2010. január 14., csütörtök

Francia hagymaleves


Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll. De azután mindennek vége. Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek is legyenek fegyvereik.

(Cheyenne szólás)




.
Hozzávalók 4 főre:
6 nagy fej vöröshagyma,
3-5 dkg vaj,
1 teáskanál olaj (lehet olíva),
1,2 liter víz vagy húsleves vagy zöldségerőleves,
ha nincs húslevesünk akkor 2 leveskocka,
só,
frissen őrölt bors,
4-6 szem borókabogyó,
kakukkfű,
1 - 1 és1/2 dl fehérbor,
1 mokkáskanál kristálycukor.
Levesbetét:
zsömle vagy kenyérszeletek sajttal megszórva és pirítósnak megsütve.

A hagymát tisztítás után negyed karikákra vágtam, nem túl vékonyakra és a vajon, a kevés olajon pici sóval megdinszteltem. Először kislángon hogy üvegesedjen át, aztán rápirítottam a cukorral, de csak óvatosan, kicsit nagyobb lángon. Ne elégjen a hagyma, csak karamellizálódjon, addig süssük, míg szép barnás színe lesz. Felöntöttem vízzel, tettem bele 2 maggi marhahúsleveskockát (ennek elég tűrhető íze van), ízesítettem frissen őrölt borssal, kakukkfűvel és borókabogyóval. A borókákra kissé ráütöttem a mozsártörővel, hogy szétnyíljanak. Húsz percig forraltam, majd hozzá öntöttem a fehérbort is. Kóstoltam, kell-e bele még só vagy bors.
Míg a leves főtt, elkészítettem a sajtos pirítósokat is. Tálaláskor minden tányér leves tetejére tegyünk egy-egy darabot. Pillanatok alatt beszívja a levest és már fogyasztható is.
Ha nagyon autentikus akarnék lenni, akkor a sajttal megszórt pirítóst a tányérak tetejére tenném és betolnám a sütőbe, hogy a sajt jól ráolvadjon. De ennyire nem vagyok francia, meg olyan levesestáljaim sincsenek amik bírnák a sütőt... Egyébként a francia hagymaleves egy nagyon sűrű leves. Tényleg rengeteg hagyma kell bele, így lesz tartalmas.
Isteni.

Figyelem! A levest kismamáknak nem ajánlom, mert a borókabogyó természetes szere a születés-szabályozásnak. Úgy értem, el lehet tőle vetélni. És nagyon erős szer. Valamint vesebetegek se fogyasszák sűrűn és nagy mennyiségben, mert erősen ingerli az említett szervet is.

Amennyiben nincsen kisbabánk sem vesepanaszunk, ellenben köszvény vagy ízületi fájdalom gyötör bennünket, úgy külsőleg kitűnő szer bedörzsölésre. Bedörzsőlő szer: 1 evőkanál borókabogyót összetörve áztassunk be 2 dl házipálinkába. Négy hét után szűrjük le. Ezt a leszűrt pálinkát használhatjük külsőleg bedörzsölésre az ízületekre.

2010. január 13., szerda

Egy egzotikus gyümölcs: a licsi

.

A licsi az egyik legkedvencebb gyümölcsöm. És ismét lehet kapni. Nem is drágán.
Talán azért szeretem annyira, mert íze emlékeztet a bodzáéra. Édes, lédús, üdítő finomság.







Külső héja rücskös, kemény és nagyon szép színű. Kívül matt, belül lakkosan fényes. A húsa puha, lágy, hófehér, zselés állagú. Magja viszonylag nagy, szép csokoládébarna.
Ehetjük frissen, készíthetünk belőle kompótot, megszáríthatjuk a húsát teának is. Kandírozható is, valamint pohárkrémekbe, koktélokba is nagyon finom. Salátákban pedig igazi különleges hozzávaló lehet.
Imádom. Kilószámra szoktam venni ilyenkor. Kiadós, mert egy kilónyi mennyiség egy jó nagy kupac gyümölcsöt jelent - könnyű, szinte súlytalan.
Az egzotikus gyümölcsökért általában nem vagyok oda nagyon, mert sokszor a szép külső viszonylag ízetlen húst takar. Az itthon termő finomságoknak nincs párja. Mégis, vannak kivételek nálam is - a licsi ilyen.




A LICSISZILVA vagy KÍNAI IKERSZILVA, a szappanfafélék családjába (Sapindaceae) tartozó, Kína déli területein őshonos, szép formájú, lombos örökzöld fa; gyümölcséért termesztik. Összetett levelei 2-4 pár, 50-75 mm hosszú, tojásdad vagy lándzsás levélkékből állnak. Kicsiny, szerény virágai olykor 30 cm hosszú laza fürtvirágzatot alkotnak. A fürtökben termő, kb. 25 mm átmérőjű, tojás vagy gömb alakú, téglavörös héjú gyümölcs húsa fehér, közepén nagyméretű mag ül. A C-vitaminban gazdag gyümölcsöt nyersen, befőttként és szárítva egyaránt fogyasztják. A friss gyümölcshús pézsmaillatú; szárítva savanykás-édes. A licsi régóta kedvelt gyümölcs Kínában. 1775-ben került Jamaicába, Floridában állítólag 1916-ban szüretelték az első termést. Azóta a Földközi-tenger medencéjében, Dél-Afrikában, Indiában sok helyütt és Hawaiin is termesztik. A fát magról vagy bujtással szaporítják, a gyümölcsösökben a csemetéket egymástól 7-10 m távolságra ültetik. A fákat nemigen kell metszeni, és különösebb gondozást sem igényelnek. 3-5 év alatt termőre fordulnak.
A licsinek magas a C vitamin tartalma, de B1 vitamin is található benne. Valamint vas, kálcium és foszfor is. Termőhelyén a növény leveleit, szárát, gyökerét is használják gyógyászati célokra.
Magját csíráztathatjuk, elültethetjük. Hogy nálunk aztán termőre is fordulna, az kétséges. De kísérletezni lehet vele, mert fának is szép ez a növény.


2009. december 23., szerda

Boldog Ünnepet

.



Békés, örömteli, szép Ünnepet kívánok Mindenkinek!





Egy kis talpalávaló az uccsó hajrára :)

2009. december 21., hétfő

Kacsamáj mandarinos banáncsatnival

. Ma van a Téli Napforduló. Egy kis kitekintés az ünnepről Föld-szerte:

"A fény újjászületését ott is megünnnepelték, ahol tavasszal fordult az év: A IV. században Gyula pápa rendelte el, hogy december 25.-re essen a keresztény Karácsony (ősi mitológiánkban Kerecseny sólyom ünnepe, innen a karácsony szavunk a téli napfordulóra) ünnepe, mivel e nap egybeesett a Téli Napforduló körüli rituálékkal, amikor a pogány népek a Nap Újjászületését ünnepelték. A pápa célja a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt.

Babilónia

A Yule-szokások egy része babilóniai eredetû: például a gyertyagyújtás az oltáron a babilóniai isteneknek szólt.

Brit szigetek

Az ünnepség alatt leginkább ale-t vagy almabort fogyasztottak Ehhez kötõdik a fakupában körülhordott sör, ennek szertartása a betlehemezés szokásai szerint zajlott le. Az ivászat során himnuszt énekeltek a fához, jó egészséget , termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel vagy más módon zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.
A London Newspaper 1851-es számában leírnak egy tréfás hagyományt, az Almafák Dáridóját. Devonshire-ben a Tizenkettedik Éjszakán (január 7.-én) a gazdák fogták puskáikat, és kimentek almáskertjükbe. Kiválasztották a legöregebb fát, körbeálltak és így énekeltek:
Here's to thee, old apple tree
Whence thou mayst bud and whence thou mayst blow
And whence thou mayst bear apples enow:
Hats full, caps full,
Bushels, bushels, sacks full,
And my pockets full too!
Huzza! Huzza!
A férfiak almabort ittak, mulatoztak, lövöldöztek a fára (csak puskaporral), majd visszaindultak a házba. Az asszonyok azonban addig nem engedték be õket, akármilyen zord idõ is lehetett, míg valamelyikük ki nem találta, milyen sült várja õket odabenn. Aki kitalálta a megfejtést, az lett az "Est Királya", és õ vezett a további mulatságot az éjszaka során..

Etiópia

Ganna: A legenda szerint a pásztorok úgy megörültek, amikor meghallották, hogy megszületett a Kisjézus, hogy örömükben meghajlítgatták kampós botjaikat és tárgyaikat, és Gannát játszottak. Ez a játék eredete, amit az etióp férfiak és fiúk hagyományosan Karácsony napján játszanak (a régi dátum szerint, január hetedikén).

Germán népek

Yule sötét éjszakái az elmélyülés, az õsök imádásának idõszaka. A teuton gondolkodásmód szerint megvilágosodásunk gyökereit az õsökre való emlékezésben találhatjuk meg. Õseinkön keresztül kapcsolódhatunk a múlthoz, és ezt a kapcsolatot tisztelnünk kell, szertartásokkal, rítusokkal. A germán Yule és a kelta Samhain közt szoros kapcsolat áll fönn. Az új esztendõ áldását csakis õseink nevének és szellemének kijáró tisztelet megadása után várhatjuk el.

Itália

La Befana: a kedves boszorkány, seprûnyélen utazik, a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz az itáliai gyerekek harisnyájába. A legenda szerint La Befana söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták õt, nézze meg a Kisjézust. "Most nem érek rá", felelte La Befana. Késõbb meggondolta magát, de akkor már késõ volt. Ezért azóta is minden Karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy "neki".

Japán

Hari-Kuyo: a Törött Tûk Fesztiválja. Buddhista szertartás, minden év december 8.-án tartják országszerte. Már isz. 400-ban is ünnepelték. Valamikor csak a szabók és ruhakészítõk ünnepe volt, ma már mindenkié, aki tût vesz a kezébe.
Speciális szentély épült a tûk számára, ahol fogadalmi ételeket, ollókat és gyûszûket helyeznek el. A szentély közepére tofut állítanak ki, ebbe szúrják az elgörbült és törött tûket. Közben a varró különleges imát mormol, hálát adva a tûnek az elmúlt évben tett jószolgálatért. A tûk a tenger mélyén lelik meg végsõ nyughelyüket, miután a hívek papírba csomagolják a tofut és vízbe dobják kinn a tengeren.

Kelták

Druida hagyomány szerint az év legrövidebb napján szertartásokat tartottak a kijelölt szent helyeken. (Skóciában, Írországban, Britanniában.) Ilyenkor a druidák a Napistent köszöntötték, és a tavasz közeledtét jelzõ egyre hosszabbodó napoknak örvendeztek. A szabadban nagy örömtüzet gyújtottak, a Yule-tuskóval, azt körbetáncolták, énekeltek. Minden zaj és dáridó a Nap ébredését segítette elõ és a tavaszt sürgette.

Mexikó

A Retek Éjszakája: e szokatlan esemény helyszíne minden év december 23.-án Oaxaca. A XIX. sz. közepétõl él az ünnep, ekkor ismerték meg a mexikóiak a retket, amit a spanyol telepesek hoztak be elõször. A mexikói sziklás talajban csavart, torz formájú retkek teremnek. Szokatlan formájuk megihlette a helyi mûvészeket, bibliai, történelmi és azték legenda-jeleneteket faragnak belõlük. A legjobbnak ítélt alkotásokat díjazzák, majd látványos tûzijátékkal ér véget az est.

Mezopotámia

Marduk világrajöttét segítették ünnepi rítusokkal, és támogatták harcában a káosz, a sötétség erõi ellen.

Pakisztán

Chaomos: a téli napforduló idején egy õsi félisten évrõl évre visszatér, hogy összegyûjtse az imádságokat és elvigye Dezaónak, a legfõbb istenségnek. Az ünnep során asszonyok és lányok rituális fürdõt vesznek. A férfiak vizet hintenek fejükre, közben kenyeret tartanak a magasba. Aztán a férfiak és fiúk megmosakszanak, és estig nem ülhetnek székre, ekkor kecskevérrel meghintik arcukat. Ezután kezdõdik a nagy fesztivál, énekelnek, táncolnak, örömtüzeket gyújtanak, kecskepacalt és más különlegességeket lakmároznak

Róma

  • Saturnus (a termõföld) újjászületése, Saturnalia
  • Mithrász (Sol Invictus, a Legyõzhetetlen Nap újjászületése, december 25. Azon a napon a gyõzedelmes isten fa alakjában újra megjelent a földön.)

Skandináv népek

Julbock, Julbukk, Joulupukki, Yule-bak (Ld. Bak) A hátán viszi a Yule-manót, amikor körbejár, hogy elvigye a jelent, és elfogadja zabkása-ajándékát. (A finnek Joulupukkija biciklivel jár! :-) A Yule-manó neve a svédeknél Jultomten, a norvégoknál Julesvenn, Dániában és Norvégia egy részén Jule-nissen. (Vö. kelta Lepracaun)
Norvégiában Yule idején megáll a munka, nem forog a kerék, nincs vadászat.

Izland

Yule-macska : megeszi a lusta embereket!

Svédország

Midwinterblot: "télközépi vér": a viking hagyományban létezõ állat-és emberáldozatra emlékeztet. Bizonyos kultuszhelyeken végezték, többnyire e helyeken emelték késõbb az ókeresztény svéd templomokat is. A pogány szokást a XII. századi misszionáriusok szüntették meg. (Na persze, kezdetben õket is feláldozták a vikingek. ;-) - Az áldozatokat engesztelõ céllal mutatták be helyi isteneiknek, hogy rábírják õket, enyhítsék a zord telet.
Jul: a elf-hez hasonló szörnyecske, róla kapta a svéd Karácsony a nevét, a manó még a Kisjézusnál és a Mikulásnál is fontosabb szerepet játszott a svédek ünneplésében.

Tibet

Dosmoche: A Meghaló Év ünnepe. Öt napig tartó fesztivál, melynek során a májusfához hasonló mágikus fát állítanak föl, amit drótból hajlított csillagokkal, keresztekkel és pentagrammákkal ékesítene fel. Ijesztõ maszkokba öltözött táncosok riasztják el az új év ártó szellemeit. Egész nap ünnepelnek és imádkoznak, végül a városi nép lerombolja a fát.
Vajszobrászfesztivál: Az új év megünneplésére a buddhista szerzetesek minden évben megrendezik, szobraikat yak-vajból készítik, mintegy 10 m magasra, és speciális vajlámpásokkal világítják meg. Különbözõ jeleneteket, meséket ábrázolnak a szobrok. A legjobbnak ítélt alkotásért díjat kap a szobrász.

Zsidók

Hanukka -- zsidó történelmi eseményhez kötõdik, de a régi napfordulós ünnep adoptálása.
Menóragyújtás ~ a fény növekedése
Ajándékozás, társasjáték, kártyázás (a Saturnalia idején is)."





Csak az ökör következetes... Tényleg nem volt tervben hogy jövök még karácsonyig, de ma nem voltam jól, így a takarítás elmaradt. De főztem, mert ez az étel nagyon hamar elkészül. És mert enni kell, mégha épp nyög is az ember.

Hozzávalók 4 főre:
75 dkg pecsenyekacsa máj,
só, frissen őrölt bors,
3-4 dkg vaj,
1 teáskanál olaj.
A banáncsatnihoz:

4 nagyobb banán,
4 mandarin,
1/2 citrom leve,
2 evőkanálnyi borecet vagy balzsamecet,
2 teáskanál szójaszósz,
1 teáskanál worchester mártás,
2 teáskanál ketchup,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1/2 mokkáskanálnyi koriandermag,
3-4 húzintásnyi reszelt szerecsendió,
10 dkg kristálycukor.
A burgonyakorongokhoz:
3 közepes bzrgonya,
1/2 fej vöröshagyma.
A mazsolás rizshez:
1 nagy bögre rizs (3 dl),
1 evőkanál olaj,
1/2 marék mazsola,
4-5 szegfűszeg,
1 darab fahéj,
só.



Már reggel, felkelés után elkészítettem a csatnit, mert jót tesz neki ha áll pár órát. A vöröshagymát nagyon apróra kockáztam, a fokhagymát úgyszintén. A citrom levével, a borecettel (én balzsamecettel csináltam) és citromos sóval addig főztem, míg elfőtte a levét. Ezután hozzáadtam a cukrot és a fűszereket. A koriandert mozsárban összetörtem, úgy tettem a mártásba. Belevágtam egy banánt is. Hagytam rotyogni pár percet, kóstoltam. Nagyon édesnek és kicsit savanykásnak is kell lennie. Végül mikor már lezártam a lángot alatta, belekarikáztam a többi banánt is, valamint tettem bele mandaringerezdeket is, amikről eltávolítottam a hártyát.
A csatni tehát elkészül nem több, mint negyedóra alatt.
Még ezelőtt négy héttel tettem el üvegbe sóval citromot. A recepteket lásd itt és itt. A lényege, hogy az így beérlelt citrom héja nem keserű és bármilyen ételbe belevágható. Mikor kihasználjuk az összes citromot az üvegből, a visszamaradó só fantasztikus ízesítő, mert a citrom illóolajai, a leve - szóval az íze töményen bennmarad a sóban. Egészen kivételes illata van. Férjuram azt mondta mikor beleszagolt az üvegebe, hogy szerinte a híres sci-fiben, a Dűnében a fűszernek tutira ilyen illata volt. Egészen kábító, ellenállhatatlan, szóval ezt tényleg olyan. Rabságba és függésbe dönt, vigyázat!
Délben aztán megcsináltam a többit. Krumplit gyalultam le tökgyalun, vastagabb szálasra egy tálba. Hozzákevertem fél vöröshagymát félkarikákra vágva és sóztam.
A rizst szűrőben megmostam, majd olajon üvegesre sütöttem kevergetve, aztán felöntöttem dupla mennyiségű vízzel. Fűszereztem sóval, szegfűszeggel, fahéjjal. Addig főztem fedő alatt kis lángon, míg már csak a tetején volt 2-3 milliméternyi víz. Ekkor lezártam és hagytam fedő alatt. Beszívja az összes vizet és be is puhul. Egyszer sem kevertem meg, míg kis lángon pötyögött.
Míg a rizs puhult, megsütöttem kevés olajban a burgonyakorongokat. Finom ropogósak. Nem igazán kell az ételhez, de nálunk semmit sem készíthetek csak rizskörettel, mert kedves párom - velem együtt - nem szereti a rizst. Szóval megesszük néhanap, de csak ha van mellé krumpli is...
A májat sóztam, borsoztam, majd vajon és olajon fedő alatt szép pirosra sütöttem. Egy-egy oldalának elég2-3 perc. Fedő azért kell, mert nagyon durrog. Szerintem pulykamájból is elkészíthető ez az ételkombináció. De ez a csatni kitűnően illene sült kacsamellhez, vagy combhoz is.
A csatni nagyon-nagyon édes, isteni a májhoz szerintem. Azt mondják, a jó csatni olyan csípős, hogy nem lehet megenni és olyan édes, hogy nem lehet otthagyni. A nagyon csípős ízt én most kihagytam, nem kívántam. De abszolút illik bele a csilipaprika is, szóval csak bátran. Vegetáriánus fogások fantasztikus kiegészítői is a csatnik.
A csatniról a Terebessen: Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáévá tette, és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni!
A magyar konyhába is beilleszthető: vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. Bármikor feladható saláták, savanyúságok, kompótok, a megszokott mártások helyett. Kiegészítheti a hideg vagy meleg előételeket.

2009. december 16., szerda

Képtelen karácsonyi receptek 2. - Lúdláb

.

Azt hiszem, talán ez lesz most decemberben az utolsó bejegyzésem. Nyakunkon a karácsony, sok a teendő.
Talán adtam elég tippet a karácsonyi ünnepi asztalra - remélem. A "karácsonyi menüajánlat", és az "ünnepek" címkére kattintsatok.

Hogy őszinte legyek, nem vagyok az a típus, aki mindenáron valami nagyon extrát, pláne rengetegfélét találna ki, vagy tálalna az ünnepi asztalra.
A karácsony számomra a szokott ízek ünnepe is, hozzátartozik a hangulathoz. Szeretek főzni (sütni nem), de egy bizonyos határig és karácsonykor, húsvétkor a szeretett, megszokott ételeket akarom viszontlátni az asztalon. Egyáltalán nem érdekelnek ilyenkor a különlegességek - ez van. :)

Mik azok az ételek, amik ilyenkor készülnek?
Hát kocsonya. Anélkül nincs karácsony.
Aztán töltött káposzta. Szintén elmaradhatatlan.
Anyukám narancsos kacsasültje szentestén. Idén lesz az első olyan esténk hosszú idő után, mikor nem ezt az ételt fogja elkészíteni. Fáradt és nincs túl jól mostanában. És hát a narancsos kacsa ugyancsak macerás, főleg tízen felüli létszámra készítve.
Úgyhogy az idén egy roppant hétköznapi - de a családban mindenki oda van érte - étel készül karácsony este. Sült oldalas, hagymás tört krumpli és almás párolt lilakáposzta. Ennél istenibb ünnepi vacsorát elképzelni sem tudok.
A hal nálunk valamiért nem dívik karácsonykor - nem tudom miért. Én szeretem pedig.
Szoktam is készíteni, de kettőnknek. Finom majonézes krumplisalátával egyszerű mezei rántott halat. Vagy sült lazacszeletet egyben sült burgonyával, citrommártással.
A citrommártással még adós vagyok - ígérem, talán az még felkerül karácsony előtt a blogra.
Sógorom szokott extrább ebédet főzni, mert egyik nap általában náluk eszünk.
No és a sütik. Mákos és diós bejgli - alapsütemény. Emellé szoktam sütni valamilyen kis linzerszerű édességet ami hosszabban eláll (mert nálunk nem fogy el, a vendégek szokták megenni), illetve féladag valamilyen krémesebb sütit.
Tiramisu bármikor jöhet, keksztekercs is szokott lenni (nem ez a gesztenyés, hanem a hagyományos), ezt anyósom készíti. Aztán zserbó, anyu süti mindig. (Ezzel is adós vagyok még.) Valamint ilyenkor mindig tartok a fagyasztóban egy-két gesztenyemasszát is, mert gesztenyepüré így pillanatok alatt tálalható és mindenki szereti.
Sokszor készül krémesebb kategóriában a csócsamócsa is - nem tudok annyit csinálni a vendégeknek, hogy ne fogyjon el pillanatok alatt.
És a lúdláb szintén karácsonyi édesség nálunk. Ezzel is adós vagyok, de majd karácsony után, jó?
A receptet viszont leírom.

Hat tojás sárgáját 18 dkg porcukorral kikeverünk, 5 dkg lisztet és 1 dkg kakaóport elkeverünk 6 tojás felvert fehérjehabjával, majd összevegyítjük a cukros sárgájával és megsütjük tortaformában, vagy tepsiben.
Három tojást 5 kanál porcukorral gőz fölött kemény krémmé főzünk. amíg ez hűl, 25 dkg vajat 1 evőkanál kakaóporral kikeverünk habosra. Hozzáadjuk a kihűlt krémhez, apránként, mindig simára keverve.
Ezt a krémet a piskótaalapra kenjük.
A tetejére csokimázat készítünk: 5 evőkanál porcukrot, 4 evőkanál vízzel sűrű sziruppá főzünk, hozzákeverünk 5 dkg vajat, 1 evőkanál kakaóport. Langyosodásig kevergetjük, majd a krém tetejére kenjük.

Hát ennyi lenne az ünnep nálam-nálunk karácsonykor.

Mindenkinek boldog készülődést kívánok!



És ismét Chris Rea. Ez is a szokásos, én ezt a dalt szeretem legjobban a karácsonyi számok közül. Illetve még a Benkó Dixieland "Karácsonyi Miséjét" szoktuk rogyásig - tényleg rogyásig - hallgatni. Mert annyira jó! De sajna, az nincs fönn a youtube-n. :(



Azért egy kis hangulat a zenéjükből. És ilyen a mise is... Szuper. :)

2009. december 15., kedd

Karácsonyi narancsos kalács


Hangulat

Séta a hóesésben, este.
Csillagfényben úszó város.

Zajokat csitító
Fehér takaró
Borítja szívemet is.
A csend körültáncol,
Melegít, átölel.

Hóember a téren.
Nyakában piros sál,
Kezében kusza ág.
Azt mondja: Helló.
Azt mondom: Helló!

Beírtuk egymást
A Létezés Könyvébe.
(duende)




Megszállt az ihlet, meg karácsony múzsája. Ezen kívül, kalácsra vágytam.

Hát. Ritkán sikerült elsőre ilyen jól kísérleti süteményem. Valójában egy Planétás recept az alapja, de ott oltári mennyiséget adtak meg és teljesen el van írva a recept. Szóval kénytelen voltm én kikísérletezni a jó menyniségeket normále adagra. (Ki süt 1 és negyed kiló lisztből kalácsot?! Meg 7 tojásból?!)


Hozzávalók:

A tésztához:
35 dkg liszt,
1 csipet só,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 8-10 dkg),
4 dkg olvasztott vaj,
1 narancs leve,
1 és 1/2 narancs reszelt héja,
1 tojás,
1 dl langyos tej,
3 dkg élesztő.
A tetejére:
1 tojásfehérje,
5 dkg porcukor,
1 félmarék mandula,
8-10 db aszalt füge,
ugyanilyen mennyiségű birsalmasajt (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal vagy aszalt sárgabarackkal),
esetleg színes cukordara.

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben a cukorral együtt. A lisztet egy tálba szitáltam, majd belereszeltem a narancshéjatt, hozzáadtam a sót, az egész tojást, a narancslevet, a vajat és végül az élesztős-cukros tejet. Jól kidolgoztam a tésztát, hólyagosra, fényesre. Lágy legyen, de ne follyon. Szóval ha folyadék még kéne bele, langyos tejet adjunk hozzá. De nekem így pont jól jött ki a sűrűsége. (A narancslé mennyiségétől is függ.)
Beliszteztem, nylonnal légmentesen letakartam és egy órát hagytam kelni.
Közben apróra vágtam a tetejére való mandulát, birsalmasajtot és fügét.



Mikor megkelt kellően a tészta, átgyúrtam kissé és négy darabba vágtam. Mind a négy darabot gombócformára alakítottam és egy bőségesen kivajazott, kilisztezett kislábosba tettem. Ismét letakartam és hagytam kelni körülbelül 3/4 órát. A sütőt közben begyújtottam és a porcukorral habbá vertem a tojásfehérjét. Aztán belekevertem az összevágott finomságokat és a kalács tetejére tettem a mázat. Háromnegyedes sütőben sütöttem körülbelül 40 percig.


Tényleg finom! A narancs valami hihetetlen jó ízt ad a tésztának, a tetején lévő finomságok pedig jól kiegészítik. Ízben is, és állagban is, mert a kalács eszméletlen puha lett, a teteje pedig finom ropogós. Gondolkodtam hogy muffinsütőben sütöm, de győzött az időhiány és a lustaság... :))
A nevére pályázatot kéne kiírnom, mert most éppen semmi értelmes és kreatív név sem jutott eszembe. Fáradt vagyok, úgy tűnik.
Tegnap este viszont sétáltam egyet a hóesésben. Gyönyörű volt a város.


Hóember még nem volt - a vers egy pár éve létezett sárgarrépaorrúval való találkozásom során született. Talán esik még a hó, és akkor születnek új hóemberek is. És lehet szánkózni végre és talán fehér karácsonyunk is lesz már.

Zelleres, csicseris raguleves



Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

(Stephen King)






A mai napom a kreatív konyha jegyében telt. Csak a krumplis palacsinta volt hagyományos étel a menüsorban, a másik kettőt én kreáltam. Valami gazdagabb ragulevest gondoltam a tejfölös-krumplis palacsintához. Körbenéztem, mi van itthon. És lám, a finom szárzellerről majdnem el is felejtkeztem, pedig jó sok maradt belőle.
A piacon pedig kedvenc biogazdámtól nagyon szép laskagombát vettem. Össze is állt a leves - ugyanis eszembe jutott Joli is, aki a Blody Mary-t emlegette a zellerszár kapcsán... :)

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg sertéslapocka,
pár szál halványítózeller a zöldjével együtt,
1 nagy fej vöröshagyma,
egy kevés laskagomba vagy csiperke,
1 konzerv csicseriborsó,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
csontlé vagy ennek hiányában 1 erőleveskocka,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanálnyi koriandermag mozsárban apróra törve,
frissen őrölt bors,
1/2 evőkanál sertészsír.

A húst kisebb kockákra vágtam és zsíron lepirítottam sóval és borssal. Majd mindig kevés vizet hozzáöntve majdnem teljesen puhára pároltam.
Míg a hús puhult, feldaraboltam a zellerszárakat, a vöröshagymát (nem túl vékony negyedkarikákra), és a gombát.





Mikor már jó volt a hús, hozzákevertem a sűrített paradicsomot, kicsit együtt is pirítottam, majd fölengedtem vízzel. Csontlé lett volna az igazi, de nekem nem volt, úgyhogy erőleveskockát tettem bele. Ízesítettem sóval, cukorral és korianderrel. És persze a feldarabolt hozzávalókat is beletettem: a zellerdarabokat és leveleket, a hagymát és a gombát. Puhulásig főztem, de előtte a lecsepegtetett csicseriborsót is beletettem.
Nagyon finom, pikáns, tartalmas leves.
Intenzíven paradicsomos és zelleres. Készíthetjük kevéssé paradicsomosra is, akkor csak a felét tegyük a levesbe a kis fémdobozosnak. Bármilyen hússal készíthető, akár marhával vagy szárnyassal is.