2017. január 31., kedd

Csicseris pulykaragu


   Hangzavar kell ahhoz, hogy a csendet értékelni tudjuk. Mint ahogy általában mindent így tanulunk meg: az ellentétek által.
   A fenti mondatok apropója a fészbuk. Közel öt évig felhasználó voltam. A virtuális világ is világ, így meg kell ismerni, tapasztalni. Ahogy teltek az évek, egyre inkább rájöttem, hogy semmire sem való. Csak arra, hogy elfüstölje az időnket - ahogy a szürke urak teszik -, ha még emlékeztek Momo történetére.
   Vannak akik azt mondják, hogy megkönnyíti a kapcsolattartást ebben a rohanó világban. Szerintem éppenhogy megnehezíti. Sőt. A rohanó világot még rohanóbbá teszi. Akivel kapcsolatot akarsz tartani, azzal kapcsolatot is tartasz. Aki fontos neked, arra időt szánsz. Tehát ehhez nem kell fészbuk. Mert ott viszont azzal is kapcsolatot tartasz, akivel nem akarsz. A nagy testvér figyel, és ott mindenki nagy testvér, így a fészbuk csak kukkolókat teremt. Engem ettől a hideg kiráz, és még finoman fogalmaztam.
   Emellett a félreértések kiapadhatatlan forrása, mert az emberi kommunikációnak csak elenyésző kis hányada a szavak rendszere (és beszélni is milyen kevesen tudnak, nemhogy írásban kommunikálni!), a többi metakommunikáció. Vagyis körülbelül olyan a fészbukon lenni, mintha vakon, süketen, szaglás, tapintás nélkül mennél be az erdőbe. Csak sérülni lehet. Egy érzelmeiben gazdag, érzékeny ember számára rémisztő hely. Hiába próbálsz őszinte, figyelmes lenni, ott mások a szabályok.  De manipulációra kiváló terep, nárcisztikusok előnyben. Egyszóval nemhogy segíti a kapcsolatápolást, de valójában csak tönkreteszi, sőt, megöli azt. Az intimitás lenne az alapja az értelmes emberi kapcsolatoknak. Ahonnan kivész, ott csak felszínességet, kukkolást, minősítgetéseket, pletykát találni. 
   Aztán vannak akik azt mondják, az üzletük elérhetősége a cél. De. Aki meg akar találni, az megtalál a weboldaladon is, mert a gugli a barátod. Sőt, amúgy is oda irányítod a fészbukról is, tehát ahhoz, hogy igaz legyen az a tévhit, hogy ott fellendítheted a boltot, ahhoz az ismerőseid számának kéne hatványos hatvánnyal folyamatosan nőni. De mint tudjuk nem nő, mert mindenki valahol megálljt szab - mert egy bizonyos nagyságú tömeg és információdömping már kezelhetetlen. Még ha csak káposztafejekről is van szó. És az emberek nem káposztafejek, bár a fészbukon annak tűnnek. Elméletileg a hely a megosztásról szól, de azt tapasztaltam, hogy elenyésző azok száma, akik más embereket, tartalmakat is ajánlanak, vagy akik ténylegesen párbeszédre használják a közösségi oldalt. Közösséginek tűnik, de valójában az önkiszolgálásról szól, nem az együttműködésről. (Tisztelet a nagyon, nagyon ritka kivételeknek.) 
   Aztán vannak kapcsolat-vadászok, akik egyfajta társkeresőként vannak jelen. Tapasztalatok alapján ez sem működik, lásd fentebb az emberi kommunikációról írottakat.
   S végül: észrevétlenül is függővé tesz. Pontosan olyan, mint a drog. Ugyanúgy stimulál és ugyanúgy csak a belső ürességet növeli. Bármit is keresel ott, biztos hogy nem azt találod, csak eltévedsz egy árnyakkal teli rengetegben. A fészbuk a szirének szigete.
   Az arcok könyve nem az élet könyve. Épp ellenkezőleg. Hát én erre jutottam.




Maradt a csicseriborsólevesből, így átavanzsált raguvá.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg pulykamell
2 merőkanálnyi görög csicseriborsóleves (vagy 1 csicseriborsókonzerv és 1 nagyobb fej vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál koriandermag
1/2 mokkáskanál édesköménymag (lecserélhető római köményre, aki azt szereti)
1/2 mokkáskanál köménymag
1 teáskanál édesnemes pirospaprika
a csipet csilipehely
1 csapott teáskanál nagyobb szemű só
1 evőkanál olívaolaj
1/2 hámozott, darabolt paradicsomkonzerv (vagy 1 evőkanál sűrített paradicsom)
1 kis fahéjrudacska
1 csokor petrezselyemzöld
plusz a tálalásnál 1-1 szelet citrom, esetleg sűrű natúr joghurt

A húst kockákra vágtam és a következő fűszerkeverékkel bekentem: mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a köménymagokat, majd a sóval a fokhagymagerezdeket is. Egy fűszerpépet készítettem tulajdonképpen. Tehát ezt a pépet és pirospaprikát tettem a húskockákra, és jól eloszlattam rajtuk. Az olívaolajon átsütöttem a húst, többször kevergetve-rázogatva. Aztán hozzáadtam a levesmaradékot, a fél paradicsomkonzervet és a fahéjrudacskát is. Jól összerotyogtattam olyan 5-10 perc alatt. Ha kevés lenne a szaftja, vízzel pótolható, kevés étkezési keményítővel sűríthető is.
Tálalhatjuk rizzsel vagy kuszkusszal vagy bulgurral is, de puliszkával is kitűnő lehet, vagy főtt kölessel. Laposkenyeret is sütöttem mellé.
Tipp: ha nem levesmaradékból készül az étel, akkor egy nagyobb fej vöröshagymát vágjatok apróra, olívaolajon dinszteljétek meg, s erre az alapra készülhet a ragu konzerv csicserivel is. Mivel a görög leves citromos, a raguba is elkél egy kis savanyúság, én tennék bele, szájízem szerint kevés citromlét. A marhahús is illene ehhez a raguhoz szerintem, sőt, akár darálthússal is készíthető.

És itt egy másik étel csirke vagy pulykamellből, hasonlóan délies, mediterrán. 

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nos, igen! Hasonlóan vélekedünk a témáról.J.

duende írta...

Mindig a Mátrix jut eszembe... a rendszer úgy tarja fenn magát, hogy mindenki a rendszer része. Mindenki figyel mindenkit. És hogy már benne vagyunk a Mátrix világában: szinte lassan csak a virtuális valóságban létezünk. És ez csak még ilyenebb lesz. Ezért (is) olyan zseniális a Mátrix trilógia.

Névtelen írta...

Kedves Duende! Korábban már utaltam rá, de ismét meg kell jegyeznem, hogy egyes megnyilvánulásaidnál szó szerint libabőrössé válok, ahogy a de ja vu érzés felsejlik bennem. Bár személyesen nem ismerlek, de olyan homályos érzésem van, mintha mégis...Kísértetiesen emlékeztetsz a múltamból Valakire...
Mátrix? A számból vetted ki a szót! :))J.

duende írta...

Nohát... :)
Ugye? A Mátrix profetikus alkotás. Minden benne van.

Tálaló írta...

Jó kis újrahasznosítás:)Nálunk kevés az ebédmaradék,mert belejöttem a kettőésfél adagokba:))Én a megmaradt zsemlékkel,kenyerekkel trükközöm leginkább,mert azt nehezebb több napra pontosan kiszámolnom.

Én sem szeretem a fészbukot,személytelen és felesleges időtöltés.Viszont fent vagyok,mert ott szerveződnek osztálytalálkozók,meg régi munkahelyeim találkozói.És az óvodai csoport miatt is ránézek néha,az egyik óvónéni készített egy csoportot és ide tölti fel képeket a farsangról,múzeumlátogatásról,Mikulás-ünnepségről stb.De hogy ki hol nyaral,milyen a műkörme,a politikai hovatartozása és megy-e aznap futni az egyáltalán nem érdekel.Szóval használom,de nagyon ritkán és csak arra ami tényleg érdekel.
Amúgy is sokkal jobb a barátnőkkel,felebarátnőkkel személyesen csiripelni:)))

duende írta...

Nagyon fincsi volt! :) Az az igazság, a csicseri mennyiségeit még nem nagyon ismerem. Hogy mennyi lesz áztatás után. Úgyhogy volt maradék, mert a mindenhol megadott mennyiséget áztattam be, lesz ami lesz alapon. :)

Az a baj, ha én fennvagyok, akkor megosztok ezt-azt. Nem vagyok az a csendes típus, meg úgy éreztem, akkor kukkoló vagyok. Persze így is-úgyis, de a csendeskéket méginkább kukkolóknak érzem, ezért én folyamatosan ébren tartottam az idővonalam. Viszont valóban személytelen, állandóan azt éreztem, "magamban beszélek". A cicák és más bűbájok kaptak is pár lájkot, de a komolyabb cikkek, írások már nem. És igen, nagyon untam már a százezredik szelfiket erről-arról (én nem voltam szelfizős), meg untam azt a hihetetlen dömpinget. Meg a nagyképűséget. Mert a fészbuk még azokból is nárcisztikus magamutogatót csinál, akik egyébként annyira nem lennének azok. Meg untam azt, hogy mindenki mindenkiről tud mindent. Már a fészbuk személytelen és ferdített módján. Szóval nagyon utáltam már a végén. Ha egyedül vagy, nincs társaságod, melóhelyed, akkor valamelyest pótlék. De tényleg nagyon pótlék. Így aztán leléptem. :)

Tálaló írta...

Én "csendes"vagyok,mert nem érzem szükségét,hogy bármit is megmutassak magunkról mindenkinek.A belső levelezést viszont használom,mert sokkal egyszerűbb,mint mindenkinek elkérni az e-mail címét.Ott tudunk egymásnak képeket küldeni,megbeszélni ezt-azt.
Ha valaki kiposztol bármit magáról,az azért teszi,hogy lássák.Ő tárja ki élete ablakát,ha elmegyek alatta és belátok az nem gondolom,hogy kukkolás lenne.
Mikor megszületett a kislányunk volt aki azt hitte,hogy beteg vagy sérült s meglepődött,hogy milyen gyönyörű,és hitetlenkedett,hogy miért nem látott képeket róla a fészbukon...
Azért elgondolkodtató,hogy miért van az,hogy a legtöbb ember nem a valódi arcát mutatja.Anno a szomszédaink is világgá kürtölték a lánykérést,az esküvő minden pillanatát,a babavárást,a bilire szoktatást.Most,hogy néhány év után elválnak,a kislányuk véletlenül kotyogta ki.Valahogy olyan mintha a közösségi hálón tökéletes Barbiek meg Kenek lennének:))És a fiatalabb generáció ebben a hazug,álságos világban "él"aztán nem csoda,hogy flusztrált,komplexusokkal küzdő emberekké válnak.Szerintem ez a legnagyobb baj a fészbukkal.

duende írta...

Megértem. Rám is aszonták, olyan a férjem, mint a Colombo felesége: sose látták. :)) Szóval én sem voltam az a feltáró típus. Inkább jó cikkeket, érdekességeket osztottam meg. Vagy szép képeket, amik megragadtak. Néha egy-egy verset. Ilyesmiket. Programokat. Értékes, jó oldalakat.
Tudom, hogy az emberek zöme nem kukkoló, én mégis kukkolóképzőnek tartom a fészbukot. Nem direkt, de ez a végeredménye. Emellett a netes zaklatás legjobb terepe. Bizonyítani nem tudod, mégis olyan károkat tud okozni, hogy győzd összerakni magad utána. Veszélyes terep, és olyan ingoványos, hogy egy mocsárvidék betonalapú a fészbukhoz képest.

No és igen: a látszat a lényeg. Vannak előnyei is, amiket írtál, de az az igazság, hogy számomra elhanyagolható a negatívumai mellett.