Pisztráng: a halak legfinomabbika

 .

Egyszer a baszrai Hasszán a folyóparton megpillantotta a szépséges Rabi'a al Adawiyát. Ekkor Hasszán az imaszőnyegét ráterítette a folyóra, rálépett, és így szólt: - Rabi'a, gyere, imádkozzunk együtt!
De ő azt válaszolta:
- Hasszán, miért viselkedsz úgy, mint a bazári kereskedők, netán gyenge vagy?
Azzal a nő feldobta imaszőnyegét a levegőbe, felrepült rá, és azt mondta:
- Gyere ide fel, Hasszán, hogy az emberek lássanak bennünket!
De ezt már Hasszán nem tudta megtenni. Rabi'a, hogy megvigasztalja a férfit, így szólt:
- Látod, Hasszán, egy hal meg tudja tenni, amit te tettél, és egy légy is meg tudja tenni, amit én tettem. Az igazi feladat túl van ezeken, és nekünk azzal kell foglalatoskodnunk.

(Anthony de Mello: A csend szava - Egy perc bölcsesség)

Nos. Mostanában kissé (nagyon) szétszórt vagyok... Ma pisztrángot ebédeltünk és olyan gyorsan elfogyott, hogy mikor már csak a csupasz csontváz volt előttem az asztalon, akkor jöttem rá: nem fotóztam le...
Azt hiszem most ettem először ezt a csodálatosan finom halat életemben. Eddig a két legnagyobb kedvencem a vörös tonhal és a lazac volt. Volt. Mert a pisztráng került az első helyre. Fantasztikus íze van... És a pisztráng egész Európában őshonos.
"Pisztráng: (Salmo trutta fario L.), a nyílt hólyagú halak rendjének lazacfélék családjába tartozó halfaj. Teste rövid, oldalt összenyomott, orra rövid, elmetszett. Háta olajzöld; oldalai sárgás zöldek, fekete és narancspiros, néha kékes színnel szegett foltokkal. Hasa fehér. Hátúszója legtöbbször olajzöld; páros úszói és alfelúszója borsárgák, gyakran feketével festettek. Színe különben igen változatos. Európában mindenütt otthonos, hegyi és havasi folyóvizeinknek és hideg tavainknak legbecsesebb hala. Nem vándorol és októbertől januárig ívik. Igen ügyesen és gyorsan úszik. Rovarokkal táplálkozik, de megeszi a csigákat, férgeket és kisebb halakat is. Húsa igen ízletes, finom."          (Wikipédia)

(Kép: Nosalty)

Ezt alátámaszthatom. Tényleg csodálatos. Mikor nagyon friss, szép lazacos-rózsaszínes a húsa és a kopoltyúja. Minél inkább veszít frissességéből, húsa és kopoltyúja annál világosabbá válik. Testét millió kis pici pikkely borítja, de nem kell letisztítani róla, mert sütéskor teljesen rásül és észrevehetetlenné válik.
Igen egyszerűen készítettem el, mert érezni akartam az eredeti ízét.

Hozzávalók:
személyenként egy 20-25 dkg-os pisztráng,
só,
citrom,
vaj,
olívaolaj.

A pisztrángot süthetjük a fejével együtt is, vagy anélkül is. Én kénytelen voltam levágni róla mert csak így fért el a serpenyőmben, és sajnos a farokuszonyát sem tudtam finom ropogósra megsütni, mert az is már kilógott az edényből. Tehát én levágtam a fejét és körülbelül 7-8 miliméter távolságokra beirdaltam mindkét oldalon a húsát. Aztán megmostam alaposan. Sóztam (jól belesimogattam a  sót a beirdalt nyílásokba is) és már tettem is a felforrósított serpenyőbe vaj és olívaolaj keverékére sülni. Közepes lángon sütöttem, egy-egy oldalát olyan 4-5 percig, hogy finom ropogósra süljön meg a bőre. Tálaláskor a tányéron meglocsoltuk citrom levével. Fantasztikus finom. És megfizethető.