Narancsos kacsasült

És most közzéteszem a család legtitkosabb, legimádottabb karácsonyi sültjét, ami nélkül nálunk nem lehetett ünnep. Anyukám karácsonyi narancsos kacsasültje. 

 

 

Hozzávalói 6 főre: 

• személyenként 1-1,5 kacsacomb (étvágy szerint), 
• 6 db narancs leve, 
• 2 narancs reszelt héja, 
• 2 dl száraz, kifejezetten testes, sötét színű vörösbor (pl. pinot noir, shiraz), 
• 2 teáskanál mustár, 
• 5 szem összetört szegfűszeg, 
• 2 szem szegfűbors, 
• só, 
• 1-2 evőkanál kacsazsír, 
• frissen őrölt bors, 
• 2 teáskanál kristálycukor, 
• 50 dkg rizs, 
• 1-2-3 alma. 
• Plusz: almaszósz vagy sült almák. 

A kacsát alaposan meg kell tisztítani, aztán fűszerezve (só, őrölt bors) egy serpenyőben kacsazsíron elősütni. Aztán fűszerezett vízben puhára főzzük a combokat: a főzővízbe teszünk 1 dl vörösbort, sót, 2 szegfűszeget, 1 szegfűborsot, reszelt narancshéjat és 2 narancsnak a levét. Mikor puha a hús, kivesszük a darabokat és félretesszük egy tálba. Érdemes leszedni a zsírt a víz tetejéről, mert kacsától függően igen vastag zsírréteg is lehet a főzővíz tetején. 

Elkészítjük a rizs párolólevét, ami a maradék narancsok a levéből, maradék kacsafőzővízből, mustárból, 1 dl vörösborból, cukorból, reszelt narancshéjból, 3 szem szegfűszegből, 1 szegfűborsból és őrölt borsból áll. Sózzuk is természetesen. Annyi vizet adunk még ehhez a léhez, hogy a kimért rizsnek súlyban a duplája legyen összesen. Tehát az 50 dkg rizshez összesen egy liter legyen a rizspáclé. Aránya pedig úgy alakuljon, hogy a narancslé, kacsafőzővíz, bor keveréke kb. 60-40 % legyen a vízzel. Az sem jó, ha túlízesítjük a rizs főzővizét. 

Egy tepsi alját kizsírozzuk a főzővízről lemert zsírral, erre terítjük rá a megmosott rizst. Ráhelyezzük a hámozott, cikkekre vágott almát, kacsadarabokat, majd finoman ráöntjük a fűszeres-narancsos lét úgy, hogy ne kavarodjon fel a rizs. Alufóliával lefedjük, és kb. 170 fokos sütőbe helyezzük. Egy és negyed órán át pároljuk (a rizs miatt), majd a fóliát levéve róla szép pirosra sütjük a kacsadarabokat. Ha nem lenne a sütés végére tökéletesen puha a rizs, akkor a kivett, kész ételt még egyszer fóliázzuk le, és hagyjuk alatta 20 percig. A gőzben be fog puhulni a rizs. Almaszósszal vagy sült almával tálaljuk. 

A rizsnek valami elképesztő szép lilás-rózsaszínes színe lesz, és az íze... mennyei. Én nem szeretem a rizst (rossz kínai lennék), de a narancsos kacsa alatt sült rizs a világ egyik legfinomabbja. Még egy hozzáfűzés: ne sajnáljátok a sót. Túlsózni sem bíztatlak benneteket, de ha nem kapja meg az étel a kelló sómennyiséget, nem jönnek elő az ízei. 

(A kép a netről van, mert sosem fotóztam le, mindig Szenteste ettük, és hát villanyfénynél nem lehetett normális képet lőni róla.)

A húslevesröl

Akkor pár szót erről a jófajta, aranylóan sárga, áttetsző, ízletes csodáról, ami még a holtakat is életre kelti. 

Húslevest mindenki tud főzni. Még az is, aki úgy hiszi, hogy nem. Pusztán csak pár szabályt kell betartani. Még annyit így előzetesen, hogy húslevesből nem érdemes keveset főzni, minimum legyen egy 4-5 literes fazekatok hozzá. Hűtőben leszűrve több napig eláll, sőt, le is fagyasztható. 

 

 

1. Húslevest mindig csontos húsrészekből főzünk. Csirke: farhát, lába, szárnya, combja. Kacsa, liba: farhát szárny. Sertés: orjaleves, azaz karajcsont, lapockacsont, tarjacsont. Marha: szegy, lábszár, fartő, ököruszály: azaz marhafarok, de általában úgy is árulják a levesbe való marhahúst, hogy húsos csont. Fácán, gyöngytyúk, tyúk. kakas: egészben. Pulyka: nyak, szárny, comb. A leves készülhet egy fajta állat húsából, de lehet vegyesen is főzni. 

2. Körülbelül amennyi a hús súlya, háromszor, három és félszer annyi víz mehet rá. Tehát egy kilogramm hús = 3-3,5 liter víz. 

3. Van, aki sok zöldséggel, van, aki kevesebbel készíti a levest. Mindkettő tökéletesen jó: gondoljunk csak a kocsonyára, amelyben zöldségként csak hagyma és fokhagyma szerepel, és milyen pazar íze van. 

Tehát az összes zöldség súlya olyan 3/4-e a hús súlyának. Arányai: amennyi súlyú a sárgarépa (2 nagy szál), fele annyi a petrezselyemgyökér (1 szál), a zeller, a karalábé. Vöröshagymából egy kisebb-közepes fej elég, különben nagyon édesíti a levest, és mehet héjastól megmosva, szép színt ad a levesnek. Fokhagymából én a 4 literes fazekamba 2-3 gerezdet szoktam tenni. A vöröshagymát is a 4 literes fazékhoz mondtam. A többi zöldség szabadon választható: van aki tesz bele kelkáposztalevelet vagy kelbimbót, gombát, karfiolt, brokkoliszárat. Lehet bele tenni lestyánlevelet, zellerzöldet, petrezselyemzöldet, nyáron paprikát, paradicsomot. Húslevesbe mindig nagy darabokra vágva tesszük a zöldségeket, nem karikákra aprítva. 

4. Hideg vízben tesszük föl és először csak a húst. Ha felforrt, kis lángra tesszük, és a tetejéről leszedjük a habot. Vannak, akik leöntik az első főzővizet, de szerintem azzal értékes ízeket öntünk ki. Nem kell. LEHABOZNI pediglen nem AZÉRT KELL, mert zavarossá teszi A HÚSLEVEST - és ebben szerintem mindenki téved -, hanem azért, MERT BESZÜRKÍTI A LEVEST. Ugyanis ha nem habozzuk le, ellenben gyöngyözően, lassan pötyörögtetve főzzük, akkor is tiszta marad a levesünk. Tehát a zavarossá válásnak a főzés intenzitásához van köze, nem a habhoz. Ha lobogtatva főzzük, akkor lesz zavaros, még ha le is szedtük róla a habot. Viszont, ha rajta marad a hús habja, de szépen lassan főzzük, akkor ugyan nem lesz szép aranyló sárga, hanem szürke lesz a leve, ellenben nem lesz zavaros. 

5. Ha lehaboztuk a tetejét, mehetnek bele a zöldségek, a só, 15-20 szem egész bors. Én mindig teszek egy késhegynyi kurkumát is, nemcsak a szép szín végett, hanem mert a kurkuma egy szupergyógynövény, és így legalább sűrűn fogyasztjuk, ha nem is nagy mennyiséget. Valamint én a 4 literes fazekamba teszek még egy csapott teáskanál vegetát is. El is hagyható, de én húsleveshez használom, meg zöldséglevesekhez néha. 

6. Ha újra felforrt a levesünk, tegyük annyira kis lángra, hogy a tetején épp csak gyöngyözzön a leves. Ha túlságosan forr, zavaros lesz, ha forrás alatt marad, nem fő meg. 

7. Amíg fő a levesünk NEM NYÚLUNK HOZZÁ! Nincs belekevergetés, piszkálódás. Ha belekevergetünk, szintén zavarossá válik a leve. Maximum egyszer a főzés közepe felé érdemes megkóstolni, hogy elég sót tettünk-e bele. Ilyenkor nyugodtan pótoljuk. 

8. A jó húsleves hozzávalói közé az időt is fel kell jegyeznem, mert a jó húsleves egyik titka, hogy sokáig fő. Marhahúsnál, tyúknál, fácánnál, gyöngytyúknál minimum olyan 5-6 óra főlés kell, sertésnél, pulykánál 4 óra, csirkénél 2,5-3 óra. 

 

9. Mikor elkészült, egy hosszú szárú fogóval vagy csipesszel kiveszegetjük belőle a zöldségeket, húsokat. Aztán hagyjuk 10 percig ülepedni a levét, és egy sűrű szűrőn átszűrjük merőkanalanként egy másik fazékba. A főzős fazék alján maradó zavarosabb kis réteget már nem szűrjük hozzá a többihez, kiöntjük - hiszen ezért hagytuk ülepedni. Egyébként nekem az a 100 forintos boltokban kapható színes műanyag szűrőm van, aminek extrasűrű a hálója. Azt szoktam egy nagy szűrőkanálba beletenni és úgy az üres fazék tetejére. Nagyon szépen megszűri a levest. És azért kell leszűrni, mert ha benne hagyjuk a zöldségeket akár egy-két óráig is, megváltozik az íze, édes és zöldségízű lesz a levesünk. 

10. A levesbetétet mindig külön, bő, sós vizet forralva úgy főzzük, mint az olasz tésztákat: szinte al'dentére. Főleg igaz ez a vékonymetélre. Ha megfőtt, egy nagy szűrőkanálba öntjük és csap alatt, bő hideg vízzel alaposan leöblítjük, majd alaposan lecsöpögtetjük. Így nem fő tovább, és a liszttel, keményítővel teli főzővizet is leöblítjük róla, ami zavarossá tenné a szép tiszta levesünket. A levesbetétet soha nem tesszük bele a levesbe, minden tányérba külön-külön szervírozzuk. Ugyanez igaz a zöldségekre is. 

11. Ha marad a főtt húsból, azt visszatehetjük a maradék levesbe, így nem szárad ki.

12. Ha túl zsírosnak ítélnénk a húslét, evőkanállal, majd konyhai papírtörlővel leszedhetünk belőle. Vagy ha csak másnap tálaljuk, és hűtőbe tesszük, akkor megfagy rajta a zsírréteg, és egyben le tudjuk szedni róla. 

13. A húslevest, kocsonyát MINDIG fedő nélkül főzzük. Ha fedőt tennénk rá, túlforrná magát, és zavarossá válna.

Rába menti tüdöleves

Nagyon szeretem a szalontüdőt, ellenben a benne főtt tüdőt egyáltalán nem tudom megenni. Mindig ki szoktam kotorni a tányérból. A minap viszont újra átolvastam a Vasi, zalai parasztételek című szakácskönyvet. És találtam benne egy levest, amiről úgy gondoltam, hogy ezt megenném. Ugyanis a főtt tüdőt és szivet le kell darálni és így kerül vissza a levesbe. Az íze pedig hasonlóan pikáns, mint a szalontüdőé. Nagyon finom! Megtartom, az biztos, hogy fogom még főzni. Amolyan igazi jó kis téli leves. 

Hozzávalók: 

• 50-60 dkg sertéstüdő
• 1 sertésszív
• 2 sárgarépa
• 1 petrezselyem
• 5-10 dkg zeller
• 1 fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• késhegynyi őrölt bors
• tojásnyi zsír
• 3 evőkanál liszt (kettő a rántásba, egy a habarásba)
• késhegynyi színes paprika
• 1 babérlevél
• 1 teáskanál kakukkfű
• 1 kis pohár tejföl
• 1 púpos kávéskanál cukor
• 1/4 - 1/2 citrom
• só

A tüdőt és a szívet feltesszük főni, legalább 2,5 liter sós vízbe. Hegyes villával szurkáljuk meg a tüdőt, így nem dagad ki az edényből. Ha felforrt, hozzátesszük a babérlevelet és egy óra alatt fedővel puhára főzzük, majd kivesszük a húsokat, kissé hagyjuk hűlni, daraboljuk és ledaráljuk. Közben a levét egy sűrű szűrőn átszűrjük, majd visszaöntjük a fazékba. (Ez nem szükséges, de én átszűrtem.) A tisztára mosott és feldarabolt zöldségféléket beletesszük a lébe, fűszerezzük kakukkfűvel, borssal, és persze a ledarált húst is hozzáadjuk a leveshez. A zöldségek puhulásáig főzzük. Közben a zsíron elkezdjük dinsztelni az apróra kockázott vöröshagymát, s mikor már félig puha, 2 evőkanál lisztet is hozzáadunk és sötét zsemleszínű rántást készítünk úgy, hogy mikor majdnem kész a rántás, a cukrot is beletesszük, és és így pirítjuk sötétre a rántást. Ha készen van, levesszük a tűzről, és a zúzott fokhagymát is átkeverjük benne. Végül kevés hideg vízzel fölengedjük, pici pirospaprikát is hozzákeverünk. A rántást aztán hőkiegyenlítéssel a leveshez adjuk, s pár percig erősen forraljuk. Végül egy csapott evőkanál liszttel elkevert tejföllel behabarjuk a levest, s azzal együtt is forraljuk pár percig. Legvégül egy negyed vagy fél citromot belecsavarunk a levesbe, Kóstolni kell, mennyire szeretjük savanykásan. Pirított zsemlekockát, csíkokra vágott palacsintát, vagy apró zsemlegombócot adunk hozzá betétnek. Én most apró zsemlegombócokat készítettem.

A krumplipüréröl

A krumplipüré ott kezdődik, hogy nem mindegy, milyen fajta burgonyát választunk hozzá. A "C" jelzésűeket keressük, vagyis a sütnivaló, magasabb keményítőtartalmú fajtákat. És én még azt is mondom, hogy ha lehet, őstermelőtől vegyétek, mert a multis burgonyák sokkal vizesebbek, mint a kiskertekben termettek. És az nem tesz jót a pürének, ha vizes a krumpli. 

Neten utána lehet olvasni egyébként, melyek a C jelzésű fajták. Sajnos, nálunk Magyarországon alig lehet egy-két burgonyafajtát találni a piacokon, nem is értem, miért szűkült le ennyire a kínálat. Itt például Agriát lehet kapni - sokan termesztik -, és az egy nagyon jó fajta, szinte mindenhez azt használom. Püréhez is tökéletes. 

 

Van, aki hajában főtt krumpliból készíti a pürét, én sokkal jobban szeretem hámozottból és úgy főzöttből. Isteni a hajában főtt krumpli, csak szerintem nem püréhez való, más az íze. Tehát a krumplit hámozzuk, mossuk, kockázzuk és sós vízben megfőzzük. Tényleg puhára, és ezt ellenőrizni tudjuk egy villa segítségével. Majd TÖKÉLETESEN leszűrjük róla a vizet. Sőt, várunk egy percet, hogy a gőzökkel az a csöpp maradék is távozzon, ami még a burgonyakockákon maradt. Aztán így forrón krumplinyomóval, vagy krumpli préssel (azzal a két karossal) alaposan összetörjük, vagy átnyomjuk. NEM HASZNÁLUNK BOTMIXERT, SEM MÁSMILYEN ROBOTGÉPET SEM! Hideg vajat (véletlenül sem margarint!!!) adunk hozzá - nem is keveset: a hámozott burgonya súlyának körülbelül a nyolcadát-tizedét, vagyis egy kiló burgonyapüréhez 8-10 dkg-ot. Amikor eldolgoztuk a vajat is a pürében a burgonyanyomóval, akkor áttérünk a fakanálra, vagy a kézi habverőre. Nekem van egy középen lyukas fejű fakanalam, mindig azzal keverem ki a pürét, mert az a cél, hogy habosra keverjük, vagyis levegőt kell juttatni a burgonyamasszába. A tejet, amit hozzáöntünk, forróra kell melegíteni. A folyadékunk lehet tej, vagy tej és tejszín keveréke. 

Burgonyapürébe nem használunk 0,001%-os tejeket meg főzőtejszínt, hanem 2,8-ast vagy 3,5-est. A tejet már óvatosan adagoljuk, mert a túl híg püré már nem püré, hanem krémleves. A másik, hogy mindenki más állagot szeret. Van aki az egész híg pürét szereti, van aki az éppen csak kevés tejjel kikevert sűrűbbet. Az apránkénti adagolással lehet az állagát beállítani. És azért is jó a vajat tenni először a krumplira, hagyni hogy elolvadjon, mert az is folyadék. 

Én a masszívabb pürét kedvelem, nem szeretem a túl laza, híg burgonyapürét. Sőt, azt is szeretem, ha nincs totál simára eldolgozva, hanem maradnak benne itt-ott kisebb burgonyadarabok. Tehát kézzel, lendületes mozdulatokkal habosra keverjük a pürénket. Én a tejes keverés végét már láng fölött szoktam csinálni, hogy a hideg vaj miatt kissé visszahűlt püré kellően forró legyen. De nem szabad túlkeverni, túlmelegíteni sem, mert akkor már csirízesedhet. Ha már szép habos, laza, akkor el is készült. A végén kóstoljuk meg, és ha szükséges, még sót adhatunk hozzá. 

Lehet ízesíteni is zöldfűszerekkel, szerecsendióval, borssal, a krumplival együtt főzött fokhagymagerezdekkel. Vagy más alapanyagokkal keverve is csinálhatjuk: zellerrel, édesburgonyával, sütőtökkel, karfiollal, kerekrépával. Így szénhidrátbarátabbá válik, és változatosság is. De megmondom őszintén, a krumplipürébe én csak sót teszek, mert szeretem a vaj, burgonya, tej édeshármasának lágy ízét (égben köttetett szentháromság ez), más alapanyagot meg szintén azért nem teszek bele soha, mert nekem a krumplipüré legyen krumpliból. 

Hogy miért nem használunk gépi keverentyűket? Mert akkor nem burgonyapürét fogunk készíteni, hanem csirízt. Szó szerint. Nyúlós állagú plakátragasztó válik ugyanis a kicsapódó keményítő miatt a krumpliból, mert a gépek olyan fordulatszámon dolgoznak, ami ezt eredményezi. Ezért mindig kézzel dolgozzunk. Ha marad a püréből, számtalan ételhez felhasználhatjuk: pogácsába, lángosba, kenyérbe, levesbe gombócnak, nudlinak, hercegnő burgonyának, krokettnek, pásztorpitéhez.

Lilahagymával, fokhagymával sült cékla

Ezer éve nem ettem céklát, úgyhogy eljött az ideje. Egyébként én sütve vagy borscsnak ezerszer jobban szeretem, mint salátának. És így sütve remek alternatívája például a párolt lilakáposztának, mert ízvilágra ugyanaz az édes-savanyú karakter jellemzi. Ajánlom sült vadhúsok, liba vagy kacsa köreteként, de fetakrémmel (lásd lejjebb az Ottholengi-féle sült padlizsán receptnél) is egészen jó párost alkot a cékla édessége a feta sósságával. Így előételnek is tökéletes egy menüsorban. Vagy ha egy kitűnő friss pita vagy langaló kerül mellé, önálló fogásként is megállja a helyét a sűrű görögjoghurttal krémesre kevert fetával.

 

 

 

 

Hozzávalók 4 főre: 

70-80 dkg cékla 

3 evőkanál olívaolaj 

1 nagy vagy 2 kisebb fej lilahagyma 

5 gerezd fokhagyma 

2 teáskanál méz 

2 evőkanál málnaecet (vagy vörösbor vagy fehérborecet) 

só, frissen őrölt bors (az enyémen cayenne bors is van)

2 teáskanál kakukkfű 

2 teáskanál oregano 

 

A sütőt előmelegítjük 200 fokra alsó-felső sütésre. A céklát meghámozzuk, a hagymákat úgyszintén. Egy nagy tálba tesszük a darabokra vágott céklát, a vastag félkarikákra vágott lilahagymát, felezett fokhagymagerezdeket, ízesítjük a fűszerekkel, olívaolajjal, ecettel, mézzel. Alaposan elkeverjük, majd áttesszük egy sütőtálba vagy tepsibe. Aláöntünk 1,5 dl vizet, alufóliával lefedjük, és egy órán át sütjük. Ha maradna víz a sütés végén is a céklán, a fóliát levéve még addig sütjük, amíg elpárolog alóla a folyadék. Érdemes kóstolni mikor elkészült, mert lehet pótolni, ha valami hiányzik az összhangzattanból: még méz vagy ecet vagy só. Ha pótoltuk, átkeverjük és langyosan kínáljuk. Nagyon fincsi.

Sült padlizsán fetakrémmel, harissával

Nem vagyok nagy rajongója a padlizsánnak, de ebben a formájában a kedvencem lett, fantasztikusan jó. A recept egyébként Yotam Ottolenghié.

Hozzávalók 4 főre:

• 4 kisebb-közepes padlizsán
• 25 dkg krémfehérsajt (feta)
• 20 dkg görögjoghurt
• 1 kápia paprika
• 2 nagyobb méretű piros chilipaprika (vagy több, ha igazán csípősen ennétek)
• 2 dl olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 teáskanál köménymag (római kömény)
• só, friss kapor vagy menta vagy korianderzöld, vagy petrezselyemzöld

Az eredeti leírásban a padlizsánt serpenyőben kéne körbesütni, de az én padlizsánom olyan dundinagy darab volt, hogy meg sem kíséreltem így sütni, és sokkal jobban jártam. Nem lett tele füsttel a lakás, és gyönyörű feketés-barnásra pirult a sütőben is, szóval felülírtam Ottolenghit. A padlizsánt megmostam, négybe vágtam úgy, hogy a szárrész minden darabon megmaradjon. Sütőbe tettem 200 fokra légkeverésre, és 30 percig sütöttem a sütő rácsán, a vágott felületekkel fölfelé. Mikor langyosra hűltek, a héjakat lehúztam róluk, hosszában két-három csíkban bevagdostam a padlizsánokat finoman, hogy egyben maradjanak, és nagyon kevés sóval meghintettem őket. 

Közben: csináltam egy paprikakrémet. Egy kápia paprikát, két duci gerezd fokhagymát, a két chilipaprikát egy deci olívaolajjal, kevés sóval cutterben jól összeaprítottam, majd föltettem a tűzre, de még adtam hozzá egy deci olajat (kellett még hozzá, mert a paprikák fölvették a nagyját) és egy teáskanál köménymagot. Az eredetiben római kömény van, de én azt nem utálom, a magyar köményt ellenben imádom, szóval ha gondoljátok, használhattok római köményt is. (Ismét egy magyar sajátosság.... a köménymagunk... a világ nem ismeri, és micsoda veszteség ez nekik, mert ezerszer finomabb, mint a római kömény.). Mikor felforrt a harissa-szerű mártás, hagytam pötyörögni pár percig, aztán lehúztam a tűzről, és egy teáskanál őrölt pirospaprikát hozzákevertem. 

Egy 25 dkg-os krémfehér sajtot (fetát) elkevertem 20 dkg görög joghurttal. 

Serpenyőben pirítottam szezám- és tökmagot. (Nálunk a fenyőmag ritka madár, ellenben Zalában a tökmag otthonos.) 

Tálalás: szobahőmérsékleten fogyasztandó. A tányéron elterítettem a fetakrémet, ráfektettem a sült padlizsándarabokat, meglocsoltam őket a harissával, megszórtam pirított szezámmaggal és pirított tökmaggal és zölfűszerekkel: kaporral és petrezselyemzölddel. A zöldfűszerek közül a kapor és a menta a legtutibb az ételhez szerintem. Friss pitakenyeret javasol hozzá Ottolenghi, én friss langalóval, vagyis kenyérlángossal kínáltam, tökéletes volt hozzá. 

A harissából egyébként fog maradni, de nagyon finom, és hűtőben tárolva eláll akár egy-két hétig is. Bármire locsolható: sült krumplira, más zöldségekre (karfiol, brokkoli, zöldbab, stb...), felhasználható ragukba, sültekhez, főzelékre ízesítőnek. Ha nem akarjátok, hogy maradjon belőle, felezzétek nyugodtan az adagot. Fél kápia, egy deci olaj, stb...

P.s.: Ne ijedjetek meg, sokkal bonyolultabb volt leírni, mint elkészíteni. 🙂

Céklás szilvakrémleves krémfehér sajttal (fetával), mentával és habanero chilivel

Még van szilva a piacon. És amilyen meleg van, még friss mentám is van a konyhaablakomban. 

 

Úgy 70 dkg szilvát kimagoztam, lábosba tettem, egy közepes céklát megpucoltam és mandolinszeletelővel jó vékonyan felszeltem, szintén ment a lábosba. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte úgy kicsit bővebben, ízesítettem csipet fahéjjal, egy szegfűszeggel, fél mokkáskanál kardamommagporral és fél mokkáskanál őrölt gyömbérrel. Sóztam is kissé, és puhulásig főztem. Botmixerrel pürésítettem, kevés tejszínt is adtam hozzá (csak egy decinyit), és 3 púposabb teáskanál étkezési keményítőt 1-2 dl hideg vízben elkeverve a leveshez adtam és felforraltam kevergetve. Aztán hidegvízfürdőbe tettem, és ekkor ízesítettem be cukorral, mézzel (én viszonylag édesre készítettem, de ízlés szerint édesítsétek) és még só kellett bele az ízek egyensúlya miatt. Amikor langyosra hűlt, hűtőbe tettem. A gyümölcslevesek jéghidegen az igazik, de ez a szobahőmérsékletnél épp csak kicsit hűvösebben finom. Nem kell nagyon behűteni. Fetával, mentával és habanero karikákkal tálaltam. Az egész kulcsa ez a gyümölcsös-parfümös paprika, a maga csípősségével és mennyei ízével, nélküle ez a leves csak egy leves - na jó, amúgy is nagyon finom leves -, vele pedig igazi ízbomba. Ha nincs habanero chilitek, jó a sima hosszúkás chilivel is, de csak pirossal, annak egész más íze van, mint a zöldnek vagy sárgának vagy narancsnak. Ehhez a leveshez a piros chilik illenek, csakis. 🌶🌶🌶 

Tipp: érdemes a fogyasztása előtti nap elkészíteni, mert másnapra állnak össze tökéletesen az ízek.

Citromlekvár

Főztem eperlekvárt, és ha már így benne voltam, gondoltam csinálok citromlekvárt is, a legnagyobb kedvencemet. Főleg, hogy a Spárban gyakorlatilag 2-300 Ft-al drágább csak a biocitrom is, és a kezeletlen héjú citrom is a normál citromnál. 

 

Mindössze 1 kg biocitromból készült, lett belőle 10 kisebb üveg citromíz. Nekünk más lekvárokkal együtt bőven elég. 

A citromokat alaposan megmostam, majd karikákra vágtam, a magokat kiszedtem, mert azok keserítik meg a lekvárt. A karikákat negyedeltem és egy tálban annyi hideg vízzel öntöttem fel, amennyi ellepte. Hagytam 24 órát állni, aztán leöntöttem róla a vizet, és egy nagyobb fazékba tettem a gyümölcsöt. Adtam hozzá 1,2 liter vizet és felforraltam. Forrás után még főztem fedő alatt 20-30 percig, hogy megpuhuljanak a héjak. (Itt nem cél elforralni róla a nedvességet.) Majd botmixerrel aprítottam. Hagytam benne kevés nagyobb héjdarabokat is, hogy ne legyen teljesen homogén. Visszatettem a tűzre és adtam hozzá 2 db Haas 2:1-es lekvársűrítővel elkevert 1 kg kristálycukrot, és kb. 1/2 csapott mokkáskanál sót is. Forrás után állandóan kevergetve hagytam még 5 percig forrni, végül csírátlanított üvegekbe töltöttem, és szárazdunsztba tettem. 

Valami pazarfinom, el sem tudom mondani mennyire. Mondjuk én citromfüggő és rajongó vagyok... Ez egyébként az angolok híres marmalade, vagyis narancslekvár receptje, amit anno egy angol blogról fordítottam le - főleg a mértékegységekkel kellett megküzdenem. Mert nem sok jó híresült el az angol konyhából, de a narancslekvárjuk a gasztronómiájuk egyik vitathatatlanul sajátos ékköve. Ha narancsból készítenétek, ugyanennyi cukor kell hozzá. Maximum, ha spórolnátok vele, 20 dkg-ot vegyetek csak le a kiló cukorból, többet ne. És tilos kivágni a fehér részeit a héjnak, az kell az állaghoz is, és a kissé kesernyés-fanyarkás ízhez. Ez a citromra is igaz.

Ha darabosabban készítenétek, érdemes az elején kicsit többet törődni vele: vékony karikákra vágjátok, és a karikákat is minimum 8 vagy 12 cikkre, így nem kell botmixert használni, hanem a héjdarabok szépen megmaradnak a lekvárban.

Preckedli

Pont ezt a sütit akartam megcsinálni húsvétra, és Hankkánál éppen szembejött velem. Ezúton is hálásan köszönöm a receptet, isteni finom lett! 

 

Én kissé csökkentettem a mennyiségeket, mert így is bőséges adag lett belőle. Ámbár egy 4-5 tagú családnál simán elfogy a nagyobb mennyiség is, ugyanis nagyon eteti magát. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 15 dkg vaj
• 15 dkg zsír
• 1 mokkáskanál só
• 1/2 sütőpor
  
• 1 nagy méretű tojás (vagy 2 jércetojás, vagyis kisméretű)
• 1 nagy tojás sárgája (vagy kettő kicsié)
• 1 citrom reszelt héja
• 1 citrom leve
• 1 vaníliás cukor

A tetejére:

• 15 dkg durvára darált dió
• 10 dkg kristálycukor (nálam házi vaníliás kristálycukor)
• 1 nagy vagy 2 kicsi tojás fehérje

A tojásoknál azért adtam meg a két méretet, mert nekem mostanában jércetojások vannak készleten, vagyis kisméretű tojások. 

A lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, porcukrot, vaníliás cukrot, sütőport is, és a kockákra vágott hideg vajjal és hideg zsírral elmorzsoltam a lisztes keveréket. Belereszeltem a citrom héját, beleütöttem a tojásokat is, és apránként, ahogy dolgoztam össze a tésztát a citrom levét is hozzácsepegtettem. Nekem kellett az egész citrom leve a tésztába, de érdemes először csak a felének a levét hozzátenni, mert a tojások méretétől is függ, mikor áll össze a tészta. Ami egy szép sima, se nem lágy, se nem kemény, nagyon jól formázható tészta lett. Mikor készen volt, folpackba csomagoltam és egy órára hűtőbe tettem.

 

Közben a diót durvára ledaráltam késes aprítóval és serpenyőben kissé megpirítottam. Ne hagyjátok ki ezt a műveletet, mert ettől lesz ez a sütemény igazán utolérhetetlen, holott egyetlen recept sem írja ezt a mozzanatot. A diónak valami pazar íze lesz a pirítástól, tényleg ég és föld a különbség a pirítatlan verzióhoz képest. Csak arra vigyázzatok, nehogy megégessétek. Amikor kihűlt a dió, hozzá kevertem a házi vaníliás kristálycukromat is, és az egészet átettem egy kisebb tálkába.

Mikor lehűlt a tészta, lisztezett deszkán kinyújtottam olyan 3 mm vastagságra, és tetszőleges formákat szaggattam belőle. Nekem hold, csillag, szív és virág kiszúróm van, így azokat használtam. Szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire sorakoztattam a kiszúrt formákat, majd soronként megkentem a kissé felvert tojásfehérjével a tésztákat, aztán finoman belenyomkodtam a cukros dióba őket a kent felükkel a dió felé, így bőségesen ragadt rájuk a finom keverékből. Előmelegített 180 fokos alsó-felső sütéssel kb. 8-10 percig sütöttem.

Szerintem aprósüti kategóriában az egyik legjobb sütemény: extrán omlós a tésztája, a pirított diótól pedig csodálatosan, extrán diós íze van. Sütisdobozban sokáig eláll, de úgysem lesz rá esélye. :)

Gombás melegszendvicskrém

Finom nagyon. Egy bögre teával igazán jó téli vacsoraétel, de reggelire is kitűnő, már ha marad belőle. :) Ha nyáron készítenétek, a krém tetejére tehettek vékony paradicsomszeleteket is, nagyon jól ki fogja egészíteni a gomba mély ízét a paradicsom könnyűsége és frissessége.

 

Hozzávalók 6 főre:

• 30 dkg barna/fehér csiperkegomba szárral együtt
• 10 dkg vöröshagyma (egy közepes-kisebb fej)
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• frissen őrölt bors (úgy meglehetősen)
• 2 teáskanál szárított kakukkfű
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 evőkanál olaj
• 2 teáskanál mustár
• egy csipet kristálycukor
• 20 dkg tejöl
• 40 dkg trappista sajt
• opcionálisan: 2 teáskanál gombás szójaszósz (nálunk kapható a kínaiban, de ha nincs, akkor helyette ugyanennyi sötét szójaszósz, ha az sincs, akkor ugyanennyi világos szójaszósz)

 

A gombákat megmossuk, félbe, majd vékony szeletekre vágjuk. Az olajon az apróra kockázott vörös- és fokhagymával, sóval megpároljuk. A végén kissé rá is süthetünk, de vigyázzunk, a fokhagyma ne égjen meg. Fűszerezzük kakukkfűvel, apróra vágott petrezselyemzölddel, mustárral, frissen őrölt borssal, csipetnyi cukorral. Ha megpuhult, elzárjuk a lángot alatta és hagyjuk kihűlni. Mikor kihűlt, hozzákeverjük a reszelt sajtot és a tejfölt is. kóstoljuk, ha valami hiányzik, pótoljuk. Kenyérre kenve, előmelegített sütőben felülről a második helyen gyors grill fokozattal (ha z nincs, alsó-felső sütéssel), 220 fokon 5-7 percig, pirulásig sütjük. A nagy gáztepsit is melegítsük elő a sütőben, akkor az alja is szép pirult lesz a kenyérszeleteknek. Süthetjük természetesen - akinek van - melegszendvics sütőben is.

 

 

 

Tipp 1: Erdei gombából is készíthető. Ha nincs gombás szójaszószunk, de van erdei gombaporunk, abból adjunk hozzá 2 teáskanállal.

Tipp 2: Göngyölt húsok töltelékeként is kiváló. Vagy töltött, sütőben sült burgonya töltelékeként is szenzációs. (Hajában megfőzzük az egész burgonyákat, majd meghámozzuk, félbe vágjuk, kivájjuk és betöltjük.)

Cica lemeózta: szagmintát vett, aszonta jó lesz! :)

Wonton leves

Rajongásom a hússal töltött kínai, japán gombócok (kínaiul jiǎozi, vagy japánul gjóza vagy gyoza) iránt töretlen. Gyakran készítem, és mivel a húslevesek iránt is hasonló rajongást érzek, egyértelmű, hogy a wonton az egyik kedvenc levesem, mikor is húslevesbe főzzük bele a gombócokat.

 

 

 

Hozzávalók az alapléhez:

• 2 nagyobbacska csirkefarhát
  
• 1 viszonylag kis fej vöröshagyma vagy 2-3 szál újhagyma
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• só, 10 szem egészbors
• 1-2 szeletke gyömbér
• és nálam, de ez opcionális: 5-6 darab szárított vargánya
• 1 mokkáskanál vegeta (ritkán használom, gyakorlatilag csak húslevesbe, és abba is keveset, el is hagyható)
• 2,5 liter víz

a gombócokhoz: 

• 15 dkg darált csirkemell vagy sertéshús
• só, frissen őrölt bors
• 1 teáskanál világos szójaszósz
• 1 mokkáskanál kristálycukor
• 1 mokkáskanál kínai főzőecet (nálam fehérborecet)
• 1/2 szál újhagyma, annak is a zöldje
• 1/2 gerezd reszelt fokhagyma (el is hagyható)
• 20 dkg liszt
• 19 dkg víz

vagy 

• kész wonton vagy gyoza tészta (és akkor nem kell a liszt és víz)

a tálaláshoz:

• pak choji vagy kínai kel vagy kelkáposzta vagy fodroskel vagy brokkoli 
• jégcsapretek (nálam tarlórépa)
• korianderlevelek, aki szereti, az újhagymának a zöldéből karikák, chilipehely

A tészta hozzávalóit összegyúrom, lefedem. Így, ahogy a videóban van.

Alaplét főzök a farhátakból a fenti hozzávalókkal, majd ha másfél óra múlva elkészült, átszűröm a levest. Ha túl zsíros lenne, a felesleges zsiradékot eltávolítom róla.

Közben 15 perc elteltével átgyúrom a tésztát. Lefedem, majd újabb 15 perc múlva átgyúrom, lefedem és 30-50 percig hagyom pihenni. Végül az olasz tésztagépemmel kinyújtom. Nekem 7 fokozata van a gépemnek, de csak az 5-ösig vékonyítom, mert ebben a tésztában nincs tojás, ha túl vékony, elázik a levesben. Olyan 8-szor 8-as, vagy 10-szer 10-es nagyságú négyzeteket vágok belőle, középre teszek a közben a fenti hozzávalókkal bekevert darált csirkemellből egy kiskanálnyit, és egyszerű batyukat formázok belőlük. Lásd a videót. Lehet tortellinire is formázni, ha az a szimpatikusabb. A gombócokat végül a forrásban lévő levesben kifőzzük. Körülbelül 5 perc elég is nekik. Vagy külön sós vízben főzzük ki, ha több a levesünk, mint amennyit megeszünk. A zöldségekkel ugyanígy járunk el: ha egyből meg is esszük, a levesben blansírozzuk őket, ha lesz maradék, akkor külön sós vízben.

Így tálaljuk: teszünk a tányérba pak chojt (nálam most kelkáposzta és tarlórépa csíkok vannak a levesben), tésztabagyukat és és alaplét. Megszórjuk újhagymazöld karikákkal, aki szereti friss korianderleveleket is tehet a tetejére és chilipelyhet is.

Tipp: az alaplét másból is főzhetjük, sertés vagy marha csontokból is. Ha nem ragaszkodunk az autentikussághoz, a tészta készülhet a szokásos módon is: tojással. Akkor viszont nyújtsuk egy fokkal vékonyabbra, mint a kínai tésztát.

Kakukkfüves csirkemájpástétom

Nincs is jobb a házi májpástétomnál, én mondom. 

 

Meg az az igazság, hogy volt még egy 25 dkg-os ír vajam, amit karácsony előtt nem sokkal vettem, és már muszáj volt elhasználni. Enni önmagában már nemigen volt alkalmas, ezért tisztított vajat készítettem egyrészről, másrészről pedig belekerült a májkrémbe.

Hozzávalók:

• 1/2 kg csirkemáj letisztítva, lebenyeire szedve
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál ghí (tisztított vaj)
• só, frissen őrölt bors, kakukkfű
• 1 dl száraz vagy félszáraz könnyű, gyümölcsös fehérbor
• 12 dkg vaj
  

a tetejére: 

• 15 dkg vajból készített ghí
• kakukkfűlevélkék
  

A kockákra vágott vöröshagymát a ghín kevés sóval megdinszteltem a szeletekre vágott fokhagymával együtt egy serpenyőben. Majd hozzáadtam a májat is, és nagy lángon megsütöttem folyamatos keverés mellett. Elég körülbelül 5-7 perc sütés, hogy ne keményedjen meg a máj, de azért átsüljön. Végül sóztam, borsoztam, körülbelül 1 teáskanálnyi kakukkfüvet is adtam hozzá, és felöntöttem a borral, amit szintén nagy lángon elsütöttem alóla. 

 

Áttettem a májat egy magasabb falú lábosba, és botmixerrel pürésítettem a sima vajjal. Egy tálba tettem, a tetejét szépen elsimítottam. Hűtőbe került úgy fél-egy órára, míg egészen lehűlt, aztán a kakukkfűlevélkékkel elkevert ghít szépen lassan a tetejére csurgattam. Újfent hűtőszekrénybe tettem, míg a ghí is megszilárdult rajta. Közben készítettem hozzá egy ecetes hagymát: a félkarikákra vágott vörös- és lilahagymára ízlés szerint ecetet tettem és sót, és jól átkevertem. Érdemes állni hagyni pár órára ezt is, és fogyasztás előtt kóstolni: elég ecet került-e rá, vagy só? Utólag pótolható, és nagyon jól illik a májpástétomhoz, akárcsak például egy rozskenyér pirítósként.

 

Tipp: ez a pástétom készíthető akár sertés- akár kacsa- vagy libazsírral is. Úgy is nagyon finom lesz. Illetve ha krémesebb, lágyabb állagot szeretnénk, kevés tejszínnel lazítható.

Teljes kiörlésü rozsos vekni

Egész jó teljes kiőrlésű rozsos kenyeret sikerült sütnöm. Pihe-könnyű, lágy bélzet, ropogós héj, és nem morzsálódik. És nagyon jó ízű, a rozslisztnek köszönhetően.

Hozzávalók egy 70 dkg-os kenyérhez:

10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

8 dkg fehér liszt

5 dkg sikér

2 csapott teáskanál só

2 cl olaj

1 tojás

1 mokkáskanál kristálycukor

2,5 dkg élesztő

3 dl langyos víz

1 evőkanál tejszín

1 teáskanál köménymag

és ízlés szerint 2 evőkanálnyi magkeveréket is hozzáadhatunk

 

Géppel szépen kidagasztjuk, hagyjuk duplájára kelni, majd olajozott vagy lisztezett pulton kinyújtjuk, veknire formázzuk, és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire tesszük (lehet formába is). Hagyjuk kelni még 20-30 percig, majd előmelegített, 180 fokos sütőben 40 percig sütjük alsó-felső sütéssel. A tepsit alulról a második rácsra tettem. 

(10 dkg kenyérben 36 ch van.)

Maradékhasznosítós savanyúkáposztalé leves

Abszolút maradékhasznosítós leves, emellett valami isteni finom. Erdélyben készítik elsősorban, és ahogy olvasgattam a recepteket, ahány ház, annyiféle káposztalé leves van. Ez most az én változatom.

 

Még december elején főztem füstölt csülköt. A levét leszűrtem, zsírtalanítottam, és eltettem a fagyasztóba. És készült nemrégen nagyanyám-féle toros káposzta is, így a savanyú káposztának a levét is megtartottam. (És milyen jól tettem...)

Hozzávalók hat főre egy 3 literes lábashoz:

• 1,5 liter füstölt sonka- vagy csölökfőzőlé
• 4 dl savanyúkáposzta lé
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 közepes-nagyobbacska szál sárgarépa
• 1 közepes szál fehérrépa
• 3 evőkanál olaj vagy 1 púposabb evőkanál zsír
  
• 7 dkg rizs
• 40-50 dkg darált sertéshús
• 1 gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• 1 csapott evőkanál pirospaprika
• 1 púpos teáskanál szárított csombor (borsikafű)

Az apróra kockázott vöröshagymát, csíkokra vágott sárga- és fehérrépát pici sóval megdinszteltem a zsiradékon, majd felöntöttem a csülöklével. Adtam még hozzá annyi vizet, amennyivel majdnem tele lett a 3 literes fazekam, ez kb. egy liter volt.

Közben elkészítettem a kolbász ízesítésű gombócoknak valót: a darált húst összekevertem alaposan a zúzott fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával. (Én egy fél tojást is adtam hozzá, mert előző napról maradt a panírozásból. De nem szükséges.) Mikor felforrt a leves, beletettem a szűrőben átmosott rizst is a lébe, majd úgy 5 perc múlva az addigra elkészített kis húsgombócokat is. Olyan mogyorónál nagyobb, de diónál kisebb méretű gombócokat gyártottam. Még főztem negyed órát, végül a káposzta levét is hozzáadtam. Hagytam hogy újra felforrjon, majd le is zártam a lángot, készen is volt.

Tipp: a sózással csínján bánjunk, mert általában a sonka vagy csülök leve is sós, és a káposztalé is.

Citromos álom

 A név találó. Habkönnyű, citromos, isteni. És gyorsan elkészíthető desszert.

Hozzávalók egy közepes méretű, magasabb falú tepsihez vagy tálhoz:

• 1 nagy, 450 grammos tejföl
• 4 dl hűtőhideg habtejszín
• 2 citrom leve
• 1 citrom reszelt héja
• 23 dkg porcukor átszitálva
  
• 8 gramm zselatinpor (ez 2 kicsit púposkás teáskanálnak felel meg)
• 1,5 dl hideg víz
• csipet só
  
• kb. 28-30 db babapiskóta (olasz cukrozott tetejű, amilyet a tiramisuhoz is használunk)

A zselatint elkeverjük a hideg vízzel, majd felforraljuk kevergetve, ha felforrt, lekapcsoljuk a gázt alatta.

A tejfölbe reszeljük az egyik citrom héját, majd kifacsarjuk mindkét citrom levét és azt is a tejfölbe keverjük a csipet sóval, és a porcukorral. Felverjük a tejszínt habbá. A tejfölös krémhez keverjük a zselatint. A tejszínhabot és a citromos krémet óvatosan összekeverjük.

Egy tepsibe vagy tálba krémet teszünk. Arra egy sor piskótát, megint krém, megint piskóta, végül még egy réteg krém.

Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a babapiskóta megpuhulhasson. Másnap szépen szeletelhető is akár, de kanállal galuskák is szaggathatók a sütiből, ha nem akarjuk flancosan tálalni.

Tipp: Ha még egyszerűbben és finomabban készítenénk, akkor a tejföl helyett használjunk 500 gramm mascarponét (a többi hozzávaló a recept szerint), és akkor zselatin nem kell. És még egy tipp: kóstoljuk a kész krémet. Ha szükségét érezzük, lehet még hozzáadni citromlét vagy csipet sót (kell bele, kihozza mind a citrom ízét, mind cukor édességét), vagy cukrot, ha úgy ítéljük. Akkor lesz finom, ha igazán citromos a krém, mert akkor nem csak a tejföl és tejszín ízét fogjuk érezni, hanem valóban egy álomfinom citromkrémet kóstolhatunk, ami olyan, mint egy isteni citromfagyi, csak nem jéghidegen. És végül a harmadik tipp: ahogy a felső képen is látszik, poharakba is rétegezhető.

Gigantes plaki (paradicsomos sült óriás fehérbab)

Ez a sült paradicsomos bab a vegák, sőt vegánok kedvence lehet. Tömény umami íz, valami isteni. Tavaly Görögországban kaptunk ilyet egy étteremben, friss fehér kenyérrel, előételként. Sikerült tökéletesen olyanra elkészítenem, amilyet ott kóstoltam. :) Egyébként nem csak Görögországra jellemző ez a paradicsomos sült bab, hanem az egész Balkánra. Készítik az albánoknál is, szerbeknél is, makedónoknál is (tavče gravče), kisebb eltérésekkel. A macedónban, szerbben, albánban van paprika is.

 

 

 

Hozzávalók 4 főre előételként:

• 40 dkg nagyszemű fehér bab
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 4 evőkanál olívaolaj
• 1 nagy babérlevél
• őrölt bors
• só
• 1 teáskanál oregano
• 1 darabolt paradicsom konzerv
• 1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
• 2 csapottabb teáskanál kristálycukor

 

Az óriás fehérbabot beáztatjuk 12 órára, majd nagyon enyhén sós vízben megfőzzük. Vigyázzunk, hogy ne főzzük szét. Az olívaolajon megdinszteljük az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, majd hozzáadjuk a darabolt paradicsomot és a sűrítettet is. Fűszerezzük babérlevéllel, sóval, borssal, oreganoval, cukorral. Felforraljuk és főzzük 10 percig, majd hozzákeverjük a megfőtt babot is, és egy kevés főzőlét is adunk hozzá. Jó bőséges lében legyen a bab, de azt kalkuláljuk bele, hogy túl hosszú lé se legyen rajta, mert akkor nagyon sok ideig tart elsütni rajta.

Tegyük előmelegített, 200 fokos sütőbe alsó-felső sütésre, és addig süssük, míg a paradicsomos szaft nagyja szépen elsül róla, és besűrűsödik. Ez olyan bő egy óra lehet.

Hagyjuk kihűlni, majd óvatosan keverjük át, és szobahőmérsékleten tálaljuk friss fehér kenyérrel.

Extra ropogós-porhanyós snack falatok

 

Hozzávalók:

A tésztához

- 60 dkg liszt

- 15 dkg hideg vaj

- 15 dkg hideg zsír

- 3 tojás sárgája

- 13 gr só (nálam parajdi)

- 1 kis poharas joghurt vagy kefír (15 dkg)

- 1 dl tej

- 1 zacskó sütőpor

A tetejére:

- 1 kisebb felvert tojás a kenéshez

- magok a szóráshoz: lenmag, szezámmag, tökmag, mák, köménymag, fekete köménymag

- vagy reszelt sajt

 

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval, elmorzsoljuk benne a zsírt és a vajat. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, a joghurtot, tejet és tésztává gyúrjuk. Akkor jó az állaga, ha kissé lágy, de elválik az edény falától és a kezünktől is. Nem kell túlságosan megdolgozni a tésztát, mert akkor nem lesz porhanyós, ha túlgyúrjuk.

Tegyük fél-egy órára hűtőszekrénybe folpacka csomagolva. A tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk ki négyzet alakúra és egy cm vastagságúra. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra alsó-felső sütésre.

A tészta tetejét kenjük meg a felvert tojással, és vágjuk pizzavágóval 3-4 cm-szer 3-4 cm-es kockákra. Hagyjuk egyben a kinyújtott, darabolt tésztát a deszkán, és szórjuk meg soronként a tetejét a különféle magokkal. Tegyük tepsibe őket, majd a sütőbe alulról felfelé számolva a harmadik rácshelyre. Húsz percig süssük.

Ez a mennyiség pont kifér két nagy gáztepsire.

Nagyon porhanyós, ropogós és könnyű tészta. Mindenképpen süssétek meg ezt a mennyiséget - így is kevés lesz, mert szinte azonnal el fog tűnni, annyira jó. Nem a varázsgömböm mondja, hanem a tapasztalat.

Frissen sütve a legfinomabb, de másnap is jó. (Bár úgysem éri meg a másnapot...)

Ha minivirsliket vennétek, szerintem ezzel a tésztával be is lehet göngyölni, mert annyira könnyű és ropogós, porhanyós, mint a leveles tészta. Csak akkor én fele ilyen vastagra nyújtanám ki, csak maximum fél centisre, és olyan 8-szor 8 centis kockákra vágnám, a virslit pedig átlósan középre tenném, úgy göngyölném, és így guszta kis kifliket kapnék. Be is lehet a tészta belsejét kenni mustárral, ketchuppel, és göngyölés, tojáskenzécés után meg lehet szórni szezámmaggal.

Szerencsehozó malackát is lehet csinálni belőle. Kell két pogácsa szaggató: egy nagy és egy egészen kicsi kétszer. A nagy lesz a fej, a kicsi az orr, és mégegy kicsi félbevágva a fülek. Szemnek kell két szem bors. A nagyra tesszük a kicsit, elcsúsztatva lefelé, fölé jön a két szem bors szemnek, a másik kicsit félbevágjuk, ezek lesznek a fülek. Megkenjük tojással, és már sülhet is a malacka. :) 

Csirke alaplé olcsón

Maradjunk még kicsit az alapleveknél, húslevesnél.

Mostanában sok kínai főzős videót nézek, mert teljesen rákattantam az ázsiai konyhára. Remek trükkjeik és ételeik vannak. Így lett nekem nagyon egyszerű csirke-alaplém, bár nyugodtan nevezhetem húslevesnek is, mert az íze semmivel sem kevesebb vagy rosszabb, mint a mi húslevesünknek. 

 

 

Végtelenül egyszerű: végy kettő darab farhátat, add hozzá egy kisebb vöröshagymának a felét, 3 nagyobb gerezd fokhagymát félbevágva (hámozni sem kell csak félbevágni), sózd, tegyél a lábosba még kb. 10 szem feketeborsot is, és öntsd fel 1,8 liter hideg vízzel. Forrás után pötyörögtetve főzd egy órácskát. Szűrd le, és kész. Használhatod hagyományos húslevesként is a levét, de főzhetsz bele vagy hozzá zöldségeket is, és természetesen tésztát. Megszórhatod újhagymazölddel, petrezselyem vagy korianderlevéllel, lehet belőle wonton leves (a levesbetét ilyenkor vékonytésztás batyuk darálhúsos töltelékkel), lehet belőle húsgombócleves, májgombócleves, maceszgombócleves, zöldborsó, karfiol, karalábéleves, avgolemono - vagyis citromos rizsleves, és még folytathatnám, mert úgy jártam, mint Forest Gamp katonatársa a folyosó súrolása közben a rákételek végeérhetetlen sorolásával.

Ha ázsiai levest csinálok belőle, akkor szoktam egy nagyon kevés szójaszószt, nagyon kevés cukrot és nagyon kevés fehérborecetet is, és egy szeletke gyömbért is beletenni az alaplébe.

Tehát. A farhát 90 Ft volt, a fél fej kicsi hagyma 5 dkg azaz 20 Ft, a fokhagyma 2 dkg vagyis 40 Ft, a bors mondjuk 10 Ft. Végeredményben van tehát 160 Ft-ból 1,7 l csirkehúslevesünk. Vagyis ha négy főre számolom, akkor 4,25 dl leves, azaz 40 Ft per adag. És macera sincs vele, mert csak mindent beleteszel a fazékba és mikor kész, lezárod.

Nagyon sokszor főzöm, mert sok zöldséges leveshez is remek alap, illetve ha olyan kedvem van, akkor esszük wontonnak vagy húsgombóclevesnek, vagy simán csak tésztával csontlevesnek. Rizottókhoz is tökéletes.

Külön ajánlom azoknak, akiknél a húslevesben főtt zöldségeknek nincs keletje, mert így nem kell sem kínban megenni, sem kidobni őket.

Ha túl zsírosnak találnátok a levest, egy konyhai papírtörlővel le lehet itatni a tetejéről a felesleges zsírt. De én szeretem az aranyló karikákat.

Tökbél "húsleves"

 

A képen látszólag egy tányér húsleves van. Pedig a látszat csal. 😊

Vettem pénteken két szép méretes tököt, gondolván a télre. Ma mikor megtisztítottam, akkor jutott eszembe, hogy olvastam régebben olyat, hogy tökbélből isteni hamis húslevest lehet főzni. Gondoltam kipróbálom, úgysem volt ötletem ma a levesre, és hát ott volt a sok tökbél, és amúgy sem dobunk ki semmit egy konyhában, ami hasznosítható. Így készült:

A tökbelet magostul feltettem főni vízben (a két töknek a belsejéhez 2,5 liter vizet adtam körülbelül), egy nagyobb fej félbevágott vöröshagymával és három duci gerezd szintén felezett fokhagymával. Sóztam, egészborsot is tettem bele, pár darab szárított vargányát és kevés kurkumát a színe végett (meg mert nagyon egészséges). Forrás után hagytam kis lángon pötyögni egy órát, aztán jó sűrű szűrőn átszűrtem. Közben tisztítottam sárgarépát, fehérrépát, zellert, karalábét, daraboltam és beletettem őket az alaplébe. Addig főztem, míg megpuhultak. Végül ízesítettem a kész levest két evőkanál világos szójaszósszal, egy mokkáskanálnyi fehérborecettel. Külön főztem ki a cérnametéltet, ahogy a húsleveshez is szokás. Csináltam chiliolajat is, és tálalásnál megpötyögtettem vele a levest, amibe még friss zellerzöldeket is tettem. Így el lehet használni, mostanában mindenhol hatalmas zölddel lehet venni a zellert. Na szóval. Isteni finom, és tényleg nagyon hajaz az igazi húslevesre. A recept nem kőbe vésett, úgy készítsétek, ahogy a húslevest amúgy is szoktátok.

Vaníliás rétestorta

 

A világ egyik legegyszerűbb sütije. És nagyon finom is. Bár az enyém nem lett olyan látványos, mint TT Konyhájáé, mert volt egy lejáratos túróm a hűtőben, így azt is beletettem a krémbe. Amúgy TT Konyháját szívből ajánlom, szuper a srác! 

Hozzávalók:

1 db 9 lapos réteslap csomag

3 db tojás

2,5 dl tej

csipet só

12-18 dkg kristálycukor ízlés szerint

1 vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

10 dkg olvasztott vaj

és az enyémben még van

1 negyed kiló túró és némi mazsola

Annyit változtattam az eredeti recepten, hogy kevesebb tej is elég hozzá, a megadott mennyiség túl sok. Valamint fel sem forraltam a tejet, fölösleges. 

A tortaformát kibéleltem szilikonos sütőpapírral. Ez fontos, mert nagyon híg a krémnekvaló, amit ráöntünk a lapokra. A réteslapokat egyenként megkentem vajjal és a videó szerint összegyűrve spirálban kiraktam vele a formát. A tojásokat alaposan kikevertem a cukrokkal, csipet sóval, reszelt citromhéjjal, majd a túrót belemorzsoltam és tettem bele mazsolát is. Ezt a híg öntetet aztán egyenletesen eloszlatva ráöntöttem az 5 percig elősütött lapokra. 

Sütés: alsó-felső 180 fokon az elősütés után még 20-25 perc. 

Almával, hagymával sült mézes oldalas

Volt öt darab kissé összeaszott almám a gyümölcsös tálban, sajnáltam kidobni. Az oldalast meg már előtte kivettem a fagyasztóból, szóval kombináltam a kettőt és nagyon finomra sikeredett. A hús olyan 70-80 dkg volt, három főnek elég leves után. Az almákat meghámoztam, negyedeltem és kivágtam a magházakat. Két közepes fej vöröshagymát szintén megtisztítottam. A húst megmostam, a csontok mentén daraboltam és jól besóztam. Egy tálkába tettem 3 evőkanál mézet, abba pedig 1 teáskanál őrölt gyömbért, egy teáskanál édesnemes pirospaprikát, egy teáskanál mozsárban frissen összetört koriandermagot. Jól elkevertem a fűszereket a mézzel és az oldalasdarabokra kentem. A tepsibe félkaréjokra vágtam a hagymákat, dobtam még rájuk pár száraz zsályalevelet is. (Ha nincs az sem baj, vagy helyettesíthető babérlevéllel.) Rátettem a húst a hagymára, közéjük pedig az almadarabok jöttek. Aláöntöttem úgy másfél deci száraz rozébort, lefedtem alufóliával és előmelegített, 160 fokos sütőben 2 órát sütöttem, majd levettem a fóliát és teljes fokozatra állítva a sütőt, addig sütöttem, míg szép pirosra sültek a húsok. Arra ügyeljetek, ha elkészítitek, hogy maradjon alatta kevés szaft, nehogy odaégjen a finom alma és hagyma, meg hogy legyen mivel meglocsolni a köretet, ami akár lehet hajában főtt burgonya, vagy rizs, vagy puliszka. Zsiradékot nem is tettem rá, mert az oldalasból kisült épp annyi, amennyi kellett.

Özlábgombával töltött csirkecombok

 

Kaptam a piacon úgy 40 dekányi őzlábgombát. A szebbjét kirántottam azon frissiben, a maradékból pedig töltött csirkecombokat készítettem. 

Egy nagyon pici fej vöröshagymát (diónyi méretűt) apróra kockázva vajon dinszteltem egy kis fej szintén apróra kockázott fokhagymával, és nagyon apróra vágott kevés kolozsvári szalonnával. Aztán hozzáadtam az apróra vágott őzláb-fejeket is. Sóztam, borsoztam, kakukkfűvel ízesítettem, majd kevés száraz fehérbort öntöttem hozzá, és hagytam teljesen elsülni a gombás keverék alól. Végül petrezselyemzöldet is tettem hozzá és egy csipet cukrot, kikerekítette az ízeket. A két combhoz mindössze egy fél zsemlét áztattam csak be, ezt kinyomkodtam, adtam bele egy kisebb tojást és a gombás keveréket. Míg a töltelék sült, a combokon a bőrt fellazítottam és besóztam, aztán kevés pirospaprikával is bedörzsöltem. Szebb színe lesz - gondoltam - ha megsül. (És tényleg.) Betöltöttem a keveréket a bőr alá, kivajaztam egy tálat, beletettem a combokat, a tetejükre is tettem kevés vajat, alá öntöttem cirka 4 cl vizet és lefedtem alufóliával. Egy órán át sütöttem 180 fokon, majd levéve a fóliát még negyed óráig nagyobb hőfokon rápirítottam. Egyszerű olívaolajos-fehérborecetes fejes salátával és párolt rizzsel tálaltam.

Tipp: a maradék őzláb 10 dkg volt. Ez elég akár négy combhoz is, de akkor két zsemlét áztassatok be hozzá.

Vargabéles

Maradékhasznosítás: vargabéles. Még sosem csináltam, viszont csontlevest főztem a napokban és sikerült enyhén szólva is eltúloznom a cérnametélt mennyiségét. És én soha semmit nem dobok ki, mármint ételt biztosan nem. 

Így készült: volt 12 dkg főtt cérnametéltem. Ehhez vettem egy 9 lapos réteslap csomagot. Egy tálban kikevertem 25 dkg túrót 30 dkg 25%-os sűrű tejföllel, egy marék mazsolával, egy citrom reszelt héjával, csipet sóval és cukorral, vaníliás cukorral, valamint 2 tojás sárgájával és a főtt cérnametélttel. Mivel keveselltem a cérnametéltet, még kevertem hozzá 8 dkg száraz tésztát is, és így lett jó. Mire megsült, a száraz cérnametélt is tökéletesen bepuhult. A tojások fehérjét egy evőkanál porcukorral sűrű habbá vertem és ezt is a túrós keverékhez kevertem. Egy közepes tepsit (21 cm-szer 25-öst) kiolajoztam, és a réteslapok felét (4 db-ot) lerétegeztem úgy, hogy minden réteget olajoztam. Vissza kellett hajtanom, mert kisebb volt a tepsi, mint a lapok, de ez még jó is volt, így több lett a réteslap-réteg. Aztán elsimítottam rajta a túrós tölteléket, és a tetejére ugyancsak olajozva rárétegeztem a maradék 5 réteslapot. A legfelső lapot is csak olajoztam, így szuper ropogós lett. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem. 

Kiadós, mert 12 kocka lett belőle, így ha kettőt is megeszik valaki egy gazdag leves után, akkor is elég 6 főre. Nagyon finom, a cérnametélt nem igazán érződik, viszont a túrós töltelék nagyon krémes és lágy lett tőle, olyan "remegős". Sokkal finomabb, mint egy sima, fojtós túrótöltelék. 

Tipp: ha nem maradékkal készítenétek, szerintem nem kell előfőzni a cérnametéltet, ezekhez a megadott mennyiségekhez én 15 dkg száraz cérnametéltet tennék.

Reszelt omlós tésztás, habcsókos, gyümölcsös süti

Az úgy volt, hogy páromnak névnapja volt, és a munkahelyén szokás ünnepelni. Ami azt jelenti, hogy sütit kell vinni a kollégáknak. És még úgy volt, hogy Limara pont előtte napokban tett fel egy izgalmas sütit a fészbuk oldalára. Ezúton is hálás köszönetem a receptért! :) (A mi egyébként egy lengyel blogon található, van róla youtubeos videó is.)

Hát megsütöttem, de másfélszeres mennyiségben, ami egy nagy gáztepsinyi lett. A kisebb mennyiséget adom meg, az sem kevés. Nagy sikere volt, állítólag. Sajnos én meg sem tudtam kóstolni... Ja, és kifelejtettem az olajat a fehérjehabos részből, de azt mondták, hogy nem hiányzott belőle, egyáltalán. Szóval süthetitek így is, úgy is.

Hozzávalók egy 34-szer 22-es tepsihez:

• a tésztához:
• 40 dkg liszt
• 3 evőkanál porcukor 
• 1 tasak sütőpor
• 1/2 mokkáskanál só
• 1 citrom reszelt héja
• 25 dkg vaj
• 5 tojás sárgája
• a habcsókos réteghez:
• 5 tojás fehérje
• 12 dkg porcukor
• csipet só
• 2 tasak vaníliás pudingpor
• 1 dl olaj (el is hagyható)
• 0,5 kg áfonya vagy málna vagy meggy, vagy feketeszeder vagy sárgabarack vagy ribizli vagy josta vagy egres vagy akár két-három féle gyümölcs keveréke

A lisztet, sót, cukrot, sütőport, reszelt citromhéjat elkevertem, majd belereszeltem a 25 dkg hideg vajat és elmorzsoltam a lisztkeverékkel, végül hozzáadtam a tojások sárgáját és összegyúrtam a tésztát. Nem kell nagyon, épp csak álljon össze. Egy órára fagyasztóba tettem. Közben megtisztítottam a gyümölcsöket, az enyémbe most meggy, málna és sárgabarack került. A barackot kimagoztam, cikkekre vágtam és lecukroztam 2 evőkanál cukorral. A meggyet szintén kimagoztam, ugyanígy lecukroztam. A málnát csak megmostam.

Amikor lehűlt a tészta, a szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe reszeltem a felét, kissé lenyomkodtam és elősütötte, olyan 180 fokon 15 percig. Kivettem, és míg hűlt, elkészítettem a habcsókos réteget: A tojásfehérjéket a csipet sóval habosra vertem robotgéppel, majd három adagban hozzákevertem a porcukrot is, és jó kemény habot vertem, ahogy a habcsóknál szokás. Aztán hozzáadtam a pudingporokat is, és ugyancsak habverővel jól elkevertem. És itt kellett volna az olajat is több adagban, spatulával hozzákeverni. Végül a gyümölcsöket a levükkel együtt kézi spatulával óvatosan a habhoz kevertem. Ezt a gyümölcsös habot rásimítottam az elősütött tésztára, végül a tészta másik felét is ráreszeltem a süti tetejére. Visszatettem a 180 fokos sütőbe és kb. 30 percig sütöttem. 

Ahogy írtam, én kifelejtettem az olajat belőle, de úgy tűnik, nem is hiányzott belőle. Illetve még tettem két tojásfehérjét a többihez, mert volt eltéve a fagyasztómban, szóval ha van egy-két kóbor fehérjétek, nyugodtan lehet dúsítani a középső réteget.

"Pofozott" uborkasaláta (kínai)

Már régóta meg akartam kóstolni ezt az uborkasalátát, a kedvenc kínai szakácsnőm youtube oldalán jött egyszer szembe. Jól gondoltam, hogy érdemes a kipróbálásra. Ízgazdag, ropogós, csudafinom. Ma panko morzsás rántott karajt csináltam, és elég is volt hozzá köretként, tökéletes párosítás volt. Megtartom, sokszor asztalra fog még kerülni.

Hozzávalók 4 főre:

• 6 kisebb-közepes salátauborka
• 1 csapott teáskanál só
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál kínai ecet (én fehérborecettel helyettesítettem)
• 1 evőkanál chiliolaj*
• 1/2 evőkanál cukor
• 1/2 evőkanál szójaszósz
• 1/2 evőkanál szezámmag
• és a recept ír fél evőkanál szezámolajat, de szerintem az nem kell rá, elég a chiliolaj is

Az uborkákat megmossuk, végeit levágjuk, ha magos fajta, akkor félbevágva kimagozzuk, majd bárddal vagy sodrófával jól megütögetjük az uborkadarabokat, ahogy a videóban is látható. Besózzuk, és állni hagyjuk 15-20 percig, majd leöntjük róla a levet, és a felsoroltakkal ízesítjük az uborkát. alaposan elkeverjük, s már fogyasztható is. 

* Chiliolaj: 1,5 dl jobbfajta olajat (hidegen sajtolt napraforgó vagy repce vagy szőlőmag vagy ezek keveréke) jól felmelegítünk, vagyis forróra, és egy tálkába teszünk 3 teáskanál cayenne borsot (Lidlben kapható nagyon jó minőségű), amire ráöntjük a forró olajat. Elkeverjük és hagyjuk kihűlni.