Nem egy különösebben bonyolult vagy extra recept. Cukorborsó krémlevest akartam készíteni, de aztán kevésnek bizonyult hozzá a kifejtett borsó. Így köretként szerepelt - igaz, csak mellékszereplőként.
Hozzávalók 4 főre:
90 dkg újkrumpli,
60 dkg csöves borsó,
2 csokor zsenge bébisárgarépa,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
só,
1-2 löttyintésnyi olívaolaj,
2 dl tejszín.
A burgonyát megtisztítottam, a cukorborsót kifejtettem, a sárgarépákat csak alaposan megmostam. Egy nagy tálba vékony karikákra felszeltem a krumplit, hozzátettem a sós-cukros vízben megfőzött cukorborsót, és a kis negyedhasábokra vágott sárgarépát. (Őket nem főztem elő.) Valamint az apróra vágott petrezselyemzöldet, sót, kevés olívaolajat. Kézzel jól átkevertem, hogy a só mindenütt egyenletesen érje. Egy tálba terítettem, majd ráöntöttem a tejszínt is. Alufóliával lefedtem és sütőbe tettem. A fóliát 30 perc után levettem, és addig sütöttem, míg kissé pirosasra megsült a teteje.
Jó szaftos, gazdag köret, így egyszerű grillezett csirkemellet sütöttem hozzá.
A csirkemellről levágtam azt a kis szárnyacskát - azt a kissebb részt. A nagy darabot kettőbe szeltem és besóztam, megborsoztam. A csirkemell akkor finom grillezve, ha nem sütjük túl - mert akkor ehetetlenül száraz lesz. Emellett én mindig vajjal sütöm, kifejezetten jót tesz neki. A lényeg az, hogy akár grillserpenyőnk van, akár sima teflonserpenyőnk, jó forróra kell hevíteni és csak ekkor beletenni a vajat, valamint a mellszeleteket. (Így nem ragad a grillre.) Egy-egy oldalát 2-3 percnél nem szabad tovább sütni. És már készen is van - szaftos, omlós lesz így a húsunk.
Készíthetjük természetesen más évszakokban is fagyasztott borsóval, sárgarépával.
9 megjegyzés:
Jó a bevezető!!!!!
Finom, könnyű étel. Látványos. Ilyenkor olyan finomak az új zöldségek!
Kedvem támadt kiülni egy napsütötte teraszra, grillezett csirkemellet és burgonyát eszegetni, Oshot olvasni mellé... Jó feeling! ;)
(Csak egy pohár hideg fehérbor hiányzik. De minden pótolható!)
Engem most az idézet érintett meg nagyon. :)
Kétségkívül az étel is nagyszerű a maga egyszerűségében... :))
Lányok, végtére is mindkettő táplálék! :) Az idézet is, az étel is!
Igazán jól esett! Mindkettő! köszi!
Szerintem jó, ha tartozik valaki hozzám és én is tartozom valakihez. Hogy bármilyen (értsd bármilyen) helyzetben számíthatunk egymásra. Akkor is ha bántjuk egymást. Mert mindig bántjuk egymást. És ilyenkor azért fordulunk inkább el és sértődünk meg, mert a büszkeségünk nem engedi a megbocsájtást. Mert ezt arra fogjuk, h ha vminek vége és vki fontos eltűnik az életünkből, és ezt hagyjuk akkor bátrak vagyunk. Szerintem nem ebben az esetben vagyunk bátrak. Ekkor gyávák vagyunk és a kevésbé bár így is igencsak fájó opciót választjuk, miközben megelégedve konstatáljuk, h bátorságunkban közelebb kerültünk belső ragyogásunkhoz.. És igen. Közelebb kerültünk. Csak nem a ragyogáshoz, hanem ahhoz az egónkhoz amit Osho is annyira szeretne közönbösnek tudni... Olyan dolgokat csináltam Osho "buzdítására" ami nemhogy felszabadított, épített, feltöltött, stb hanem elvette a legfontosabbat.. Az igaz, h most legalább már tudom mit tartok fontosnak. Bár mind hiába. Sikeresen elveszítettem..
De lehet h én látom rosszul..
Karamella:
Osho nem erről beszél szerintem. Hanem arról, hogy a másikra nap-mint-nap friss szemmel nézzünk. Hogy ne vegyük magától értetődőnek a jelenlétét, hogy ne váljon a másik számunkra egy megszokott "bútordarabbá", akit ugyanúgy birtokolhatunk, mint a házunkat vagy autónkat vagy más egyéb tárgyunkat. Osho arról beszél, hogy ne tárgyasítsuk a másikat. Ugyanis hajlamosak vagyunk birtokolni és a birtoklás tárgyasít.
Ami azt jelenti, hogy egy idő után már nem is nézünk a másikra - azt hisszük, ismerjük. Unalmassá válik számunkra mert nem fedezzük fel a lényét újra és újra. Változatlannak hisszük, megszokottnak és unalmasnak. Hiszen "csak" a férjünk vagy "csak" a feleségünk...
Az, hogy a másik nem tartozik hozzánk atombiztosan - vagyis hogy a másik szabad ember, az nem zárja ki egyáltalán azt, hogy Te belül igazán elköteleződj a másik felé. A kettő csöppet sem üti egymást - sőt.
Ha a másik el akar menni az életünkből - megteheti. Hiszen szabad lény, nem a mi fennhatóságunk alá tartozik az élete. A másik emberi lény mielőtt találkozott volna velünk, akkor is szabad volt. Míg velünk van, akkor is szabad, s végül szabadságában áll továbbmenni is.
Csodás, kellemes finom étel
Megjegyzés küldése