Julia Child

.

Most néztem meg a Julie és Julia-át.
A film Julia Child életéről szól, illetve egy mai Juliáról, aki blogot ír Julia Child ételeiről. Egy gasztro-blogot.
Tudom, le vagyok egy kissé maradva...

Szóval a film. Nagyon jól szórakoztam. Leginkább azon, mennyi közös van bennünk. Nagyon vicces volt látni.
Julia Child írt egy fantasztikus szakácskönyvet a francia konyhából. Ami leginkább megfogott benne, az a szenvedélye. Lobogó tűz volt. Imádott enni, imádott főzni - imádott élni.
Makacs volt, nagyon kitartó - és a főzés, az evés, az élet minden pillanatát élvezte.
Temperamentumos nőszemély volt, nagyon magával ragadó. Legalábbis, amilyennek Maryl Streep megformázta.



Azt hiszem, a gyerekeknek az iskolában kötelező olvasmányként föl kéne adni egy-két híres ember életrajzát. Én emlékszem anno, sok színészét elolvastam. Énekesekét. Mert tudni akartam a titkot. Nem a hírnév titkát, hanem a boldogságét. Gyerekként azt láttam az általam nagyra tartott művészeken, hogy azt csinálják, amit igazán szeretnek. És hogy ez a boldogság titka. Szóval tudni akartam, ők miért emelkedtek ki, mi volt az a más vagy több, ami nem hagyta őket beleveszni a szürke ember-masszába.

És mindnél ugyanazt találtam. Ugyanazt, amit Julia Childnál is. Szenvedélyesek voltak.
És az általuk választott utat követték, azt ami a szívükből, a lényükből fakadt. Persze nem mindig voltak boldogok, de legalább elégedettek lehettek. Mindegyikük nagyon sokat is tett azért, amit választott. Minden "nagy" ember mögött láttam a hihetetlen szorgalmat, tanulni akarást és kitartást is.

Jó volt megnézni ezt a filmet. Rólam szólt és nekem.
No nem vagyok egy Julia Child... félre ne értsetek. De azt csinálom, amit szeretek. Boldog ember vagyok. És persze örök elégedetlen. Ami aztán sarkall tettekre és visz tovább előre... Örök nyughatatlanság ez. :)
Nézzétek meg a filmet.

Ki volt Julia Child?
Az első amerikai celebszakácsnő öröksége

A hazai mozikban október 15-én bemutatásra kerülő Julie&Julia című film kapcsán aktuális a kérdés: hogyan lett egy dekoratívnak nem kimondottan nevezhető, furcsa hanghordozású óriás asszonyból az első amerikai televíziós sztárszakács, aki még a Time magazin címlapját is elfoglalta.

Nincs olyan amerikai, aki ne tudná azonnal megválaszolni a kérdést. Julia Child az ő főzőikonjuk, az első „sztárszakácsuk”, az a személy, akinek köszönhetően az - akkor, azaz a 60-as években, még mondhatni nem létező - igencsak egysíkú amerikai kulináris kultúra hétköznapjaiban megjelent a francia klasszikus konyha. Child amerikaiak százezreit vitte be a tűzhely mögé, főzési divathullámot indított el, ezzel a 70-es években induló amerikai gasztroforradalom egyik előfutára. Akik addig dobozos készételeken és hamburgeren éltek, hatására hirtelen elkezdtek francia omlettet és beuf bourgignon-t főzni.

A hazai mozikban október 15-én bemutatásra kerülő Julie&Julia című film kapcsán aktuális a kérdés: hogyan lett egy dekoratívnak nem kimondottan nevezhető, furcsa hanghordozású óriás asszonyból az első amerikai televíziós sztárszakács, aki még a Time magazin címlapját is elfoglalta (íme a Time 1966-os átfogó vezércikke).

A kis doboz nagy szerepe

Child legalább annyit köszönhet a hatvanas évek televíziós forradalmának, mint kortársa, Kennedy elnök, aki a kis képernyő nélkül nem lett volna az, aki. Hihetetlen érzékkel és ösztönös tehetséggel használta az akkor még valódi tradíciók nélküli médiumot, a tévé nyilvánosságot. Előképei ugyan akadtak, például James Beard (1946 – első televíziós főző műsor), Alma Kitchell (1947 - In the Kelvinator Kitchen című másor) vagy Dione Lucas személyében. Utóbbi példaképnek is tekinthető, ugyanis az angol séf volt az, aki 1948-ban és 49-ben To The Queen's Taste című, CBS-n vetített műsorával bevezette a már akkor a gyorsételek bűvöletében élő amerikaiakat a francia konyha rejtelmeibe. Child az először 1963. február 11-én adásba kerülő The French Chef című produkciójával a képernyőn keresztül minden háztartásban megjelent.

Hasonlóan a mi Öveges professzorunkhoz, mindketten néptanítói attitűdöt képviseltek. Számos mai profi a kulinária területéről, - legyenek akár Amerika szerte hírességek, vagy ígéretes tehetségek, akik csak ezután emelkednek a vágyott gasztronómiai magasságokba - képletesen szólva, mind Julia Child szoknyája mögül bújtak elő.

Érdemes belenézni főzőműsorainak néhány pillanatába: a mai tévéműsorok többségétől teljes mértékben eltérnek, mégis kifejezetten élvezetesek. A műfaj mai karakterjegyeivel szemben Child szépen, komótosan, sietségtől mentesen kavargatta az ételeket, fizikailag és mentálisan is kimerülve a műsor végére a nagy munkában: a főzés örömének izzadságcseppei a hitelesség forrásaként szolgáltak. Tévéshowja paradox módon nem tévéműsornak, hanem a valóság leképezésének (egyfajta főzős dokumentumfilmnek) tekinthető, az „ő konyhája, a mi konyhánk”, „az ő edényei és tálai ugyanúgy csörömpölnek, mint a mieink”, „ráadásul ugyanannyi ideig tart megfőznie valamit, mint nekünk”. Életszag, a jól ismertség érzete csapta meg a nézőket a tévéképernyőjén keresztül. Ráadásul csak hab volt a tortán, hogy Child nem is akármit főzött, rögvest a kifinomult francia konyha klasszikus fogásait. Elégetett szufflé, elrontott palacsinta

„Ne feledje, a konyhában egyedül van, és senki nem látja” – hangzik egyik leggyakrabban emlegetett mondata, amely akkor hangzott el, amikor a serpenyő helyett a tűzhelyen végezte a készülő burgonyás palacsinta. A jelenet napjaink műsoraiban elképzelhetetlen: a jellegzetes ingekben főző Child az étel készítése közben hibázott. A szakács megvakarta a tarkóját, a nézők szemébe nézett és leginkább a Monty Python egyes tagjainak eltorzított kappanhangjára emlékeztető módon kijelentette: amikor feldobsz valamit, biztosnak kell lenned magadban. Ez volt az a mozzanat, amikor az amerikai közönség egyként sóhajtott fel és kollektíve felszabadult a hibázás bűnének rabigája alól. A korábban „szent”-ként emlegetett konyha ebben a pillanatban „váltott át” profán helyszínné, a főzés maga pedig demisztifikálódott.

Child azt mutatta meg, hogy elsősorban a főzés öröméért kell köpenyt ölteni, aminek aztán szerencsés végkifejlete, hogy másokkal is megosztható. A Child-jelenség pikantériája, hogy a The French Chef egyidőben jelent meg egy másik „fronton” rendkívül népszerűvé vált munkával: Betty Friedan feminista alapműve, a The Feminine Mystique a nők felszabadítása mellett tört pálcát. Le a házimunkával, ami az elnyomás egyik fajtája – szólt a lózung. Elsőre mintha Child és Friedan más nyelvet beszélt volna, pedig az éremnek ugyanarról az oldaláról szóltak.

Párizs, főzőiskola, végül a forradalmi kötet

Julia Child Julia McWilliams néven született 1912-ben Kaliforniában. Húszas éveiben New Yorkban dolgozott egy lakberendezési cég hirdetési osztályán. A második világháború alatt többek között Ceylon szigetén teljesített hírszerzői feladatokat, mint önkéntes. 1945-ben Kínába küldték hasonló titkos küldetéssel, ahol összeismerkedett a szintén hírszerző Paul Child-dal. A háború végén visszatértek Amerikába és összeházasodtak.

Pault a munkája Franciaországba szólította. Julia Child itt lett rajongója a francia konyhaművészetnek és, hogy jobban megismerje azt, beiratkozott a világhírű Le Cordon Bleu főzőiskolába. Hathónapnyi intenzív tanulást követően összeállt két másik iskolatársával, Simone Beck-kel és Louisette Bertholle-el, akikkel L’Ecole des trois Gourmettes (A három inyencnő iskolája) nevű vállalkozásuk keretében párizsi lakásukban főzőtanfolyamokat tartottak, elsősorban amerikai hölgyeknek. Közben elkezdtek dolgozni –eredetileg hárman együtt – az amerikai alapanyagokra adaptált francia alapszakácskönyvön. A kötet kiadása majdnem tíz évig húzódott, leginkább azért, mert a kiadók megijedtek a vaskos, túl részletes receptgyűjteménytől. Child azonban nem volt kész kompromisszumokra: sem a recepteket nem óhajtotta egyszerűsíteni, sem a könyv terjedelmét nem volt hajlandó csökkenteni. Egy fiatal, tehetséges szerkesztőnek köszönhetően (aki nem mellesleg az Anna Frank naplójának kéziratát is felfedezte), végül a neves Knopf kiadó vágott bele a merész vállalkozásba, és 1961-ben kiadták a kétkötetes szakácskönyvet, Mastering the Art of French Cooking címmel. A 800 oldalas könyv terjedelmével és úttörő tartalmával ma is forradalmi műnek számít, kevés amerikai háztartásban hiányzik a szakácskönyves polcról.

Visszatérve az Egyesült Államokba, Child a bostoni közszolgálati tévében népszerűsítette szakácskönyvét. Itt derült ki, hogy az egész további pályafutására jellemző szívmelengető humora, sajátos hanghordozása tömegeket képes megszólítani.

1963-ban indult a The French Chef című tévésorozat. A sikert jellemezte, hogy egyszerre 96 csatorna vette át a műsort. A hórihorgas Child egy pillanat alatt kilépett a „helyi híresség” szerepköréből. Szinte borítékolható volt az Emmy díj, amit 1966-ban meg is kapott. Neve az igényes főzés szinonimájává vált.

A hetvenes, nyolcvanas években rendszeresen megjelent az ABC Good Morning America című műsorában. Újabb tévéprogramok következtek, mint a Julia Child and Company, vagy a Dinner at Julia’s és számos új szakácskönyv, amelyek a kulináris ismeretek szinte minden vetületét érintették. Ő volt az első nő, aki felkerült a világhírű Amerikai Kulináris Intézet (Culinary Institute of America /CIA) Hírességek Falára.

2000 novemberében megkapta a legmagasabb francia állami elismerést, a francia Becsületrendet (Ordre national de la Légion d'Honneur), két évre rá pedig az Amerikai Történeti Múzeumban kiállították azt a konyhát, teljes felszerelésével együtt, ahol három műsorát is forgatták. Child 2004. augusztus 13-án hunyt el, két nappal 92. születésnapja előtt. Nem sokkal később megjelent önéletrajza, amelyben újságíró unokaöccse tolla által vall arról, hogy miként fedezte fel magában az életre szóló hivatástudatot, elkötelezettséget a gasztronómia iránt. A könyv a mai napig bestseller.

Részlet egy 1999-es interjúból, amelyben életéről mesél:

(Forrás ITT)

esik...

színes esernyők
táncolnak a szürke beton-tengeren
mint kis virágok a réten

Árpagyöngyropogós VKF 33.

.

József Attila

`József Attila`, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra
hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki

Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

1925. ápr. [?]

(József Attila)

Limara VKF kiírása jókor ért utol. Húsvét után ugyanis visszatértem a növényevéshez. Két évig voltam vegetáriánus anno pár évvel ezelőtt, s most ismét fűevő lettem. A szervezetem erősen tiltakozott a húsevés ellen - ez van. Másképp vagyunk összerakva, mindannyiunknak egyedi a teste. Az enyém úgy tűnik, kiveti a húst. Nem esik jól, pedig szeretem... Ettől függetlenül főzök húsos ételeket is, hiszen a férjuram szereti és bírja is.

Gabonák közül nekem nagy kedvencem a gersli vagy árpagyöngy vagy hántolt árpa. Sokkal jobban szeretem, mint a rizst például.
Tegnap este már tudtam, mit fogok főzni ma ebédre: egy jó krumplifőzelékre áhítozom. Nagyon szeretem és régen volt terítéken. Ezért most az árpagyöngyből egy hagyomásnyos fasírt ízesítésű ropogóst készítettem. Nagyon finom lett!
Kitűnő feltét ez bármilyen főzelékhez. De nagyon finom zöldsalátákkal, vagy majonézes krumplisalátával is.

Hozzávalók 4 főre:

35 dkg árpagyöngy,
2 zsömle,
3 kisebb vagy 2 nagy tojás,
só,
1 nagy fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál paradicsomszósz (vagy 1 teáskanál sűrített paradicsom),
frissen őrölt bors,
2 teáskanál pirospaprika,
1 csokor petrezselyemzöld,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.

A nagy fej vöröshagymának a felét apróra kockáztam és kevés olajon pici sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a megmosott gerslit is és felöntöttem dupla menyniségű vízzel. Kicsit sóztam is. Fedő alatt kis lángon Puhára főztem. A dupla mennyiségű vizet teljesen magába szívja, csak hagyjuk fedő alatt a láng lekapcsolása után még 20 percre.
A főtt árpagyöngy felét én robotgépben jól megdaráltam, aztán visszatettem a többihez.

Mikor a gersli kihűlt, bekevertem fasírtnak. Fűszereztem apróra vágott vöröshagymával és reszelt fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával, paradicsomszósszal. Frissen vágott petrezselyemmel. Adtam hozzá vízbe áztatott majd kinyomkodott zsemlét, 3 tojást. Nagyon jó állaga van, könnyű formázni. Zsemlemorzsába forgattam, aztán bő olajban, közepes lángon pirosra-ropogósra sütöttem.

Az alap árpagyöngymassza ízesíthető másképpen is, akár úgy is, mint a falafel.
A gerslit teljesen úgy főzhetjük, mint a rizst. Akár bő vízben, akár úgy, ahogy én most csináltam. Hamar megfő egyébként, minden más híreszteléssel ellentétben.
Köretként is nagyon finom, egyébként rizshelyettesítő. Mert sok helyen gerslivel készül a töltött káposzta is, a hurkafélék vagy a sólet is.
Bele szoktam egyébként főzni vegyes zöldséglevesekbe is, tészta helyett.
Ó, és igen. Hát a folyékony kenyér, a sör is árpából készül! :)

Árpa - Hordeum vulgare

Eredete

- Az árpa - a búza mellett - az egyik legősibb gabonafajta, már Kőkorszaki leletekben is találkozhattunk vele.
- Az árpa (Hordeum Vulgare L.) géncentruma a termékeny félhold vidéke, de Eurázsiában igénytelensége és nagy hőtűrőképessége miatt, már az újkőkor óta termesztik.
- Nagyon régi kultúrnövényünk, termesztéséről már Kr. e. 7000 környékéről is vannak adatok.
- Fő terméknek számított Egyiptomban a fáraók ideje alatt, az ősi Görögországban és Rómában, a Szentföldön a bibliai időkben és Tibetben is. A régi egyiptomi emlékeken 6 és 4 soros árpa található, kovásztalan tészták és lepények készítéséhez használták.
- Megbecsülését mutatja, hogy az i. e. II. században Kínában a rizs, a búza, a füge és a szójabab mellett az ötödik szent növény volt.
- A Közel-Keleten az Új-testamentum korában az árpa volt a legfontosabb gabonaféle. Ebből készítették a kenyerek java részét és a kását, alapélelem volt a bibliai ember számára.
- A toklászos kétsoros árpát (Hordeum vulgare subsp. distichum Zoh.) Belső-Ázsiában éppúgy ismerték, mint a Kárpát-medence őslakói; árpa szavunkat és a növény kultúráját hoztuk magunkkal. Pécsről XI. századi árpa-leletünk van.

Hagyományai

- A mítosz szerint Demeter a gabonatermesztők Istennője, azt kérte az emberektől, hogy árpával mutassanak be áldozatot neki.

- Platón leírja, hogyan választották az emberek az eszményien pompás árpát, legfőbb táplálékul.

- Már 6000 évvel ezelőtt olyan táplálék hírében állt, mint amely a legtöbb életerőt adja. Ennek bizonyítéka, hogy testük építésére, kondíciójuk növelésére a gladiátorok is rendszeresen fogyasztották.
- Később megfigyelték – főleg Közép-Keleten -, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár gabona, akár liszt formájában főételként szerepel, ott kevés szívbeteg van. !!!!!! Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az árpa jót tesz a szívnek, s ezt a mai kutatások is igazolják.
- A néporvoslás kiváló „ gyógyszerészeti csomagnak” tartja az árpát, mely segít elhárítani a székrekedési bajokat, sőt a rákot is távoltartja.
- A nyugati medicina atyja, Hippokratész az árpalevest ajánlotta az egészség és a vitalitás visszaszerzésére, azt mondta, hogy segít az egyes betegségek által legyengített erőnlétet visszahozni.
- Hegyi beszédében Jézus – az „utolsó vacsorán” – árpakenyeret osztott szét.

- Az áldozati ostya, amelyet a mise során a pap megszentel, majd kiosztja a gyülekezetnek, azért kerek és lapos, mert az őskeresztények kovásztalan árpakenyeret készítettek.

- Jelenleg a kovásztalan árpakenyér készítése néhány, Nepálban és Tibetben élő ázsiai népcsoportra korlátozódik, valamint ez a gabonaféle képezi az északnyugat-afrikai berberek táplálkozásának alapját.
- Az árpa, a hideg mérsékelt öv legősibb és ma is legfontosabb gabonaféléje, származási helye Tibet. Itt az árpaszemeket homokkal összekeverve forrósítják, majd kiszitálják, megmossák, a napon megszárítják, végül lábbal addig tapossák, míg leválik a héja. Úgy tartják, hogy az így pirított és őrölt árpa, hidegen fogyasztva, fizikai erőt ad.

Összetétele

- Az árpa igen gazdag keményítőben, fehérjékben, cukrokban, vitaminokban (A, B _1, B ₂, B ₅, B _6, E) és ásványi anyagokban (kalcium, kálium, foszfor, szilícium, vas), azonban nátriumban szegény.
- A kovasav tartalma is magas.

Élettani hatásai
- Az árpa a szervezet számára nagyon könnyen emészthető és igen tápláló, kellemes, szelíd ízű gabona.
- Számos olyan, kedvező hatással rendelkezik, amely megszokott táplálékainkra sajnos nem mindig jellemző. A teljes árpa gazdag nyomelemekben: káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort tartalmaz - méghozzá kétszer annyit, mint a barna rizs - mindezek pedig elengedhetetlenek a normális szív és agyműködéshez.
- Az árpa rendszeres fogyasztása segít megelőzni a székrekedést, javítja a bélműködést, így csökkenti a bélproblémákat.
Pl: izraeli orvosok 19 olyan krónikus székrekedésben szenvedő páciensen próbálták ki az árpaliszt hatását, akiknek mindig hashajtót kellett szedniük. A páciensek naponta háromszor kaptak árpalisztből készült süteményt 4 héten keresztül. Egy sütemény élelmi rosttartalma 7-8 g volt. Az eredmény rendkívül figyelemreméltónak bizonyult:
- 15 személynek rendeződött a székletürítése,
- 12-nek a puffadása,
- 10-nek a hasi fájdalma,
- 14 páciens örökre „elfelejtette” a hashajtókat.
- Megfigyelték, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár gabona, akár liszt formájában főételként szerepel, ott kevés szívbeteg van. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az árpa jót tesz a szívnek, s ezt a kutatások is igazolták.

- Az árpa ß- glükán-tartalma figyelemre méltó mértékben csökkenti a vér koleszterinszintjét. Ezt tudományos kísérletek igazolják.
Pl: egy vizsgálatban több héten át naponta háromszor „árpás” ételt adtak a vizsgálatban résztvevőknek és a vér koleszterinszint 15%-os csökkenését tapasztalták. Csak a teljes őrlésű árpaliszt hatásos.

- Az árpa étel fogyasztása a szervezeten belül a sejtépítést is serkenti.
A manapság oly széles körben elterjedt kötőszöveti gyengeség (ami a rossz testtartással párosul) és a porckorong-elváltozások bizonyos mértékig gyógyíthatók, sőt megelőzhetők, ha a gyermek idejekorán kap árpa eledelt. - Gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően jól alkalmazható bélrendszeri, vér- és légzőszervi gyulladások megelőzésében, gyógyításában.
- Méregtelenít, ásványi anyagokkal tölti fel szervezetünket, erősíti a csontrendszert.- Nyugtat, tonizál (máj, szív, idegrendszer).
- Hatékony vizelethajtó, s egyben kiváló lúgosító is.
- Kiváló szabadgyökfogó (a szabadgyökök felelősek többek között a szervek elöregedéséért is).
- Kiválóan alkalmas betegkosztnak, gyógyító hatása a belektől a mellkasig terjed. Könnyű emészthetősége ideális étellé teszi kisgyermekek, idős, legyengült szervezetű, beteg emberek számára ( roboráló hatás).
Az árpának ez a tulajdonsága ősidők óta ismert tény. Az árpa-nyákban találhatók a fontos életerőt adó elemek.
- Foszfortartalma alapján ajánlható mindazoknak, akik szellemi munkát végeznek, legyen az idegi vagy stressz okozta megterhelés.
- Emellett megnyugtatóan hat az idegrendszerre és vízhajtó hatású is egyben.
- Mivel fehérjében igen gazdag, ezért fogyasztásakor a vesepanaszoktól szenvedőknek különös elővigyázatossággal kell eljárniuk! Könnyen felfúvódást okozhat!

Előfordulása

- Teljes értékű árpa – kizárólag a legkülső pelyvaleveleitől fosztják meg, mintegy levetkőztetik. Így rendelkezik a legtöbb létfontosságú tulajdonsággal, és az íze is teljesen más. Mindez annak köszönhető, hogy megőrizte a csirában és a mag különböző rétegeiben lévő bionutricionális összetevőket, nem bontották meg benne az összetevők egyensúlyát.
- Hántolt árpa – (gersli) – középutat jelent a teljes értékű és a gyöngyárpa között. A hántolási eljárás során a maghéj néhány külső részét eltávolítják, de valamennyit megőriz jó tápanyagbeli tulajdonságaiból.
- Gyöngyárpa – az emberi élelmezésben leggyakrabban használt, nem teljes értékű formája. Elég csak arra gondolnunk, hogy a külső részek eltávolításával csökken a fehérjeszázalék, csökken a zsírok és ásványi sók mennyisége, néhány vitamin pedig csaknem teljes egészében eltűnik. A pelyvától és a korpától megfosztva, amit még fehérítő és fényező eljárásoknak is alávetnek.
- Pörkölt árpa – kiváló helyettesítője a kávénak, nem tartalmaz koffeint, kiváló kávét készíthetünk belőle azoknak a felnőtteknek, akik nem fogyasztanak koffeint.
- Árpapehely – amelyet összepréselt, majd hőkezelt magokból nyernek.
- Árpaliszt – a magok megőrlésével nyerhető.
- Árpamaláta (Extractum malti) „ MALTEX”– amely könnyen emészthető (sok gyermekeknek készült termékben fordul elő).
A csíráztatott árpából malátát – „gabona mézet”- is előállítanak. A malátának különleges aromájú édes íze van. Kedvezően hat legyengült, kimerült gyermekeknek, betegeknek, időseknek, áldott állapotú és szoptatós anyáknak. Székrekedés, dizentéria-baktériumok, rothadási diszpepszia és étvágytalanság gyógyítására is használják.

A helyesen elkészített árpát jól feldolgozza a szervezet, de ahhoz, hogy a tápértéke és emészthetősége maximális legyen, hántolatlanul és valamilyen formában hőkezelve, megfőzve, illetve csíráztatva fogyasszuk.
- A magokat felhasználás előtt alaposan mossuk meg, majd háromszoros vízmennyiségbe áztassuk be, legalább 6 órára, de legjobb 1 napra. Főzés előtt ismét öblítsük le, és főzzük egyenletesen kis tűzön 25-30 percig, majd lefedve, a közepesen meleg sütőben hagyjuk dagadni (maximum fél - egy órát). Célszerű lágy vizet használni – szűrt vizet például -, mert ezzel jelentősen lerövidül a főzésidő.

(Forrás: apokrif rovata/női virtus)

Medvehagymás friss házi savósajt

.

Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.

(Assisi Szent Ferenc)

Mostanában nagyon sokszor készítek megint friss házi savósajtot - vagy indiai nevén panírt. Ez most egy medvehagymás változat lett, a múltkor készített olajamat tettem bele.

Valójában rém egyszerű: a medvehagymát vágjuk apróra, aztán mikor a kész sajt alatt elzártuk a lángot is már, akkor keverjük bele az aprított zöldfűszert, valamint 3 teáskanál sót. Nem elírás, alig érződik a kész sajton. Vagy: készítsük el szokásosan a panírt, és mikor már a gézben van a sajt, akkor ízesítsük ízlés szerint sóval és keverjük hozzá az aprított medvehagymát. Ha ez utóbbi megoldást választjuk, sokkal-sokkal kevesebb só kell bele!

Csak teljes, magas zsírtartalmú házi tejből készítsük! Lehet tehéntej, vagy akár kecsketej - abból is nagyon finom.

.