Mester – mondták neki-, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel.
Lukács 20,21
Nézz magadba, és lásd meg, hogyan töltötted meg ürességedet emberekkel. Ennek következtében a markukban tartanak. Lásd, hogyan kontrollálják viselkedésedet jóváhagyásukkal és rosszallásukkal. Hatalmukban áll könnyíteni magányosságodon a társaságukkal, dicséretük a fellegekbe röpítheti lelkedet, ugyanakkor kritikájuk és elutasításuk a mélységekbe ránthat. Vess egy pillantást önmagadra, ébrenléted majdnem minden percét arra fordítod, hogy megnyerd az embereket, hogy kedvükbe járj, legyenek akár élők, akár halottak. Az ő szabályaik szerint élsz, elvárásaikhoz igazodsz, társaságukat keresed, szeretetük után vágyódsz, rettegsz gúnyolódásaiktól, sóvárogsz elismerésük után, jámborul aláveted magad a bűntudatnak, amit rád ruháznak; s még a gondolattól is megrémülsz, hogy ne a divat szerint öltözz, beszélj, cselekedj, vagy akár gondolkozz.
Lásd meg azt is, hogy még akkor is tőlük függsz, még akkor is a rabszolgájuk vagy, ha te kontrollálod őket. Az emberek annyira lényed részévé váltak, hogy már el sem tudnád képzelni az életed a többiek irányítása és hatása nélkül. Valójában meg is győztek arról, hogy ha meg is szabadulnál tőlük, akkor szigetté válnál – magányossá, sivárrá és szeretetlenné. csakhogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Hogyan is tudnál szeretni valakit, akinek a rabszolgája vagy? Hogyan tudnád szeretni azt, aki nélkül élni sem tudsz? Így csak vágyakozhatsz, igényelhetsz, függhetsz, félhetsz és kontrollálhatnak. A szeretetet csak szabadságban és félelemnélküliségben lehet fellelni. Hogyan érheted el ezt a szabadságot? A függőséged és rabszolgaságod elleni kettős támadással. Először is: légy tudatos. Gyakorlatilag lehetetlen úgy függőségben élni, hogy valaki állandóan figyelemmel kíséri függőségének oktalanságát. Csakhogy a tudatosság elégtelennek bizonyulhat az olyan ember számára, aki másoktól függ. Olyan cselekedeteket kell végeznie, amelyeket szeret. Fedezd fel, hogy melyik az a munka, amit nem a hasznosságáért, hanem önmagáért végzel! Gondolj valami olyanra, amit önmagáért szeretsz csinálni, függetlenül attól, hogy sikerül-e, vagy sem, attól hogy szeretnek-e vagy megjutalmaznak-e érte, hogy az emberek tudna-e róla és hálásak-e érte, vagy sem. Hány ilyen dolog van az életedben, amit egyszerűen azért teszel, mert megragadja lelkedet és örömmel tölt el? Ismerd meg ezeket, tedd őket, mert ezek biztosítják a szabadsághoz és a szeretethez az útlevelet.
De valószínűleg ezzel kapcsolatban is beléd programozták már a fogyasztói társadalom gondolkozásmódját: egy költemény, egy tájkép, egy zenedarab élvezete időveszteség; neked kell költeményt vagy zeneművet írnod, vagy egy műalkotást készítened. De még ha el is készíted, a mű önmagában még nem sokat ér, az alkotásodat másoknak is ismerni kell. Mert mi haszna, ha senki sem ismeri? És még ha ismerik is, semmit sem jelent, ha nem tapsolják meg, és nem dicsérnek meg érte. A műved akkor lesz igazán értékes, ha népszerű lesz, és el lehet adni! Így aztán ismét visszakerültél az emberek karjaiba és ellenőrzése alá. Szerintük pedig egy cselekedet értéke nem annak önmagáért való szeretésében, végzésében és örömében van, hanem sikerében.
A miszticizmushoz és a Valósághoz vezető királyi út nem az emberek világán halad keresztül, hanem azokon a cselekedeteken, amelyeket önmagukért végzünk, anélkül, hogy a cselekedetek sikerére vagy jövedelmezhetőségére kacsintgatnánk. Ellentétben a közgondolkodással, a szeretetlenség vagy magányosság gyógyszere nem a társaság, hanem a Valósággal való kapcsolat. Abban a pillanatban, ahogy rápillantasz erre a Valóságra, tudni fogod, hogy mi a szabadság és a szeretet. Szabad leszel az emberektől – s ennek következtében képes leszel szeretni is őket.
Ne gondold, hogy ahhoz, hogy szerethesd az embereket, először találkoznod kell velük. Az nem szeretet volna, hanem vonzódás vagy szánalom. A szeretet a szívből származik a Valósággal való kapcsolaton keresztül. Ez nem egy bizonyos személy, vagy dolog szeretete, hanem a szeretet valósága – beállítottság és hajlam a szeretetre. Ez a szeretet aztán kisugárzik az emberekre és a dolgokra.
Ha azt kívánod, hogy ez a szeretet létezzen életedben, meg kell szabadulnod az emberektől való függőségedtől úgy, hogy ráébredsz erre a függőségre, s olyan cselekedetekbe fogsz, melyeket önmaguk végzéséért kedvelsz.
Lukács 20,21
Nézz magadba, és lásd meg, hogyan töltötted meg ürességedet emberekkel. Ennek következtében a markukban tartanak. Lásd, hogyan kontrollálják viselkedésedet jóváhagyásukkal és rosszallásukkal. Hatalmukban áll könnyíteni magányosságodon a társaságukkal, dicséretük a fellegekbe röpítheti lelkedet, ugyanakkor kritikájuk és elutasításuk a mélységekbe ránthat. Vess egy pillantást önmagadra, ébrenléted majdnem minden percét arra fordítod, hogy megnyerd az embereket, hogy kedvükbe járj, legyenek akár élők, akár halottak. Az ő szabályaik szerint élsz, elvárásaikhoz igazodsz, társaságukat keresed, szeretetük után vágyódsz, rettegsz gúnyolódásaiktól, sóvárogsz elismerésük után, jámborul aláveted magad a bűntudatnak, amit rád ruháznak; s még a gondolattól is megrémülsz, hogy ne a divat szerint öltözz, beszélj, cselekedj, vagy akár gondolkozz.
Lásd meg azt is, hogy még akkor is tőlük függsz, még akkor is a rabszolgájuk vagy, ha te kontrollálod őket. Az emberek annyira lényed részévé váltak, hogy már el sem tudnád képzelni az életed a többiek irányítása és hatása nélkül. Valójában meg is győztek arról, hogy ha meg is szabadulnál tőlük, akkor szigetté válnál – magányossá, sivárrá és szeretetlenné. csakhogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Hogyan is tudnál szeretni valakit, akinek a rabszolgája vagy? Hogyan tudnád szeretni azt, aki nélkül élni sem tudsz? Így csak vágyakozhatsz, igényelhetsz, függhetsz, félhetsz és kontrollálhatnak. A szeretetet csak szabadságban és félelemnélküliségben lehet fellelni. Hogyan érheted el ezt a szabadságot? A függőséged és rabszolgaságod elleni kettős támadással. Először is: légy tudatos. Gyakorlatilag lehetetlen úgy függőségben élni, hogy valaki állandóan figyelemmel kíséri függőségének oktalanságát. Csakhogy a tudatosság elégtelennek bizonyulhat az olyan ember számára, aki másoktól függ. Olyan cselekedeteket kell végeznie, amelyeket szeret. Fedezd fel, hogy melyik az a munka, amit nem a hasznosságáért, hanem önmagáért végzel! Gondolj valami olyanra, amit önmagáért szeretsz csinálni, függetlenül attól, hogy sikerül-e, vagy sem, attól hogy szeretnek-e vagy megjutalmaznak-e érte, hogy az emberek tudna-e róla és hálásak-e érte, vagy sem. Hány ilyen dolog van az életedben, amit egyszerűen azért teszel, mert megragadja lelkedet és örömmel tölt el? Ismerd meg ezeket, tedd őket, mert ezek biztosítják a szabadsághoz és a szeretethez az útlevelet.
De valószínűleg ezzel kapcsolatban is beléd programozták már a fogyasztói társadalom gondolkozásmódját: egy költemény, egy tájkép, egy zenedarab élvezete időveszteség; neked kell költeményt vagy zeneművet írnod, vagy egy műalkotást készítened. De még ha el is készíted, a mű önmagában még nem sokat ér, az alkotásodat másoknak is ismerni kell. Mert mi haszna, ha senki sem ismeri? És még ha ismerik is, semmit sem jelent, ha nem tapsolják meg, és nem dicsérnek meg érte. A műved akkor lesz igazán értékes, ha népszerű lesz, és el lehet adni! Így aztán ismét visszakerültél az emberek karjaiba és ellenőrzése alá. Szerintük pedig egy cselekedet értéke nem annak önmagáért való szeretésében, végzésében és örömében van, hanem sikerében.
A miszticizmushoz és a Valósághoz vezető királyi út nem az emberek világán halad keresztül, hanem azokon a cselekedeteken, amelyeket önmagukért végzünk, anélkül, hogy a cselekedetek sikerére vagy jövedelmezhetőségére kacsintgatnánk. Ellentétben a közgondolkodással, a szeretetlenség vagy magányosság gyógyszere nem a társaság, hanem a Valósággal való kapcsolat. Abban a pillanatban, ahogy rápillantasz erre a Valóságra, tudni fogod, hogy mi a szabadság és a szeretet. Szabad leszel az emberektől – s ennek következtében képes leszel szeretni is őket.
Ne gondold, hogy ahhoz, hogy szerethesd az embereket, először találkoznod kell velük. Az nem szeretet volna, hanem vonzódás vagy szánalom. A szeretet a szívből származik a Valósággal való kapcsolaton keresztül. Ez nem egy bizonyos személy, vagy dolog szeretete, hanem a szeretet valósága – beállítottság és hajlam a szeretetre. Ez a szeretet aztán kisugárzik az emberekre és a dolgokra.
Ha azt kívánod, hogy ez a szeretet létezzen életedben, meg kell szabadulnod az emberektől való függőségedtől úgy, hogy ráébredsz erre a függőségre, s olyan cselekedetekbe fogsz, melyeket önmaguk végzéséért kedvelsz.
(Anthony de Mello: Ébredj tudatára)
Ha már csirkepörkölt, akkor zuza. Fűszeresebbre szoktam készíteni, mint egy hagyományos pörköltet.
Hozzávalók 4 főre:
1 kg csirkezuza,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 kisebb babérlevél,
1/2 mokkáskanál köménymag,
1 teáskanál majoránna,
frissen őrölt bors,
só,
1/2 mokkáskanál ételízesítő,
1 nagy paradicsom,
1 sárga paprika,
1-2 cseresznyepaprika,
3 evőkanál olaj.
A zuzát nagyon alaposan meg szoktam tisztítani. A nagyobb darabokat kettőbe vágom. A vöröshagymát apró kockákra vágva kevés sóval az olajon megdinsztelem, majd félrehúzom a tűzről, és beleteszem a pirospaprikát, aztán a zuzát. Egy dl vizet aláöntök, és mehet a tűzre rotyogni. Fűszerezem, és fedő alatt párolom puhára. Kell neki jó két óra, és a paradicsomot csak a közepe felé teszem bele, mikor már kicsit puhult a hús. A főzési idő alatt a folyadékot természetesen sokszor kell pótolni. A fokhagyma félbevágva kerül a pörköltbe.
Tarhonyával szeretem a legjobban, amit úgy készítek, mint a rizst szokás: kevés olajon jól megpirítom (ez fontos, mert így lesz íze a tarhonyának és nem kell megijedni a túlpirítástól, mert úgyis fakul mikor a vizet hozzáöntjük), aztán két és félszeres mennyiségű vízzel felöntöm, sózom és kis lángon főzöm fedő alatt. Nem kevergetem. Mikor már csak kevés víz marad rajta (kb. fél cm-nyi a tetején), lekapcsolom a lángot, és fedő alatt hagyom hogy beszívja a maradék vizet és teljesen megpuhuljon. 20 perc elég is neki.
Savanyúsággal, káposzta-, fejes- vagy uborkasalátával isteni. Házi tarhonyával is szuper.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése