Sárgabarackos kevert sütemény

A recept a Rupáner-konyha blogé, és nagyon jó, köszönetem érte, máskor is fogom sütni. Csekély változtatásokat eszközöltem csak az eredetihez képest, melyet itt találtok: nyolcperces bögrés epres 

Hozzávalók egy 22-szer 34-es tepsihez (ha 1-2 centivel nagyobb a tepsitek, az sem baj, de kisebbe ne süssétek, mert való igaz, hogy hihetetlen mód feljön ez a tészta, így is vagy 4-5 cm vastag lett): 

• 25 dkg kristálycukor
• 1/2 mokkáskanál só
• 37 dkg fehér liszt (ebből nálam 7 dkg teljes kiőrlésű)
• 1 tasak (12 gr) sütőpor
• 2 db tojás
• 3, 75 dl tej (nálam 3,5%-os)
• 1,25 dl étolaj
• ízlés szerint sárgabarack (vagy eper, málna, ribizli, szeder, meggy, egres, szilva, áfonya)
• és
• a szóráshoz kristálycukor és 3-4 ek. olvasztott vaj (nálam őrölt kardamommal kevert kristálycukor, nagyon jól illik a sárgabarackhoz) 

A sütőt előmelegítjük 190-200 fokra, alul-felül sütésre. 

A hozzávalókat a gyümölcs kivételével összekeverjük. A tejet adjuk hozzá utolsóként, kisebb adagokban. Fontos: Ne verjétek fel kézi robotgéppel, csak lazán összekeverni, különben szalonnás lesz a végeredmény, és ez általánosságban igaz a legtöbb kevert tésztára! 

Kivajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. Ezután kidíszítjük a tetejét a hosszában ketté vágott sárgabarackokkal. Héjával lefelé sorakoztassátok a sütire, hogy ne áztassa el a tésztát a sülő gyümölcs leve. 

Kb. 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük (tűpróbát végzünk). Még forrón alaposan megkenjük olvasztott vajjal, és addig szórjuk a tetejét kristálycukorral, míg egészben nem maradnak a szemek a süti tetején. Az első néhány réteg ugyanis bele fog olvadni a vajba. Nem kell félni, hogy túl édes lesz, mert alapvetően a tészta maga sem túl édes, és a sárgabarack is, ahogy sok más gyümölcs is, cukor nélkül bizony nagyon savanyú, szóval nyugodtan lehet több rétegben szórni a tetejére a cukrot. 

Ezután sütőpapírral együtt kiemeljük a tepsiből. 

Nagyon laza, tényleg extra magasra feljövő, nagyon szaftos finom tésztája van.

Váratlanvendég krém

A világ legolcsóbb desszertje, nevezhetném a magyar tiramisunak is egyszerűsége, tojásossága okán. Én közel negyven éve ismerem, azóta, mióta anyósomnál először kóstoltam. Ő sokszor készítette, mert imádtuk. Az érdekes a dologban az, hogy a tejbedarát gyerekként is utáltam, most sem szeretem, de ezt a változatát meg bármikor a kedvencek közé sorolom. Egyébként anyóskám anno Horváth Ilona szakácskönyvében lelte, ahol is "váratlanvendég krém" néven ma is megtalálható. 

A natúr krémet ízesíthetjük kakaóval, csoki- fehércsoki krémmel, sós karamellel, kávélikőrrel, fahéjas cukorral, de ilyenkor nyáron szerintem friss gyümölcsöntetekkel a legfinomabb. Nekem épp ezért leginkább egy igazi könnyű nyári desszert, ami egy jó vasárnapi ebéd végét méltón megkoronázza.

Hozzávalók: 

A darakrémhez:

• 10 dkg búzadara 
• 5 dl tej 
• 2 dl víz 
• 8 dkg kristálycukor 
• 2 vaníliás cukor 
• 1/4 mokkáskanál só 
• ------------ 
• 2 tojás 
• 7 dkg porcukor 
• csipet só 

Az öntethez: 

• 20 dkg málna 
• 2 dl víz 
• 15 dkg kristálycukor 
• 1 evőkanál citromlé 
• csipet só 
• 10 gramm étkezési keményítő 
• 1 dl hideg víz 

A tejből, vízből a sóval, cukrokkal tejbedarát főzünk: forrás után addig kevergetjük, míg besűrűsödik. Ez olyan 5 perc. Aztán hidegvízfürdőbe tesszük a mosogatóba, és többszöri átkeveréssel langyosra hűtjük. Közben elkészítjük a gyümölcsöntetet: a málnát felfőzzük a cukorral, sóval, citromlével, 2 dl vízzel, majd besűrítjük a kevés hideg vízben oldott étkezési keményítővel. (Én fagyasztott málnából készítettem, mert harmadába kerül mint a friss, és úgyis eltűnnek a málnaszemek, így tökéletes öntetnek.) Mikor langyosra hűlt a tejbedara, a tojásokat kettéválasztjuk, a porcukor egyik felével és csipet sóval felverjük a fehérjét kemény habbá, majd a porcukor másik felével habosra keverjük a sárgákat is. Aztán először a sárgákat keverjük a tejbedarához spatulával, majd a fehérjehabot. Poharakba töltjük, a poharakat lefolpackozzuk és hűtőbe tesszük őket, a langyosra lehűtött gyümölcsöntetet úgyszintén. Amikor kínáljuk, a tetejére tesszük a gyümölcsöntetet. Ebből az adagból 7-8 pohárnyi desszert jön ki. 

A gyümölcsöntet lehet meggyből, málnából, ribizliből, feketeszederből, áfonyából, egresből, eperből, mangóból, ananászból, passiógyümölcsből, stb...

Ribizlis-habos sütemény

Állítólag ez egy klasszikus retro sütemény, csak én nem tudtam róla. Ugyanis anyu sosem sütött ilyet, pedig volt ribizli bőven anno a hegyen. De ami késik, nem múlik, most megsütöttem én. És marad is a repertoárban, mert szerintem hihetetlenül finom! És olyan egyszerű, hogy még én is meg tudtam csinálni... 

Hozzávalók egy 36-szor 24-es tepsihez (én egy kicsit kisebben sütöttem, és így is jó): 

A tésztához: 

• 25 dkg liszt 
• 3 tojás sárgája 
• 15 dkg kristálycukor 
• 5 dkg olvasztott vaj 
• 3 evőkanál forró víz 
• 1 dl tej 
• egy csipet só 
• 1 zacskó sütőpor 

A ribizlis habhoz: 

• 50 dkg ribizli (szárastól ennyi) lebogyózva 
• 5 db tojásfehérje 
• 1 evőkanál citromlé 
• 25 dkg kristálycukor 
• egy csipet só 

Mossuk meg és csepegtessük le a ribizlit, majd bogyózzuk le. Béleljünk ki a tepsit sütőpapírral, melegítsük elő a sütőt 180 fokra alsó-felső sütésre. Olvasszuk fel a vajat a tésztához. A tojásokat válasszuk ketté. A sárgákat 3 kanál forró vízzel habosra keverjük, közben hozzáadunk 15 dkg cukrot, és mikor szép fehér és habos már, a vajat és a tejet is belekeverjük. Keverjük össze a sütőport és a csipet sót a liszttel, majd spatulával keverjük bele a krémbe. Öntsük a kibélelt tepsibe és kenjük el egyenletesen. Kissé nehéz, mert sűrű a tészta. 15 percig süssük. Közben verjük habbá a tojásfehérjét egy csipet sóval és a citromlével, majd ha félig felverődött, két-három adagonként adjuk hozzá a cukrot, és verjük egészen kemény habbá. Keverjük hozzá a ribizliszemeket, és kenjük a közben kivett elősütött tésztára. A sütőt állítsuk vissza 150 fokra, és 20 percig süssük még a süteményt.

Almás / ananászos mézes kakukkfüves karaj

Még volt négy almám, amik fonnyadoztak a gyümölcstálban. Meg volt tegnapról maradék nem kevés párolt rizsem is. Először arra gondoltam, család kedvencét kéne csinálnom, mert azt mindig almakompóttal esszük, de nem volt kedvem sütőt begyújtani, több edényt mosogatni, több időt főzéssel tölteni, ráadásul az almakompótnak több óra kellett volna, hogy be is hűljön, mert úgy finom. Így egy almás-kakukkfüves-mézes karaj lett belőlük rizskörettel, ami ráadásul egyserpenyős étel. 

Hozzávalók 4 főre:

• 8 szelet karaj
• só, bors, pirospaprika
• 6 db alma vagy egy kisebb friss ananász
• 1 tk kristálycukor
• 2 nagyobb fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 púpos tk mustár
• 1 púpos evőkanál méz
• 1 dl száraz rozé bor
• friss vagy szárított kakukkfű ízlés szerint
• újhagyma zöld szára
• 1/2 liter alaplé (nálam marhahúsleves kockából)

Az almákat pucoltam, daraboltam, kevés vajon pici sóval, pici cukorral gyors lángon átsütöttem, aztán félretettem egy tálba. A klopfolt karajt sóztam, borsoztam, kevés pirospaprikát is tettem rá hogy szebb színe legyen. Újabb darab vajon hirtelen megsütöttem, majd újabb adag vajon a nem vékony félkarikákra vágott vöröshagymát is átsütöttem karamellizációig, végül az aprított fokhagymát is rádobtam, átforgattam, majd alaplét (kockából) öntöttem rá. Került bele mustár, méz, kakukkfű, száraz rozé bor, és visszatettem a hússzeleteket is. Lefedve puhára pároltam, végül a felaprított újhagymazöldjét és az almadarabokat is hozzátettem, de csak annyi időre, míg átmelegedtek. 

Tipp: alma helyett friss ananásszal is tökéletesen működik a recept.

Citromlekvár

Főztem eperlekvárt, és ha már így benne voltam, gondoltam csinálok citromlekvárt is, a legnagyobb kedvencemet. Főleg, hogy a Spárban gyakorlatilag 2-300 Ft-al drágább csak a biocitrom is, és a kezeletlen héjú citrom is a normál citromnál. 

 

Mindössze 1 kg biocitromból készült, lett belőle 10 kisebb üveg citromíz. Nekünk más lekvárokkal együtt bőven elég. 

A citromokat alaposan megmostam, majd karikákra vágtam, a magokat kiszedtem, mert azok keserítik meg a lekvárt. A karikákat negyedeltem és egy tálban annyi hideg vízzel öntöttem fel, amennyi ellepte. Hagytam 24 órát állni, aztán leöntöttem róla a vizet, és egy nagyobb fazékba tettem a gyümölcsöt. Adtam hozzá 1,2 liter vizet és felforraltam. Forrás után még főztem fedő alatt 20-30 percig, hogy megpuhuljanak a héjak. (Itt nem cél elforralni róla a nedvességet.) Majd botmixerrel aprítottam. Hagytam benne kevés nagyobb héjdarabokat is, hogy ne legyen teljesen homogén. Visszatettem a tűzre és adtam hozzá 2 db Haas 2:1-es lekvársűrítővel elkevert 1 kg kristálycukrot, és kb. 1/2 csapott mokkáskanál sót is. Forrás után állandóan kevergetve hagytam még 5 percig forrni, végül csírátlanított üvegekbe töltöttem, és szárazdunsztba tettem. 

Valami pazarfinom, el sem tudom mondani mennyire. Mondjuk én citromfüggő és rajongó vagyok... Ez egyébként az angolok híres marmalade, vagyis narancslekvár receptje, amit anno egy angol blogról fordítottam le - főleg a mértékegységekkel kellett megküzdenem. Mert nem sok jó híresült el az angol konyhából, de a narancslekvárjuk a gasztronómiájuk egyik vitathatatlanul sajátos ékköve. Ha narancsból készítenétek, ugyanennyi cukor kell hozzá. Maximum, ha spórolnátok vele, 20 dkg-ot vegyetek csak le a kiló cukorból, többet ne. És tilos kivágni a fehér részeit a héjnak, az kell az állaghoz is, és a kissé kesernyés-fanyarkás ízhez. Ez a citromra is igaz.

Ha darabosabban készítenétek, érdemes az elején kicsit többet törődni vele: vékony karikákra vágjátok, és a karikákat is minimum 8 vagy 12 cikkre, így nem kell botmixert használni, hanem a héjdarabok szépen megmaradnak a lekvárban.

Hideg almaleves

Igencsak romlásnak indultak az almák a gyümölcstálamban, így mentőötletként ez a leves jutott eszembe mára. Tegnap este meg is főztem, reggelre fincsi hideg lett.

Hozzávalók 6-8 tálkához:
5-6 normál méretű alma tisztítva, kis kockákra vágva
2,2 liter víz
0,5 liter zsírdús tej
1 vaníliás pudingpor
2 vaníliás cukor
3 evőkanál világos nádcukor
15-20 dkg kristálycukor
1 teáskanál só
1 teáskanál őrölt gyömbér
1 fahéjrúd
6 szem szegfűszeg
2 evőkanál rózsavíz
1 evőkanál rum
2-3 evőkanál citromlé
a tetejére tálalásnál: mézes-mogyrós kukoricapehely

Föltettem a vizet főni a cukrokkal, sóval, fahéjrúddal, szegfűszegekkel, citromlével, gyömbérrel, és míg felforrt, megpucoltam az almákat és kis kockákra vágtam. Mikor már jó lobogósan forrt a víz, besűrítettem a hideg tejjel felhigított vaníliás pudinggal, s mikor újra forrt, beletettem az almakockákat is, és újraforrásig kevergetve főztem, végül azonnal hidegvízfürdőbe tettem. A vizet kétszer cseréltem alatta, hogy hamar hűljön, nehogy az almakockák túlpuhuljanak. Mikor már épp csak langyos volt, hűtőszekrénybe tettem éjszakára. 

Mindenképpen kóstoljuk mikor hűl, mert kellhet bele akár só, akár cukor, akár más ízesítő. Kóstolással tudjuk igazán a szánkra igazítani az ízét. Annyira finom, hogy akár desszertként ehető. :)

Retro vaníliás krémtúró

A minap a Lila Füge fészbuk oldalán jött szembe ez a vaníliás krémtúró, Karai Dávid követte el, én meg örültem, mert mindig is imádtam ezt a finomságot. Csak nem jutott még eszembe hogy itthon is megcsináljam, pedig a neten százezer recept van belőle már régóta. És a boltokban ugye csak icipici adagban árulják. Ráadásul eszméletlen gyorsan elkészül.

Én változtattam kicsit az arányokon, rögtön dupla adaggal csináltam, mert tegnap este vendégeim voltak. 

Az enyémbe került:
50 dkg krémes sovány túró
4 tojás sárgája
4 dl tej
1 és 1/2 púpos evőkanál étkezési keményítő
8 evőkanál cukor (ebből 5 vaníliás)
csipet só
fél marék mazsola
3 cl rum+3 cl víz

Az eredeti receptet és a videót itt találjátok, a Lila Fügén.

Én először a mazsolát áztattam be a víz és rum keverékébe, hagy álljon, így pont be is ázott, mire elkészültem. És én nem a poharak aljára tettem a mazsolát, hanem a turmixolás után csak belekevertem a kész krémbe.

A többi ugyanaz: A tojások sárgáját elkevertem a cukor felével plusz a keményítővel, csipet sóval. A tejet felforraltam a cukor másik felével, majd először egy merőkanállal a tojássárgájákhoz adtam a forró tejből és azonnal jól elkevertem. Aztán még egy evőkanál forró tejet kevertem bele, végül a keveréket visszaöntöttem a lábosba, és kis lángon sűrűsödésig újra felforraltam állandó keverés mellett. Hideg vízfürdőbe tettem, közben néha megkevertem. Mikor langyosra hűlt, a túróval jól összeturmixoltam. Végül a rumos mazsolát is hozzá kevertem. 

Fantasztikusan finom, tényleg az a retro vaníliás túró íz. Sokszor fogom még készíteni. 

Tipp: Mivel a vaníliarúd aranyárban van, nekem van egy nagy üvegem, tele vaníliás cukorral: egy vaníliarudat kettévágtam, és felöntöttem kristálycukorral. Jó erős vanília íze és illata van. Ha fogy, mindig utántöltöm. A krémtúró akkor finom, ha kellően vaníliás.

Ananászos sült pulyka felsőcomb

Na, az ilyen ételekhez nem tudok receptet írni. Mert nem lehet, mert érzésre rakom össze... Ananászos sült pulyka felsőcomb, alatta sült vörös rizzsel kevert jázmin rizzsel.

A pulykát pácoltam fél lime levével, chiliszósszal, magos mustárral, sóval és borssal, mozsárban tört koriander- és édesköménymaggal, feketeköménymaggal, kevés friss rozmaringgal, pici cukorral, kevés olajjal. (Nem hagytam most állni.) A tálat kiolajoztam, elszórtam rá egy vékony rétegben a rizst, rászórtam az ananászdarabok felét, rá kerültek a combdarabok, s még ananász és egy lime karikázva. Az ananász többi részéből gyümölcscentrifugával kinyertem a levét, ehhez adtam még vizet, némi illatos fehérbort, sót és cukrot. Kicsit több volt a keverék súlya, mint  a rizs súlyának duplája. Óvatosan a tálba öntöttem ezt a keveréket, gyakorlatilag ellepte a húsdarabokat. Olyan 160 fokon sütöttem 3 órán át. Isteni vót. 

Csirkével is készíthető, akkor kevesebb idő elég a sütéshez.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy intuitíve főzzön. Ezek az ételek - amiket nem méricskélünk - szoktak általában a legjobban sikerülni. Ráadásul csak össze kell készíteni, a többit elvégzi a sütőnk.

Katalán krém narancsosan

Ma van Vízkereszt napja. A farsang kezdete, s tudjuk, az a tobzódások időszaka: mind mulatságokban, csakúgy mint az evésben-ivásban. Talán legjellegzetesebb ételei ezeknek a téli hónapoknak az édességek, ezen belül is a fánkok tettek nagy népszerűségre szert. De nem csak ezt az olajban sült finomságot érdemes ilyenkor készíteni, hanem könnyebb desszertekkel is hódolhatunk a karnevál időszakának. Utána amúgyis jön a hosszú, megérdemelt böjt. 😏

Tegnap este valami édesre vágytam. De különösebb hozzávalók nem voltak itthon, viszont tojás mindig van a hűtőmben. Először madártejre gondoltam, de aztán beugrott a katalán krém, ami még egyszerűbb, és persze nagyon finom. Egyébként rájöttem, hogy a tojásos desszertek a kedvenceim: zabaglione, tiramisu, madártej, creme brulee. (Csokoládét sokszor hónapokig nem eszem egy kockát sem...) A katalán krém ezek rokona. Állítólag úgy született, hogy valami püspököt vártak apácák és elrontották a desszertet,  ami egy flan volt, s hogy mentsék ami menthető, tettek hozzá kukoricalisztet, és égetett cukorral palástolták ügyetlenségüket. A nyalánkság aztán oly sikeres lett, hogy spanyolhon-szerte nagy népszerűségnek örvend azóta is, pedig az eset valamikor a XIV. század előtt esett meg, mert a katalán krém már akkor is ismert édesség volt. Annyiban a farsanghoz is kapcsolódik, hogy Szent József emléknapján szinte kötelező desszert, s mely nap a tavaszforduló tájékára esik, vagyis tulajdonképpen a böjt végét jelzi.

No de e hosszú bevezető után következzék a rövid recept, mert egy végtelenegyszerű finomságról van szó.

Hozzávalók 4-5 tálkához:
4 tojás sárgája
2 dl tejszín
1 nagy narancs leve + annyi víz, hogy a tejszín, narancslé és a víz 6 dl adjon ki
1 narancs reszelt héja
1 fahéjrúd
csipet só
10 dkg porcukor
5 dkg kukoricaliszt
5 dkg kristálycukor a szóráshoz +
1 teáskanál fajéj

A tojássárgákat keverjük ki kézi robotgéppel jó habosra a porcukorral és a kukoricaliszttel. Közben forraljuk fel a tejszín, narancslé, csipet só, fahéjrúd, víz elegyét. Mikor forr, vegyük le a tűzről, és apránként keverjük hozzá a felvert cukros tojássárgákhoz. Majd tegyük vissza a tűzre, és kis lángon melegítve folyamatosan keverjük, míg besűrűsödik. De ne forraljuk fel, mert akkor sárgatúró lesz belőle. És ennyi lenne, töltsük kis tálkákba, lehetőleg szélesebb de lapos edénykékbe. Fogyasztás előtt szórjuk meg fahéjas kristálycukorral a krémeket, és konyhai lángszóróval karamellizáljuk a tetejüket. Óvatosan, mert lángolhatnak is. Régen állítólag felforrósított fém bilogszerűséggel égették rá a cukrot. (A sapanyol inkvizíció jutott eszembe, jájj 😑 )

Tipp: ezt a krémet sűríthetjük étkezési keményítővel is, vagy akár kukoricadarával is. Sok recept nem narancsos, hanem citromos és fahéjas, de most nekem a narancs ízéhez volt hangulatom. Nem csak tejszínnel, hanem tejjel is készíthető, viszont akkor csak a citrom vagy narancs reszelt héját használjuk, mert a savas levük kicsapja a tejet. A tejszínt viszont nem.

Zapekanka - orosz túrótorta

Rajongok a jó túrótortákért. Inkább a sültekért, a nyers túróhoz nekem valahogy a retek, hagyma, paradicsom, paprika jobban illik. :)

A receptért köszönetem Chili&Vaníliának, isteni, megtartom. A fent említett okból is meg azért is, mert elkészíthető gluténmentesen is: vagyis az enyém nem búzadarával, hanem kukoricadarával készült és tökéletes.

Van már a blogon egy ehhez nagyon-nagyon hasonlító sütemény, tényleg majdnem ugyanez és mégis más. Azt kekszalappal készítem, és maga a túrós része lágyabb, remegősebb, viszont ez a Zsófi-féle meg sokkal egyszerűbb és legalább olyan finom, és az sem hátrány, hogy ezt a változatot lehet készíteni egy gazdag leves vagy akár egy székelykáposzta után is.

Én levettem a mennyiségből, mert kettőnknek sok lett volna - így sem kevés, hat embernek is kiadós desszert lesz belőle.

És Zsófi írta, hogy krémes túró kell hozzá, hát én tegnap belefutottam a Zalaconál egy 50%-os leértékelésbe (ha nagyon közeli a lejárati dátuma a kimért túrójuknak, mindig féláron adják), és hát nem mindegy. Náluk csak rögös túró van, de a krémes túrótortánál már megszokott botmixeres pépesítés ennél a receptnél is tökéletesen bevált. De egyszerűbb persze eleve krémes túróval készíteni.

Hozzávalók egy 18-as 
vagy 22-es tortaformához:

50 dkg krémes túró
3 tojás
12 dkg porcukor
13 dkg tejföl
5 dkg kukoricadara
3+2 dkg olvasztott vaj
3/4 teáskanál só
1 citrom reszelt héja
7 dkg mazsola

A túrót, cukrot, tojásokat, a tejfölt, az olvasztott vajat egy nagy tálban botmixerrel teljesen simára mixeljük, majd hozzákeverjük a kukoricadarát is, lefedjük és fél órát állni hagyjuk, hogy a dara kissé megszívhassa magát. Aztán ízesítjük sóval, reszelt citromhéjjal és beletesszük a mazsolát is. 

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra.

A tortaformát kibéleljük szilikonos sütőpapírral vagy kikenjük vajjal, és 45-50 percig, tűpróbáig sütjük.

Langyosan a legfinomabb, de én kóstoltam ma reggel is: szobahőmérsékleten, nem teljesen frissen is tökéletes. Nem keményedik meg és nem száraz.

Gyümölcslekvárral és tejföllel kínáljuk, vagy kompóttal, de szerintem egy karamellöntet sem tenne rosszat neki.

Almás karfiolleves

Az alma és a karfiol nagyon jó páros. Még ha elsőre szokatlannak tűnik is.

Hozzávalók 4 főre:
1 kisebb fej karfiol (tisztítva olyan 25-30 dkg)
1 nagy keményhúsú, savanykás alma
2 evőkanál hajdina (vagy köles vagy gersli)
2 dkg vaj
3 zöldségleveskocka (vagy 2 liter alaplé)
1 nagy csokor petrezselyemzöld
só
frissen őrölt bors
1 cm-es darab gyömbér tisztítva, nagyon apróra vágva (vagy 1 mokkáskanál szárított)
frissen reszelt szerecsendió
1 mokkáskanál kurkuma
1 csapott teáskanál kristálycukor
1 teáskanál alma- vagy fehérborecet
1 dl tejszín (nem kötelezően)
friss sárga vagy piros chili karikákra vágva (szintén nem kötelező)

A karfiolt rózsáira szedtem, amik nagyok voltak, daraboltam. Egy nagyobb fazékban a vajon kevés sóval pároltam úgy 5 percig fedő alatt a rózsákat, majd felöntöttem kb. 2 - 2,5 liter vízzel, tettem bele 3 zöldségleveskockát, sót, borsot, szerecsendiót, hozzáadtam az apróra vágott petrezselyemzöldet is, a gyömbért is, valamint a hajdinát is hozzáadtam. Hagytam főni, míg minden puha lett a levesben (20 perc), aztán a kockázott, hámozott almát is beletettem. Főztem még 5 percig, a legvégén pici cukorral, ecettel még ízesítettem. A tejszín nem kötelező elem, külön lehet kínálni, ki hogyan szereti, úgy ehesse. Jó így is, úgy is.

Tipp: ha nem akartok leveskockát használni (nekem nincs bajom vele, de hátha vannak faxnisabbak is :)) ), akkor 2 közepes hagymát vágjatok nem túl vékony félkarikákra, és mikor felengeditek a levest vízzel, tegyétek bele azt is. Jó ízt fog adni, és így kikerülhető a leveskocka vagy vegeta.

Friss chilikarikákkal még finomabb!

Pavlova 2.0

Ma megint ilyen körtés pavlovát készítettem desszertnek, de már egy ideje Raymond Blanc módszerét használom. Nekem sokkal jobban bevált. Épp a fordítottja annak, ahogyan általában mindenki más készíti, és ahogy az első pavlovám is készült. Sokkal kevésbé esik össze a végén, garantáltan krémes marad a közepe és ropogós lesz a felülete, és a legnagyobb különbség a keményítőssel szemben, hogy nem válik nyúlósan fogbaragadóssá.

Raymond Blanc pavlovája

Tehát: közepes tojásfehérjénként kell 

1 mokkáskanál citromlé, 

33 gramm kristálycukor (nem túl durva szemcséjű) és 

25 gramm átszitált porcukor. 

Keményítő nem kell bele.

A menet a következő: kezdd el felverni a fehérjét a citromlével, és mikor már jó habos, egy-két evőkanalanként add hozzá apránként a kristálycukrot és addig verd, míg nagyon sűrű, kemény habot kapsz. A végén keverd hozzá - de már csak spatulával - kézzel a porcukrot. 

Halmozd szilikonos sütőpapírra, tedd nagyon kis lángra és süsd max. egy óráig.

A pavlovát egyébként azért is szeretem, mert egész évben készíthető idényjellegűen, épp mikor milyen gyümölcs érik. Télen meg kompóttal is tökéletes.

Köszmétés (egreses) nyári töltött káposzta

Egy újabb, s talán a legizgalmasabb töltött káposzta recept a blogon. Szoktam főzni télen a füstölt húsost, savanyú káposztával. Nyáron pedig szoboszlói nagyanyám paradicsomos, édeskáposztás változatát. Ez is egy hajdúsági recept, Csíki Sándor osztotta meg a Food & Wine oldalon most legutóbb, de Chili & Vaníliánál is megtalálható.

Elsőre bizarrnak tűnhet - főleg itt Zalában, ahol nagyon nem komálják a hús-gyümölcs párosítású ételeket - de higgyétek el, nem az. Valami isteniség. Marad is a repertoáromon, mert a töltött káposzta az egyik legkedvencebb ételem. Könnyű, diétás fogás, ilyenkor nyáron is 3-4 hetente főzök.

Egyébként a másik, amit itt Zalában fel nem foghatok, hogy nem is ismerik az igazi töltött káposztát. Főznek egy paradicsomos-húsgombócos, hosszú lére eresztett valamit, és azt merészelik rá mondani, hogy töltött káposzta. Na, én meg ugrok ilyenkor három hátraszaltót, két leszúrt rittbergert, számolok százig, majd angyali mosollyal, fogaim közt kissé sziszegve és visszafojtva csak ennyit mondok: Tényleg? Ezt a "töltött" káposztát nem ismerem. Magamban még hozzáteszem: nem is akarom. Most lehet engem utálni, de a töltött káposzta azért töltött káposzta, mert be van töltve, ugyi. Jó lehet a gombócos káposzta is, de ne mondja senki rá, hogy az töltött káposzta. Az simán gombócos káposzta. Maradjunk ennyiben.  

(Itt még a töltött paprikát is sokszor paprika nélkül főzik, csak gombóccal, és arra is azt merészelik mondani, hogy töltött paprika, erről ennyit. :)) )

Tehát, lássuk ennek a végtelenül egyszerű, mégis hihetetlenül finom ételnek a hozzávalóit 6 főre:

a töltelékbe:

0,5 kg lapocka darálva

1 tojás

só

frissen őrölt bors

12 dkg nyers, főttlen (lehetőleg kerek szemű) rizs

1 dl víz

a többihez: 1 nagyobb fej  tölteni való (lehetőleg)  lapos káposzta 

20-25 dkg egres

3 karika citrom (magok nélkül)

só

1 nagyobb fej vöröshagyma

2 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 1 púpos evőkanál zsír

kb. 1 - 1,5 evőkanál kristálycukor

1 csokor friss kapor

a tálaláshoz:

tejföl vagy sűrű joghurt

A töltés. Meg se próbáljátok úgy csinálni, ahogy Csíki Sándor vagy Chili & Vanília írja, mert a nyers, ress káposztáról nem lehet leszedni a leveleket! (Vagy aki le tudja, azt nyert nálam egy hangszórót meg egy varázslóigazolványt...) 

Hanem a metódus a következő: fölteszünk egy nagy, kb. 7-8 literes fazékban vizet forrni, úgy hogy a fazék feléig-háromnegyedéig legyen csak a víz (mert a nagy fej káposzta majd kiszorítja). 

Amíg felforr a víz, a darált húst kézzel alaposan összedolgozzuk a tojással, vízzel, sóval, borssal és töltésig hűtőbe tesszük. (A víz azért kell a töltelékbe, mert így nem keményíti meg a tojás.)

Ha felforrt a víz, a káposztát bevagdossuk a torzsájánál körben úgy, hogy a levelek majd le tudjanak válni róla. (Mintha dinnyét lékelnénk, csak itt vigyázunk arra, hogy a bevágások a torzsa mélyén véletlenül se érjenek össze, mert a torzsának benn kell maradnia, legalábbis addig, míg a szükséges mennyiségű levelet leválasztjuk róla.) Egy erős és hosszú húsvillát beleszúrúnk a torzsába, és a forrásban lévő vízbe merítjük a káposztafejet. Hagyjuk 3-4 percig főni, aztán kivesszük egy nagy tálba. Készítsünk elő egy erős lyukacsos lapátot is (egy ilyet, az első balkézről vagy a negyedik) amivel alányúlunk a káposztának, nehogy lecsússzon a villáról és így emeljük ki. A külső 1-2 sor levelet leválasztjuk (maguktól is leesnek egyébként), majd a maradék káposztafejet villástól visszatesszük a forrásban lévő vízbe. Ezt addig csináljuk, míg elég levelet le tudunk szedni a töltéshez. (Nekem 18 töltelékem lett.)

A leveleket felezzük a középső ere mentén úgy, hogy az eret ki is vágjuk. Ezekbe a fél levelekbe töltjük tölcsérszerűen a tölteléket: a vastagabb, ér melletti oldal lesz a tölcsér csúcsa, a vékonyabb rész, a levél széle pedig az, amelyiket behajtogatjuk a töltelékbe.

A maradék káposztalevelekből is kivágjuk a középső, vastag ereket és vékony csíkokra vágjuk. Egy széles, nagy fazékban (5-6 literes legyen) a zsiradékon megdinszteljük az apróra kockázott hagymát, majd a csíkokra vágott káposztalevelek felét rászórjuk egyenletesen. Erre kerül a töltelék, a tetejére megint egy kevés aprókáposzta, a megtisztított egres, az apróra vágott kapor, a citromkarikák. Felöntjük a káposzta abálólevével, sózzuk, cukrozzuk, és ráhelyezünk egy kistányérat, hogy a töltelékek a helyükön maradjanak. A lének a tányér fölött kell lennie pár centivel, mert a rizs majd elég sokat magába szív. Fedőt teszünk rá, hagyjuk felforrni közepes lángon. Forrás után kislángra tesszük és 25 percig főzzük. Míg fő, kóstoljuk a levét, hogy meg tudjuk állapítani, kell-e még bele só vagy cukor vagy citromlé. Ha készen van, még hagyjuk 1 órát a fedő alatt, hogy a rizs teljesen megpuhulhasson. Tálaláskor tejfölt vagy joghurtot kínálunk mellé.

Tipp: szerintem ez az étel marhahússal vagy szárnyashússal is készíthető. Sőt, szőlőlevélbe is tölthető, így akkor nem kell abálni káposztaleveleket, csak apróra vágni egy keveset.

És találtam Chili & Vaníliánál még egy izgalmas köszmétés levest is, ezt is el fogom valamikor készíteni, mert isteni lehet. Segesvári egreses marhahúsleves. 

Epres, túrós kalácstorta

Ma mosogatás közben... a mosogatáson jártak a gondolataim. Agatha Christie állítólag ekkor találta ki gyilkos történeteit és ugyan én is "Christie" vagyok, nekem nem bűnügyi rejtélyek szoktak megformálódni a "szürkeállományomban" (hogy Herkules Poirot-t idézzem), hanem mindenféle máson tűnődöm ilyenkor, mert a mosogatás remek alkalom eme csillámló elmetevékenységre.  

Azon morfondíroztam, hogy a sokat hangoztatott "fenntartható fejlődéshez" az is hozzátartozik, hogy nem gépesítünk mindent agyon. Mert ha igen, nekünk embereknek nem marad mit csinálni. Tenni-venni pedig kell, mert a jól végzett munka öröme semmihez sem fogható. Nem vagyok a modern világ ellen, mert áldás a mosógép, a központi fűtés, a botmixer és még sok minden, de azt hiszem, az automatizálást sem jó - ahogy semmi mást sem - túlzásba vinni. Nem is akartam mosogatógépet. És ha felújíthatnám a konyhámat, akkor sem akarnék. Szeretek mosogatni, igencsak meditatív cselekvés.

Ahogy ténykedtem, néztem a szűrőkanalat, a tányérokat, evőeszközöket. A sorozatgyártás korát éljük. A régi korokban a tárgyaknak még volt valami kisugárzásuk, szépek, mívesek voltak. Ma ez ritkán jellemző. De például azzal, hogy kézbe veszem az eszközeimet és rájuk nézek, észreveszem őket: létezővé válnak. Azzal, hogy szeretném, hogy visszanyerjék ragyogásukat és szépségüket, mégiscsak némi lélek is költözik beléjük. Hamvas Béla jutott eszembe... "Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket."

Hát ezeken tűnődtem ma így a nap végén.

A húsvét utolsó morzsái ma hasznosultak, egy finom sütemény formájában. Maradt egy kevés kalács és sajnáltam kidobni. 

Hozzávalók egy 28 cm-es tortaformához (talán a 25-ösbe is éppen belefér):
8 tenyérnyi szelet kalács
2-3 dkg vaj
a krémhez:
25 dkg túró
25 dkg eper
kb. 15-20 dkg porcukor
1 tojás
2 dl tej
20 dkg zsíros tejföl
1/2 mokkáskanál só
vaníliaeszencia vagy vaníliás cukor
1/2 citrom leve vagy 2 evőkanál rózsavíz
4 dkg étkezési keményítő

Az epret feldaraboltam és lecukroztam alaposan, aztán hagytam állni egy órát, hogy levet engedhessen.

A kalácsszeleteket megpirítottam a vajban.

A krémhez valókat (a cukron és az epren kívül) botmixerrel teljesen simára turmixoltam. Végül a cukros epret is hozzákevertem a levével együtt. Itt érdemes kóstolni, kell-e még bele valami, cukor vagy citromlé vagy rózsavíz.

A tortaforma oldalát kivajaztam, az aljába szilikonos sütőpapírt vágtam úgy, hogy nagyobb legyen a forma átmérőjénél, lehessen fölfelé is 3-5 centire a forma oldalához simítani. Mert híg a krém, s ha esetleg nem zárna jól a forma, ne csurogjon ki.

Alulra kiraktam a kalácsszeleteket, jó szorosan, hogy teljesen töltse ki a forma alját. Ráöntöttem finoman az epres túrókrémet, és a 120 fokra előmelegített sütőbe tettem 50 percre. 

Hagyjuk kihűlni hogy megszilárdulhasson, s leheletnyi porcukorral megszórva díszítsük.

Jól kiérződik a vajas pirított kalács íze is, a túróé is, szóval fincsi.

Waldorf saláta

Egy igazi télvégi, tavaszeleji böjtbeillő saláta.

Furcsa módon még nem csináltam, pedig imádom a zeller-alma párost, égbenköttetett frigyük nagy klasszikus. A salátát a híres Waldorf Astora főpincére kreálta egy nagy fogadásra és a többi már történelem: annyira kedvelt lett, hogy a világ minden táján ismerik, és a nevezetes szálloda étlapján is szerepel a mai napig is. Köszönöm Zsuzsának, a Bodzás Vendégház háziasszonyának, hogy nemrég megemlítette, és igazán precízen leírta a történetet is.

Nem írok mennyiségeket, salátát - már sokszor említettem - érzésre készítünk. De úgy nagyjából: a zsülienre vágott zeller és almacsíkok körülbelül egyforma kupócot képezzenek. Egy főre szerintem fél alma és ennek megfelelő zeller kell, mert ez a saláta tipikusan egy kiváló előétel. Ha főfogásnak ennénk, duplázzuk. A dió pirításához kell: kristálycukor, pirospaprika, cayenne bors, koriander- és édeskönyénymag frissen mozsárban porítva, és csipet só. Ezzel a keverékkel megszórjuk és alaposan összekeverjük a diót, és sütőpapíros tepsire téve 200 fokon megpirítjuk. A cukor karamellizálódik rajta, és a dió pedig extra ropogós lesz, nagyon finom. (Az a veszély fennáll, hogy elcsipegetjük, mert annyira jó, szóval ezt vegyük figyelembe :)) )

Mivel hoztam az eredeti receptet, az én variációmat írom le, mert bár elhíresült ételről van szó, kicsi változtatások megengedettek. Az enyémen az öntet csak natúr krémes görögjoghurtot tartalmaz, jól kikeverve némi mézzel, fehérborecettel, dió- és szőlőmagolajjal és sóval. (Valahogy nekem ezekhez az alapanyagokhoz a fehérborecet jobban ízlik, mint a citromlé. De verjusvel is naggyonaggyon el tudom képzelni!)

A saláta összeállítása: a zsülienre vágott almához és zellerhez adtam némi durvára vágott fűszeres pirított diót, és összekevertem az öntettel. De úgy is tálalható, hogy az összevágott pirított diót nem keverjük a salátába, hanem csak a tetejére szórjuk.

Csak pár percet hagyjuk állni és már fogyasztható is. Karakteres és nagyon finom saláta.

Tapolcai vagy kalocsai rétes

Kiadós, tartalmas levesek után a rétes mindig jó ötlet. Ez egy télies, gazdag és különleges változat.

Töltött palacsintákkal töltött rétes. 😊

Alant az eredeti receptet adom meg, ahogy találtam. Én a saját technikámmal, a konyhapulton nyújtottam kis gombócokból a tésztát: eszerint, ugyanezekkel a mennyiségekkel, csak most két nyújtott tésztába tekertem a tölteléket, hogy a rétestészta kissé vastagabb legyen mint a normále rétesnél, tehát három rúd lett végül.

A palacsintát úgy sütöttem, hogy 18 db legyen a három rúdhoz. Tölteni bármivel lehet, az enyémbe narancsos sütőtök, mazsolás alma és diótöltelék került. A dió és máktölteléket szerintem nem kell főzni, én csak megszórtam a palacsintákat a cukros dióval. (Ja, és nem kentem meg tejföllel a palacsinták tetejét.)

Fincsi volt, bár a sima rétes jobban ízlik. (De lehet csinálni úgy is, hogy rétestésztába és nem palacsintába tekerjük a töltelékeket, és azokat egy nagy rúdba ugyanígy.)

A rétestésztához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, 1 tojás, annyi víz, hogy rugalmas tésztát kapjunk, étolaj és tejföl a kenéshez
A palacsintatésztához: 2 egész tojás; 1 kávéskanál só; 1 kávéskanál kristálycukor; 20 dkg liszt; 2 evőkanál olaj a tésztába; étolaj a sütéshez; annyi tej, hogy kellő sűrűségű masszát kapjunk
Dió töltelék: 10 dkg darált dió; 1 dl forró tej; 1 csomag vaníliás cukor; 5 dkg kristálycukor; 5 dkg mazsola; csipetnyi őrölt fahéj; reszelt citromhéj
Mák töltelék: 15 dkg darált mák; 5 dkg kristálycukor; 1 dl forró tej; 1 vaníliás cukor; 5 dkg mazsola; csipetnyi őrölt fahéj; 2 evőkanál méz; reszelt citromhéj
Túró töltelék: 20 dkg tehéntúró; 1 vaníliás cukor; 5 dkg kristálycukor; 1 tojás sárgája; 5 dkg mazsola; reszelt citromhéj

Először a rétestésztát készítjük el. A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk annyi langyos vízzel, hogy rugalmas anyagot kapjunk. Fontos, hogy jól kidolgozzuk, nehogy csomós maradjon. Amikor már szép sima, a tetejét megkenjük étolajjal, és meleg helyre félretesszük pihenni.
Palacsintatésztát keverünk.
A maximum 1 dl tejet ízesítjük cukorral, vaníliás cukorral, mazsolával, őrölt fahéjjal. Apránként hozzákeverjük a darált dióhoz, és citromhéjat reszelünk bele.
Újabb 1 dl forró tejet veszünk. Beletesszük a cukrot, vaníliás cukrot, mazsolát, őrölt fahéjat, és még 2 evőkanál mézet is csurgatunk hozzá. Összekeverjük a darált mákkal, és citromhéjat reszelünk bele.
A túrót vaníliás cukorral, kristálycukorral, tojás sárgájával, mazsolával és citromhéjjal összekeverjük.
A palacsintákat különféle (dió, mák, túró) töltelékkel gazdagon megtöltünk, és mindegyiket feltekerjük.
A rétestésztát kilisztezett abroszon széthúzzuk, a tetejét olajjal meglocsoljuk. Mindkét oldalára háromféle töltésű palacsintát fektetünk sorban egymás mellé. A palacsinták tetejét tejföllel gazdagon megkenjük, és a rétestésztát feltekerjük két oldalról. A felesleges végeket levágjuk. A palacsintával töltött réteseket kiolajozott tepsibe rakjuk, és a tetejüket olajjal megkenjük. Előmelegített sütőben aranysárgára sütjük.
Vaníliamártást, borhabot is kínálhatunk hozzá.

Boldizsár Ildikó receptje

Ancle Ben bátyó édes-savanyú csirkéje a'la homemade

Uncle Ben's édes-savanyú csirke. Ezzel a klasszikussal már többször kísérletet tettem, de eddig egyik receptúra sem nyerte el igazán a tetszésemet. Ez most igen. Tudom, ősi (uncsi), de én szeretem és repertoáron tartom, mert nagyon kevés ételhez vagyunk képesek a rizst megenni köretként, és ez az egyik, amihez igen.

 

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg csirke vagy pulykamell
 1 púpos evőkanál étkezési keményítő
 1 kisebb tojás fehérjéje
egy teáskanál világos szójaszósz
 

a szószhoz:

1 csokor újhagyma
1 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
1 evőkanál sűrített paradicsom
1 zöld, piros vagy narancs kaliforniai paprika
10 dkg bambuszrügy (elhagyható)
ananászkockák (friss vagy konzerv, bármelyik jó)
só
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
fehérborecet (ízlés szerint, kb. 2 teáskanálnyi)
2 csapott evőkanál kristálycukor vagy ennek megfelelő méz vagy világosbarna nádcukor
7 deciliter víz
1 evőkanál étkezési keményítő

A húst a tojásfehérjével, szójaszósszal és keményítővel elkeverjük, addig hagyjuk állni, míg előkészítjük a szószhoz a zöldségeket. Majd felforrósított olajon egy serpenyőben kissé sózzuk a húst, és 2 adagban megsütjük úgy, hogy egy kis színe is legyen, aztán egy tálba kitesszük.

Egy evőkanál olajat teszünk ismét a serpenyőbe, és az ananászkockákat a paprikákkal sütni kezdjük nagy lángon kissé sózva, mikor félig kész vannak, az újhagymát is hozzá tesszük és megsütjük. A zöldségek maradjanak kissé roppanósak. adjuk hozzájuk a sűrített paradicsomot is, azzal is süssük egy-két percig, majd öntsük fel fél liter vízzel (tehetünk hozzá ananászlét is, ha konzervet használunk), ízesítsük gyömbérrel, cukorral, ecettel, sóval. Tegyük bele a sült csirkedarabokat is, és forraljuk össze úgy 3-4 percig, majd egy deci hidegvízben elkevert étkezési keményítővel sűrítsük be a ragut.
 

Párolt rizzsel kínáljuk.

 

Dutch baby

Megfigyeltem, hogy a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától. 

Az úgynevezett modern ember régen és csaknem tökéletesen elfelejtette, hogy ő társas lény. És most sehogy sem érti, miért oly sérülékeny.

(Vavyan Fable)

Maradt a fini baracköntetből, úgyhogy folytattam a sort, és kipróbáltam a Dutch Baby*-t is.  Amennyire nem szeretem az amerikai palacsintát, ez annál jobban ízlett. Isteni ropogós körben, belül lágy és remegős. Mire fotóztam már felére összeesett (sokkal jobban felfújódik, mint amennyire a képen látszik), és ez a mennyiség az én viszonylag kicsi sütőtálamba sok is volt. De elsőre nem igazán tudtam, hogyan viselkedik. Szóval ezt a mennyiséget egy kb. 26-28-as nagy serpenyőben (olyanban, ami sütőbe tehető) vagy sütőtálban érdemes megsütni, vagy két kicsiben: 16-18 cm átmérőjűekben.

Hozzávalók 2 főre:
10 dkg liszt
2 tojás
2 dl tej
1 csapott mokkáskanál só
2 teáskanál cukor (vaníliás is lehet)
2 dkg vaj

A sütőt fullhőfokra előmelegítjük. A hozzávalókból kikeverünk egy sima palacsintatésztát. A serpenyőben, a tűzhelyen megolvasztjuk a vajat. Forró legyen, de még ne barnuljon. Öntsük bele a tésztát és tegyük azonnal a forró sütőbe. Körülbelül 20 perc alatt szép piros-ropogósra sül és felfújódik.

Bármilyen gyümölccsel, gyümölcsöntettel, lekvárral, csoki- vagy karamellöntettel, tejszínhabbal, satöbbivel kínálható. Azonnal fogyasztandó, mert pillanatok alatt összeesik, mint minden felfújt. Nagyon finom, szerintem először, de nem utoljára készítettem.

Sósan is el tudom képzelni. Egy jó raguval a közepén, például.

"A szó holland babát jelent, de természetesen itt most nem erről lesz szó.  A dutch ugyanis az amerikai német bevándorlók egy csoportját is jelentette, akik a deutsch szó elkorcsosulásából lettek dutchok, ugyanis ez a sütőben sült, tulajdonképpen palacsintafelfújt eredetileg a német Pfannkuchenből származik. Némileg hasonlít is az eredeti, nem grízből készült császármorzsára, ami gyakorlatilag ugyanez a metódus, csak a tésztát a végén darabokra szaggatva tálalják." (forrás)

Túrós smarni vérbarackkal

   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.

   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.

   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni.* A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -

(Hamvas Béla: Karnevál)

* Nektek melyik az a hét könyv? 📚😏

A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlőre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)  

Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörű szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befőttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.

Volt tegnapról finom, sűrű, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evőkanál sűrű, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt

4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só

7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evőkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evőkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfűszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz

A barackfőzéssel kezdjük. *

Begyújtottam a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverővel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól működött.)

A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegős maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfőzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.

* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem főni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfűszeggel. Hagytam erősen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdőbe tettem, s aztán a hűtőbe. A friss, meleg smarnit a behűtött barackkal tálaltam.

(Legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érződött ki. Simán tejjel ugyanilyen lett volna... csak pazarlás (pazóólás, ahogy nagyanyikám mondaná), drága a túró, tejfel. Szóval legközelebb normále túró, plusz tej. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni. Úgyhogy ez nem a végleges verzió.)

Klasszikus piskótatekercs

- Nem eszem tojást - szakított félbe Carole. - És maga sem enne, ha fogalma volna arról, mit tesz a karmájával. Ami a tésztát illeti, ez talán búzalisztből készült tészta? Azt semmiképpen sem ehetek - túlságosan jin a testtípusomhoz. A túlzott jin elködösíti az aurát. Jobb lenne egy kis friss, fluormentes víz és egy organikus fejes saláta. 

(Joanne Harris: Csokoládés barack)

 

Egytálételt főztem, amihez muszáj valamit sütni levezetésképpen. A klasszikus piskótatekercs tökéletes választás ebben a melegben, mert mindössze 5 perc a tészta összeállítása, és csak 10 percig kell sütni. Nem beszélve róla, az idei isteni baracklekvárom került bele. (Arról meg végképp nem beszélve, hogy lassan eltűnnek a régi, hagyományos sütemények és ételek ebből a "trendi" világból...)

Én csaltam egy picit, mivel 1.: Sütésben nem vagyok igazán jó. 2.: A sütőm ezer éves és már vagy ötször szerelt, sosem tudom mit hány fokon sütök benne. Abszolút az intuíciómra hagyatkozhatom csak. 3.: A piskótatekercs amilyen egyszerű, olyan könnyű elrontani is. Lehet nagyon száraz, sűrű, fojtós vagy akár szalonnás is a tésztánk, és az élvezhetetlen. A piskótatekercsnek repülősen könnyűnek illik lenni, és ha lekvárral készítjük, csakis házi, igazán jó lekvárral szabad tölteni. 

Hozzávalók 1 nagy gáztepsinyi piskótához:

5 tojás

5 evőkanál liszt

5 evőkanál kristálycukor

csipet só

1 csapott mokkáskanál sütőpor

+ házi baracklekvár

A csalást a sütőporral követtem el, mert a klasszikus piskótatésztába nem kell sütőpor, ha alaposan ki van keverve. De biztosra akartam menni, úgyhogy tettem bele és nem bántam meg, mert olyan könnyű, légies lett a tekercsem, hogy csak na. Csalás ide vagy oda, eztán is így sütöm majd.

A receptben az evőkanalak kicsit púposak, tehát nem csapott evőkanál sem a liszt, sem a cukor, hanem púposkás. Piskóta alapszabály: ahány tojás, annyi kanál liszt és annyi kanál cukor kell hozzá, valamint mind a fehérjét, mind a sárgáját nagyon habosra, alaposan fel kell verni, és sütés közben ne nyitogassuk a sütőajtót, mert összeeshet a tészta.

A sütőt előmelegítettem 170 fokra (saccperkábé). A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét pici sóval keményre vertem kézi robotgéppel, aztán szintén a robotgéppel a sárgákat a cukorral jó habosra, levegősre, fehérre kevertem. Aztán már nem habverővel, hanem spatulával hozzákevertem a sütőporos lisztet a cukros tojásságákhoz óvatosan, hogy maradjon benne buborék, végül a fehérjehabot több adagban mindehhez finoman, szintén azzal a céllal, hogy maradjon levegő a fehér habfelhőben is - nehogy kikeverjem, amit belekevertem, ugyi... A masszát elterítettem a sütőpapíron, és 10 percig sütöttem.

Még melegen feltekertem papírostól, és így hagytam kihűlni. Hűlés után óvatosan kigöngyöltem, óvatosan eltávolítottam róla a sütőpapírt, és megkentem a lekvárral, majd visszatekertem. Végül porcukorral megszórtam.

Ez a recept jól működött a gázos sütőmben, a villanyosban annyira nem. Abban ez a recept lett jó:

6 tojás szétválasztva

15 dkg kristálycukor

10 dkg liszt

1 mokkáskanál sütőpor

1 csapott mokkáskanál só

A fele cukorral, sóval felverem keményre a fehérjét (nem egészen annyira, mintha habcsókot készítenék). A cukor másik felével felverem a tojások sárgáját, majd hozzáadom a sütőporral kevert lisztet is, és még mindig kézi robotgéppel hozzákeverem. Aztán spatulával adok egy keveset a fehérjehabból a lisztes sárgájához és fellazítom vele, majd a többi tojásfehérjét is hozzákeverem, finoman, hogy megmaradjanak a buborékok a tésztában. Sütés: 10-12 perc 175 fokon, alsó-felső sütéssel.