Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember – a lélek és jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen – műszerek nélkül – közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk – távcső nélkül is – élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember – hála néhány lángésznek és műszernek – vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.
(Márai Sándor)
Tegnap megfőztem a tél utolsó savanyú répáját. A Répakönyv még nem érkezett meg, így kénytelen voltam magam kreálni egy újfajta módot az elkészítésére - mert pénteken a máj mellett még darált húst is vettem "majdcsak lesz belőle valami" jeligére. Aztán tegnap megláttam egy néninél a piacon a házi hordósan savanyított répát. (No meg a pult alól előkerült egy üveg jóféle vilmoskörte pálinka is... :) )
E két hozzávaló házasságot kötött hát meglehetősen méretes, négyliteres fazekamban...
Hozzávalók 6-8 főre:
A lébe:
1 kg savanyított répa,
40 dkg füstölt húsos csont
vagy füstölt oldalas,
1 dió nagyságú vöröshagyma,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
só,
10 szem egészbors,
3 szem szegfűbors,
2 babérlevél,
1 mokkáskanál köménymag.
A rántáshoz:
2 kissé púspos evőkanál liszt,
6 evőkanál olaj vagy 2 evőkanál zsír,
esetleg pirospaprika.
A gombócokhoz:
60-65 dkg darált sertéshús,
15 dkg gersli (árpagyöngy),
1 nagyobb tojás,
só,
frissen tekert bors,
1 teáskanál pirospaprika,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 duci gerezd fokhagyma,
1,5 dl víz.
A tálaláshoz:
tejföl,
házikenyér.
A füstölt karajcsontot egyben hagyattam a hentessel, mert ha bárddal vágják, tiszta szilánkos lesz mindig. Az egyben hagyott csontot itthon bevagdostam a csontok között, hogyha majd puhul szét tudjon esni az ételben. Így tettem fel főni a 4 literes fazekamban annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. A lébe tettem babérlevelet, köménymagot, szegfűborsot, egész borsot, apró kockákra vágott kevés vöröshagymát, sűrített paradicsomot és sót a forrás után. Kóstoljuk meg a levet, mert nem egyformán sósak a füstölt dolgok - jártam már úgy hogy egyáltalán nem kellett sózni, annyira túlsózott volt.
Hagytam egy negyed órát forrdogálni, aztán hozzátettem a kiló savanyított répát is. Egy órát főztem és közben elkészítettem a gombócnak való masszát is, mert jó ha áll egy kicsit.
A darált húst összekevertem az apróra kockázott vöröshagymával, a reszelt fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával, gerslivel, tojással és a vízzel. Azért kell bele a víz, mert a gombócnak való masszának tocsogósnak, lágynak kell lennie. Így nem lesz kemény az ételben sem, és a gersli ha áll benne egy kicsit, magába tud szívni némi vizet is. Így előbb puhul meg a főzés során.
Egy órányi főzés után vizes kézzel gombócokat formáltam a masszából és a forrdogáló lébe tettem. Körülbelül 20 percig főztem. Közben elkészítettem a rántást is. Én nem tettem bele pirospaprikát, mert elfelejtettem. Szebb színe lesz, ha teszünk hozzá. Végül berántottam ezzel a vékony rántással a kész ételt. Hagytam még 5 percig forrni, hogy a rántással együtt is tökéletesen összeálljon az íze.
Saját sütésű friss házikenyérrel és tejföllel tálaltam.
Mit mondjak... Isteni. :)
P.s.: Aki nem jut savanyú répához, készítheti savanyú káposztával is.
Vegák is elkészíthetik csak gersligombóccal. (Csak nem kell morzsába forgatni, csak gombóccá formálni és a répás lében kifőzni.) Múltkorában vettem füstsót - sózzák azzal, így lesz füstös aromája az ételnek. Gersligombóc helyett nagyobb szemű babbal is készíthető szerintem vega módra.
13 megjegyzés:
Istenien néz ki! Mikor megláttam a receptet, azonnal az ugrott be, hogy káposztából is milyen fincsi lehet.
Milyen kenyeret sütöttél? Szép a bélzete.
:) Nagyon finom a gombócban az árpagyöngy és az egész nagyon finom, tényleg. Kedvenceim ezek a jó kis hosszúlevű egytálételek.
A dagasztás nélküli kenyeret csinálom mindig, mert nincs kenyérsütő gépem és hát kézzel nem egyszerű kenyeret dagasztani...
De ez már tüskeszentpéteri lisztből és némi teljes kiőrlésű lisztből készült. (Sikerült vennem.) Csodás puha, ugyanakkor ruganyos a bélzete. Fantasztikus ebből a jó minőségű lisztből!
Egyszer próbáltam már a dnk-t, tavaly ősszel.
Tótkomlósi lisztből, de olyan lett a tésztája sülés után, mint a gumi. Kívülről szép volt, de az kevés :)
A tied (a kép alapján) olyan, mint a békebeli kenyerek. :)
Kérek szépen egy láboskával!! Nagyon tetszik! :)
Nekem nagyon bevált ez a recept. Az a lényeg, hogy épp csak annyi vizet szabad hozzáadni a liszthez, amennyivel épp összeáll tésztának. Akkor nem lesz ragacsos a belseje.
És tényleg olyan. Akárki kóstolta nálam, mindenki pont ezt a jelzőt használta rá. :)
Padparadsa: nyisd az ablakot! :) Indítom a fénypostát!
Én kerestem benne a pálinkát is, de nem találtam:) ezek szerint az külön került a gyomrotokba, legalábbis egy része:))
Tényleg jó kis kaja lehet, hátha egyszer találok ilyen répát valahol. Káposztát már sokat ettünk az idén, igaz, bármikor meg tudom enni azt is.
:)) Igen, az külön került a szervezetünkbe. :)
Hát... Hacsak nem ültetsz, Kata. vagy hacsak nem jársz errefelé... Sajnos sehol másutt nem csinálják és nem kapható, csak itt mifelénk.
Duende, ez isteni kaja, nem számít, hogy elfelejtetted a pirospaprikát, így is jól néz ki, étvágygerjesztő. Tanultam valamit, még így öreg fejjel is, hogy kis vizet adni a gombóchoz, ezt eddig nem hallottam, kipróbálom majd.
Szoktam én is gerslivel készíteni a gombócot /a rizsen kívül/ és még tudod mivel, kukoricadarával, de akkor apró füstöltszalonna kockákat is beledolgozok, úgy is csoda finom, szaftos lesz a gombóc.
Ezt a három félét variálom a káposztába mindig, mikor milyen kedvem van:-))
Ja, még annyit, hogy ha kenyeret sütök, mindig dagasztás nélkülit keverek be én is, dacára hogy van kenyérsütőm, de azt csak kelttésztára és gyúrt tésztára használom,eleinte rogyásig sütöttem a kenyereket benne, de pont egy éve amikor kezdtem a blogot, Max dagasztás nélküli kenyere volt az első, amit kipróbáltam és feltettem, akkor jöttem rá, hogy a dagasztás nélküli nekem jobban ízlik, azért mert szerintem úgy finomabb a kenyér, tényleg "békebeli":-))))
Anikó: a töltött káposzta töltelékét is mindig így csinálom, jó tocsogósra. És így tényleg nem lesz kemény a tojással sem a töltelék, illetve gombóc. És köszi szépen a tippet, ki fogom próbálni azzal is! :)
Én is gerslivel csináltam..valahogyan olyan teltebb ,izletesebb mint rizzsel,a töltöttkáposzta!
Kedves Márta!
Egyetértünk! :) Én is jobban szeretem.
Megjegyzés küldése