Rózsafánk

Mivel nagyon szeretem az arab konyhát (az édességeket is beleértve), ha a jutyúbon nézek vagy hallgatok valamit, sokszor feldob az oldalsávban gasztrovideókat, köztük sok közel-keleti receptet. Ez a fánk is így talált rám. Kétféle módon lehet formázni, ma kezdő (ügyetlen) formám miatt sikerült egy harmadikat kreálnom - nekem így jött össze. Így is szép rózsaforma lett egyébként. De kizárólag profiknak ajánlom az elkészítését.

Hozzávalók 12 db fánkhoz:
40 dkg liszt
2 dkg élesztő
2,5-2,6 dl tej
1 közepes tojás
3 csapott evőkanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
0,5 dl olívaolaj
és a kenéshez 15 dkg olvasztott vaj
A kínáláshoz:
a hintéshez porcukor és
barack vagy eper vagy narancs vagy citromlekvár kevés rózsavízzel keverve

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben a cukorral. A lisztet elkevertem a sóval, majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, a felvert tojást és kidolgoztam simára a tésztát. Az olajat csak ekkor adtam hozzá, és addig dagsztattam a robotgéppel, míg szép sima, hólyagos, viszonylag lány tésztát kaptam. Hagytam duplájára kelni, majd 12 darabra vágtam, a darabokat gombóccá formáztam, letakarva hagytam negyed órát kelni. Aztán egyesével téglalap alakúra nyújtottam (duci téglalapra), úgy, hogy jó vékony legyen a tészta. Olvasztott vajjal alaposan megkentem, majd a hosszabb oldaláról indulva feltekertem. A tekercset hosszában végigvágtam késsel, úgy hogy minden réteget átvágtam, de ügyelve arra, hogy az alja egyben maradjon. Csigába tekertem arra figyelve, hogy a vágott része mindig kifelé álljon, a kör közepével átellenesen, mert úgy fog szépen kinyílni sütéskor. A kész darabokat mindig letakartam. Mikor minddel megvoltam, jó bő olajban a készítés sorrendjében elkezdtem kisütni. Két fánkot tettem sülni egyszerre, mert megdagad jelentősen. Közepes lángnál süssük, hogy átsüljön és ne égjen meg. 

A kétféle másik formázást itt és itt tudjátok megnézni.

Nagyon finom, mintha keresztezése lenne a forgácsfánknak és a hagyományos fánknak, mert a belseje foszlósan puha, a szirmok széle pedig ropogós. Isteni, nekem nagyon bejött. :) Szerintem narancs- vagy citromlekvárral a legistenibb, de azokat csak jövő héten főzöm, úgyhogy most a fánk és lekvár lemaradt egymásról, de finom volt barack és eperlekvárral is.

Katalán krém narancsosan

Ma van Vízkereszt napja. A farsang kezdete, s tudjuk, az a tobzódások időszaka: mind mulatságokban, csakúgy mint az evésben-ivásban. Talán legjellegzetesebb ételei ezeknek a téli hónapoknak az édességek, ezen belül is a fánkok tettek nagy népszerűségre szert. De nem csak ezt az olajban sült finomságot érdemes ilyenkor készíteni, hanem könnyebb desszertekkel is hódolhatunk a karnevál időszakának. Utána amúgyis jön a hosszú, megérdemelt böjt. 😏

Tegnap este valami édesre vágytam. De különösebb hozzávalók nem voltak itthon, viszont tojás mindig van a hűtőmben. Először madártejre gondoltam, de aztán beugrott a katalán krém, ami még egyszerűbb, és persze nagyon finom. Egyébként rájöttem, hogy a tojásos desszertek a kedvenceim: zabaglione, tiramisu, madártej, creme brulee. (Csokoládét sokszor hónapokig nem eszem egy kockát sem...) A katalán krém ezek rokona. Állítólag úgy született, hogy valami püspököt vártak apácák és elrontották a desszertet,  ami egy flan volt, s hogy mentsék ami menthető, tettek hozzá kukoricalisztet, és égetett cukorral palástolták ügyetlenségüket. A nyalánkság aztán oly sikeres lett, hogy spanyolhon-szerte nagy népszerűségnek örvend azóta is, pedig az eset valamikor a XIV. század előtt esett meg, mert a katalán krém már akkor is ismert édesség volt. Annyiban a farsanghoz is kapcsolódik, hogy Szent József emléknapján szinte kötelező desszert, s mely nap a tavaszforduló tájékára esik, vagyis tulajdonképpen a böjt végét jelzi.

No de e hosszú bevezető után következzék a rövid recept, mert egy végtelenegyszerű finomságról van szó.

Hozzávalók 4-5 tálkához:
4 tojás sárgája
2 dl tejszín
1 nagy narancs leve + annyi víz, hogy a tejszín, narancslé és a víz 6 dl adjon ki
1 narancs reszelt héja
1 fahéjrúd
csipet só
10 dkg porcukor
5 dkg kukoricaliszt
5 dkg kristálycukor a szóráshoz +
1 teáskanál fajéj

A tojássárgákat keverjük ki kézi robotgéppel jó habosra a porcukorral és a kukoricaliszttel. Közben forraljuk fel a tejszín, narancslé, csipet só, fahéjrúd, víz elegyét. Mikor forr, vegyük le a tűzről, és apránként keverjük hozzá a felvert cukros tojássárgákhoz. Majd tegyük vissza a tűzre, és kis lángon melegítve folyamatosan keverjük, míg besűrűsödik. De ne forraljuk fel, mert akkor sárgatúró lesz belőle. És ennyi lenne, töltsük kis tálkákba, lehetőleg szélesebb de lapos edénykékbe. Fogyasztás előtt szórjuk meg fahéjas kristálycukorral a krémeket, és konyhai lángszóróval karamellizáljuk a tetejüket. Óvatosan, mert lángolhatnak is. Régen állítólag felforrósított fém bilogszerűséggel égették rá a cukrot. (A sapanyol inkvizíció jutott eszembe, jájj 😑 )

Tipp: ezt a krémet sűríthetjük étkezési keményítővel is, vagy akár kukoricadarával is. Sok recept nem narancsos, hanem citromos és fahéjas, de most nekem a narancs ízéhez volt hangulatom. Nem csak tejszínnel, hanem tejjel is készíthető, viszont akkor csak a citrom vagy narancs reszelt héját használjuk, mert a savas levük kicsapja a tejet. A tejszínt viszont nem.

Sütőtökös-vörösáfonyás-csokoládés fatörzs

Ez a süti úgy született hogy egyszer csak itt lett... Mert volt tisztítva maradék fél kg sütőtököm és gondoltam, valamit kéne kezdeni vele. Aztán kitaláltam hogy piskótatekercs, aztán meg beúszott szemeim elé a kép: fatörzs lészen belőle. Hát valahogy így. Olyan szép és ünnepi lett, hogy karácsonyra is ajánlom. Ja, és persze csodafinom is! :)

Fotózni sajnos csak így tudtam, mert a csokinak idő kellett volna még a szilárduláshoz, de addigra meg fény nem lett volna, szóval képzeljétek el, hogy egy szép tortatálon vagy tálcán van. 

Hozzávalók:
a piskótához:
5 tojás
5 evőkanál kristáéycukor
1 evőkanál kakaópor

4 evőkanál rizsliszt (búzaliszt)
csipet só
1/2 sütőpor
a krémhez:
0,5 kg sütőtök tisztítva (az a keményebb fajta, a szürke héjú, gömbölű)
2 narancs leve
2 narancs reszelt héja
1 félmarék aszalt vörösáfonya
ízlés szerint kristálycukor (körülbelül 10 dkg, függ a sütőtök édességétől is)
1/4 citrom leve
csipet só
3 púpos teáskanál étkezési keményítő
1 dl hideg víz
a csokimázhoz:
20 dkg étcsokoládé
1 mokkáskanál hidegen sajtolt repceolaj
a díszítéshez:
durvára darált dió
porcukor
vörösáfonya
levelek (zsálya, menta, bazsalikom, amilyen akad)

A sütőtököt kisebb darabokra vágtam és forró sütőben egy órát sütöttem. Mikor már langyos volt, kicsi darabokra apróztam, hozzáadtam a narancsok levét, csipet sót, cukrot és a vörösáfonyát. Alaposan felforraltam. Kóstoljátok, tulajdonképpen ez ez a krém egy sütőtök-lekvár, tehát lehet édes. Pár perc forralás után besűrítettem egy decinyi hideg vízben elkevert étkezési keményítővel. 

Hagytam kihűlni, közben megsütöttem a klasszikus piskótatekercset: a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét csipet sóval felvertem habbá, a sárgáját a cukorral szintén jól felhabosítottam, majd spatulával óvatosan összekevertem a fehérjehabot a sárgájával, végül szintén óvatosan hozzákevertem a sütőporral és kakaóporral elkevert lisztet is. Szilikonos, enyhén kiolajozott sütőpapírra öntöttem a nagy gáztepsiben, és 180 fokon 10 percig sütöttem. Kivétel után leválasztottam a papírról, és feltekertem még melegen, így hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, megkentem a sütőtöklekvárral, és egy kis darabot átlósan levágtam belőle. Hozzáillesztettem a nagyobb darabhoz, és gőz fölött felolvasztott csokival lekentem. Villával megcsíkoztam, tettem rá vörösáfonyákat, megszórtam darált dióval és porcukorral, ráillesztettem a levélkéket. 

Tipp: aki szereti a mézeskalács-fűszerkeveréket, ízesítheti vele akár a piskótát, akár a lekvárt is. (Én nem szejetem.)

Zapekanka - orosz túrótorta

Rajongok a jó túrótortákért. Inkább a sültekért, a nyers túróhoz nekem valahogy a retek, hagyma, paradicsom, paprika jobban illik. :)

A receptért köszönetem Chili&Vaníliának, isteni, megtartom. A fent említett okból is meg azért is, mert elkészíthető gluténmentesen is: vagyis az enyém nem búzadarával, hanem kukoricadarával készült és tökéletes.

Van már a blogon egy ehhez nagyon-nagyon hasonlító sütemény, tényleg majdnem ugyanez és mégis más. Azt kekszalappal készítem, és maga a túrós része lágyabb, remegősebb, viszont ez a Zsófi-féle meg sokkal egyszerűbb és legalább olyan finom, és az sem hátrány, hogy ezt a változatot lehet készíteni egy gazdag leves vagy akár egy székelykáposzta után is.

Én levettem a mennyiségből, mert kettőnknek sok lett volna - így sem kevés, hat embernek is kiadós desszert lesz belőle.

És Zsófi írta, hogy krémes túró kell hozzá, hát én tegnap belefutottam a Zalaconál egy 50%-os leértékelésbe (ha nagyon közeli a lejárati dátuma a kimért túrójuknak, mindig féláron adják), és hát nem mindegy. Náluk csak rögös túró van, de a krémes túrótortánál már megszokott botmixeres pépesítés ennél a receptnél is tökéletesen bevált. De egyszerűbb persze eleve krémes túróval készíteni.

Hozzávalók egy 18-as 
vagy 22-es tortaformához:

50 dkg krémes túró
3 tojás
12 dkg porcukor
13 dkg tejföl
5 dkg kukoricadara
3+2 dkg olvasztott vaj
3/4 teáskanál só
1 citrom reszelt héja
7 dkg mazsola

A túrót, cukrot, tojásokat, a tejfölt, az olvasztott vajat egy nagy tálban botmixerrel teljesen simára mixeljük, majd hozzákeverjük a kukoricadarát is, lefedjük és fél órát állni hagyjuk, hogy a dara kissé megszívhassa magát. Aztán ízesítjük sóval, reszelt citromhéjjal és beletesszük a mazsolát is. 

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra.

A tortaformát kibéleljük szilikonos sütőpapírral vagy kikenjük vajjal, és 45-50 percig, tűpróbáig sütjük.

Langyosan a legfinomabb, de én kóstoltam ma reggel is: szobahőmérsékleten, nem teljesen frissen is tökéletes. Nem keményedik meg és nem száraz.

Gyümölcslekvárral és tejföllel kínáljuk, vagy kompóttal, de szerintem egy karamellöntet sem tenne rosszat neki.

Sütőtökös majdnem' püspökkenyér (gluténmentes)

Megvolt az idei első sütőtöksütés. Hihetetlenül édes, zamatos darabot sikerült kifognom. De maradt belőle egy nagyon kevés, és sajnáltam kidobni. Készült vele egy egyszerű kis desszert az ebédünkhöz. Gluténmentes, de senki meg nem mondhatja, hogy az: puha, nem száraz, szerintem tökéletes lett. Én ánizzsal fűszereztem, mert nagyon szeretjük - nem is értem, ez a fűszer miért ment ki a divatból, pedig hihetetlenül finom - , de aki nem rajong érte, készítse mézeskalács fűszerkeverékkel. Én meg azért nem rajongok. :) (Ki nem állhatom, konkrétan...)

Hozzávalók egy őzgerincformányi sütihez:
2 közepes tojás
12 dkg sült sütőtök villával összetörve
10 dkg rizsliszt               |  kiváltható 12 dkg
2 dkg kukoricaliszt         |  sima liszttel
1 sütőpor
1 dl natúr joghurt vagy kultúra
12 dkg kristálycukor
1/2 csapott mokkáskanál só
10 dkg dió, mazsola, aszalt vörösáfonya vegyesen
1/2 mokkáskanál ánizsmag vagy 1 csapott teáskanál mézesfűszer
5 dkg olvasztott vaj
+
2 dkg vaj a forma kikenéséhez
kukoricaliszt a forma kilisztezéséhez
12 dkg porcukor és 1-2 evőkanál citromlé (vagy narancslé) a mázhoz

A sütőt begyújtottam olyan 170 fokra. A liszteket összekevertem egymással is, és sütőporral is. A tojásokat a cukorral és sóval jó alaposan felvertem kézi robotgéppel, majd hozzákevertem szintén a robottal a sütőtökpürét is, az olvasztott vajat is, és a joghurtot is. Végül spatulával belekevertem a mazsolát, diót, áfonyát, ánizst is, és a lisztkeveréket is. A kivajazott, lisztezett sütőformába öntöttem és 25 percig sütöttem.

A mikor kihűlt a süti, a porcukorhoz nagyon apránként adagolva a citromlét kikevertem olyan éppcsak cseppenős-csurgós sűrűségű krémmé, és rácsorgattam a sütemény tetejére. 

(Persze siettem, a fotón még nincs megszilárdulva rajta a cukormáz, és a sütemény belseje is borzas, mert langyos kissé. Szebben lehet szelni, ha tökéletesen kihűl.)

Délutáni tea vagy kávé mellé is tökéletes, vagy este egy pohár hideg tejjel vacsorának is elmegy. De egy gazdag leves (gulyás, minestrone, székelykáposzta, savanyú répa, csülkös bableves, stb...) után is kínálható.

Kétszersült körtés pite

Érnek már a finom körték is, tényleg itt van az ősz. A heti tarokkpartinkra hozta Eszter barátnőm ezt az isteni pitét, igaz, ő almával készítette. El is kértem gyorsan a receptet, ma meg is sütöttem, mert zöldbabos csirkegulyást főztem, s gondoltam, második fogásnak a leves után tökéletes lesz. Először készítettem, de nem utoljára. Igazi idénygyümölcsvarázs recept, lehet csinálni almával, körtével, banánnal, cseresznyével, meggyel, ribizlivel, málnával, szederrel, áfonyával, sárga- vagy őszibarackkal, szőlővel, ananásszal...😃

Én gluténmentesítettem, de a rizsliszt pontosan ugyanannyi sima liszttel helyettesíthető. A fűszerezése pedig attól függően változtatható, hogy éppen milyen gyümölccsel készül.

Hozzávalók egy 20 cm-es tortaformához:
a tésztához:
8 dkg szobahőmérsékletű puha vaj
10 dkg porcukor
12 dkg barna rizsliszt

csipet só
2 tojás
1 lime reszelt héja
1/4 lime leve
1/2 sütőpor
a gyümölcsréteg:
2 vékony szeletekre vágott körte
2 félmarék aszalt vörösáfonya (helyettesíthető mazsolával)
2 félmarék világosabb nádcukor
a tetejére:
2 tojás
1 nagy dobozos joghurt vagy tejföl (350-400 gr.)
1 nagy csipet őrölt kardamom vagy 2 kardamom mozsárban porított magjai
2 evőkanál porcukor
3/4 lime leve
csipet só

A sütőt előmelegítjük 170 fokra. A tortaformát kibéleljük szilikonos sütőpapírral.
A körtéket hámozzuk, vékony szeletekre (3-4 milliméter vastag) vágjuk.
A puha vajat kikeverjük a cukorral és sóval, majd egyenként hozzákeverjük a tojásokat is. Reszelünk bele lime héjat, végül pedig a sütőporral elkevert lisztet is belekeverjük. Beleöntjük a formába, a tetejét kirakjuk körtével, megszórjuk áfonyával és a nádcukorral.
Sütőbe tesszük 25 percre, közben elkészítjük a kutyulékot a tetejére: a tojást felverjük egy kézi habverővel, s aztán hozzákeverjük a joghurtot vagy tejfölt, a cukrot, csipet sót, a maradék limelevet és a kardamomot. Leöntjük a tortát vele és újabb 25-35 percre sütőbe tesszük.
Szobahőmérsékletre hűlve kínáljuk. Isteni finom.

Pavlova 2.0

Ma megint ilyen körtés pavlovát készítettem desszertnek, de már egy ideje Raymond Blanc módszerét használom. Nekem sokkal jobban bevált. Épp a fordítottja annak, ahogyan általában mindenki más készíti, és ahogy az első pavlovám is készült. Sokkal kevésbé esik össze a végén, garantáltan krémes marad a közepe és ropogós lesz a felülete, és a legnagyobb különbség a keményítőssel szemben, hogy nem válik nyúlósan fogbaragadóssá.

Raymond Blanc pavlovája

Tehát: közepes tojásfehérjénként kell 

1 mokkáskanál citromlé, 

33 gramm kristálycukor (nem túl durva szemcséjű) és 

25 gramm átszitált porcukor. 

Keményítő nem kell bele.

A menet a következő: kezdd el felverni a fehérjét a citromlével, és mikor már jó habos, egy-két evőkanalanként add hozzá apránként a kristálycukrot és addig verd, míg nagyon sűrű, kemény habot kapsz. A végén keverd hozzá - de már csak spatulával - kézzel a porcukrot. 

Halmozd szilikonos sütőpapírra, tedd nagyon kis lángra és süsd max. egy óráig.

A pavlovát egyébként azért is szeretem, mert egész évben készíthető idényjellegűen, épp mikor milyen gyümölcs érik. Télen meg kompóttal is tökéletes.

Almás morzsasüti (gluténmentes)

Kaptam egy zacskónyi nyári almát. Nem is kellett gondolkodnom, mi legyen belőle, mert semmi másra nem alkalmas, csak pitének vagy morzsasütinek vagy galettnek. Kompótot nem lehet főzni belőle, mert túl lágy és kásás a húsa. Pedig milyen finom is az ilyenkor, jól behűtve, jó citromosan! No de nem akartam hogy tönkremenjen, mert a nyári alma arra is nagyon rövid időn belül hajlamos. Úgyhogy bekapcsoltam a sütőt bár nem szívesen...

Kicsit kevés lett bele a töltelék, mert sokat el kellett pucolnom az almából. Meg le sem mértem, de igazából nem is nagyon kell, a lényeg a tészta, hogy ki mennyi töltelékkel csinálja, az már nem méricskélés dolga. Ennyi tésztához szerintem két kiló almát nyugodtan meg lehet pucolni, de lehet hogy többet is.

A morzsa hozzávalói egy 22-szer 36-os tepsihez:
20 dkg barna rizsliszt
10 dkg masa harina, vagyis mexikói kukoricaliszt (helyettesíthető hajdinaliszttel)
6 dkg sima kukoricaliszt
20 dkg hideg vaj apróra kockázva
2 tojás felverve
1/2 csomag sütőpor
csipet só
5 dkg porcukor
Almatöltelék:
2-3 kg nyári alma
citromlé
csipet só
ízlés szerint kristálycukor (lehet barna is)
őrölt fahéj
rizsdara

A liszteket vegyítettem, elkevertem a sóval, cukorral, sütőporral is, aztán a vajjal morzsásítottam. Végül hozzá adtam a tojásokat is, jól elkevertem, finoman gyúrtam, végül az összeállóbb darabokat újfent morzsásra alakítottam. Hűtőbe tettem, míg az almát megtisztítottam és lereszeltem. 

Reszelés után a tölteléket kevés sóval elkevertem és kinyomkodtam, hogy ne legyen túl sok leve. Ízlés szerint cukrot, kevés citromlevet és sok őrölt fahéjat kevertem hozzá. Végül adtam hozzá kb. 2 evőkanálnyi rizsdarát is, hogy felszívhassa a még keletkezett almalevet.

A tepsit kibéleltem egy szilikonos sütőpapírral, a morzsa felét elterítettem az alján, rákentem az almatölteléket, végül megszórtam a morzsa másik felével. Előmelegített, 180 fokos sütőben 30 percig, a morzsa pirulásáig sütöttem. 

Bevallom, finomabb mint a búzalisztes morzsasüti, könnyebb a tészta és ropogósabb. 

Ha akad a frizsiderben vanília vagy karamella vagy mogyoró fagyi, nyugodtan kínáljuk hozzá.

Görögdinnyehéj szirupban (gliko)

A hozzám hasonló görögdinnye-imádóknak. Már írtam arról, hogy tőlünk délebbre és keletebbre nem lekvárokat tesznek el, hanem a pl. a görögöknél, cipruson glukot vagy glikot, a törököknél pedig reçelt, vagyis ha ezeket a szavakat látjátok egy receptnél, az cukorszirupban eltett édességet jelent.

A dinnye héját sem dobják el, hanem ilyen szirupos édesség készül belőle. Majd csinálok, de most olyan dinnyét sikerült vennem, aminek a zöld héjrésszel együtt sincs fél centi vastag cuzammen a héja, de az ötlet nagyon tetszik, mert biztosan megőrzi a dinnye ízét, amiért én odavagyok.

Az eljárás nagyon egyszerű. Egy egész gyümölcsről származó dinnyehéjakról le kell vágni a zöldjét, de egy kevés piros gyümölcshúst rajta kell hagyni. Be kell áztatni 2 órára citromos vízbe, érdemes valamivel lenyomatolni is, hogy tényleg a víz alatt maradjanak a dinnyehéjak. Aztán kell főzni 2 púpos bögre cukor - 2 bögre víz arányában cukorszirupot, amibe a leöblített dinnyehéjak is belekerülnek. Addig kell főzni, míg a szirup habja megváltozik. Az a lényeg, hogy a vizet teljesen el kell főzni belőle, és a héjaknak meg kell puhulnia. Lehet ízesíteni is fűszerekkel. Forrón tiszta üvegekbe kell tenni, és szárazdunsztban hagyni kihűlni, mint a lekvárt.

Készítik sárgadinnyéből is.

Tettem el már így fügét, szilvát, körtét, barackot, narancsot, citromot, meggyet. Mind isteni.

Itt egy görög recept. És egy videnyó. A filmen a hölgy citromillatú muskátli levelével ízesíti a dinnyehéjakat, ami isteni finom.

Rizslisztes szórt meggyes kevert

Nemrég megnéztem egy japán filmet, a Remény receptjét. A könyvet Durian Sukegawa írta (eredeti címe: Édes babkrém) és Naomi Kawase rendezte. Gasztrofilm, de nem szokványosan az.

Lassú. Magával ragadó és szépséges. Árnyalt és leheletfinom. Szeretetről, barátságról, szenvedésről és örömről, életről és elmúlásról, a cseresznyevirágzásról. S persze nem mellékesen egy ételről is, a dorayakiról, ami egy híres japán palacsintaféle.

Első próbálkozásom a rizslisztes piskótával, és nagyon jól sikerült. Finom puha lett a tészta, úgyhogy ezt a receptet tudom majd használni más gyümölcsökkel is: cseresznyével, málnával, ribizlivel, szederrel, áfonyával, sárga- és őszibarackkal, szilvával...

Hozzávalók egy 20-szor 30-as tepsihez:
40 dkg magozott meggy
4 tojás
10 dkg olvasztott vaj
1,5 dl joghurt
15 dkg nádcukor
15 dkg rizsliszt
1 sütőpor
1 csapott mokkáskanál só
és fahéjas cukor a szóráshoz

A tojásokat jó habosra felvertem a sóval és a nádcukorral, majd hozzákevertem az olvasztott vajat és a joghurtot is, végül nem géppel, hanem spatulával a sütőporral elkevert rizslisztet is. 

A kimagozott meggyet elterítettem a tányéron, megszórtam egy kevés nádcukorral és pici rizsliszttel, és a szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe öntött piskóta tetejére rakosgattam. Ami kevés levet engedett, azzal meglocsoltam a piskóta tetejét. Előmelegített 150-160 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem, tűpróbával. (Nem szabad erősebb fokozaton sütni, mert nagyon hamar barnul a teteje, és a közepe meg nem sül át, ha magasabb hőfokon sütjük.)

Mikor kihűlt, megszórtam fahéjas porcukorral a tetejét.

Ha nem magam készítettem volna, soha rá nem jövök, hogy rizsliszt van a sütiben. Nagyon hasonlít a búzalisztes kevert piskótához.

Klasszikus főzött piros gyümölcsleves kicsit másképpen

Ezer éves klasszikus, de van benne egy új hozzávaló, és emiatt kissé más az elkészítés módja is. Főzött eper, cseresznye, meggy, ribizli leves, de most joghurttal készítettem, és ettől olyan bársonyossá és selymessé vált, hogy "igen, akarok róla beszélni". :)) Mert így ez a leves lett a főzött gyümölcslevesek mócártja, és nem túlzok. 

A nagy 4 literes fazekamban főztem - csurig természetesen -, mert hideg gyümölcslevesből vagy vájlingnyit, vagy semennyit. A gyümölcsarányok körülbelül így vannak benne: 25 dkg eper, 25 dkg ribizli, 25 dkg meggy és 0,5 kg cseresznye. Valamint másfél tasak vaníliás pudingporral sűrítettem, és 4 dl joghurtot adtam hozzá. Cukrot, fűszereket ízlés szerint lehet tenni bele, ki mennyire édesen szereti, illetve milyen ízesítőkkel. Az enyémben van fahéj, szegfűszeg, citrom héja és leve, és narancsos menta.

A trükk a következő: ha a citrom levét és a joghurtot a legvégén adjuk a leveshez, amikor már a hidegvízfürdőben kihűtöttük, akkor nem túrósodik, hanem valami csodás selymes állagot produkál. 

Tehát: először tegyük fel a vizet a cukorral, sóval, fűszerekkel és hagyjuk felforrni. Aztán forrdogáljon még cirka 5 percig, és ekkor tegyük csak bele a cseresznyét, meggyet, epret. Hagyjuk újra felforrni (közben jó nagy lángon hagyjuk a levest), és forrás után azonnal tegyük hidegvízfürdőbe a mosogatóba. Többször cseréljük rajta a vizet, hogy hamar hűljön. Amikor már szobahőmérsékletű, adjuk hozzá a citromlevet, joghurtot és a lebogyózott ribizlit. (Igazság szerint az epret és meggyet is lehet így csak a legvégén hozzáadni, mert ezek a gyümölcsök is nagyon hamar összeesnek. Csak így kevésbé fő bele az íze.) Kóstoljuk, ha valami hiányzik (cukor, citromlé, só) pótolhatjuk. 

Abbahagyhatatlanul finom. Ha málnával készítenénk, azt is csak kihűlés után tegyük a levesbe.

Rózsavizes pillecukor & lokum

És ebből az a tanulság, hogy „Légy az, aminek látszanál”, vagy egyszerűbben megfogalmazva: „Soha ne képzeld magadról, hogy nem vagy más, mint ahogy másoknak tűnhet, hogy ami voltál vagy lehettél volna, az nem volt másképpen, mint ahogy az, ami lettél volna, másképpen tűnt volna nekik.”

(Lewis Carroll: Alíz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán)

Nos, a mályvacukor és a lokum (ratluk, rahát) épp az, aminek látszik a tükör innenső és másik oldalán is: cukor száz százalékban. 😏 Amitől varázslatos az az állaga, habos pillekönnyűsége.

A neten találtam ezer receptet, de mind nagyon kevésnek tűnt, ezért rögtön tripláztam. Mert bár szuperkönnyű elkészíteni, viszont fordítottan arányosan ragacsos, szóval jobb egyszer mosogatni utána. Amúgy is, üvegbe zárva időtlen időkig eláll, persze úgysem lesz rá esélye... Tehát egyből a szerintem normális mennyiségeket adom meg, vagyis egy viszonylag nagyobb adagét.

Hozzávalók:
0,5 kg kristálycukor
19 vőkanál víz (12 cl)
3 evőkanál méz
25 gr zselatinpor
10 evőkanál hideg víz (7 cl)
csipet só
75 % porcukor és 25 % étkezési keményítő keveréke a beforgatáshoz (kb. 3 púpos evőkanál porcukor és 1 púpos evőkanál étkezési keményítő)

Vágjunk két egyforma darabot szilikonos sütőpapírból, egy viszonylag nagyobb tepsi méretéhez igazodva (32-szer 21-es az én tepsim), és a tepsit béleljük is ki a sütőpapírral. Olajozzuk meg ecsettel, nehogy ráragadjon a cukor. A másik papírt is olajozzuk, az majd a cukor tetejére kerül.

Egy nagy keverőtálban a zselatint keverjük el a 10 evőkanál hideg vízzel. Nem fog feloldódni, csak összeáll, de így van jól.

A cukrot a csipet sóval, a mézzel és a 19 kanál vízzel forraljuk fel, majd forrás után hagyjuk 3-5 percig forrni, aztán apránként adagolva keverjük a zselatinhoz. Kézi robotgéppel dolgozzunk, annál lehet érezni a cukor habosodását, állapotváltozását. Lehet kisebb fokozaton kezdeni, aztán a végén már, mikor az összes cukorszirup a zselatinhoz került, a leggyorsabban verni. Addig kell keverni, míg érezzük, hogy keményedik a massza, látjuk hogy jó habos, és elválik az edény falától, illetve azt is érezni, hogy nehezebben keveri a gép, mert már nagyon sűrű. Ez olyan 3-5 perc körülbelül. Ekkor gyorsan - és tényleg nagyon gyorsan - borítsuk ki a tepsibe, kenjük szét és tegyük rá a félretett, kiolajozott sütőpapírt. Ennek segítségével egyenletesre tudjuk alakítani a cukorréteg tetejét.

Tegyük hűtőbe fél órára, s aztán ollóval vagy bármilyen kiszúró formával tetszőlegesen darabolható. Végül a darabokat hempergessük meg a cukor és étkezési keményítő keverékében.

Ízesíthetjük is, színezhetjük is. Én a folyadék egy részét kiváltottam rózsavízzel és vérnarancs aromával. S még egy dolog: ne vonja el a figyelmünket semmi a készítés alatt, mert a forró cukorszirup csúnya égéseket okozhat.

Ugyanennek az édességnek a (vega) verziója a Török- és Görögországban egyaránt népszerű lokum. Állítólag minden háznál tartanak, hogy ha váratlan vendég jönne, legyen mivel megkínálni. Nálunk sajnos nem kapható, de el lehet készíteni ezt is házilag is.

Hozzávalók: 80 dkg cukor,  1 evőkanál citromlé,  3,5 dl víz
plusz 1,5 dl víz + gránátalma leve vagy narancsé, citromé, stb... ez kb. 3 dl, 12 dkg étkezési kukorica keményítő, 1 teáskanál borkősav

Gluténmentes házi zsemlemorzsa

Vannak alap hozzávalók, amik nagyon hiányozhatnak egy gluténmentes konyhából. Ilyen például a zsemlemorzsa. És itt elsősorban nem a rántott húsra gondolok, hanem például egyes desszertekhez is elhagyhatatlan, mint amilyen a túrógombóc is. Na de a boltokban kapható gluténmentes zsemlemorzsák horror árakon vannak. (Mint minden, ami gluténmentes...) Úgyhogy én egyrészt natúr kukorica- illetve zabpelyhet daráltam le, ezek például zöldségekhez és húsokhoz használhatók. Túrógombóchoz azonban nem... Úgyhogy kitaláltam én a szerintem legolcsóbb, legegyszerűbb és házilag is előállítható morzsát.

Sütöttem egy sós piskótát, hagytam megszáradni, és ledaráltam. Én háromféle lisztből készítettem, hogy legyen színe és íze is. A csak rizsliszttel készülő piskóta nagyon sápadt nekem. 

És azért sósra csináltam, hogy lehessen húst is panírozni benne. (Ha kifejezetten csak édességekhez akarjátok használni, akkor nyugodtan lehet normál, cukros piskótát is sütni. Sok gluténmentes piskótarecept van fenn a neten.)

Hozzávalók (duplázható is szerintem, mert a száraz morzsa sokáig eláll):
4 közepes tojás
1/2 mokkáskanál só
1 teáskanál kristálycukor
1 teáskanál sütőpor
és összesen 16 dkg liszt, ebből:
8 dkg rizsliszt
4 dkg kukoricaliszt
4 dkg hajdinaliszt

A sütőt begyújtottam olyan 170 fokra. 

A lisztkeveréket elkevertem a sütőporral. 

A tojásokat beleütöttem egy nagy tálba, és a sóval, cukorral nagy fokozaton kézi robotgéppel jó habosra fölvertem. Körülbelül 3-5 percig kell verni, amíg a térfogata az ötszörösére nő, kifehéredik és nagyon habos lesz a tojás. 

Végül a lisztkeveréket spatulával óvatosan a tojáshabhoz kevertem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, és 15-20 percig sütöttem. Az sem baj, ha kissé sötétebbre sül egy átlagos piskótánál, legalább jobban fog ízre is, színre is hasonlítani a zsemlemorzsához.

Amikor langyosra hűlt, lehúztam az aljáról a sütőpapírt, és kézzel darabokra tépkedtem, hogy könnyebben száradjon. Egy polcra tettem a papírt, amin sült, és kiterítettem rá a piskótadarabokat. Két-három nap száradás után darálható.

Az ára fele a bolti zsemlemorzsáknak. Ebből az adagból száradás után olyan 15-20 dkg morzsa lesz, de a súly nem mérvadó, mert viszonylag nagy a térfogata és könnyű. 

Az íze egyébként majdnem dettó olyan, mint a normál zsemlemorzsának.

Tipp: Ez a piskóta nagyon légies, könnyű. Darabokban megszárítva használható babpiskótának is, például tiramisuhoz.

Kölesfelfújt vörösáfonyával

Ugyanaz, mint a rizskoch, csak kölessel. Egy gazdagabb leves után tökéletes fogás.

Hozzávalók 4-6 (repetával 4, anélkül 6 embernek is bőven elég) főre:
15 dkg köles
4,5 dl tej
4 tojás
10 dkg kristálycukor
2 dkg vaj
csipet só
2 vaníliás cukor (vagy kivonat vagy por)
1 félmarék aszalt vörösáfonya (kb. 3 dkg)
1 citrom reszelt héja
+ vaj a forma kikenéséhez
kevés kölesliszt a forma kikenéséhez

A kölest föltesszük főni a tejbe kevés sóval, 2 dkg (egy evőkanál) cukorral, áfonyával, valamint a vajjal. Nagyon kis lángon főzzük fedő alatt, időnként megkeverve egészen addig, míg majdnem az összes folyadékot felveszi. Ekkor lekapcsoljuk a lángot és hagyjuk még 20-30 percig gőzölődni. Végül levesszük a fedőt, villával fellazítjuk és hagyjuk teljesen kihűlni. Közben a formát kivajazzuk, kölesliszttel behintjük (a lisztezés el is maradhat).

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat felverjük jó habosra a maradék cukorral, a fehérjéket szintén habbá verjük csipet sóval. Majd a kölest a felhabosított sárgájához keverjük a reszelt citromhéjjal együtt, végül a fehérjehabbal is óvatosan elkeverjük. A formába öntjük és előmelegített, 170 fokos sütőben 30-35 percig sütjük.

Langyosra hűlve vagy lekvárral, vagy friss gyümölcsöntettel kínáljuk, mindig a szezonnak megfelelően. 

Tipp: most például készíthetünk bodzaszirupot cukorral és mézzel. Ezzel megöntözve kínáljuk a felfújtat, bodzavirágokkal díszítve.

Epres, túrós kalácstorta

Ma mosogatás közben... a mosogatáson jártak a gondolataim. Agatha Christie állítólag ekkor találta ki gyilkos történeteit és ugyan én is "Christie" vagyok, nekem nem bűnügyi rejtélyek szoktak megformálódni a "szürkeállományomban" (hogy Herkules Poirot-t idézzem), hanem mindenféle máson tűnődöm ilyenkor, mert a mosogatás remek alkalom eme csillámló elmetevékenységre.  

Azon morfondíroztam, hogy a sokat hangoztatott "fenntartható fejlődéshez" az is hozzátartozik, hogy nem gépesítünk mindent agyon. Mert ha igen, nekünk embereknek nem marad mit csinálni. Tenni-venni pedig kell, mert a jól végzett munka öröme semmihez sem fogható. Nem vagyok a modern világ ellen, mert áldás a mosógép, a központi fűtés, a botmixer és még sok minden, de azt hiszem, az automatizálást sem jó - ahogy semmi mást sem - túlzásba vinni. Nem is akartam mosogatógépet. És ha felújíthatnám a konyhámat, akkor sem akarnék. Szeretek mosogatni, igencsak meditatív cselekvés.

Ahogy ténykedtem, néztem a szűrőkanalat, a tányérokat, evőeszközöket. A sorozatgyártás korát éljük. A régi korokban a tárgyaknak még volt valami kisugárzásuk, szépek, mívesek voltak. Ma ez ritkán jellemző. De például azzal, hogy kézbe veszem az eszközeimet és rájuk nézek, észreveszem őket: létezővé válnak. Azzal, hogy szeretném, hogy visszanyerjék ragyogásukat és szépségüket, mégiscsak némi lélek is költözik beléjük. Hamvas Béla jutott eszembe... "Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket."

Hát ezeken tűnődtem ma így a nap végén.

A húsvét utolsó morzsái ma hasznosultak, egy finom sütemény formájában. Maradt egy kevés kalács és sajnáltam kidobni. 

Hozzávalók egy 28 cm-es tortaformához (talán a 25-ösbe is éppen belefér):
8 tenyérnyi szelet kalács
2-3 dkg vaj
a krémhez:
25 dkg túró
25 dkg eper
kb. 15-20 dkg porcukor
1 tojás
2 dl tej
20 dkg zsíros tejföl
1/2 mokkáskanál só
vaníliaeszencia vagy vaníliás cukor
1/2 citrom leve vagy 2 evőkanál rózsavíz
4 dkg étkezési keményítő

Az epret feldaraboltam és lecukroztam alaposan, aztán hagytam állni egy órát, hogy levet engedhessen.

A kalácsszeleteket megpirítottam a vajban.

A krémhez valókat (a cukron és az epren kívül) botmixerrel teljesen simára turmixoltam. Végül a cukros epret is hozzákevertem a levével együtt. Itt érdemes kóstolni, kell-e még bele valami, cukor vagy citromlé vagy rózsavíz.

A tortaforma oldalát kivajaztam, az aljába szilikonos sütőpapírt vágtam úgy, hogy nagyobb legyen a forma átmérőjénél, lehessen fölfelé is 3-5 centire a forma oldalához simítani. Mert híg a krém, s ha esetleg nem zárna jól a forma, ne csurogjon ki.

Alulra kiraktam a kalácsszeleteket, jó szorosan, hogy teljesen töltse ki a forma alját. Ráöntöttem finoman az epres túrókrémet, és a 120 fokra előmelegített sütőbe tettem 50 percre. 

Hagyjuk kihűlni hogy megszilárdulhasson, s leheletnyi porcukorral megszórva díszítsük.

Jól kiérződik a vajas pirított kalács íze is, a túróé is, szóval fincsi.

Abbahagyhatatlan szezámmagos keksz

Azt hiszem, megtaláltam a kedvenc sütimet, keksz kategóriában. Nagyon fellengzős leszek (de igazmondó): isteni, abbahagyhatatlan, utolérhetetlenül finom, a csúcs és nincs tovább, stb... stb... 😋😍

Mondjuk imádom a szezámmagot... és ez a süti nagyon szezámmagos, nagyon szájbanolvadóan puha és kicsit ropogós is egyszerre. Ja, és végtelenül egyszerű elkészíteni is. Először sütöttem, de nem utoljára.

A recept a Bastie's Bistrotól van, ezer köszönetem érte. De ahogy lenni szokott, kicsit módosult. Mivel volt készen szemne, vagyis tisztított vaj, azt tettem bele. Általában van, mert sok ételhez használom: akár húsokhoz, akár zöldségételekhez is pazar. És bár szeretem az édeset, nekem a cukormennyiség nagyon soknak tűnt, úgyhogy levettem belőle. Valamint vaníliát nem tettem bele, mert azt akartam, hogy a szezámmag íze tényleg abszolút érvényesüljön. És kevés rétes liszt is került bele, hogy ropogósabb legyen. 

Hozzávalók olyan 40 db sütihez:
13 dkg szezámmag
12 dkg puha vaj (vagy tisztított vaj)
12 dkg világos nádcukor
1 csapott mokkáskanál só
1 csapott mokkáskanál sütőpor
1 tojás
5 dkg rétesliszt
7 dkg sima fehérliszt

Melegítsük elő a sütőt olyan 170-180 fokra.

A szezámmagot serpenyőben megpirítottam. Csak enyhén szabad, világosra, mert különben megég és keserű lesz. Ha már színesednek a szemek és érezni azt a finom aromáját, akkor jó is. Ne hagyjuk ott, végig figyeljük és kevergessük. Ez a művelet amúgy sem több 3-4 percnél.

A puha vajat keverjük habosodásig a tojással, cukorral, sóval, sütőporral, majd adjuk hozzá a közben langyosra hűlt szezámmagot is, végül a lisztet is keverjük a masszához.

A tepsiket béleljük ki szilikonos sütőpapírral, és vizes kézzel vagy kiskanállal diónyi gombócokat képezzünk a tésztából, amiket egymástól legalább 10-15 centire tegyünk, mert elterülnek sütés közben. Süssük 7-10 percig, míg kissé megpirul a sütik széle körben. A tepsin hagyjuk kihűlni, mert kivételkor még nagyon puhák.

Csokis rizspuding

Az egyik kedvenc desszertem ez az indiai rizspuding. Csak most csokoládés édességre vágytam... Azért is szeretem a tejberizst, mert a világ legegyszerűbb nyalánksága. Persze a "magyaros típust" sosem szerettem, mert mindenki túl szárazra, sűrűre főzte, és az nem olyan jó. Akkor finom, ha lágy és krémes, mint az olasz rizotto.

Hozzávalók 6 pohárhoz:
6 dl víz
6 dl tej
15 dkg kerekszemű rizs
25 dkg kristálycukor
3 dkg sötét holland kakaópor
3 csipet só
2 dkg vaj

A tej és víz keverékében tegyük fel főni a rizst a sóval. (Ne mossuk meg a rizst, hogy a keményítő rajta maradhasson.) Forrásig kevergessük, hogy ne ragadjon le az alja, forrás után pedig tegyük kis lángra és főzzük a rizs puhulásáig, ami kb. 20 perc. Majd főzzük még egy keveset, amíg a leve kissé besűrűsödik (néha-néha keverjünk rajta egyet), ekkor adjuk hozzá az átszitált kakaóport és a cukrot is. Főzzük addig, míg sűrű buborékokat pöfföget, és a kanálról lecsusszant falatka megmarad a tejberizstenger tetején, kis buckát képezve. Vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a vajat, hogy szép fénye is legyen. Hagyjuk a lábosban kihűlni, majd adagoljuk poharakba, a tetejükre tegyünk folpackot és tegyük hűtőszekrénybe pár órára.

Az össz főzési idő körülbelül 40-50 perc.

Kínálhatjuk tejszínhabfelhőkkel is, de önmagában is tökéletes. 

Tipp: Még krémesebb lesz, ha 25 dkg mascarponét is belekeverünk kihűlés után. Vagy fellazíthatjuk 2 dl felvert tejszínnel is, ha túl sűrűre sikerülne főznünk.

Ha valaki rajong a fahéjért, készítheti kakaó helyett ezzel az illatos fűszerrel is.

Tapolcai vagy kalocsai rétes

Kiadós, tartalmas levesek után a rétes mindig jó ötlet. Ez egy télies, gazdag és különleges változat.

Töltött palacsintákkal töltött rétes. 😊

Alant az eredeti receptet adom meg, ahogy találtam. Én a saját technikámmal, a konyhapulton nyújtottam kis gombócokból a tésztát: eszerint, ugyanezekkel a mennyiségekkel, csak most két nyújtott tésztába tekertem a tölteléket, hogy a rétestészta kissé vastagabb legyen mint a normále rétesnél, tehát három rúd lett végül.

A palacsintát úgy sütöttem, hogy 18 db legyen a három rúdhoz. Tölteni bármivel lehet, az enyémbe narancsos sütőtök, mazsolás alma és diótöltelék került. A dió és máktölteléket szerintem nem kell főzni, én csak megszórtam a palacsintákat a cukros dióval. (Ja, és nem kentem meg tejföllel a palacsinták tetejét.)

Fincsi volt, bár a sima rétes jobban ízlik. (De lehet csinálni úgy is, hogy rétestésztába és nem palacsintába tekerjük a töltelékeket, és azokat egy nagy rúdba ugyanígy.)

A rétestésztához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, 1 tojás, annyi víz, hogy rugalmas tésztát kapjunk, étolaj és tejföl a kenéshez
A palacsintatésztához: 2 egész tojás; 1 kávéskanál só; 1 kávéskanál kristálycukor; 20 dkg liszt; 2 evőkanál olaj a tésztába; étolaj a sütéshez; annyi tej, hogy kellő sűrűségű masszát kapjunk
Dió töltelék: 10 dkg darált dió; 1 dl forró tej; 1 csomag vaníliás cukor; 5 dkg kristálycukor; 5 dkg mazsola; csipetnyi őrölt fahéj; reszelt citromhéj
Mák töltelék: 15 dkg darált mák; 5 dkg kristálycukor; 1 dl forró tej; 1 vaníliás cukor; 5 dkg mazsola; csipetnyi őrölt fahéj; 2 evőkanál méz; reszelt citromhéj
Túró töltelék: 20 dkg tehéntúró; 1 vaníliás cukor; 5 dkg kristálycukor; 1 tojás sárgája; 5 dkg mazsola; reszelt citromhéj

Először a rétestésztát készítjük el. A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk annyi langyos vízzel, hogy rugalmas anyagot kapjunk. Fontos, hogy jól kidolgozzuk, nehogy csomós maradjon. Amikor már szép sima, a tetejét megkenjük étolajjal, és meleg helyre félretesszük pihenni.
Palacsintatésztát keverünk.
A maximum 1 dl tejet ízesítjük cukorral, vaníliás cukorral, mazsolával, őrölt fahéjjal. Apránként hozzákeverjük a darált dióhoz, és citromhéjat reszelünk bele.
Újabb 1 dl forró tejet veszünk. Beletesszük a cukrot, vaníliás cukrot, mazsolát, őrölt fahéjat, és még 2 evőkanál mézet is csurgatunk hozzá. Összekeverjük a darált mákkal, és citromhéjat reszelünk bele.
A túrót vaníliás cukorral, kristálycukorral, tojás sárgájával, mazsolával és citromhéjjal összekeverjük.
A palacsintákat különféle (dió, mák, túró) töltelékkel gazdagon megtöltünk, és mindegyiket feltekerjük.
A rétestésztát kilisztezett abroszon széthúzzuk, a tetejét olajjal meglocsoljuk. Mindkét oldalára háromféle töltésű palacsintát fektetünk sorban egymás mellé. A palacsinták tetejét tejföllel gazdagon megkenjük, és a rétestésztát feltekerjük két oldalról. A felesleges végeket levágjuk. A palacsintával töltött réteseket kiolajozott tepsibe rakjuk, és a tetejüket olajjal megkenjük. Előmelegített sütőben aranysárgára sütjük.
Vaníliamártást, borhabot is kínálhatunk hozzá.

Boldizsár Ildikó receptje

klasszikus kakaós: a Zalakocka

A karácsony mindig is a nők ügye volt, sohasem a férfiaké. Mindig a nők intézték a bevásárlást, sütöttek-főztek, ők tervezték meg a bulikat, ők küldték ki a meghívókat, az üdvőzlőlapokat, és bíbelődtek sok más egyéb dologgal is, amilyenek egy férfinak eszébe sem jutnak.

(John Grisham)

Hugoméknak sütöttem karácsonyra, mert az egyik kedvencük, és a bolti meg sem közelíti. A klasszikusok kedvelőinek. 

Fotó: Bekistúdió, modellt állt: Luna cica. 😄😍

Hozzávalók egy 35-ször 25-ös tepsinyihez:
a kakaós piskótához:
5 tojás
13 dkg cukor
8 dkg liszt
2 dkg kakaó
1/2 csomag sütőpor
csipet só
a fehér piskótához:
3 tojás
8 dkg cukor
6 dkg liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
csipet só
a krémhez:
6 dl tej
2 csomag csokis pudingpor
2 púpos evőkanál szép sötét holland kakaópor
csipet só
28 dkg cukor
25 dkg mascarpone
25 dkg szobahőmérsékletű, lágy vaj
2 evőkanál rum
a tetejére:
csokidara

A piskótákat a szokásos módon megsütjük: vagyis külön kikeverjük habosra a cukorral a sárgájákat, külön felverjük a fehérjéket, majd a sütőporral vegyített lisztet (illetve a sütőporral és kakaóporral vegyített lisztet) kézzel belekeverjük a sárgájákba, kevés fehérjehabbal lazítjuk, majd finoman  a többi felvert tojáshabot is elkeverjük a lisztes keverékkel. Előmelegített, 170 fokos sütőben megsütjük. Ha kihűltek, a kakaós piskótát két lapba vágjuk: egyik lap lesz a süti alja, a másik a teteje.

Kevés tejjel kikeverjük a pudingporokat és a kakaóport csomómentesre a cukorral, közben a többi tejet felforraljuk, majd ha már forr, hozzáöntjük a cukros pudingport is, és forrásig-sűrűsödésig állandóan kevergetve felfőzzük. Megvárjuk, hogy a puding teljesen kihűljön.

Ha kihűlt, elkeverjük benne robotgéppel a 2 kanál rumot, majd a puha vajat, végül a mascarponét is.

Alulra helyezzük a kakaós piskóta egyik lapját, megkenjük a krém harmadával, majd ráhelyezzük a fehér piskótát. Ezt is megkenjük a krém második harmadával, majd rátesszük a kakaós piskóta másik lapját. Megkenjük a maradék krémmel, és csokidarával megszórva díszítjük. Minimum 8 órára hűtőszekrénybe tesszük mielőtt szeletelnénk, hogy a krém megdermedhessen.

Mézes keksz

Falra festett csillagok
égre velük
hadd legyenek kéznél.

(Helena Kolody, haiku)

Karácsonykor kell lennie valamilyen aprósütinek is. Mivel a mézeskalácsot nem igazán szeretem - leginkább a keménysége miatt -, ezért inkább egy mézes kekszet sütöttem idén. Kettőt-kettőt csokoládével összeragasztva, biztos ami ziher, finom legyen. 😏 A recept az ildi KOKKI blogról származik, köszönetem érte. A mennyiség kevésnek tűnt, tehát a két és félszeresét vettem mindennek, így lett 25 db dupla kekszem.

Hozzávalók:
40 dkg liszt
10 dkg porcukor
10 dkg méz (én repce mézzel készítettem)
3 tojás sárgája
18 dkg hideg vaj
csipet só
1 teáskanál mézes fűszerkeverék
1 teáskanál kakaópor
25 dkg csokoládé a ragasztáshoz

A lisztet elkevertem a porcukorral és a sóval, majd a felkockázott vajjal elmorzsoltam. Aztán elkevertem benne a fűszerkeveréket és kakaóport is, majd összeállítottam a mézzel és a tojások sárgájával. Reggel raktam össze a tésztát és este sütöttem, addig folpackban hűsölt a hűtőben.

A sütőt begyújtottam. Lisztezett deszkán kinyújtottam olyan 2-3 mm vastagra a tésztát, aztán sütipecsételővel megmintáztam, végül kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem kb. 160 fokon. Hagytam teljesen kihűlni a kekszeket. Végül gőz fölött felolvasztottam a csokoládét, és két-két darabot összeragasztottam.