Citromos, rozmaringos sertésmáj

A lét magányossága. Ez az elszigeteltség a legörömtelibb kapcsolati szféra és a legalaposabb önismeret ellenére is fennmarad. Létezésünk elszigeteltsége arra az áthidalhatatlan szakadékra utal, ami az egyén és a többi élő között húzódik. Az egzisztenciális elszigeteltség tehát az egyedüllét siralomvölgye, ahova sokféleképpen el lehet jutni. A szembesülés a halállal és a szabadsággal elkerülhetetlenül ebbe a völgybe vezeti az egyént.

Irvin D. Yalom

Bármi ami citromos, az csak jó lehet azt hiszem, ez az örök sarkalatos szlogenem, mert vannak dolgok, amiket nem lehet eléggé szeretni sem megunni.
Egyszerű fogás, olcsó is, hamar el is készül.

Hozzávalók 4 főre pukkadásig:
80 dkg sertésmáj,
8 dkg vaj,
4 evőkanál olívaolaj,
kevés liszt,
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 közepes citrom,
1 púpos evőkanálnyi apróra vágott friss rozmaringlevél,
1 leveskocka,
só,
1 teáskanál méz,
4 dl víz.
Garnírung: 1,2 kg újburgonya, 2 fej brokkoli (1 kg).

A májat mosd meg, csepegtesd le alaposan. Vágd fél centi vastag szeletekre. A fokhagymát és a rozmaringleveleket aprítsd fel. Egy nagy serpenyőbe tedd bele a vaj és olívaolaj felét, majd vékonyan forgasd meg lisztben a májszeleteket és közepes lángon süsd meg mindkét felükön őket jó ropogós-pirosra. (Akkor jó, ha a közepe is átsül, de épp csak, mert ha lassan sütöd, túlsütöd és kemény lesz. Körülbelül 3-3 perc elég egy-egy oldaluknak.)
Ha minden szeletet megsütöttél, tedd félre és tartsd melegen.
A maradék vajat és olajat tedd a serpenyőbe, a citromot karikázd fel, a magjait távolítsd el (mert az keseríti meg az ételt ha benne marad) és kissé megnyomkodva a szeleteket süsd nagy lángon a mézzel együtt, hogy kissé megkaramellizálódjanak a citromszeletek. Ha ez megvan, vedd kicsire a lángot és add hozzá a zöldfűszert is, a fokhagymadarabokat is, és pici sóval futtasd meg a zsiradékon. Ezután öntsd fel vízzel, tégy bele egy leveskockát és forrald össze. A végén kóstold, ha hiányzik valami, pótold. (Só, méz vagy citromlé még.)
Tipp: még citromosabb lesz, ha a végén egy citrom héját is belereszeled.
Elég híg lesz ez az öntet, viszont jó intenzív az íze, nemcsak a májhoz illik, de a brokkolihoz és az újkrumplihoz is kiváló.

Brokkoli: tégy fel sós-enyhén cukros vizet forrni egy nagyobb, széles lábosba. A brokkolit szedd rózsáira, mosd meg és mikor forr a víz, tedd bele és főzd 10 percig, majd szűrd le róla a vizet.
Krumpli: mosd meg alaposan a burgonyát, egy nagyobb teflonos lábosba tedd, sózd meg, adj hozzá 3 evőkanál olívaolajat és jól keverd el. Tedd kis lángra fedő alá és párold időnként kevergetve-rázogatva 20-25 percig, míg megpuhul a burgonya. Ha puha, vedd le a fedőt és nagy lángon süsd, amíg szép pirosas-barnás lesz.

Ha maradna a sült májból, lehet házi májkrémmé varázsolni. Daráld le a májat húsdarálón vagy késes robotgéppel, adj hozzá zsírban dinsztelt hagymát, fokhagymát, fűszereket, és még házizsírral keverd ki jó krémesre. Nekem kb. 35 dkg máj maradt, ahhoz olyan 10-12 dkg zsírt kevertem és a maradék citromos-fokhagymás szaftot adtam hozzá, plusz friss majoránnát vágtam bele és jól meg is borsoztam. Isteni pirítóssal, újhagymával, paradicsommal, paprikával.

Házi müzliszelet

Mindenkinek van varázsereje, mindenki képes elérni a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni és tud böjtölni.

(Hermann Hesse)

Már próbálkoztam a müzliszelettel, de most sikerült is. Nagyon szeretem, és ilyenkor nagyböjtben csodálatos csemege. Nagy mennyiséget készítettem, mert amit nem tudtam így szépen formára vágni, abból granola lett - vagyis sült müzli, ami tejjel isteni.

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyihez:
50 dkg nagyszemű zabpehely,
15 dkg csokoládé,
30 dkg vegyes aszalt gyümölcs (az enyémben vörösáfonya, szilva és mazsola van most),
10 dkg mandula durvára vágva,
10 dkg szotyola (nem sózott),
5 dkg szezámmag,
csipet só.
Folyékony összetevők:
20 dkg nádcukor (a világosabb fajta),
10 dkg kristálycukor,
10 dkg repceméz,
3 dl víz.

Egy nagy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat. A nagyobb fajta aszalt gyümölcsöket kicsire daraboljuk, úgy tegyük bele.
A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, a sütőt begyújtjuk, 160 fokra. A cukrokat, mézet a vízzel fölforraljuk, majd összekeverjük a száraz hozzávalókkal. A masszát elsimítjuk a tepsiben, és egy evőkanál hátával jól le is nyomkodjuk. Ha vizezzük a kanalat, nem ragad. Körülbelül 20-30 percig sütjük, figyeljünk, mert hamar megéghet.
Amíg még langyos, újra összetömörítjük mégjobban egy kanál aljával. Mikor teljesen kihűlt, éles késsel szeleteljük. A lemorzsálódó részeket nagy zárható üvegbe tesszük, sokáig eláll, majd tejjel fogyasztjuk. A szeleteket én folpackba csomagolva tettem el egy sütisdobozba. Nagyon fincsi.
Kicsit morzsálódik, de ha kb. 20 %-al több nedves hozzávalót készítünk a receptben megadottnál, akkor tuti mégjobban összeáll. De így is működik, csak lesznek leváló darabok, nem lehet az egész mennyiséget szépen felszelni.

Narancssaláta csilizselével, sajttal

– Akar dolgozni?
– Nem.
– Miért?
– Elvesztettem a meggyőződésemet.
– És ez mitől jön?
– Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom.
– Azelőtt dolgozott?
– Nem, de hiányzott az elhatározás.

 (Rejtő Jenő)

Nagyon szeretem a sajtokat. Nyáron főleg paprikával, paradicsommal, fügével, eperrel; télen naranccsal például. Mert a salikat is nagyon szeressem: alig munkával is pazar lakoma.
Ez egy friss fehér sajt, hasonlít kissé a fetára, de nem olyan krémes, morzsásabb állagú, enyhén sós. Salátákhoz nagyon passzolós.
Ami most alkotja a képen látható szín- és ízkavalkádot: narancs, lilahagyma, édes-savanyú csilizselé, sajt, napraforgócsíra. Ami még rákerült: némi só, olívaolaj, és a nyáron készített málnaecetem. Pazar. Előételnek is, akár egy könnyű vacsinak is.

Ázsiai verzió: narancs az alap szintén, elbírna egy kevéske a szójaszószt is, pluszban ráőrölt szecsuáni borsot, napraforgócsíra helyett szójacsírával vagy friss korianderzölddel is remek lenne. Olívaolaj helyett szezámmag-olajjal vagy mogyoróolajjal. A sajtot pedig lecserélném tofura. Akár füstöltre, akár natúrra. A csilizselé mindenképpen maradna, és rizsecettel savanyítanám.

Csokis-narancsos kalácspuding

Isten segítsen felfelé, lefelé magam is elboldogulok.

(szomáli közmondás)

Sütöttem pár napja kalácsot, de szép nagyra sikeredett, úgyhogy maradt belőle. Mi ilyenkor a teendő? Hát kalácspudingot kell varázsolni belőle. :)

Hozzávalók:
30 dkg szikkadt kalács szeletekre vágva,
4 dl tej,
3 tojás,
12 dkg porcukor,
csipet só,
narancslekvár,
fél marék mazsola,
5 dkg dió,
fél marék tortadara,
5 dkg vaj.

A hozzávalók egyébként nem kőbe vésett adatok, mert hát annyiból gazdálkodjunk, amennyi maradék van. Tehát.
A kalácsszeleteket megkentem narancslekvárral. A tűzálló tálat kivajaztam, a maradék vajat felolvasztottam.
A diót durvára daráltam és összekevertem a mazsolával és a tortadarával. Rétegekben tettem a tálba (2 réteg lett), a tetejüket megszórtam a dós-mazsolás-tortadarás keverékkel. A tejet a felolvasztott vajjal, a tojás sárgáival, csipet sóval, és kb. 4 dkg porcukorral összekevertem. Ráöntöttem a szeletekre és előmelegített sütőbe tettem (180 fokra körülbelül) cirka 15 percre. Közben a fehérjét fölvertem a maradék porcukorral, de úgy, mint mikor habcsókot készítünk: vagyis mikor már viszonylag kemény volt, kanalanként hozzáadagolva vertem tovább, hogy szép kemény, jól formázható legyen. Kivettem a pudingot és rákentem a habot, majd visszatettem még pár percre, míg kissé megsült a hab is a tetején.
Hát mit mondjak? Isteni. :) (De nem fotogén...)

Finom melegen is, hidegen is. Egy gazdag leves után tökéletes fogás, de  menüsor végére is beilleszthető. Imádom a kalács (kenyér) pudingokat na. Egyébként fehér toastkenyérből is tökéletes. Ó, és egy-egy gombóc vanília vagy csokifagyival sem rossz ötlet megkóstolni. :)

Sütőtökös palacsinta

 

Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,

hagyjon a véletlen
a mézben vagy a sárban,
magam-varrta sorsot
hordjon mindég vállam. 

 

(Weöres Sándor)

Sütőtökpüré újratöltve. Volt még maradékom, palacsinta lett belőle.

Hozzávalók 3-4 főre (12 darab lesz belőle):
30 dkg sütőtökpüré,
15 dkg liszt,
4 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
5 dkg kristálycukor vagy 3 evőkanál méz,
1 dl tejszín,
kb. 1,5 dl szódavíz,
zsiradék a sütéshez.

A hozzávalókból palacsintatésztát kevertem, és hagyományos öntöttvas sütőben kisütöttem. A tészta sűrűbb, mint a hagyományos palacsintatészta, a serpenyőben is lassabban terül szét, de sülés után finom lágy lesz, cseppet sem gumiszerűen vastag és nyúlós. A sütőtök íze is jól érződik, azért is tettem bele ennyi cukrot, mert az hozza ki.
Bármivel tölthető tulajdonképpen, én 25 dkg mascarponét fellazítottam kb. fél deci tejszínnel, darált mákot és porcukrot kevertem bele, isteni volt.
A sütőtökpüréből remek amerikai palacsintát is süthetünk, de tölteléknek is fincsi, hagyományos palacsintába is, rummal, fűszerekkel lehet tuningolni, karamellöntettel sem utolsó. :)

Sütőtökös muffin

Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

(Kosztolányi Dezső)

Megsütöttem az idei ősz első sütőtökét de jócskán maradt belőle, mert szép nagy darab volt és nem volt igazán édes. Ez a muffin viszont az egyik legjobb lett, amit valaha készítettem-ettem. Köszönetem a receptért.

Hozzávalók 12 darabhoz:
15 dkg liszt,
25 dkg sütőtökpüré (sült sütőtökhús),
6 dkg sötétbarna nádcukor,
1/2 mokkáskanál só,
1 púpos teáskanál sütőpor,
1 tojás,
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 gr.),
6 dkg olvasztott vaj (+ egy kevés a forma kikenéséhez),
5 dkg durvára őrölt vagy vágott dió,
5 dkg mazsola,
ízlés szerint fűszerek: fahéj, szerecsndió, vanília, őrült gyömbér, stb... (az enyémben 4 csepp narancs illóolaj van és 1 csapott teáskanálnyi őrölt fahéj és vaníliamagok)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A kis muffinpapírkákat kikentem vékonyan vajjal. (Én ki szoktam, így nem ragad tuti a sütire.)
Egy nagy tálban összekevertem a szárazanyagokat (a dióból keveset hagytam a tetejére), egy kissebben a sütőtökpürét, sűrített tejet, tojást, olvasztott vajat és barnacukrot, majd ezt a keveréket hozzákevertem a szárazakhoz. Kanállal a papírokba adagoltam, a tetejüket a félretett dióval megszórtam és 20-25 percig sütöttem.
Az eredeti recepthez van krém is a tetejére, de nekem egyáltalán nem hiányzott rá. Tökéletes így önmagában. Inkább, ha valamit még kínálnék hozzá, az egy gombóc vaníliafagyi lenne.

egy zsemlényi czipóból huszárt lovastól

"Az a jó rétes, ami szinte csöpög a zsírtól,
tésztáját észre sem venni,
úgy elolvad a nyelveden,
s tölteléke levesesen olvad egy;
mondjuk ki a szót: álommá. "


"...a rétes tésztája is csak úgy jó,
ha egy zsemlényi czipóból egy huszárt
lovastól rétesbe sodorhatsz vele."

(Emma asszony tanácsaiból)

Petrezselyempesto

A szerencse néha fölöslegessé teszi a gondos felkészülést.

(Guillermo del Toro)

A piacon óvatosan kell vásárolni kérem szépen... ártatlanul és jóhiszeműen vettem egy szép csokor kardvirágot, és mellé nyertem a "gratulálunk, ön a századik vásárlónk" akció keretében egy félzsák petrezselyemzöldet is. Jó, jó... szeretem a zöccségződjét, de ennyire?! Kidobni meg vétek ugyi, ha már nálam landolt.
Pestová varázsoltam. Egy boszorkánykonyhában végül is bármi megtörténhet.

Nahát. Pestot sem szobamérleggel készítünk. A mennyiségek így csak irányadók. Ízlés és hozzávalók kéznélvalóságának függvényében készült.
A 10 nagy csokor petrezselymet mostam, salátacentrifugában jól megpörgettem, hogy ne nagyon maradjon vizes. A vastag szárait levágtam, csak úgy egyben lenyisszantottam a levelek alatt. Nagyobb egységekre vágva robotgépbe tettem. Pirítottam száraz serpenyőben 2 nagyobb maréknyi diót. És innentől minden ment szép sorjában a robotképbe: pirított dió, 1 evőkanál dióolaj, 2 evőkanál tökmagolaj, 4 evőkanál olívaolaj, 1 duci gerezd fokhagyma reszelve, fél marék mazsola, 1 teáskanál só, frissen tekert bors ráérzés szerint, 2 citrom reszelt héja és körülbelül 5 dkg reszelt parmezán.
Alaposan megdaráltam mindezt, kóstoltam is, ha kellett valami még, azt hozzátettem közben. Végül kimosott kis üvegcsékbe tettem, tetejükre még öntöttem olívaolajat, hogy teljesen ellepje a pestot. Bármikor előkapható, csak tésztát kell kifőzni hozzá és kész is a világ egyik legfincsibb "gyorsétele". De hajában sült burgonyával vagy bármilyen főtt zöldséggel is el tudom képzelni. Grillezett húsra vagy halra kenve is garantáltan sikert arathatunk vele.
Ha fagyasztóba tesszük, hónapokig is eláll. Én az enyémbe 1 késhegynyi szalicilt kevertem, mert nincs fagyasztóm, és elég sok lett - vagyis nem maholnap fog elfogyni.
Ha azt mondom mennyei, akkor nem érzékeltettem a lényeget. Csak megközelítettem.
Áldottak a piaci árusok, akik az ember lányát csakúgy megdobják egy zsáknyi petrezselyemződdel. Halleluja! :)

Málnaecet

A lelkesedés ihlettel teli izgalom, motiváció, és egy csipetnyi kreativitás.

(Bo Bennett)

Csak egy egyszerű ötlet.
Imádom a gyümölcsöket. Főleg a júniusi pirosakat: epret, málnát, meggyet, ribizlit. És nagyon szeretem a salátákat is. És úgy jártam, hogy minden extrább ecetem elfogyott. Gondoltam, készítek házilag. Azt hiszem, ez az "SK" ecet működik még sárgadinnyével is, birssel is, szilvával is, no és sárgabarackkal is.

35 dkg málnát villával összetörtem, felöntöttem fél liter 10%-os ecettel, adtam hozzá 5 teáskanál kristálycukrot. Hagyom állni 2 hetet, majd leszűröm. Már most 2 nap után is nagyon málnás íze-illata van...
Szerintem így is jó lesz, de be is lehet kissé forralni is, hogy sűrűbb legyen. Akkor azonban érdemes kóstolni, és ha nagyon elvesztené a savanyúságát, plussz kevés ecetet hozzáadni a forralás után.
Vagy ha nem forraljuk, és túl ecetesnek érezzük, lehet vízzel kissé higítani is. A cukor mennyisége is lehet ízlés szerinti, de mézet is használhatunk.
Ha úgy szűrjük le, hogy a gyümölcsből a sűrűjét is hozzá paszírozzuk, alapból sűrűbb és gyümölcsösebb lesz szerintem.
Egyszerű módszer, de erőteljes ízű gyümölcsökkel jól működik. Ha van jó és igazi fehérborecetünk vagy almaecetünk, azzal is nagyon jó.
Ajándéknak is jó ötlet, szép üvegben, kis libegős cetlivel a nyakán, szép dugóval. :)

Eperpuding

Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.

(Winston Churchill)

Nem is tudom, feltegyem-e... :) sima kis retro pudig, bóti porral, de igazi eperrel. Sz'val eperturmixra készültem, aztán ez lett belőle, megoldván a hétvégi édességkérdést.
Nézzétek el nekem. Nem vagyok egy süteménygyártó kisiparos, sose vótam, sose leszek.

Hozzávalók 6 pohárhoz:
25 dkg tisztított eper,
15 dkg kristálycukor,
1 CBA-s vaníliapuding,
csipetnyi só,
1 dl víz,
6 dl tej,
1 dl tejszín.

Az epreket feleztem és 1 dl vízzel és a cukor felével föltettem főni. Forrás után még 5 percig hagytam, hogy az eper teljesen bepuhuljon. Aztán turmixban teljesen pépesítettem. Átszűrtem egy közepes lábosba, hogy ne maradjanak benne magok.
A pudingport a maradék cukorral és csipet sóval és kb. 2 dl tejjel simára kevertem. A maradék tejet és a tejszínt hozzáöntöttem az eperléhez és felforraltam. Mikor forrt, hozzáadtam a kikevert pudingport. Kevergettem míg besűrűsödött és készen is volt.
Poharakba töltöttem, a poharak tetejére azonnal folpackot tettem, hogy a puding ne bőrösödjön be.
Kihűlés után egy éjjelre hűtőbe tettem. Tálaláskor eperdarabokkal, tejszínhabbal díszítettem.

Almás galette

Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

(Michel de Montaigne)

Galette. A franciák nagy találmánya. Mikor először rábukkantam már akkor tudtam, hogy étkezéseink egyik állandó szereplője lesz. Nagyon egyszerű elkészíteni és ezerféle tölteléke lehet mind a sós, mind az édes íztartományban. A tésztája is variálható: készülhet zabliszttel, kukoricaliszttel, rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, egyszóval pompás alap. Lehet desszert, sör- vagy borkorcsolya, főfogás, reggeli vagy vacsora. Két főre is könnyen kivitelezhető, de készülhet nagy családi összejövetelekre is menüsorba illesztve, vagy svédasztalra egy esti partihoz. Formázhatjuk egészen kis falatkákra, de pizzaszerűen nagyra is. Ugye nektek is tetszik ez a variálhatóság és egyszerűség? Mintha csalogatna, hogy újra és újra elkészítsük... fantáziánkat nem hagyja nyugodni, kísérletezésre sarkall. Ez most egy édes, almás változat, mert a gyümölcsöstálamban még állomásozott pár szépség. Ha eperrel készítenétek, ne főzzétek, mert nagyon sok levet enged. Hanem csak kevés morzsát vagy darált hántolt mandulát szórjatok a kinyújtott tésztára, erre tegyétek az eperszemeket, amiket kevés mézzel vagy cukorral, menta vagy más zöldlevélkével, vaníliával, pici rózsavízzel ízesíthettek előzőleg, s még a tejföl is jól illik rá.

Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
8 dkg sima fehér liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
3,5 dkg hideg vaj,
1 mokkáskanál porcukor,
csipetnyi só,
kb. 2,5 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
2 nagy alma vagy 3 kicsi,
2 dkg vaj,
1/2 evőkanál sötétbarna nádcukor,
1/2 evőkanál kristálycukor,
csipetnyi só (tényleg csipetnyi),
3 zöld kardamomnak a kis magjai mozsárban összetörve
(vagy 1 késhegynyi őrölt kardamom),
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 narancs reszelt héja (vagy 3 csepp 100%-os, eredeti narancs illóolaj),
1 evőkanálnyi narancslé,
1 marék durvára vágott dió.

A liszteket szitáld tálba, keverd el a sóval, cukorral, majd add hozzá a kockázott hideg vajat, morzsold el a liszttel, míg morzsaszerű nem lesz. Add hozzá a vizet, annyit amennyivel összeáll a tészta úgy, hogy sem kemény, sem túl lágy nem lesz. Nem szabad nagyon összedolgozni, nem kell gyúrni sem. Akkor lesz finom, ha nem sokat dédelgetjük, mert a porhanyósságát így őrzi meg majd sütés után is. Ha összeállt a tészta, csomagold folpackba és tedd egy órára a hűtőbe. Az egy óra a minimum, de ha reggelire készítenéd főtt tojásos-sonkás vagy túrós vagy sajtos vagy bármilyen töltelékkel, egész éjszakára is maradhat a hidegben. Valójában akár 48 órát is várakozhat.
Amíg a tészta pihen, készítsd el a tölteléket: 2 nagy almát hámozz meg, nagy darabokban vágd le a húsát a magházról. Egy serpenyőben olvaszd fel a vajat a cukrokkal, és tedd bele a darabolt almát. Fűszerezd, hagyd rotyogni pár percig és készen is van.
Melegítsd elő a sütőt 170 fokra. A nagytepsit béleld szilikonos sütőpapírral. A tésztát tedd lisztezett deszkára, vágd kétfelé, és mindkettőt nyújtsd vékony, 2-3 milliméter vastagságú kerek lappá. Tedd őket a tepsibe és töltsd meg a töltelékkel úgy, hogy a tészta szélein 3 centis üres részt hagysz: először megszórod a tésztát dióval, ráhalmozod az almát, majd megint megszórod dióval. A kihagyott tésztaszélt ecsettel vizezd be, majd hajtogasd rá a töltelékre úgy, hogy körben összecsippentgeted. A végeredmény egy látványos, rusztikus sütemény lesz. Mehet is a sütőbe 20-25 percre. Langyosan a legfinomabb, vaníliafagyival!

Epres triffle & rántott padlizsán

A mai ebéd. Egyszerű de pazar, legalábbis számomra. Epres triffle és extra rántott padlizsán újburgonyával, salátával. A triffle egy angol réteges desszert, Anikónál láttam meg, és épp valami hasonlót terveztem. Bár módosult, mert pudingporom nem volt itthon, ellenben fehér csokoládéból egész készletet rejtegetek titkos páncélrekeszemben, és úgy gondoltam az eperhez nagyon jól illik.

Hozzávalók egy nagy tálnyihoz:
50 dkg eper,
10 db babapiskóta (az az olasz, amit tiramisuhoz is használunk),
3 cl fehér rum (ha nincs, bármilyen nem túl jellegzetes ízű pálinka vagy likőr is megteszi, de pálinkából kevesebbet tegyünk bele),
6 dl tejszín,
15 dkg fehér csokoládé,
csipet só,
1 púpos evőkanál porcukor,
1 dl bodzaszirup vagy eperszörp,
1 dl víz,
epres menta levelek.

A fehér csokit apró darabokra vágtam, 1,5 dl tejszínt felforraltam, majd addig kevergettem benne, míg teljesen elolvadt. Hagytam kihűlni. Az epret letisztítottam, jól megmostam, félbevágtam, a porcukor felét, a bodzaszirupot, csipet sót adtam hozzá és jól átkevergettem. Hagytam kicsit állni, hogy levet eresszen. Mikor már szép eperpiros volt a lé rajta, lecsepegtettem és a léhez hozzáadtam a rumot és a vizet. A maradék tejszínt a porcukor másik felével habbá vertem, aztán finoman elkevertem a kihűlt folyékony fehércsokival. A piskótákat félbe tördeltem és a szirupos folyadékba mártogattam. Alulra került egy réteg piskóta, rá eperdarabok, arra krém és még egyszer ugyanígy, végül a tetejét a maradék eperszemekkel és mentalevelekkel díszítettem. Folpackkal lefedtem a tálat és 3-4 órára hűtőbe tettem.

A padlizsánt általában nem rántva képzeljük el... mindenkinek a krém vagy a grillezett változat jut eszébe róla, amiből aztán bármi készíthető (pl. ez az isteni manti barna vajjal) vagy a muszaka vagy a török padlizsánsaláta vagy az imám elájult és még folytathatnám a sort... De állítom, hogy a zöldségfélék közül rántva a padlizsán a legeslegfincsibb. Legalábbis így extrásítva elképesztően ízletes. Ha jól sütjük, egyáltalán nem olajos, belül krémes, kívül ropogós.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy padlizsán (vagy 2 kisebb étvágy szerint különben meg...),
2 tojás,
1 csapott mokkáskanál fokhagymagranulátum,
liszt,
3 dkg natúr kukoricapehely,
6 dkg zsemlemorzsa,
1 evőkanál szezámmag,
bő olaj a sütéshez.

A padlizsánt mostam, szárazra töröltem és fél centis karikákra vágtam. A héja maradhat rajta. Megsóztam a szeleteket. A tojásokat felütöttem, nagyon pici vízzel higítottam, kissé sóztam és hozzáadtam a fokhagymagranulátumot. Alaposan felvertem, hogy a granulátum oldódni tudjon. A zsemlemorzsához hozzákevertem a szezámmagot és a kézzel csak úgy nagyjából, rusztikusra összemorzsolt kukoricapelyhet. Tettem fel egy serpenyőben 2 centinyi olajat melegedni. Bepaníroztam a szeleteket, majd sütöttem közepes lángon. Ha nem elég forró az olaj, akkor szívja meg magát, tehát a közepes, kellően felforrósodott olaj a jó hőfok. Papírtörlőre szedtem ki őket.Újburgonyával és joghurtos cukorsalátával mennyei volt.

Bodzás limonádé

Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.

(Cserna-Szabó András)

Kivétel a limonádé, mert mindig jólesik, mert üde, s pezseg mint az élet...
Az idei bodzaszörp kissé módosult, mert szirupot főztem limonádé-alapnak. Aki hozzám hasonlóan él & hal ezért a finom italért mármint a limonádéért, az tudja, hogy a cukor milyen nehezen oldódik fel hideg italban, ha pedig még sok buborékkal is szeretjük - mint én is -, még macerásabb a helyzet, mert ha a szódás folyadékot kevergetjük, akkor meg a bubik tűnnek el nyomtalanul... szóval. A legjobb szirupot készíteni, mindig így csinálom, és most a bodza amiért szintén rajongok épp nyílik, tehát kérdés sem volt hogy e kettőt párrá tegyem. Számomra ez a nyár legfinomabb üdítőitala.

Hozzávalók:
1 normále nylonzacsi bodzavirág: kb. 30-40 tenyérnyi virágernyő (tudjátok, az a közepes lehelletvékony nylonzacskó, aminek fülei vannak, és amik mindig a legrosszabbkor szakadnak el),
4 liter víz,
5 kg kristálycukor,
2 kezeletlen héjú citrom,
10 normále citrom,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
és én tettem bele kevés szalicilt is, mert a lakás nagyon meleg nyáron, lévén tetőtér...

A bodzavirágokat nem mostam meg, hogy ízesebb legyen a szirup. Egy napig hagytam állni a vízben, aztán leszűrtem. Föltettem egy jó nagy fazékba a cukorral együtt és a két karikákra vágott, kinyomkodott kezeletlen héjú citrommal főni. A többi citromnak kifacsartam a levét, azt is hozzáöntöttem. Pici sót is tettem bele, mert fokozza az ízt. (A szalicilt is hozzáadtam, 1 mokkáskanálnyit, bár szerintem a sok cukortól e nélkül is elállna, de nem akartam megkockáztatni.) Hagytam felforrni, forrás után még 5 percig főztem.
Másnapra kihűlt és üvegekbe töltöttem ismét átszűrve.

Limonádé:
Van egy literesnél kicsit nagyobb csatos üvegem. Beletöltök 1 liter szódavizet (azért először a szódát, mert a szirup is, a citromlé is iszonyúan tud habozni ha fordítva csináljuk), hozzáöntök kb. 1/2 dl szirupot (ízlés szerint), és még egy vagy másfél citrom kicsavart és átszűrt levét. A csatos üvegben nem megy ki belőle a buborék, és a hűtőajtóba is tökéletesen befér. A cukor soknak tűnhet a receptben, de egy liter limonádéhoz épp csak kell belőle, mert nagyon tömény. És isteni bodzaíze van...
És még lehet fokozni pl. friss mentalevelekkel: epres mentával, narancsosmentával, vagy citromfűvel, bazsalikommal, citromos kakukkfűvel... No és isteni házi radlert is ihatunk, ha ezt a fincsi limonádét sörrel keverjük. Garantáltan nem citromízű aromát fogunk inni, mint a boltban kaphatóban.

Egyszerüen csak: sült alma

A Komoly Tanácsok Boltjában föl-alá sétál a boltos, Doktor Sétamárta. Jönnek a vevők, kérdezik tőle, mondja meg, Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet, hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen.

(Mosonyi Aliz: Boltosmesék)

 

Most van az az időszak, amikor már semmi sincs és még semmi sincs a piacokon. Úgy értem friss ződ, gyümölcs. Pedig már nagyon kívánom. A salátát, újhagymát. Retket, miegymást. 

Ez az almaköret mostanában többször is asztalra került. Mert alma van. És az alma finom. Főleg így.

Nagyon egyszerű. 

Hozzávalók 2 főre (ha csak ezt esszük köretként):

5 nagy vagy 6 kisebb alma,

1 késhegynyi só,

1 evőkanál nádcukor (nem a sötétbarna, hanem a világosabb) vagy 1 evőkanál méz,

2 dkg vaj,

0,5 dl fehérbor vagy rozébor vagy pezsgő (lehet édes is, muskotályossal meg isteni),

fűszerek tetszés szerint: őrölt fahéj, kardamommag, csillagánizs, szegfűszeg, vanília, citromhéj vagy narancshéj.

(Lehet csatnisabbra is készíteni, vagyis akár csili, hagyma is mehet hozzá, vagy szokatlanabb fűszerek, mint pl. a babérlevél, szegfűbors, stb...)

Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk le nagy darabokban a magházról. Vajat olvasszunk fel egy serpenyőben, dobjuk bele az almadarabokat, ízesítsük cukorral vagy mézzel és tetszés szerint fűszerekkel. Öntsük alá a bort is és nagy lángon süssük, többször rázogatva, megforgatva az almadarabokat. Egészen addig süssük, míg a bor elfő alóla, és a cukor vagy méz kissé karamellizálódik. És már készen is van.

Nem több, mint körülbelül 10 perc. Tényleg nagy lángon csináljuk, hogy az alma ne főjön szét.

Ehetjük csak köretként is. Vagy kiegészítő köretként. Kitűnően illik sertéshúshoz, szárnyasokhoz. De pazar lehet akár egy zöldséges piláf mellé is. Ha turmixgépbe tesszük (ha túl sűrű lenne, kevés vízzel higítható), remek almaszószt kapunk végeredményül. Ha pedig nem köretként fogyasztjuk, használható sütikbe, sütikhez is. Tehetjük palacsintába (akár a tésztájába is, csak akkor kissé daraboljuk fel), stb... De akár levest is varázsolhatunk belőle, akár melegen fogyasztva, akár behűtött gyümölcslevesként tálalva őtet.

Jó étvágyat hozzá! :)

Citromos, borsós piláf

Hagyjunk tévedni másokat is, önmagunkat is. Ez nagyon lényeges. Ha hagyom magam is, téged is tévedni, azzal azt jelzem: bízom benned. S még azt: szeretlek, akkor is, ha tökéletlen vagy.
Tévedések nélkül nincs megismerés.
Tévedések nélkül nincs út, nincs növekedés, nincs bizalom, tévedések nélkül -
talán
ez az ember legigazabb jelzője mert egyszerre sebezhetőséget és bátorságot feltételez.
Szép
kombináció. Kecses, girbegörbén egyenes.

(d.)

 

Tulajdonképpen zöldborsós rizs, csak kicsit megkacifántolva = indiaira hangolva. Ha rizs jön sorra ami elég ritkán esik meg a konyhámban mert nem szeressük, általában igyekszem valahogy átvarázsolni, izgalmasabbá, ízletesebbé tenni. Fincsi lett, önmagában is jó, de köretként is különleges akár halhoz, akár szárnyashoz, de rántott sajthoz vagy karfiolhoz is nagyon el tudom képzelni.

Hozzávalók 2 főre:
1 bögre hosszúszemű rizs (2 dl vagyis 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 púpos bögre zöldborsó (2,5 dl),
2 bögre víz (4 dl),
só,
3 kardamom magjai,
1 csapott mokkáskanál koriandermag,
1 csapott mokkáskanál mustármag,
1 nagy babérlevél,
1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér,
1 púpos mokkáskanál kurkuma,
1 darabka fahéj,
1 egész citrom lereszelt héja,
és ízlés szerint a leve.

A kardamom, koriander, mustrármagokat mozsárban összetörtem. A fokhagymát nagyon apróra kockáztam. A rizst megmostam alaposan. A fagyasztott borsót szűrőben meleg vízzel szintén átöblítettem, hogy ne legyen fagyott. Egy teflonos lábosban felmelegítettem a vajat, hagytam kissé barnássá válni, míg finom karamelles illatot kezdett árasztani. Ekkor beleszórtam a mozsárból a fűszereket, a fokhagymát és pár másodpercig kevergettem, míg az ő illatukat is megéreztem. Hozzáadtam a kurkumát, őrölt gyömbért is, és a rizst is. Addig sütöttem-kevergettem, míg a rizsszemek elváltak egymástól, és kissé áttetszőek lettek. Felöntöttem vízzel, sóztam, beledobtam a fahéjat, a bérlevelet is, és a zöldborsót is hozzáadtam. Fedő alatt egészen kis lángon addig főztem, míg a rizs tetején már csak félujjnyi kevés víz látszott. Lezártam a lángot és hagytam fedő alatt bepuhulni (15 perc). Végül belereszeltem a citrom héját és a levével ízesítettem, villával finoman átkeverve.
A vajat ne hagyjátok ki. Nem margarine, hanem VAJ szigorújan. Ahogy kicsit megkaramellesedik, édeskés lesz, a citromot tökéletesen és gyönyörűségesen kiegészíti.

Citrom-fokhagyma elixír

Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.

                                                                                                                                                                   (David B. Agus)

Már többször megcsináltam ezt a citrom-fokhagyma elixírt és kúrát. Úgyhogy már vannak tapasztalataim róla. Hatásos, úgy vettem észre. Emellett finom is, én nagyon szeretem az ízét is - persze nekem bármi jöhet, ami citromos. A citrom és én... na ez szerelemi viszony...
Az elixír azért ilyen sárga, mert fel szoktam kissé turbózni. Az eredeti recept csak citromot, fokhagymát és vizet tartalmaz. Az enyémbe mindig kerül friss gyömbér és kurkumapor is. Utóbbitól ilyen szép sárga.
Mi a hatása? Remek értisztító, energizáló, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, rosszindulatú sejtburjánzást gátló, stb....

Hozzávalók egy 3 hetes kúrához:
5 kezeletlen citrom (az is jó, amit természetes viasszal kezelnek, Aldiban, Lidliben, Spárokban lehet kapni),
30 gerezd fokhagyma,
1 liter víz.
Plusz az enyémben van:
1 csapott evőkanál kurkumapor,
1/2 teniszlabdányi friss gyömbér.

A fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, a citromot alaposan megmossuk és darabokra vágjuk. (Én a gyömbért is itt tettem hozzá tisztítva, darabolva.) Konyhai késes robotgépbe (vagy turmixba tesszük a víz egy részével) tesszük és jól összedaraboljuk. Hozzáöntünk 1 liter vizet és az első buggyanásig forraljuk. (A kurkumát akkor kevertem hozzá, mikor felöntöttem vízzel a citrom-fokhagyma-gyömbér keveréket.)
Hagyjuk kihűlni, aztán átszűrjük és hűtőben tároljuk. Minden reggel éhgyomorra egy kis kupicával iszunk belőle. Bár rengeteg fokhagymát tartalmaz, cseppet sem büdös. A főzés lelágyítja mind az ízét, mind a szagát ennek a csodás, rontásűző növénynek.
A kúrát 3 hét elteltével lehet ismételni. Én kb. félévente megcsinálom.

A citrom -  AntalVali.com
A fokhagyma
A kurkuma, a szent por - itt olvashatsz róla
A gyömbér gyógyhatásai - szintén itt olvashatsz róla

Váljék egészségünkre! :)

Almával sült karaj

Egyszer, amikor Denys és én megint fent jártunk a magasban, és a farm pusztáján landoltunk, odajött hozzánk egy nagyon öreg kikuju.
– Ma nagyon magasan voltatok – mondta –, nem is láttunk benneteket, csak a gépet hallottuk dönögni, mint valami méhet.
Ráhagytam, hogy valóban nagyon magasan jártunk.
– Láttátok Istent? – kérdezte.
– Nem, Ndvetti – mondtam –, nem láttuk Istent.
– Aha, akkor mégse voltatok elég magasan – jegyezte meg. – Hanem azt mondjátok meg: feljuttok-e valaha olyan magasra, hogy láthassátok?
– Nem tudom, Ndvetti – feleltem.
– Hát te, Bedár – fordult Denyshez –, te mit gondolsz? Feljutsz-e elég magasra a gépeddel, hogy megláthasd Istent?
– Erről sajnos fogalmam sincs – felelte Denys.
– Hát – mondta Ndvetti –, akkor nekem meg arról nincs fogalmam, hogy minek röpködtök egyáltalán.

(Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában)

Ma egész nap szakadt az eső. Semmi kedvem nem volt piacra menni, így abból gazdálkodtam, amit itthon találtam. Volt a fagyasztóban pár szelet karaj, a gyümölcstálból pedig szép és ízletes almák mosolyogtak rám  ebben a szürkeségben...

Hozzávalók 2 főre:
4 szelet sertéskaraj (40-50 dkg),
25 dkg vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
6 db alma,
2,5 dl natúr joghurt,
1 evőkanálnyi mustár,
1 evőkanálnyi méz,
1 darab friss gyömbér (olyan 2 gesztenyényi nagyságú),
0,5 dl száraz rozé bor,
só, frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 teáskanál olívaolaj,
4 dkg vaj.

A húst bepácoltam nagyon kora reggel. A joghurtot elkevertem a mustárral és a lereszelt gyömbér kifacsart levével, és a kiklopfolt húsra, valamint a nem túl vékony félkarikákra vágott vöröshagymára, illetve a negyedekbe vágott fokhagymára öntöttem. Jól el is kevertem, hogy mindenhol érjen mindent a pác. Lefedtem és 3-4 órára hűtőbe tettem.
A sütőt begyújtottam 200 fokra.
A húst kivettem a pácból (maradhat rajta a joghurt), sóztam, borsoztam és az olaj és vaj keverékén hirtelen átsütöttem. Félretettem egy tányérba. A hagymákat is sóztam és jól átsütöttem a joghurtos páccal együtt a maradék zsiradékon. Egészen addig süssük-pároljuk, míg kissé karamellizálódik, enyhén barnás színt nem kap. Ha ez kész van, keverjünk hozzá mézet, fahéjat, öntsünk rá bort, tegyük rá a hússzeleteket, azokra pedig a negyedelt, hámozott almákat. Tegyük sütőbe és 20-25 percig süssük.
A joghurttól és vajtól nagyon omlós, puha lesz a hús, csöppet sem száraz, nagyon finom.
Köretnek barna rizst főztem. De a köles is nagyon jól illett volna hozzá, vagy a hajdina is akár. Az ételben is szereplő rozéval kínáljuk, nagyon jól illik hozzá.

Füge cukorszirupban

A reggeleket szeretem itt a legjobban, mert a levegőben ilyenkor még nyoma sincs a későbbi forróságnak. Korán kelek, a pirítóst és a kávét kiviszem a teraszra. Olvasok egy órácskát. A meleg kék ég háttere előtt magasodó sötétzöld ciprusokat nézem, meg az olajfás teraszokat, amelyek pontosan ugyanolyanok, mint az évszakok változását ábrázoló középkori zsoltároskönyvek illusztrációin. Alattunk a völgy néha megtelik párával, köddel. Két fügefán is látok kemény, zöld gyümölcsöket. Látom a körtéket is a fán, amely itt van az eggyel lejjebb lévő teraszon. Jó termés lesz. Leteszem a könyvet. Körtetorta, körteszósz, körteturmix, körtefagylalt, zöld füge malacsülttel, bundásfüge, fügés nocciolo-torta. Bárcsak száz évig tartana a nyár!

(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána)

Bárcsak száz évig tartana a nyár! Sóhajtom én is, úgy igazán és nagyon szívből... nem vagyok az ősz leánya, sem a télé, a tavasz vége már elememben talál - és a nyár, az isteni nyár az, amikor úgy érzem, tele vagyok élettel és örömmel. A nyár valahogy felszabadítja az embert. Talán hogy alig kell felöltözni. Hogy meztelenül lehet aludni egy vékony takaróval. Hogy virágillat száll mindenhonnan. Hogy felmelegednek a vizek és csobbanhatunk. Hogy finom gyümölcsök teremnek, és paradicsom és paprika van, hogy éjjel lehet a teraszon hallgatni a lágy melegben a tücsökzenét egy pohár jó hűvös fröccs mellett...
Ó, elkalandoztam. Ősz van. Érik a füge, a körte. Tegnap a kamrapolcokra felkerült pár üveg finomság. Kaptam a piacon az egyik kedves árustól egy nagyon nagy zacskó friss petrezselyemzöldet. Eltettem fűszersónak, csakúgy, mint a fürdőszobaablakban nevelgetett zellerem szép nagy leveleit is. Robotgépben megdaráltam és körülbelül azonos mennyiségű sóval elkevertem, majd üvegekbe tettem. Készítettem fügét és körtét is cukorszirupban. Van nálunk a csarnokban egy árus, akinél nagyon olcsón gyönyörű fügét lehet venni. Először egyébként őszibarackból csináltam meg ezt a fincsiséget és nagyon ízlett, úgyhogy szilvából is készült. Most négyféle gyümölcs várakozik a mesésen édes és fűszeres lében. A recept Elifé, amiért nagyon hálás vagyok.

Hozzávalók:
1,5 kg füge,
1,3 kg fehér cukor,
10 dkg sötétbarna nádcukor,
késhegynyi só,
2 db 5-6 centis fahéjrúd,
8 csepp narancs illóolaj (igazi! 100%-os minőségű IGAZI illóolaj) - vagy a víz helyett átszűrt narancslé,
1 púposkásabb teáskanál holalnd kakaópor,
1 púpos teáskanál vanília (nekem őrleményem van, de a kivonat is jó, vagy az igazi vaníliarúd kikapart magjai),
3,5 dl víz.

Az eljárás az Elifnél megadott: jó sűrű fűszerezett cukorszirupot főzünk, aztán mehet bele a darabolt gyümölcs és együtt is rotyogtatjuk addig, míg a habja megváltozik, vagyis elfővi a fölös vizet. Csak én nem tettem a végén napra, hanem egyből csírátlanított üvegekbe, fejreforítottam 1-1 percre mint a lekváreltevésnél szokás és kidunsztoltam szárazdunsztban. Így eláll hűtés nélkül is, mindig csak a kibontott üveget teszem már hűtőbe.
Isteni finom. Gyümölcsös joghurtnak használom (pohár aljára gyümölcs és szirup, rá natúr joghurt, néha a két réteg közé morzsolok babapiskótát is), de nagyon jó amerikai palacsintához is vagy akár a hagyományos palacsintához is, szárazabb sütikhez, rizsfelfújthoz, tejberizshez, tejbegrízhez, stb....
A körtét citromlével, citromhéjjal, pár szem szegfűszeggel, kardamommal és vaníliával ízesítettem, nagyon finom lett az is, mennyei. De jól illik még hozzá a gyömbér is, vagy a menta hűvös aromája is :)
És bármelyik adható húsok mellé is, például a füge és a szilva vadhoz, a körte szárnyasokhoz, a barack sertéshúshoz.
Idén nagyon jó termés van gesztenyéből és birsalmából is. Mindkettő kitűnő szerintem így elkészítve. A gesztenyét ugyanígy fűszerezném, csak még kevés rummal is megbolondítanám, a birsalmát pedig a körtéhez hasonlóan.

Fehérpecsenye szőlővel, gyömbérrel

   Láttam az Édenkert madarát, kiterjesztette előttem a tollait, és már soha nem lehetek többé az, aki voltam.
Nincs mitől félni. Semmitől.
...
   Városi fények az éjszakában, a levegőből hátrálnak, akár ezek a szavak. Atomok, belsejükben a maguk világa s minden más világ. Bármelyiknek a kanóca lángra lobbanthat téged...
   Ó, ha fölrázhatnálak titeket, ha egy kicsit megmozdíthatnálak, ha elmondhatnám nektek - akkor el is monanám.

(R. D. Laing: Az Édenkert madara)

Akár szüretre is, de mindenképpen aktuális és nagyon finom. A recept Claudia Rodené, és ismét a legeslegzseniálisabbkedvencebb szakácskönyvemben találtam, a Casa Moro-ban.Bármilyen húsból tökéletes, mert az eredeti recept fürjet ír, de ebből a szép marhahúsból is tökéletes. Nem beszélve arról, hogy a sertésúshoz kiválóan illik bármilyen gyümölcsös kacifánt, no és a pulyka- és csirke is egészen megbolondul és kifényesedik tőle.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg fehérpecsenye,
5 evőkanál olívaolaj,
5 dkg vaj,
2 nagy gerezd fokhagyma mozsárban kevés sóval péppé zúzva,
3 evőkanál friss gyömbérlé (a gyömbért lereszeljük,a  levét kinyomjuk),
kb. 40 dkg fehér szőlő,
4 narancs leve,
1 nagy csokor petrezselyemzöld apróra vágva,
só és frissen őrölt bors.

A húst szeletekre vágtam, klopfoltam, a széleinél késsel kissé becsipkéztem, átvágva a hártyákat, hogy kiterülhessenek a sülésnél. Sóztam, borsoztam, aztán a vas tálamban a felforrósított vaj és olívaolaj keverékén elősütöttem a szeleteket. Mikor mind elősült, a visszamaradt zsiradékhoz hozzáadtam a sóval eldolgozott fokhagymapépet, a narancsok levét, a gyömbérlét és visszatettem a hússzeleteket is. Kevés vizet is adtam hozzá, lefedtem a tálat és kb. 2 órát pároltam, hogy finom omlós legyen. Közben ha nagyon elfőtte a levét, pótolgattam. Végül levettem a fedőt, és elfőztem a szaft nagy részét, hogy ne maradjon túl híg és túl sok a húson. Ekkor beletettem a szőlőszemeket is és még 5 percig rotyogtattam.
Tálaláskor petrezselyemmel megszórtam.
A körete kuszkusz vagy bulgur vagy pitakenyér. Isteni finom.

... és még egy kis nyár, mediterrán nyár... ha már ennyire őszbe fordult a világ (ó, soká lesz megint fény és meleg és könnyűség...)

Füge, füge, füge

Az ősi természetesség múló ízei az ihletettség titokzatosságában érnek el bennünket,  - ó, itt van; jaj elment. Akkor vágyódunk utána, amikor olyasvalakivel találkozunk, aki megerősíti ezt az ősi kapcsolatot. Akkor érezzük a vágyódást, amikor rájövünk, hogy kevés időt szenteltünk a konyha titokzatos tüzének vagy az álmoknak, túl kevés időt fordítottunk saját alkotó életünkre, életünk munkájára vagy igaz szerelmeinkre.
A természeti asszony világába kevés ajtó vezet, de az mind nagyon becses. Ha mély sebe van az embernek, az egy ajtó; ha van egy régi-régi története, az egy ajtó. Ha annyira szereti az eget és a vizet, hogy szinte nem bírja elviselni, az is egy ajtó. Ha mélyebb, teljes, egészséges élet után vágyódik, az szintén egy ajtó.
A természeti asszony nélkülünk meghal. Nélküle mi halunk meg. Para Vida, a valódi élet érdekében mindkettőnek élnie kell.

(Clarisa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)

A világ legegyszerűbb kánikuladesszertje. Ám fordítottan arányosan keletimesésen finom. Végy jó érett fügét, negyedeld. Szórj rá őrölt fahéjat, locsold meg rózsavízzel, bőségesen (tényleg bőségesen) finom mézzel, egy leheletnyi sót is tégy rá. Finoman keverd át. Jó hideg sűrű joghurtot 2 csepp narancsolajjal keverj ki. (Igazi narancsolajjal!) Tálald a fügét, tégy rá a joghurtból. S hogy valami ropogós is legyen benne, szórd meg összemorzsolt babapiskótával.
Lehet hogy ettél finomat... de ez. Ez varázslat.

Tipp: jó érett, zamatosízű szilvával is készítheted ugyanígy.