Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát olyan a szerelem: zakatol a szíved és fejtetőre áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz tudod - és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt elesel.
(Átkozott boszorkák c. film)
A legigazibb mozinézős rágcsa most következik. Igen. A popkorn. A pattogatott kukorica. Teljesen rászoktunk, mióta mozizunk. A DM-ben vettem egy fél kilós bio pattogatni való kukoricát pár hete, már nem sok van a zacsiban.
Eleinte natúran készítettük, aztán rátaláltam erre a receptre. A receptet átalakítottam, mert kis hazánkban nemigen lehet különböző cukorszirupokhoz jutni, így leegyszerűsítettem. Emellett pontatlan is, ha a hölgyemény instrukciói szerint készítettem volna, szenet vettem volna ki a sütőből. Vagy a hőfokot adta meg rosszul, vagy az időt. Mindegy. Én már a jó receptet közlöm, magyarosítva, egyszerűsítve. Ilyenkor jövök rá arra, mennyire nem mindegy, mit irkál le az ember lánya egy receptben... Nagy kincs egy pontos és megbízható recept.
Én nem szeretem a mikrót, úgyhogy tűzhelyen, lábosban szoktunk kukoricát pattogtatni. Ráadásul üvegfedős edényeim vannak és külön élvezem, ahogy ugrabugrálnak a kukoricaszemek a fedő alatt. :) Jó kis "tüzijátékot" rendeznek, vadul ugrálnak és táncolnak.
Az alap pattogatott kukorica: egy közepesen nagy fazekat vagy lábost (2,5-3 literest) tegyünk a tűre. Melegítsük fel, mikor már kellően forró, öntünk bele 2 evőkanál olajat vagy tegyünk bele 2 dkg vajat. Annyi kukoricaszemet öntsünk bele, amennyi egy rétegben elfér a lábos alján. Tegyük rá a fedőt és nézzük a műsort. Közben folyamatosan rázogassuk az edényt, nehogy megégjenek a szemek. Addig hagyjuk a tűzön, amíg már nem pattog. Ekkor készen is van. Nagy tálba tesszük, sózzuk és lehet nyammogni.
Készíthetünk fűszeres-vajast is. Ugyanígy készül, csak még pluszban pár deka vajat megolvasztunk és tetszés szerinti őrölt fűszereket keverünk el benne. Mikor kész a kukorica, elkeverjük a fűszeres vajjal.
És ami igazán addiktív, az a karamellás változat. Ha azt mondom, eszméletlen finom, meg sem közelítem a lényeget. Egyszerűen abbahagyhatatlan, illegálisan finom, függőséget okozó anyag...
Ezt a receptet írtam át.
Hozzávalók a karamellás kukoricához:
1,5 liter kész pattogatott kukorica,5 dkg sötétbarna nádcukor,
10 dkg kristálycukor,
1 csipet só,
1/2 csapott mokkáskanál őrölt fahéj (elhagyható),
4 cl narancslé vagy víz,
1/4 csapott mokkáskanál szódabikarbóna,
1 teáskanál vaníliakivonat (elhagyható),
szilikonos sütőpapír.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A kész kukoricát tegyük egy nagy tálba. Egy lábosban tegyük a tűzre a vajat és a cukrokat. Melegítsük, míg sűrűn egybeállós állaga lesz (2 perc), hogy kissé karamellizálódjon, majd adjuk hozzá a sót, fahéjat, narancslevet vagy vizet. Kevergessük, míg egynemű lesz, aztán hagyjuk kis lángon pötyögni még 2-3 percig. Ekkor vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a vaníliakivonatot és a szódabikarbónát. Ez utóbbitól habos lesz az állaga, megnő kissé a térfogata, így könnyebb elkeverni a pattogatott kukoricával. Tehát öntsük rá a kész kukoricára és alaposan keverjük el.
Tegyük egy rétegben kiterítve a szilikonos sütőpapírral kibélelt nagy gáztepsire, és tegyük be a sütőbe 5-10 percre. Közben figyeljük, ha kell, kissé át is keverhetjük, nehogy megégjen.
Hagyjuk kihűlni, majd törjük szemeire a kukoricát. A sütőbetételtől megváltozik a karamell állaga, kihűléskor nagyon könnyű szétszedni a darabokat. Emellett a sütéstől nagyon finom ropogós lesz a kukorica. Egyszóval eszméletlen jó. :)
Készíthetünk színes változatot is, ezt úgy csinálnám, hogy csak fehér cukorral készíteném a szirupot, belekeverve céklaport. Vigyáznék, hogy ne karamellizálódjon a cukor. A sütőben is nagyon figyelnék rá, épp csak száradjon-süljön kissé át. Ha nem csalódom (de lehet hogy holnap ki is próbálom), akkor szép rózsaszín, édes popkorn lesz a végeredmény.
Tipp: ezzel a módszerrel készíthetünk karamellás mandulát, diót, tökmagot is.
És a film hozzá? Valami édes, szirupos romantikus...
No menek mozizni. Jó éjt nektek is. :)
9 megjegyzés:
Annyira klassz,hangulatos fotó:)))
És ettől csak az ötlet a jobb,hogy magunk készítsünk patogatott kukoricát.Jómagam még nem próbálkoztam vele.Ezidáig.
Ó és az idézettel egy rég nem látott filmet kínáltál nekem a rágcsálnivaló mellé.
Szép estét!!!
Köszönöm Tálaló. Csak az étkezőasztal, mindig ilyen. :)
Mi sem, csak pár hete kukoricázunk. De nagyon egyszerű az egész, élvezet pattogtatni!
Szeretem ezt a filmet, remek mind a négy színésznő benne. És jó a film is.
Neked is nagyon szép estét! :)
Rosszul fogalmaztam:az enteriőr a hangulatos,amiről gyönyörű képet készítettél:)))
Melegséget,meghittséget sugároz az otthonotok.
Erről jut eszembe:egyszer láttam Nálad egy behavazott utcarészletet,amit az ablakból fényképeztél.Hol találom azt a képet?Mert nagyon tetszett,de nem tudom melyik bejegyzésednél volt.
Köszi szépen! :)
Ezt és ezt a bejegyzést találtam ablakosat, ez pedig a konyhám. Bár most már középbarnák az ablakkeretek és a lambéria.
De finom lehet a karamellás kukorica.:-)Egyszer nagyon régen ettem valahol.
Nelli: isteni. :) Mondjuk nekem karamellásból bármi jöhet, bármilyen formában és mennyiségben. :)
Nincs köztük az a kép,szerintem a jégvirágos montázsnál van,részleteiben.
Viszont bűbájos a "varázsműhelyed".Az én lelki szemeim előtt ilyen egy otthon,ahova jó hazatérni.Nálunk is természetes anyagokból fából,vesszőből van minden bútor.És nálunk is gyertyák pislákolnak esténként...
Tálaló: akkor nálam otthon éreznéd magad! :) És én is nálad! :)
:))))
Megjegyzés küldése