Kezdd újra!
Csak nézz körül: bármit tettél eddig, az még nem a vég. Nyílj meg újra, engedd, hogy újrakezdődjön az utazás. Hozz be új dolgokat - néha bizarr, különc, néha szinte őrült dolgokat -, mind a segítségedre lesznek.
Minden feltalálót őrültnek, különcnek tartanak. Valóban azok, mert túllépnek a határokon. Megtalálják a saját ösvényüket. Sosem járnak az autópályán, azt nem nekik találták ki; ők az erdőbe indulnak. Ott van a veszély: elveszhetnek, talán képtelenek lesznek újra visszatérni a tömeghez, elveszítik a kapcsolatot a nyájjal...
Megeshet, hogy kudarcot vallasz. Nem azt mondom, hogy nem érhet kudarc - az új mellett mindig ott a veszély, de ott a borzongás is. És az a borzongás megéri a kockázatot, bármilyen árat megér. Tehát vagy vigyél valami újat a régi munkába, hogy új és építő legyen, vagy változtass. Változtasd meg az egész dolgot, és kezdj valami teljesen újba. Menj vissza az ábécéhez, és legyél fazekas, vagy zenész, vagy táncos, vagy csavargó - minden megteszi!
Az elme természetesen azt fogja mondani, hogy ez rossz - végre kiépítettél valamit, szert tettél egy bizonyos névre, hírnévre, sokan ismernek, jól megy a munkád, és jól jövedelmez, szépen kialakultak a dolgok, miért változtatnál? Az elme ezt fogja mondani. De sose hallgass az elmére; az elme a halál szolgálatában áll.
(Osho: Mindennapra)
Ma nagyon magyaros és kláássszikus menüt főztem, csak a végére "amerikanizálódtam". Tavaszi cukorborsólevest csináltam, és paprikás krumplit uborkasalátával - kedvenc uram már egy hete nyúzott érte.
Még sosem készítettem ezt a fajta palacsintát. De meg kell mondjam, sokkal jobban ízlik, mint a hagyományos. Könnyebb, nem olyan zsíros, és még kihűlés után is finom.
Hozzávalók kb. 15 darabhoz:
30 dkg liszt,
2 tojás,
1/2 csapott mokkáskanál só,
8-10 csapott teáskanál kristálycukor,
1 csapott teáskanál sütőpor,
3 dkg vaj,
és annyi tej, amennyitől sűrű, de még folyós állagú marad - kb. 6-7 dl.
A tojásokat kettéválasztottam. A sárgákat egy kisebb tálba tettem, a fehérhéket pedig egy kicsit nagyobba, mert robotgéppel keményre habosítottam. A sárgákat kevés tejjel simára kevertem.
A vajat felolvasztottam, hagytam kicsit kihűlni, hogy ne legyen forró. A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, sütőporral, cukorral. Ehhez adtam az olvasztott vajat és a tejjel elkevert sárgáját. A maradék tejjel apránként kikevertem, mert így biztosan csomómentesre lehet eldolgozni. Mikor már jónak éreztem az állagát - sűrű volt, de simán folyt a fakanálról - óvatosan hozzákevertem a tojásfehérjehabot is. Teflonban sütöttem, vaj nélkül, olaj nélkül, csak úgy. Nem ragadt le, nem lett száraz sem, finom volt.
Ez a palacsinta kisebb, mint a miénk. Olyan10-15 centi átmérőjű - ahogy sikerül. Magától szépen szétterül kör alakban. Kisebb lángon süssük, át kell sülnie, mert vastagabb, mint a hagyományos.
Ahogy olvastam itt-ott, ezt kint juharsziruppal, vagy mézzel meglocsolva eszik. Kedvelt reggeli étel. Én ma nagyon olcsón gyönyörű és isteni epret vettem a piacon. Juharszirup híján készítettem egy eperkompótot. Nagyon finom volt hozzá. (Szeretem a kompótokat. Könnyűek, finomak, gyorsan megvannak.)
Körülbelül 1/2 kg epret 1/2 dl vízzel, ízlés szerint cukorral, vaníliás cukorral és egy csipetnyi sóval föltettem főni nagy lángon. (Én aprószemű epret vettem, ezért hagytam egyben. nagyobb szeműnél lehet felezni.) Hamar kiengedte a levét. Öt percig főztem, ennyi idő alatt a leve szépen be is sűrűsödött - igazi szirup lett belőle. Tudom, keveseknek van, de azért leírom. A titkos fűszeremet is beletettem: egy levélkét a citromillatú muskátlimtól. Isteni illata-íze van. Nagy kedvencem.