2011. február 11., péntek

Bíbor, bíbor és bíbor

.

- Na végre - mondta a keselyű, és elengedte Prométheusz máját.
A hős felsóhajtott - ez volt évezredek óta az első kín nélküli perce -, megmozgatta elgémberedett tagjait, láncai csörögtek.
- Lejárt a büntetésem? - kérdezte.
A keselyű megrántotta a vállát.
- Ugyan! De minek strapáljam magam? Nincs már tűz a Földön.
A leláncolt férfi haragosan előreugrott, s bár láncai visszarántották, öklét rázva kiáltotta:
- Hazudsz, kutya!
- Nem kutya. Keselyű - mondta egykedvűen a robusztus madár, s szárnyait próbálgatta, működnek-e a több évezredes kényszerszünet után.
Prométheusz haragja nem csillapodott.
- Végezd a kötelességedet! - rivallt a keselyűre. - Tépd a májam!
- Majd megőrültem! - mérgelődött a keselyű. - Nem érted, hogy nincs már tűz a Földön?
- Azt akarod mondani, hogy az istenek elpusztították az utolsó embert is?
- Ördögöt - legyintett a keselyű -, többen vannak, mint valaha is.
Prométheusz megnyugodott.
- Tűz nélkül nincs élet - mondta magabiztosan -, gyerünk, láss munkához!
- Értsd meg, hogy nincs tűz! Az emberek már nem ismerik a tüzet. Nincs szükségük rá.
- Nem igaz - kiáltott a hős -, tűz nélkül nem tudják elkészíteni az ételeket, télen megfagynak, vakon tapogatóznak az éjszakában.
- Lárifári - mondta a keselyű -, főzőlapokon főznek, központi fűtéssel fűtenek, és mesterséges fénnyel világítanak.
- Igen, de mitől kapja melegét a főzőlap, mi táplálja a fűtőtesteket, mi szüli a mesterséges fényt? A tűz!
- Nem a tűz! Az atom, ha annyira tudni akarod. Megnyomnak egy gombot, s máris árad a fény, a meleg. Semmi füst, semmi lángnyelv, semmi faropogás. Sokkal tisztább, veszélytelenebb!
Prométheusz egy ideig komoran hallgatott, aztán felcsillant az arca.
- És a háborúk? Meg a gyújtogatók?
- Sugarakkal háborúznak - mondta a keselyű -, egy szép, láthatatlan sugár, és porrá omlik egy ház, egy város, egy ország. Semmi durrogtatás, semmi füst, csak steril por. A gyújtogatás elfelejtett, elavult módszer. Még a tűzoltóság is megszűnt. Még az önkéntes csapatok is. Nincs tűzoltóbál. Önkéntes sugárvédők bálja, az van.
Prométheuszban még egyszer fölcsillant a remény.
- A tábortüzek - mondta -, bujdosók, vándorok, kirándulók tüzei!
A keselyű legyintett.
- Rég nincs. Bármely üzletben egyötvenért kapni műtábortüzet. Fény, meleg elsőrangúan garantált. Nem kell gallyat szedni, fújni, összeégetni az ujjad... egy gombnyomás, és kész. Ráadásul többször is felhasználható.
- Nem igaz! - üvöltött Prométheusz. A sziklák visszhangozták: "nem igaz, nem igaz."
- Ugyan, mit idegeskedsz? - zsörtölődött a keselyű. - Gyere, nézd meg magad!
Átballagtak ázsiai falvakon, afrikai dzsungeleken, véget nem érő nagyvárosokon. Az emberek megbámulták őket. Egy keselyű meg egy láncait csörgető, meztelen ember. Hm. Dél-Amerikában kitűnő ajánlatokat kaptak egy cirkusztól. Ausztráliában büntetést fizettek közerkölcs elleni vétség, Európában csendháborítás miatt. Mert Prométheusznak nagyon csörögtek a láncai. És nagyon meztelen volt. A tüzet az emberek nem ismerték. Micsoda? - kérdezte valamennyi, és bambán rázta a fejét. Tűz, fire, ogony, feuer. Nem, ilyen szó nincs is.
- Hehe - röhögött a keselyű, Prométheusz meg vadul csörgette láncait.
Egy tengerparti ódon városkában találtak egy öregembert.
- Még ezt az egyet kérdezzük meg! - kérte a keselyűt Prométheusz. A keselyű bólintott.
- Tűz - ismételte a szót az öreg, és értelmes fény villant a szemében. - Ott - mondta -, az a nagy ház!
A keselyű alig tudott lépést tartani Prométheusszal.
A hatalmas, düledező épület homlokzatát vasbeton oszlopok tartották. A homlokzaton kissé megkopott, málladozó festékű felirat fehérlett:
TŰZMÚZEUM
- Ez az! - kiáltott Prométheusz -, oda nézz!
- Nono! - mondta a keselyű.
Nesztelenül nyíltak ki előttük a fotocellás ajtók. Hosszú, rideg folyosón baktattak végig petróleumlámpák, gyertyavégek, rozzant kandallók halmai között. Nagy, vitrinekkel teli terembe értek, Prométheusz boldogan rohant az elsőhöz, arcát az üveghez szorította. Pásztortűz - ezt írták a vitrin alá. Bent egy nagy szarvú bika és egy botjára támaszkodó kalapos, csizmás ember lobogó pásztortüzet bámult.
- Tűz! - kiáltott boldogan Prométheusz.
- Föstött - mondta a keselyű.
Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sorra rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz...
- Festve, villanykörte, cinóber, optikai csalódás - kommentálta valamennyit szakszerűen a keselyű.
Mire a terem végére értek, Prométheusz haja megfehéredett.
- Még ott! - kiáltott aztán.
Az egyik sarokban kicsi üvegbura állt, amilyennel a fűszeresek takarják le az élesztőt. Alatta cédula: "Belső tűz". A bura alatt nem volt semmi, a keselyű rekedten felnevetett.
Prométheusz ekkor fölkapta a fejét, a fogát összeszorította, az álla kemény lett. Elhatározta, hogy újra fölmegy az istenek birodalmába, és ellopja a tüzet.
Az épület előtt búcsúzáskor a keselyű így szólt:
- Tudom, hogy megint el akarod lopni - gunyorosan nevetett -, csak azt mondd meg, hogy minek! A májad úgyis olyan már, mint a darált mák!
Prométheusz aznap éjszaka mégis ellopta újból a tüzet. Égő fáklyával rohant végig a földön, olyan volt, mint egy látomás. Az emberek boldog ámulattal nézték, és felkiáltottak: Tűz!

(Lázár Ervin: Buddha szomorú)



Egy egyszerű ebéd. Hamar elkészül. Ma úgy indultam piacra, hogy fogalmam sem volt, mit főzzek. Körülnéztem, mi van kínálaton így tél végén. Cékla még mindig van szerencsére, lilahagyma is. Nem csak nyersen, sülve is isteni, és ilyen zöldségszegény időszakban a hagymafélék a titkos bevethető készletlista elején állnak. Aztán sorban álltam a hentesnél és előttem vett egy hölgy májat. Szép friss volt, így azt vettem én is. Meg régen is ettünk már. Remélem, nem szegény Prométeuszé volt...








Hozzávalók a májhoz 2 főre:



50 dkg sertésmáj,
8 szem szegfűszeg,
8 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
4-5 gerezd fokhagyma,
1 dl száraz vörösbor,
1 teáskanál méz,
1 narancs kifacsart leve.
A sütéshez: vaj vagy olívaolaj.




A mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a szegfűborsot, a húsra szórtam az őrölt fahéjjal egyetemben. Plussz tettem a tálba néhány szem szegfűszeget és egészben hagyott fokhagymagerezdeket is. Öntöttem hozzá vörösbort (nekem édes volt itthon mot mert kaptam valakitől, de nem szeretem - viszont pácolni, ételekbe jó) és narancslevet. Ha száraz vörösborral készítjük, kevés mézet is tegyünk hozzá.
Körülbelül 2 órát hagytam pácolódni.
Közben betettem a céklát és lilahagymát sülni a sütőbe.



Hozzávalók 2 főre:
4-5 fej kisbb céklagumó,
4 kisebb fej lilahagyma,
só,
1 dl vörösbor,
2 narancs kifacsart leve,
kevés olívaolaj.
Ha száraz a bor: 1 teáskanál méz is.


A céklát, lilahagymát megtisztítottam, és gerezdekre vágtam. A lilahagymát csak négybe. Elterítettem a sütőtálban, sóztam, bort, olívaolajat, narancslét öntöttem rá. Alufóliával teljesen lezártam és 1 órára háromnegyedes lángon sütöttem. Mikor majdnem készen volt a cékla-lilahagyma, akkor sütöttem meg a májat.
Ha 2 főnél többre készítjük a grillezett májat (vagy bármilyen húst), inkább úgy készítsük hogy elősütjük, aztán a páclét és kevés vizet vagy még plussz narancslét és vörösbort hozzáadva fedő alatt pároljuk puhára és készre. A májnak nem kell több, csak 10-12 perc fedő alatt az elősütés után.
A grillezés szép és jó szabadban, nagyobb gillezőrostélyon, de a hirtelensültek nem alkalmasak szerintem házi körülmények között két embernél nagyobb létszámú éhes embernek. Egy 4-5 tagú családnál nem próbálkoznék, mert kihűl az eleje, mire elkészül a vége. A blogokon, újságokban és éttermekben baromi jól néznek ki a grillezett, frissen sült húsok, de ne akarjátok családi ebédre elkészíteni. Hacsak nincsen minden emberre 1-1 szakács a tűzhely mellett.
Emellett én speciel nem szeretem, ha nincs átsülve bármilyen hús. Tőlem ajánlgathatják a rozé kacsamellet is - másnak. Én a lassan, omlósra sült-párolódott húsokat szeretem. A máj azonban bármilyen elkészítési formáját nézzük, gyors műfaj. Túlsütés esetén lesz cipőtalp kemény, ha rövid idő alatt sütjük-pároljuk omlós puha marad.
Krémes burgonyapürét készítettem még hozzá.
Ha csak a sült céklát-lilahagymát készítjük a máj mellé, akkor tökéletes fehérjenapra a 90 napos diétába.
A céklaköret miatt kapott vega címkét is az étel.




Kókusz is szereti a májat. Nagyon. Persze a csirkemájat és nyersen... Ő nálunk a véres-hús rajongó. Üsse kavics, megosztozunk... :)

9 megjegyzés:

Padparadsa írta...

De szép ez a macsek! Átadnál neki egy simi-simit? ;)

duende írta...

:) Udje? Világ legszebb masskája! :)

Persze, majd ha ahazajön. Most éppen a piactéren kódorog. :)

Líbuc Nagy Katalin írta...

Hálás köszönet Lázár Ervinért! Jó volt újra olvasni, és még mindig - ha nem még jobban - aktuális, és zseniális!

Thrini írta...

Mivel mosod Kókuszt? :)
Csodaszép a bundája! Megtörli a lábát ha hazajön?

Én a sertés májat elősütöm serpenyőben, lisztbe forgatva, majd bedugom a sütőbe, így mindig isteni omlós lesz. Ha megsült, kenek rá frissen préselt fokhagymát és megszórom házi őrölt paprikával. Az uram imádja így.

duende írta...

Libuc: szívesen! Én is nagyon szeretem. :)



Thrini: köszi a tippet, ezt el is felejtettem. Pedig betehettem volna most a sütőbe, mikor kivettem a céklát. Az az igazság, nem szoktam így készíteni, mert vagy magamnak egyedül, vagy kettőnk kevéske mennyiségéért nem szoktam begyújtani a sütőt... Elég bénácska szegény, vagy 10 percig kell fognom a gombot, mire begyújt, meg 10 percig nyitva kell hagynom a sütőajtót hogy ne aludjon el a láng és újabb 10 perc mire valamennyire bemelegszik...

Ritmus írta...

Ez nagyon finom lenne most ebédre! Mehetek? :DDD

Anikó írta...

Ez nagyon finom volt, látszik rajta:-)))
Ha sütőbe teszitek, elősütés után, akkor mennyi időre????
Kókusz a világ legszebb fehér macskája, nem félsz hogy baja lesz a kódorgásban????

duende írta...

Ritmus: sajnos épp annyit készítettem, amenynit meg is ettünk... Sorry. :)



Anikó: a májhoz nagyon jól illett a cékla. Hát. Nem lenne szívem a négy fal között tartani. Egy állat - főleg a macska - lételeme a szabadság. Így boldog macsek. Van kényelmes itthonja is, és bármikor szabadon kószálhat is.

duende írta...

Anikó: ja igen, elfelejtettema kérdésed. Elég neki 8-10 perc.