Sárgadinnyés túrótorta sütés nélkül

Megmutatta neki a környezetében található embereket. Amott egy kitűnő családapa, aki éppen csomagolja a holmiját és segít felöltözni a gyerekeinek, szívesen kikezdene a titkárnőjével, de rettenetesen fél, hogy megtudja a felesége. A felesége viszont dolgozni szeretne, hogy független lehessen, de fél, hogy megtudja a férje. A gyerekeik azért fogadnak szót, mert félnek a büntetéstől. Az a lány, aki egyedül fekszik a napernyő alatt és könyvet olvas, úgy tesz, mintha nem törődne a világgal, pedig valójában retteg, hogy egész életében egyedül marad. Az a fiú ott, teniszütővel a kezében, állandó félelemben él, mert meg kell felelnie a szülei elvárásainak. A pincér, aki trópusi italokat szolgál fel a dúsgazdag vendégeknek, folyamatosan attól retteg, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az állását. Ott az a lány táncosnő szeretett volna lenni, végül mégis inkább ügyvédnek tanult, mert félt, hogy megszólják a szomszédok. Az az öregember azt hangoztatja, hogy azért nem iszik és nem dohányzik, mert így sokkal jobban érzi magát, de a valóságban nagyon fél a haláltól, ami évek óta megállás nélkül duruzsol a fülébe. Vagy ott fut egy pár a hullámok között, fröccsen a víz a talpuk alatt, mosolyognak ugyan, de a lelkük mélyén ők is félnek, hogy megöregszenek, unalmasak és fölöslegesek lesznek. Vagy az a férfi, aki most megállt a hajójával az emberek előtt és mosolyogva, napbarnítottan integet, borzasztóan fél, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítheti a pénzét. És a szálloda tulajdonosa is, aki ezt a paradicsomi idillt a szobája ablakából nézi, és mindenkit felhőtlenül boldognak és elégedettnek szeretne látni, rengeteget követel a könyvelőjétől, mert fél, hiszen tudja, hogy bármilyen becsületes, az adóellenőrök mindig találnak könyvelési hibákat, ha akarnak.

Ezen a gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél. Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek a fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt.

Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.

(Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

Jó sok gyümölcsöm van mostanában itthon. A nyár forróságában gyümölcsön, paprikán, paradicsomon, kenyéren élek. De ma egy kis édességre vágytam. Sok blogon láttam már a tört keksz alapú tortákat. Sőt, Ágiét kóstoltam is a balatonfelvidéki találkozón, isteni finom volt. Most pedig Charlotte oldalán jött újra velem szemben nagyon kívánatosan.

Az én tortámon sárga húsú őszibarack és sárgadinnye van. Mondhatom, engem is meglepett, mennyire finom lett e két gyümölccsel az az egyszerű, sütés nélkül pikk-pakk összerakható, de nagyon finom és könnyű édesség.

Hozzávalók egy 24 cm-es tortaformához:

Az alaphoz:

20 dkg teljes kiőrlésű cukormentes keksz (CBA-ban vettem),

5 dkg grillázs,

10 dkg vaj,

kb. 1 dl tej vagy tejszín.

A túrókrémhez:

25 dkg túró,

2 dl tejszín,

3 teáskanál porcukor,

2 csapott teáskanál Horváth Rozi féle zselatin.

A gyümölcsökhöz:

5-6 db őszibarack,

1/2 sárgadinnye,

3 evőkanál méz,

1 csapott evőkanál Horváth Rozi féle zselatin,

esetleg bodzaszörp.

Az alaphoz való kekszet mozsárban összetörtem, csakúgy, mint a grillázst. Nekem volt maradékom - anno a grillázsos tekercshez sokat készítettem és eltettem egy üvegbe.

A tört hozzávalókat tehát összedolgoztam a szobahőmérsékletű vajjal, és annyi tejszínnel, hogy összeálljon, majd a kapcsos tortaformába lapogattam egyenletesen.

A gyümölcsöket megtisztítottam, daraboltam és a mézzel elkevertem. Mikor levet engedett, egy szűrőbe tettem hogy a leve le tudjon csepegni.

A tejszínt fölvertem habbá a porcukorral, és a végén, mikor már majdnem teljesen habos volt, hozzátettem a túrót is, és robotgéppel azt is hozzádolgoztam.

Egy pici lábosban 1 dl vízzel fölforraltam a zselatint és hagytam kissé kihűlni. Mikor már langyos volt, hozzákevertem a túróhoz, aztán a krémet az alapra öntöttem. Betettem 20 percre a fagyasztóba.

Aztán a gyümölcsöket rápakoltam. A lét, ami lecsöpögött, elkevertem a zselatinnal és kevés bodzaszörpöt is adtam hozzá, úgy 1 decinyit. (Akinek nincs, vízzel is tökéletes.)

Fölforraltam, majd ezt is hagytam hűlni. Mikor langyos lett, óvatosan ráöntöttem a gyümölcsökre.

Két óra elteltével lehűl - fogyaszthatjuk is. Nagyon könnyű, nagyon gyümölcsös, nagyon nyári és nagyon finom. Készíthető ugyanekkora tortaformában fele mennyiségekkel is, mert az én tortám nagyon magas és nagydarab lett, laposkásabban is tökéletes, sőt.

Az olaszok klasszikus szentháromsága

Az elme nem képes felfogni, hogy létezik egy mély, igaz intelligencia, egy transzcendens intelligencia, amely nem mentális erőfeszítés és fogalmi megértés terméke. Nem tudja elképzelni, hogy lehetséges olyan bölcsesség, amelyik nem gondolatok, illetve elsajátított és felhalmozott tudás formájában ölt testet.

Azt mondják, hogy ha meglátogatod Istent, vagy meztelenül menj, vagy sehogyan. Ez mindenkire vonatkozik. Vagy eldobod az összegyűjtött, rád rakódott tudást, vagy soha nem fogsz tudni belépni saját lényed igazi mélységébe. Az intelligens elme felismeri saját határait, ami nagyon szép tud lenni.

Ha képes vagy elengedni az összegyűjtött tudást, egy teljesen más létállapotba kerülsz. Úgy is mondhatnánk, hogy átlépsz egy másik dimenzióba. Ebben a dimenzióban minden tapasztalás elhalkul benned. Ebben a csendben aztán rájössz, hogy semmit sem tudsz - egyszerűen azért, mert minden elsajátított tudásodat a hátad mögött hagytad az elméddel együtt. Ez a csendesség felfoghatatlan az elme számára. Ismeretlen. Ahogy mélyebbre mész, szó szerint valami nagy titokban van részed. A titok azonban csak akkor tárul fel, ha lemondasz az irányításról.

Amikor hátrahagyod addigi tudásodat, azt veszed észre, hogy jól megszokott énképed is eltűnik. Hiszen az az én csupán a felhalmozott tudás és tapasztalatok fényében, azoknak köszönhetően létezett.

Amikor látod, ki és mi vagy valójában, az összes addigi elmélet megbukik. Üres vagy, csak a tudatod létezik. Nincs belső gyermek és felnőtt sem. Egyetlen személyiséged sem létezik, amíg nem segíted létezésre őket a gondolataiddal. Az igazi "én vagyok" hihetetlenül üres. Tökéletesen szabad és mentes mindentől, amiről azt hitted, te vagy. Nincsenek határai. Nem lehet meghatározni. Rájössz, hogy ami valójában létezik, ami itt van - a végtelen tudat, a tiszta szellem.

Ha szabaddá akarsz válni, ha meg akarsz világosodni, valójában nincs semmi, amit tudnod kellene. Amikor teljes bizonyossággal tudod, hogy nem tudsz semmit, és hogy valójában nincs is mit tudnod, az már maga a megvilágosodás, a puszta létezés.

Az a tudás, amelyet valamilyen célra használunk, szigorúan praktikus tudás. Ha ezt megérted, onnantól kezdve nem fogod az Igazságot a tudásban keresni. Ehelyett inkább magadba nézel, és abban keresed, ami vagy: a létezésedben.

(Adyashanti: Az üresség tánca)

Ez az egyszerű étel is tulajdonképpen egy klasszikus, az "insalata caprese" egy változata. Az eredetiben mozzarella szerepel, én viszont nem igazán szeretem a mozzarellát, a kecsketúrót viszont igen. Rendszeres vásárlója vagyok egy hölgynek, aki isteni finoman, krémesen készíti.

Nagyon egyszerű étel, de pont az egyszerűségétől olyan finom. De kizárólag kerti, édes, zamatos paradicsommal és friss bazsalikomlevelekkel készíthető. Így az igazi. A sajtfélének is jó minőségűnek kell lennie. A mozzarella helyett használhatunk bármilyen más sajtot is. A kecskesajtok azonban kifejezetten illenek a másik két szereplőhöz. Legyen az a sajt akár diós, akár fokhagymás, akár chilis, akár köményes, akár zöldfűszeres - mindegy.

Nagyon jól illik ebbe a szentháromságba az indiai házisajt, a panír is. Akár natúran, akár grillezve.

Az étel lényege annyi csupán, hogy a paradicsomot is, a sajtot is szeletekre vágjuk - én kis golyókat formáltam a túróból -, aztán rétegezve, sorban és körben tesszük a tányérra. Lehet lila vagy édes salátahagymát is tenni a sorok közé. Mikor a rétegezéssel megvagyunk, kicsit sózzuk, és jó bőven meglocsoljuk extraszűz olívaolajjal. Én tökmagolajjal is meglöttyintettem, mert nagyon szeretem és a paradicsomhoz hihetetlenül finom. Tehetünk a tálra még olajbogyót, vagy akár kapribogyókat is. Friss kenyérrel, valamilyen száraz, könnyű asztali borral ajánlom.

Csillagtökleves petrezselyemolajjal, gerslivel

A világ legegyszerűbb leveskéje. Mégis. Bátran ajánlhatom bárkinek.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes csillagtök,
4 gerezd fokhagyma,
1 közepes fej vöröshagyma,
2-3 dkg vaj vagy 2-3 evőkanál olaj,
só,
1 csipet ételízesítő (saját vegetámat használtam),
1 csipet cukor,
4 csapott evőkanál gersli (hántolt árpa),
petrezselyemolaj.
Eseteleg: tejszín.

A csillagtököt daraboltam, a magokat eltávolítottam, hámoztam és kis darabokra vágtam. A fokhagymát vékony szeletekre szeltem és a csillagtökkel, meg a félkarikákra vágott vöröshagymával együtt kevés sóval a vajon fedő alatt pároltam tíz percig. Aztán felöntöttem vízzel, még sót, ételízesítőt, egy lehelletnyi cukrot adtam hozzá és puhára főztem a hozzávalókat. Botmixerrel teljesen krémesre-simára turmixoltam, majd beletettem az árpát is. Még negyed órát főztem, ennyi kell körülbelül a gerslinek. Nem kell liszt a leveshez, mert a gersli kiválóan sűríti.
Tálaláskor meglocsoltam a petrezselyemről leszűrt olajjal, és kevés tejszínnel.
Aki nem eszik tejterméket annak is ajánlom, mert olajjal készítve és tejszín nélkül is nagyon-nagyon finom.

A vegetás kalandomból maradt egy nagyon nagy csokor petrezselyemzöldem, mert olyan gyökereket sikerült vennem, amikek hatalmas és rengeteg levelei voltak. Helyes ez így magyarul?! No mindegy. Szóval Napmátkánál olvastam, hogy ő olajban el szokta tenni a hűtőbe. Remek ötletnek tartom, így meg lehet menteni a biztos fonnyadástól ezt a nagyszerű zöldfűszert.
Az olaj ötletét Dolce vitánál láttam, ő akkor medvehagymából készítette és szintén egy levesnél alkalmazta.


Így készült: A petrezselymet leforráztam, majd hideg vízbe tettem. Jól kinyomkodtam, aztán turmixban szőlőmagolajjal ledaráltam. Ez így tulajdonképpen egy teljesen egyszerű petrezselyem-pesto. Használható levesekbe, salátákra, burgonyára, rizsre, szószokba. Egyszóval tényleg fel lehet használni.
Az olaj egyszerűen ennyi: egy keveset a pesto olajából átszűrtem.

Vegeta házilag

Amíg valaki el nem köteleződik, hezitál, addig mindig ott van a visszafordulás lehetősége, és így hatástalan marad minden kezdeményezés (vagy alkotás). Abban a pillanatban, ahogy valaki végleg elköteleződik, megérkezik a Gondviselés. A döntésből számtalan esemény következik. Tégy meg bármit, amit meg tudsz csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késlekedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik.

(Goethe)

Edith blogján olvastam a házi vegetáról. Már régóta motoszkált bennem, hogy kéne készítenem - csak bátorságom nem volt hozzá eddig. Mert nagyon sokszor főzök egyszerű kis zöldségleveseket, és azokba bizony muszály használni, különben ízetlenek lesznek. A bolti vegeta azonban nem túl egészséges, mert mindenféle E-vel van tele. Edithet olvasva azonban egyszerűnek tűnt, és így elkészült az első saját gyártmány. Még fogok készíteni a nyáron kétszer, háromszor. Hogy a télre legyen elegendő mennyiségem. Az én keverékembe került most:

1 nagy csokor sárgarépa (4-5 nagyobb szál),

1 nagy csokor petrezselyemgyökér (3-4 szál),

1 nagy zeller,

1 picike fej karfiol,

1 darabka karalábé,

3 nagy fej hagyma,

8 gerezd fokhagyma,

1 nagy csokor zellerlevél,

2 nagy csokor petrezselyemlevél,

5 kisebb kelkáposztalevél,

1 csokor lestyán (vegetafű),

5 db paradicsom,

3 paprika (piros, sárga, zöld),

25 dkg só,

2 csapott teáskanál koriandermag,

3 csapott teáskanál sáfrányos szeklice,

4 szerecsendióvirág,

1/2 mokkáskanálnyi őrölt gyömbér,

2 púpos teáskanál kurkuma,

1/2 mokkáskanál őrölt lepkeszegmag,

2 púpos teáskanál erdei gombapor.

A hozzávalókat megtisztítottam, megmostam, majd megtörölgettem, hogy ne maradjanak nedvesek. A zöldfűszereket salátacentrifugában jól megpörgettem.

Mindent amit lehetett legyalultam uborkagyalun jó vékony szeletekre. A paradicsomot, paprikát, hagymát, fokhagymát is vékonyan felszeltem késsel. Az összes hozzávalót egy nagy tálba tettem, aztán rátettem a sót, alaposan eloszlattam a zöldségeken. Rögtön levet is engedett.

Ahány tepsim, nagy tálam volt, előszedtem. A keveréket - lehetőleg minél kevesebb lével - vékony rétegben a tálakra, tepsikbe tettem. Aztán saját szolárcellás szárítót használtam: kitettem őket a tűző napra az ablakpárkányaimra. Két nap alatt csonttá száradtak. Végül ledaráltam kávédarálóval az egészet. A darálót kíméljük, több fázisban daráljunk, mert túlmelegedik és tönkre mehet.

Nagyon finom. És házi. És isteni. Edithnek köszönöm!

Kedvenc nyári ebédem - no comment :)

*

Délután alig várom a görögdinnye óráját. Sokak szerint a görögdinnyének van a világon a legjobb íze, és be kell vallanom, hogy a toscanai görögdinnye méltó vetélytársa azoknak a mézédes dinnyéknek, amelyeket gyerekkoromban szedtünk Dél-Georgiában. A hangja alapján egyébként mind a mai napig nem tudom megítélni, hogy jó-e a dinnye, de itt mindegyik tökéletes, amit felvágok: harsogó és pimaszul édes. Amikor együtt dinnyézünk a munkásokkal, észreveszem, hogy a fehér részt is megeszik. A héjból csak egy vékony, méregzöld szalag marad utánuk. Ülök a kőfalon, süti a nap az arcom, kezemben nagy szelet dinnye - megint hétéves vagyok, lövöldözöm a magokat, mohón kanalazok.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Prósza nyáriasan

Ha azt szeretnéd, hogy a valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau".

(Byron Katie)

A prósza nálunk nagy kedvenc, biztosan eszünk 3-4 hetente egyszer. Isteni finom, olcsó és villámgyors étel. Nem csak a tél finomsága lehet, mert ilyenkor nyáron bármilyen zöldségfélével gazdagítható. Én most cukkinit, lila újhagymát és sárgarépát tettem plussszba bele. De keverhettem volna a tésztájába karfiolt, padlizsánt, spenótot, mángoldot, kukoricát, zöldbabot, csillagtököt, paprikát, paradicsomot, erdei gombát is. Egyszóval bármit, ami most a piacon kapható, ami megterem a kiskertekben.

Hozzávalók 4 főre:

6 darab közepes krumpli,

2 kisebb szál sárgarépa,

2 kisebb lila újhagyma,

1 kisebb cukkini fele,

1 gerezd fokhagyma,

2 kisdobozos kefír (vagy 4-5 dl aludttej),

1 mokkáskanálnyi só,

kb. 5-6 kicsit púpos evőkanál liszt,

olaj a sütéshez.

A krumplit a kisebb lyukú sajtreszelőn lereszeltem, majd egyből hozzákevertem a kefírt és a sót. A megtisztított zöldségeket kisebb darabokra, illetve vékony szeletekre vágtam és hozzákevertem a krumplis tésztához. A fokhagymát is belereszeltem, a lisztet is hozzávegyítettem a tésztához. Sűrű palacsintatészta állagot kell kapnunk. Az első darab sütésénél kiderül, elég lisztet tettünk-e bele, mert ha nem, akkor szakad. Akkor még kevés liszt kell hozzá. Sajnos pontos mennyiséget nem tudok megadni, mert ilyenkor még elég vizesek az újkrumplik, és mindegyik fajta kicsit eltérő.

Teflonserpenyőben, 1 evőkanálnyi olajon mindkét felét piros-ropogósra sütöttem a prószáknak. Most kisebbeket csináltam, mint a hagyományos prószanagyság - az épp egy serpenyőnyi, vagyis akkora, mint a palacsinta.

Így önmagában is nagyon finom, de ajánlok hozzá fokhagymával elkevert tejfölt, vagy joghurtot - nagyon jól kiegészíti.

Ha nem tejfölözzük, akkor lehet a tésztájába még például fetadarabokat, vagy kecskesajt darabokat is morzsolni, még gazdagabbá, izgalmasabbá tehetjük ezt az egyszerű, de nagyon finom ételt.

Az utolsó változat a kókuszos prósza. :) No nem kell megijedni. Kókusz a képen látható gyönyörű macsek. Hiányoztam neki (mert egész nap csvargott őurasága), ezért féltékeny volt a prószára, és befeküdt a képbe... :))

Bloody Mary

A harmónia nem más, mint jó úton haladni, olyan munkát végezni, ami leköt, ugyanakkor összeegyeztethető személyes értékrendünkkel is, ráadásul tehetségünk is van hozzá. Harmónia az, amikor együtt vagyunk a partnerünkkel, barátainkkal (vagy éppen egyedül), együtt vagyunk az állatokkal vagy a természettel, egy bizonyos városban élünk vagy vidéken és amikor az az érzésünk, hogy minden a helyén van. Harmónia az is, amikor egy nagy veszteség után nagy fájdalmat érzünk. A harmónia gátlásoktól mentes, öntudatlan spontaneitás, mint a kitörő nevetés és az előtörő könnyek. Harmóniát ott találunk, ahol a viselkedés és a hit összeér, ahol a belső archetipikus élet és a külső élet egymás kifejeződései, valamint amikor hűek vagyunk önmagunkhoz. És csak mi tudhatjuk és mondhatjuk, hogy "itt valóban otthon érzem magam" vagy "ez teljesen leköt", "ez örömmel tölt el", "szeretlek", "ez a boldogság".

Boldogságot és örömet akkor érzünk, ha tetteink összhangban vannak archetipikus mélységeinkkel, tehát hűek vagyunk önmagunkhoz. Ilyenkor azt érezzük, hogy amit csinálunk, akármennyire átlagos is, megszentelt. Ilyenkor érezzük meg, valami isteninek vagyunk a részesei, ami bennünk és mindenütt jelen van.

(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istenek)

Nem vagyok egy nagy koktélivó fajta. De a Bloody Maryt forró nyárestéken nagyon szeretem. Csípőskésen, kicsit sósan, rengeteg jégkockával, zellerrel - isteni találmány. Tulajdonképpen a kedvenc koktélom. (Az egyik, mert kettő van.)

Az ital Pete Petiot-tól származik, aki a Harry's bárban dolgozott. Ma már e híres koktélnak több változata is ismert.
Az eredeti recept a Red Shnapper (Harry's New York Bar, Paris, 1921)
3 öntet Tabasco
6 öntet Worchester-szósz
só, bors
fél citrom leve
5 cl vodka
paradicsomlé

Középmagas pohárba, jégkockákra töltsük a hozzávalókat, majd paradicsomlével engedjük fel, s jól elkeverjük.

Napjaink receptjei:

1.
1 öntet citromlé
2-3 öntet Worchester-szósz
só, zellersó, paprika, frissen őrölt feketebors
4 cl vodka
8 cl paradicsomlé

2.
3 cl vodka,
12 cl paradicsomlé,
1 öntet Worchester-mártás,
1 öntet citromlé,
1 csepp Tabasco (vagy 1 szeletke chili),
só,
frissen őrölt bors.

Shakerben vagy keverőpohárban egyaránt készíthető. Zellerszárral, citrommal díszíthető.


Akkor lássuk a Bloody Mary storykat:

A fáklya fényét meglátta a király egyik hű szolgája, aki az erdő mellett lakott. Mary éppen ekkor különféle fűszereket szedett, amit varázsigék mormolása közben a tűzre szórt. Mivel a szolga nagyon vallásos volt, ezért Mary-t bepanaszolta a királynak. A király elfogatta Mary-t, és az eretnekség vádjával lefejeztette. Hogy elűzzék a gonosz szellemeket, azokat a fűszereket, amelyeket Mary a tűzre szórt, összekeverték Mary vérével, és megitták. Így született a Bloody Mary. Később persze paradicsomlével helyettesítették a vért, de a fűszereket meghagyták.

(Forrás ITT)

Az egyik legtöbb változatban ismert városi legenda Bloody Mary, azaz Véres Mária története. Mary hol egy szellemként, hol egy boszorkányként jelenik meg az elbeszélésekben. Egyvalami azonban mindegyik változatban közös: ha valaki a tükör előtt kimondja a nevét háromszor, annak megjelenik. Ezen kívül azonban a történet szinte minden pontja változó. Bloody Mary helyett használják még a Mary Worth, a Mary Worthington, Bloody Bones, Mary Whales, Mary Johnson, Mary Lou, Mary Jane, Black Agnes, Svarte Madame és a Hell Mary neveket is. Van olyan változata a legendának, amely előírja, hogy éjfélkor kell kimondani a szellem nevét, és arra is rengeteg verzió van, a legvéresebbtől a jövőbe látásig, hogy mi történik, ha megjelenik az arc a tükörben. Néhány elbeszélés szerint nem is Mary, hanem egyenesen a Sátán feje tűnik fel a fürdőszobában. Bloody Mary-ről leggyakrabban azt állítják, hogy egy gyerekgyilkos volt abban a városban, ahol a történetet épp elmesélik, de akad, aki azt feltételezi, hogy Véres Mária nem más, mint az angol királynő, I. Mária, aki mindenáron be akarta vezetni a katolicizmust Angliában. Bloody Mary a városi legendáját általában a gyerekek szokták afféle bátorságpróbaként játszani a szülinapi zsúrokon, ottalvós bulikon.

(Forrás ITT)

Az első Bloody Mary koktélt 1921-ben keverték. Eredeti neve Red Snapper volt, mai nevét azonban I. Mária XVI. századi angol uralkodónőről kaphatta, aki véres kegyetlenséggel próbálta helyreállítani a katolicizmus uralmát az országban. Ténykedésének köszönhetően kapta a Bloody Mary nevet, ami véres Máriát jelent.

(Forrás ITT)

Grillezett zöldség-bőségtál

Nyaralás alatt olvastam is, szokásomhoz híven. Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők című könyvét már anno - mikor megjelent magyarul először -, évekkel ezelőtt többször elolvatam. Most jelent meg szintén tőle a Bennünk élő idősödő istennők, és a Bennünk élő istenek című könyv. Fantasztikusak, szívből ajánlom minden önmagát megismerni akaró nőnek és férfinak.

A Bennünk élő idősödő istennőkben ír a bölcsesség-istennőkről: Métiszről, Szófiáról, Hekatéről és Hesztiáról; szó esik az átváltoztató harag istennőiről: Szahmet és Kali-Ma képviseli ezt az energiát; és az együttérzés istennőiről: Kuan Yinről, Szűz Máriáról, és a Szabadság Asszonyáról. Áttekinti a Bennünk élő istennők archetípusait is újra - de már kiegészítve az idősebb korra jellemző tulajdonságaikkal. Ők a szűz-istennők: Athéné, Artemisz és Hesztia; a sebezhető istennők: Héra, Demeter és Perszephoné; s az alkimista istennő: Aphrodité. És szó esik a Bölcs Nők Köreiről is - ők a törzsi nagyanyák.


"A bölcsesség egy nő, idős asszony, egy istennő és egy női archetípus. A görög mitológiában Métisz, akit Zeusz lenyelt. A Bibliában a rejtőzködő Szófia, aki nem nélküli, elvont fogalommá vált. A bölcsességre szürkületkor lelhetünk, ahol a három út találkozik Hekaté képében, vagy a tűzhely melegénél, Hesztiaként. A bölcsesség lehet a láthatatlan Sekinah is, aki a Sabbath kezdetét jelentő vacsoránál ellátogat a zsidó otthonokba. De az egykori kelta istennő, Cerridwen is ő volt, mint ahogy ő Saraswati, a hindu bölcsességistennő és Erda, Wagner Nibelung gyűrűje című operájából. A világban fellelhető mitológiákban és a kollektív tudattalanban - melyek egymás tükörképei - a bölcsesség nőnemű."

(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő idősödő istennők)

Szintén egy igazi nyári finomság - mindenki ismeri, nagy titkokat nem fogok elárulni a recepttel. :)
Grillezett zöldségek. Van a tálon piros, zöld, sárga paprika. Kukorica, karfiol, vargánya, minihagymák, cukkini, sárgarépa.
Nekem sajnos nincs grillezőm, de serpenyőben is kiválóan készíthető. Egy trükköt alkalmaztam csak. A nehezebben puhuló zöldségeket besóztam és állni hagytam. Karfiol, sárgarépa, hagyma. Ezek fél órácskát pácolódtak a sóban. Így kicsit bepuhulnak és grillezve tökéletes lesz az állaguk.
Semmi más nincs a zöldségeken, mint só és olívaolaj. Isteni finom, könnyű étek.
Krémes-tejszínes krumplipürével ettünk. Nagyon illett hozzá. De rizskörettel is tökéletes.
Persze fűszerezhetjük is a zöldségeket. De szerintem, így a saját ízükben a legfinomabbak.
Tipp:
Ha marad belőle, hidegen is tökéletes. Sőt, egy könnyű joghurtos öntettel salátának is átvariálható. Plussz burgonyával, rizzsel vagy akár tésztával is!

Gazpacho

Pumuklivers

  Fényforrónyár.
    Nyárfényforró.
      Forrónyárfény.

    Hűs habok.
  Létezés.
Öröm.

 Leállt az agyam.

   De szeretem a nyarat!

                                                    (duende)

Rekkenő forróság, igazi nyár van. Az ember lánya nem kíván mást, mint egy kis jégbe hűtött levest. Készüljön akár gyümölcsből, akár zöldségfélékből. A késő esti vacsora ilyenkor a fő étkezés nálunk. Mikor már alábbhagy a hőség.
A gazpacho a spanyol konyha híres hideg, nyers zöldséglevese. Nagy melegben kellemesen hűsít és nagyon egészséges is, mert nyersen maradnak benne a zöldségek. Tájegységenként kicsit eltérően készítik, de az alap megegyezik: paradicsom, hagyma, fokhagyma, uborka, paprika, kenyérbél vagy morzsa, olívaolaj, borecet vagy citromlé kerül a turmixgépbe.
A gazpacho csak ilyenkor nyáron az igazi, mert csak friss, igazi jóízű zöldségekből készülhet. Mélyhűtött, vagy melegházi ízetlen paradicsomból nem lesz finom.
A recept R. Szepessy Ilona: Spanyol konyha című könyvéből származik.

Hozzávalók 5-6 adaghoz:

5 érett paradicsom,
1 kisebb kígyóuborka,
1 fej édes fehér salátahagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál extraszűz olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanálnyi őrölt kömény,
frissen őrölt bors,
2 szelet fehérkenyér héj nélküli belseje,
1 zöldcitrom leve,
2 dl víz.

A paradicsomot forróvízbe dobjuk, majd lehéjazzuk és a magokat is eltávolítjuk. Az uborka 1/3-át félretesszük. A hozzávalókat Aztán turmixgépbe tesszük, és alaposan pépesítjük. Egy tálba vagy lábosba öntjük, kóstoljuk. Ha kell még bele só, bors vagy kömény, pótoljuk. Jégkockákat teszünk bele (legalább 10-15 kockát), így tesszük a hűtőszekrénybe. A jégkocka hűti is, illetve ahogy olvad, pont annyira higítja, hogy kellemes leves sűrűségű lesz. Mert a turmixolás után jó sűrű pépet kapunk, így a plusz víz kell még bele.
Jégkockával és uborkadarabokkal tálaljuk, mert ez a leves csakis jéghidegen az igazi.
Ez a recept granadai gazpacho névre hallgat a szakácskönyvemben. A legtöbb gazpachoba tesznek egy vagy két paprikát is. Illetve a legtöbbször nem citromlével, hanem borecettel savanyítják.

Tippek:
Érdemes kikísérletezni a saját változatunkat - ahogy nekünk a legjobban ízlik. Egy jótanács: ne a magyar könnyfakasztóan erős vöröshagymát használjuk ehhez az ételhez, hanem valamilyen édes hagymafélét. Édes lilahagymát vagy fehér édes salátahagymát vagy salottahagymát ajánlanék hozzá. Valamint kihagyható belőle a kenyérbél is, ha nekünk úgy jobban ízlik. Bár az autentikus gazpacho tulajdonképpen többek között a szikkadt kenyér hasznosításából született úgynevezett kenyérleves.

Gazpacho tulajdonképpen bármiből készülhet. Alapja mindig a paradicsom. Tehetünk hozzá tökféléket is akár - cukkinit, tököt, csillagtököt -, zeller vagy petrezselyemlevelet, kaprot.

Gyümölcsökből is készíthető. A szakácskönyvemben találtam gazpacho-t sárgadinnyéből például: kell hozzá egy érett sárgadinnye, 5 dkg fehérkenyérbél, 5 dkg darált mandula, 1 gerezd fokhagyma, másfél dl olaj, 5 dl száraz fehérbor és jégkockák.