Egy francia klasszikus: Coq au vin - Kokoven

- Hát téged meg mi lelt? Nagyon fényes kedvedben vagy.
- Mondd, Felicie mama, milyen virág ez?
- Kankalin. Miért kérded?
- Ma minden szép színes, Felicie, a kertek, az utca, a mező, az állatok, az ég. A kankalin nélkül meg olyan szürke volt.
- Úgy látom, a hideg elvette az eszedet, te gyerek!
Felmásztam az ablakpárkányra, Felicie magához ölel.
- Felicie! Én egy csokor kankalin vagyok, napocska van bennem, és mindig virágozni fogok!

(Viviane Villamont: Kisdarázs)

Ez az egyik kedvenc húsételem. Borban főtt kakas. Igaz, a képen az a bizonyos kakas egy tyúk, de tényleg emancipáció van... A csarnokban nálunk lehet kapni szabadon tartott tyúkot, ezért lett hölgy az úrból.

Ezt a finomságot akkor készítettem először, mikor a két duci hölgy megjelent a színen és a TV képernyőjén. Akkor is, most is az ő receptjük alapján csináltam, némi módosítással. Annyival, hogy elfelejtettem hogy 24 órára vörösborban kellett volna fürdenie a tyúkocskának. Tehát az én kokovenem nem pácolódott, de így is porhanyós-omlós-puha lett.

Hozzávalók:
1 kakas vagy tyúk,
1 üveg jófajta száraz vörösbor a tyúkra
2-3 dl konyak a flambírozáshoz,
20-30 dkg gomba: lehetőleg erdei - én most szilvafaalja gombából készítettem, mert az nyílik most,
15 dkg húsos szalonna,
1 nagy fej vöröshagyma,
12 fej minihagyma,
2 evőkanál olívaolaj vagy vaj vagy a kettő keveréke,
só,
2 teáskanál kristálycukor,
liszt a húsok beforgatásához,
és a provanszi fűszerek: 1 csokor petrezselyemzöld, kakukkfű, rozmaring, majoránna, köménymag, bazsalikom, 2-3 babérlevél, frissen őrölt bors.

A römertopf tálat beáztattam.

A tyúkot daraboltam. Besóztam, borsoztam és lisztbe forgattam. Ez amiatt kell, mert így a kész étel finom sűrű szaftos lesz és védi is a húst a kiszáradástól.

A zsiradékon kisütöttem az apróbb kockákra vágott szalonnát, majd félretettem a megsült darabokat egy tálkába. A visszamaradt zsiradékon üvegesre fonnyasztottam a nagy fej apró kockákra vágott vöröshagymát, majd nagy lángra téve a húsokat átsütöttem rajta annyira, hogy kérget kapjanak. Végül konyakkal meglocsoltam és flambíroztam. Vagyis gyufával benyújtottam gyorsan a konyak beleöntése után. Ezzel a művelettel vigyázzunk, mert irtó nagy lángra kap rögtön, szóval húzzuk el a kezünket villámgyorsan a serpenyő fölül - a kollázsképen látszik is, mekkora a lángja.

A kész húsdarabokat a römertopf tálamba sorakoztattam. Ezután a gombát pirítottam meg, zsírjára sütöttem sóval és borssal, aztán féltetettem egy tálba. Végül a pici hagymákat sütöttem át a cukorral hogy karamellizálódjanak. Kell rá a cukor, mert különben a kész étel túl fanyar lenne. Kiegészíti, szépen kikerekíti az ízét. A kész hagymákat a gombához tettem a szalonnadarabokkal együtt, és rászórtam majd jól elkevertem rajtuk a fűszereket: babérlevelet, petrezselymet, köménymagot, majoránnát, bazsalikomot, kakukkfüvet és rozmarinszárat tettem hozzá. Ez a fűszeres ragu került a húsok tetejére, aztán felöntöttem az egészet a vörösborral. Rátettem a fedőt és isten nevében sütőbe tettem. Fél lángnál kicsit kisebben sütöttem jó 4 órán át.

Az eredeti recept szerint a gombát és hagymákat csak a sütés befejezte előtt 1 órával kellene hozzátenni, de az ízélmény szerintem így lett tökéletes. A gombák is, a hagymák is szépen egyben maradtak.

Tipp: ezt az ételt a közelgő hétvége miatt is ajánlanám, mert akár bográcsban is készíthető. Viszont akkor tényleg pácoljuk be előtte 24 órával, kis lángot tartsunk a bogrács alatt, és ha tudjuk, fedjük is le egy nagy fedővel. Akinek van szabadtéri kemencéje, az mégjobb: fantasztikus étel lesz a végeredmény. Köretként friss fehérkenyeret vagy hajában főtt újkrumplit vagy lágyabb puliszkát javasolnék. Jó étvágyat hozzá! :)

Kapros karfiolkrémleves

.

"Az vagy, ami az édesanyád.
A világot, s minden létező dolgot az édesanyád szemével látsz.
Amit később az apáktól tanulsz, az valami más.

A kultúrák láncolata asszonyok lánca, akik a múltat összekötik a jövővel."

(Shirley Hill Witt, Mohawk indián asszony)

Egészséges, idénynek megfelelő, olcsó, bárhol kapható alapanyagokból van, kalóriát alig tartalmaz és 15 perc alatt elkészül.Nyáron jégbe hűtve, hidegen is kitűnő.

Hozzávalók 4 főre:
egy kb. 1 kg-os karfiol,
2 közepes szem krumpli,
1 kicsi fej vöröshagyma,
1 csokor kapor,
1 evőkanál olívaolaj,
1 kicsi fémdobozos sűrített paradicsom,
4 szelet szikkadtabb rozskenyér
só,
1 kevés cukor,
1 teáskanál ételízesítő.


A burgonyát meghámoztam, a karfiolt megtisztítottam és kis rózsákra szedtem. Egy nagyobb fazékban föltettem főni őket a kis kockákra vágott vöröshagymával együtt körülbelül 2 liter vízben. Sóztam, ételízesítőt és egy csapott mokkáskanálnyi kristálycukrot tettem bele.
míg a leves főtt, fölkockáztam a rozskenyeret. Egy nagy serpenyőben félig megpirítottam a kenyérkockákat, majd az 1 dl vízzel felhigított, sózott, cukrozott paradicsompürét rájuk öntöttem az olívaolaj társaságában. Kis lángon pirítottam, hogy tudjanak szikkadni a benedvesedett kenyérkockák. Igazából a paradicsomos kenyérkocka úgy készíthető könnyebben, ha van szikkadt kenyerünk, amit beleforgatunk az ízesített paradicsomba, aztán hagyjuk egy jó napig kiszáradni. Csak utána pirítjuk meg. Nekem ma így sebtiben is sikerült a pirítás, szóval nem lehetetlen. Érdemes bajlódni vele, mert nagyon jó íze van, és ezt az egyszerű levest egészen különlegessé teszi. Ha nincs kedvünk bajlódni vele, készítsünk csak sima kenyérkockát. Vagy vágjunk fel apróra aszalt paradicsomot, és azzal szórjuk meg a kész leves tetejét.
Tehát, mikor megfőtt a leves, botmixerrel pürésítettem, és csak most tettem bele a finomra vágott kaprot. Nem sűrítettem semmivel, a burgonya és a karfiol maga adta a sűrűségét.

Tipp: készíthetjük hagyományos krémleves formájában is, akkor ne tegyünk bele krumplit. Hanem mikor megpuhult a karfiol, 2 dl tejszínben elkevert 2 csapott evőkanál liszttel habarjuk be a levest.

Sóskás-fetás rakottas

"Lánykorom, te, lánykorom, te, merre röpülsz, ha elhagysz?"
"Már soha vissza hozzád, hozzád már soha vissza."

(Szappho)

A tegnapi napom iszonyú rohanós volt, ráadásul aranygaluska is készült - szóval valami nagyon gyors főfogás kellett.
Ibolyától megint kaptam egy tele nylonzacsi sóskát, de múlt héten már mártás formájában készült. Ráadásul, volt kibontva a csirág okán bacon-szalonnám, amiből csak 4 csík hiányzott. És kibontva nem áll el sokáig, fel kellett hasznáni. Csakúgy, mint 2 hónapja szintén a hűtőmben állomásozó eredeti görög feta-sajtot. Gyors hűtőmustra után ez a nagyon egyszerű rakott rizs készült, de mondhatom: egyszerűsége fordítottan arányos a finomságával. Persze olyanoknak ajánlom csak, akik szeretik a sóskát. És elsősorban olyanoknak, akiknek van kertjük és rengeteg van belőle.
Ha lett volna időm is tegnap, akkor a formája más lett volna az ételnek. A szalonnából téglalapokat formáztam volna, rásimítottam volna a párolt rizst, közepébe tettem volna egy csíkban a fetát és a párolt sóskát, aztán felgöngyöltem volna, mint a japánok a szusit. Így sütöttem volna meg, aztán tényleg a szusihoz hasonlóan karikákra vágva tálaltam volna. De ami késik az nem múla mert fogom még ezt én készíteni, mert hihetetlenül finom volt. Különben nem lehet abbahagyni, annyira jó, csak szólanék előre... A sóska savanykássága, a juhsajt karakteres és lágy íze és a füstölt szalonna ellenállhatatlanul finom volt együtt. És nem a megszokott mártás, bár én azt is imádom.

Hozzávalók 4 főre:
30 dkg rizs,
1/2 kg szeletelt bacon-szalonna,
1 evőkanál olaj,
só,
1 csomag eredeti fetasajt (juhtejből),
1 nylonzacskónyi sóska (jó sok legyen).

A rizst egy teáskanálnyi olívaolajon megpirítottam folyamatos keverés mellett. Aztán felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, sóztam és kis lángon fedő alatt pároltam, míg a tetjén csak 1/2 cm-nyi víz maradt. Ekkor lekapcsoltam a gázt, és hagytam a fedő alatt pepuhulni. Nem kell keverni a felöntés után, ne nyúljunk hozzá - csak egyszer kukkantsunka fedő alá úgy tíz perc főlés után. Általában ennyi elég is, a többit a gőz elvégzi.
Egy nagyobb serpenyőben a megtisztított sóskát hagytam összeesni.
Mikor készen volt a rizs, olívaolajjal kiolajoztam egy közepes tepsit, belesimítottam a rizs egyik felét. A szalonnacsíkokkal beterítettem, erre jött a sóskaréteg, majd rámorzsoltam a fetát is, és a maradék rizzsel betekartam. A sóska levéből amit kiengedett, locsoltam pár evőkanálnyit a rizsre. A tetejére is szalonnacsíkok kerültek. Előmelegített sütöben készre sütöttem 30 perc alatt.
Mennyei finom.

Kitört az aranyláz! Kaland híján: csak galuska formájában...

Megtanulta, hogy semminek a végső értelmét nem ismerheti meg az ember, s a szépség oly titokzatos, mint maga az élet. Megtanulta azt is, hogy a szépség fonalai mindenütt összefonódnak az élet fonalaival, s tudta, hogy ő maga is parányi részecskéje csak annak a kibogozhatatlan szövevénynek, melyet napsugárból, csillagporból és csodából szőttek.

(Jack London)

Az aranygaluska is egy klasszikus desszert. Méltán szeretett, mert egyszerűsége dacára isteni finom. Ráadásul, kelt-tészta rajongó vagyok és ha már sütésről van szó: ezerszer inkább egy kelt tészta, mint egy torta... Még nincsenek igazán idénygyümölcsök, ezért is döntöttem tegnap e mellett az édesség mellett.
Sajnos a részállapotokról most nem készült fotó, mert iszonyúan siettem. De talán így is érthető lesz a leírás, igyekszem!

Hozzávalók 6 adaghoz:

A tésztához:
25250 dkg simaliszt,
2,525 dkg porcukor,
2,525 dkgg vaj,
220 dkg élesztő,
33 g só,
11 db egész tojás,
1,3130 dl tej,
11 db citrom héja.

A vaníliasodóhoz:
7,5750 dl tej,
11 db vaníliarúd belseje vagy vaníliás cukor vagy vanília-esszencia,
44 db tojássárga,
550 dkg cukor,
440 dkg liszt,
2 cl törköly vagy szilva vagy bármilyen jó minőségű házipálinka.

A szóráshoz, kenéshez:
8 dkg darált dió,
880 dkg kristálycukor,
8 dkg olvasztott vaj.

Az élesztőt elkevertem a meglangyosított tejben a cukorral együtt. Egy nagy tálba kimértem és beleszitáltam a lisztet, elkevertem a sóval. Beleütöttem a tojást, belereszeltem a jól megmosott citrom héját, hozzáadtam az élesztős-cukros tejet és a vajat. Jól kidolgoztam, míg a tészta rugalmas de lágy maradt, és elvált a kezemtől és a tál falától. Gombócba formáztam, lisztet szórtam alá és a tetejére, és egy tiszta nylonzacskóval légmentesen letakarva hagytam duplájára kelni.

Közben elkészítettem a vaníliasodót: A tojások sárgáját csomómentesen elkevertem a cukorral és a liszttel - ha nem menne mert túl sűrű lenne, kevés hideg tejet adhatunk hozzá -, közben a tejet feltettem forrni a vaníliarúddal. Mikor felforrt, apránként a lisztes-cukros tojássárgákhoz kevertem, mindig csomómentesen. Mikor ezzel megvoltam, visszatettem a tűzre kis lángra. Ez fontos, mert így tud besűrűsödni. Végig kevertem habverővel, hogy csomómentes maradjon. Mikor besűrűsödött, levettem a tűzről és hozzákevertem a szilvapálinkát, aztán hidegvízfürsőben néha átkeverve kihűtöttem. Közben a diót robotgéppel durvára daráltam és elkevertem a kristálycukorral egy mélytányérban.

Mikor a tészta duplájára kelt, deszkára tettem és 1 cm vastagra sodrófával kinyújtottam. Egy közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam úgy, hogy ne maradjon maradék a tésztából. Tehát olyan fura kis formák lettek: félholdak és háromszögek, meg gomba-formák. Aztán egy közepes tepsit kivajaztam és liszteztem. A vajat felolvasztottam, és minden darabot minden oldalról megvajaztam egy kenőtollal, aztán a diós cukorba hempergettem. Sorban egymás mellé helyeztem a tepsiben őket. A maradék diós cukrot a tetejére szórtam a kis halmoknak.

Begyújtottam a sütőt, közben hagytam még kelni a tésztát. Húsz perc múlva 3/4-es lángon sütni kezdtem. Szép piros-barnára hagytam sülni, ez kb. 25 perc volt. A vanílisasodóval tálaltam.

(forrás: desszert.eu)

A sodó valami fergetegesen sikerült, a pálinka teljesen megbolondította. Melegen ajánlom a rum helyett - meg sem közelíti az ízélményt!

Tipp: vannak emberek, aki rajonganak a mákért. Kórosan! :)) Pl. az egyik sógorom, és a sógornőmék egyik fia. Abszolút tudom ajánlani az aranygaluskát mákosan is. A vaníliasodó is nagyszerűen illik a mákhoz is. Én úgy készíteném, hogy a mák nagyját ledarálnám, de egy-két kanálnyi egészmákot is kevernék hozzá. Így roppanósabb-rusztikusabb lenne a sütemény. Jó étvágyat hozzá!

Falafel a'la duende

A csicseriborsó és én... barátkozunk egy ideje. Kóstoltam így, kóstoltam úgy... de csak nem akart igazán ízleni. Ma rájöttem, mi a bajom eme nagyszerű terménnyel! Száraz. Nagyon-nagyon száraz tud lenni. Az ízét viszont szeretem.
Falafelt is kóstoltam már több helyen is, ráadásul autentikus éttermekben de mindig ez volt a bajom vele - egyszerűen alig tudtam lenyelni, olyan fullasztó volt. Úgyhogy ez most nem egy autentikus falafel, viszont ez most ízlett. Lenyelhető volt, és ízletes. Gondolom, az eredetiben azért nincs tojás, mert az arab és indiai vidékeken nagyon meleg van. Jobban eláll, veszélytelenebb. De nálunk nem ez a helyzet, úgyhogy most idő híjján nem kísértettem a szerencsét hogy tojás nélkül is egyben marad-e. Néztem Renáta receptjét is, így tojást sem fogyasztó vegetáriánusoknak az ő pogácsáira hívnám fel a figyelmet.
Azt hiszem, a csicseri megijedt. Mert ma megígértem: ha ez sem ízlik, fájó szívvel megválunk egymástól. Csicseri marad, de kizárólag ma kreált saját falafelem formájában.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg csicseriborsó,
1 egész zsömle,
1 tojás,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál őrölt koriandermag,
3 evőkanál olaj,
1 csokor petrezselyemzöld,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.

A csicseriborsót 24-48 órára beáztatjuk. Kell a sok idő neki, mert nagyon kemény termény. Aztán sima sós vízben megfőztem, leszűrtem és robotgéppel ledaráltam rusztikusra. Aki hozzájut konzerv csicserihez annak még egyszerűbb, csak darálni kell.
A zsömlét beáztattam, majd kinyomkodtam és a darálékhoz tettem. Csakúgy mint a tojást, a fűszereket és a három evőkanál olajat. Természetesen minden fűszert apró kockákra vágtam, illetve e petrezselymezöldet aprítottam. Sóztam is még, kellett bele. Enyhén vizes kézzel kis golyókat formáztam belőle, aztán zsemlemorzsába forgattam és bő, gyöngyöző olajban aranybarnára sütöttem. Hidegtálakra is tehető, mert nem csak forrón-frissen finom. Joghurtos vagy citromos-olívás salátával mennyei. Vagy egyszerűen csak olívaolajjal, sóval, citromlével kikevert sűrű joghurtba mártogassuk.
Tipp: nem feltétlen kell zsemlemorzsába forgatni, ala natúron is kisüthető és finom - és aki kedveli a római köményt, azt is tehet bele egy keveset. Én nem vagyok igazán nagy rajongója, nem mindig szeretem. Nekem nem hiányzott a falafelből.

Spárgaszezon: csirág szalonnával

A karma valójában nem annyira misztikus dolog, mint ahogyan azt általában képzeljük. A szó maga tettet, cselekvést jelent egész egyszerűen. Tehát nem fejez mást, mint hajlamainkat és szokásainkat - amikbe hajlamosak vagyunk beleragadni, vagyis "inkarnálódni" újra és újra.  Ennyi a karma jelentése sűrítve - hiszen szokásaink és hajlamaink határozzák meg tetteinket, s tetteinkből épül fel az életünk.
Persze nem ennyire végletes a dolog. Ez csak az a része, ami rajtunk áll, mert hiszen be vagyunk ágyazódva több nagyobb egészbe is, és azok mozgásának is vannak hajlamai, így okai és következményei is.

 

A csirág, vagy spárga szezonja május hónap. Ilyenkor szinte mindenütt kapni és olcsón ezt a nagyon finom zöldségfélét. Két fajta van: a zöld és a fehér. A spárgának nem csak a termesztése különleges, fogyasztásánál is ügyelnünk kell több dologra is. Először is: csak a nagyon friss spárgát szabad megvenni, mert pillanatok alatt és nagyon fásodik. Tárolása: ha sikerül szert tennünk friss példányokra és nem használjuk fel azonnal, célszerű épp csak bevizezett, épp csak nedves konyharuhába tekerni a kötegeket és úgy tenni hűtőszekrénybe. De így se tároljuk 1-2 napnál tovább. Tisztítása: a zöld spárgát nem kell hámozni, a fehéret viszont igen. De egyik fajtának sem hámozzuk meg a végét, ahol a virágszerű rész van, mert ott vékony a héja és biztosan zsenge a növény. Tisztítás előtt megfogjuk a csirág közepét és a föld felőli végét, és meghajlítjuk. Ahol elroppan, ott vágjuk le, mert onnantól fás. Ezeket a részeket nem használjuk fel. Pontosabban: el lehet tenni vegyes zöldséglevesek, húsleves ízesítésére. Ha nagyon friss a spárgánk, akkor a töréspróbát kihagyhatjuk. Főzés, párolás: Kötegekbe célszerű kötni úgy, hogy a fejrészek egyforma magasan legyenek. Egy lábosba körülbelül annyi vizet tegyünk fel forrni sóval és cukorral, amennyiről sejtjük, hogy a csirág nyakáig fog érni - vagyis éppen csak a virágrészek fognak kimaradni a vízfürdőből. Ugyanis ez a rész annyira puha, hogy a felszálló gőz éppen tökéletesen elegendő a pároláshoz, a szárrésznek viszont több kell. A spárga akkor lesz igazán ízletes, ha sós-cukros vízben főzzük elő. Kihozza ennek a nagyon finom zöldségnek az igazi ízét. Zöld csirághoz nem ajánlják a cukrot csak a fehérhez, de saját tapasztalatom szerint a zöld is finomabb sós-cukros vízben párolva. Tehát öt percet hagyjuk a a forrásban lévő vízben, aztán hidegvízfürdőbe tesszük, hogy ne puhuljon tovább, és a színe is megmaradjon. Az előfőzött csirágot lehet aztán sokféle módon készíteni.

Hozzávalók 4 főre (köretként):
2 csomag csirág (1 kg),
8 szelet bacon-szalonna,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 teáskanál olaj,
2 dl húsleves vagy csontleves,
1/2 dl száraz fehérbor,
frissen őrölt bors,
csipet cukor.

A csirágot a fenti módon tisztítjuk, daraboljuk 5-6 cm-es darabokra. A vöröshagymát apró kockákra vágva az olajon a megpároltam, majd kicsit nagyobb lángon sütöttem a szalonnadarabokkal együtt is 1-2 percig, aztán felöntöttem fehérborral, hagytam rotyogni 1-2 percig, aztán hozzáadtam az alaplevet is, és beletettem a csirágdarabokat. A virágos darabokat csak a főzés végén, 3-4 percre tettem az ételbe. Nagy lángon rotyogtattam, míg majdnem elfőtte a szaftját. Frissen őrölt borssal és icipici cukorral ízesítettem. Forrón tálaltam. Tálaláskor még kevés szűz olívaolajjal meg is locsolhatjuk.

Köretként natúr sült hal vagy hússzelet mellé is ajánlom, de önmagában is finom vagy friss kenyérrel. Ha önmagában ennénk, duplázhatjuk a mennyiséget.

Roppanós szardíniák friss salátával

Ma van anyák napja. Éljenek, éljenek, éljenek sokáig.

(duende)

"Szerettem? Egyszer majd nekünk kettőnknek beszélgetnünk kell erről a szeretetnek nevezett dologról. Mert őszintén szólva nem nagyon értem mi is az tulajdonképpen. Gyanítom, hogy valami hatalmas átverés lehet, amit csak azért találtak ki, hogy az emberek el legyenek valamivel foglalva. Szeretetről beszélnek a papok, a plakátok, az írástudók, a politikusok, mindenki, aki szeretkezik, és úgy beszélnek a szeretetről, mint valami gyógyírről, amely egycsapásra megszüntet minden tragédiát, de ezzel csak megsebzik, elárulják, meggyilkolják a testet és a lelket. Én gyűlölöm ezt a szót, mellyel minden nyelvben lépten-nyomon találkozom. Szeretek-sétálni, szeretek-inni, szeretek-cigarettázni, szeretem-a szabadságot, szeretem-a szeretőmet. Ha lehet, sosem ejtem ki a számon ezt a szót, nem kérdem magamtól, hogy ez az érzés, ami felkavarja az agyamat és a lelkemet, vajon azonos-e azzal, amit szeretetnek hívnak. Nem tudom, hogy téged szeretlek-e. Nem szeretet-fogalmakban gondolkodom rólad. Itt van például ő: minél többet gondolok rá,annál jobban érzem, hogy sohasem szerettem. Csodáltam, kívántam, de nem szerettem. Ugyanígy voltam az elődeivel is, ezekkel a kiábrándító kisértetekkel, akikkel rendre kudarcot vallottak a próbálkozásaim. Kudarc lett volna? Valamire mégiscsak jók voltak: így értettem meg, hogy semmi sem fenyegeti jobban az ember szabadságát, mint az a rejtélyes elragadtatás, amit az egyik teremtmény a másik teremtmény - például egy férfi egy nő, vagy egy nő egy férfi iránt érez. Nincs az a kötél, lánc, rács, ami megalázóbb szolgaságra, reménytelenebb tehetetlenségre kárhoztatna. Jajj neked, ha ennek az elragadtatásnak a nevében odaajándékozod magadat valakinek, mert ezzel lemondasz önmagadról, a jogaidról, a méltóságodról, vagyis a szabadságról. Mint egy vízben kapálódzó kutya, úgy próbálsz - mindhiába - elérni egy nemlétező partot, a partot, melyet úgy hívnak: Szeretek és Szeretnek, s aztán kiégve, kinevetve, kiábrándultan végzed. Jó esetben megkérded a végén magadtól: mi vitt rá, hogy a vízbe ugorj - az elégedetlenség önmagaddal vagy a remény, hogy abban a másikban valami olyasmit találsz, ami benned nincs meg? Talán a magánytól, az unalomtól, a csendtől való félelem? A szükség, hogy legyen valakid, és te is légy valakié? Némelyek szerint ez a szerelem. De attól félek, hogy jóval kevesebbről van szó: egyfajta éhségről, melyet ha egyszer lecsillapítasz, csömör követ. Hányinger. És mégis, mégiscsak kell lennie valahol valaminek, ami megérteti velem ennek az átkozott szónak az értelmét. Kell lennie valahol valaminek, ami rádöbbenthetne, hogy igenis van szeretet. Szükségem van rá, szomjazom utána. Ez a hiány, ez a vágy mondatja velem - talán igaz amit anyám mindig mondogatott: szeretet az, amit az anya érez a gyermeke iránt, amikor a karjába veszi, s érzi, hogy mennyire magára hagyatott, gyámoltalan, védtelen. Amíg gyámoltalan és védtelen, legalább nem bánt meg, nem csap be......"

(Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez)

Ez egy nem-recept... Csak emlékeztetőnek szánom, hiszen tényleg salátaszezon van. Az alapsaláta bármi lehet, öntetből is válogathatunk bőven, lásd ITT.
Múltkorában az interspárban vettem fagyasztott szardíniát. Komoly ára volt, fél kiló került 199 forintba. Igazából a cicának szántam... :) De tegnap salátaehetnékem volt vacsorára, gondoltam, megkóstolom ezeket a kis halakat sütve. Ajánlom a citromos tejben áztatást legalább 5-6 óráig. Aztán mossuk le a darabokat, oldalt vágjuk be és a belsejüket tisztítsuk ki. A gerincet is távolítsuk el, és persze, a fejet is le lehet vágni. Sózzuk be és forgassuk meg lisztben. Majd bő olajban süssük egészen ropogósra. Nagyon finom volt a forró, nagyon ropogós hal, és a friss saláta együtt. Kissé munkás.
Na ennyi a recept. :))

A fejeket vagy vágjuk le, vagy ha egyben hagyjuk, akkor is csak a törzset fogyasszuk, a többit adjuk a macseknak... :) A kis ropogós halak nagyon jól illenek sörhöz, sörkorcsolyaként esetleg tartármártásba mártogatva is, de előételként is finomak, citromlével meglocsolva.

Alapsütemények bármilyen idénygyümölcshöz

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.
- Miért nem mégy ki a tengerre halászni ? - kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam - válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van ? - kíváncsiskodott tovább a gyáros.
- Mit csinálnék vele ? - kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél - hangzott a válasz. - Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne ..... vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék ? - kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok ? - kérdezte az elégedett halász.

Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.

(Anthony de Mello)

Ez egy nagyon egyszerű kis kevert sütemény. Piskóta, tulajdonképpen. Régóta készítem, mert bármilyen idénygyümölccsel, vagy befőttel finom. Az eredeti recepten anno módosítottam, és olyan jól sikerült, hogy azóta is így csinálom. A módosítás oka a véletlen volt akkor - ugyanis nem volt itthon, csak egy kevés fehérlisztem a doboz alján. Viszont teljes kiőrlésűt találtam, és jobb híján azzal kevertem be a süteményt. Az eredmény egészen meglepően finom lett: olyan íze van a tésztájának, mintha dió lenne hozzákeverve. Szóvan ez Fortuna süteménye, és nagyon borzacskás, nagyon könnyű, gyors és finom.
Ez az egyetlen süti azt hiszem, amihez teljes kiőrlésű lisztet használok - nem rajongok túlzottan a reformsütikért, de ez tényleg jó.

Hozzávalók egy 36*24-es tepsihez:
10 dkg fehér simaliszt,
10 dkg teljes kiőrlésű rozs- vagy búzaliszt,
20 dkg porcukor,
5 tojás,
1 vaníliáscukor,
1/2 csomag sütőpor,
2 evőkanál rum vagy 1/2 rumaroma,
20 dkg margarin vagy vaj,
1 nagy üveg barack- vagy bármilyen befőtt illetve bármilyen idénygyümölcs,
10 dkg mandula.

Azért lett most barackos a süti, mert a spájzban felfedeztem egy jó régi barackbefőttet. Készítettem már almával, körtével, sárgabarackkal, málnával, meggyel, eperrel, szilvával, banánnal, ananásszal. Mindenhogyan finom. Rebarbara darabokkal is nagyon jó - tavaly muffinformában készítettem, ezzel az alappal teljesen jó. A banános, almás, szilvás, rebarbarás változatot a végén fahéjas cukorral hinthetjük meg. (Aki szereti a fehéjat.)

A tepsit kivajaztam, liszteztem. A tojások fehérjéjét felvertem keméyn habbá. Egy másik tálban a sárgájákat vertem habosra a puha vajjal, a porcukorral, a vaníliáscukorral és a rummal. A liszteket összekevertem, plussz kevertem hozzájuk 1/2 csomag sütőport is. A sárgájás keverékbe belekevertem a lisztkeveréket és kevés fehérjehabbal lazítottam, aztán óvatosan a többi fehérjehabot is hozzákevertem. A tepsiben egyenletesen elkentem, a tetejére sorakoztattam a barackbefőttet és a lehéjazott mandulaszemeket. Háromnegyedes lángon 25 percig sütöttem. A sütőben hagytam kihűlni.
(A mandulát 2 percre forrásban lévő vízbe dobtam, aztán lehűtöttem egy szűrőkanálban. Így könynedén kicsúszika héjából.)

Igazság szerint én most 4 tojássárgájával és 5 tojásfehérjével sütöttem, mert tegnapról volt egy maradékom. Nagyon könnyű, repülős borzas finomság lett a végeredmény.


Tejfölös 5 perces kevert süti

Ez pedig egy még egyszerűbb bögrés kevert süti, és nagyon finom a tésztája. Egyáltalán nem száraz, pedig sem vaj, sem olaj nincs benne. Viszont nagy dobozos 20%-os tejföl kell bele. Még robotgép sem kell hozzá, csak egy kézi habverő és 5 perc alatt készen van, plussz a sütés.

Hozzávalók egy közepes tepsihez:
1 bögre cukor
1 bögre liszt
1 csomag sütőpor
1 csipet só
2 tojás
2 tejföl (vagy 1 nagydobozos).
Plusz: bármilyen idénygyümölcs, csoki, kakaópor bele.

Én tettem az enyémbe durvára vágott csokidrabokat, és egy evőkanál kakaóport is.
A tojásokat kikevertem fehéredésig a cukorral, majd hozzákevertem a tejfölt, végül a sütőporral, kakaóporral és csipet sóval elkevert lisztet is, illetve a csokidarabkákat is. Az állaga sűrű legyen, de még folyékony. Végül lisztbe mártottam a magozott meggyszemeket és megszórtam velük a süti tetejét. (Így nem navigálnak le a tészta aljára.)

Előmelegített, fél lángnál kicsit nagyobb hőfokon 30 perc alatt készre sütöttem. Süthetjük tortaformában is.

Majális: mediterrán csirkemáj és radler házilag

Beltane ünnepét világszerte megünneplik. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, majális. 

A nap pogány eredetű szimbóluma a májusfa - egyes vidékeken jakabfa. A középkori egyházatyák ezt próbálták a keresztény jelképpel, a feszülettel behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja. A görögök, rómaiak e napon köszöntötték Maiát, az ötödik hónap védő istennőjét. 

Beltane az ünnep ősi kelta neve, az ír-kelta "Bealtaine" vagy a skót kelta "Bealtuinn." anglicizált változata. Mindegyik egyaránt Bel tüzét jelenti. Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten. A közel-keleti Baal istenre vezetik vissza eredetét. Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidőkben juhokat áldoztak fel tűzben, a termékenységért. Walesben Creiddyladhoz kapcsolódott az ünnep, és gyakran Május Királynőjének hívták. 

Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség. Az Ő termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez. A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését. 

Májusfa: Eredetileg fallikus szimbólum. Főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Sikeresebb leányzók udvarában több fát is állítottak. Akinek az udvarában egyetlen májusfa se került, az elhagyatottnak, árvának érezhette magát. Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendőkkel, szalagokkal díszítették föl, ezek egyértelmű nőszimbólumok. Máshol enni-és innivalókkal díszítették, és a legényeknek kellett lehozni. Körültáncolták. Egyéb népszokások: A házakat zöld lombokkal ékesítik fel. Az egyik legszebb szokás: a falu vagy város fiataljai kimennek a mezőre, erdőbe április 30.-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték, és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat. Az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták. A rómaiak Floralia ünnepe szoros összefüggést mutat a május elsejei pogány népszokásokkal. Három napig tartó, orgiasztikus jellegű mulatozás volt a lényege. Természetesen termékenységvarázslás volt minden ilyen fesztivál értelme. 

A keresztény egyház két vértanúnak, szent Fülöpnek és szent Jakabnak adta e napot, ám a pogány eredet ezesetben is vitathatatlan. Manapság is megmaradt a nap vidám, mulatozós jellege, az emberek kivonulnak a szabadba, májusfát állítanak, körültáncolják. Wicca és pogány körökben is örömünnep, tele vidámsággal, alkalmi nótázással, jó időtöltéssel. Üst: Az Istennőt jelképezi - a nőiség lényegét, minden vágy végső célját, a májusfa méltó párját. Pogány népszokás szerint akik átugorják a tüzet (melyet üstben gyújtottak vagy szabadon) - azoknak teljesül a kívánságuk, és boldogok lesznek.

(Forrás)

Nagyon egyszerű étel ez, de nagyon finom. Most mediterránosra vettem az ízhatást, ezért olívaolajjal és bogyóval készítettem. Hozzávalók 4 főre: 1 kg csirkemáj, só, őrölt bors, oregano, bazsalikom, kakukkfű, 2 dl olívaolaj, 1 marék olajbogyó, 1 nagyon nagy fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma.

A májakat megtisztítottam a szívtől és a fehér inas részektől és lebenyekre vágtam. Alaposan nézzük meg, mert lehet rajta epe. Ha ilyen darabot találunk, azt dobjuk is ki, mert keserű. A májakat fűszereztem, sóztam és bő olajban a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymával kis lángon fedő alatt megpároltam. Ennyi az egész. Mikor kihűlt, tehetjük üvegbe is, olajjal vagy zsírral felöntve. Fogyasztáskor vékony szeleteket vághatunk a májból, és kenyérre tehetjük, friss zöldek dukálnak mellé: újhagyma, retek, saláta, uborka, vagy akár még plusz olajbogyó. Aki nem annyira olívarajongó, készítse bogyótlanul a májat, úgy is ugyanolyan finom. De ebből a sült májból csinálhatunk májast is: villával vagy robotgéppel pépesítsük, adjuk hozzá az olajából vagy zsírjából, és kész is a finom májkrém.

Én ezt a májat nyáron rendszeresen készítem, nyaralásokra szoktuk elvinni üvegben.

Italnak radlert gondoltam mellé. A boltit nem szeretem, mert túl édes és műízű, de a saját gyártmányomat igen. Nagyon egyszerű: 3 dl sör, 2 dl szóda, fél citrom leve és 1 teáskáskanál cukor, vagy ugyanennyi cukorszirup. Isteni üdítő ital, alig van benne alkohol és nagyon üde: egyszerre kesernyés-savanykás és nagyon buborékos. :) Készíthetjük alkoholmentes sörből is.

A másik kedvenc sörös italom: sör, kevés szóda és meggybefőttlé összekeverve, meggyszemekkel díszítve. Hmmm... mesésen finom!