2008. október 26., vasárnap

Csokoládés profiterole


A kollektív megoldások, melyben oly sok ember hisz kétségbeesetten, soha nem lehetnek kielégítőek. Hogy megértsük a bennünk, és ezáltal a külvilágban is jelenlévő szenvedést zűrzavart, először önmagunkban kell rálelnünk a tisztánlátásra, ez a tisztánlátás pedig csakis a helyes gondolkodásmód révén valósulhat meg. A helyes gondolkodásra csakis az önismeret által juthatunk el. Ha nem értjük meg önmagunkat, gondolkodásunknak nincs alapja, önismeret nélkül nem lehetnek igazak gondolataink. Ha bizonyos jelképrendszerek tökéletes helytállóságába és felsőbbrendűnek tartott értékeibe vetjük hitünket, az nem a szabadsághoz, csak a történelem és a régi katasztrófák megismétlődéséhez vezet.

(Aldous Huxley)





Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. Ez az édesség is abból készült.

Hozzávalók a tésztához:
1 bögre víz (2,5 dl-es teásbögre),
10 dkg vaj,
1 bögre finomliszt,
4 tojás,
csipetnyi só.
A krémhez:
1/2 bögre cukor,
3 tojássárgája,
2 evőkanál liszt,
kb. 1 bögre tej,
6 dkg darabokra tört étcsokoládé,
1 evőkanál narancslikőr.
A díszítéshez:
20 dkg olvasztott étcsokoládé.

A tésztához a vizet és a vajat a kevés sóval felforraltam, majd hozzáöntöttem a lisztet is. Úgy egy percig kevergettem, míg szép simára össze nem állt az egész. Ekkor félrehúztam a tűzről, és a tojásokat egyenként hozzákevertem - minden tojásnál addig -, míg a tészta szép fényes és sima lett.
Egy nagy tepsit kivajaztam, és teáskanállal kis halmokat tettem sorban egymás mellé. Hagytam helyet is, mert kb. a háromszorosára nő meg sülés közben.
Háromnegyedes lángon sütöttem (előmelegített sütőben) tíz percig, majd feles lángon még tíz-tizenöt percig, aztán kivettem hűlni.




A krémhez a tojássárgájákat addig kevertem a cukorral, míg ki nem fehéredett, és fel nem hólyagosodott, aztán a lisztet is hozzákevertem. A tejet föltettem forrni a likőrrel, és a csokidarabokkal. (Én most aszalt sárgabarackot vágtam nagyon apróra, és azt is a krémhez kevertem, valamint citromhéjat reszeltem bele, mert nem volt itthon sem narancs, sem narancslikőr.) Mikor mindez felforrt, lassanként hozzákevergettem a lisztes tojássárgájákhoz, aztán az egészet visszatettem a tűzre, hogy újra felforrjon, és besűrűsödjön a liszttől.
Amíg a krém hűlt, felvágtam félbe a tésztákat, majd teáskanállal megtöltöttem a kis labdacsokat a krémmel. Aztán egy alufóliára sorakoztattam őket, és a felolvasztott csokoládéval megcsorgattam.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ma találtam meg a blogodat és de nagyon jó!Az írások elgondolkodtatóak,a képek,receptek szuperjók!A Huxley idézet meg telitalálat.Most olvastam tőle a Pont és ellenpont című regényt,tetszett nagyon.Azt hiszem minden nap "benézek" hozzád,várva az új gondolatokat.És a brióshoz:az én szívem még mindig fél...Szép napot!Kedin

duende írta...

Köszönöm szépen, és örülök hogy tetszik! :-)

Huxley tényleg jó fej volt... :-)
Látott.

A brióshoz:
Nem baj. Majd egyszer kinyílik! Ez a sorsunk.:-)
Csak egy kis bátorság kell hozzá.
Ha csak egyszer, úgy igazán elképzeled, hogy már nem leszel... Csak egyszer. Onnantól rájössz: játék az élet. És nincs mitől félni. Nincs kinek megfelelni, egyedül csak a saját szívünknek.
Carpe diem.

Üdv, duende.

Wise Lady írta...

No de ez is finom lehet. De ugyehogy ez teljesen olyan, mint a képviselőfánk? Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a külföldi oldalakon talált recepteknek gyakran megvan a magyar megfelelője. Kérdezgetni kell a szülőket, nagyszülőket :-)))

duende írta...

Így igaz, Whise Lady! :)
Teljesen olyan, csak csokis. De van egy másik variációm is, az pedig kávés. Régen sokszor készítettem, na majd most bepótolom, mert régen nem csináltam a kávés félholdakat.