Mézes, kurkumás hagymaleves

 .

Légy kedves, amikor csak lehetséges. Mindig lehetséges.

(Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma)

Még mindig ördögűzök... Ezt a levest is influenza elleni vakcinának készítettem. Mellesleg, nagyon finomra is sikerült. (Lehet hogy szabadalmaztatom.) A kurkuma nagyon hatásos gyógynövény is, ezért is került a leveskémbe. Immunerősítő, emésztést segítő, májregeneráló, epetisztító, antibiotikus fűszer, rákgyógyszer. "Szent por", az "élet fűszere" az indiai hagyományok szerint. Érdemes elolvasni róla a link alatti cikket.

A vakcina - bocsánat, a leves hozzávalói 4 főre:
4 nagyobb fej vöröshagyma,
4 dkg vaj vagy olaj,
2 evőkanál méz,
2 evőkanál liszt,
1 teáskanál ételízesítő (vagy ha van zöldség-alaplé még jobb),
1 csapott teáskanálnyi kurkuma,
1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér,
1 késhegynyi őrölt fehérbors,
frissen reszelt szerecsendió,
1 dl száraz fehérbor.

A vöröshagymákat vastagabb félkarikákra szeltem, és a vajon a mézzel átpirítottam. Hogy karamellizálódjon kicsit a méz. Aztán megszórtam liszttel, és még fél percig kevergettem. Majd félrehúzva a tűzről belekvertem a fűszereket is, és apránként, folyamatosan kevergetve vizet öntöttem hozzá. Így szép simára el lehet dolgozni. Visszatettem a tűzre, sóztam, ételízesítőt adtam hozzá és hagytam fölforrni. Forrás után még tíz percig főztem, végül hozzáadtam a bort és még két percig főztem - míg újra föl nem forrt.
Pirított, sajtos kiflikarikákkal tálaltam.

Nyavalyaűző saláta

Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bûnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.

(Hermann Hesse)

Még mindig nem bírtam kilábalni az influenziából, csúnyán köhögök...

Hiszek abban, hogy az étel orvosság is, így ma egy nyavalyaűző étket készítettem és ettem. Emellett az év végi eszem-iszom is sok volt. Salátára vágytam.

Reszeltem le sárgarépát, csicsókát, zellert, friss gyömbért. Karikákra vágtam sok lilahagymát, és hogy valami lazább-könnyebb is legyen az ételben - egy kis kínai kelt és némi almát csíkoztam bele.

A piritós sem egyszerűen pirítós ám. Jó alaposan bedörzsöltem fokhagymával. (Annyira hogy még öt vámpírt is visszatartottak volna. Nesze neked Dracula gróf... )

Az öntetbe került egy kávéskanál repceméz, egy kávéskanál tökmagolaj, egy mokkáskanál mustár, jó sok extraszűz olívaolaj, rengeteg frissen őrölt bors, némi só és némi citromlé. Nagyon szép krémesre ki tudtam keverni a mustár miatt.

Jelentem, a lehelletem nem a legfrissebb, viszont határozottan szakad föl a köhögés! :-)

Töltött, rántott gombafejek

Nem ilyen világot képzeltél,
de a csábítás hívott, hát engedtél.
Most koponyád csöndjében
némán ülsz és utazol valahol,
magányod szelíden átkarol.

(Ákos - dalszerző, énekes, költő)

Ezt az ételt még karácsonykor készítettem, vendégeket várva. Panírozás után lefagyasztottam, és milyen jól tettem... Nem fogyott volna el a teljes mennyiség. Így viszont ma nem kellett főznöm, csak kikapni a hűtőből és kisütni.
A gombák tönkjeit kitörtem, robotgépben ledaráltam, kevés olajon nagyon pici fokhagymával és kakukkfűvel zsírjára sütöttem. Ehez kevertem még fetasajtot, jó bőven trappistasajtot, apróra vágott bacon-szalonnát, sóztam, borsoztam. A keveréket ezután visszatöltöttem az enyhén besózott gombafejekbe, és duplán paníroztam szezámmagos bundába. Lehet szalonna nélkül is készíteni, vegáknak így ajánlom.
Az ünnepek alatt egyébként franciasalátát gyártottam mellé. De rizzsel, krumplipürével is nagyon finom.