Lángos

L. kenyeret dagaszt, elõször életében, s õ is, én is elcsodálkozunk: mennyire ismerős ez a mozdulat, a dagasztás, mennyire él minden női kézben, nem kell külön tanulni! Ősmesterség ez, veleszületik az emberrel, s nincs olyan civilizáció és fejlett pékipar, mely módot adna reá, elfelejteni!

(Márai Sándor)

Hozzávalók kb. 10 kisebb darabhoz:
40 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
1 tojás,
3-4 dl kefír,
1 csapott teáskanál só,
a sütéshez bő olaj.

A kefírt és az élesztőt hagyjuk elől, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. Egy decinyi kefírben keverjük el az élesztőt a cukorral és hagyjuk kicsit megfutni. Majd a lisztet szitáljuk egy tálba, keverjük el a sóval, adjuk hozzá a tojást, az élesztős kefírt és a többi kefírt is. Dolgozzuk ki a tésztát szép fényesre-simára, aztán nylonzacsival takarjuk le a tálat és hagyjuk duplájára kelni. Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítjuk, kinyújtjuk 1,5 cm vastagra, és egy széles pohárral kiszaggatjuk. Bő, gyöngyöző olajban sütjük úgy, hogy a tésztát a közepénél jól széthúzkodjuk. Én szoktam direkt kis lyukakat-szakadásokat csinálni, mert akkor a közepe nagyon fini ropogósra tud sülni.
Ez a tészta azért is nagyon jó, mert előző nap összeállítható és olajjal megkenve, nylonzacsival letakarva a hűtőben is megkel. Így másnap, vagy akár harmadnap is süthető belőle friss lángos.
Tejföllel, fokhagymával, reszelt sajttal tálaljuk - de tölthető is pl. káposztával vagy darálthússal.
Nyáron a strandon is nagyon szeretem, ilyenkor pedig jó forró teával, vagy forraltborral igazi téli vacsoraétel.