Ma megérkezett hozzám Dolce Vita új szakácskönyve, a Főzd magad! Épp ablakpucolás-dekorálás-nagytakarítás közben vagyok
Csodálatos fotók, tömör, de tökéletes receptleírások - mint ahogy ezt már Dolce Vitától megszoktuk. De kézben tartani, lapozni, belefeledkezni egészen más, mint a monitor képernyőjén látni. Ott is nagyon szeretem, de a könyv azért más. Alapreceptek. Épp ezért önmagukban is tökéletesek, emellett roppant mód inspirálóak. Nem bonyolult kreálmányok, hanem természetes és szeretnivaló alaptételek. Hamvas Béla jutott eszembe, a rántott levesről írt gondolataiban ő ezt nálam sokkal jobban meg tudta fogalmazni:
"...származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. ...
... normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. ... Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; ... Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. ... Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. ... Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott."
Hát ez a könyv ilyen. Van asszony - elég ritka -, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van. Vrábel Krisztina számomra ilyen asszony. S a könyve mindezt híven tükrözi is. Ha elolvasod, lapozgatod, főzöl magad, az élet kedvességéről mindent megtudhatsz. :)
9 megjegyzés:
Ha így van ahogy mondod, meggondolom, mert már tényleg csak az olyan szakácskönyvek érdekelnek, amik normális ételek-normális leírásáról szól, azaz egyszerűen, és olyan alapanyagokkal, amik itthon kaphatóak, szóval semmi faxni és lila téboly. Több száz szakácskönyvem van, de a két kezemen meg tudom számolni mennyi a tényleg használható igazán:-))))
Anikó: nekem nagyon kevés a szakácskönyvem, pont ezért. Meg persze az anyagiak is belejátszanak. :) Ha jobban megengedhetném magamnak, biztos több lenne. De ebből a kevésből is nekem is csak igen kevés az igazi kedvenc.
Ebben a könyvben tényleg nagyon alapdolgokat találsz. Mártásokat, házi krémsajtot, vajat, mustárt, lekvárt, kifli, kalács alapreceptet. Tehát lilaködös receptek nincsenek benne. És maga a könyv varázslatos, csodás fotókkal, az egész nagyon-nagyon igényes, szép, természetes. Olyan szeretem-könyv. :)
Na akkor karácsonyra meglepem magam, meg a tésztavarázzsal, amit pár blogon láttam. Mindig ez van, hogy nem tudok ellenállni. A többi is így jött össze, 20-30 év alatt egyenként, ez anyagilag nem tűnik fel amikor egyesével veszed egy-kéthavonta, és imádom olvasgatni-lapozgatni, képeket nézegetni, lassan majdnem jobban, mint főzni. Csak aztán jön az a fránya éhség és kirohanok a konyhába:-))))))
Olyan lelkesen írtál a könyvről Duende, hogy egészen kedvet kaptam hozzá:)
:)) Ne is mondd Anikó! :) Először minden új szakácskönyvemet kiolvasom az utolsó betűig. Mint egy könyvet. Aztán időnként megismétlem ezt. Én is imádok szakácskönyveket olvasni. Így aztán minden könyvemről pontosan tudom, mi található benne.
Tudod mikor szoktam úraolvasni őket? Mikor fogyózom. :)) Párom szerint ez elég furcsa szokás. :)) De engem már a látvány is jól tud lakatni olyankor.
Roza: Mert lelkesítő is és mert az én szívemhez nagyon közel áll stílusában, tartalmában is! :) Valóban igazi szép darab, olyan, amit sokszor szívesen átlapoz-nézeget az ember.
Duende!
Köszönöm a gyönyörű idézetet a könyvhöz, teljesen meghatottál vele!
Kimondhatatlanul örülök, hogy a könyv azt adta át Neked, ami az eredeti szándéka is volt. : ))
Dolce Vita. :)
Számomra teljes mértékben átadja, ott vagy benne. A könyved ÉL. És ez kevés alkotásról mondható el. És én köszönöm! :)
Kedves Duende!
Én is kedvet kaptam,hogy belenézzek,lapozgassam.Pedig amúgy kevés szakácskönyv hoz lázba.
Szeretem a könyveket,de inkább a képzőművészeti albumokat.
Mert a szakácskönyvek borsos áruk ellenére általában személytelenek.Vagy volt amibe belelapoztam a könyvesboltban,és már akkor feltűnt,hogy a leírt recept hibádzik.
Dolce Vita könyve ezek szerint üdítő kivétel,aminek az én polcomon is helye van.
Tálaló: bizony az, üdítő kivétel! Hasonlóan vagyok a szakácskönyvekkel, mint Te is. De ez már most a kevés kedvencem egyike lett. Tegnap éjjel az uccsó bötűig kiolvastam. :) És persze már be vannak számozva a receptek, amiket ki is szeretnék próbálni belőle.
Olyan alapreceptek, amikhez mindig visszanyúl az ember, és persze erőteljesen jelen van benne a "csak természetesen" melletti elköteleződés. És ez nagyon hiánypótló és szimpatikus is számomra. Csodás könyv. Olyan, amire azt mondanám: bár én írtam-fotóztam volna. :)
Némelyek lehet hogy "kevésnek" fogják érezni, de ez csak abból fakadhat, ha valaki nem ismeri fel a nyers gyémántot. Pedig ez a könyv nem is nyers, hanem csiszolt, mesterien kikristályosodott alkotás. Nekem nagyonnagyonnagyon tetszik! :)
Megjegyzés küldése