2011. január 19., szerda

Pisztráng: a halak legfinomabbika

 .

Egyszer a baszrai Hasszán a folyóparton megpillantotta a szépséges Rabi'a al Adawiyát. Ekkor Hasszán az imaszőnyegét ráterítette a folyóra, rálépett, és így szólt: - Rabi'a, gyere, imádkozzunk együtt!
De ő azt válaszolta:
- Hasszán, miért viselkedsz úgy, mint a bazári kereskedők, netán gyenge vagy?
Azzal a nő feldobta imaszőnyegét a levegőbe, felrepült rá, és azt mondta:
- Gyere ide fel, Hasszán, hogy az emberek lássanak bennünket!
De ezt már Hasszán nem tudta megtenni. Rabi'a, hogy megvigasztalja a férfit, így szólt:
- Látod, Hasszán, egy hal meg tudja tenni, amit te tettél, és egy légy is meg tudja tenni, amit én tettem. Az igazi feladat túl van ezeken, és nekünk azzal kell foglalatoskodnunk.

(Anthony de Mello: A csend szava - Egy perc bölcsesség)




Nos. Mostanában kissé (nagyon) szétszórt vagyok... Ma pisztrángot ebédeltünk és olyan gyorsan elfogyott, hogy mikor már csak a csupasz csontváz volt előttem az asztalon, akkor jöttem rá: nem fotóztam le...
Azt hiszem most ettem először ezt a csodálatosan finom halat életemben. Eddig a két legnagyobb kedvencem a vörös tonhal és a lazac volt. Volt. Mert a pisztráng került az első helyre. Fantasztikus íze van... És a pisztráng egész Európában őshonos.
"Pisztráng: (Salmo trutta fario L.), a nyílt hólyagú halak rendjének lazacfélék családjába tartozó halfaj. Teste rövid, oldalt összenyomott, orra rövid, elmetszett. Háta olajzöld; oldalai sárgás zöldek, fekete és narancspiros, néha kékes színnel szegett foltokkal. Hasa fehér. Hátúszója legtöbbször olajzöld; páros úszói és alfelúszója borsárgák, gyakran feketével festettek. Színe különben igen változatos. Európában mindenütt otthonos, hegyi és havasi folyóvizeinknek és hideg tavainknak legbecsesebb hala. Nem vándorol és októbertől januárig ívik. Igen ügyesen és gyorsan úszik. Rovarokkal táplálkozik, de megeszi a csigákat, férgeket és kisebb halakat is. Húsa igen ízletes, finom."          (Wikipédia)

(Kép: Nosalty)

Ezt alátámaszthatom. Tényleg csodálatos. Mikor nagyon friss, szép lazacos-rózsaszínes a húsa és a kopoltyúja. Minél inkább veszít frissességéből, húsa és kopoltyúja annál világosabbá válik. Testét millió kis pici pikkely borítja, de nem kell letisztítani róla, mert sütéskor teljesen rásül és észrevehetetlenné válik.
Igen egyszerűen készítettem el, mert érezni akartam az eredeti ízét.

Hozzávalók:
személyenként egy 20-25 dkg-os pisztráng,
só,
citrom,
vaj,
olívaolaj.

A pisztrángot süthetjük a fejével együtt is, vagy anélkül is. Én kénytelen voltam levágni róla mert csak így fért el a serpenyőmben, és sajnos a farokuszonyát sem tudtam finom ropogósra megsütni, mert az is már kilógott az edényből. Tehát én levágtam a fejét és körülbelül 7-8 miliméter távolságokra beirdaltam mindkét oldalon a húsát. Aztán megmostam alaposan. Sóztam (jól belesimogattam a  sót a beirdalt nyílásokba is) és már tettem is a felforrósított serpenyőbe vaj és olívaolaj keverékére sülni. Közepes lángon sütöttem, egy-egy oldalát olyan 4-5 percig, hogy finom ropogósra süljön meg a bőre. Tálaláskor a tányéron meglocsoltuk citrom levével. Fantasztikus finom. És megfizethető.

10 megjegyzés:

Padparadsa írta...

Imádom! Én a Gyilkos-tónál ettem először, finom házi szilvapálinkával megúsztatva... :)

4Gyerek írta...

finom a lazacos pisztráng is, de nekem a csuka mellett a hegyi patakokból kifogott pisztráng ízlik. gyerekkori szép emlék, drága Nagytatám fogta, sokszor csak nekem.

Névtelen írta...

Miért nem hamarabb írtad ezt ide?Vasárnap a blogodban kerestem pisztráng recepted (mindent itt keresek elsőre, esetleg valami nyúlpaprikás recepted nincs), de mivel nem találtam kénytelen voltam másképp sütni. És nem is lett finom...no de sebaj, a férjem majd a következő alkalommal hoz és így fogom elkészíteni! :)
Üdv: Detti

Ági, aki főz írta...

Aaaaaanyira jó ez a kép!

duende írta...

Padparadsa: a hal úszott a pálinkában vagy aki ette? :) Mert az első esetben kérem a receptet, a másodiké megvan nekem is! :))


4gyerek: remélem, egyszer megkóstolhatom azt a fajtát is. De biztosan nem lesz olyan finom, mint amit te ettél, mert abban nagyapád szeretete is benne volt. :)


Detti: Ó, sajnálom... Hát látod fáziskésésben voltam...
És nagyon köszönöm a rendszeres olvasást-főzést, igazán örömmel tölt el, hogy szívesen pillantasz a fazekamba! :) Köszönöm! :)


Ági: :)))

Sallai írta...

És Kókuszka mit szólt hozzá? :-))
Ismerve az ízlését, szerintem dobogós helyet kap ez a halacska.
Puszik: I.

Pötipite írta...

Nagyon tetszik a kép! :)
A pisztráng mellett van még egy finomságos hal,ami a másik nagy kedvencem, a süllő!

"saját levében" írta...

A kép alapján ez valami "light" pisztráng lehetett!

Padparadsa írta...

Háát, a második. De küldtem igazolást, hogy nem vicceltem! ;)

duende írta...

Ildikó: Kapott hekkfilét, nehogy szó (nyávogás: miaúúúúúúúúú) érje a ház elejét... :)


Pötipite: ne is mondd! Nagyon szeretem, de ezer éve ettem utoljára, mikor apu még horgászott és mikor még volt hal a Balatonban...

Saját levében: nem voltak nagyok, olyan épp csak 20 dekásak. De egy evésre éppen elég is volt.


Padparadsa: olvastam. :)