"A bánat nem vezet boldogsághoz. A szenvedélyt meg kell ismerni, nem pedig elnyomni, vagy megtisztítani, de az sem megoldás, ha keresünk helyette valami mást. Szeretni azt, amit szenvedélynek nevezünk, azonos lehet annak megismerésével. Szeretni annyi, mint bensőséges és közvetlen kapcsolatot alakítani ki. Nem szerethetünk valamit, ha rossz viszonyban vagyunk vele, ha ideákat, következtetéseket kapcsolunk hozzá. Hogyan ismerhetjük és szerethetjük a szenvedélyt, ha fogadalmakat teszünk ellene? A fogadalom az ellenállás egyik mintája, és aminek ellenállunk, az végül meghódít bennünket.
A tisztaság valaminek a megtagadása volna? Az önkínzás tényleg a valósághoz vezető út? Valóban azt hisszük, hogy béke lehet a konfliktus eredménye?
Ha fogadalmakat teszünk, nem lehetünk tiszták, mert valamit várunk: eredményt vagy hasznot. Ez pedig nem más, mint félelem. Egy elnyomott, fegyelmezett szív nem ismerheti a szeretetet. Ehelyett szokások, érzések - vallási vagy fizikai, pszichológiai vagy érzéki - csapdájába kerül. Nem lehet nagylelkű, mert nem képes teljes mértékben önmagát adni anélkül, hogy közben ne gondolna állandóan saját magára.
Legtöbbünk életét erőfeszítések és küzdelmek jellemzik. Elfojtunk, szabályozunk, hogy képesek legyünk betartani a fogadalmainkat. A vágy megtagadása, elfojtása eltorzítja az elmét: sanyargatni kezdjük magunkat, szigorúakká válunk. Pedig a szeretet nem az elme terméke. Minden valamivé válásban ugyanis ott a félelem. Ahol jelen van a félelem, ott nyilvánvalóan nincs szabadság, nélküle pedig a szeretet is hiányzik.
Az élet valódi értelmét csak a szeretetben lehet felfedezni. Aki szeret, az tud csak bűntelen, tiszta, romlatlan lenni."
(Krishnamurti: Az élet könyve)
"A szenvedély bodhi (bölcsesség)."
(Hui Heng)
Úgy gondoltam, az ünnepekre való receptötleteimet már most megosztom. A képeket pedig - már amelyikről fog készülni - majd később prezentálom.
Még igazán nem döntöttem a menüről, így hát azt hiszem, meglepetés is lesz benne. Még számomra is... :-) Azt majd csak utólag fogom tudni leírni és lefotózni.
Tervben van friss kókuszból valamilyen süti is, és lehet hogy karajból ananászos sültet fogok készíteni. Karácsonykor - egyébként is - szeretem a gyümölccsel készült húsokat.
A narancsos kacsasült nálunk már szokássá vált szentestére, mint ünnepi fogás. Anyu szokta készíteni. Bátran ajánlom, mert nagyon különleges és nagyon finom. Az eredeti recept a Planétásból származik, aztán idővel kicsit módosult.
Hozzávalói:
1 másfél kg-os tisztított (konyhakész) pecsenyekacsa,
4-5 db narancs,
2 dl száraz, testesebb vörösbor,
2 teáskanál mustár,
néhány szem összetört szegfűszeg,
1-2 szem szegfűbors,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál kristálycukor,
1/2 kg rizs,
személyenként 1 alma.
A kacsát alaposan meg kell tisztítani, aztán fűszerezve (só, őrölt bors, tört szegfűszeg, szegfűbors) egy serpenyőben elősütni. Legjobb úgy, hogy a leeső kacsahájakat kisütjük és abban a zsiradékban sütjük meg a kacsadarabokat.
Aztán fűszerezett vízben puhára főzzük. A főzővízbe teszünk vörösbort, sót, szegfűszeget, szegfűborsot, reszelt narancshéjat és 1 narancsnak a levét.
Mikor puha a hús, kivesszük a darabokat és félretesszük egy tálba. Érdemes leszedni a zsírt a víz tetejéről, mert kacsától függően igen vastag zsírréteg is lehet a főzővíz tetején.
Elkészítjük a rizs párolólevét, ami a maradék narancsnak a levéből, a maradék kacsafőzővízből, mustárból, vízből, vörösborból, cukorból, reszelt narancshéjból, 2-3 szem szegfűszegből, 1-2 szegfűborsból és őrölt borsból áll. Sózzuk is természetesen. A lé a rizsnek a kétszerese legyen.
Egy tepsi alját kizsírozzuk a főzővízről leszedett zsírral, erre terítjük rá a megmosott rizst. Ráhelyezzük a kacsadarabokat, közéjük teszünk személyenként egy egész, hámozott almát is, majd finoman ráöntjük a fűszeres-narancsos lét. Alufóliával lefedjük, és kb. háromnegyedes lángú sütőbe helyezzük. Fél-háromnegyed órán át pároljuk (a rizs miatt), majd a fóliát levéve róla szép pirosra sütjük a kacsadarabokat. Ha nem lenne a sütés végére sem tökéletesen puha a rizs. A kivett, kész ételt mégegyszer fóliázzuk le, és hagyjuk alatta 20 percig. A gőzben be fog puhulni a rizs.
Almaszósszal tálaljuk. (Egyszerű almakompót, kevés levével simára turmixolva.)
A rizsnek valami elképesztő szép lilás-rózsaszínes színe lesz, és az íze... mennyei. Én nem szeretem a rizst (rossz kínai lennék), de a narancsos kacsa alatt sült rizs a világ egyik legfinomabbja.
Bejglit mindenképpen sütök. Horváth Ilona örökbecsű szakácskönyvében szereplő receptet szoktam alapul venni.
Hozzávalók:
1/2 kg liszt, 25 dkg vaj vagy margarin, 2 egész tojás, 5 dkg cukor, 2 dkg élesztő, 1,5 dl tej, pici só.
Máktöltelék:25 dkg darált mák, 20 dkg cukor, 1-2 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citromhéj, 5 dkg dara vagy liszt.
Diótöltelék: 25 dkg darált dióbél, 20 dkg porcukor, 10 dkg édes morzsa, reszelt citromhéj,5 dkg mazsola, 1-2 dl tej.
A tejet felforraljuk és a hozzávalókat elkeverjük a forró tejben.
Az élesztőt a langyos tejjel és cukorral felfuttatjuk. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a jól felvert egész tojásokat, az élesztőt, a porcukrot, sót, tejet, és gyorsan összedolgozzuk. Majd 2 órán át letakarva pihentetjük. Aztán 2 nagyobb vagy 4 kisebb cipót formázunk belőle. Téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát kb. 1/2 cm vastagra. Rákenjük a tölteléket, a széleinél 2 cm-es üres részt hagyva. Ezt ráhajtjuk a a töltelékkel megkent tésztára, és hosszában elkezdjük felcsavarni. Így a két vége befelé tekeredik és a töltelék nem folyik ki. A tészta széle a csavarás után alulra essen. Vajazott tepsire fektetjük, a tetejüket egész tojással megkenjük és egy órán át langyos helyen kelesztjük. Utána átkenjük tojásfehérjével, és hideg helyre tesszük fél órára. Így lesz márványos a teteje. Sütés előtt az oldalait villával beszúrkáljuk, így nem reped meg. Forró sütőben 25-30 percig sütjük. A sütő ajtaját lehetőleg ne nyitogassuk.
Mikor reped meg a bejgli?
Ha a tésztáját túl puhára készítettük, túl sok tejjel; ha a töltelékben túl sok a cukor; ha túl sok a töltelék; ha meleg helyen túlkelt a tészta; vagy ha a sütő nem volt elég forró.
Nos, mindezek senkit ne riasszanak el a bejglisütéstől, mert nem ennyire bonyolult. És ha megreped... Úgy is finom. Én annyit változtattam az eredeti recepten, hogy a diós töltelékhez is tejet adok. Vízzel (cukorsziruppal) nem az igazi. Plussz. Van mikor a mákos tölteléket mazsolányi nagyságú darabokra vágott kandírozott narancshéjjal készítem. Van mikor mazsolával.A tésztájába pedig - ha jól rémlik - egy tojást, és egy tojássárgáját szoktam beletenni. (Merthogy a tetejéhez kell egy külön fehérje, ennek a sárgája megy a tésztába.)
És még egy tipp. Készítettem már bejglitésztát margarinnal is, vajjal is. Margarinnal csak egyszer. Vajjal ezerszer finomabb a tésztája. Megéri az árkülönbséget.
Idén Gizinél találtam egy nagyon jó bejglireceptet, érdemes megtanulmányozni. Bár sajnos nekem mindig túl kel kissé a bejglim, mert nincs sehol hűvös helyem - a hűtőbe meg nem tudom betenni. De a recept nagyon jó és nagyon jók az instrukciók is hozzá.
Aztán kocsonyát is szoktam főzni, nem mindig persze.
A karácsonykor nálunk elmaradhatatlan a jó töltött káposzta.
Ha nincs időm, vagy kedvem rá, akkor székelykáposztát készítek, vagy savanyú répát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése