatokat szereznek, hogy azokat a maguk hasznára fordítsák. Nincs múltjuk, az állandó jelenben élnek. Nem tervezgetnek, hanem cselekszenek, nem elképzelik, hogy hogyan szeretnének élni, hanem konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében.

A csodához való viszony alapjaiban határozza meg az ember életét. Nem is az a kérdés, hogy hisz-e benne, mit gondol róla, hanem az, hogy él-e vele.

(Boldizsár Ildikó)

Ahhoz képest hogy citrom-függő vagyok, régen fogyasztottam ezt a pazar gyümölcsöt más formában, mint a limonádé. Egyébként Trinity bejegyzéséről jutott eszembe. Csak úgy voltam, hogy rántott szelet is nagyon régen volt már... Kombináltam a dolgokat, ahogy az lenni szokott.
A fúzió olyan jól sikerült, hogy ha lenne kisvendéglőm (szerintem a keresztségben a Citromízű Banán nevet kapná és sok-sok citromos fogása lenne), ez lenne a ház specialitása. Sosem venném le az étlapról... Isteni. De vigyázat: nagyon citromos. Csak függőknek.

Hozzávalók 2 főre:

40 dkg sertéskaraj (csont nélkül ennyi).
A húsra:
1 evőkanál olívaolaj,
1/2 citrom leve,
1 egész citrom reszelt héja,
só,
2 púpos evőkanál szárított szurokfű (oregano),
frissen őrölt bors,
só,
2 nagy gerezd fokhagyma.
A panírba:
frissen készített nagyszemű morzsa szikkadt fehérkenyérből-zsömléből,
2 tojásfehérje,
3 cl tej,
5 dkg parmezán reszelve,
só,
liszt.
A mártásba:
3 nagy gerezd fokhagyma,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
só,
1 egész citrom leve,
1 mokkáskanálnyi méz,
2 tojássárgája.

A húst kiklopfoltam szép vékonyra. Besóztam. Készítettem egy kencét egy kis tálkában olívaolajból, citromléből, citrom héjából, oreganoból, frissen őrölt borsból és zúzott fokhagymából. Jól kikevertem és a hússzeletekre kentem. Hagytam állni 20 percet. Közben robotgéppel ledaráltam a nagyszemű friss zsemlemorzsát.
A tojásokat kettéválasztottam: a sárgája a mártásba kerül, a fehérjével paníroztam. Bundázás: liszt; tejjel, reszelt parmezánnal és kevés sóval kissé elkavart tojásfehérje; zsemlemorzsa.
Míg a hús sült, elkészítettem a mártást is: a vajon sóval megfuttattam a vékony lapkákra vágott fokhagymagerezdeket. Felöntöttem tejszínnel, hozzáadtam egy citrom levét, pici mézzel ízesítettem. Kóstoljunk és ha még kell só bele, pótoljuk. A tojások sárgáját jól kikevertem egy habverővel. Mikor készen volt a mártás, a tűzről levettem és mikor már nem rotyogott, egy fél merőkanálnyit a tojássárgájához kevertem. Figyelem: ahogy csurgatjuk bele a mártást, egyből lelkesen kavarjuk is, nehogy megfőjön benne a tojássárgája. A cél csak az, hogy kissé besűrűsödjön, selymesen-krémesen gazdagítsa a mártást. Tehát mikor jól elkevertem benne az első adag mártást, adtam hozzá még egy merőkanálnyit, azt is gyorsan kikevertem, majd az egészet a lábosban lévő mártáshoz kevertem. Szépen besárgította, krémessé és teltté tette a mártást.

Ez a citromos rántott szelet ezzel a citrommártással többféle körettel is különleges és tökéletes. Fejes saláta szezonban a mártást öntetként használhatjuk: akár meleg öntetként, akár hagyhatjuk kihűlni is, mindenhogyan jó. Egyszerűen halmozzunk a tányérra salátaleveleket, öntsük meg a meleg vagy a kihűlt mártással, s így ezzel a könnyű körettel fogyasszuk a fűszeres-citromos rántott szeletet.
Eredeti ötletem a házi szélesmetélt lett volna. Tehát a metéltet egyenesen a forró mártásba szedjük ki, jól átforgatjuk, s mellé tálaljuk a rántott szeletet.
Rizzsel is teljesen rendben van, illetve jön az újkrumpli szezon: héjastul sütött steak-burgonyával tálalva is mesés.
Készíthetjük pulyka vagy csirkemellből is, de talán halfilével lenne a legtökéletesebb.

Vega variáns:
Elkészítjük a citrommártást, de egyenlőre a tojássárgája nélkül. Közben sós-cukros vízben előfőzzük a kis darabokra vágott zöld csirágot. (Ne sajnáljuk a főzővízből sem a cukrot, sem a sót.) Közben főzzünk spagettit is. Mikor félig puha a csirág, tegyük át a mártásba kevés főzővízzel együtt és rotyogtassuk össze jó, sűrítsük kissé be a mártást. Mikor készen van, keverjünk hozzá a fentiek szerint tojássárgáját. Ebbe a kész mártásba szedjük ki a spagettit. Jól forgassuk össze, hagyjuk lefedve 2 percet állni, hogy a tészta felszívhassa az öntetet, majd tálaljuk. Kaporrajongók a mártás elkészítésének végén aprróra vágott kaprot is keverhetnek bele, nagyon jól illik az ételhez.

Az első citromvirág a fácskámon! :)

Köleskásaprósza

.

Addig nemigen lehet erős az ember, amíg a dolgoknak a humoros oldalát nem látja.

(Ken Kesey)

Mint  - már valószínűleg - tudjátok, a prósza egy csakis zalára-vasra jellemző étel. Van krumpliprósza, kukoricaprósza és köleskásaprósza. Ez utóbbi régen nagyon közkedvelt volt a mi vidékünkön. Sajnos mára a köles szinte eltűnt az étlapokról. Holott egy nagyon jóízű és nagyon egészséges gabonaféle. Azt hiszem még ősibb, mint a búza. Még ma is a világ népességének a harmada fogyasztja napi szinten, alapélelmezési növény. Én viszonylag gyakran használom hasonlóképpen, mint az árpagyöngyöt. Levesekbe szoktam szórni sűrítésként vagy a pirított darát helyettesítem vele, vagy olyan ételek köreteként használom, amikhez bulgurt vagy kuszkuszt ajánlanak.
A köleskása régen errefelé ugyanolyan étel volt és ugyanolyan sűrűn is ették, mint az angélusok, írek a zabkását. A köles nem puffaszt, könnyen emészthető, emellett laktató és elkészítésének módja végtelenül változatos lehet. Ezt találtam róla összefoglalásképpen: "Lelkes hívei szerint rendszeres fogyasztásával megelőzhetünk sok betegséget, késleltethetjük az öregedési folyamatokat, erősíthetjük a látásunkat, megszüntethetjük a vashiány okozta tüneteket, de jótékony lehet például savtúltengésnél is. Ezen kívül gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét, karbantartja az erek falát, az emésztőrendszert, megelőzi a fogszuvasodást, és segít a fogak zománcának megvédésében. Mivel a köles sok szilíciumot tartalmaz, fokozza a szervezet védekezőképességét. A köles az egyetlen gabonaféle, amely teljes értékű fehérjék mellett hét fontos aminosavat tartalmaz és lúgos kémhatású, ezért különösen alkalmas betegeknek, illetve növésben levő fiataloknak. Kovasavtartalmának köszönhetően a bőrt rugalmassá, a hajat fényessé, a fogakat, körmöket erőssé teszi. Jól alkalmazható vese- és hólyaggyulladásra, a lép gyógyszereként is ismerik."          (Pethes József itt)

Hozzávalók egy 33-szor 20-as tepsihez:

20 dkg köles,
8 dl tej,
2 egész tojás,
1/2 csapottabb mokkáskanál só,
8 dkg méz (repcemézet használtam),
kb. 8 dkg vaj,
1 evőkanál olaj,
tejföl,
porcukor (elhagyható).

A kölest sóval a tejben kis lángon pötyögtetve megfőzzük annyira, hogy minden tejet beszívjon, de még kissé tocsogós legyen. Fedő alatt hagyjuk még 20 percig, majd hagyjuk kihűlni. (Míg fő, időnként alá kell keverni.)
A tojás sárgáját habosra-fehérre kikeverjük a mézzel és a vaj felével. A fehérjéket habbá verjük. Először elkeverjük a mézes sárgáját a kölessel, majd óvatosan hozzákeverjük a fehérjehabot is. Olajjal és a maradék vaj felével kikenjük a tepsit, beletesszük a masszát, elsimítjuk. Tetejére a maradék vajat rákenjük, tejföllel meglocsoljuk és 180 fokon sütjük körülbelül 25 percig. Ne szárítsuk ki nagyon.
Porcukorral meghintve tálaljuk. Adhatunk mellé lekvárt is. Sőt, süthetjük úgy is, mint a kukoricaprószát, hogy sütés előtt a tejföl mellett még lekvárral is megpötyögtetjük.
Ha lenne már eper, úgy sütöttem volna, hogy eperdarabokat szórtam volna a tetejére, aztán tejfölöztem volna. De még nincs sajna.
Süthetjük csak olajjal is a köleskásaprószát, vagy akár zsírral is. A régiek zsírral készítették.

Tipp: ha csak köleskását akarunk készíteni, akkor a megadott mennyiségű kölesből főzzük a megadott mennyiségű tejjel vagy vízzel, kevés sóval és egy evőkanál mézzel ízesítve. Nagyon finom. Tálaláskor a tálkákba szedjük a kását, tetejére bármilyen idénygyümölcsöt tehetünk, s még megcsorgathatjuk plussz mézzel. Tényleg nagyon finom az édes köleskása mézzel, gyümölcsökkel. Én többre becsülöm, mint a legtöbb sütit és finomabbnak is tartom. A fenti mennyiségű édes köleskása 4 főnek elég.
Tipp2: párom ötlete: ha sósan készítjük el a köleskásaprószát, kitűnő és nagyon izgalmas köretet kapunk szaftos húsételek mellé.

Konfitált császárhús

.

Valahogy úgy kéne élnünk, hogy minden imádság legyen az életünkben. Az imádság az imádat. Az ember egyszerűen szereti azt, amiben él. Szereti hogy most van itt a Földön, mikor a legnagyobb szükség van rá. Szereti azt, hogy találkozik olyan emberekkel, akikkel tudják egymást emelni. Ezek olyan csuda dolgok... és mindig meg lehet találni a szépséget az életben. Csak hozzászoktunk, hogy állandóan nyavalygunk.

(Géczy Gábor)

Nálam a kerti zöldségek megjelenésétől késő őszig tart a hidegkonyha uralma. Annyira szeretem a kerti újhagymát, fejes salátát, uborkát, no és a paprikát, paradicsomot (meg a gyümölcsöket) - hogy ilyenkor sok kenőke készül, illetve néha sültek, pástétomok ezekhez a roppanós, friss zöldségekhez. Felvágottakat egyáltalán nem eszünk, újabban sajnos szalonnát sem, mert egész egyszerűen nem lehet kapni normálisat. Mind gyorsélelt, tiszta nyers - egyszóval ehetetlen. Sajnálom szegény állatokat, mert nagy tiszteletlenség a húsukat ilyen barbár módon leértékelni...

A konfitált hús nagyon régi találmány. Emlékszem nagyanyámnál a spájzban volt több nagy zsírosbödön is. Az egyikben mindig lesütött hús is volt - ő így hívta. A lényege ennek az, hogy a nagyon lassan sült húsból kimegy minden víztartalom. Így ha teljesen ellepi a zsiradék, nem romlik meg. Tehát ez a másik fontos elem: a zsiradéknak teljesen el kell lepnie a húst. Ezzel a módszerrel tartósították a hús egy részét. Bármikor ki lehetett venni belőle, akár zsíroskenyérre kis cafatkákban, akár serpenyőben újra átsütve valamilyen körettel fogyasztva. Konfitálhatunk kacsa és libahúst is. Én a sertéshúsért vagyok oda bevallom. A császárhús pedig az egyik legízletesebb. Konfitálásra szerintem kifejezetten alkalmas, nagyon ízdús, porhanyóspuha megsülve. Olívaolajban is konfitálhatunk, akár zöldségeket is, halat is, vagy pl. fokhagymát.

A sütést végezhetjük sütőben is, vagy a tűzhelyen is. Tűzhelyen akkor, ha van annyira kis lángunk, hogy a zsír hőfokát olyan 80-85 fokon tudjuk tartani. Ha nem, akkor inkább a sütőt válasszuk. A konfitálás lényege táhát az, hogy olyan hőmérsékleten sütjük a húst, amin nem bugyborékol, forr, de lassan-lassan gyöngyözve mégis sül. Jó 3-4-5 órán át kell sülnie a húsnak, a súlyától függően. Ha kis darabot készítünk elég a 3 óra is, ha nagyot, kell az 5 is. A lesütött hús zsírja nagyon finom, ízletes kenyérre kenve. Érdemes jól fűszerezni, rétegesen. 


Hozzávalók:

80 dkg császárhús,
1 nagy fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
só,
10-12 szem egészbors,
6-8 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál egész köménymag (elhagyható, én viszont nagyon szeretem),
1 mokkáskanál pirospaprika,
3-4 babérlevél,
1 kis ágacska rozmaring,
körülbelül 60 dkg zsír.

A lábos aljára kentem zsírt. Tettem egy réteg hagymakarikát, pár félbe vágott fokhagymagerezdet, borsot, szegfűborsot, egy babérlevelet rá, és erre a besózott, 1 cm vastagra szeletelt császárhúsdarabokat. Megint egy réteg hagyma és fűszerek, megint hús, megint fűszerek, megint hús. Fedőt tettem rá és lángelosztóra és nagyon kis lángra föltettem sülni. Akkor jó, mikor elkezd megváltozni a hangja. Lehet hallani, hogy másképp "serceg", másképp sül és az illata is megváltozik. Én a végefelé levettem a fedőt róla, hogy a víztartalom el tudjon illanni. Ennek a kis mennyiségnek elég volt körülbelül 3 - 3,5 óra sülés.

A zsírban hagytam kihűlni, aztán hűtőbe tettem. Valójában ha lenne jó hűvös kamra, ott tárolva lenne az igazi.
Zsíros bödönben. Ahogy nagyanyám is tartotta.

Apropó, a képen látható remek kis virágládámról - ami most éppen zsíros bödönné avanzsált, de kenyeret is szoktam benne sütni - jut eszembe: most hétvégén Zalaegerszegen a Skanzenben Keramikus Találkozó és Vásár lesz. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki. Szépséges étkészleteket, sütőtálakat, csészéket, fazekekat és sok-sok minden egyéb konyhai edényzetet lehet venni. Egyedi darabok és álomszépek mind. Nekem egy kísértéssel ér fel ott körülnézni... :)

Cézár saláta

Az ember a legkisebb dolgokon kezdi. A legeslegkisebbeken. Ilyen egészen kicsiny dolog az étkezés előtt mondott fohász. Az ilyen kapcsolat pozitív eredménye, hogy a test és a lélek megnyugszik. Az ember megereszkedik, izmai és idegei és szervei feszültségükből fölengednek. Semmi sem fontosabb, mint hogy a gyomor étkezés előtt megnyugodjék.

(Hamvas Béla)

A Cézár salátáról már szerintem mindenki hallott vagy kóstolta is. Amilyen egyszerű, olyan finom. Megalkotója Caesar Cardini, egy olasz születésű séf, aki a mexikói Tijuana-ban vezetett éttermet. A saláta állítólag 1924-ben született egy forgalmas nap végén, mikor is szenyor Cardini a maradékokból "dobta" össze ezt a mára már világhírűvé és klasszikussá vált salátát.

Hozzávalók:
étvágy szerint római saláta (én fejes salátával készítettem),
kenyérdarabok (fehér kenyérből),
fokhagyma,
1 tojás,
kevés Worcestershire szósz,
borecet vagy citrom vagy lime leve,
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt parmezán sajt,
olívaolaj.

Ne várjatok precíze mennyiségeket, mert salátát érzésből készít az ember... :)

Tehát. A salátaleveleket megmossuk, kicentrifugázzuk. A fehérkenyeret kis darabokra tépkedjük. Serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk fokhagymaszeletekkel és mikor átvette az olaj a fokhagyma ízét, a darabokat eltávolítjuk az olajból. Ebben pirítjuk meg a kenyérdarabkákat.

A tojást forró, de nem forrásban lévő vízben főzzük körülbelül másfél percig, majd egyből hideg vízben lehűtjük. Felütjük egy tálba. Vagy: a tojást forrásban lévő vízbe merítjük 50 másodpercre. Vagy: a tojást forrásban lévő vízzel leöntjük hogy ellepje és 10 percig hagyjuk benne, majd hűtjük és tálba felütjük. Ebből az enyhén főtt tojásból készül az öntet. A háromból bármelyik módot választhatjuk a tojás enyhén főzéséhez. Teszünk hozzá sót, frissen őrölt borsot, zúzott fokhagymát, Worcestershire szószt, borecetet vagy lime vagy citrom levét, és olívaolajjal apránként kikeverjük hogy szép sűrű öntet legyen belőle. Egy tojáshoz körülbelül 1 dl-nyi olívaolajat keverhetünk. Mikor kikevertük az öntetet, reszelt parmezánt is keverünk bele.

A salátaleveleket körülbelül 5-ször 5 cm-es darabokra vágjuk. Hozzáadjuk a pirított kenyérkockákat és elkeverjük az öntet 2/3-ával. Tálaljuk, majd a tányéron még megcsepegtetjük öntettel, és parmezánforgácsokkal díszítjük. Azonnal tálaljuk.

Állítólag ez az igazi recept. Sok helyütt viszont szardellafilét is írnak az öntetbe illetve kapribogyót is, valamint más salátafajtákkal is készítik. Ma már a vendéglőkben szinte kizárólag valamilyen grillezett hússal (csirke, pulyka, kacsamell) vagy hallal, kagylóval vagy rákkal dúsítják.

Az én salátám sem lett teljesen autentikus, mert ruccolát is tettem bele, valamint fejes salátából készítettem, mert mifelénk egyáltalán nincs római saláta. Az öntetembe apróra vágott olajbogyó is került.

Hát akkor, Isten hozott minket Tijuana-ban. :)

Négy recept, egy hétvége

.

Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.

(Simon András)

 

Erre a hétvégére tobzódhattunk az alkalmakban. Szombaton országos ballagás, vasárnap anyák napja és majális. Lett volna, ha el nem mossa az eső. Nem panaszkodom, nem vagyunk nagy majálisozók és az eső is nagyon kellett már, azt mondják.
Mi is hivatalosak voltunk sógornőmékhez, férjem hugának a legnagyobb fia ballagott. Anyóska és sógornőm - no meg az ünnepelt - sütikkel várták a vendégeket, s aztán mentünk csak le ebédelni a közeli étterembe. Róluk nem írok semmit, mert vagy jót, vagy semmit. Átlagos hely, átlagos színvonal, átlagos ételek. Semmi extra. De legalább levegőn voltunk és együtt, egy asztalnál meg tudtunk ebédelni. Sajnos egy városi lakás nem igazán alkalmas nagy családi rendezvények lebonyolítására.
A sütiket azonban lefotóztam és elkértem a recepteket is. Sógornőm sütötte a krémes sütit, az ő anyósának a receptje alapján. Nagyon könnyű, finom, igazán habos desszert. A túrós alagutat anyóska sütötte, nagyon szeretjük, mindig sikere van. A darálós kekszet pedig a ballagó ünnepelt készítette. Úgy tűnik, ő már a harmadik férfiember a családban, aki remekül süt. :)
És akkor a receptek.

Diplomata krémes egy nagy gáztepsinyi mennyiséghez:

7 tojás sárgáját 20 dkg kristálycukorral és 8 evőkanál vízzel habosra keverünk. 20 dkg lisztet, 1 evőkanál kakaóport és 1 csomag sütőport összekeverünk, majd hozzákeverjük a krémesített tojássárgájához.
Vajazott, lisztezett tepsiben megsütjük ahogy a piskótát szokás.
Közben 3 csomag vaníliás pudingport, 1 csomag vaníliás cukrot, 8 evőkanál kristálycukrot 7,5 dl tejjel megfőzünk. A 7 tojásfehérjét 5 evőkanál cukorral habosra verjük, és a még meleg pudinghoz keverjük, de nem habverővel hanem fakanállal. Kivesszük a tésztát a sütőből, a sütőt lekapcsoljuk, de becsukjuk az ajtaját. A piskótalapra kenjük a pudingos krémet és visszatesszük a még meleg sütőbe úgy 5 percre, majd kivesszük és hagyjuk teljesen lehúlni.
Tejszínhabot verünk kevés porcukorral 1/2 liter tejszínből, és a krém tetejére kenjük. Kakaóporral megszórjuk. Kockákra vágva tálaljuk.
Lehet variálni a krémjét, pl. epresen is készíthetjük.
Két gáztepsi méret létezik. Az én nagytepsim teljesen kocka alakú, sógornőmé viszont téglalap. Vagyis kisebb, mert modernebb sütője van. Tehát ez a kisebbhez való adag.

Túrós alagút 1 őzgerincformához:

A tésztához: 16 dkg liszt, 1 evőkanál porcukor, 10 dkg vaj, 2 késhegynyi sütőpor, 2 teáskanál kakaópor, 2 tojás sárgája, 1 kanál tejföl.
A töltelékhez:
0,5 kg túró, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 3 tojás sárgája, 20 dkg porcukor, 2 evőkanál búzadara.

A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, míg a töltelék elkészül, hűtőbe tesszük.
Kikeverjük a tölteléket. Az őzgerincformát kivajazzuk, a tésztát körülbelül fél centi vastagra kinyújtjuk, körülbelül akkora kockát levágunk, amekkora kell a formába. Kibéleljük vele az őzgerincet. Beletesszük a túrótölteléket, aztán a maradék téglalap alakú tésztát a tetejére tesszük. Körülbelül 160 fokon sütjük 25-30 percig.
A maradék tojásfehérjéből egy-kettőt ha nem akarjuk máshoz felhasználni vagy lefagyasztani, fölverhetjük habbá és a töltelékhez keverhetjük.

Darálós keksz:

70 dkg liszt, 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 4 egész tojás, 2 vaníliás cukor,, 1/2 csomag sütőpor, csipet só.
A vajat habosra kikeverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, a vaníliás cukrot, sót. Majd a sütőporral kevert liszttel összegyúrjuk. Pihentetjük jópár óráig hűtőben. Legjobb este összeállítani és másnap reggel sütni, vagy fordítva: reggel összegyúrni, este sütni.
Darálóval és kekszelőtéttel ledaráljuk. Vajazott tepsire tesszük a csíkokat és közepes lángon világosra sütjük.

A negyedik recept egy nem-recept... Mivel május elseje van, reggel vettem virslit. Sör volt itthon hozzá. No de a hétvégi nagy rohanásban elfelejtettem kenyeret venni és az meg már nem volt a boltban. Sütöttem hát hot-dog kifliket. Kissé összecsaptam (nem vagyok büszke rá), mert lágy is lett a tészta és túl is sütöttem, de nem vészes. :)
A challah receptjét használtam hozzá, csak kevesebb cukorral és fele víz-fele tej volt a folyadék.


Hot-dog kifli:

30 dkg liszt, 1 dkg friss élesztő, 2 dkg kristálycukor, 1 csapott teáskanál só, 1,5 dl langyos tej-víz keverék, 1 egész tojás, 1 evőkanál étolaj. Úgyanúgy készítsük, mint a challahot. Mikor megkelt, virsli hosszúságú és vastagságú hengerere formázzuk. Sütés előtt a tetejét ugyanúgy kevés tejjel elkevert, felvert tojással megkenjük. Ebből 6-7 kifli jön ki. Formázhatjuk úgy is, hogy minden darabot nagyon vékony téglalappá nyújtunk úgy, hogy a hosszabb oldala a virsli hosszának fleljen meg. És feltekerjük, mint a kiflit szokás. Tojással megkenjük, majd sütjük.
Tipp: Ha nagyon-nagyon bőven megszórjuk a kiflik tetejét reszelt sajttal, akkor pedig finom sajtos stanglit fogunk eredményül kapni.

Tilos az dohányzás

.

A bor szertartástanát a szájharmóniákról szóló fejezettel kell kezdeni. Ez a bor tudományában az, ami a zenében az összhangzattan. Meg kell tanulni, hogy a szájharmónia alapja az alapszájhármas, az étel, az ital és a dohány. Milyen étel, milyen ital, milyen dohány milyen módon illik, egymást üti, vagy kiemeli, kívánja, vagy semlegesíti. Vannak tiltott lépések, mint az összhangzattanban a párhuzamos kvint és oktáv. Vannak diszharmóniák, amelyeket fel kell oldani. Általában ki lehet mondani, hogy az evés a testi aktus, a fundamentum; az ivás a lelki aktus; a dohányzás a szellemi aktus. Kezdeni mindig az evéssel kell, végezni mindig a füsttel. Megjegyzem, hogy az antinikotinistát ateista szektariánusnak tartom. Ennek a fejezetnek jeligéje az Upanisádok egyik halhatatlan mondata: Brahman legmagasabb alakja a táplálék.

....

A dohányról nem beszélek sokat. Nagy ebéd után az első füst legyen szivar, éspedig kubai (Havanna). A második vastag albán cigaretta, az aranysárga, méregerős fajtából. A harmadik lehet könnyebb görög, vagy szerb. Közönségesebb ebéd után is először minden esetben szivart ajánlok. Kisebb, baráti ebédek után lehet négyféle cigaretta: egyiptomi, angol, szerb és középerős magyar. Magányos ivásoknál pipázni kell, éspedig hangulat szerint angol illatos dohányt, vagy verpelétit. Általában azt tapasztaltam, hogy még azok is, akik az ételek és a borok válogatásában elég nagy készségre tettek szert, a dohányösszhangzatokra kevesebb figyelmet fordítanak. Ennek a gondatlanságnak előbb-utóbb meg kell szűnnie. Ha bennünket helyesen kormányoznának, a különböző ételekhez és borokhoz való dohányok szívását már régen rendelet szabályozná. A jelen ateista kormányzatoktól persze az ilyesmit hiába várjuk.

(Hamvas Béla: A bor filozófiája, részlet)

Cserna-Szabó András: Vita Illuminativa 



1945 verőfényes nyarán Budapest romokban. Még nem dőlt el semmi. Némelyek európai független demokráciáról álmodnak, mások biztosak abban, hogy a pokol után újabb pokol következik, szovjet típusú diktatúra. Hamvas Béla fővárosi könyvtáros ekkor Balatonberényben vakációzik. Úgy mondják, szinte egyetlen lélegzetre írta meg A bor filozófiája című esszéjét, vallásfilozófiai vázlatát, ateistáknak szóló imakönyvét.

Nem kétséges, ha Balatonon nyaraló könyvtárosunk csak könyve első tizenhárom oldalát írta volna meg, aztán a vakáció többi részét pancsolással tölti, a magyar gasztronómia már ekkor is sokkal gazdagabb lett volna. Krúdy Gyula tizenkét éve halott, a csendet valakinek meg kellett törnie, és Hamvas megtörte. Ki kellett végre újra mondani, hogy Istent szólíthatjuk csóknak, mámornak és főtt sonkának, de legfőképpen bornak.
És Hamvas kimondta. A harcot újra fel kellett vennünk az antialkoholisták és a korpán-vízen élő pietisták ellen. Hamvas felvette. Béla, a mi Bélánk hirtelenjében a bor világtörténetét is felvázolta. Ez a hamvasi gasztrohistória természetesen három nagy korszakból áll.
A Noé előtti időből, amikor az emberiség még nem ismeri a bort, csak álmodozik róla. A Noé utáni korból, mely az első szőlőtőke elültetésével kezdődik. Az utolsó szakasz a víz borrá változtatásával indul. A vég kezdete. "Mi jelenleg ebben a korban élünk" - írja Hamvas.

Máskor száz évig nem történik ennyi a hazai gasztronómiai gondolkodásban, mint most ebben a 13 oldalban. Drága kincsünk ez nekünk, akik csókkal, mámorral, sonkával, borral dolgozunk.

Ez a könyv még csak ezután kezdődik. Béla fürdőnadrágot húz, megmártózik a Balatonban, majd egy szomorúfűz árnyékában cigarettára gyújt, bort önt poharába, tollat ragad és lefekteti minden magyar gyomorelmélet alapjait. Égető szükségünk volt erre, hosszú századok óta beszéltünk úgy ételről, italról, nőről, Istenről, hogy az ízlelés bölcseletének fundamentuma hiányzott. Mert e negyvenötös, kánikulai délután óta tudjuk, hogy szájunkkal vagyunk a világhoz nőve. Hogy ez az egyetlen közvetlen kapcsolatunk. Hogy csakis akkor tudjuk meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltük. Hogy csakis akkor ismerünk meg egy nőt, ha megcsókoltuk, vagyis ettünk belőle, s ő evett belőlünk.

Erről az alapkőről visszatekintve valahogy sokkal jobban értjük mindazt, amit magyar nyelven a gyomorról írtak. Innen nézve világosabb, miért szerette Mikes Kelemen úgy a nénjét, mint a káposztát, mit látott Szinbád a velős csont közepében, miért gondolta úgy Rejtő Jenő, hogy konyhaművészettel megjavítható lenne az emberiség.

A fővárosi könyvtáros belenéz a magyar tenger víztükrén csillogó lemenő napba, és azt mondja, a bor Isten maszkja. Egy embertelen és ateista kor hajnalán azt javallja, a puritán szívidióták ellen harcoljunk disznótorral. Szűzpecsenye, hurka, friss kolbász, ecetes paprika, hagyma, baracklekváros fánk, két üveg szekszárdi, s a terrorista pietista Istenre cseréli az elvet. Talán ha Rákosi Mátyás részt vesz ebben a tor-kúrában, másképp alakulnak a dolgok. Sajnos, a terápiára nem kerülhetett sor, Hamvas ugyanis nem volt kéznél. '48-ban kényszernyugdíjazzák, Szentendrén lesz földműves, majd Inotán és Tiszapalkonyán raktáros. Ez a földműves írta a Karnevál című nagyregényt, a raktáros pedig a Patmosz című esszéfüzért. Istenem, ilyen a magyar paraszt, néha összedob egy párkötetes regényfolyamot!

Nézzék csak ezt a negyvennyolc éves férfit, ahogy borosflaskával a kezében a hegyoldalon kaptat a ház felé. Túl van két nagy háborún, sebesüléseken, nőkön, lakását bomba vitte el, kéziratai elégtek, a haja hullik már, és az első mély ráncok is megjelentek arcán. leül a kőpadra a nagy diófa alá, újra önt, felhörpinti, nézi a csillagos eget, s a papírosra vési: "Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve, és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja."

Szerb Antal jól mondja, hogy a nagyok nem félnek a giccstől. Hamvas sem fél. Se a giccstől, se a szóismétléstől, se a komcsiktól. Nincs mitől félnie. Aki a jó vallásban él, a mámorvallásban, aki szájával van a világhoz kötve, akinek van bora, annak nincs mitől rettegnie. Akinek személyes haverja Dionüszosz lüsziosz, a Megváltó Boristen, annak nincs félnivalója. Se stilisztától, se kommunistától.

Aki pedig nem fél semmitől, az az angyalok énekszava és virágesője közepette a berényi éjszakában tovább építheti a magyar gasztrozófia alapját. Értekezhet az ízek ízéről, mely a napon érlelt női comb belső részén terem. Megkülönböztetheti a múzsai bornépeket a barbár pálinkanépektől - akár még úgy is, hogy az a történelmi tényekkel köszönő viszonyban sincs, hisz' nem remeg ő a historikusoktól sem. Beszélhet sík és hegyi, szőke és sötét, hím és női, logikus és misztikus, drámai és parázna borról. Dicsérheti a tűzbort, leköpheti a novabort, az ördög borát. Elárulhatja miért erotikusabb az ivás az evésnél, miért cseppfolyós csók a bor. Elkészítheti egy nagy magyar borkatalógus vázlatát, a kecskemétitől a csopakin át a szentgyörgyhegyiig. Megalkothatja a szájharmóniák összhangzattanát. Kijelölheti az alaphármast az étel, ital, dohány háromszögben. Létrehozhatja a Borágy Tanszéket, melynek első professzora lesz, s hangsúlyozhatja a szalonna, a kenyér és a zöldpaprika klasszikus érdemeit. Kitérhet kenyerekre, lángosokra, tésztákra, zöldségekre és a dohányharmóniákra is. Felrajzolhatja a térképre az ízek négy világtáját. Kijelentheti, hogy az éhség a gyomor sötétsége, az étel pedig a fény. Megmutathatja a nedvek útját: hogyan lesz a vízből bor, a borból vér. Bevezetheti olvasóját a poharak metafizikájába. Elmagyarázhatja miért nem hiányozhat nőből, borból a szakrális kurvaság.

Azt csinálhat, amit csak akar. Hamvas Béla Isten akaratából szabad ember. Jöhet a vészek kora, a vér bíbora, ő benéz a maszkok mögé. Lehetne szerény is, lenne mire. De minek? A szerénység elég alacsony formája a gyávaságnak. Tudja ő nagyon jól mit csinál: "Nemcsak célom, hanem becsvágyam is, hogy (...) az alapot minden jövendő borfilozófia számára megvessem. Mint ahogy Kant minden elkövetkezendő filozófia döntő gondolatait mondja ki, amelyeket el lehet fogadni, vagy amelyekkel szembe lehet szállni, de megkerülni és el nem hangzottnak tekinteni többé sohasem, úgy én is (...) a bor metafizikájának egyetemes érvényű és időtálló  eszméit kívánom leírni."

Azért némi szerénység mégis vegyül ebbe a vallomásba. Hiszen Béla nem csak a bor filozófiáját írta meg, de a magyar gasztronómia metafizikájának alapjait is lefektette. Csakis azért sikerülhetett ez neki, mert úgy tudott írni, mint Szókratész. Félelem és túlzás nélkül.

A továbbiakról most csupán annyit: Hamvas huszonhárom és fél évvel a berényi nyár után még csinált egy gargantuai vaskos tréfát. A gyilkos és puritán ateisták nagy ünnepére, november 7.-ére időzítette halinapját. Úgy halt meg, ahogyan élt.

Levélcíme: a Megváltó Boristen Pincéje, Hetedik Mennyország.

(forrás itt)

Reteksaláta

.

A célt az út teremti meg. A cél nem az, hogy a végén ott ülj a csúcson, a cél az út minden lépéséből tevődik össze. Az út a cél. 

Sose szalassz hát el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy élj, hogy életben légy, hogy felelősséget vállalj, hogy elköteleződj, hogy részt vegyél. Ne légy gyáva. Nézz szembe az élettel, ismerd meg. Ha így teszel, lassan, nagyon lassan kikristályosodik benned valami.

(Osho: Érettség)

Dolce Vitánál találtam ezt a főtt reteksalátát. Én a retket nagyon szeretem, és roppanósan-frissen eszem. Általában vajas kenyérhez. De sok ember szervezete nem igazán bírja ezt a finom tavaszi csemegét. Nem véletlenül - mert nagyon erős tisztító hatása van, olyannyira, hogy a leve az epeköveket is képes feloldani. Kúraként szokták javasolni így tavasszal, minden nap 3-4 héten keresztül 1 teáskanálnyi reteklét reggelente. Persze nem kell feltétlenül kicentrifugálni, ehetjük úgy is, ahogy van.
Szóval ez a saláta hasonlít a hagyományos céklasalátára és a savanyított tarlórépára illetve a marinált lilahagymára is. Tehát csak elsőre szokatlan. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a retket, de nem igazán bírják nyersen. Illetve bárkinek ajánlom, mert a retek így elkészítve illik olyan ételekhez is, amikhez nyersen nemigazán. Tökéletes körete lehet sülteknek. De így elkészítve még egy hagyományos pörkölt-nokedli duó mellé is abszolút illik. Nagyon finom.

Ehető önmagában is, de belekeverhetjük bármilyen friss salátába is. Én most petrezselyemlevéllel készítettem, itt salátazöldkét szerepel, nem fűszerként. Nagyon jól illik ehhez a főtt retekhez.
Receptet nem igazán lehet írni rá. Kóstolni kell. Annyi vízzel öntsük fel a feldarabolt retket, amennyi ellepi. Ízesítsük sóval és mézzel, valamint valamilyen jófajta ecettel: vörös- vagy fehérborecettel, almaecettel vagy verjus-vel vagy akár citromlével. Kóstoljuk, csak így lehet eltalálni a jó salátalevet. Főzzük körülbelül 10 percig, és készen is van. Hagyjuk kihűlni, majd hűtőben tárolhatjuk. Eláll egy hétig is. Ha mondjuk pörkölt mellé savanyúságnak készítjük, akkor inkább vagy vékony karikákra szeljük, vagy tökgyaluval gyufaszálasra reszeljük le. Ha köretként vagy salátákba keverve fogyasztjuk, akkor így cikkelyekként is tökéletes.

.

Ha lesz majd húsvéti maradék...

.

Tavaly előtt összeírtam pár ötletet húsvéti maradékok felhasználására.

Tojásminták

.

A húsvéti tojások írásának nem mindennapi, ősi praktikája a kesicézés. A tojások festését megelőzően válasszuk ki a folt nélküli, hibátlan darabokat. Napjainkban erre acélra csak tyúk és főtt tojást használunk. A tojásfestést, kesicézést nagypénteken végezzük, mert a hagyomány úgy tartja, hogy az ekkor főtt tojások nem romlanak meg. Gyimes térségében a viaszolt módszer dominál, de elvétve levélrátétes technikát is használnak.

A kesicézés technikája a következő: felhevítjük a viaszt, majd kis rézcsövön vagyis kesicén keresztül különböző motívumokat rajzolunk a tojásra, ezt követően jöhet maga a festés. A viaszolásnak köszönhetően, a festék nem fogja be a mintázott részeket, így az jól kirajzolódik.

(Forrás: Antalné Tankó Mária - Gyimesi írott tojások)

Hókifli

.Ahol a kincsed, ott a szíved is.

                                                                                                   (Jézus)

Ember tervez, Isten végez, szokták mondani... Még volt annyi fény a konyhámban mielőtt a napkorong lehanyatlott volna a horizonton, hogy az éppen kisült első adag hókiflit meg tudjam gyorsan örökíteni. És akkor már le is írom a receptet, hátha valaki még keresgél elállósabb aprósütemény ügyben.
Ildinyónál találtam anno a receptet, a Hozzávalók: egy csipetnyi szeretet blog háziasszonyánál. Anyóska szokott ilyet sütni, és nagyon szeretjük. Valójában azt hiszem ha az aprósütemények királynőjét meg kéne neveznem, ez a szépség vinné el a pálmát. A tésztája olyan porhanyós, hogy elolvad a szájban. A tölteléke lehet bármilyen sűrűbb lekvár, cukros dió vagy mák, gesztenyemassza vagy nagyon sűrűre főzött vaníliapuding is akár. Ildinyónak ezer köszönetem a tökéletes receptért!

Hozzávalók (kb. 60 darabhoz):
25 dkg sertészsír,
50 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 és 1/2 dl tejföl,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
2 teáskanál porcukor.
A töltéshez:
szilvalekvár vagy bármilyen sűrűbb lekvár,
cukros dió vagy mák vagy
gesztenyemassza vagy sűrű vaníliapuding.

A (szobahőmérsékletű) zsírban elmorzsoljuk az élesztőt, majd robotgéppel jó habosra kikeverjük. Mint ahogy a vajat szokás. Hozzáadjuk ezután a többi hozzávalót is és tésztává gyúrjuk. Hűtőbe tesszük és egy éjszakát pihentetjük. (Én reggel állítottam össze és most este sütöttem.)
Másnap formázás előtt 1 órán át hagyjuk szobahőmérsékleten állni, aztán jó vékonyra kinyújtjuk a tésztát. (Két gombócba vágjuk, ennyi fér el egyszerre a deszkán.) Fánkszaggatóval vagy széles pohárral köröket szaggatunk belőle. A közepükre kis kupacban tölteléket halmozunk, a tésztát félbehajtjuk, majd kifliket formázunk belőlük. Előmelegített 160 fokos sütőben pár perc alatt megsütjük. (Kb. 10 perc.)

Azon forrón ahogy a sütőből kivesszük, porcukorba hempergetjük. Lehetőleg a tepsiben vagy nagy tálcákon hagyjuk kihűlni, ne halmozzuk őket forrón egymásra.
Elvileg 1-2 hétig is eláll(na), de gyakorlatilag esélye sincsen. Mert nagyon finom. :)
Vegetáriánusok természetesen vajjal készítsék.

.