Gombapaprikás nokedlivel

Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni: addig van. Miután senkinek sincs olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? - Ám legyen! 

(Shakespeare: Hamlet) 

Finom erdei gombát vettem a piacon. Gyakorlatilag gombás ételekhez csak erdei gombát használok, mert mifelénk igen sokféle van, s ha vannak esők is, szinte egész évben.

Mi is szoktunk erdőt járni, és amit nem fogyasztunk el frissen, azt megszárítom, és gombaport csinálok belőle. Csak egy jó kávédaráló kérdése az egész.

A paprikás hozzávalói: fél kiló erdei gomba, egy nagy fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, só, pici ételízesítő, frissen őrölt bors, pici őrölt kömény és kakukkfű. És természetesen 2-3 evőkanálnyi olaj, és pirospaprika. Ilyenkor tehetünk bele egy kis paradicsomot, fél zöldpaprikát is.

Készítése egyszerű: az olajon megdinszteljük a kockára vágott vöröshagymát, majd a tűzről levéve pirospaprikát és a többi fűszert is beletesszük, plusz a gombát is. Egy fél decinyi vizet öntünk alá, és már rotyoghat is. hamar készen van, húsz perc elegendő.

Közben elkészítettem a nokedlit is, amit kézzel csináltam. Mármint mélytányérból, késsel szaggattam a forrásban lévő vízbe. Jobban szeretem, mint a nokedliszaggatóst, mert nagyobbak lesznek a nokedlik.

Fűszeres, sörös-mézes csülök

Az én technikám lényege az, hogy elhagyok minden technikát. Az én technikám az igazmondás.

(Irvin David Yalom)

Egyszerű étel, és nagyon finom.

A csülköt több helyen a csontig felszúrtam, s mindenütt alaposan bemustároztam, sóztam. A résekbe fokhagymagerezdeket, friss rozmaring, kakukkfű és zsályaleveleket tettem. A tepsibe a csülök köré-alá-rá olajat öntöttem (zsírral is lehet, sőt), sok vöröshagymát szórtam és fokhagymagerezdeket, babérlevelet, koriandermagot, egészborsot, szegfűborsot, majd felöntöttem 2 dl vízzel, 3 dl sörrel, és két teáskanálnyi mézzel megcsorgattam.

Alufóliával jó alaposan lefedtem, és közepesnél kicsit kisebb lángon 2 óráig hagytam párolódni. Ezután levettem róla a fóliát, és szép piros-ropogósra sütöttem.

Isteni lett, a hús levált a csontról, annyira omlós volt. A fotózást ezért nem is érte meg. Még jó hogy lekaptam sütőbe tétel előtt...

Köretként főtt burgonyát adtam mellé, s finom friss káposztasalátát.

Ha megéri, hidegen is nagyon finom, tehát hidegtálakra is ajánlom.

Torta al limone - Citromos sütemény

Ne győzködd az agyadat. A hiba a valóságban van.  (grafitti)

Ezt az egyszerű, de nagyon finom, nagyon édes-citromos sütit Mamma blogján találtam:

Tegnap több tojássárgájából készítettem majonézt, így a fehérjék megmaradtak... Az eredeti recepthez képest annyit változtattam csak, hogy a mennyiségek felét vettem. Valamint nem vágtam le a tetejét, hanem hústűvel beszúrkáltam, még a tortaformában ráöntöttem a szirupot, és megvártam hogy kihűljön. Csak ezután vettem le az oldalát, és tettem át tálra a tortát.

Isteni finom, nagyon egyszerű. Köszönet a receptért!

Citromos sütemény Capri szigetéről
(Torta al limone)

A tésztához
400 g búzaliszt, vagy
250 g búzaliszt

150 g burgonyaliszt
200 g cukor
2 tk sütőpor
1 csipet só
1 db citrom leve és reszelt héja
150 g vaj, kissé felolvasztva
320 ml tej
6 db tojásfehérje
A citromos sziruphoz
125 ml citromlé (2-3 db)
125 ml víz
200 g cukor
1 db citrom reszelt héja

A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.

Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, cukrot, sütőport, sót, a citrom héját, levét és az olvasztott vajat, majd hozzáöntöm majdnem az egész tejet (érdemes előtte lemérni, nehogy túlöntsük) és az egészet alaposan összekeverem. Közepesen sűrű, folyós massza legyen, a tej mennyiségével ezt lehet utólag korrigálni. A tojásfehérjét keményre felverem és beleforgatom a tésztába.

Egy kapcsos tortaformát (Ø 28cm) kivajazok, belesimítom a tésztát és beteszem az előmelegített sütőbe.

Közben elkészítem a citromos szirupot. A hozzávalókat egy lábasban felforralom és gyenge lángon addig gyöngyöztetem, amíg kissé sűrűbb lesz - ez 10-15 perc.

A torta 35 perc alatt kész, akkor kiveszem a sütőből, a tetejét alaposan beszurkálom villával vagy hústűvel és ráöntöm a szirupot. A formában hagyom kihűlni-megszáradni kissé. Két-három óra elteltével kiveszem a formából, tetejét porcukorral díszítem.

Hamburger házilag (zsömle+húspogácsa)

.

Egy kisvárosban jártunk, ahol hétvégén mindenki a turistákat igyekszik kiszolgálni, ezért hétfőn szinte semmi sincs nyitva. Csak egy helyre mehettünk: a Burger-tanya nevű hamburgerezőbe. Ezt azonban még említeni se igen akartam, mert úgy gondoltam, hogy Dr. Hew Len nem szívesen enne egészségtelen ételt. De azért megemlítettem a helyet.

- Hamburger? Remekül hangzik! - mondta látható izgatottsággal.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Hát persze. Imádom a jó hamburgert!

  Elhajtottunk az étkezdébe és leparkoltunk. Bementünk és leültünk az egyik asztalhoz. Az étlapon nem volt túl nagy választék egészséges ételekből. 

- Hamburgert kérek dupla adag hússal, dupla adag sajttal, fehér zsemlével - rendelt Dr. Hew Len.

Leesett az állam. Ettől az ételtől szívrohamot lehet kapni, gondoltam. Hús? Sajt? És fehér zsemle? Nem akartam elhinni. Ami azonban még jobban meglepett, hogy én is ugyan ezt rendeltem. Gondoltam, ha a nagy sámánnak megfelel ez az étel, nekem is megteszi. 

- Nem gond a hús, sajt meg fehér liszt? - kédeztem.

- Csöppet sem. Hangzott a válasz. - Reggelire mindig csilis, csípős ételt eszem. Imádom ezeket a kajákat!

- Nem mondod?

- Nem az étel a veszélyes - magyarázta -, hanem az, amit az ételről gondolsz!

  Már megint az történt, hogy Dr. Hew Len világlátása meghökkentett és észhez térített. Ménkü hosszú időt töltöttem el azzal, hogy egészségügyi problémákról és a különféle ételek ilyen-olyan veszélyeiről olvastam. A végére szinte már üldözési mánia alakult ki bennem, és képtelenné váltam arra, hogy jóízűen megegyek egy hamburgert. 

- Soha életemben nem ettem még ilyen finom hamburgert - jelentette ki.

Annyira ízlett neki az étel, hogy kiment a konyhába és köszönetet mondott érte. A szakács nem szokott hozzá, hogy a vendégek megköszönjék neki az olajban sült hamburgert. Nem is talált szavakat...

Ahogy én sem.

(Joe Vitale, Dr. Hew Len: Hoponopono)

A zsömle: 50 dkg liszt, 1,5 dkg élesztő, 3 dkg kristálycukor, 1 mokkáskanál só, 2 dkg olvasztott vaj, 1/2 tojás, 3 dl folyadék, ebből: 0,5 dl víz, 2,5 dl tej vagy tejszín vagy joghurt, vagy egy löttyintésnyi tejszín. A tetejére: 1/2 tojás a kenéshez, ízlés szerint szezámmag.

A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval. Az élesztőt a fél deci vízben elkevertem a cukorral együtt, s hozzáadtam a liszthez a tejjel, vajjal, fél tojással és kidolgoztam a tésztát. Hagytam duplájára kelni, majd kis gombócokat formáztam a tésztából (7 darabot), kissé ellapítottam, hogy ne legyenek a bucik nagyon magasak, megkentem őket tojással és szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire tettem őket még kelni. Letakartam őket. Előmelegített, 180-200 fokos sütőben 20 percig sütöttem. 

Hamburgerhús: 70 dkg darált marhahús, só és őrölt bors, fél dl víz. A húskeveréket jól összedolgoztam, golyókat formáztam, majd ellapítottam a serpenyőben. Kevés olajon sütöttem meg mindkét felét. Salátalevél (télen kínai kel), hagyma, uborka (vagy savanyú uborka), paradicsom jön még hozzá - no meg ketchup, mustár és persze az isteni sült krumpli sem maradhat el.

Persze lehet még extrásabbra készíteni, különböző házi szószokkal, a húsfélék keverésével és ízesítésével, a zöldségek vagy savanyúságok változatos kínálásával. 

Szerintem ha a magyarok zöme evett volna már igazi jó házi hamburgert, vezető helyen lenne a kedvencek listáján. Épp ezért legalább egyszer érdemes házilag elkészíteni.

Tipp: tudom hogy gasztromán körökben a hamburger is elitesítve van, és mindenféle csilivili húsból csinálják, de én azt mondom, hogy ha sikerül kifogni öregebb, inasabb húst, a legjobb, ami történhet vele az az, hogy ledaráljuk és hamburger húspogácsa lészen belőle. Egyébként például az arab konyha teli van darált húsból készült ételekkel, mert sok hús - akár bárány, akár marha - önmagában nemigen értékes, de darálva tökéletesen használható. Szerintem a hamburger is valószínűleg ezért és így született meg, minden esetre remek találmány.

Borzacska

A titok nem abban rejlik, hogy minek látszunk - magyarázta Merlin -, hanem hogy milyen mélyre vagyunk hajlandóak önmagunkba tekinteni.

(Deepak Chopra: A varázsló mágiája) 

 

Hozzávalók 4 főre:
5 szép méretes, nagyobbacska krumpli (vagy 6-7 közepes, kisebb),
2 egész tojás,
só, őrölt bors,
4-6 evőkanál liszt,
olaj a sütéshez.

A burgonyákat hámozom, és nagy lyukú reszelőn (vagy robotgépben) szálkásra reszelem. Sózom, borsozom, és hozzáütöm a tojásokat is. Liszt annyi kell bele, hogy a krumpli levét felvegye.

Felhevített, közepesen bő olajban, közepes lángon sütöm ropogósra úgy, hogy evőkanállal kis halmokat engedek az olajba.

Szalvétára szedem ki, hogy az olaj lecsöpöghessen róla. Isteni finom, ropogós krumplicsoda. Télen kiváló vacsoraétel forró teához vagy forralt borhoz is, némi ketchup-ba és mustárba mártogatva, de bundázhatunk vele húsokat (a pulyka- és csirkemellet ajánlom, mert ezek hamar átsülnek) is.

A borzacska köretként is kiváló, ragukhoz ajánlom, jó szaftos húsok vagy májételek mellé.

Süthetjük vegán módra is, és ez a variáció kiváló a szétválasztós diétához is:

60 dkg leszelt burgonyához adjunk 1 mokkáskanál sót, némi borsot, körülbelül 1,5 dl vizet és olyan 8-10 dkg kukorica- vagy rizslisztet. A masszának kissé "levesnek" kell lennie, mert ha nagyon szárazra hagyjuk, nagyon kemények lesznek a borzacskák is. Szóval olyan kissé tocsogós legyen a massza.

Tatárbífsztek

nincs rossz fű. Nincs szél,

ami ne jól fújna. Nincs

hamis madárfütty.

(Fodor Ákos: Mozart)

A tatárbífsztek az az étel, amit mindenki a maga ízlése szerint kever ki. Lássuk az én variációmat. Fehérpecsenyét szoktam venni, mert sokkal olcsóbb, mint a bélszín, és ugyanolyan finom. Lehártyázom szép tisztára, nagyobb kockákra vágom, jól bemustározom és olajozom, és hagymakarikákat is teszek a husi közé. Pár óráig hagyom érni a hűtőben, s aztán jó krémesre ledarálom robotgépben vagy kétszer darálom húsdarálóval, a hagymakarikákkal együtt. Aztán fűszerezem, kikeverem a következőkkel: kb. 4 dkg vaj, 2 tojás nyers sárgája, só, rengeteg frissen őrölt bors, egy közepes fej vöröshagyma apróra vágva, 2-3 gerezd fokhagyma, egy teáskanálnyi szardellapaszta, teáskanálnyi mustár, egy mokkáskanál Édes Anna, mokkáskanálnyi pirospaprika, némi szójaszósz és Worscester-mártás.

Ez a harminc deka két főnek bőven elég egy vacsorára. Mert nálunk nem előétel általában. :)

Olasz hagymaleves

Az életnek vannak ismerői. De a sajátjához szerencsére mindenki dilettáns. Szerencsére, mert "szakszerűen" élni embertelen.

(Ancsel Éva)

Ez a világ egyik legegyszerűbb levese. És nagyon ízletes is. Egy olasz pizzériában ettem egyszer, aztán itthon rekonstruáltam - és azt hiszem, pont olyan lett, mint a vendéglői.

Kell hozzá személyenként egy nagyon nagy fej vöröshagyma, némi tejszín, fűszerek, fehérkenyér és sajt.

A hagymákat félbe, majd nem túl vékony karikákra vágom, és fölengedem vízzel. (Nem higítom nagyon, legyen sűrű, tartalmas a leves.) Fűszerezem sóval, őrölt fehérborssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és frissen reszelt szerecsendióval. Forrás után még 15 percig főzöm, majd hozzáöntök személyenként fél deci tejszínt. Hagyom fölforrni és már készen is van.

Friss fehérkenyér kockákkal és reszelt sajttal (füstölttel is isteni) tálalom.

Cukkinis & padlizsános spagetti

A vágy nagyon fura dolog. Szerintem senki nem tudja, honnan jön vagy mi az, de még az egysejtű organizmusoknak is van vágyuk. Tehát az élet valahogyan egyenlő a vággyal. 

(Feldmár András)

Igazi szezonja van mind a cukkininek, mind a finom, igazi napon ért paradicsomoknak. Az étel tökkel, csillagtökkel, padlizsánnal is elkészíthető.

Hozzávalók 4 főre: 1 csomag durum spagettitészta, 10 nagyobb paradicsom, egy kicsi cukkini (1 közepes padlizsán), 1 kisebb-közepes fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál olívaolaj, só, friss vagy szárított bazsalikom (jó bőven), friss vagy szárított zsályalevél (4-5 levél), 2 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz, parmezán sajt vagy friss ricotta.

A paradicsomokat 20 másodpercre forrásban lévő vízbe dobom - így könnyen lejön a héjuk. A hagymát apróra vágva egy evőkanál olívaolajon sóval kis lángon üvegesre párolom, aztán hozzáadom az apróra kockázott fokhagymagerezdeket, ezeket is átfuttatom az olajon, majd a kis kockákra vágott paradicsomokat is. Sózom és kevés cukrot is teszek bele. Erős lángon főzöm hogy besűrűsödjön, aztán mikor már jól szétfőtt a paradicsom, hozzáteszem a vékony szeletekre vágott cukkintit is. Puhára párolom, ami pár perc. Végül az apróra vágott friss fűszerekkel ízesítem. A kész tésztát leszűröm és a mártásba teszem, jól összekeverem. Reszelt parmezánnal vagy morzsolt ricottával megszórva tálalom. Sajt nélkül is tökéletes.

A padlizsános kissé eltér: kis kockákra vágom a padlizsánt és először őt sütöm át kevés olívaolajon sóval és frissen ráőrölt kevés borssal. Jól megpirítom, kissé feketésre, füstös ízűre, mert a padlizsánnak csak akkor van jó íze, ha alaposan megsütjük. Tehát megsütöm a kis darabkákat, és félreteszem egy tálkába. Ezután jön az olívaolajon átdinsztelt hagyma, fokhagyma, paradicsom bele és ekkor teszem hozzá az átsütött padlizsánt. Együtt rotyogtatom sóval, cukorral, míg a paradicsom besűrűsödik, a végén hozzáteszem a friss zöldfűszereket. (A képen a padlizsános változat van, de csak az utolsó falatokat tudtam elkapni, mert annyira finom volt. Házi szélesmetéltet készítettem hozzá.)

Keleties céklaleves

Hozzávalók 4 főre: 1 nagy, vagy két közepes cékla, 1 nagy csokor zellerzöld (vagy korianderzöld), 1 közepes fej vöröshagyma, só, őrölt bors, 2-3 evőkanál szójaszósz, ízlés szerint ecet, 1 púpos teáskanál Erős Pista, 1-2 teáskanál méz vagy cukor, 1,5 liter alaplé (leveskockából is jó), 1/2 evőkanál olaj, 1 csomag üvegtészta. 

A céklát az apróra vágott hagymával együtt az olajon sóval párolom fedő alatt, kb negyed óráig. Majd felöntöm vízzel, ízesítem a hozzávalókkal és puhulásig főzöm. A végén a zellerleveleket is beleteszem a levesbe, a karikákra vágott szárral együtt. Üvegtésztával tálalom. Mindenképpen kóstoljunk, mert ez egy csípős-édes-savanyú leves, és az ízeknek egyensúlyban kell lennie. Nagyon finom, és nagyon egyszerű leves.

Tipp: sima vagy sült tofukockákkal még dúsítható.Tálalásnál a tetejére szórhatunk valamilyen friss csírát is (pl. retekcsírát.)

Körtés kukoricasaláta

A valódi szánalom nem negatív. Átérezhetjük mások fájdalmát, de ettől még szellemünk biztonságban maradhat. A föld is így viselkedik velünk. Bár az emberi élet drámáját a földön játsszuk el, a föld távolságtartó marad. Az erdők, mezők, hegyek nem miattunk lesznek és tűnnek el. Ha nem fogadjuk el, hogy a földnek szelleme van, akkor mindez közömbösséggé válik. A földet a közömbösség nevében kifosztják. A föld iránti szánalom csak akkor lehetséges, ha szellemünket az övével egyesítjük.

(Deepak Chopra)

A kukorica csodálatos növény. Minden része felhasználható, és értékes. Emellett nagyon finom is. Szárítva lisztjéből kenyér, sütemény készül, darájából puliszka, szárított bajuszából, gyökeréből, leveléből gyógytea.

Szára régen tüzelőanyag is volt.

A kukorica nem csak embert, de állatokat is jóllakat.

Közép-Amerikából származott el hozzánk, az ottani indián kultúrák szent növénye.

Tápértéke, vitamin és ásványi anyag tartalma is nagyon magas. Igazi kincs!

Nem csak a testet élteti, de a lelket is, hisz mindannyian láttunk már csuhébabákat. Régen tehát otthon készítették belőle a játékokat is.

Sőt alkalmas kalapok, dobozok, kosárkák fonására is.

Tényleg csodálatos növény. Mindene használható és hasznos.

És én nagyon szeretem is... a friss kukoricának páratlan íze van... édes, zamatos, melegséges és tápláló.

A hugicámék kertjében értek be ezek a gyönyörűségek. Én most egy nagyon fenséges salátát készítettem belőlük. A csöveket megtisztítottam, kb. 25 percig főztem, majd lehűtöttem hideg víz alatt. Végül késsel levágtam róluk a szemeket, amit aztán az elkészült majonézbe morzsoltam. De lássuk a receptet.

Hozzávalók a majonézhez:
2 db tojássárgája,
1 egész citrom leve,
1 csapott mokkáskanál só,
1 púpos teáskanál kristálycukor,
frissen őrölt bors (csak finoman...),
kb. 2-3 dl olaj vegyesen: napraforgó-, szőlőmag-, és dióolaj,
1 teáskanál mustár.

A kész salátához még:
1 körte,
zellerlevelek,
lilahagyma,
és kevés friss rozmaring apróra vágva.

A sárgájákat elválasztottam a fehérjéktől, és egy nagyobb tálba tettem. Egyből hozzákevertem a mustárt, majd a cukrot, sót, citromlét, borsot is. Aztán apránként így vegyesen, állandó keverés mellett az olajakat is.

Mikor készen lett, a majonézhez adtam többi hozzávalót is.

Nagyon laktató, finom saláta. Akár önálló fogásként, pirított kenyérfélékkel is nagyon finom. Én most ebédre készítettem, valóban "csak" salátának, köretnek.

Rántott disznómájjal és hajában főtt, vajon átpirított burgonyával ettük.

Jó étvágyat hozzá.

Paradicsom saláta

A világ olyan változatos, hogy legszívesebben havonta felcsapnék egy atlaszt, böknék egyet, és elutaznék körülnézni.

(Uma Thurman)

Ez az egyik legkedvencebb salátám. Egy titka van, mindig abszolút frissen készítem, mert a paradicsom pillanatok alatt szottyosodik, ha áll. Ez azt jelenti, hogy összekészítem, de csak közvetlenül az asztalra adás előtt sózom, ecetezem, olajozom és keverem össze.

Ha csak magamnak, akkor nem is keverem össze tálban, csak rétegezem a tányéron a hozzávalókat: egy réteg hagymakarika (ezüst- vagy gyöngyhagyma), egy réteg paradicsom, megint hagyma, megint paradicsom. Zöldként bazsalikomlevelek ízesítik még a nyár e vérvörös ajándékait. De szoktam készíteni menta- vagy petrezselyemzölddel is, nagyon jól illik hozzá mindkettő. Természetesen meglocsolom olívaolajjal, pár csepp ecettel, és sózom. (Én most tökmagolajat is csepegtettem rá.) Mindössze ennyi az elkészítése. A paradicsomot soha nem teszem hagyományos cukros-ecetes-sós lébe, mert amúgy is levet enged. Egyre szoktam ügyelni, hogy ne ecetezzem túl. Alig pár cseppet szabad csak rátenni.

Ha nagyobb adagot készítek, tálban keverem hozzá az ecetet, olívaolajat, sót.
Tipp: Lucullust szoktam venni hozzá ha kapok: az tömör húsú és szinte nincsen leve és magja sem, salátának kiváló.

Zalziki

Táncolni kell uram! A zene majdcsak megjön valahonnan...

(N. Kazantzakisz: Zorba, a görög)

Egy híres görög előétel. A titka a sűrű görög joghurt, amit nálunk nemigen lehet kapni. Viszont házilag előállítható, nagyon egyszerűen.
Végy fél liter natúr joghurtot és 2,5 deciliter zsírdús tejfölt, s a kettőt keverd össze. Egy nagy szűrőkanálba tégy egy vékony vászonanyagot és a keveréket öntsd bele. Ezt tedd rá egy magasabb lábosra és mehet a hűtőbe 24-36 órára. Sűrű, krémes állagú joghurtot fogsz kapni. (A kicsöpögtetett joghurtot én mindig boltiból készítem. Valamiért a házi joghurt nem igazán csöpög ki, nem lesz igazán sűrű.) Minél hosszabb ideig csöpögteted, annál sűrűbb lesz a joghurt. 

Másik verzió: csöpögtess ki 8 dl natúr joghurtot, s amikor már készen van, keverj hozzá 20-25 dkg mascarponét.
Zalziki: 2 normále kígyóuborkát moss meg, ha nagyon vastag a héja, akkor hámozd is. Majd tökgyaluval reszeld szálasra, hintsd meg egy csapott teáskanál sóval és hagyd álni, hogy a levét kiengedje. A jól kinyomkodott uborkát keverd a joghurttal, ízesítsd fél csokor apróra vágott kaporral (el is hagyható, lehet készíteni csak mentával is), evőkanálnyi olívaolajjal, egy gerezd fokhagymával és 8-10 apróra vágott mentalevéllel (el is hagyható, lehet készíteni csak kaporral is) és ízlés szerint sóval. Kevés citromlé sem árt meg neki, de el is hagyható. Jól hűtsd be, tálald pirítóssal, paradicsommal, tetejét csurgasd meg olívaolajjal alaposan.

Ez ha előételnek szánod, négy főnek bőven elegendő. Ha vacsinak, két emberes adag.

Tipp: A zalziki salátának is készíthető, ha híg natúr joghurttal készíted a fenti ízesítéssel.

Gombafasírt

Az ismerőseim

azt mondják,
túl magasan lakom.

De nem. Csak
az Ég alatt.
A Föld fölött.
Pontosan középen.

Három emeletnyi lépcsősor.
Van, akinek pokoli magas.
Az angyaloknak meg túl alacsony.

De én ember vagyok.

Az ég alatt,
a föld fölött,
pontosan középen.

(d.)


 

A gomba rendkívül sokféleképpen készíthető. Fasírtként akkor készítem, ha már nem egészen friss, ressenős... Feltétnek is kiváló főzelékekhez például. 

Fél kiló gombát (termesztett csiperke ez most éppen) szálasra aprítok a robotgépben. Aztán olajon sóval, őrölt borssal, őrölt koriandermaggal, kevés őrölt köménnyel, zsírjára sütöm. Ez fontos, mert a levét el kell veszítse, különben nem áll majd össze a fasírt.Két beáztatott zsemlét jó alaposan kinyomkodok, egy nagyobb tálba teszem. Hozzá jön a sült gombareszelék, egy kisebb fej vöröshagyma apró kockákra vágva, egy gerezd fokhagyma reszelve, és némi pirospaprika. Majd elfelejtettem! És természetesen egy fél csokor petrezselyemzöld aprítva. Meg egy tojás. Mindezeket kézzel jól összedolgozom. Ha nagyon lágy lenne, kevés zsemlemorzsát keverek még hozzá. Vizes kézzel gombócokká formálom, zsemlemorzsában meghempergetem. Közepesen forró olajban szép pirosasra sütöm a fasírtok mindkét felét. Szalvétára szedem ki.

Tökfözelék

Tökfőzelék nélkül lehet élni. De érdemes? :)) Imádom.

A hozzávalók 2 főre:

egy szép tök - olyan 1-1,3 kg-os

egy nagy fej vöröshagyma

egy nagy csokor zsenge kapor

2 evőkanál olaj vagy 4 dkg vaj

egy kisdobozos 20%-os tejföl 

1 púpos evőkanál liszt

só, cukor, ecet és

víz, ha szükséges a higításhoz.

A tököt félbevágom, egy leveseskanállal kimagozom, majd hámozom, lereszelem. A kockákra vágott hagymát a zsiradékon üvegesre dinsztelem némi sóval. Ezután beleteszem a lábosba a gyalult tököt is, a kaprot is, kicsit sózom és fedő alatt kis lángon hagyom párolódni cirka 10 percig. Vizet nem teszek hozzá. Közben a tejfölt egy kisebb keverőtálba teszem, és habverővel szép simára keverem a liszttel együtt. Aztán adok hozzá kb. két deci vizet is, azzal is simára keverem. Mikor puha már a tök, hozzáadom a lisztes tejfölt, forrásig kevergetem. Hagyom még 3 percig kis lángon rotyogni. A végén beízesítem: kevés cukrot, ecetet adok hozzá. A tökfőzelék akkor finom, ha a sós-édes-savanyú íz jó arányban van. Nem szabad túlsavanyítani sem, és túlédesíteni sem. 

Ez az egyik titok. A másik az, hogy a sűrűségét ne a liszt adja, hanem a tök. A harmadik pedig, hogy elég hagyma legyen alatta, mert attól lesz igazán ízletes.

Nos, tökfőzelékről vagy jót, vagy semmit!:)

Legfinomabb - szerintem - valamilyen barna, magos, rozsos kenyérrel. Feltétnek adható hozzá fasírt, pörkölt, sült hús, sült kolbász, bundáskenyér, főtt-, tükör-, vagy buggyantott tojás is, és lencse vagy gerslifasírt is.

Fetasajtos padlizsánkrém

Egy este, mikor visszajött, nyugtalanul megkérdezte: - Van Isten, vagy nincs? Mit szólsz te mindehhez, jó uram? És ha van - minden lehetséges -, hogyan képzeled el? Vállat vontam, nem válaszoltam. - Én, ne nevess, jó uram, az Istent pontosan olyannak képzelem, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget - az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók -, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a paradicsom, jobbról a pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét, és remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de játssza a félelmetest: „Gyere ide - mondja neki, és mélyíti a hangját -, gyere ide, átkozott!" És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. „Irgalom, kegyelem - kiáltja -, bűnös vagyok!" és mondja, mondja a bűneit. Beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja, és ásítozik. „Hallgass már - kiált neki -, megsüketülök!" És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, és már föl is oldotta minden bűnéből. „Mars a paradicsomba! Péter, ereszd be a szerencsétlent!" Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és a nagylelkűség megbocsátást jelent. Aznap este, emlékszem, mikor Zorbász mindezeket felsorolta, nevettem rajtuk, de azóta „Isten nagylelkűsége" együttérzően, bőkezűen és mindenhatóan gyökeret vert bennem. (Nikosz Kazantakisz: Zorbász, a görög) Ahány ház, annyi padlizsánkrém... Ez is kicsit más, mint a többi. A fetától egészen krémessé válik, a füstölt sajttól pedig egészen megbolondul... :-) Én így szeretem a legjobban.

Hozzávalók: 2 db padlizsán, 5 dkg fetasajt, 2-3 dkg füstölt sajt (az a sivatagi menetes...), 1 evőkanál extraszűz olívaolaj, só, 1 nagy gerezd fokhagyma, diónyi vöröshagyma, citromlé ízlés szerint.

A padlizsán késsel több helyen beszúrom, aztán forró sütőbe teszem 25-30 percre. Ha a szurkálást elfelejted, robbantott padlizsánt fogsz készíteni... de az egy másik recept... :))) Közben a hagymát, fokhagymát kockázom, a fetát úgyszintén, a füstölt sajtot pedig lereszelem. Mindezt beleteszem egy konyhai robotgépbe, az olívaolajjal, sóval, citromlével együtt, végül a héjától megszabadított sült padlizsán is a többi hozzávaló mellé kerül. (Csak ki kell kanállal kaparni a héjból a belsejét.) Jó krémesre apríttatom a géppel. Végül kóstolom, és ha még kell bele valami, pótolom.

Őszibarack csatni

A világ szárazföldből és vízből áll, az emberi élet pedig evésből és verésből, és a verés van túlsúlyban.

(Rabindranath Tagore)
 

"Csatnik: a kísérő ételek között előkelő helyet töltenek be az "édes-csípős" vagy "erős-savanyú" csatnik, melyek általában valamilyen gyümölcsből (almából, citromból, guavából, mangóból, banánból, eperből, szilvából, kókuszból stb.) készülnek. Ám nem kevésbé finomak a rebarbarás, paradicsomos, sárgarépás csatnik. Ezt a szószós, krémszerű ételt legtöbbször párolt rizs mellé tálalják. A krémszerű, szószós csatnik növelik az ízválasztékot és segítik az emésztést." (Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában, Terebess e-tár: Keleti konyhák)

Hozzávalók:

érett őszibarack, só, cukor, citromlé, friss gyömbér, szegfűbors, szerecsendió, fahéj, szegfűszeg, chilipaprika, hagyma. (A fűszerekkel csínján bántam, így lett finom.) 

A barackokat hámoztam, daraboltam és először minden nélkül hagytam megfőni, besűrűsödni. (Mint mikor lekvárt főzök.) Csak ezután reszeltem bele a gyömbért, tettem hozzá a cukrot, sót, citromlevet, hagymákat, fűszereket. Így főztem még vagy 5 percig. Én jó édesre készítettem, bátran használva a citromlét is. Mert "a jó csatni olyan csípős, hogy nem lehet megenni és olyan édes, hogy nem lehet otthagyni..." :) Nagyon finom grillezett húsokhoz, rántott zöldségekhez - természetesen rizzsel körítve.

Limonádé - te örök

Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban. 

(Kurt Vonnegut)

Nagyon meleg van még mindig a lakásban... Hála Égnek - még nyár van! :-)

Ahogy ültem a számítógép előtt nagyon megszomjaztam. És hát örök kedvenc nyári italom a limonádé, jó sok jéggel, kevés mézzel. Van úgy hogy vágok bele mentalevelet is, most csak díszítettem vele. És van úgy, hogy friss gyömbért lereszelek, a levét belefacsarom a limonádéba. Isteni! De finom friss citromfűből készült, jól lehűtött teával készítve is.

Sokszor főzök sűrű cukorszirupot, amit a hűtőben tárolok. Mert sosem bírom kivárni, míg elolvad a cukor a citromlében. Így pedig pikkpakk készen van kedvenc italom.

Tehát: főzz egy adag cukorszirupot fele víz, fele cukor arányban. Hűtsd le, tárold hűtőben. Majd facsard ki fél citrom levét egy nagy pohárba, tégy bele szirupot ízlés szerint, öntsd fel szódával, hűtsd jégkockával. Díszítsd tetszés szerint. :)

Csőben sült zöldbab

Nincs bajom a zöldbabfőzelékkel sem, de azért ez az étel... nem is sikerült rosszul... Egy fontos eleme van: csak nagyon friss, épp ezért szálkátlan zöldbabból lehet készíteni. 

Hozzávalói (nem írok mennyiségeket):
személyenként kb. 20 szál zöldbab,
papírvékonyra szeletelt szalonna (bacon),
tej,
vaj,
liszt,
reszelt olvadós sajt,
nagyon kevés vöröshagyma,
egy gerezd fokhagyma,
pici ecet,
kristálycukor,
ételízesítő,
só, őrölt bors,
és friss zöldfűszerek: zsálya, ánizskapor, tárkony.

A zöldbabot sós-cukros-ételízesítős, forrásban lévő vízben roppanós-puhára főztem, majd hideg vízzel leöblítettem hogy ne puhuljon tovább. Egy jénai tál aljára nagyon kevés apróra vágott vöröshagymát és zúzott fokhagymát hintettem, és a négy darabonként szalonnába göngyölt zöldségkötegeket szépen sorba helyeztem.

Készítettem egy nem túl sűrű besamel-mártást (vaj, liszt, tej), amit a végén sóztam, borsoztam, picit eceteztem-cukroztam, és belekevertem a frissen aprított zöldfűszereket is. Mindezt a zöldbabkötegekre öntöttem, reszelt sajttal megszórtam, és forró sütőben megsütöttem.

Köretként bulgurt adtam hozzá. De rizzsel is tökéletes.

Házi savanyúságok (bedobálós vagy hordós savanyúság)

Mindig én teszem el a savanyúságot, mert nagyon egyszerű a dolog. És nem is kell nagy mennyiség egy-egy fajából, így több körben készítem - mikor minek van szezonja, illetve mikor a legolcsóbbak a piacon a hozzávalók.

Az alaplé mindnél ugyanaz, de természetesen ízlés szerint lehet édesebbre, sósabbra vagy ecetesebbre készíteni. A fűszerek is alapvetően megegyeznek.

Tehát az alaplé:

3 liter víz,

3 dl 20%-os ecet,

10 dkg só,

35 dkg kristálycukor,

1 és fél mokkáskanál borkénpor (ettől szép színűk marad),

1 és fél csapott teáskanál szalicil.

Nem kell felforralni, csak így hidegen kikeverni. Érdemes kóstolni, így a szánk íze szerint készül biztosan. Ez a lé viszonylag savanyú, de ettől nem kell megijedni, kell ennyi ecet, hogy a zöldségek be tudják szívni, megízesedhessenek tőle. Mikor kóstolunk, nagyon tiszta kanállal tegyük.

A savanyúságos üvegeket nagyon alaposan mossuk el, a zöldségeket is úgyszintén alapos mosás, válogatás után tegyük csak üvegekbe. Ahol nem ép a zöldség, ott vágjuk ki azt a részt. Az uborkákat én körömkefével szoktam megsikálni, úgy az összes föld- és homokszemcse kijön a kis szöszeik közül, sőt a szöszök is lejönnek róluk. Minden üvegbe teszek tormaszeletet, fél-fél mokkáskanálnyi mustár- és koriandermagot is. Az uborkás üvegek aljára egy-egy szál kaprot is teszek.

A káposztás (alma)paprikához a káposztát szép vékonyra gyalulom, besózom és állni hagyom. Mikor levet enged, jól kinyomkodom, és egész köménymagokkal elkeverem. Így töltöm jó szorosan a csumájától megszabadított paprikába.

Szorosan beleteszem a zöldségeket az üvegekbe (az almapaprikát, hagymát félbevágva), aztán jó csurig öntöm őket a lével. Folpackot teszek a tetejükre duplán, majd alaposan rácsavarom a fémtetőket is. Mehetnek a spájzba. Körülbelül egy-másfél hónap múlva fogyaszthatók.

Savanyúságnak tehetünk el: almapaprikát simán vagy káposztával töltve, zöld dinnyét, kosszarv paprikát, zöld paradicsomot, gyöngyhagymát vagy apró vöröshagymát, uborkát önmagában vagy a kovászos uborka is téliesíthető, illetve eltehetjük az öregebbjét svéduborkának, karfiolt, cseresznyepaprikát, csillagtököt, csicsókát.

Kecsketúrós-olívás pogácsa

Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

(Konfu-Ce)

 

Az alábbi pogácsát készíthetjük sima tehéntúróval is. Ilyenkor nyáron az esti hűs sör vagy fröccs mellé kitűnő harapnivaló... :-) Vagy lágy kecskesajttal is, ha ahhoz jutunk hozzá. 

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg túró, 10 dkg vaj, 3 dkg élesztő, 1 teáskanál kristálycukor, 1 dl tej, annyi tejföl vagy kefír, amennyi a lágy, de gyúrható tészta állagához szükséges (kb. 1 dl), só, 2 maréknyi olajbogyó, kevés friss kakukkfű és szurokfű (oregano), egy tojás a kenéshez. 

Az élesztőt elkeverem a langyos tejben a cukorral. A lisztet egy tálba szitálom, sóval elkeverem. Mélyedést csinálok a közepébe, amibe beleöntöm az élesztős tejet, az olvasztott vajat, a tejfölt vagy kefírt. Kidolgozom a tésztát, és mikor már elválik a kezemtől és fényes, hagyom kelni fél óráig. Közben elkészítem a túrót: sózom, kevés tejfölt adok hozzá, a frissen vágott fűszereket, valamint a karikákra vágott olajbogyókat. A fél óra elteltével kinyújtom a tésztát lisztezett deszkán, megkenem a túróval (keveset hagyok belőle), majd hajtogatom: bal oldalán annyit hajtok be, amekkora a jobb oldalon marad, mert azt is ráhajtom a már dupla tésztára. Kapok egy hosszúkás tésztát, amit a fentiek szerint szintén meghajtogatok úgy, hogy a jobb oldal harmadáig megkenem a túróval és behajtom, majd a tetejét is megkenem túróval, és ismét behajtom. Hagyom pihenni fél óráig, aztán újra kinyújtom jó vékonyra, és újra hajtogatom. Újabb fél óra pihenés után ismét kinyújtom, kb. egy centi vastagra, a tetejét megkenem felvert tojással, és késsel bekockázom. Kiszaggatom, és kivajazott tepsiben, forró sütőben megsütöm.

Kefíres-avokádós burgonyasaláta

Van egy ismeretterjesztő film a Peru vadonjaiban élő óriásvidrák életéről. Ezek az állatok saját területen élnek. A film egy magányos vidra életét rögzítette, amelynek egy egész tava volt. Hónapokig élt egymagában, végül a film készítőjének türelme elnyerte jutalmát, mert egy másik vidra is megjelent a tóban. A film bemutatta a két magányos vidra találkozását és egymásra lelésük örömét, ami lenyűgöző volt. Boldogságukban vég nélkül bukfenceztek és együtt táncoltak, és örömük bámulatosan nyilvánvaló volt azok számára is, akik semmit sem tudtak róluk. Akár rendelkeznek az állatok a lineáris logika és kísérő jelensége, a beszéd képességével, akár nem, ez igazán lényegtelen. Az a fontos, hogy azon a szinten, amelyen ténylegesen megéljük az életet (a szubjektivitás szintjén), az állatok tapasztalata és életöröme azonos az emberével. 

A "lélek" kifejezés alatt általában véve az élet megtapasztalásának képességét értik. Minden élőben az Én ragyog a létezés tudatosságaként. A vidra és az összes többi állat ugyanúgy örömét leli az életben, mint az ember. Örömük létezésükből és az élet megtapasztalásából fakad. Még a legegyszerűbb tevékenységeket, például a krumplihámozást is lehet bosszankodva végezni - vagy örömmel, az élet iránti odaadással, tudván, hogy az élet által az életet támogatjuk. Amikor megállunk, hogy egy gallyal talpra segítsük a tehetetlenül hátán vergődő bogarat, amely így folytathatja életét, erről az egész világegyetem tudni fog, és válaszol rá.

(David R. Hawkins: A Valódi Én hatalma) 

Hozzávalók: 1/2 kg burgonya, 2 cső kukorica, 1 avokado, 2 fej fehér édeshagyma (vagy lilahagyma, vagy 4-5 gyönyghagyma), kb. 1 és 1/2 nagydobozos kefír vagy joghurt, 1 evőkanál tökmagolaj, kb. 1 teáskanál só, kb. 2 teáskanál kristálycukor, egy gerezd citrom leve, őrölt bors, 1 teáskanál mustár. 

A burgonyát (hajában) és a kukoricát megfőztem, majd egyből hidegvízfürdőbe tettem míg teljesen ki nem hűltek. (Kukoricakonzervvel, vagy fagyasztott kukoricával is készíthető persze.) Aztán egy nagy tálba szeltem a hozzávalókat: a burgonyát kockákra, a hagymát félkarikákra, az avokadot szintén kisebb kockákra. A kukoricát késsel levágtam a csőről, majd kézzel szétmorzsoltam a szemeket. A kefírt vagy joghurtot sóztam, cukroztam, borsoztam, citromlét, mustárt és tökmagolajat is adtam hozzá. Habverővel krémesítettem-simítottam, aztán ráöntöttem a zöldségekre. Finoman átkevertem az egészet és fél órára hűtőbe tettem. Nagyon könnyű nyári ebéd vagy vacsoraétel. Jól illik hozzá bármilyen rántott finomság: cukkini, karfiol, csillagtök, sajt. (Szépen tálalható paprikaszeletekben vagy kivájt félparadicsomokban is, vagy fodros salátaleveleken is jól mutat. Ugyanis látványra ha csak odacsapjuk a tányérra, elég gezemice-saláta-formája van... pedig az íze nagyon jó...)

Őszibarackleves, hidegen elkészítve

Nagylelkűen felejtsük el azokat, akik nem tudnak szeretni minket!

(Pablo Neruda)

A hideg gyümölcsleves a forró nyár egyik legfinomabb ajándéka... Én tényleg hidegen is készítem. Sok előnye van, többek között az, hogy nem kell a főzéssel bíbelődni a meleg konyhában, aztán meg az is hogy frissen marad a gyümölcs, és így megmaradnak a vitaminok. Két főre készítettem: pár szem barack kell hozzá, 2 db kicsi natúr joghurt, egy nagy evőkanál méz, egy csipetnyi só, kevés citromlé, egy darabka citromhéj, fahéj, díszítésnek citromfű. A barackot tisztítottam - egy részét félretettem -, daraboltam és zsupsz a joghurttal, a mézzel, a sóval, a citromlével a turmixgépbe! Aztán egy tálba öntöttem, és a maradék barackdarabokat, meg a fahéjat és citromhéjat beletettem. Hagytam állni a hűtőben fél órácskát, hogy a fűszerek íze kissé érződjön.

Csupazöld krumplisaláta

Van egy erő, amely más, mint a mindennapok ereje. Ez az az erő, amely megtanította nekünk a lebegést, amelynek segítségével elhagyhatjuk a testünket, hogy énekes madár módjára szállhassunk, s ez az az erő, amely Öreg Asszonyt köddé változtathatja, hogy szél hátán lovagoljon, vagy Öreg Asszony által szóljon. Ez az erő időtlen idők óta létezik, az itteninél több világban, az itteninél több Földön. Mint ahogy a tűz és víz, a hideg és a meleg, a puha és a kemény, férfi és nő egymás ellentettjei, úgy létezik a jó fajta erőnek is ellenpárja. Ez pedig a gonosz erő. Nem mindenki ismeri ezt a különbséget.

(Nootka indián asszony)

A nyár tombol ezerrel. Hál' Istennek! Viszont. Ilyenkor nem bírok meleg ételt enni. Készítettem hát egy csupazöld, nagyon friss ízű, igazi kánikulai burgonyasalátát.
Hozzávalók:
Nem írok mennyiségeket mert attól függ, mennyi főre készítjük. Szóval kell hozzá vastagabb héjú újkrumpli, fejtett cukorborsó, zöld-zöldbab, egy nagy csokor friss zöldfűszer: petrezselyemzöld, tárkony, kevés menta és nem is kevés újhagyma - főleg a zöld szára karikákra vágva, pár darab kovászos uborka, a tartárhoz 2-3 falusi tojás sárgája, só, frissen őrölt bors, mustár, cukor, szőlőmagolaj, olívaolaj, frissen facsart citromlé, és egy vagy két kisdobozos natúr joghurt.

Először is megfőztem hajában a burgonyát, kb. 40 perc kell neki. Rögtön leöntöttem róla a forró vizet, és egészen addig cserélgettem rajta a hideg vizet, míg teljesen ki nem hűlt. Meghámoztam, és míg a tartárt készítettem, addig is hűtőbe tettem, hogy jobban összeálljon és a darabolásnál ne törjön gezemicévé.
Közben a cukorborsót és a zöld-zöldbabot is picit sós, picit cukros vízben puhára főztem, és ezeket is egyből öblítettem hideggel, hogy ne puhuljanak tovább.
Két tojás sárgájához adtam 1 nagy teáskanálnyi mustárt, és jól elkevertem. (Ez a majonéz titka. Ha először a mustárral keverjük ki a tojássárgájákat, nem kapja össze az olaj, és nagyobb mennyiségeket is adagolhatunk, nem lesz baj.) Majd borsoztam, hozzáadtam 1 nagy teáskanál sót, 3 teáskanál kristálycukrot, egy egész citrom levét. Aztán habverővel folyamatosan keverve, evőkanalanként hozzákevertem az olajat. Én kétfélét használtam: szőlőmagolajat és olívaolajat. Mert ha már nyersen fogyasztjuk őket, legyenek jó minőségűek. A szőlőmagolaj egészen kiváló majonézhez, mert nagyon könnyű olaj, és semleges az íze. olívaolajból csak kb. 3 evőkanálnyit adtam a majonézhez, a többi szőlőmagolaj. Szóval, ha ügyesek voltunk, jó kemény majonézt sikerült kikeverni. Én natúr joghurtot kevertem hozzá, hogy könnyebb legyen. Tejföllel sűrűbb, úgy is finom, persze.
Egy nagy tálba belekockáztam a krumlit, hozzáadtam a főtt cukorborsót és zöldbabot, és vágtam hozzá csíkokra még két egész kovászos uborkát is. Végül összeaprítottam egy nagy csokor petrezselyemzöldet, egy nagy csokor tárkonyt, és vagy 10 levél mentát. Az egészet nyakonöntöttem a joghurtos tartámártással és finoman, de jól összekevertem. Egy órára hűtőbe tettem, hogy összeérjen.

Bármilyen panírozott dologgal nagyon finom, pláne, hogy így a tojásnak a fehérjét sem kell kidobni, el lehet használni a bundázáshoz.
Nagyon friss ízű, nagyon hűsítő, nagyon nyárias!

A hidegsajtolással kinyert szőlőmag-olaj gazdag bioaktív, antioxidáns anyagokban, bioflavonokban, telítetlen zsírsavakban, linolsavban (az F vitamin egyik alkotója) klorofillban, könnyen emészthető és koleszterinmentes.
Magas az E vitamin tartalma (8-10 mg/100g, ami más olajféléknél magasabb). Az antioxidáns (szabadgyökmegkötő) hatása 18,4-szer jobb, mint a C vitaminnak, és 50-szer nagyobb, mint az E vitaminnak. Számos előnyös élettani tulajdonsága miatt valamennyi növényi olajfélénél értékesebbnek tartják.

Kovászos uborka

Állj fényben, mikor beszélni akarsz. (Varjú indián nemzet) 

Evés előtt mindíg legyen időd megköszönni az ételt. (Arapahó indián nemzet) 

Az igazság nem történik, hanem van. (Hopi indián nemzet) 

Kinek egyik lába egy kenuban van, másik egy csónakban, bele fog esni a folyóba. (Tuszkaróra indián nemzet) 

Mindenki a saját bírája. (Pima indián nemzet) 

Minél többet adsz, annál több jó dolog történik veled. (Varjú indián nemzet) 

Nincs halál, csak világok változása. (Duvamis indián nemzet) 

A föld legfelsőbb törvénye a Nagy Szellem törvénye, nem az emberé. (Hopi indián nemzet) 

Isten szavai nem olyanok, mint a tölgyfa levelei, melyek elszáradnak, és lehullanak a földre, hanem olyanok, mint a fenyő, mely örökké zölden áll. (Mohawk indián nemzet) 

Mikor a legendák megszűnnek, az álmok elmúlnak, nincs többé nagyszerűség. (Sóni indián nemzet) 

Ne nyugaton, de keleten keresd a fény eljöttét. (Dakota indián nemzet) 

Minden, amit az Erő tesz, körben teszi. (Lakota indián nemzet) 

Egyes felnőttek inkább gyermekekre hasonlítanak. Ők az igazi emberi lények. (Lakota indián nemzet) 

Emlékezz, hogy gyermeked nem a tulajdonod, hanem a Teremtő küldte őt hozzád. (Mohawk indián nemzet) 

Ahol az igazság jelen van, nincs szükség sok beszédre. (Arapahó indián nemzet) 

Ne járj mögöttem, nem vezethetlek. Ne járj előttem, nem követhetlek. Járj mellettem, hogy egyek lehessünk. (Jút indián nemzet) 

Az álmok bölcsebbek, mint az emberek. (Omaha indián nemzet) 

Legfontosabb tanítónk a saját szívünk. (Sájen indián nemzet) 

Az emberek törvényei úgy változnak, ahogy a tudásuk változik. Csak a Nagy Szellem törvényei maradnak mindig ugyanazok. (Varjú indián nemzet) 

A recept nagyon egyszerű. Kell hozzá egy nagy üveg, egyforma méretű - kb. 10 centis - uborkák, kapor, sóval elkevert meleg víz és egy szelet szikkadt házikenyér vagy 2 kisebb-közepes burgonya, vékony szeletekre vágva. (Én régóta krumplival csinálom, mert nem lesz szagos és zavaros a leve, az uborkák pedig ropogósak maradnak és tovább is áll el.) Ne vegyünk nagyobb uborkákat, mert azok sokszor nagyon magosak. A 10 centinél nagyobb uborkák tökéletesek uborkasalátának: hagyományosnak vagy svéduborka-salátának.
Az uborkák szárrészét levágom, majd alaposan megmosom őket - körömkefével szoktam, nem túl erősen -, a kaprot úgyszintén megmosom. Aztán hosszában félbevágom őket, úgy hogy a teteje, alja egyben maradjon, majd még egy ilyen vágást ejtek, pont keresztben. Így négy gerezd lesz majd egy uborkából. A kapor felét az üveg aljára teszem, rá az uborkákat, majd a kapor másik felét a tetejére. Jó forró vizet engedek egy lábosba, és minden liternyi vízhez 1,5 púpos teáskanál sót teszek a meleg vízbe. (Egy öt literes üveghez kb. 2 liter víz megy.) Elkeverem. Az uborkák tetejére a szeletelt krumpli megy, vagy egy szelet szárazabb kenyeret teszek úgy és akkorát, hogy leszorítsa az uborkákat. A sós meleg vizet ráöntöm, annyit hogy ellepjen mindent. Kirakom a napra egy csészealátéttel lefedve. Körülbelül 2-3 nap alatt beérik. Nem szabad tovább a napon hagyni, csak addig míg az uborka teljesen elveszíti harsogó zöld színét, mert ha tovább áll a forróságban akkor bepuhul, nem lesz finom ropogós.
Mikor kész, egy jó sűrű szövésű konyharuhán átszűröm a levét. Az uborkákat egy lefedhető edénybe teszem, a leszűrt levet ráöntöm és mehet a hűtőbe. Ezzel a módszerrel nyáron káposztát vagy más zöldségeket is savanyíthatunk. Fűszerei lehetnek: köménymag, babérlevél, egészbors, koriandermag, csombor (borsikafű), torma, tárkony, szárított cseresznye- vagy csilipaprika, almahéj-darabok, szőlőlevél. De kaprosan is készíthető a káposzta is. Remek töltött káposztának, lucskoskáposztának, vagy székelykáposztának is. Ha legyalulva tesszük ki a napra, 3-4 nap alatt a káposzta is beérik. Ha negyedelve tesszük üvegekbe, akkor 6-7 nap is kell neki. A leszűrés módszere ugyanaz, mint az uborkánál.