Meggyes ropogós

Nem nekünk vannak titkaink, hanem az igazi titkok birtokolnak minket.

(Carl Gustav Jung)

Ezt a sütit már másodszor készítem. Előszörre olyan gyorsan elfogyott, hogy fotózni sem volt időm. Ms. Poppyé az érdem, nála találtam - hálám örökké üldözni fogja... :))
Szeretem az egyszerű, nagyon finom és gyorsan elkészíthető édességeket. Amely desszert nem tudja felmutatni ezeket a kritériumokat, az lehet tőlem csodás, gyönyörű meg minden - de nálam szóba sem jöhet. Kivétel a kelt tészták.

Na ez ilyen. Egyszerű, gyorsan készen van és hihetetlenül finom! És még egy nagy előnye van. Bármilyen idénygyümölcsből készíthető. Sőt. Lehet tölteni lekvárral, pudinggal, csokikrémmel, stb... kinek mi szimpatikus.
A receptet híven követtem, tökéletes.

Hozzávalók kb. 16 darabhoz:

A tésztához:
18 dkg liszt,
6 dkg vaj,
1 csipet só,
3 csapott evőkanál porcukor,
1 evőkanál rum,
1 vaníliás cukor,
1 tojássárgája,
1 evőkanál tejföl.
A töltelékbe:
20 dkg kimagozott megy,
1-2 evőkanál porcukor (attól függ, mennyire savanykás a meggy),
a kenéshez 1 tojásfehérje.
Plussz:
bő olaj a sütéshez,
a tetejére porcukor.

A tésztát gyorsan összeállítottam, gombócoltam, majd folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem 1 órára. Közben kimagoztam a meggyet és lecukroztam.
Mikor már állt egy kicsit a cukorben és levet engedett, akkor kézzel jól kinyomkodtam a gyümölcshúst és egy kis tálba tettem. Jó sok cukros leve maradt, azt szörpként megittam.
Ha kinyomkodjuk a gyümölcsöt, akkor nem áztatja el a tésztát, nem folyik ki és nem fog a forró olaj spriccelni.

A tésztát kissé lisztezett deszkán 1/2 cm vastagra nyújtottam és 10-szer 10 cm-es kockákra vágtam. A leeső tésztákat is összegyúrtam, azt is kinyújtottam, kockáztam. Minden kockát lekentem tojásfehérjével és mindnek a közepére meggyet tettem. Félbehajtottam a lapokat, majd a széleket összenyomkodtam. Végül minden kis rudacska széleit villával is összenyomkodtam, hogy biztosan ne nyíljanak szét.
Egy kislábosba 4-5 cm magasan olajat öntöttem. Egyszerre csak 2-2 darabot sütöttem. Az olaj gyöngyözzön, de ne égjen. Figyelni kell, mert gyorsan sül. Konyhai papírtörlőre kiszedegettem és porcukorral megszórtam. Nagyon finom! :)

Tipp: ehhez a sütihez választhatjuk tésztának a csörögefánk tésztáját is.

Nyárelő burgonya

.

Nem egy különösebben bonyolult vagy extra recept. Cukorborsó krémlevest akartam készíteni, de aztán kevésnek bizonyult hozzá a kifejtett borsó. Így köretként szerepelt - igaz, csak mellékszereplőként.

Hozzávalók 4 főre:
90 dkg újkrumpli,
60 dkg csöves borsó,
2 csokor zsenge bébisárgarépa,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
só,
1-2 löttyintésnyi olívaolaj,
2 dl tejszín.

A burgonyát megtisztítottam, a cukorborsót kifejtettem, a sárgarépákat csak alaposan megmostam. Egy nagy tálba vékony karikákra felszeltem a krumplit, hozzátettem a sós-cukros vízben megfőzött cukorborsót, és a kis negyedhasábokra vágott sárgarépát. (Őket nem főztem elő.) Valamint az apróra vágott petrezselyemzöldet, sót, kevés olívaolajat. Kézzel jól átkevertem, hogy a só mindenütt egyenletesen érje. Egy tálba terítettem, majd ráöntöttem a tejszínt is. Alufóliával lefedtem és sütőbe tettem. A fóliát 30 perc után levettem, és addig sütöttem, míg kissé pirosasra megsült a teteje.

Jó szaftos, gazdag köret, így egyszerű grillezett csirkemellet sütöttem hozzá.
A csirkemellről levágtam azt a kis szárnyacskát - azt a kissebb részt. A nagy darabot kettőbe szeltem és besóztam, megborsoztam. A csirkemell akkor finom grillezve, ha nem sütjük túl - mert akkor ehetetlenül száraz lesz. Emellett én mindig vajjal sütöm, kifejezetten jót tesz neki. A lényeg az, hogy akár grillserpenyőnk van, akár sima teflonserpenyőnk, jó forróra kell hevíteni és csak ekkor beletenni a vajat, valamint a mellszeleteket. (Így nem ragad a grillre.) Egy-egy oldalát 2-3 percnél nem szabad tovább sütni. És már készen is van - szaftos, omlós lesz így a húsunk.

Készíthetjük természetesen más évszakokban is fagyasztott borsóval, sárgarépával.

Házi tarhonya

Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket. Az emberek százszámra rohannak el mellettük, és mindegyik így szól magában: Milyen ordináré eszköz, fakanál!

Kedves fakanál, fehér kőrisfából készült nemes, karcsú kanál, te tudod, hogy alázatod engem sohasem tévesztett meg, amellyel oly egyszerű munka elvégzésére hűségesen felajánlottad magad. Mindig csodáltalak finom vonalaidért, kedves fejedért, amely olyan, mint egy virág. S hogy hasznos vagy, nem vezet félre, csak növeli hozzád való megmagyarázhatatlan ragaszkodásomat.

(Hamvas Béla)

Mi van, ha az ember lánya jó kis zuzapörköltet főz, aztán úgy jár hogy csak hitte: van itthon tarhonya? És nincs kedve boltba menni 11 fokban, orkán erejű szélben és szakadó esőben?

Igen, kitalálta! Ön nyert egy hangszórót: ember lánya nekiáll házi tarhonyát gyártani.

Míg fő a zúzaperkelt, addig meg lehet csinálni.

Hozzávalók:
személyenként 12 dkg liszt,
annyi tojás, ahány 12 dkg liszt,
kevés só,
és annyi kis víz, amitől összeáll a tészta.

A lisztet tálba szitáltam, majd elkevertem egy kevés sóval. Beleütöttem a tojásokat és elkezdtem összedolgozni. Apránként kevés hideg vizet adtam hozzá. Ne legyen lágy a tészta, olyan legyen, mint amit más tésztákhoz is gyúrnánk, vagyis viszonylag kemény tésztáról van szó. Mikor összeállt, lisztezett deszkán jól átgyúrtam, majd kisebb darabokra gombócoltam. Akkorákra, amik kényelmesen elfértek a tenyeremben, így könnyebb reszelni. A reszelő tökgyalu részén végezzük a műveletet. Sűrűn kell leütögetni róla az apró szemeket, különben ragad és alaposan be is kell lisztezni mindig a kézben lévő tésztát is, és a már ledarált tarhonyát is.

Jól szétterítettem a deszkán mikor elkészült és hagytam egy órát szikkadni. Igazából az a legjobb, ha előző nap készítjük, hogy tudjon száradni, de így sem volt vele semmi bajság. 

A házi tarhonya hasonlóképpen készül, mint a rizs.

Elég sok zsiradékon meg kell pirítani, de úgy igazán. Tényleg barnásak legyenek a szemek. Én úgy csináltam most, mivel lágy volt még a tészta, hogy forró olajba tettem bele, így nem ragadt össze, egyből pirult.

Mikor kellően megbarnultak a kis szemek, felöntjük vízzel. Friss tésztánál nem kell a dupla mennyiség, csak lepje el. Sózzuk és kis lángon fedő alatt főzzük, míg majdnem az összes vizet beszívja. Aztán lekapcsoljuk alatta a lángot, de hagyjuk még 20 percig fedő alatt.

Ha száraz tarhonyát készítünk, akkor a tarhonya mennyiségének a duplája kell a vízből.

A friss tarhonya - vagy reszelt tészta nagyon finom húslevesbetétnek is, én a cérnametélt mellett még ezt a fajta tésztát vagyok hajlandó megenni egy jó levesben. De akkor természetesen nem pirítjuk, csak kifőzzük, mint ahogy más tésztákat szokás.

Nem csak zúzapörkölt mellé finom, de jó csípős lecsóval is, amit kevés tejföllel még meg is koronázhatunk.

Lekváros bukta

Amikor a zen mester elnyerte a Megvilágosodást, ünneplésként a következő sorokat írta le:

Oh, valóságos csoda:
Fát vágok!
Vizet húzok a kútból!

(A. de Mello)

A magyar konyha egyik nagy klasszikusa a lekváros bukta.
Ma aput vártam hozzánk ebédre és nyári töltött káposztát ígértem neki - meg is főztem. De gondoltam, valami kis desszert is kéne utána. Két hete kedves jóatyám nekiállt maga buktát sütni, mert az egyik kedvence. Ahogy a híreket hallgattam, nem úgy sikerült... Aztán tegnap Whise Lady is a buktát emlegette. A töltött káposzta után tökéletes volt. :)
Sajnos a szilvalekvár készletem már rég a múlté (pedig olyan igazi pöntyörőshéjú, sűrű finomság volt.... béke poraira), ezért sárgabarack- és eperlekvár került a buktákba. Kínlódtan is vele, mert hát a házi lekvár ugye nem hitlerszalonna, szóval csak nagyon gyakorlott háziasszonyoknak ajánlom elkészíteni. Vagy kell venni hozzá azt a bizonyos szalonnát.
Az az igazság, hogy mostanság spórolok a gyümölccsel. Amit megveszek horror áron a piacon, azt inkább magában, nyersen megesszük. Marad a kis kincseskamra rejtett tartaléka édességekhez. De hogy jövőre mi lesz a kincseskamrával azt nem tudom... Talán szilva lesz azért a hegyen. Meg málna. Ennyi sajnos.


Hozzávalók egy közepes tepsi buktához:
40 dkg liszt,
5 dkg rétesliszt,
8 dkg vaj,
1 tojás,
3 dkg élesztő,
3,5-4 dl langyos tej,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
6 dkg kristálycukor,
sűrű lekvár.
Plussz:
8 dkg olvasztott vaj.
A tetejére:
tojás,
porcukor.

A liszteket egy nagy tálba szitáltam és elkevertem a sóval. Az élesztőt elkevertem a langyos tejben a cukorral, majd a liszthez adtam (először csak úgy a háromnegyedét, mert látnom kellett mennyi tejet vesz fel a liszt, aztán a többit is mikor már láttam hogy még kell bele), csakúgy mint az olvasztott vajat és az egy tojást. A tészta álljon össze, de inkább lágy legyen, jól dagasztható, könnyű. Addig dagasztottam, míg elvált a kezemtől és a tál falától is és szép fényes lett. Ekkor alá és föléliszteztem és letakartam egy tiszta nylonzacsival a tálat. Hagytam duplájára kelni. 

 
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam és sodrófával téglalapra nyújtottam olyan 1 cm-es vastagra. Kb. 10 cm-szer 10 cm-es kockákra vágtam. A vajat felolvasztottam és kikentem egy közepes méretű tepsit. A kis tésztakockák közepére lekvárt tettem, majd a két végüket összenyomva feltekertem a tésztát. Nekem folyt azért rendesen sajnos - tényleg nagyon besűrűsödött, régi lekvár kell hozzá.
Minden kis kockát betöltöttem, majd a tésztahengereket körben mindenhol alaposan egy ecsettel megvajaztam. Egymás mellé sorakoztattam őket jó szorosan. Nekem két sorom lett.
A tetejüket megkentem felvert tojással, majd újra letakartam és még 1/2 órát hagytam kelni. Addig begyújtottam a sütőt.
Mikor megkelt, 3/4-es lángon 30 percig sütöttem.

Nagyon könnyű, repülős lett a tésztája - finomra sikeredett. A buktát tölthetjük ízesített túrókrémmel is, vagy akinek van sok friss gyümölcse, frissen főzött, sűrű gyümölcsízzel is - amit aztán kedvünkre ízesíthetünk, az egészen extra kombinációkig.