Csung Langnak, egy idős férfinak, kinek neve azt jelenti, hogy „a Szikla Mestere", volt egy kis birtoka a hegyekben. Egy napon úgy esett, hogy Csunglang elveszítette egyik lovát. Jöttek a szomszédok, hogy szerencsétlensége hallatán kifejezzék neki együttérzésüket. Az öreg azonban azt kérdezte:
- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:
- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:
- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.
- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:
- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:
- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.
(Herman Hesse: Kínai parabola)
Tegnap végre kijutottunk a hegyre családilag. Egyik húgom 40. szülinapját és egyben nagymamává válását ünnepeltük. Meg a jóidőt, a jó levegőt - öröm volt kint lenni végre a lakás bezártsága után. Mindenből rekordtermés ígérkezik. A fák roskadoznak a cseresznyétől, meggytől, körtéktől és mandulától, a ribizli- és málnabokrok csak úgy piroslanak. Csodás látvány. Bográcsban készült pincepörkölt (amit elfelejtettem lefotózni) uborkasalátával, és még mielőtt kimentünk, reggel sütöttem 6 rúd rétest, eprest meg epres-túróst. Ildinyónál találtam a receptet. Ez egy egyszerűsített rétestészta, nagyon gyors összeállítani és kinyújtani, és még az olyan antitalentum sütögetőknek is, amilyen én vagyok - szóval még nekem is egyszerű volt megcsinálni. Semmi bajom a bolti réteslappal, sőt... jobban szeretem mint a házi nyújtott rétest. Viszont adódott már úgy, hogy rétest sütöttem volna mert volt bőséggel gyümölcs, káposzta, tök, de éppen nem volt nyitva bolt a közelben és nem volt itthon réteslap. Na ez a változat ilyen esetekre kiváló. Meg hát most tényleg a rétesszezon kellős közepén vagyunk, annyiféle gyümölcs érik, ami belevaló.
Hozzávalók 6 rúdhoz:
30 dkg liszt,
1 tojás,
175 gramm tejföl.
A kenéshez:
10 dkg vaj ( vagy zsír),
2 csapott evőkanál liszt.
A töltelékbe:
bármilyen gyümölcs vagy túró vagy
tök vagy káposzta, stb....
A lisztet összegyúrtam a tojással és a tejföllel szép simára, majd kinyújtottam és megkentem a lisztes vajjal, aztán csigába föltekertem. (Ildinyó 4 gombócra javasolta vágni, én 6 darabra szeltem és így pont tepsi méretű és jó vékony lapokká sikerült kinyújtani.) Tehát feltekercseltem a lisztes vajjal megkent tésztalapot és 6 felé vágtam. Letakarva hűtőbe tettem míg előkészítettem a töltelékeket. Az epret leszáraztam, mostam, negyedeltem. A túrót kikevertem tojássárgájával, kevés tejföllel, vaníliás és sima cukorral, csipet sóval.
A tésztagombócokat téglalap alakúra, tepsi hosszúságúra és jó vékonyra kinyújtottam. Megszórtam csíkban édes morzsával, ráhalmoztam a morzsacsíkra az epret, cukroztam és feltekertem. Ez a sima epres. A túrósnál is megszórtam csíkban édes morzsával a kinyújtott lapot, ráhalmoztam a túrótölteléket, erre a negyedelt epreket, kissé cukroztam és feltekertem. Kivajazott nagytepsibe tettem őket, a tetejüket megkentem olajjal (vagy olvasztott vajjal is lehet) és 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Végül porcukroztam őket.
Piros, bogyós, kerek, édes, ízes, szépséges... gyümölcsök.
A rózsakapu, virágok és Csiki kutya.
Itt készült az ebéd (amit elfelejtettem a nagy beszélgetésben lefotózni) és részlet a kertből napozóággyal, kőrakással és a terasz sarkával.
Sörök, borok és lengőtekeverseny, némi okítással, hova is kéne célozni...
Nyuszi, a kétszínű szemű cicalány. Bal szeme kék, a jobb borostyánbarna. (Úgy tűnik karmikusan vonzzuk a családba a hófehér és fekete cicákat...)
Hinta a cseresznyefán és látkép a városközpontról.
Púpos, az egyik teknős aki nagyon fotogén, a cseresznyetermés köbö 1 ezreléke, a rózsalugas a házzal (ablakában pincében lelt ókori korsóval) és a fenyőfán toboz helyett ilyen lámpa terem...
8 megjegyzés:
Ennyi szépségnek nehéz ellenállni! Nálunk a fekete macska a favorit. A 13-as szám is kedvenc ugyanis nagylányom ekkor született. :)
A fotóid némelyike olyan mintha valami mediterrán országban készült volna, csodaszépek. Örülök, hogy családi házban lakunk egy eldugott faluba mert így állandó ez az érzés! Ráadásul mindketten a férjemmel városba nevelkedtünk felnőtt korunkig.
A rétest pedig imádom, nekem is van egy hasonló receptem, de ez még egyszerűbbnek tűnik, úgyhogy viszem a receptet. Szívesen csentem volna a tányérodról!! :D
Sok ilyen hétvégét, ilyen helyszínt, ennyi élményt! Mennyei gyümölcsök! :o))
No és ez a rétes!
Képzeld, találkoztam a biopiacon egy szabolcsi sráccal, aki vhol már kóstolta az "édes sajt" vagy "sárga túró" produkciót, amit a recepted alapján készítettem és odavolt az örömtől, h gyermekkora ízei! Igen náluk, a húsvéti tálak állandó szereplője volt. Ahogy írtad is... :o))
Én is a bolti réteslapra esküdtem...mert nem mertem bevállalni a házit.Vagyis évente egyszer igen,mikor az Anyuval sütünk házi tésztából.Ezt viszont kipróbálom.A legjobbkor tetted fel mert hetente hozza a férjem a kosárnyi gyümölcsöket.
Egyszer valahol azt írtad,hogy szeretnél szebben fotózni.Ennél?
Az a gyümölcsös képed olyan,hogy beleharapnék a monitorba:))de a sörből is szívesen kortyolnék,pedig nem is vagyok nagyon oda érte.Ja,és hintáznék is...
Szóval egytől egyig gyönyörűek,hangulatosak és természetesek.
Igen, szép a kert, de még szebbek a fotóid, ez a cica is csodaszép, akár a tiéd.
Mi a hagyományos rétestésztát szoktuk nyújtani, de a tiédet kipróbálom majd, én is úgy vagyok vele, mindegy milyen tésztával, és töltelékkel, csak rétes legyen.
Majd ha lesz őszibarack és sárgabarack azokat is próbáld ki túróval együtt betöltve, nagyon finomak, meg ősszel a szilvás /az csak magában, sok fahéjjal, alá pirított darával, mert sok levet ereszt/ hát eszméletlen jó:-)))))
Barbi: szerencsés ember vagy. :)
Egyébként valóban olyan a hegy, mint valami mediterrán kert. Buja, össze-vissza, árnyas-virágos-gyümölcsös és minden kis helynek varázsa van benne. :)
Nagyon jó recept, nagyon hasonlít az igazi réteshez és szívesen megkínáltalak volna! :)
Margoo: nálunk sem ismeri senki itt zalában, de aki kóstolta egyszer, az függővé válik... :)
Tálaló: hát igen... Neki nem mernék állni egyedül az igazi rétestésztának, meg tudod, a sütéstől amúgyis viszket a bal fülem töve és izzad a jobb kislábujjam. :)) De viccet félretéve. Én voltam az orszáégban az egyetlen ember szerintem, aki utálta a rétest, de tényleg. Ember mindig jól járt lagzikban, mert az én adagomat is ő hetette meg, tényleg nem szerettem. De mióta anyósom megmutatta ezt az egyszerű rétest bolti lapból, rajongója lettem. Mert ez ropog, könnyű, tiszta gyümölcs. Azt a tocsogós, nehéz, tejfölös, zsíros házirétest most sem szeretem.
Köszönöm szépen, igazából egy jó tükörreflexes gépre vágyom...
Anikó: köszönöm szépen. :) Hát a rétes bizony tényleg minden gyümölccsel is teni. Meg krumplisan is, meg tökös-mákosan is, meg káposztásan is... Gombóc Artúr szindróma. :))
A szilvás rétest megtalálod a blogon. :)
Jaaaj, nagyon-nagyon guszta lett!!! Örülök, hogy tetszik a recept! Most meg is hoztad a kedvem hozzá, hogy készítsek megint... :D Köszönöm, hogy belinkeltél! :)
És ezek a fotók, meg hangulatok... :))) Annyira jó volt olvasni és nézegetni! Köszönöm!!!
Ildinyó, én köszönöm a remek receptet! Máskor is fogok ilyen rétest sütni, mindenkinek nagyon ízlett és ami még fontos: roppant egyszerű elkészíteni és nagyon finom! :)
Köszönöm szépen! :)
Ágy látom, Csicsi kutya is a bogyósgyümölcsüek közé tartozik... :-)
cseresznyés ekmek nekem pedig lesz!
Megjegyzés küldése