2012. április 1., vasárnap

Húsvéti receptajánló

Elmaradásban vagyok a játékkal is, amire Gizi, Anikó és Klaudia invitált meg. No semmi extra, csak egy húsvéti receptajánló.


























Nagyon sok újdonságot nem tudok ajánlani, mert nálam a húsvét nem a kísérletezés és az új fogások bevezetésének időszaka. Abszolút maradok évről-évre a klasszikusoknál: vagyis fonott ánizsos (mert imádjuk az ízét) édes kalács vagy (kis cipócskák) dukál a húsvéti hidegtál mellé, amin sárgatúró, főt füstölt sonka, főtt füstölt parasztkolbász, nagyanyám tojásos-petrezselymes töltött dagadója és főtt tojás szerepel, persze tormakrémmel. Ha úgy esik az ünnep, akkor kerül az asztalra retek, újhagyma, saláta, medvehagyma is. Nálunk szombaton későn este van az ünnepi hidegtál vacsora, és a következő napokon is ezt esszük reggelire is, vacsorára is - nem szoktam extrákat sütni-főzni. Töltött tojást sem szoktam készíteni, mert a főtt tojás szinte csak dísznek van az ünnepi hidegtálon, mert nem igazán rajongunk érte. Pár darab azért el szokott fogyni, a többi tojás pedig sárgatúró és a töltött dagadó töltelékeként van jelen az ünnepi asztalon.
Ebédre pedig a sonka főzőlevével szoktam készíteni vagy töltött káposztát, vagy székelykáposztát, vagy rakott káposztát, vagy savanyú répát.


Azért ha vendégek is jönnek ebédre vagy vacsorára, mit is ajánlanék? na jó, csak néhány kósza ötlet.

Előételnek mondjuk medvehagymás friss házi sajtot nyers, hajszálvékonyra szelt retekkel, mindezt tökmagolajjal kissé megcsepegtetve, szép vékony zsúrkenyérből készült pirítóson.
Vagy szpanakopita spenót helyett medvehagymával és friss csalánnal ízesítve és friss ricottával töltve.
Vagy levesben főtt ököruszályhús házi tormakrémmel, pirítóssal; vagy egy jó sóska vagy spenótmártással.
Vagy készíthetünk öntött fejes salátát is, már láttam a piacon, ideje van.
Vagy adhatunk medvehagymás prószatekercset is, persze csak egy-két csigabigát, ha előételnek készül.


Leves: ököruszályleves házi sonkás vagy tojáskrémes raviolival.
Vagy ez az isteni sonkás-tormás céklás csirkeaprólék leves is jó választás.
Vagy savanyú tojásleves, de nem vízzel főzve, hanem a sonka főzőlevével, főtt sonka darabokkal.
Vagy sóskaleves polentavirágokkal. Ezt a levest főzhetjük salátából is, vagy csalánból medvehagymával ízesítve is.És kerülhet ebbe is főtt sonka darabkákban akár. És ezt is főzhetjük a sonka főzőlevéből.
Vagy ez a jó kis kenyérleves a hidegtálról maradt főtt kolbász vagy sonka darabkákkal, főtt vagy nyers tojással, friss aprított medvehagymával

Főfogásként : borzacskabundában sült pulykamell  marinált reteksalátával
vagy tonhalas rizst joghurtos-citromos öntettel készült fejes salátával
vagy készíthetünk egy finom vadast zsömlegombóccal
vagy süthetünk egy finom csípős oldalast olívás meleg burgonyaslátával
vagy süthetünk egy joghurtpácos, omlós egybensültet és köretként morzsás fejes salátát kínálva hozzá, csőben sütve.
Vagy kapris, fetás csirkemellet készíthetünk párolt rizzsel.

Desszertként húsvétra nagyon passzos a madártej  vagy a zabaglione szerintem.
A tarte tatin egyszerű és elronthatatlan és isteni és olcsó. Vaníliafagyival meg.... nah. És persze most nem sütőtökkel, hanem klasszikusan, almával készítve.
Háziasszonykímélő, de egyszerűségéhez és finomságához fordítottan arányos ez a csokitorta saját levében.
Ha sok fehérjénk maradna a sütögetésből, ez a délvidéki citromtorta isteni. Ehhez mentás joghurtfagyit tudnék elképzelni.
Az indiai rizspuding pedig komoly függőséget okoz. Húsvétra vaníliásra készíteném, kiwikompóttal.
A kókuszos kocka elállósabb, nem kell hűtőbe tenni és mindenki imádja.
Én tiramisut fogok készíteni, de kókuszosat: vettem friss kókuszdiót.
És a zserbó is telitalálat, szintén nem igényel hűtést.

Hát röviden ennyi lenne.
És ismét kigyűjtöttem a blogra név szerint a recepteket, alul, a blog alján találjátok őket!

Kellemes készülődést és ünnepeket minden Kedves Mindnyájatoknak!

Tíz bloggernek kellene tovább adnom, de nem tudom, kinél jár már a játék és kinél nem. Kérlek benneteket, vigyétek bátran és fogjátok - no még nem a nyuszira - csak rám, hogy én adtam a stafétát! :)

(Kép: képguru.hu)

2012. március 31., szombat

Osso bucco

Egy márciusi kedden, mikor épp a bevásárlás felénél tarthattam, és a hentespultnál nézegettem egy szép darab felsálat, hirtelen én lettem a felsál! És semmi más nem voltam - csak egy lemészárolt állat a hűtőpultra dobva, amint arra vár, hogy valaki megvegye, megfőzze, elfogyassza. Nem kívülről láttam magam ilyennek, hanem belülről, éreztem, ahogy a lényem összevegyül a hús minden molekulájával, minden kis réssel a molekulák között. Aztán ebbe a formába kötve éreztem, ahogy sötét sártenger fojtogat. Elvesztem az anyag idegen közegében, míg csak valami, valamiféle érzés eszembe nem juttatta saját magam. Kétségbeesetten én akartam lenni újra, de ott volt ez a hatalmas erő, ami nem hagyta, hogy visszatérjek.
Letaglózott, nem tudtam mozdulni sem, hallani, nem éreztem semmit. Minden megállt egy pillanatra. Minden megdermedt, és éreztem, ahogy a lábam eggyé válik a kövezettel. Aztán a csendben meghallottam valamit, nem egy hangot, inkább egy érzéshangot, aminek meg kellett fejtenem az értelmét. A figyelmemet teljesen lekötötte az üzenete, tudtam, hogy csak így térhetek vissza a valóságba, de nem értem el.
- Mit kell tudnom? - könyörögtem csendesen. - Áruld el!
  Aztán a testemre összpontosítottam, a lélegzetvételemre. Ahogy a leeső papírszatyrok surrogása a fülembe csapott, megkaptam a választ.
 - Csak a most létezik.

(Donna Lee Gorell)


Ez az étel is hetekkel ezelőtt készült, mint a paradicsomleves is. Majdnem elfelejtkeztem róla. Az ossobuco egy híres ha jól tudom észak-olasz eredetű étel. Neve (osso buco) lyukas csontot jelent. Ettől válik utánozhatatlanná a ragu íze, mert a velő zamatossá és teltté teszi ezt az amúgy sem íztelen remeket. Nálunk a piacon a középső hentesnél mindig van ilyen szeletelt lábszár, ráadásul a legolcsóbb a marhahúsok közül. Ezért már többször készítettem, nagyon szeretjük. Friss kenyérrel, vörösborral nagyon finom. De csupasz nudlival (gnocchival) is sokszor kerül nálunk asztalra, és aki szereti a polentát, azt is választhatja köretként. Az eredeti észak-olasz ételben nem is szerepel paradicsom, vajjal és fehérborral készül, ez az ossobuco in bianco. Én a paradicsomosat szoktam készíteni, de van egy, a biancora hajazó olasz ragu már a blogon, amit bárányból is készítenek. Húsvétra is jó választás. 
(Forrás: Cornelia Schinhart-Sebastian Dickhaut: Az olasz konyha alapjai, Magyar Könyvklub)

Hozzávalók 4 főre:

1,2-1,4 kg csontos borjú vagy marhalábszár,
20 dkg sárgarépa,
10 dkg zeller vagy 2 szál szárzeller,
30-35 dkg vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
7 dkg vaj,
só, frissen őrölt bors,
1 babérlevél,
1 dobozos hámozott, darabolt paradicsomkonzerv vagy 4-5 friss paradicsom,
2 dl száraz fehér vagy vörösbor (nem túl gyümölcsös fajta),
4-5 dl erőleves (ha nincs készen kockából is megteszi).
A gremolatahoz:
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
1 gerezd fokhagyma,
1 citrom reszelt héja.

A hússzeleteket alaposan mossuk meg, mert szilánkos lehet. A fölösleges vizet itassuk le róla. A zöldségeket tisztítsuk meg, a sárgarépát, zellert (ha nem kapunk szárzellert) nagy lyukú reszelőn reszeljük le. A vöröshagymát és a fokhagymát is vágjuk kis kockákra. A húst sózzuk, borsozzuk. Egy nagy serpenyőben jól forrósítsuk fel az olajat, vajat és ebben süssük kérgesre a szeleteket. Kapjanak szép színt, mert úgy lesz jó ízük. A megsült húsokat tegyük félre egy tányérba. A visszamaradt zsiradékon fonnyasszuk meg a hagymákat és zöldségeket. Ezután adjuk hozzá a fűszereket, a bort, az alaplevet, sózzuk, csipet cukrot is tehetünk bele. A húsdarabokat tegyük a raguba és jó 2-2,5 órán át kis lángon, fedő alatt pároljuk. Tökéletesen, omlósan vajpuhának kell lennie a húsnak, akkor finom.



Mikor már majdnem készen van a hús, készítsük el a gremolata-t. Vágjuk nagyon apróra a petrezselyemzöldet és a fokhagymát - együtt is apríthatjuk, majd reszeljük bele a citrom héját is. Keverjük el és tegyük kis tálkába. Tálaláskor ezzel szórjuk meg a kiadagolt ételt.



Tipp: ne spóroljuk el a gremolata-t, mert 1000 pontot dob az ételen. Ettől lesz üde, könnyed, mámorítóan finom.





Paradicsomleves betűtésztával

.

Maurine Stuart roshi egy nap épp a barátaival teázott cambridge-i otthonában, mikor megszólalt a telefon.
 - A Buddhák festik a lábkörmüket? - kérdezte egy hétéves telefonáló.
 - Te fested a lábkörmödet? - kérdezett vissza a roshi.
 - IGEN! - sikította a kislány, és letette a kagylót.

(Maurine Stuart)




Vannak elmaradásaim...Mint ez az egyszerű paradicsomleves betűtésztával. Szeressem. Legjobban nyáron, jól behűtve, tészta nélkül. Csészéből elkortyolva. De télen sem rossz, jó forrón, melengetőn.
És a színe, a színe.... mint gyönyörű körömlakk egy hétéves kisbuddha lába körmén.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 liter házi paradicsomlé vagy 1 dupla fémdobozos sűrített paradicsom,
vagy 1 liter 100%-os bolti dobozos natúr paradicsomlé vagy fél liter bolti paradicsompüré,
víz, annyi hogy összesen másfél liter legyen a leves körülbelül,
2 ek. olaj,
2 púpos ek. liszt,
2 csapott teáskanál só (ízlés szerint),
4-6 teáskanál kristálycukor (ízlés és paradicsomsavanyúság függvényében),
5-8 dkg betűtészta (aszerint mennyire tésztásan szeretjük),
1-2 ág zellerzöld vagy 1-2 babérlevél,
1 kis fej vöröshagyma (5-10 dkg).

Rántást készítünk az olajból és lisztből, majd felöntjük apránként a paradicsomlével. (Ha sűrítettből készítjük, azt először kissé higítsuk fel.) Sózzuk, beletesszük a tetején keresztirányban kissé bevágott vöröshagymát, babérleveleket vagy zellerszárakat. Fölengedjük vízzel hogy körülbelül másfél liternyi legyen a leves, és hagyjuk főni 20 percig.Végül a fűszereket eltávolítjuk, beleszórjuk a tésztát és főzzük puhulásáig. Végül ízlés szerint cukorral ízesítjük.