Zölborsófőzelék

Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része. A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra. Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire? Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem. Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják? Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik? Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?

(Marcus Aurelius: Elmélkedések)

Még van nálunk a piacon zöldborsó. Nagyon szeretem, petrezselymesen. Egyszerű kis étel - de nagyon finom. Emlékszem, anno a suliban mindig bélszínrolóval adták. Na azt nagyon utáltam...
Nagyon sok féle feltéttel ehetjük: fasírttal, lencsefasírttal, gombafasírttal, tükörtojással, főtt tojással, töltött tojással, buggyantott tojással, bundáskenyérrel, borzacskával, sült sonkaszelettel... Szóval bármivel jó. Ja. Virslivel vagy sült párizsival is. Ó igen. Szerintem natúr halfilével, lazacszelettel is isteni.

Hozzávalók 4 főre:
1, 5 kg hüvelyes zöldborsó (vagy 1 kg fejtett),
1 nagyobbacska csokor petrezselyemzöld,
1 teáskanál olaj,
3 dkg vaj,
2 közepesen púpos evőkanál liszt,
2 dl víz,
kb. 1/2 liter tej,
só,
2-3 teáskanál kristálycukor,
esetleg 1 decinyi tejszín.

A borsót kifejtettem, majd az olaj és vaj keverékén fedő alatt, kis lángon sóval, kevés cukorral puhára pároltam. Majd megszórtam lisszttel, jól elkevertem, hogy ne maradjon csomós. Aztán először egy decinyi vízet tettem rá, majd a tejet apránként, mindig jól elkeverve. A végén kevés tejszínnel még krémesebbé tehető. Hozzákevertem az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Kóstoltam, még sót és a maradék cukrot is belekevertem.

Mennyei finomság. :) Olyan jó, hogy a magyar konyha "kitalálta" a főzelékeket. Én nagyon szeretem szinte mindet.
Készíthető fagyasztott borsóból is, természetesen. De frissből a legfinomabb.

Szeder"leves"

- Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a mester.
Sok feleletet kapott:
- Van-e Isten?
- Ki az Isten?
- Hogyan juthatunk el Istenhez?
- Van-e élet a halál után?
- Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?

A tanítványok jobban megértették, hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
- Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
- Igen - válaszolt a prédikátor.
- És a tested a sírba kerül?
- Igen.
- És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?

(Anthony de Mello)

Inkább csak emlékeztetőnek szánom - és mert szederből a legszebb. Elképesztő színe tud lenni. :) Valójában az elmúlt egy-másfél hónapban szinte naponta készült és készül ez az egyszerű "leves" - már tavaly is írtam róla ITT.

Nagyon szeretem az ízét - ha valamilyen formában fel van dolgozva, rajongok e gyümölcsért. Önmagában viszont nem szeretem. Nekem nagyon fanyar. De így isteni.

Vagy fagyinak - az egyik legkedvencebb jeges finomság számomra a szederfagyi. (A citromfagyi után mindjárt...)

A gyártási technológia roppant egyszerű: vettem egy kis dobozka szedret a piacon. Beleburítottam a turmixgépbe, egy nagydobozos natúr joghurttal együtt. Mézet, kevés száraz vörösbort, pici őrölt fahéjat és őrölt szegfűszeget tettem még bele - no meg egy csipet sót. Jól összeturmixoltam, aztán szitán átszűrtem, hogy ne legyen magos.

Jégbe hűtve tálaltam.

Egyébként lefagyasztva szerintem isteni jégkrém lesz belőle.

Tökös-mákos lustarétes

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!

(Robert Fulghum)

Ismét egy lustaasszony-rétes. De most szűkebb környezetem jellegzetes rétesét ültettem át ebbe az egyszerű formába. Az Őrségben készítik a hagyományos tökös-mákos rétest. Abszolút aktualitása van, azt hiszem. És nagyon finom lett.

Hozzávalók egy közepes ( 24*37) tepsihez:

20 dkg liszt,

15 dkg porcukor,

1/2 sütőpor,

60 dkg legyalult tökhús,

15 dkg darált mák,

1 citrom reszelt héja,

1 félmarék mazsola,

csipetnyi só,

3 tojás,

12 dkg vaj,

2,5 dl tej,

1 dl tejföl.

A tököt megszórtam egy kevés porcukorral, hogy levet engedjen.

A vajat megolvasztottam.

Kimértem a porcukrot.

A lisztet kimértem, aztán elkevertem a sütőporral, a sóval és a porcukor felével.

A darált mákhoz kevertem a porcukor másik felét és a reszelt citromhéjat.

Egy tálban fölvertem a tojásokat és összekevertem a tejjel és tejföllel, és az olvasztott vaj felével.

A tepsi oldalát kikentem vajjal, majd az olvasztott vaj egyik felével meglocsoltam. Rászórtam a lisztkeverék felét, majd a kinyomkodott tököt elterítettem rajta. Megszórtam a mazsolával is, majd meglocsoltam a tojásos keverék 1/3-ável.

Rászórtam a mákot. Ismét meglocsoltam a tojásos keverékkel - a maradék felével.

Rászórtam a megmaradt lisztet, és meglocsolgattam a maradék tojásos tejjel.

Háromnegyedes lángon 40 percig sütöttem. Még forrón megszórtam a tetejét porcukorral.

Az eddig készített lustaréteseim: Kapros-túrós, meggyes-túrós, almás-diós.