Kakaós Pavlova torta

No hát elkészült életem első Pavlova tortája. Csokoládésat készítettem, mert a héten olyan ízetlen körtéket sikerült vennem, hogy ihajj. Szóval a körtéhez lett a többi kitalálva, meg volt maradék jó kis sűrű csokiöntetem is a hűtőben.
Több receptet is elolvasgattam, meg megnéztem Nigella pavlováját is. Elsőre nem lett igazán tökéletes, kissé túlsütöttem az alapot. Az az igazság, hogy a pavlova nagyon sütő-függő is, meg kell hozzá némi tapasztalat is, hogy igazán jól sikerüljön. Sajnos nekem a sütőm nem valami jó, meg már fokok sincsenek rajta, szóval sosem tudom, mit hogyan sütök éppen. Úgy sacc/kábé intuitív alapon megy nálam ez a mutatvány. Mindenesetre, most már ismerem a tűzhelyemet pavlovailag.
A másik: azért is sütöttem túl, mert csalóka ez a sütemény. Többször ránéztem, megtapogattam, mindig puhának éreztem. De most már tudom, hogy mikor már egy kevés kérget kap, ki kell venni, mert a levegőn tovább szárad. Másfél óráig sütöttem legkisebb lángon, de elég lett volna az 50 perc-1 óra. A következőnél már tudom. Szóval: mikor úgy érzed egy órácska elteltével, hogy még nem jó - na akkor már jó! Kapcsold le a lángot és hagyd kihűlni.

Egyébként tényleg klassz édesség, mert 1. el lehet használni amaradék fehérjéket, 2. nagyon könnyű, levegős, egyáltalán nem tömény desszert, 3. nagyon egyszerű, 4. igencsak mutatós.
Még maradt 4 fehérjém a fagyasztóban, abból citromos-kiwis lesz azt hiszem.

Hozzávalók
az alaphoz:
4 szobahőmérsékletű tojásfehérje,
1 csipet só,
20 dkg porcukor,
2 evőkanál kakaópor,
1 csapott evőkanál étkezési keményítő,
1/2 evőkanál 10 %-os ecet,
a tetejére:
4 dl tejszín,
1 púpos evőkanál porcukor,
a gyümölcsökhöz:
2 körte,
2 banán,
2 púpos evőkanál barna nádcukor,
2 evőkanál rum,
1 mokkáskanálka őrölt fahéj,
és a lényeg:
csokiöntet.

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. A tojásfehérjéket a csipet sóval elkezdtem habbá verni, mikor már félig kemény volt, hozzáadtam a porcukrot is és szép fényesre, keményre vertem a habot. Legvégül az ecetet is és a kukoricakeményítőt is óvatosan hozzákevertem.
Egy szilikonos sütőpapírra körberajzoltam egy közepes lábosom alját (hogy nagyjából kör formájú legyen az alap), aztán megfordítottam a papírt és a kör formájára halmoztam a habot. Jó magasra púpozzuk fel a szélén körben, belül hagyjunk egy mélyedés, ide kerül majd a tejszínhab és a gyümölcs. Arra is figyeljünk, hogy kissé szétterül sütéskor, tehát a kész alap szélesebb lesz, mint mikor sütőbe tettük. Tehát inkább jó magasra, de kisebb ármérőjűre igyekezzünk halmozni a habot.
Betettem 160 fokra sülni - most akkor a jó időt írom: 1 órára. Majd lekapcsoltam a gázt, a sütőajtót kitámasztottam egy kiskanállal és így hagytam kihűlni. (Így kevéssé esik össze.).

Míg a tortaalap sült, elkészítettem a karamellizált körtét. Meghámoztam, kisebb darabokra vágtam, aztán nagy lángon a cukorral sütni kezdtem. Mikor megsötétedett a cukor rajta, fahéjjal ízesítettem, és rálocsoltam a rumot. Flambíroztam és késznek nyilvánítottam. A banánt csak belekarikáztam és elkevertem benne.
Fölvertem a tejszínt kevés cukorral habbá.

Mikor kihűlt az alap, ráhalmoztam a tejszínhabot, a gyümölcsöt és meglocsoltam sűrű csokiöntettel.
A csokiöntetet egyszerűen úgy készítem, hogy kevés vízet felforralok sok kakaóporral és némi cukorral. Hagyom forrni 3-4 percig, majd mikor levettem a tűzről, keverek bele vajat is. Hagyom kihűlni és hűtőbe teszem. Ha nem lenne elég sűrű, kevés hideg vízben elkevert étkezési keményítőt is adhatunk hozzá a forralás végén. Kihűlve így jó sűrű öntet lesz belőle.
Ez a 4 tojásfehérjés adag egy jó nagy tortát ad ki. 8-10 szelet is kikerül belőle.

(kép: wikipédia)

Anna Pavlova minden idők talán legnagyobb balett táncosnője volt. Életéről itt olvashatsz. Ezt a könnyű, légies és csodás tortát róla nevezték el. A Pavlova torta tehát lényegében ennyi: habcsók alap, rajta tejszínhab, azon pedig gyümölcsök - idénynek megfelelően.

Zabaglione

.

Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen.

                                                               (Kalevala)

Ezzel a klasszikus olasz desszerttel úgy jártunk gyerekkorunkban a tesóimmal, hogy fölfedeztük - anélkül hogy tudtuk volna, hogy ez egy híres itáliai desszert... Ugyanis mikor ránk tört az édesség-ehetnék és semmi sem volt éppen otthon, tojás mindig volt a hűtőben. És hát azt tudtuk, milyen finomak a krémek a sütikbe - sőt még a nyers piskótatészta is finom - mert anyu mindig engedte kicsócsálni a tálakat mikor sütött. Szóval ínséges időkben egyszerűen felütöttünk 2-3 tojást, különválasztottuk a sárgáját és jól kikevertük cukorral. Majd minden apró falatot a végletekig kiélvezve elnyalogattuk. Egyszerűen imáduk, ez volt a kedvenc édességünk. Körbeültük a tálat, mindhármunk kezében egy-egy kiskanál és sorban, rendben mindenki egy-egy kanálkával vehetett belőle. Arra is emlékszem hogy annyira szerettük, hogy még a tálat is az ujjunkkal teljesen tisztára töröltük a végén - persze ezt is szigorú sorrendben, hogy mindenkinek egyformán jusson. A végére ott ültünk körben egy teljesen csillogó tiszta tállal az ölünkben. És mélyeket sóhajtoztunk, hogy elfogyott... (Anyu meg másnap mérges volt, mikor megtalálta a tojásfehérjéket a hűtőben. Mert általában ezen tevékenységünk éjjelre korlátozódott.)
Hát így fedeztük fel a zabaglionét. Ugyanis azt olvastam valahol, hogy az eredetit valóban így nyersen fogyasztották. A vízgőz fölötti felverés már későbbi találmány. Dolce Vitánál olvashatjátok e nagyszerű és egyszerű desszert olasz történetét is.
A zabaglione egy olyan kategóriájú finomság, amit nem lehet szerintem receptben megadni. Vagy csak úgy hozzávetőlegesen. Annyi a lényege, hogy 1 főre 1 tojás sárgáját számoljunk és 1 púpos evőkanál porcukrot. Alaposan keverjük ki, míg habos és krémes lesz és szépen kifehéredik. Ekkor keverjünk hozzá valamilyen alkoholos italt, például desszertbort vagy finom likőrt. Ebből nem kell sok, nehogy nagyon elhigítsa a krémet. Majd vízgőz felett keverjük folyamatosan, míg besűrűsödik.
A képen valójában egy tejszínhabbal kevert zabaglione van. Mikor úgy járok, hogy nagyon jól sikerül úgy besűrítenem a tojássárgáját, hogy még nem rántotta, de mégis eléri a krémesség legmagasabb fokát, akkor nagyon-nagyon sűrű tud lenni, mire kihűl. (Mert egyből hidegvízfürdőbe szoktam tenni, nehogy tényleg rántotta legyen belőle.) Ilyenkor kevés jól felvert tejszínhabbal lazítom.
Az eredeti zabaglione akkor lesz a legfinomabb (tehát mikor nem keverünk hozzá tejszínhabot), ha akkor vesszük le a tűzről, mikor a tojássárgája elkezd hígulni a hő hatására, és ezzel egy időben megnő a térfogata is. Ezután még lelkesen keverjük a habverővel, mert innentől kezd besűrűsödni. Mikor már érzésre nehezebb keverni és a krémben a habverő nyomot hagy és érezzük hogy sűrűbb lett a krém, na ekkor kell levenni a tűzről, mert így lesz a legkrémesebb. A zabaglionénak nem kell nagyon-nagyon sűrűnek lennie, sőt. Kellemesen krémes, lágy, könnyű habosság a jellemzője. Ezt hivatott biztosítani a marsala, vagy bármilyen finom desszertbor. Itthoni viszonylatban tokaji aszú vagy édesebb hárslevelű illene hozzá, vagy valamilyen jó minőségű muskotályos bor. "Kísérőnek" az amaretti keksz szerintem nagyon jól illik hozzá. (A képen egyszerű piskótatallér van, azzal is nagyon finom volt.)

Tehát ennyi a trükkje. Semmi más nem kell hozzá, mint jó minőségű tanyasi tojás sárgája, cukor és valamilyen finom likőr vagy bor. És mégis. A világ legfinomabb édessége.
És készen van 10-15 perc alatt.
Na igen.
Nemsokára jövök a pavlova tortával. Tortákkal.

Csokis pavlova.
Kávés pavlova.
Citromos pavlova.
A sorrend még nem biztos. Csak a sorozatgyártás.
Három pavlovára elegendő fehérjém gyűlt össze.
Aztán meg táncolhatom le a fölösleget...
Édes élet, nesze neked! :)

Apropó. Kiváló húsvéti desszert is, hiszen tojásból van. Meg könnyű elkészíteni. Ajánlom az ünnepekre is.

Vendégpost: Fonott kalács (nem csak) Húsvétra - Challah

.

Ott vagy, ahol lenned kell. Nem kell máshova menned. Érezd a nyelveden a nedvességet. Érezd, ahogy erőfeszítés nélkül telik meg és ürül ki a tüdőd, önkéntelenül pislog a szemed. Csak egy-két hüvelyknyire a bordáidtól a szíved dobog. Ott a makom*. Itt volt eddig is, de nem tudtuk, mert mélyen aludtunk, itt, a makom szívében.

(Lawrence Kushner rabbi)

(* makom: héber kifejezés a szent helyre, Isten helyére. Isten egyik neve is.)

Sógorom elküldte ennek a fantasztikus kalácsnak a leírását is és készített fázisfotókat is. Mint kiderült ez a Challah, vagyis a zsidó szombati ünnepi kalács. Fűszeres Eszternél is megtaláltam. Ő azt is leírja mitől lesz kóser, ha valaki teljesen autentikusan szeretné elkészíteni.

Annyit fűznék a recepthez elöljáróban, hogy ennél finomabb kalácsot még nem ettem. A tésztája könnyű, csodálatosan sima és finom. Messze übereli az eddig sütött kalácsaimat. Kicsit eklektikus húsvétunk lesz, mert ezt a hagyományos zsidó kalácsot fogom majd az ünnepre én is megsütni. Mert ami jó az jó. És ez nagyon jó. 

A receptleírás Gida Mester tolmácsolásában következik a képek alatt. Ő úgy tanulta meg a hatos fonást, hogy pici fia 3 pulóverének a hat ujjával gyakorolt. :))

És küldött nekem egy videót is, segítségül a fonás megtanulásához. A többi Gida mester tollából:

A mi családunkban kalács nélkül leülni a húsvéti nagyszombati asztalhoz elképzelhetetlen. Aki egyszer megsüti, abban feléled a hedonista vágy, hogy eme egyszerű, ámbár meglepően ínycsiklandozó fonott kalácsot az év bármely szakában csipegesse, ízlelgesse.

Miképpen a recept maga nem túl terjedelmes, azt javaslom, hogy aki rendelkezik memóriafogas technikával, most koncentráljon, a többiek kapjanak elő papírt és ceruzát, addig várok.

Hozzávalók listája:

1,2 kg sima liszt

4 dkg élesztő

10 dkg cukor + 1 nagyobb csipet

4 csapott tk só

5,5 dl meleg víz

5 db egész tojás (ha nagyok, elég 4 is)

2 dl étolaj

Showtime:

Az élesztőt felfuttatom mintegy másfél deci eléggé meleg viszont még éppen nem forró vízben, persze azt a nagyobb csipet cukrot táplálékként megkapják az élesztőgombák. Meghálálják.

Szárazon összekeverem a lisztet, a cukrot és a sót, és nyakon öntöm a fiam poharából disszidálni készülő élesztővel, és azzal a lendülettel beleszórom a többi hozzávalót, csak hogy ne hancúrozzanak a konyhában. Szerintem hamarabb kapunk homogén tésztát, ha a tojásokat előtte felverjük, és úgy küldjük bele. Én is így tettem.

Mikor már leválik a kezünkről, vagy a turmixgép dagasztós részéről a tészta (ne aggódjunk, ha egy kicsit lágynak találtatik, hiszen ettől lesz olyan légies), finoman meghintjük liszttel és meleg helyen közel egy órát kelesztjük. Tehetünk rá plédet is, és már meleg is.

Utána lisztezett deszkára fordítom, meghintem megint liszttel, majd nagyon lágyan átforgatom. Aztán fogok egy malacbökő kést (az átéri) és először négy, nagyjából egyforma darabra metélem. Azután ezeket is hat részre osztom. Innen már mindenki eldöntheti, hogy milyen hosszúságú hurkákat sodor. (Ez lehet 30-40-50 cm.) Én a 30 centist választottam, így olyan kis tömör lesz, mint megboldogult gyermekkoromban. Aki jobban elnyújtja a tésztát, az sudarabb végeredményt csodálhat majd meg.

A kisodort tészták egyik végét mindig a mellette levőre teszem, majd jól megnyomkodom, így kialakul egy 6 lábú polip. Utána csak össze kell fonni, nehogy kimásszon a tepsiből.

Ahogy összeállnak a fonott kalácsok, sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, és még fél órát hagyom pihenni, addig a sütőt is felhevítem, mintegy 160 fokosra. Mielőtt beteszem a sütőbe a matériát, egy extra tojást felverek (szégyellem, de ezt a szerencsétlen tojást kihagytam a receptből, hát már én sem vagyok a régi…) Ha akarjuk, megszórhatjuk, egy kis szezámmal, mákkal, esetleg egyéb magokkal. 35-40 perc alatt elkészül, először szigorúan alsó sütésen, csak az utolsó 10 percben teszem alsó-felsó sütésre.

Mellékelek egy linket is, én ettől az ügyes hölgytől lestem el a fonás technikáját, bár szerintem az ő tésztája kissé kemény. Nem túl ördöngös, de a biztonság kedvéért a 3 éves gyermekem 3 pulóverének ujjain (3x2, az pont 6) gyakoroltam, mert nem akartam felsülni (nem vagyok én pékáru, kérem szépen).

Azt azért nem árt tudni, hogy ebből az adagból egy teremfoci csapatot is megvendégelhetünk (4 kalács kerül belőle). Egy normál családnak elég a fél porció is. Fogyaszthatjuk magában, vajjal, lekvárral, esetleg mogyorókrémmel, vagy a húsvéti asztal díszeként is. Természetesen 3, 4 vagy 5 szálból is készülhet, de ekkor értelemszerűen annyi részre kell osztani a tésztát. Mindenkinek sok sikert és jó étvágyat! :)

Gida Mester

Vendégpost: Húsvétra való csodás kalács (Gida Mester Kalácsa)

 .

A hétvégén szombaton buli volt nálunk. Arab estet tartottunk. Volt jó kis ezeregyéjszaka hangulat. Arab mjúzik, vizipipa, sőt, rendelésre még hastáncosnő is jött - a hugom személyében. :)) Fantasztikusan hastáncol, nagyszerű műsort adott az est folyamán. :)
Készítettem pitakenyeret, belevaló falafelt, a nem böjtölőknek sárgaborsós húsgombócokat, volt egy kondér friss vékonyra vágott zöldség: cékla, káposzta, feketeretek, lilahagyma, csírák. Készítettem fokhagymás-citromos-olívaolajos joghurtot öntetnek. És volt szirupos arab süti rózsavízzel, a gyerekeknek rózsavízes-narancsos limonádé.

Nálunk a családban két pasi is remekül süt. Az egyik a színész sógorom (ő fantasztikusan főz is), a másik sógorom viszont nagy sütögető. Olyan fonott kalácsot hozott, hogy majd' elszállt. Gyönyörű, pillekönnyű, fantasztikus. Én meg sem közelítem, sosem sikerült ilyen könnyű, csodás kalácsot sütnöm. Azért is írom e bejegyzést, mert hamarosan itt a húsvét. És kéne a recept. És ahogy sógoromat ismerem, talán húsvétig majdcsak elmondja nekem a receptet is. :) Emlékeztető. Magamnak. Hogy minden nap zaklassam a titokért telefonon. Ímélben. Szkájpon...Agykontrolos éjszakai üzenetküldéssel. Postagalambbal?! :)

After Eight tejberizses pohárdesszert

.

Szállnak az alkonyi felhők,

mint halovány hajú lányok,

tűz-színű csillag az ékük,

libben a fátyol utánok.

 

Mennyei őzre vadásznak,

nincs nyoma égi vadaknak.

Lassan a hegyre hanyatló

Hold poharába zokognak.

                                                       (Weöres Sándor: Alkonyi felhők)

Már régóta filózok egy After Eight sütin, tortán vagy pohárkrémen. Mert az a kedvenc csokim, nagyon szeretem. (Dolce Vita nyáridéző ebédje volt az utolsó löket.) Na tegnap betelt a pohár. Finom krémes édesség formájában. :)
Egy egyszerű desszert a holnapi torkos csütörtökre.

Hozzávaló 6 pohárhoz::
A tejberizshez:
16 dkg (jázmin) rizs,
12 dkg kristálycukor,
1 csipet só,
1liter tej.
A csokoládéréteghez:
3 dl tej,
2 púpos evőkanál kakaópor,
4 púpos evőkanál kristálycukor,
3 dkg vaj,
1 kicsitpúpos evőkanál étkezési keményítő.
Vagy aki nem akar vacakolni vele: 1 csokis pudingpor és cukor.
A mentás réteghez:
3 dl víz,
2 púpos evőkanál mentatea (de mégjobb a zöld tea és pár csepp mentaolaj bele),
1 csapottabb evőkanál étkezési keményítő,
2 csapott evőkanál kristálycukor.
Plussz az összeállításkor:
4 dl tejszín,
1 púpos evőkanál porcukor.

A rizst megmostam szűrőben folyó víz alatt és a tejhez tettem a cukor és a só kíséretében. Míg fölforrt, kevergettem, majd kis lángon pötyögve hagytam főni 15 percig. Aztán lezártam a lángot és hagytam kihűlni.
Egy kislábosban tejet forraltam a kakaóporral és cukorral. Felforrás után még 2 percig főztem kis lángon. Kevés hideg vízben elkevertem a keményítőt, majd hozzákevertem a kakaós krémhez, aztán lezártam a gázt alatta. Ekkor kevertem el benne a vajat. Hagytam kihűlni.
Egy újabb kislábosban vizet forraltam, majd lezártam a gázt és beletettem a szárított mentát (mentateát). Lefedtem és hagytam állni 10 percet. Leszűrtem, majd újra felforraltam. Egy csészében 1/2 dl hideg vízben elkevertem a keményítőt, aztán a  forrásban lévő teához adtam.
Ezt is hagytam kihűlni.
Mikor minden alaposan lehűlt, a tejberizshez kevertem óvatosan a kevés cukorral felvert tejszínt. Poharakba rétegeztem és hűtőszekrénybe tettem tálalásig.
A rétegezés kicsit türelemjáték, de megéri. Nagyon látványos lesz a végeredmény.
Aki nem rajong úgy az after eight csokiért mint én, az készítheti valamilyen lekvár-réteggel is ezt a desszertet. Kitűnően illik hozzá a málna-, eper-, sárgabarck-, szederlekvár. A csokis réteget ekkor sem hagynám ki.
Nagyon látványos lehet még ha kifacsart narancsok levét sűrítjük be kevés cukorral és étkezési keményítővel és azt rétegezzük a csokipudinggal és a tejberizzsel.
Aki nagyon szeret pepecselni és cukrászkodni, az ha mentásan készíti ezt a desszertet, csinálhat csokilapkákat is bele. Olvasztott csokit kennék szilikonos sütőpapírra vékony rétegben, hagynám megszilárdulni, aztán darabkákra törném. Csokipuding helyett lehetne rétegezni ilyen ropogós csokilapka-darabokkal is. De én nem vagyok cukrász és desszerttel nem szeretek pepecselni. Nekem így is nagyon ízlik. :)

Oroszkrém torta (variációk)

.

A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.

(Goethe) 

Apu pénteken ünnepelte a születésnapját - erre az alkalomra sütöttem ezt a mindenki által ismert tortát. Nevének az oroszokhoz nincs köze, ellenben egy Oroszi nevű cukrászmesterhez köthető. Ő volt a megalkotója.
Lényege, lelke ennek az édességnek az egyszerűsége. Jó minőségű falusi tojás kell hozzá nem is kevés, igazi vanília, rum, mazsola és sok-sok tejszínhab. 
Most megint úgy jártam, hogy két verziót is le kell írjak. Vagy hármat. Vagy négyet?! :))
A tortát a nagy süteményes könyvemből készítettem, illetve a neten is ez a recept kering. Tehát először leírom ezt a változatot. Aztán azt, ahogy legközelebb fogom elkészíteni. Végül a cukrászdákban kapható változatot csak említésképpen, mert szinte nincs is benne más, csak hulala műtejszín, meg némi mazsola.
Amit hiányoltam ebből a tortából, az a habosság. Amit ugye a cukis változatnál megszoktunk, rémisztő íze ellenére. Ennek isteni íze volt, viszont a könnyű tejszínhabfelhősség jelenségét nem igazán produkálta.

A piskótát Wise Lady receptje alapján készítettem - tökéletesre sikerült. Könnyű lett, csoda lyukacsos és szép. Köszönet a receptért, megtartom. :)


Hozzávalók a 22 cm-es tortaformához: 
A piskótához:

5 tojás,
15 dkg kristálycukor,
17 dkg liszt,
1 csipet só,
pár csepp ecet,
2 teáskanál olaj.
A krémhez:
5 tojás (ha picik, akkor 6 db),
6 dl tejszín,
3 dkg zselatin (Horváth Rozis),
22 dkg porcukor a krémbe,
8 dkg porcukor a tejszínbe,
8 dkg mazsola,
0,5 dl rum,
2,5 dl tej,
1 egész vaníliarúd.

A sütőt 180 fokra bemelegítettem. A tortaforma aljába vágtam sütőpapírt, beletettem és ecsettel beolajoztam. A tortaforma oldalát nem kell beolajozni.
A tojásokat egy nagy tálba felütöttem és a cukorral nagyon habosra felvertem robotgéppel. Jó 5-8 percig kell verni hogy olyan igazán habos legyen. Aztán hozzátettem pár csepp ecetet és azzal is habosítottam még egy keveset. Végül óvatosan egy fakanállal beleforgattam a lisztet is, majd az olajat is. Vigyázzunk, hogy ne keverjük ki a levegőt a tojáskrémből. Öt percig 180 fokon sütöttem, majd lejjebb vettem a hőfokot 170 fokra és még 30-35 percig sütöttem. Sütés közben a sütő ajtaját nem szabad kinyitni, mert összeesik a piskóta.

Míg hűlt a tészta, elkészítettem a belevaló krémet. (És mikor kihűlt a piskóta, késsel körbevágtam a szélén - hátha kissé odatapadt a forma oldalához, kivettem a formából, lehúztam róla a sütőpapírt és 3 egyenlő szeletre vágtam egy hosszú késsel.)
A tejszínt cukorral felvertem jó kemény habbá, aztán betettem a hűtőszekrénybe. (Akkor lehet jó tejszínhabot verni, ha a tejszín jó hideg.)
Egy kis lábosban nagyon kevés vízben feloldottam a zselatint és fölforraltam, majd félretettem hűlni.
A tojásokat a cukorral, a vanília kikapart magjaival (a többit tegyük kristálycukor közé egy üvegbe vagy jó minőségű vodkába vagy rumba - lesz belőle házi vaníliás cukor illetve kivonat), csipet sóval jó habosra kikevertem robotgéppel. Majd hozzáadtam a tejet is, a mazsolán lévő rumot is és vízgőz fölött - kézi habverővel - besűrítettem a krémet.
Egyből hidegvízfürdőbe tettem, hozzákevertem a zselatint is. Addig kevergettem, míg ki nem hűlt. Ekkor a tejszínhab kicsit több, mint felét óvatosan a krémhez kevertem a mazsolával egyetemben.

Mivel elég folyós a krém, a tortaforma oldalát összekapcsoltam, ebbe tettem a piskóta legfelső lapját - az összeállításnál ez kerül legalulra. Majd a krém felét rátettem. Erre jött a középső lap piskóta, rá a krém másik fele, végül a legalsó lap úgy, hogy az alja került legfelülre, mert ez a lap a legegyenesebb. Így könnyű díszíteni a tortát, mert szabályosabb.
Betettem a hűtőbe dermedni 2-3 órát, aztán levettem róla a tortaforma oldalát és a maradék tejszínhabbal díszítettem.

Legközelebb mascarponéval fogom csinálni, egészen úgy, mint a tiramisu krémjét, csak vaníliásra. Nyers tojással. Kevés zselatint is hozzáadva. Ekkora tortához szerintem kell 0,5 kg mascarpone és hozzá 4 tojás. Plussz: ugyanennyi tejszínhabot felvernék és így rétegezném: piskóta, a vaníliás tiramisu-krém mazsolával, rummal és szelatinnal, rá egy réteg tejszínhab, aztán megint piskóta, krém, tejszínhab, piskóta.
Szerintem ez a változat lesz a nyerő! Mert a tiramisunak a krémje nagyon könnyű, habos, finom. Még akkor is, ha kevés zselatinnal kissé masszívabbá tesszük.
Amit most készítettem, ezt is így kellett volna. Vagyis a főzött tojáskrém réteg fölé kellett volna minden rétegnél tejszínhab is. Majd legközelebb. :)

Anikó elkészítette a képzeletben "megsütött" tökéletes változatot, itt megtalálod nála. :)

Máglyarakás

.

A sok kicsi szorongás képes összeállni egyetlen nagy depresszióba. Ez pedig kiolthatja azt a magas érzelmi hőfokú lángolást, amit Prométheusz lopott az emberek számára: az istenek tüzét. Szomorú, de sokan a közönséges szalonnapirító parazsat értik Prométheusz tüze alatt. Akinek valóban adatott belőle, az belehal, ha a láng kialszik. Ő azt is tudja, hogy nem mindenki kap belőle, ez ugyanis ajándék. Más felfogás Erósznak nevezi az érzést, még inkább varázst, amitől elevennek, az élet szerelmesének érezzük magunkat, amely által érzéki kapcsolatba kerülünk a világgal.

(Vavyan Fable)

A máglyarakás is egy remek kenyérpuding-féle. Maradék kifli vagy kalács felhasználására kiváló. Tegnap főztem egy nagy fazék frankfurti levest, ami jó kiadós és laktató. Így igazán csak valami édes tésztát kíván utána az ember lánya...

Pár napja rákívántam a bolti fonott kalácsra. Vagyis pontosabban: influenzás lévén, erőm nem volt semmit sem sütni, meg enni sem nagyon, de a kalácsot megkívántam hideg tejjel. Nem sok fogyott belőle, mára már teljesen megszáradt. És még négy almám is árválkodott a gyümölcsös tálban, így adott volt a máglyarakás.

Hozzávalók egy 30-szor 21-23 centis kistepsihez vagy jénaitálhoz:

20 dkg száraz kalács,
50 dkg alma (megtisztítva ennyi),
15 dkg darált dió,
2 félmaréknyi mazsola,
1 kis üveg sárgabaracklekvár,
4 tojás,
4 dl tej,
vaníliás cukor vagy vanília kivonat,
sima cukor,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 citrom reszelt héja,
1 evőkanál citromlé,
csipet só.

A tejet fölforraltam 1 evőkanál vaníliakivonattal és 2 púpos evőkanál cukorral. Ráöntöttem egy tálban a szeletelt kalácsra.
Az almákat meghámoztam és levágtam a húsukat a magházról. Szeletekre vágtam és 2 csapott evőkanál cukorral, 1 evőkanálnyi citromlével, egy citrom reszelt héjával, a megmosott mazsolával, csipet sóval és fahéjjal megpároltam.
Hagytam kihűlni, csakúgy, mint a tejes kalácsot.
A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját fehéredésig habosra vertem robotgéppel 2 csapott evőkanál porcukorral. Ezt aztán hozzákevertem a beázott kalácsszeletekhez. A tálat jól kivajaztam, liszteztem, majd a tojássárgájás kalácsszeletekkel kiraktam az alját. Megszórtam darált dióval. Erre jött a párolt alma, megint darált dió. Aztán megcsepegtettem a tetejét sárgabaracklekvárral. Betettem az előmelegített sütőbe jó magas hőmérsékletre 20-25 percre. Közben felvertem a tojásfehérjéket 1 csapott evőkanál porcukorral. Majd a kemény habot elkevertem 3 evőkanál lekvárral, de csak úgy lazán, nem simára hanem márványosra. A 20 perc leteltével kivettem a sütőből a tálat és a máglyarakás tetejére kentem a habot. Visszatettem a sütőbe, de már csak fél lángra addig, míg a hab teteje szép barnás lett.

Melegen is, hidegen is nagyon finom.

Göcseji rakott káposzta

 .

Sok éve egy kedves szomszédtól, Piritől tanultam ezt a "magyaros jambalaya"-t. Bár akkor nem is tudtam még a jambalaya létezéséről... de én most kinevezem ezt a magyar változatnak. De ha van ötletetek valami jó, frappáns, rövid névre, örömmel fogadnám! Nekem most semmi építő nem jut eszembe a magyaros jambalayán kívül... azért ez így kissé gáz, de remélem valakinek eszébe jut valami jó név erre az ételre és meg is osztja velem... :)
Kép nem lesz hozzá most, csak a recept. Majd ha készítek valamikor, akkor pótolom a fotót is.


Savanyúkáposztás-rizses-pörköltes rakottas a' la Piri

Hozzávalók 5-6 főre:

80 dkg sertéslapocka (csont nélkül),
2 nagy fej vöröshagyma (30 dkg),
1 kg savanyúkáposzta,
50 dkg rizs,
30 dkg füstölt parasztkolbász,
1 evőkanál zsír,
2 csapottabb teáskanál pirospaprika,
1/2 teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1/2 evőkanál sűrített paradicsom,
alaplé vagy víz és só.

A sertéshúsból a hagymával, pirospaprikával, köménymaggal, sűrített paradicsommal zsíron pörköltet készítünk. Kisebb kockákra vágjuk a húst, mint a pörköltbe szokás. Körülbelül 30 perc elteltével a savanyú káposztát ráterítjük egy szép sima rétegben a pörköltre. Kissé rá is nyomkodjuk. Teszünk rá babérlevelet is és felöntjük annyi vízzel (vagy alaplével) amennyi éppen ellepi a savanyú káposztát. Fedő alatt főzzük tovább. Újabb 30 perc elteltével a savanyú káposzta réteget kirakjuk a karikákra vágott füstölt kolbásszal. Erre pedig szintén szép sima rétegben rászórjuk a megmosott rizst. Kissé rá is nyomkodjuk. Felöntjük annyi vízzel, hogy a rizsnél körülbelül egy centivel magasabban legyen. Nagyon óvatosan csurgassuk, hogy a rétegeket ne bontsa szét a vízsugár. Én az edény oldalához szoktam illeszteni a kiöntő csőrét, és így öntöm hozzá finoman a vizet. Fedőt teszünk rá és kis lángon főzzük 25-30 percig. Majd lekapcsoljuk a tüzet alatta, de hagyjuk még fedő alatt 20 percig.
Jó nagy lábosban vagy fazékban készítsük, hogy minden beleférjen. Aki kedveli a csípőset, a pörköltbe főzhet 1-2 szárított erőspaprikát is.
Kitűnő egytálétel, és egy edényben megvan. Húsvétkor szoktam készíteni, a sonka főzőlevével öntögetem fel.
Tálaláskor adunk mellé friss házikenyeret és tejfölt is készítünk az asztalra.
Készíthetjük marhapörkölttel is. Illetve savanyú répával is, savanyú káposzta helyett.

P.s.: Megvan a neve is, köszönöm Zsanuáriának (Anikónak) a névadást! Időközben az a sejtésem támadt, hogy ez valójában szabolcsi rakott káposzta lehet?!

Pisztáciás tekercsek citromos szirupban

.

A szeretet útja nem könnyed vita tárgya.
Az ösvény a pusztuláson át vezet.
Madarak gyönyörű köröket írnak le az égen - a szabadság gyermekei.
Hogy hogyan tanulják?
Zuhannak, és zuhanás közben szárnyakat kapnak. 

                                                                                                                                                                                   (Kabír)

A héten jártam a török étteremben. Hummuszt akartam venni, de nem volt. Helyette megleptem magam kétfajta töménygyönyör szirupos édességgel. Biztosan már mondtam, nem vagyok édesség-rajongó. Sütni meg egyenesen nem szeretek. No de az arab édességek... Egészen más kategória. Imádom őket. Csak ritkán jutok hozzá. És nagyon nem olcsó, mert tele vannak mindenféle finom maggal. Az egyik amit vettem ilyen volt, csak nem volt benne aszalt gyümölcs. Csak sok-sok pisztácia. Hát ma apunak és férjuramnak almás rétest sütöttem, mert volt jópár aszalódásnak indult almám még a téli készletből. Itt volt az alkalom. Két réteslapot feláldoztam a szirupos csodák oltárán. Mit mondjak? Jobb lett, mint a töröké. Isteni. És nem 250 forint lett így darabja, csak 90. Lényeges különbség. Ezután mindig magam készítem majd, hiszen bátran lehet variálni. És az egész nem tart tovább 1/2 óránál mindennel együtt. Imádom a bolti réteslapot. :) Sok mindenben - szinte mindenben - jobb a házi, de rétesből én a bótisat szeretem. Ez van. :) Mert olyan jó ropogósra tud megsülni. És mert lehet belőle mindenféle arabos szirupos sütit csinálni alig-munkával.

Hozzávalók 15 darabhoz:
1 csomag 6 darabos réteslap,
15 dkg pisztácia,
24 darab aszalt sárgabarack (vagy mangó),
olaj a kenéshez.
A sziruphoz:
1,2 dl víz,
1/2 citrom vagy narancs leve,
20 dkg kristálycukor,
4-5 zöld kardamomnak a magjai.

Én sós pörkölt pisztáciát kaptam csak, így a héjának az eltávolítása után szűrőben kissé lemostam hogy ne legyen nagyon sós. Az aszalt sárgabarackot pedig reggel beáztattam meleg vízbe.
Főztem szirupot 1 dl vízből, fél citrom levéből és cukorból és kardamommaggal ízesítettem. Vagyis mindezt felforraltam és hagytam forrni 4-5 percig.
A réteslapot kiterítettem a tiszta konyhapulton, majd megkentem vékonyan olajjal. Rátettem egy másik lapot, azt is beolajoztam. A felőlem eső szélére (a szélétől kb. 5 centivel beljebb) csíkban elterítettem a pisztáciát és a csíkokra vágott aszalt sárgabarackot. Kicsit meglocsoltam a tölteléket is sziruppal. A két végét 1 centi szélesen ráhajtottam a töltelékre a réteslap teljes hosszában, hogy ne potyoghasson ki belőle. Feltekertem a réteslapot. Kiolajozott tepsibe tettem és a tetejét is beolajoztam. Körülbelül 200 fokon sütöttem 10-12 percig. Mikor hűlt egy kissé, egy-egy hosszú hengert 5 darabba vágtam. Egy tálcára tettem a darabokat és meglocsoltam a sziruppal. Nem baj ha áll alatta, úgy jó, mert be fogja szívni 1-2 óra elteltével.
Nagyon finom.
És nagyon tömény. Egyszerre csak 1, maximum 2 darabot lehet megenni belőle.
Egy másik variáció: dió, vagy lehéjazott mandula és aszalt szilva a töltelék. A szirupba pedig narancsnak a levét facsarnám és tennék bele őrölt fahéjat is 1 csapott mokkáskanálkányit.
De használhatunk szirupalapnak mentateát is, vagy narancsvirágteát vagy rózsateát vagy rózsavizet, vagy zöldteát, stb...is.
Anno Görögországban nagyon sok ilyen sütit megkóstoltunk. Ott töltik például sűrű pudingkrémmel is.
Meg grízkrémmel - ennyi rémlik az évek távolából.

A bejgli metamorfózisa: bejglitorta (bejglipuding)

Hát kérem... Az óévvel együtt elbúcsúztatom méltón a bejglit is. Béke poraira! :)

Szóval volt még egy nagyon kevés maradék belőle, és kissé már száraz volt a tésztája. Ősszel készítettem egy nagyon jó kis angol kenyérpudingot, akkor gyümölcsökkel. Úgy gondoltam, bejglivel sem lesz ez rossz. Ráadásul így megvan a holnapi szilveszteri asztalra az édesség is.

Tudjátok. Egy konyhában minden hasznosulni tud, a maradékok is. Sőt. Imádom átvarázsolni az ételeket, szerintem ez egy külön művészet. Ráadásul. Kedves Emberem azóta is nyúz azért a kenyérpudingért, annyira ízlett neki. Minden jó ha a vége jó, meg fuss el véle kurta farkú malacocska - izé. Szilveszter közeleg... :))

Hozzávalók:
16-18 szelet bejgli,
2,2 dl tej,
2 cl rum,
1 csapott evőkanál kristálycukor.
A belsejébe:
1 gesztenyemassza,
2 dl tejszín,
1 habfixáló,
2 evőkanál porcukor,
2 cl rum,
turbózáshoz: aszalt szilva, mazsola.
A tálaláshoz tejszínhab.

Egy kisebb salátástál oldalát kiraktam bejgliszeletekkel, jó szorosan egymás mellé. A tejet összekevertem rummal, cukorral és körülbelül a felét rákenegettem-locsoltam a szeletekre. Felvertem 2 dl tejszínt 2 evőkanál porcukorral és habfixálóval kemény habbá, majd a gesztenyemasszát és a rumot hozzákevertem. Csak úgy, habverővel, nem finomkodtam. Aki turbózni akarja, tehet bele mazsolát is vagy aszalt szilvát.

Ezt a tejszínnel lazított gesztenyemasszát tettem a bejglis tálba. Aztán a tetejét is lezártam a sütiszeletekkel és a maradék rumos-cukros tejet rákenegettem-öntöttem. Nem baj ha tocsog, be fogja szívni a száraz tészta. A tetejére folpackot tettem, rá egy kistányérat, arra pedig a jó nehéz gránit mozsaramat és így tettem hűtőszekrénybe.

Állnia kell 5-6 órát, aztán fogyasztható. Vegyük le a mozsarat, a folpackot, tegyünk rá egy nagy lapostányérat és az egészet fordítsuk meg. Tááádááám! A tányéron ott lesz egy szép bejglitorta! :) Ugyanúgy szeleteljük, mint egy tortát. Tejszínhabbal is kínálhatjuk.

Még elkészülhet holnap estig!

Karácsonyi borhabtorta

Amíg nem érzed ezt, olyan vagy a földön, mint egy idegen - nem érzed, mi köt a rajtad kívüli világhoz. Apró-cseprő bajokkal vacakolsz: itt fáj, ott fáj. Jelentéktelen dolgokkal bíbelődsz: ki mit, miért tesz. Életedet nem érintő dolgokat életed számára lényegesnek ítélsz. De amikor megérzed, minden megváltozik. A világ, ami eddig idegen volt, olyan, mintha minden szegletében téged várna. Ahol otthontalanul lődörögtél, most otthonként nyújtja utánad karjait. Része vagy a világnak, most érzed, megfoghatatlan erővel. Ez a világ te is vagy. Nem különbözik számodra immár a kicsi lény, ami te vagy, és a mindenség. Eggyé váltál azzal, amiből – eddig úgy hitted – kiszakadtál.
A szerelem kiemel az anyag fogságából, és testedet is a lélek magasába emeli. Könnyű vagy, mint a szellemek, akik a világ működését őrzik.
 

(Marion Clever: Az eszkimó asszonyok bölcsessége)

Ezt a tortát már tavaly karácsony előtt fel akartam tenni a blogra, mert valami eszméletlen finom. És igazán illik egy ünnepi asztalra. A muskotályos bor átlényegül benne valami nagyon finomra hangolt, behatárolhatatlan ízzé és lágy krémként olvad el a szájban, arra kényszerítve az embert hogy újra és újra megízlelje ezt a finoman titokzatos élményt. Sógornőm készítette anno a Planétásból és mindenkinek nagyon ízlett.

Én most a kicsi formában készítettem, de az eredeti mennyiségeket adom meg, mert ha társaság elé kerül, kábé 20 perc múlva a tortát eltűntnek nyilváníthatjátok. Wanted: dead or alive... :)

Hozzávalók a közepes méretű tortaformához:

A piskótához:
3 tojás,
6 dkg kristálycukor,
6 dkg liszt,
1 evőkanál olaj.
A borhabhoz:
4 tojássárgája,
5 dkg liszt,
4 dl muskotályos, édes fehérbor,
20 dkg kristálycukor,
1 darab fahéj,
8-10 szem szegfűszeg,
(szerintem zöld kardamommag is illene bele),
1 púpos evőkanál zselatin (Horváth Rozis),
1 dl víz,
6 dl tejszín.
A díszítéshez:
vagy egy kis krém, vagy porcukor,
vagy durvára tört dió vagy mandula
vagy pisztácia.

A sütőt előmelegítjük, a tojásokat kettéválasztjuk, a formát kiolajozzuk és lisztezzük. A sárgájákat a cukorral habosra, világosra keverjük, a fehérjét kemény habbá verjük. A fehérjéhez hozzákeverjük finoman a sárga krémet, majd ehhez a lisztet szintén finoman. Formábe tesszük és háromnegyedes lángon kb. 10-12 percig sütjük.
Míg hűl a tészta elkészítjük a borhabkrémet. A tojássárgákat a liszttel és kevés borral simára keverjük, közben a bort felforraljuk a fűszerekkel és a cukorral. Az eredeti recept fahéjat és szegfűszeget ír, de legközelebb zöld kardamommaggal és fahéjjal fogom csinálni - biztos vagyok benne, hogy remekül illik a muskotályos ízhez. Tehát a bort felforraljuk, majd átszűrve így forrón, folyamatos keverés közben a tojássárgákhoz adjuk. Föltesszük a tűzre és állandó keverés mellett besűrítjük. Amint jó sűrű, kapjuk is le gyorsan és tegyük hidegvízfürdőbe. Közben a zselatint feloldjuk hideg vízben, majd felforraljuk. Hagyjuk langyosra hűlni, míg a tejszínből kemény habot verünk. A langyos zselatint a tojássárgájás krémhez keverjük, majd a teljesen kihűlt krémet óvatosan elkeverjük a felvert tejszínnel.
A piskótát két lapba vágjuk, és ami a teteje volt, azt tesszük alulra. Ráhalmozzuk a krémet (a díszítéshez kicsit hagyhatunk, de nem muszáj), majd rátesszük a másik lapot, aljával fölfelé, így a legsimább felület kerül legfölülre. Díszítjük vagy a félretett krémmel, vagy egyszerűen csak megszórjuk porcukorral, vagy darált diós porcukorral. Én most pisztáciával díszítettem.
Pár órára hűtőbe tesszük. Érdemes előző este elkészíteni, úgy másnapra tökéletes lesz.
A maradék tojásfehérjéből pedig készíthetünk diós csókot, vagy habcsókot, vagy Pavlova tortát vagy... püspökkenyeret. (Kénytelen leszek a héten még sütni, mert a püspökkenyér is hiányzik a repertoárból még.)

Igazán illik az időjáráshoz is: habos-havas könnyed gyönyörűség...
Mert gyönyörű ma a világ... nem győzöm csodálni. Tiszta fehérség, pihepuha csillogó paplan mindenen. Valahogy a hó magával hozza a csöndet is.

Valahogy ha hó van, mikor esik, csönd borul a világra... Szerelem.

Capuccinio képviselőfánk

 .

Legyetek önmagatok fénye. A menedéket leljétek fel önmagatokban, idegen menedék nélkül.

(Buddha)

Igazából csak egy kis karácsonyi sütiajánló. A képviselőfánk, vagy a profeteroles szerintem kitűnő ötlet az ünnepekre. Mert a tésztája roppant egyszerű és jó előre elkészíthető. Betölteni pedig ráérünk az elfogyasztása előtt pár órával.
Ez most egy capuccinos változat, igazából csak ötletadónak szántam. Tölthetitek akármilyen kencével: citromossal, narancsossal, kókuszossal, epressel, málnással, stb... Nagyon szeretem az égetett tésztát, mert bármivel tölthető és nagyon könnyű, lájtos valami. Ha édes töltelékkel készül, akkor persze desszertté válik, de tölthetjük bármilyen sós kencével is és akkor az ünnepek egy fogása lehet előételként vagy éppen egy svédasztalt is gazdagíthatunk vele. Sós töltelékként túrókrémeket, majonézes salátákat is el tudok képzelni benne. De akár egy jó házimájkrém vagy tojáskrém is illene hozzá.

A krém pedig a lúdláb mintájára készült: 3 tojást jól kikevertem habosra 5 evőkanál porcukorral és 2 csapott evőkanál nescafeval, gőz fölött besűrítettem, majd lehűtöttem, 5 dkg habosra kevert vajat és fél kupaknyi rumot hozzákevertem, végül 25 dkg mascarpone került még a kávékrémbe. A kis fánkok aljába ez a krém került, a tetejébe pedig egyszerűen jó keményre fölvert tejszínhab. Én 4 dl tejszínt vertem habbá. A krém kb. 26-28 kis fánk töltéséhez elegendő, a profiteroles-nál megadott tészta viszont kicsit több. Ezért elég hozzá 2 dl víz, 10 dkg vaj, 2 dl liszt, só, 3 tojás. Így egyezni fognak a mennyiségek a krémmel.

A profiteroles-t egyébként lehet készíteni úgy is, hogy egy hígabb, lágyabb csokiöntettel öntjük nyakon, de akkor egy nagy sütőtálba kell egymás mellé sorakoztatni őket, hogy a csokiöntet is megmaradjon a süti alatt. A tészta készítésének menetét ITT megtaláljátok.

Lúdláb

.

A DUNÁNÁL

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés. 

(József Attila)

A lúdlábat már régen ígértem. Tavaly, a képtelen karácsonyi recepteknél. Közeleg a karácsony. Nálunk mindig a lúdláb volt az egyik édesség. Anyu remekül készítette.
Az én kedvencem is. Csokoládés mennyország, meggyes édenkert. A világ egyik legfinomabb csokoládés desszertje. Szerintem. :)
Most feleztem az adagot. A közepes kapcsos tortaformához éppen jó a mennyiség így. Ha az eredeti nagyságrendekkel készítjük, akkor szögletes, nagyobb tepsiben süssük. Mert a lúdláb nem magas sütemény, pont így kell kinéznie.

Hozzávalók a féladaghoz:
a piskótához:
3 tojás,
2,5 dkg liszt,
0,5 dkg kakaópor,
9 dkg porcukor.
A krémhez:
3 tojás,
10 dkg vaj,
1 evőkanál kakaópor,
3 púpos evőkanál porcukor.
A csokimázhoz:
5 evőkanál porcukor,
4 evőkanál víz,
1 evőkanál kakaópor,
5 dkg vaj. Plussz:
rumos vagy pálinkás meggybefőtt.

A formát kivajazzuk és lisztezzük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját fehéredésig és habosodásig keverjük a porcukorral. Majd a cukros sárgáját a fehérjehabhoz keverjük óvatosan, végül szintén vigyázva hozzákeverjük a kakaóval elkevert lisztet is. Közepesnél kicsit nagyobb lángon megsütjük előmelegített sütőben. Kb. 10-15 perc.
A tojásokat robotgéppel jól kikeverjük a cukorral, aztán vízgőz fölött sűrű krémmé főzzük. Ezt már célszerű kézi habverővel csinálni, mert így érezni a krém állagát. Mikor készen van, hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a kakaóporral habosra kikevert vajat is apránként. Nagyon sűrű csokikrém lesz a  végeredmény,

A piskóta tetejére meggyszemeket teszünk - nem kell telibe, csak olyan lazán - aztán rákenjük a krémet. Nem könnyű... mert tényleg sűrű a krém.
Végül a cukorból és vízből sűrű szirupot főzünk, hozzáadjuk a vajat és a kakaóport és mikor már csak langyos, a süti tetejére csorgatjuk. Nekem a fele máz kevés lett, ezért a mázból az eredeti menyniséget adom meg. Meggyel, tortadarával díszítjük. 

És én most megcsináltam Chriesi csodás csokileveleit is.

A klasszikus kaszinótojás

Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül - sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben. 

(Tatiosz) 

Régebben, mikor még az ebédeim rohanósak voltak egy-egy munkahelyen, sokszor vettem magamnak kaszinótojást franciasalátával. Nem tudom miért, de imádtam.

Egyik nap jártomban-keltemben megláttam az egyik boltban a pultban. Nem vettem, mert volt itthon más ennivaló.

De elraktároztam mint vacsoraötletet. Ma ebédfőzés közben el is készítettem, nagyon gyorsan és egyszerűen megvan. Most nem csináltam mellé franciasalátát, lájtosabbra vettem. A piac tele van finom őszi fejes salátákkal, hát vettem egy fodros szépséget hozzá.

Biztosan mindannyiunknak vannak ilyen bolti kedvencei... Ti milyen bolti szörnyecskéért vagytok oda? :)

Nekem a kaszinótojás ilyen. Meg a parizer. Meg a grillcsirke. Meg a mignon. És a virsli, a jó roppanós bécsi vagy frankfurti virsli. Szomszédasszonyom pl. a bolti fasírtpogácsáért érez megmagyarázhatatlan vonzalmat, pedig elmondása szerint ízetlen, tiszta zsömle, és mégis. Neki ez szokott lenni a bevett gyorskajája, ha dolgozik és nincs idő rendes ebédre.

Nem adok meg mennyiségeket, mert étvágyfüggő. Kell hozzá friss tanyasi tojás, majonéz, frissen őrölt bors, szardellapaszta, mustár, tejföl, pici cukor.

A főtt tojásokat kettévágtam hosszában, a sárgáját egy tálkában kikevertem szardellapasztával (ne sajnáljuk), pici sóval (kóstoljuk meg mert a szardellapaszta nagyon sós), majonézzel (csak vigyázva, nehogy elhigítsa a sárgáját), mustárral (ezzel is óvatosan, ne legyen nagyon mustárízű), tejföllel (épp csak kategória), frissen őrölt borssal (ízlés szerint).

A majonézt összekevertem negyede annyi tejföllel mint a majonéz volt, kevés mustárt, pici cukrot és frissen őrölt borsot adtam hozzá.

A tojásokba visszatöltöttem a sárgájakrémet és vágással lefelé egy nagy tálra tettem. A tartármártást rácsurgattam a tojásokra. Díszítettem és ennyi lenne.

A boltin a tartármártás sűrűbb, kissé gumiszerű - szerintem abba egy kevés zselatint is tesznek, hogy jobban megálljon a tojáson, hogy formásabb legyen és díszíthetőbb.

Ha valaki abszolút klasszikusan enné, ITT megtalálja a franciasaláta receptjét.

Én most a salátára csak lehelletnyi sót, olívaolajat és pici citromlevet tettem.

Ma alkotó napom volt. Elkészítettem a fejlécemet koszorúként is. A levelek, amiket fotóztam, szépen megszáradtak időközben. Semmi más nincs a kis koszorún, mint falevelek és gesztenye. A konyhaablakomba tettem. Bár a képen sok nem látszik belőle - nem tudtam lefotózni, mert kevés a fény, az is hátulról jön... De nagyon jó kis őszi hangulatot varázsol a konyhámba a nagy tál mellett, ami telis-tele van almával és gesztenyével, a vázában pedig rőtnarancs őszirózsa van. Szép évszak az ősz is.

Mogyorós kocka

Az alvástól megéhezem. Az evéstől elálmosodom. Az élet szép.

(Garfield)

Holnap rendes vasárnapi ebédet kell főznöm. Úgy gondoltam, ahhoz valamilyen süti is dukál. Előre akartam dolgozni, ezért olyan receptet kerestem, ami másnap is jó. És egyszerű, persze.
Eszembe jutott a mindenki által ismert kókuszkocka. Csakhogy. Kiötlöttem egy isteni almás sütit, amihez vettem pörkölt földimogyorót is. Beindult a fantáziám... Azért majd azt is megsütöm ám valamikor... Szóval. Kókuszkocka kissé átváltozott. :) Fehércsokis bevonatot kapott, és mogyoróba hempergőzött. No meg azért kókuszba is - két változatot készítettem most.

Hozzávalók 25-28 darabhoz:
a tésztához:
25 dkg liszt,
1/2 cs. sütőpor,
12 dkg cukor,
5 dkg méz,
1,5 dl tej,
3 dkg vaj,
1 tojás.
A mázhoz:
30 dkg fehér csokoládé,
2 dl tejszín,
5 dkg vaj.
Plussz:
20 dkg sózatlan, pörkölt földimogyoró,
10 dkg kókuszreszelék.

Ha csak egyfélébe hempergetjük, akkor duplázzuk a mennyiséget. Kell akkor 35 dkg mogyoró vagy 25 dkg kókuszreszelék.

A tojást fehéredésig és habosodásig kevertem a puha vajjal és a cukorral. Majd hozzákevertem a mézet is és a tejet is. Ezt habverővel. A sütőporral elkevert lisztet már csak kanállal kevertem hozzá a tojásos masszához. Egy 30-szor 18 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral és elkentem benne a tésztát. Előmelegített, háromnegyedes lángú sütőben sütöttem 15 percig. Végezzünk tűpróbát, mielőtt kivesszük.
Mikor kihűlt a tészta, kis rombuszokat vágtam belőle. Lehet kockákat vagy téglalapokat is, akkor nincs veszteség. Így sem maradt ki sok tészta - félretettem édes morzsának. Rombuszból nekem 25 darab lett.
Egy lábosban kis lángon felolvasztottam a csokit, a tejszínnel együtt. Így könnyebben olvad. Kevergettem, nehogy leégjen. Mikor felolvadt, lezártam a lángot alatta és csak ekkor kevertem hozzá a vajat. A tésztadarabokat egy villa segítségével megforgattam az olvadt fehér csokiban, majd a mélytányérba kitett mogyoróba, illetve kókuszba hempergettem. Ennyi lenne. Tényleg gyors és egyszerű.

A klasszikusnak ugyan ez a tésztája, csak csokoládémázba és kókuszreszelékbe forgatjuk.
Csokimáz: 20 dkg vaj, 25 dkg cukor, 1/2 dl rum, 3 dkg kakaó, 4 dl tej. A tejet felforraljuk, elkeverjük benne a cukrot, kakaót, levesszük a tűzről és hozzáadjuk a vajat is. Hagyjuk elolvadni, majd kihűtjük a mázat. Beleforgatjuk a kis tésztakockákat-rombuszokat.

De ezt az egyszerű sütit lehet variálni. Készíthetjük kakaósra a tésztáját, amit márthatunk fehércsokis vagy rendes csokis mázba is. Beleforgathatjuk kókuszreszelékbe, mogyoróba, vagy mandulaforgácsba is. A mogyorós egyébként nagyon laktató - no a kókuszos sem kutya. Vagy nekem macskát kell mondanom?! :) Szóval, nem diétás darabok.

Ez meg itt egy kocka Kókusz. Figyelem! Ez utóbbi nem ehető! Csak etethető.

Madártej

Egy klasszikus, világszerte ismert és szeretett desszert. Igen, a madártej. Forró nyári napok kitűnő édessége. Csakis és kizárólag jól behűtve az igazi.

Valójában nagyon egyszerű kis desszert, épp ezért tökéletes alapanyagokkal az igazán igazi. Valódi vaníliával, jó minőségű házitejből, friss falusi tojásból. Már ha hozzájutunk - ha nem, úgyse baj, úgyis finom lesz. De ha választhatunk, döntsünk a jó minőségű alapanyagok mellett.

Ez az adag, amit most készítettem, körülbelül 12 személyes. A nagy ikeás üvegtálam éppen tele lett vele. Ha kevesebbet készítenénk, felezzük a mennyiséget. Bár nem érdemes. :)

A tojásokat szétválasztottam úgy, hogy egy keverőtálba a sárgákat, egy másik keverőtálba a 6 tojásfehérjét és egy külön kis tálba a maradék 4 fehérjét. Ezt eltehetjük fagyasztóba, később felhasználható lesz bármihez.

Föltettem a tűzre egy nagyobb fazekat vízzel. Közben a fehérjéhez adtam 3 evőkanál porcukrot, 1 csipet sót és 1 mokkáskanál 10%-os ecetet. Habverővel tökéletesen felvertem, vagyis jó kemény habbá. A víz mikor felforrt, akkor kislángra tettem. A forrás így megállt és a víz kb. 90 fokon maradt. Ebbe a nem forrásban lévő, de forróvízbe szaggattam evőkanállal tojás nagyságú galuskákat. Egyszerre csak 5-6 darabot, mert kissé megduzzadnak, kell helyet is hagyni nekik. Egy percig főztem az egyik, és egy percig a másik oldalukon is. Szűrőkanállal jól lecsepegtettem és egy tálba kiszedtem őket. Azt, hogy a galuskákat nem szabad forrásban lévő vízben főzni, Whise Ladynél olvastam. Köszönet érte, mert valóban tökéletesek lettek a kis habgaluskák. Három titka van: jól fel kell verni a fehérjehabot, kevés ecet kell bele mert attól szép fényes lesz és kb. 90 fokos vízben szabad csak főzni. Így nem esnek össze akkor sem, mikor kivesszük őket a vízből.

A tojások sárgáját a maradék porcukorral fehéredésig, habosodásig fölvertem habverővel.

Közben a tejet föltettem forrni a kettévágott vaníliarúddal, amiből késsel még a magokat is kikaparta, azt is a tejbe tettem természetesen. Én most a mazsolát kifelejtettem, de nagyon finom bele. Tehát a tejet a mazsolával és a rúd vaníliával, illetve 1 csipet sóval fölforraltam. Aztán 1 merőkanálnyit a tojássárgájához adtam, folyamatos keverés mellett. Még egy merőkanál, még keverés, és mégegy, szintén kevergetve. Végül a tűzre visszatett tejbe beleöntöttem a fölhigított sárgájákat és kis lángon, folyamatos keverés mellett besűrítettem. Vigyázni kell, állandóan keverni habverővel, nehogy a tojás kicsapódjon, különben egy édes rántotta - vagy sárgatúró - lesz a végeredmény. Tehát fölforralni újra semmiképpen sem szabad. Csak addig főzni, míg érezzük - itt az intuíció fontos szerephez jut -, hogy a krém besűrűsödött. Ha bevonja a habverőt, és nem vízszerűen cseppen le róla, akkor készen is van.

Egyből a mosogatóba, hidegvízfürdőbe tesszük. Én ekkor adtam még hozzá 2 dl tejszínt is. Addig cseréljük alatta a vizet és néha-néha megkevergetjük, míg langyosra nem hűl. Ekkor egy nagy tálba öntjük át, a tetejére tesszük a kis úszó habgaluskákat és mehet is a hűtőszekrénybe. Szerintem kb. 6-8 óra kell a tökéletes lehűlésig. Érdemes előző este elkészíteni, és másnap fogyasztani. Ha túl sűrű lenne, tejjel higíthatjuk. Tálaláskor megszórhatjuk pirított mandulával vagy mandulaforgáccsal. A franciák például karamellöntettel díszítik. De készíthetünk rá karamellből vékony pókhálócskákat is, ha valaki nagyon ügyes és profi.