Anyuféle hagyományos nyári vegyessaláta

A karma a teljes igazság több életen át fennálló tartozás- és hitelrendszere, aminek egyszerű célja van: tanítani. A velünk történő jó dolgokat tekinthetjük jutalomnak, a rosszakat büntetésnek, de ez azt jelenti, hogy létezik egy ítélkező személy. A valóságban mi, és csakis mi egyedül ítélkezünk, hogy mit kell átélnünk ahhoz, hogy megtanuljuk a leckénket, amelynek segítségével fokozhatjuk tudatosságunk szintjét. Valamennyi lecke valójában próbatétel. 

(Albert Einstein)

 

A pörkölt mellé készítettem ezt az anyukám féle, régimódi vegyes salátát. Nagyon szeretem, és a pörkölt mellé nem is valók azok az újmódi olívaolajos finomságok. Ezzel a szépséges nyárutókincsei kavalkáddal viszont fantasztikus volt a klasszikus sertéspörkölt is.

Hozzávalók:
4 paprika (1 zöld, 1 narancs, 1 sárga, 1 kápia vagy pritamin),
10 db pici kerti paradicsom,
2-3 zöldparadicsom,
2 lilahagyma,
1 közepes kígyóuborka vagy 2-3 normál uborka,
2 teáskanál só,
és az enyémben még napraforgócsíra van.
Lé:
3/4 liter víz,
4-5 evőkanál 10%-os sima ecet,
esetleg 1 csapott mokkáskanálnyi só,
5-6 teáskanál kristálycukor.

A hozzávalókat tisztítottam, majd vékony félkarikákra szeltem. Az uborkát legyalultam. Az összes zöldséget egy nagy tálba tettem és besóztam. Hagytam állni fél órát. Közben elkészítettem a salátalét is. A zöldségeket nem túl erősen, de kinyomkodtam, majd a lébe tettem. A salátalébe a sót nem tettem bele, csak a cukrot és ecetet. Miután a zöldségek is belekerültek, kóstoltam. Még kellett hozzá só. Kóstoljuk, mert nem tudni, mennyire sósítják be a zöldségek a salátalét, tehát a sót csak utólag tegyük hozzá. Hagytam összeérni 1-2 óráig.

A paprikasalátát is ugyanígy készítem.

Tulajdonképpen ez a csalamádé. Ha télire tesszük el ugyanígy készül, csak savanyúságlével öntjük fel. És piros érett paradicsom helyett zöld paradicsomot szeleteljünk bele. Plussz a csalamádéhoz még káposzta is kerül vékonyra szelve.

Hungarikum a tányérban: sertéspörkölt

Ha valaki a szemlélődés állapotába lép csupán csak annyi időre is,

mialatt egy hangya végigsétálhat az orrán,

nagyobb előrelépést tesz a megvalósítás felé mintha egész életében erényes tetteket halmoz.

(Namkai Norbu rinpocse)

Most jöttem rá, hogy a pörkölt tulajdonképpen még nem is szerepel a blogomon. Csak a zuzából készültet írtam le eddig.

Ez végül is nem véletlen... Egy évben ha 4-szer készítek összvissz. Szeretjük, de annyi más finomság is van a világon.

Pörköltet sosem készítünk száraz húsokból. Alkalmatlan rá a pulyka- és csirkemell csakúgy, mint a sertéskaraj vagy comb. Mindekettő száraz, fűrészporos. A karaj csak frissen kirántava jó. Egyben sütve sem az igazi. Maximum töltve valamilyen zsírosabb töltelékkel. A comb pedig szerintem csak darálva jó és csak akkor, ha sovány darálék kell az ételünkhöz. Igazi, egyetlen méltó és jó formája a füstölt sonka. Másra nem alkalmas, legalábbis szerintem.

Alkalmas húsok tehát a tarja, lapocka, dagadó, köröm.

Én most lapockából készítettem.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sertéshús,

25-30 dkg vöröshagyma (2 méretesnagy fej vagy 3 kisebbközepes),

só,

2 csapott teáskanál pirospaprika,

1/2 mokkáskanál köménymag (elhagyható),

1/2 paradicsom (télen elhagyható),

1/2 sárga paprika (télen elhagyható),

esetleg: 1 teáskanál darált paprika (Édes Anna),

1 evőkanál zsír.

A húst megmosom alaposan. A tisztított vöröshagymát kis kockákra vágom és a már kellően forró zsírba teszem. Sózom, kis lángon üvegesre párolom. Míg a hagyma elkészül, kb. 2-szer 2 centis kockákra vágom a húst. Mikor üveges már a hagyma, rádobom a húst és nagy lángra teszem. Mikor kiengedett egy kevés lét, pirospaprikázom, köménymagot és sót teszek még rá. Hozzáteszem egyben a fél paradicsomot és fél paprikát is. Erős tűzön sütöm fedő nélkül egészen addig, míg az összes levét kiengedi. Egészen zsírjára sütöm még mindig nagy lángon. Ezért pörkölt a neve, mert kicsit le kell pörkölni, vagyis egészen zsírjára visszasütni. A hagyma így fő könnyen szét, illetve ettől lesz jó sűrű szaftja és valódi pörköltíze. Kevergessük, azért ne égjen le.

Mikor zsírjára sült kevés vizet utánaöntök, kislángra veszem és fedő alatt párolom puhulásig. Ez olyan másfél óra. Mindig csak 1-1 decinyi vizet öntök alá, hogy sűrű maradjon a szaft. Többször is pótolni kell a vizet, míg teljesen megpuhul és elkészül a hús, ugyanis minden alkalommal hagyom zsírjára visszasülni.

Napmátkánál olvastam egy nagyszerű írást a pörköltről. A szerző leírja, hogy többféle módszer is létezik. Lehet válogatni. :)

Jó marhapörkölt receptet pedig Fűszeres Eszternél láttam.

A sertéspörkölt szerintem nagyzsemű, deszkáról szaggatott nokedlivel a legfinomabb. A saláta vagy savanyúság pedig nem hiányozhat mellőle. Uborkasalátával, kovászos uborkával, káposztasalátával, csípős almapaprikával a legfinomabb szerintem.

Én bolti tésztával sosem rontok el egy jó pörköltet. Mint ahogy rizzsel sem. Na jó. Egy engedményt szoktam tenni, az pedig a tarhonya. Azzal még tényleg finom. Ráaásul én azt a sörétes fajtát szeretem. :)

Friss kenyérrel pedig egyszerűen fantasztikus. A pörköltszaft és a kenyér összeolvadása maga az unio mistica.

Fokhagymás sertésoldalas

"...A hittel az a gond, hogy olyasvalaminek az elfogadását jelenti, ami még nem lépett be az észlelés és felfogás mezejébe. A hit megfogalmazása az értelmen keresztül működik: azon energia révén, ami kivetítés és ragaszkodás fenntartásával tör be a megélt helyzetekbe - ez pedig szenv(edély). A Dzogcsenben nincs helye hívőknek. Az ember vagy érti, vagy nem. Lehetséges egy átmeneti idő, miközben a megérzést is felhasználva rájön, ám ha egy idő után még mindig nem érti, akkor nincs értelme tovább várnia. A teljességben veszünk menedéket, ami meghaladja a hitet vagy hitetlenséget. Nem hiszünk - tudunk. "

(Keith Dowman)

Jövő héten festetünk. Már pakolódásban vagyunk, ezért tegnap főztem előre. Ma már nem lesz időm rá.
Bár a zöldséges ételeket jobban szeretem, két húsételt készítettem. Mert a zöldséges étkek csak frissen jók, nem melegíthetők és nem tarthatók el több napig sajnos. Így hát fokhagymás sertésoldalas és pörkölt van a hűtőben. A pörkölt melegíthető, az oldalas hidegen is kitűnő paprikával, paradicsommal, kenyérrel. Sok zsírban sütöttem, hogy zsíros kenyeret is tudjunk enni. És hát a sülthús zsír fenségesen finom tud lenni. Ezerszer inkább eszem egy sima kis zsíros kenyeret, mint bármilyen bolti felvágottat.

Ha sertéshús, akkor oldalas. A kedvencem.
Az elkészítése végtelenül egyszerű. Az oldalast megmostam, jól besóztam. Tisztítottam 6-7 gerezd fokhagymát és szeletekre vágtam. Egy tepsibe jó sok zsírt tettem, rászórtam a fokhagymaszeletek felét, majd ráfektettem az oldalast. A tetejét nagyon kevés pirospaprikával is megszórtam és a maradék fokhagymagerezdeket is rátettem. Zsírt is tettem a hús tetejére. Alufóliával lefedtem a tepsit és feles lángon 2 és negyed órát sütöttem. A fóliát csak az utolsó 20 percre vettem le a tepsiről. Omlós-puha finomság lett a végeredmény.
Mikor kihűlt, egy tálba tettem a húsdarabokat és ráöntöttem a zsírját is.

Készíthető lábosban is. Ugyanez az eljárás - fedő alatt sütjük kislángon jó sokáig, sok zsírban.

Csak padlizsánrajongóknak! - arab dzsuvecs

Az emberek szerintem azért nem szabadok, mert nem akarnak azok lenni.
Szeretnek irányítani. Másokat. És erről lemondani?! Ugyan már...
Szenvedni élvezet.

Fura.

(duende)

Ez is egy Planétás recept. És természetesen, ismét paradicsommal. Az az igazság, hogy én soha nem eszem paradicsomot télen és tavasszal. Soha nem veszem meg a külföldi melegházi vízízű izét. Mindig csak szezonjában, mikor már a piacon is megjelenik. Így nyár közepétől ősz közepéig igyekszem mindennap enni ebből a fantasztikus gyümölcsből. Az agusztust ezennel a paradicsom hónapjának nyilvánítom... :)

Nagyon egyszerű kis étel.
Egy padlizsánt szeletelj fel fél centis karikákra, süsd elő kevés olívaolajon jó erős tűzön egy serpenyőben. Végy egy tálat, majd kezd el rétegezni a hozzávalókat: egy sor padlizsán, egy sor fehér salátahagyma, 1 fokhagyma szeletelve, egy sor paradicsom karikázva s jól megszórva aprított petrezselyemzölddel. Minden réteget sózzál. Ezt addig folytasd, míg van a apdlizsánból. A tetjét öntözd meg olívaolajjal. Háromnegyedes lángon süsd 3/4 órán át.
Ez az adag három főre elegendő.

Ez az dzsuvecs finom önmagában is, de pirítóssal egészen fantasztikus. Párolt rizzsel is el tudom képzelni vagy akár bulgurral. Finom melegen is, hidegen is. Köretként adható bármilyen hús vagy hal mellé. Én halat sütöttem mellé.
Ha marad belőle lasagne tésztával újrasüthető, plussz parmezánnal, természetesen. De akár spagettivel is kitűnő.

Csak abszolút padlizsánrajongóknak ajánlom, mert nagyon-nagyon... hát... padlizsános. :)
*