2009. július 21., kedd

Az olaszok klasszikus szentháromsága



Az elme nem képes felfogni, hogy létezik egy mély, igaz intelligencia, egy transzcendens intelligencia, amely nem mentális erőfeszítés és fogalmi megértés terméke. Nem tudja elképzelni, hogy lehetséges olyan bölcsesség, amelyik nem gondolatok, illetve elsajátított és felhalmozott tudás formájában ölt testet.
Azt mondják, hogy ha meglátogatod Istent, vagy meztelenül menj, vagy sehogyan. Ez mindenkire vonatkozik. Vagy eldobod az összegyűjtött, rád rakódott tudást, vagy soha nem fogsz tudni belépni saját lényed igazi mélységébe. Az intelligens elme felismeri saját határait, ami nagyon szép tud lenni.
Ha képes vagy elengedni az összegyűjtött tudást, egy teljesen más létállapotba kerülsz. Úgy is mondhatnánk, hogy átlépsz egy másik dimenzióba. Ebben a dimenzióban minden tapasztalás elhalkul benned. Ebben a csendben aztán rájössz, hogy semmit sem tudsz - egyszerűen azért, mert minden elsajátított tudásodat a hátad mögött hagytad az elméddel együtt. Ez a csendesség felfoghatatlan az elme számára. Ismeretlen. Ahogy mélyebbre mész, szó szerint valami nagy titokban van részed. A titok azonban csak akkor tárul fel, ha lemondasz az irányításról.
Amikor hátrahagyod addigi tudásodat, azt veszed észre, hogy jól megszokott énképed is eltűnik. Hiszen az az én csupán a felhalmozott tudás és tapasztalatok fényében, azoknak köszönhetően létezett.
Amikor látod, ki és mi vagy valójában, az összes addigi elmélet megbukik. Üres vagy, csak a tudatod létezik. Nincs belső gyermek és felnőtt sem. Egyetlen személyiséged sem létezik, amíg nem segíted létezésre őket a gondolataiddal. Az igazi "én vagyok" hihetetlenül üres. Tökéletesen szabad és mentes mindentől, amiről azt hitted, te vagy. Nincsenek határai. Nem lehet meghatározni. Rájössz, hogy ami valójában létezik, ami itt van - a végtelen tudat, a tiszta szellem.
Ha szabaddá akarsz válni, ha meg akarsz világosodni, valójában nincs semmi, amit tudnod kellene. Amikor teljes bizonyossággal tudod, hogy nem tudsz semmit, és hogy valójában nincs is mit tudnod, az már maga a megvilágosodás, a puszta létezés.
Az a tudás, amelyet valamilyen célra használunk, szigorúan praktikus tudás. Ha ezt megérted, onnantól kezdve nem fogod az Igazságot a tudásban keresni. Ehelyett inkább magadba nézel, és abban keresed, ami vagy: a létezésedben.

(Adyashanti: Az üresség tánca)




Ez az egyszerű étel is tulajdonképpen egy klasszikus, az "insalata caprese" egy változata. Az eredetiben mozzarella szerepel, én viszont nem igazán szeretem a mozzarellát, a kecsketúrót viszont igen. Rendszeres vásárlója vagyok egy hölgynek, aki isteni finoman, krémesen készíti.
Nagyon egyszerű étel, de pont az egyszerűségétől olyan finom. De kizárólag kerti, édes, zamatos paradicsommal és friss bazsalikomlevelekkel készíthető. Így az igazi. A sajtfélének is jó minőségűnek kell lennie. A mozzarella helyett használhatunk bármilyen más sajtot is. A kecskesajtok azonban kifejezetten illenek a másik két szereplőhöz. Legyen az a sajt akár diós, akár fokhagymás, akár chilis, akár köményes, akár zöldfűszeres - mindegy.
Nagyon jól illik ebbe a szentháromságba az indiai házisajt, a panír is. Akár natúran, akár grillezve.


Az étel lényege annyi csupán, hogy a paradicsomot is, a sajtot is szeletekre vágjuk - én kis golyókat formáltam a túróból -, aztán rétegezve, sorban és körben tesszük a tányérra. Lehet lila vagy édes salátahagymát is tenni a sorok közé. Mikor a rétegezéssel megvagyunk, kicsit sózzuk, és jó bőven meglocsoljuk extraszűz olívaolajjal. Én tökmagolajjal is meglöttyintettem, mert nagyon szeretem és a paradicsomhoz hihetetlenül finom. Tehetünk a tálra még olajbogyót, vagy akár kapribogyókat is. Friss kenyérrel, valamilyen száraz, könnyű asztali borral ajánlom.

24 megjegyzés:

erős ildikó írta...

De jól is esne ez vacsorára! S micsoda meglepetés: én is bármikor lecserélném egy finom kecsketúróra a mozarellát (utóbbit nem is (v)eszem.)

sedith írta...

Jaj, Duende, ez övön aluli ütés volt. Pillanatnyilag csak paradicsomom van a 3 közül és amúgyis ma dinnyenapra szántam el magam!:P

Scofield írta...

anno ezt sokkal jobban szerettem volna, mint Moraviat

Névtelen írta...

Imádom a kecske tejtermékeket, de aki egyszer kóstolta a bivaly tejből készült mozzarellát...
Az olaszok azt tartják az igazi mozzarellának. No, ahhoz egy kicsit nyitottnak kell lenni, mert aki nem szereti az állat illatát, az az ízével is nehezen békül meg, mert annak bizony az íze is állati! ;-)
Üdv., Niki

Katy írta...

(Adyashanti: Az üresség tánca)Eröl aztán sokat lehetne beszélni Ismeted Silva Mind Kontrol?)
Na pedig ez a salata a minden napi kenyerünk majdnem, csak mozzarellával. Itt szokás egy kis hagymáy is bele tenni. Nem azért mondom de ojan minha én csináltam volna!!!! :-) habár az öndicséret nem nagyon illik. De bisztos tudod hogy a spanyol meg az olasz kezet fog sok mindennbe.Itt ebédhöz eszük vagy elöételnek

trinity írta...

Ez valóban jólesik bármikor...Olyan igazi nyaralás hangulata van számomra!!!

Csak súgva jegyzem meg, hogy én azért a mozarellát is imádom, a kecskesajtot ismerem, szeretem, de azt sajnos nem is tudom, lehet-e itt nálunk kecsketúrót kapni..Sosem láttam még! Pedig nagyon szívesen kipróbálnám!!

Vegavarázs írta...

Duende, erre a szentháromságra bármikor elcsábulok!

lúdanyó írta...

Igazi kánikula ebéd vagy vacsora!

duende írta...

Én ebédre ettem, Napmátka. De azt hiszem, a vacsorám is ez lesz! :))

duende írta...

A dinnye is jó Edit... Én tegnap dinnyéztem!

duende írta...

Scofield, pedig Moravia nagyon jó. Az egyik kedvenc íróm. :)

duende írta...

Igen, tudom Niki! :)
Én még sohasem kóstolhattam, sajnos. A tehéntejből készültért nem vagyok oda, nekem nagyon ízetlen.

duende írta...

Igen ismerem, Katy! Tanfolyamot is végeztem, remek technikának tartom. Rengeteg sokat segített már életem során. Sok gyógyulásom, a lakásunk, sok állásom, az első autónk - mind az agykontrollnak volt köszönhető. Egyébként jobboldalt az oldalamon a szellemi tápláléknál kint is van a linkjük, a magyar agykontroll szervezet oladala.

Nem öndícséret, nyugodtan mondhatod! Örülök hogy egyformák vagyunk! :)
Én is imádom, nyáron gyakori fogás nálunk is! És igen, van mikor hagymával készítem.

duende írta...

Igen Trin, olyan nyaralós étek! :))

Hát nálunk is csak azért van, mert a piacra kijár árulni egy hölgy, aki kecskéket is tart. Mázlim van, különben én sem jutnék hozzá.
A mozzarellával sincs baj, sokan szeretik! :)
Én ha lehet, más sajtot választok - de ez én vagyok. :)

duende írta...

Nem csodálom, Vegavarázs! :) Mennyei eledel! :)

duende írta...

Bizony Lúdanyó! :)

Látszik is hogy kánikula van. A blogomon nem sok sütit és komoly ételt találni mostanság! De ilyenkor gyümölcsöt eszem gyümölccsel, és sok-sok nyers zöldségfélét, ha lehet. Szóval főzni-sütni csak ha nagyon muszály ilyenkor.

Scofield írta...

:) nekem nem kedvencem, de sajnos sokat el kellett olvasnom:)

Ancsika írta...

Bármikor, bármennyi!! :)
A mozarellát a mezeit én sem nagyon díjazom, viszont a bivalymozarella, az IGEN!!!!! :)))

duende írta...

Hát Scofield, ez már történelem... :))

duende írta...

Mian, nem csalódtam. :)
De jó neked, hogy kóstolhattad. Majd egyszer talán nekem is sikerül valahol, valahogy falatoznom igazi bivalymozzarellát. :)

Névtelen írta...

ez bizony szentháromság, no meg +1 én,mert ráolvadok az ilyen ételekre :D

duende írta...

Hát én is, Bendegúz. :)

Raindrop írta...

Nem győzöm csodálni a képeidet. Ezek nem is igazak...

duende írta...

:)
Köszi. :)

De mindez a paradicsomtól, a kis bazsalikomlevelektől ennyire szép... Én csak átadom, közvetítem e szépséget. :)