Tökös-mákos rétes

Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

(Marc Lévy)

Tegnap nagyon finom vasárnapi ebédet főztem, minden fogás a legkedvencebbeink között van. Igazi magyaros, sőt, zalaias ebéd volt: köménymagos rántott leves magos tönkölykenyérkockákkal, rántott őzlábgomba (végre-végre van!! :) ♥ ) burgonyával, tejfölös (tökmagolajjal ízesített) uborkasalátával és zárásként az őrségben oly jellegzetes tökös-mákos rétes koronázta az étkezést.
A tökös-mákos rétest készíthetjük főzőtökkel is, sütőtökkel is. Az enyém most főzőtökkel készült, kaptam a piacon olcsón legyalulva, konyhakészen.
Aki még nem kóstolta és szereti a mákos sütiket, annak abszolút szívből ajánlom e finomságot, mert könnyű, nagyon finom, gyors és egyszerű elkészíteni is. Igazi tájétel, igazi őszi finomság.

Hozzávalók 3 rúdhoz:
1 csomag 6 darabos réteslap,
60 dkg gyalult tök,
12 dkg darált mák,
15 dkg porcukor+ valamennyi a szóráshoz a végén,
kevés só,
1 egész citrom reszelt héja,
1/4 lédús nagy citrom leve,
5 dkg mazsola,
pár evőkanál búzadara,
olaj a kenéshez.

A legyalult tököt kicsit besózzuk, épp csak annyira, hogy levet tudjon engedni. Állni hagyjuk 20 percig. Közben ledaráljuk a mákot, összevegyítjük a porcukorral, reszelt citromhéjjel, citromlével, mazsolával. Amikor a tök levet engedett, kinyomkodjuk. Begyújtjuk a  sütőt, előmelegítjük 180 fokra. A tepsit kibéleljük sütőpapírral.
Amíg melegszik a sütő, összeállítjuk a rétesrudakat. A kinyomkodott tököt összekeverjük a beízesített mákkal. A munkafelületre (tiszta konyhapultra) teszünk egy lapot, ecsettel megkenjük vékonyan olajjal, majd ráhelyezünk még egy lapot. Azt is megolajozzuk. A lap magunk felőli oldalánál megszórjuk a tésztát kevés búzadarával egy körülbelül 10 cm széles csíkban. A két végén hagyjunk 2-3 cm üres helyet. Erre rátesszük ugyanígy csíkban a tölteléket, majd a két végén, az üresen hagyott tésztát ráhajtjuk a töltelékre. Így nem fog kiszóródni. Ezután föltekerjük a rétest. Tepsibe helyezzük és a tetejét is megkenjük vékonyan olajjal. A másik négy lappal hasonlóan járunk el, vagyis 3 rúd rétes lesz a végeredmény. (Míg készítjük a rudakat, az épp várakozó, kicsomagolt réteslapokat takarjuk le konyharuhával, nehogy nagyon kiszáradjanak.)

Sütőbe tesszük, és 15-20 perc alatt pirossasra, ropogósra sütjük. A kész réteseket azonnal, mikor még forrók, megszórjuk porcukorral.
Tipp: így finoman, kissé "ressen" marad meg a tök a töltelékben. Ha valaki jobban szereti a krémesebb állagot, akár elő is párolhatja kissé, akár főzőtökkel, akár sütőtökkel készíti.

A tökös-mákos rétest készíthetjük lustaasszony módra is.

Kékszőlős csigabigakalács

Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte: - Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat. - Miért utálsz János? - Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, -mondta Pilinszky- az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.

(Popper Péter)

Kékszőlős csigabigakalács. :) Recept Zsókánál! Érdemes végigböngészni a blogot, én múltkor egy fél éjszakára ott ragadtam. Sok jó dolgot láttam.

Annyi módosulás történt, hogy sem a töltelékbe, sem a mázba nem tettem vajat. És kimagoztam a szőlőt, mert az izabellának óriási és csontkemény magjai vannak. Szóval, olyan szőlőt vegyetek hozzá, ami nem ennyire magos. Különben ti is Hamupipőkének fogjátok érezni magatokat. :))
Isteni finom. Ahogy Zsóka írta, más gyümölccsel is működik, vagy dióval, mákkal. Nagyon ünnepivé varázsolódik ezektől a csigabigáktól, így alkalmas akár karácsonyra, húsvétra, szüretre és más ünnepekre is.
Ha van jól bevált kalácstészta receptünk, készíthetjük azzal is bátran. Egy 22 cm-es tortaformához 1/2 kg lisztből csináljuk. A csigák felszeletelésénél ügyeljünk arra, hogy 7 darabba kell vágnunk, tehát szemmértékkel osszuk fel 7 darabra a feltekert és betöltött tésztahengert, mielőtt vágnánk. Körülbelül 6-7 cm-es darabokat kell vágnunk, mert pont 7 tekercs fér el egy formában.
Citrommáz: a porcukorhoz apránként hozzáadva épp csak annyi citromlével higítsuk, amennyitől sűrűn folyóssá olvad.

Két süti, egy lendület

Halmozhatjuk az élvezeteket, egyik örömből a másikba igyekezhetünk, de mindennek a központjában ott van az "én", aki mindezt élvezi. Az "én", aki több örömre vágyik, aki keresi, kutatja, áhítja a boldogságot, az "én", aki harcol, aki egyre kifinomultabbá válik, de sohasem szeretné, ha ez a folyamat véget érne.
Csak akkor érhetjük el az extázist, a valódi, fájdalom nélküli boldogságot - amely megalkuvást nem ismer, és nem valamiféle keresgélés eredményeképpen jön létre -, ha az "én" a kifinomulás során végül eltűnik. Megalkuvás nélküli boldogságra csupán akkor nyílik lehetőség, ha elménk az "én" gondolatán - kísérletező, megfigyelő, gondolkodó kategóriákon - túl fejti ki tevékenységét. Ez a boldogság nem lehet a szó hétköznapi értelmében állandó. Elménk viszont keresi az állandó boldogságot, valamit, ami tovább tart. A folyamatosság utáni vágy romlottságra utal... Ha képesek vagyunk megérteni az élet folyamatát anélkül, hogy jót vagy rosszat mondanánk rá, véleményem szerint akkor következik a kreatív boldogság, amely nem a "tiéd" vagy az "enyém". A kreatív boldogság olyan, mint a napfény. Ha magunknak akarjuk megtartani a napfényt, az már nem tiszta, meleg és életet adó. Hasonlóképpen, ha azért vágyunk a boldogságra, mert szenvedünk, vagy mert elvesztettünk valakit, esetleg azért, mert sikertelenek voltunk, az csak egyszerű reakció. Ha azonban elménk képes túljutni ezen, olyan boldogságra talál, amely már nem önmagából fakad.

(J. Krishnamurti)

A változás mindenütt jelen van, az ízlésünkben is. Régebben egyáltalán nem ettem sütiket, csokit... nem voltam édesszájú. Aztán pár éve elkezdtem sütni is (még most sem szeretek), és ez megváltozott. Ma már sokszor kifejezetten hiányzik egy-egy étkezés végéről a desszert. Kekszeket sem ettem régebben, sőt, ki nem állhattam. Az elmúlt 44 évem során szerintem a két kezemen meg tudnám számolni összesen hány darab kekszet/aprósütit ettem meg. Megsütni megsütöttem, de általában karácsonyra, húsvétra, hogy ha vendégek jönnek, legyen mivel megkínálni őket. Én nem ettem soha belőle.
Mára ez is megváltozott. Rájöttem, ha van itthon valamilyen jóféle házikeksz, abból 1-2 darab bőven elég arra, hogy egy ebéd után kellemes levezetés legyen.
Ezt a két sütit Padparadsa barátnőm ajánlotta figyelmembe, aki nem csak remek asztrológus, de gaszronómus is :) és milyen jól tette! A menta-csoki párosítás a kedvencem és a kókuszos dolgokat is imádom. Mindkettő isteni finom.

Hozzávalók a csokis-mentás kekszhez:
2 tojás sárgája,
10 dkg kristálycukor,
10 dkg szobahőmérsékletű puha vaj,
14 dkg liszt (lehet 2/3-a sima, 1/3-a rétesliszt),
1 kávéskanál sütőpor,
csipet só,
40-50 mentalevél vagy 3 csepp mentaolaj,
10 dkg csokoládé (a sütimban 5 dkg fehér és 5 dkg étcsoki van).

A mentaleveleket és a csokoládét apróra vágjuk. A tojást és a cukrot habosra keverjük, aztán a vajat fakanállal beledolgozzuk. Hozzáadjuk a sütőporral és csipet sóval elkevert lisztet is, végül a csokoládét és mentát is. Hengert formázunk belőle, folpackba csomagoljuk és minimum 1 órára (de inkább több) hűtőbe tesszük, míg a vaj megkeményedik benne.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tepsit kibéleljük sütőpapírral. A henger alakú tésztánkból fél centis szeleteket vágunk, és jó messzire egymástól a sütőlapra helyezzük (mert nagyon elterülnek és megnőnek). Körülbelül 10-12 perc alatt készre sütjük.
Nekem nem volt ennyi mentalevelem, úgyhogy 3 csepp 100%-os, gyógyszerkönyvi minőségű borsmenta illóolajat tettem a tésztába. (Aromax)
Figyelem! Csak ilyet szabad használni! Az olcsó, párologtatóba való műolajok nem használhatók! Valamint illóolajat belsőleg tilos használni! Kivétel ha így, nagyobb mennyiségű hordozóanyagba kerül minimális mennyiség. Az illóolajok rendkívül erősek, önmagukban marnak, égetnek. Hordózóanyag nélkül még külsőleg sem alkalmazhatók!
Elég nehéz vágni a hengerből a nagyobb csokidarabok miatt, ezért legközelebb golyókra formázom inkább, mert én elég béna vagyok... És nagyon közel tettem őket, úgyhogy mindenféle amorf formát vettek fel a darabok... No majd legközelebb már szebbek leszek. :)
Finom omlós, ropogós, ugyanakkor kellően vajas is, tehát nem száraz.

Hozzávalók a kókuszcsókhoz:
2 tojás fehérje,
13 dkg porcukor,
15 dkg kókuszreszelék,
1 teáskanál citromlé,
csipet só.

A sütőt előmelegítjük 140 fokra, a tepsit kibéleljük sütőpapírral. A tojásfehérjét a sóval, cukorral, citromlével kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a kókuszreszeléket. Kis halmokat teszünk a tepsire és kb. 20 percig sütjük.
Nekem csak 10 dekás volt a kókuszreszelékes zacsim, ezért még 5 dkg puffasztott rizst kevertem bele. Jó ropogós lett tőle. De elég lett volna 3 dkg is, úgy szebbek lettek volna a kis csókok.

Rachel Allen családi kedvenceiből: kardamomos-tejfölös sütemény

Nem akartam még föltenni ezt a bejegyzést, de Kata barátnőm ma este nálam járt dumcsizni és megkínáltam ezzel a sütivel. Annyira ízlett neki hogy kikönyörögte, tegyem fel már a receptet, mert holnap estére meg szeretné sütni. Engedtem a szelíd erőnek, meg tényleg isteni a sütemény. :)
Ami egyébként Rachel Allen: A család kedvencei című nemrég magyarul is megjelent szakácskönyvéből való.

Hozzávalók egy 20-22 cm-es tortaformához:
A süteményhez:
1 tojás,
200 ml tejföl (ebből 1 evőkanálnyit tegyünk félre a mázhoz),
175 gr kristálycukor,
225 gr sima liszt átszitálva,
1/2 teáskanál szódabikarbóna,
1 csipet só,
1 teáskanál frissen őrölt kardamom mag.
A mázhoz:
125 gr porcukor átszitálva
1 evőkanál tejföl.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tortaformának az oldalát kivajazzuk, majd lisztezzük. Vágunk egy, a forma méretének megfelelő kört sütőpapírból és kibéleljük vele a forma alját.
A tojást egy nagy tálban felverjük (nem kell robotgéppel, csak habverővel), hozzákeverjük a tejfölt, a sót, a porított kardamommagot és a kristálycukrot is. Majd kimérjük a lisztet, elkeverjük a szódabikarbónával és belekeverjük a folyékony anyagokba. Nem szabad túlzottan kikeverni, csak épp hogy, lazán összevegyíteni. Azért nagy csomók ne maradjanak benne. A formába öntjük a tésztát, és 25-35 percig sütjük. A sütési idő nekem csak 25 perc volt, mert a süti 20 centis tortaformához van megadva, az enyém viszont 22-es, így kicsit laposabb lett, hamarabb átsült. Végezzünk tűpróbát a sütés végefelé, ha szárazon jön ki a tű a sütiből, elkészült. Hagyjuk 10 percig pihenni, mielőtt levesszük a forma oldalát, illetve az alját és a sütőpapírt róla.
Keverjük ki a mázat, vonjuk be vele a süti tetejét. Nekem kicsit púpos lett a süteményem, így első körben hamar lecsorgott róla a máz. Ezért érdemes peremes tálra vagy tálcára tenni. Hagytam kissé szikkadni úgy 10 percig, aztán ami lefolyt, visszakanalaztam a sütire. És ezt még egyszer, így már szépen rajta is maradt az összes cukormáz. Végül tegyük tortatálra, s ebből kínáljuk.

 

Mennyei. Azt hittem, nagyon sok lesz bele a kardamom, mert elég erős fűszer. De a tejföl valahogy megszelidíti, úgyhogy valóban kell bele ennyi. Olyan különleges így sütiben ez a csodás mag, igazán ünnepivé varázsolódik ez az egyszerű, olcsó kis sütemény.
Párom ahogy kóstolta, már "magyarosította" is a sütit, mert azt mondta, hogy nagyon el tudja képzelni a cukormáz helyett szirupsűrűségűre alakított sárgabaracklekvárral megcsorgatva. Igaza van. Legközelebb így készül, mert nem utoljára sütöttem. :)

Kardamommag: körülbelül 1 cm hosszú, száraz kis tokok. Ezeket fel kell törni, és a belül található kis fekete magokat kell megtörni a mozsárban. A héj nem használható.

Villámgyors szilvás süti

Ma kedvenc levesemet főztem (tejfölös fejtettbablevest, imádommm), s "másodiknak" sütöttem ezt az egyszerű, pikkpakkkészenvan szilvás sütit.

Ezt a tésztát használtam hozzá, mert finom porhanyós a sok vajtól, és ha azt mondom kettő perc, míg összeállítjuk és 15 perc míg megsül, akkor igazat szóltam.

Hozzávalók 9 darabhoz:

25 dkg liszt,

1 csipet só,

12 dkg vaj,

1 teáskanál 10 %-os ecet,

7 evőkanál hideg víz,
+ kb. 5 dkg olvasztott vaj a kenéshez.

A tetejére:

18 db szilva,

2 csapott evőkanál kristálycukor,

1 evőkanál barna nádcukor,

1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj (vagy pici szegfűszeg vagy kevés kardamommag).

Végül porcukor a szóráshoz.

A tésztát az itt leírtak szerint robotgépben összeállítottam, hajtogattam és hűtőbe tettem egy órára.

A szilvát feleztem, magoztam, majd jól összekevertem az ízesített kristály- és barnacukorral. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam és körülbelül 12-szer 12 cm-es kockákra vágtam. A négyzeteket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, aztán mindegyikre 4-4 darab fél szilva került. Végül berácsoztam a tetejüket, mert nekem maradt még három kockám a tésztából (ezekből vágtam a csíkokat), de azokat már nem akartam külön másik tepsiben megsütni, ezért lett a süti teteje keresztes. Előmelegített, kb. 180 fokos sütőben 15 percig sütöttem. Végül porcukorral megszórtam.

"Becci búzasüteménye"

Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette, leküldte az angyalokat, nézzenek körül idelent, van-e még valami híja a világnak.

- Van ám, Urunk-teremtőnk - jelentették az angyalok -, mert búzát elfelejtettél teremteni.

- Ejnye, ejnye - csóválta meg az Úristen a fejét -, hát akkor miből sütik odalent az emberek a kalácskenyeret?

- Bizony csak zuzmóból törik, fakéregből őrlik - panaszolták az angyalok.

- No, ez nem jól van így - tűnődött el az Úristen -, de hát mit lehetne itt most már tenni?

Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni, se népjóléti minisztérium nem volt még akkor teremtve, mert ha lett volna, akkor még ma se volna búza. Ehelyett kiadta az Úristen a parancsot az angyaloknak:

- Nosza hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon!

Egy-kettőre fölkapták az angyalok az aranyabroszt az Úristen diófa-asztaláról, vitték a csillagablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt mind kirázták a földre: abból hajtott ki idelent a búza. 

(Móra Ferenc)

Hétvégén átjöttek hugomék egy tarokkpartira. És persze a két gyerkőc is velük és itt is aludtak nálunk a csemeték. Reggelire amcsipalacsinta jár nálam valamilyen finom öntettel (most narancslekvárral) és persze tejszínhabbal. Tanulok ám Nigellától. :) No meg az átkozott boszorkáktól: náluk csokis süti van reggelire, de az épp nem volt raktáron. Szóval reggeli közben említette Becci (Rebeka), hogy ő imádja a búzát. Az egész búzaszemek ízét, és szokott is rágcsálni. A tesója meg elárulta, hogy amikor anyjuk süt, és elől van a lisztesdoboz, Becci kanálszámra eszi a nyers!!! lisztet. No ezen felbuzdulva kerestem neki egy búzából készült sütit. No nem lisztből, mert abból ugye rengetegféle van, hanem búzaszemekből készültet.

Ági, aki főznél találtam meg először, aztán itt és itt is ráakadtam.

A szerbeknél ez ünnepi sütemény, de azt hiszem, aki nem abban a kultúrában nőtt fel, nyugodtan elkészítheti bármikor. 

Becci kijelentette, hogy ez a legeslegfinomabb süti, amit valaha evett. Nálam még a baklavát is übereli, pedig az a kedvencem. Csodálatosfinom.

Hozzávalók kb. 33 kis golyóhoz:

20 dkg tönkölybúza,

9 dl víz,

csipet só.

Belevalók:

2 félmarék dió rusztikusra aprítva,

30 dkg feketeszeder,

ízlés szerint porcukor vagy méz,

ízlés szerint mazsola,

10 dkg szezámmag.

A búzát átválogattam, megmostam szűrőben, és feltettem főni só nélkül. Főztem fedő alatt kis lángon kb. 2 órán át. Végül csipet sóval ízesítettem. A főzés végére a búza szinte teljesen beszívta a vizet. Fedő nélkül hagytam kihűlni. Robotgépbe tettem és jól megdaráltam. Ekkor kevertem hozzá a porcukrot, a durvára vágott diót, a mazsolát is a feketeszedret. A szedret én előzőleg kevés cukorral föltettem főni, hagytam egyet rottyanni.

A masszából kis golyókat formáztam, szezámmagban meghempergettem, kis papírokba tettem. 

A masszát simíthatjuk két ostyalap közé is, ha nem sokáig hagyjuk állni fogyasztás előtt. És persze bármilyen magfélét tehetünk bele: mandulát, mogyorót, napraforgómagot, fenyőmagot, lenmagot, stb... és bármilyen gyümölccsel vagy aszalt gyümölccsel gazdagítható.
Illetve a natúr főtt búzát keverhetjük sós dolgokkal is: pl. grillezett zöldségekkel, fűszerekkel, kiváló így pl. cukkinitölteléknek is. De búzafasírtot is készíthetünk belőle.

A sütemény aktuális is, hiszen július a búza aratásának hónapja. Ez a finomság igazán méltó formája ennek az ősi, csodálatos gabonának a megünneplésére. A búza évezredek óta táplálja az emberiséget. Áldott növény. Azt hiszem nincs is nap, hogy ne enném valamilyen formájában. A búza a mindenem.

Bazsalikomos dinnyesaláta

Mi van, ha mind sárga, mind görögdinnyéből sikerül tökízűt választani? Hát fel kell javítani! Én most így jártam. Először mentával akartam ízesíteni, de a bazsalikomom csudaszép az ablakban, a mentát meg szegényt ebben a kánikulában igen megritkítottam - a literszámra ivott limonádéba.

Így hát bazsalikomleveleket mézzel, kevés citromlével, és egy leheletnyi sóval mozsárban pépesítettem. A darabolt dinnyékkel jól összekevertem ezt az öntetet, s még egész bazsalikomleveleket is tettem bele. Isteni. Lehet még turbózni fenyőmaggal vagy dióval vagy mandulával is.
De magok nélkül mozzarellával is szuper lehet, vagy akár sonkacsíkokkal a tetején is kínálható, s ez esetben én tennék rá egy kevés olívaolajat is akár.
Készíthetünk egy mexikói ihletettségű salátát is, akkor bazsalikom helyett friss korianderzöldet használnék, s persze csilit, csilit, csilit.

Kölespuding nyári gyümölcsökkel

Minél zavartalanabb és békésebb a lelkünk, annál jobban tudjuk élvezni a boldog, örömteli életet.

(Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma)

És a mai desszert: kölespuding idénygyümölcsökkel. Bűntelen élvezet. Kedves páromnak nagyon ízlett, ennek hangot is adott többszörösen. Erre mondtam neki: és milyen egészséges! Erre Ő: Nem baj. Engem nem zavar, hogy egészséges! :)

Hozzávalók 4 főre:
4 dl víz,
3,5 dl tej,
15 dkg köles,
5 dkg méz,
csipet só,
1 evőkanál (kicsitpúpos) étkezési keményítő.
Az öntethez:
75 dkg bármilyen idénygyümölcs:
ebben most meggy és kevés málna van, de isteni
hozzá a ribizli is, cseresznye is, eper is ahol van még,
2 dl víz,
csipet só,
ízlés szerint méz,
1 evőkanál étkezési keményítő (kicsitpúpos kanál),
fűszerek ízlés szerint: vanílis, szegfűszeg, fahéj, menta, bazsalikom,
kardamommag, stb... ebben most szegfűszeg és kardamommag van.

A kölest föltettem a vízben főni pici sóval. Mikor felforrt, a tejet is hozzáöntöttem, és a köles puhulásáig főztem. Ez olyan 15 perc körülbelül. Ekkor ízesítettem mézzel, és besűrítettem egy kevés hidegvízben oldott kukoricakeményítővel. A formákat ecsettel nagyon vékonyan kiolajoztam és megtöltöttem őket a pudinggal.
A meggyet kimagoztam, és kevés vízben föltettem főni. Ízesítettem szegfűszeggel, kardamommal, s mikor kissé összeesett és levet is engedett a gyümölcs, besűrítettem egy kevés hidegvízben oldott keményítővel. Mikor langyosra hűlt, a málnát is hozzákevertem. Ha ribizlivel készítjük, annak nagy részét paszírozzuk át az első rottyanás után, mert nagyon magos. És a maradékot kihűlés után csak keverjük bele, hogy egész szemek is legyenek az öntetben. A tiszta málnaöntettel is ugyanígy járnék én el.
Mikor kihűl a puding, ki lehet csúsztatni a formából, s körécsurgatva az öntetet, díszítve friss fűszerlevelekkel tálalni.
Tipp: Ha lágyabb pudingot szeretnénk, nem is kell bele keményítő - csak főzzük el róla jobban a tejet. Adagoljuk poharakba úgy, hogy a tetején jócskán hagyunk helyet a gyümölcsöntetnek. Tálaláskor csak tegyünk a pudingok tetejére az öntetből. Vegánok pedig készítsék csak vízzel a pudingot, tökéletes úgy is!

Rebarbara jam

Miért szeretek tanítani? Talán azért, mert olyan az egész, mint valami izgalmas halászat. Az ember nem tudja, mit fog, mit emel ki a tenger mélyéből. A válasz érdekel, amit kapok. Olyan izgalmas, ha igazán megértenek.

(Agatha Christie)

Hugoméktól kaptam tegnap egy csokor rebarbarát, frissen a kertjükből szedve. Jam készült belőle.

Hozzávalók:
1 kg és 10 dkg (az enyém ennyi volt tisztítás után) rebarbara,
1 kg és10 dkg kristálycukor,
1 citrom leve,
csipet só,
1,5 tasak Haas 3:1 zselésítő,
6 dl víz.

A rebarbarát alaposan megmostam, aztán fél centis kis darabokra vágtam. Egy citrom levét ráfacsartam és lecukroztam. Hagytam állni 12 órán át, majd föltettem 6 dl vízzel főni. Csipet sót is tettem bele. Addig főztem, míg a szárdarabok megpuhultak (cirka 20 perc), aztán elkevertem benne a zselésítőt is. Főztem még 5 percig, majd csírátlanított üvegekbe töltöttem. Tetejüket folpackkal és csavaros tetővel lezártam. (A folpackra tettem egy-egy csipet szalicilt is.)
Száraz dunsztban hagytam kihűlni.

A rebarbaralekvár ízesíthető is, de én most kíváncsi voltam, milyen alanature az íze. Finom, pikáns, savanykás, az egresre emlékeztet az íze.
Fűszerei lehetnek: gyömbér, kardamommag, fahéj, szegfűszeg, vanília, csillagánizs, ánizs. Ezek közül bármelyik jól illik a rebarbara karakteréhez szerintem.

Epres, mentáscsokis muffin

Kit keresünk? Az igazit. Nem?
Az igazit. De amikor az igazit keressük, annak mi a logikája? Tulajdonképpen egy bennünk élő csecsemő keresi anyját házasságkötés céljából. Ugye? És akkor te egy személyben etetsz, ringatsz, kielégítesz, öltöztetsz, tisztába raksz, és nekem mégcsak meg sem kell fogalmaznom, mire van szükségem. Te kitalálod.
Így magamat valami fix dolognak tartom, a logika tehát ez: nekem ne kelljen változnom, te meg változz, mert te vagy az igazi. Ez a logikánk.
Mi az, amit nem szoktunk keresni? Az igazat.
Óriási fordulat az, mikor már nem az igazit keresem, hanem az igazat.
Ez mit jelent? Tudom szépen is, meg nem szépen is mondani.
Ha szépen mondom, akkor ez valami olyasmi, hogy mikor a fordulat bekövetkezik bennünk, akkor így szólunk: lehet, hogy te vagy az én utam. Hogy amit igazán megtalálhatnék az életben, arre te vagy az én emberem. Te adod a kihívást, te adod a nehézséget, te vagy az én utam. És legalább egy olyan embertől kapom, aki szeret. De ha nem is. Legalább egy olyan embertől kapom, akit szeretek. Én választottam. Ezért vagy rendkívüli. Ezért vagy te az igaz. Te szembesítesz az összes nehézségemmel, hiányosságommal, mindenféle nyavalyámmal. Te vagy nekem az igaz. Akinek a tükrében meglátom magam.
A kevésbé szép így szól. A régiek egyszerűen csak azt mondták: alkalmazkodni köll.

(Pál Feri atya, előadásrészlet)

Nagyon epres, nagyon csokis, és a menta hűs frissessége finoman átlengi e két erőteljes és isteni ízt. Muffinrajongóknak. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:
35 dkg eper,
22 dkg liszt,
22 dkg kristálycukor,
1 csapott evőkanál kakaópor,
csipet só,
10 dkg 70%-os mentás étcsokoládé,
1 tojás,
1 kicsitpúpos teáskanál sütőpor,
10 dkg olvasztott vaj,
muffinpapír.

Az epreket tisztítottam, hosszában negyedeltem és jól elkevertem a cukorral. Hagytam állni negyed órát, 20 percet. Közben a csokoládét késsel kis kockákra vágtam. Egy tálba szitáltam a lisztet, sóztam, sütőport, kakaóport is kevertem hozzá. Beleütöttem a tojást, az olvasztott, de nem forró vajat, hozzáadtam a csokidarabokat és a közben jócskán levet engedett epret. Fakanállal jól elkevertem, a papírokba töltögettem és előmelegített, 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem.
Tipp: az eper épp annyi levet engedett, amennyi a tésztához kellett. Jó sűrű tészta legyen, nem folyós, csak olyan nyúlós. Ha túl kevés lenne az eper leve, tegyünk hozzá kevés vizet vagy tejet, ha kicsit soknak ítélnénk, még egy kevés lisztet. Érdemes lecukrozni az epret, mert így, hogy az eper leve adta a folyadékot a tésztába, tényleg nagyon intenzíven epres ízű lett a muffin.

Epres malpura

Egyik elsős tanítványom az iskolaudvaron eldobott egy kavicsot, és majdnem eltalált vele (szerencsére engem). Szigorú arccal kérdőre vontam, hogy tudja-e miért nem szabad kaviccsal dobálózni, erre ő elkámpicsorodott, és azt mondta:
- De Kati néni, az egy szív alakú kő volt!

😍 😌

 Már három éves volt a kisfiunk, mikor megtartottuk az esküvőt a férjemmel. Felpróbáltam a menyasszonyi ruhát és kisétáltam a nappaliba a tükörhöz, ahol a kisfiam játszott éppen, mire tágra nyílt szemekkel és döbbent hangon megszólalt:
- Anya, te tündér lettél?

 😇

 A kórházudvaron járva, a szülészet mellett halad el éppen anya és fia,
mikor a kicsi jól informáltan megkérdezi:
- Itt születtem a múltkor. Emlékszel rá, anya?

 😷

 Az ovis gondterhelten ücsörög a sarokban. Miután nem vesznek róla
tudomást meg is szólal:
- Csak növök, csak növök, de sosem leszek már iskolás?

 😔

 Kisfiam egyházi oviba jár. Nagyon eleven gyerek, egyszer még a
türelmes dadus nénit is felbosszantotta.
- Hogy fogsz így a mennyországba kerülni?
Nagycsoportos kisfiam kijelentette:
- Majd ki- be rohangálok, csapkodom a kaput, és Szent Péter ki fog
kiabálni, mint anya ha mérges, hogy gyere be fiam, mert úgy megruházlak, hogy több füled lesz , mint fogad.

 😈

 Keresztfiam három éves. Délután a játszótéren egy idős asszony megkérdezte tőle:
  - Mi leszel, ha nagy leszel?
Így felelt: - Boldog!
Szerintem ez a legtutibb válasz.

(gyerekszájak)

Azt hiszem, ma az anyukák kedvence leszek. No meg a kispöttyöké is. Mert ez egy imádnivaló, isteni, gyümölcsös villámdesszert. Gyereknapra ajánlom. :)
Már régóta készítem, de valahogy mindig azonnal eltűnik... Nem. Nem az UFOk. Csak a hűtő-konyhapult-tűzhely bermudaháromszöge.
Előre figyelmeztetek minden kedves mamát, hogy a kis fánkocskák sütésének idejére valamivel foglalják le csemetéiket, lehetőleg nem a konyhában végzendő teendővel vagy játékkal. Illetve a joghurt összeállításának munkálataira is vonatkozik ez, mert akkor meg az eprek tűnhetnek el pillanatok alatt a kis pocakokban. E desszertnek tehát sokszoros esélye van az el nem készülésre, mert vagy a fánkocskák illannak el mire összeraknánk, vagy az eper, vagy az epres joghurt. Tapasztalat. :)

 

Egyébként Vegavarázs receptje, amiért sokszorosan hálás vagyok, mert az egyik kedvencemmé vált így nyáridőben, gyümölcsszezonban. Az indiai konyha újabb remeke. És annyira egyszerű elkészíteni, hogy csak na. Ám finomsága fordítottan arányos az elkészítés nehézségével és gyorsaságával.
És ami még most eszembe jutott: A kihűlt olajat amiben sütöttük, szűrjük le, s aztán kiválóan felhasználható lángos sütéséhez is. Elvégre nyár van, szezon. És azt hiszem, egy finom lángosért is hálás lesz az egész család apraja-nagyja. :)

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg fehér liszt,
8 dkg cukor,
1 csipet só,
1/2 kávéskanál sütőpor,
1,5-2 dl tej,
bő olaj a sütéshez.
A gyümölcsös joghurthoz:
2 nagydobozos natúr joghurt,
25-30 dkg eper,
porcukor ízlés és gyümölcsédesség szerint,
1 csipet só.

A lisztet elkeverjük a csipet sóval, a cukorral, sütőporral, majd lassanként adagolva hozzá a tejet (így nem lesz csomós), egy sűrű palacsintatésztát keverünk. Hagyjuk negyed óráig állni, hogy a sütőpor dolgozhasson benne.
Közben elkészítjük a gyümölcsös joghurtot is: az epreket megmossuk, letisztítjuk a zöld leveleit és négybe vágjuk. Adunk hozzá porcukrot, és villával jól elkeverjük, kissé össze is nyomiszkoljuk, hogy levet is tudjon engedni. Állni hagyjuk, míg kisütjük a kis fánkokat.
Egy kislábosban bő olajat melegítünk (legalább 3 cm magas legyen az olaj), mikor elérte sütési hőfokot, teáskanálnyi kis halmokat cseppentünk. Akkor jó az olaj hőmérséklete, ha próbaképpen egy cseppnyi tésztát beleengedünk, és az lemegy az aljára, de egyből fel is rúgja magát, és gyöngyözve-táncolva sülni kezd. A kis fánkocskákat tehát kisütjük, a hőfokot tartjuk - ez közepes lángot jelent, így nem is sülnek túl gyorsan, de lassan sem a tésztagombóckák. A sütés felénél meg is forgatjuk őket, hogy mindkét felük megsüljön. Papírtörlőre kiszedjük.

Mikor mind készen van, hagyjuk kihűlni őket. Közben a joghurtot összekeverjük a cukros gyümölccsel, egy csipet sót is adunk hozzá.
Tálaláskor minden pohárba teszünk 4-5 darab fánkot, s ráöntjük az epres joghurtot.

A misztikus masztika és a halva

.

Három fiú jött  Hodzsához egy zsák dióval, és  így szólt: – Osszad szét
közöttünk ezt a diót úgy, mintha Isten osztaná.
Hodzsa erre az egyiknek egyetlen szemet, a másiknak egy marokra való
diót adott, a harmadiknak pedig mind, ami a zsákban maradt.
A fiúk csodálkoztak. Hodzsa bólintott és így szólt:
– Nem tetszik? Jó. Akkor majd elosztom úgy, ahogy a szolgák osztanák.
Most aztán a diót egyenként megszámolta és egyenként elosztotta.

                                                                                                                                       (arab parabola)

No egy nemrecept bejegyzés... :) Húsvét előtt elmentünk a lidlibe. Kellett tejszín, meg vaj, olajbogyó, olasz babapiskóta a tiramisuhoz. Ahogy nézelődtem, egy polcon görög dolgok voltak. Recina, dolmades és édességek. Persze vettem töltött szőlőlevelet is (nagyon finom, jó fajta konzerv létére), és vettem kétféle édességet. Nem is sütöttem aprósütit húsvétra, ezeket tettem ki tálba.
Mindkettő nagyon különleges. Az egyik azért, mert masztikával van ízesítve. A masztika a hioszi pisztáciafa mézgája. De ami ezen túl nagyon érdekes benne, hogy pisztáciafa másutt is nő, de csakis hiosz szigetén "könnyezik". Sőt, a szigeten belül is csak ha jól rémlik hat falunyi területen. Sehol másutt nem ad mézgát. Nagyon lírai neve van, hívják "hioszi könnyeknek" is ezt a különleges anyagot-fűszert.

A Terebessen olvashatsz recepteket is ezen az oldalon: ízesítenek vele likőröket, ouzo-t, édességeket, húsokat, szószokat, stb...
Amit vettem annak szerintem ez a receptje (az említett Terebess oldalon van ez is):

Édesség masztikával
Hozzávalók:
70 dkg cukor,
fél csésze víz (gondolom 12 cl),
2 kiskanal citromlé,
1 kiskanál őrölt masztika.


A cukrot felmelegítjük a vízzel, alapos kevergetés mellett, amíg fel nem oldódik. Olyan sűrűnek kell lennie mint a méz.
Hozzáadjuk a citromlevet, tovább főzzük, majd egy tálba öntjük. Amikor a szirup már majdnem kihűlt, hozzáadjuk a masztikát és fakanállal jól elkeverjük, amíg a massza fehér és sűrű nem lesz.

A nyúlós-ragacsos édességet kiterítik, hagyják kissé megkötni, majd kockákra vágják és porcukorba hempergetik. Finom, nekem bejön. :)
A másik jellegzetes édesség a halva volt, méghozzá szezámmagból készített. Szerintem isteni, mert imádom a szezámmagot. A halva valójában egy összefoglaló név, mert elterjedt az egész Földközi-tenger mentén, jellegzetes akár a török konyhában, akár bármelyik arab konyhában, de egészen Indiáig van a határa, ott is készítik. Halvát bármiből lehet csinálni. Bármilyen lisztből, magféléből, búzadarából, akár még sárgarépából is. Lényege ha jól olvasgattam az, hogy egy tömény édesség - maga a szó is ezt jelenti: édes - , amit cukorszirup, méz fog össze, és az alaphozzávalón és édesítésen kívül szinte nincs is benne más. Egyben formára van dermesztve, és aztán kis szeletekre vagy darabokra vágva. És itt hívnám fel a figyelmet: paleo-sok és testkontrollosok bátran készíthetik, mert ez kitűnő és bűntelenül ehető finomság, amennyiben vízzel és nem tejjel készül. :) Tömény és nagyon finom. A szezámoshoz szükség van sajnos egy kávédarálóra is.
Kénytelen leszek kikísérletezni, mert az egész neten nem találtam meg ennek a szezámosnak a receptjét. (Vagy csak béna valék....)

A képet megtaláltam, pont ilyen volt (a kakaós márványos középen), de receptet nem leltem. No mindegy, ettől még sosem estem bele a kétségbe. :) Viszont a Wikipédia elég kimerítően ír róla és képek is vannak.
Egy helyen tojásfehérjét is írt a receptbe.

Hozzávalók:
15 dkg szezámmag,
10 dkg mandula (elhagyható),
5 dkg mazsola (elhagyható),
15 dkg kristálycukor,
5 dkg virágméz,
5 dkg víz.

Így készült, de nagyon híg lett. A bolti egyébként éppcsak összeállós volt, és könnyen törött, szétesett, tehát azt éppcsak tartotta a szirup-méz alap. Vagy felvert tojásfehérjével nem árt szilárdítani, mint a törökmézet. (Még kísérletezem. Ha megtaláltam a jó arányokat, jelentkezem. :)  ) A szezámmagot lassú tűzön megpirítottam. Vagyis épp csak annyira szabad, hogy érezhető legyen az illata és az olaj látszódjon a magokon. Valójában csak orral tudjuk megállaítani mikor jó, mert ha csak hangyányit is túlmelegítjük-pirítjuk, megkeseredik. Szóval csak addig melegítsük, míg a finom diós-mogyorós illatot meg nem érezzük.
A mandulát is megpirítottam.
A szezámmagot kávédarálón ledaráltam. Esetleg mozsárban lehet még finomra őrölni, akinek van.
Föltettem a tűzre a cukrot, mézet, vizet és fölforraltam. Forrás után még 2 percig főztem, majd hagytam állni cirka 5 percet. Ekkor belekevertem a szezámmagot, mandulát, mazsolát. Egy formát folpackkal kibéleltem, beleöntöttem és hűtőben hagytam egy éjszakán át. Szeletelve tálaljuk.
A mandula, mazsola el is hagyható, illetve tetszés szerint mással is készíthetjük: dióval, földimogyoróval, mogyoróval, pisztáciával, kesudióval, stb... Vagy egyszerűen kakaóport keverünk bele csak olyan márványosra.

Ha készít valaki otthon, ne burítsa egyből a szirupba a szezámmagot, hanem fordítva csinálja: apránként adja a szirupot a darált maghoz, és mikor már formázható, valamennyire összeáll, akkor jó is. Annyi szirup épp elég hozzá. Gyanítom ennyi folyadékhoz legalább 30 dkg darált szezámmag kellett volna. Kissé nyúlós, de isteni. :)

Egy skót finomság: a scone

Imádom a teát.

Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak. Terméketlen, önmagáért való, kéjes, mint a csók. A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. Hasonlatos a szőke nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét, s ha géplakatossal beszélnek, a gépek érdeklik, de ha költő szól hozzájuk, ábrándosak lesznek, és rímekben felelnek.
A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe. Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el, s következetesen citrommal és rummal fűszerezik, és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá. Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré. Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészítés művészetét, hogy a hangulatait egész hűen tudta vele visszaadni. Az udvarlójának pedig úgy nyújtotta át, hogy néha vallomás volt - forró és félreérthetetlen -, néha évődés, néha pedig a szeszélyek szeszélye, egy kimagyarázhatatlan zavar, amely a végletekig csigázta a kíváncsiságot. Vannak fantaszták, akik csak a páráját és aromáját szeretik, s a csészére hajolva álomútra kelnek Kínába, Ceylonba vagy a Szunda-szigetekre, oda, ahol ez a keserű és egzotikus gyökér terem.

A tea az álmodók bora.

(Kosztolányi)

Én is megvettem az új GoodFood magazint. Azt hiszem, ebben nem fogok csalódni, mint az új Magyar Konyhában. A magyar nyelvű GoodFood magazinban rengeteg a recept, ráadásul olyanok, amik egy egyszerű konyhában is könnyen megvalósíthatók. Gyönyörűek a fotók, idényjellegűek a receptek.
Ma az ebédhez meg is sütöttem a scone-t. Ismét az angol konyha egy remeke - pontosabban skót remek, csak az angol konyhát is meghódította: a délutáni teázás ugyanis elképzelhetetlen valamilyen sütemény vagy szendvics nélkül. Hasonlít az ír szódabikarbónás kenyérhez. Villámgyorsan elkészül (összeállítással, sütéssel együtt maximum 30 perc) és nagyon finom. Pogácsaszerűség, csak édes. Kiválóan kiválthatja a mi pogácsánkat is ha sósan készítjük el, és ha mondjuk nincs időnk a tészta kelésére várni órákat. Állaga könnyű, puha, borzas. Tényleg jó. És villámgyors.
Én most csak fél adagot sütöttem, de így is az 5 centis pogácsaszaggatóval kiadagolva 12 darab lett belőle. A teljes adagot írom le azonban, ami ennek a duplája.

Hozzávalók 22-24 darabhoz (5 centis pogácsaszaggatóval):

45 dkg liszt,
2 csapott teáskanál sütőpor,
1 teáskanál szódabikarbóna,
1/2 csapott mokkáskanál só,
10 dkg hideg vaj felkockázva,
2 púposabb evőkanál porcukor,
275 ml író vagy joghurt,
2 evőkanál tej,
2 teáskanál vaníliakivonat,
10-15 dkg cseresznye vagy mennybefőtt (magozva, lecsöpögtetve),
a tálaláshoz:
eper vagy meggy vagy málnalekvár és tejföl.

Begyújtjuk a sütőt. Az átszitált lisztet keverjük el a sütőporral, szódabikarbónával, sóval. Adjuk hozzá a kockázott vajat és morzsoljuk el a tésztát. Tényleg morzsára kell hasonlítania. Gyorsan dolgozzunk és csak a tenyerünkkel, a vaj ne nagyon melegedjen fel. Ezután hozzáadjuk a tésztához a cukrot és meggyet, elkeverjük, majd hozzáöntjük az írót, tejet és vaníliaesszenciát is. (Én a tejet kihagytam, csak írót tettem a tésztába.) Gyorsan összedolgozzuk (nem kell nagyon, épp csak álljon össze), lisztezett deszkára borítjuk, kinyújtjuk másfél-két centi vastagra és kiszaggatjuk. Kissé lisztezett sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk, tetejét tejjel megkenjük (én elfelejtettem) és 200-220 fokos sütőben 10-15 perc alatt megsütjük.

Tálalás: kettévesszük a sütiket, lekvárral és tejföllel megkenjük, a tetejét ráhelyezzük és lehet fogyasztani.

After Eight brutálcsokitorta

.


-->

Az ember minden egyes napjában van öröm és harag, fájdalom és élvezet, sötétség és világosság, növekedés és hanyatlás. Minden pillanatba bele van vésve a természet nagy alkotása - ne utasítsd vissza és ne ellenkezz a dolgok kozmikus rendjével.

(Ueshiba Morihei O-sensei)

After Eight rajongó vagyok. Egyszerűen imádom. No és a brutál tömény édességeket szeretem. Ha már édesség, legyen is édes! Tudom, sokan kedvelik azokat a "nem is édes" desszerteket, amitől az ember bűntudata az ajtónk kívül marad és még csak nem is dörömböl. Oké, biztosan finik ezek a típusú sütik is, de ha már bűnözünk, csináljuk azt is maradéktalanul, nem? :) Ebből a csokitortából 1 vékony, pici szelet is elég. És ha ezt én mondom, nyugodtan el is hihetitek. Figyelem, csak elkötelezett csokoládérajongóknak és csak azoknak, akik szereti a fogkrémet tortában is!

Hozzávalók a 15 centis kicsi tortaformához:
15 dkg liszt,
7 dkg hűtőhideg vaj,
1 csipet só,
1 tojás sárgája,
3 evőkanál hideg víz.
A krémhez:
3 dl tejszín,
20 dkg fehér csokoládé,
20 dkg étcsokoládé,
5 csepp Aromax borsmenta illóolaj.
A tálaláshoz tejszínhab.
Plusz tojásfehérje a kenéshez,
üveggyöngy vagy bab vagy lencse vagy rizs
a vaksütéshez,
alufólia és sütőpapír.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Robotgépbe tettem a lisztet, a sót, a kockázott hideg vajat és morzsásra kevertem a késes aprítóval. Majd hozzáadtam a tojás sárgáját és a vizet és addig kevertettem a géppel, míg összeállt a tészta. Ez pár másodperc.
A tortaformát körberajzoltam sütőpapíron és kivágtam a kört. A tésztát lisztezett deszkán olyan nagyságúra nyújtottam, hogy bőven túlérjen a formán, mert viszonylag magas peremet kellett hagynom a krémnek. Kivajaztam a formát, aztán a sodrófára feltekertem a tésztát, és a forma fölött tekertem ki. Így könnyedén a helyére került a tészta. Eligazgattam, aztán beletettem a sütőpapírt. Az oldalára körben alufóliacsíkot tettem úgy, hogy bőven takarta belül a torta oldalát, nehogy sütés közben leleffenjen, ráhajoljon a tortaforma aljára. Üveggyöngyöket szórtam a sütőpapírra, aztán betettem sülni 10-15 percre. Üveggyöngy helyett lehet használni szárazbabot vagy rizst, bármit, ami lenyomja a tésztát.
Negyedóra múltán kivettem a sütőből, leszedtem róla  afóliát, kivettem a gyöngyöket és a papírt. Visszatettem sülni még körülbelül 25-30 percre. Mikor kivettem a kész tésztát, alul és 2-3 centi magasan az oldalát kikentem a tojásfehérjével. Így nem ázik el a tészta.
Míg sült a torta, elkészítettem a krémeket. Forrásig felmelegítettem a tejszínt, majd elfeleztem. Az egyikbe apróra darabolt fehércsoki, a másikba étcsoki került. Addig kevergettem, míg teljesen krémesre olvadtak a csokik. A fehércsokisba tettem a borsmenta olajat.
A krémeket a formába csorgattam és csak úgy nagyjából villával elkevertem. Szépen szelni úgy lehet, hogy jól behűtjük a tortát és forrásban lévő vízbe mártott késsel szeleteljük. De nekem így is tetszik... ;)

Figyelem! Csakis 100%-os, tiszta növényi, igazi illóolajat használhatunk!!! Az olcsó, párologtatókba való műolajak nem használhatók! Az Aromax márkájú olajakat bármely fitotékában vagy Rossmannban megvehetjük. És még egy figyelem! Illóolajat tisztán, önmagában tilos lenyelni!!! Csak külsőleg alkalmazhatók! Kivétel, ha nagy zsírtartalmú anyagba kerül és minimálisat használunk belőle. Fürdővízbe is csak tejszínbe vagy mézbe keverve kerülhet, mert megégeti a bőrt, annyira erős.
Ha normál méretű formában készítenénk,vagyis tizennyolcasban, szerintem ahhoz is elegendőek ezek a mennyiségek, csak akkor laposabb torta lesz az eredmény. Talán a liszthez lehet hozzátenni és 20 dkg-ból készíteni, 10 dkg vajjal, 4 evőkanál vízzel, 1 tojássárgájával.
Az én tésztámban van egy kevés darált dió és porcukor is, mert múlkorában diós metéltet ettünk, és maradt 4 dekányi dió-cukor keverékem, ezt beledolgoztam a tésztába.
Én egyébként 7 csepp olajjal készítettem, de így tényleg brutál mentás lett - mondjuk nekem így ízlik, de aki nem akarja nagyon mentásra készíteni, tegyen csak 5 csepp illóolajat a krémbe.
Ha van türelmünk kivárni, hogy kissé hűljenek a krémek, és sűrűbben folyóssá váljanak, szebb márványmintát kapunk. És ha mégtöbb türelmünk van, készíthetjük két rétegűre is. Meg kell várni, hogy a fehércsokis krém megszilárduljon, csak ezután ráönteni óvatosan a kissé már langyosra hűlt, és nem csurgósan folyó étcsokikrémet. Így csíkos lesz a tortánk.
Ha pedig valaki nem kedveli a fogkrémet tortában, hagyja ki a mentaolajat. Akkor is brutál finom csokitorta lesz a végeredmény. Sőt. Az ízesítések változatos világa tárul fel, mert bármivel megbolondíthatjuk a csokikrémet. Csilivel, rózsaborssal, narancshéjjal, , rózsaolajjal, stb.... és stb... és stb... :)
Tejszínhabbal tálaljuk. Nagyon finom a ropogós tészta és a tömény csokiláva kontrasztja. Asszem ma megsütöttem a kedvenc csokitortámat. :)

Jeruzsálemi túrótorta

.

Várj, összpontosíts:
Étel a tálban, a kupában ital.

                                                                           (David Rothenberg)

Ma piac sincs, meg lemenni sem volt kedvem. Így abból főztem, amit itthon találtam. Reggel megnézegettem a talonba tett recepteket, a "majdcsakkipróbálomvalamikor" című gyűjteményemet. Volt itthon negyed kiló túróm, és hát megleltem Fűszeres Eszter ezer éve félretett jeruzsálemi túrótorta receptjét. Minden volt itthon hozzá, úgyhogy főztem egy lencsefőzeléket és megsütöttem második fogásként a tortát. Nagyon finom. Könnyű, gyümölcsös, isteni. És elkészíteni is rém egyszerű. Nehézségi fok: még a robotgépet sem kell elővenni hozzá kategória. :) Máskor is fog készülni.
Én féladagot készítettem, de a teljes adagot írom le.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:
2,5 dl kuszkusz,
5 dl forróvíz,
1 csipet só,
5dkg vaj,
2 tojás,
1 ek. méz.
A túrótöltelékhez:
50 dkg túró,
1 kis doboz philadelphia sajtkrém vagy 12 dkg mascarpone vagy 12 dkg natúr vajkrém,
2 tojás,
1 nagy narancs reszelt héja,
3 ek. méz.
A sziruphoz:
1/2-1 narancs leve,
5-6 evőkanál méz.
A tetejére: dió, mandula, mogyoró vagy pisztácia.

A kuszkuszt leöntjük a forróvízzel, sózzuk, mézet adunk hozzá és vajat és lefedjük 15-20 percre. Majd mikor kihűlt, hozzákeverjük a tojásokat is.
Közben összekeverjük a túrótölteléket. Én mazsolát is tettem bele, mert nagyon szeretem. A tortaforma aljára vágunk sütőpapírt, belesimítjuk a kuszkusz felét. Rákenjük a tölteléket, és erre jön a kuszkusz másik fele. Na ez nem egyszerű művelet, mert viszonylag lágy a túrókrém. Érdemes kiskanalanként beteríteni a tetejét, aztán finoman elsimogatni. Másik megoldás: kétrétegűre készíteni a tortát, vagyis alulra kerül az összes kuszkusz, rá pedig egyszerűen a túrókrém.
Előmelegített 200 fokos sütőben sütjük 40-50 percig. Mikor teljesen kihűl, felvágjuk szeletekre és a sziruppal meglocsoljuk. Dióval vagy mandulával megszórjuk. Nekem volt karácsonyról hántolt mandulám, úgyhogy az került rá, és vérnarancsot találtam felvágni.
Szirup: a mézet egyszerűen összekeverjük a narancs levével. Először a mézet tegyük tálba és csak annyi narancslevet adjunk hozzá, amitől sűrű, szirup-állagot kapunk. Én fordítva csináltam és kissé híg lett az öntecs.

Szerintem kuszkusz helyett kölessel is működik a recept - de azt nem elég áztatni, főzni kell hozzá. Bár az sem egy bonyolult és hosszadalmas mutatvány, elég dupla mennyiségű vízben főzni 10 percig, aztán hagyni a gőzben bepuhulni 20 percig. Mindenképpen mézzel ajánlom elkészíteni, mert ad neki egyfajta könnyedséget és nagyon finom plusz ízt - én vegyes virágmézet használtam a sziruphoz, a tortába pedig jó sűrű repcemézet tettem.

Ananászlekvár kísérlet

.
Volt egy fél ananászom. És annyira megihletett a narancslekvár, hogy befőztem ezt is. :) Míg a narancslekvárommal maradéktalanul elégedett vagyok, addig ezzel nem. De. Most már tudom, legközelebb hogyan csinálnám. Egyébként így sem rossz, csak nem produkálta az általam várt nagyon intenzív ananász-ízt. De ezen lehet egy egyszerű technikával javítani.

Mint tudjuk, a cukor és a só a két legerőteljesebb és természetesebb ízfokozó.
Én általában nem cukrozással kezdem a lekvárjaim főzését (bár így is lehet és sokan így főzik a lekvárokat), csak a végén adom hozzá. Itt is így jártam el. De az ananász - főleg ha ilyen kevéssé édes, nem érett darabot sikerül vennünk - nem igazán erőteljes ízű gyümölcs, nem olyan mint pl. a narancs, citrom vagy a piros bogyós gyümölcsök. És nagyon rostos is, kevés leve van.

Tehát. Ahogy legközelebb csinálnám.
Először is igyekeznék érettebb, édesebb darabot választani. Aztán a tisztítás után kicsire felkockáznám, majd lemérném, és a gyümölcs kilójánként 60 dkg cukrot számolva lecukroznám. Krumplinyomóval jól megdögönyözném-nyomiszkolnám, hogy adja ki a levét és hogy a cukor jobban átjárhassa. Hagynám állni fedő alatt 24 óráig.
Aztán a gyümölcs súlyának (cukor nélküli súlyának) a 80 százalékányi vizet hozzáöntve föltenném főni. Vagyis egy kiló gyümölcshöz 8 dl vizet adnék. Kis lángon pötyögtetve főzném jó másfél-két órán át, időnként alákevergetve, nehogy leégjen.
A főzés félórájánál adnék hozzá 1 citrom levét és csipet sót. Főzném még, majd kóstolnám. Ha úgy ítélném, még kell bele valami - cukor, citromlé -, pótolnám. A vége felé botmixerrel lekvárosítanám, vagyis hogy ne maradjanak benne nagyon nagy darabok, csak kisebbek és rostok. Addig főzném, míg megváltozik kissé az illata (karamellás árnyalatot kap) és sűrűbben kezdene pötyögni. Végül ebbe is kellene némi sűrítés, mert az ananásznak sincs igazán magas pektintartalma. Tehát kevés agar-agart ebbe is tennék, hasonló arányban, mint a narancslekvárba. Vagyis literenként 1 csapott teáskanállal tennék bele.
Jó hogy csak fél ananászom volt... legközelebb így csinálom majd. Még egy ötletem van. Víz helyett adhatunk hozzá valamilyen tartósítószer-mentes, 100%-os ananászlevet is, akkor tutira jó intenzív íze lesz.

Kitűnő kaláccsal, vajjal, de sütikhez is, vagy az örök klasszikus gyümölcsjoghurthoz is: pohárban alulra teszünk 1-2 centinyi ananászlekvárt, rá pedig sűrű natúr joghurtot. Pont ahogy a bolti összekeverős joghurtoknál. Csak ez tényleg ananászból van és nincs benne más csak cukor és egy kevés agar-agar. Egyébként én gyümölcsjoghurtot sosem veszek a boltban, mindig az eltett lekvárjaimból készítem. Össze is lehet eleve keverni, s úgy poharakban kínálni. A narancslekvár is isteni így. De az összes többi is: eper, málna, sárgabarack, ribizli. Kitűnő reggelire vagy könnyű vacsorának.
A fél ananászból, ami tisztítás után tisztán 60 dkg gyümölcsöt adott, nyolc kis erőspistás üvegnyi lekvár lett. Egy nagy ananász 1 kiló 80-90 dkg általában. Ebből kinyerhető 1 kiló 20-30 dkg gyümölcs. Szóval egy ananászból is jó sok lekvár kijön. Én 450 forintért vettem ezt a termetes darabot. Ha kiszámoljátok, megéri lekvárt főzni. Még így télen is.
Legközelebb a kiwilekvárral jövök. :)) Éljenek a trópusok! :)

Porhanyós mogyorós kiflik

.

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

                                               (Weöres Sándor)

Ez is egy régi családi recept, szoboszlói nagyim sütötte sokszor. Igaz, Ő dióval. A receptet a Bonni krónikák blogon találtam meg - nagyi fejből sütötte, mert annyira egyszerű és mert minden jelesebb ünnepre elkészítette. A recept valóban egyezik, nagyié is pont ilyen porhanyós, finom volt.
A családi keresztségben egyébként ez a süti macskaszar néven híresült el. :)) Ugyanis gyerekkorunkban egyszer rácsodálkoztunk, mikor készült, és valamelyikünk rábökött és közölte: "jé nagyi, ez olyan mint a cicakaki!".
Készíthetjük dióval, mandulával, akár kókusszal is el tudom képzelni. Idén viszont rengeteg mogyoró termett itt zalában, tele a piac ezzel a nagyon finom magfélével. Úgyhogy most mogyorós lett ez az egyszerű kis ünnepi sütemény.

Hozzávalók:
28 dkg liszt,
10 dkg darált mogyoró (nem földi, hanem igazi mogyoró),
7 dkg porcukor,
2 vaníliás cukor,
21 dkg vaj vagy 15 dkg sertészsír
A hempergetéshez még porcukor.

A tésztához valókat összegyúrjuk, majd hűtőben egy órát pihentetjük. Aztán lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, majd 5 centis csíkokra vágjuk. A csíkokat 1 centis kis csíkokra vágjuk, hengert formázunk és kifliformára alakítjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a kis kifliket és előmelegített, 180-200 fokos sütőben megsütjük. Vigyázzunk, nagyon hamar sülnek.
Még azon forrón-melegében, ahogy kikerültek a sütőből, porcukorba hempergetjük. Korlátlan ideig eláll.

Megfizethető. Egy adag sütemény ára vajjal 660-700 forint, zsírral vagy margarinnal csak 400-450 forint .

Elkészítési idő (pihentetés nélkül): 60 perc.

Nehézségi fok: kezdőknek.