Rántott karfiol

Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne, ha csak azok a madarak énekelnének benne, akik a legjobban tudnak énekelni.

(Henry van Dyke)

 

Ma vettem egy fej karfiolt, eszméletlenül olcsó most. És szeretem a rántott karfiolt. De csak a jól elkészítettet, mert el is lehet rontani ezt az egyszerű ételt is. Akkor finom, ha a bundája nagyon ropogós - hiszen maga a karfiol finom puha benne, lágy és krémes. Az ellentétek pediglen vonzzák egymást. :)

Mi-mennyit ne várjatok, csak azt tudom elmondani, hogyan csinálom.

A karfiolt előfőzöm sós vízben, de nem túl puhára, hiszen a sülés közben még fog puhulni és ha túlfőzzük, be sem lehet panírozni, mert annyira lággyá tud válni hogy szétesik.

Tehát előfőzöm, és aztán egy szűrőkanállal leszűröm, és egyből jó hideg vizet folyatok rá addig, míg a karfiol teljesen ki nem hűl.

A panír nem liszt-tojás-zsemlemorzsa, hanem liszt- lisztvízkeményítő-zsemlemorzsa.

Tehát készítek egy keveréket tojás helyett lisztből, kevés étkezési keményítőből, vízből és kissé sózom is. Az arány körülbelül: 2 púpos evőkanál liszthez 1 púpos teáskanál keményítő. Víz annyi kell hozzá, hogy olyan tojás sűrűségű legyen a massza vagy mondhatom azt is, hogy palacsintatészta sűrűségű. Tehát nem kell nagyon sűrűnek lennie.

A zsemlemorzsába tettem szezámmagot is, mert nagyon szeretem.

Bő olajban sütöm, közepes lángon. Az olaj hőfoka akkor jó, ha beledobunk egy darabka morzsát, az lemegy az aljára, de egyből föl is jön és táncolva sülni kezd. Így nem lesz olajos a karfiolunk.

Petrezselymes újkrumplival és tökmagolajos-bazsalikomos paradicsomsalátával ettem. De jó hozzá a rizs is, rizibizi is köretként, vagy a burgonyapüré is akár. De önmagában salátával is tökéletes. Finom hozzá a tartármártás is, vagy egy isteni zalziki is. Vagy akár aiolit is készíthetünk mellé.

Céklás lencsesaláta

Átvágok az omladozó város piacán, és szívem megtelik valami megmagyarázhatatlan, érthetetlen szeretettel, ahogy elnézem, amint egy fekete gyapjúkalapot viselő öregember egy halat belez ki a vevőjének (szája sarkában, mint varrónők szájában a gombostű, úgy lóg a cigaretta; kése áhítatos precízióval hántja le a pikkelyeket). Félénken megkérdezem ettől a halásztól, hol tudnék vacsorázni ma este, és társalgásunk végén egy újabb kis papírfecnivel a tulajdonomban távozom, amely egy névtelen kis étteremhez vezet, ahol, amint helyet foglalok, a pincér elém rak egy tál légiesen könnyű, pisztáciával meghintett ricottát, aromás olajakban úszó kenyérdarabkákat, kistányéron felvágottakat és olívabogyót, valamint hideg narancssalátát petrezselymes, hagymás öntettel. Mindezt még az előtt, hogy hallanék a ház sült tintahal specialitásáról. Platón szerint egy olyan város sem élhet békében, bármilyen törvényekkel rendelkezik is, amelynek lakosait az evésen, iváson és a testi örömökön kívül nem érdekli semmi más. De vajon tényleg annyira elítélendő ez a fajta élet, ha csak egy rövid időszakról van szó? Tényleg olyan borzasztó dolog lenne az életünkből néhány hónapot úgy eltölteni, hogy nincs nagyobb vágyunk annál, mint megtalálni a következő finom falatot? Vagy megtanulni egy nyelvet, csupán azért, mert a hangzása jólesik a fülünknek? Vagy ebéd után szundikálni egyet a kertben, a kedvenc szökőkutunk mellett, a napfényben? És másnap megismételni ugyanezt? Természetesen az ember nem élhet így örökké. A valódi életünk, a háborúskodásaink, a sérüléseink, a halandóságunk előbb-utóbb utolér minket.

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

A saláta a maradékhasznosítás szülötte. Tegnap a pásztorpitéhez több lencsét főztem meg, mint amennyi kellett bele. Sajnáltam kidobni a többit, ezért ma saláta készült belőle. Méghozzá kész céklasalátával, mert az is van a hűtőben. Rántott sajthoz remek volt, de sültekhez, sőt. Halakhoz is tökéletes - vagy akár egyszerűen csak pirítóssal vagy hajában sült krumplival.

Mennyiségeket ne várjatok... Kell hozzá főtt lencse lecsöpögtetve, a lencse mennyiségének körülbelül egyötöde kész céklasaláta (csíkokra vágva), tartármártás, egy kevés tormakrém és lilahagyma félkaraikázva. Keverd össze, hagyd állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is.

Készíthettem volna így is, mint a babsalátát. Vagy készíthettem volna céklasalátával keverve (lencsefőzőlé és céklasalátalé adta volna a levét) - csak ecetesen, nem tartárosan, úgy is nagyon finom lett volna. No, ez már mindjárt 3 variáció. :) Jó étvágyat hozzá!

A klasszikus kaszinótojás

Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül - sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben. 

(Tatiosz) 

Régebben, mikor még az ebédeim rohanósak voltak egy-egy munkahelyen, sokszor vettem magamnak kaszinótojást franciasalátával. Nem tudom miért, de imádtam.

Egyik nap jártomban-keltemben megláttam az egyik boltban a pultban. Nem vettem, mert volt itthon más ennivaló.

De elraktároztam mint vacsoraötletet. Ma ebédfőzés közben el is készítettem, nagyon gyorsan és egyszerűen megvan. Most nem csináltam mellé franciasalátát, lájtosabbra vettem. A piac tele van finom őszi fejes salátákkal, hát vettem egy fodros szépséget hozzá.

Biztosan mindannyiunknak vannak ilyen bolti kedvencei... Ti milyen bolti szörnyecskéért vagytok oda? :)

Nekem a kaszinótojás ilyen. Meg a parizer. Meg a grillcsirke. Meg a mignon. És a virsli, a jó roppanós bécsi vagy frankfurti virsli. Szomszédasszonyom pl. a bolti fasírtpogácsáért érez megmagyarázhatatlan vonzalmat, pedig elmondása szerint ízetlen, tiszta zsömle, és mégis. Neki ez szokott lenni a bevett gyorskajája, ha dolgozik és nincs idő rendes ebédre.

Nem adok meg mennyiségeket, mert étvágyfüggő. Kell hozzá friss tanyasi tojás, majonéz, frissen őrölt bors, szardellapaszta, mustár, tejföl, pici cukor.

A főtt tojásokat kettévágtam hosszában, a sárgáját egy tálkában kikevertem szardellapasztával (ne sajnáljuk), pici sóval (kóstoljuk meg mert a szardellapaszta nagyon sós), majonézzel (csak vigyázva, nehogy elhigítsa a sárgáját), mustárral (ezzel is óvatosan, ne legyen nagyon mustárízű), tejföllel (épp csak kategória), frissen őrölt borssal (ízlés szerint).

A majonézt összekevertem negyede annyi tejföllel mint a majonéz volt, kevés mustárt, pici cukrot és frissen őrölt borsot adtam hozzá.

A tojásokba visszatöltöttem a sárgájakrémet és vágással lefelé egy nagy tálra tettem. A tartármártást rácsurgattam a tojásokra. Díszítettem és ennyi lenne.

A boltin a tartármártás sűrűbb, kissé gumiszerű - szerintem abba egy kevés zselatint is tesznek, hogy jobban megálljon a tojáson, hogy formásabb legyen és díszíthetőbb.

Ha valaki abszolút klasszikusan enné, ITT megtalálja a franciasaláta receptjét.

Én most a salátára csak lehelletnyi sót, olívaolajat és pici citromlevet tettem.

Ma alkotó napom volt. Elkészítettem a fejlécemet koszorúként is. A levelek, amiket fotóztam, szépen megszáradtak időközben. Semmi más nincs a kis koszorún, mint falevelek és gesztenye. A konyhaablakomba tettem. Bár a képen sok nem látszik belőle - nem tudtam lefotózni, mert kevés a fény, az is hátulról jön... De nagyon jó kis őszi hangulatot varázsol a konyhámba a nagy tál mellett, ami telis-tele van almával és gesztenyével, a vázában pedig rőtnarancs őszirózsa van. Szép évszak az ősz is.

Tűzzel-lobbal: Mártások, salsák, fűszervajak (VKF 35)

.

Rakjunk tüzet - hirdette Kata az új VKF fordulóra. Ha én tüzet raknék... hát nem tudom, bár... a konyhakő talán bírná. :)

Gondolkodtam, milyen étellel rukkoljak elő. Választhattam volna valami bográcsost is, hiszen azt a konyhámban is meg lehet főzni. De tűz nélkül?! Mintha úszni akarnék tó nélül. Inkább letettem róla.

Maradtam a grillezésnél, mert egyetlen pici grillserpenyőm azért van. De aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen ha egy szelet húst csak úgy földobunk a parázsra, már az is tökéletes. A faszénen sütött húsokat, zöldségeket lehetetlen elrontani - na jó a sütés mikéntje nem mindegy -, ha csak olajban per'hetz pár fűszert elkeverünk és belesimogatjuk leendő étkünkbe, már nyert ügyünk van. A sütés hőfokáról és módszeriről meg úgysem tudnék receptet írni, mert ahoz bizony a való élet tapasztalatai kellenek.

Így hát a grillezettt húsokat, zöldségeket, nyársakat is elvetettem.

Aztán eszembe jutott - mert már megint hetek óta nem eszem húst, hogy imádom ugyan a grillezett cukkinit, gombát, padlizsánt, sajtot, krumplit - de magukban nagyon üresek. És ez igaz a grillezett húsokra, halakra is. Az isteni szikra hát mégis kipattant sajnos csak képzeletben föllobbantott tüzemből: mártásokat fogok csinálni. Kísérőket, amikkel sokszorosára fokozható a szabadtűzön sült finomságok íze, zamata.

Készítettem két kenyérrel sűrített mártást. Egy dió - vagy mandula - mártást, aztán ezt az alapot tuningolva.

Hozzávalók a diómártáshoz:

1 csésze darált dió (vagy hámozott mandula),

4 szelet szendvicskenyér a héja nélkül,

4 evőkanál sűrű tejszín,

só,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió.

Robotgépbe tesszük a hozzávalókat és jó alaposan mixeljük. A sűrűségen kenyérbéllel, vagy tejszínnel tudunk állítani.

Szárnyasokhoz és halakhoz ajánlom. illetve cukkinihez és padlizsánhoz.

Hozzávalók a zöldfűszeres változathoz:

diómártás,

1 evőkanál olívaolaj,

2 evőkanál sűrű natír joghurt,

2 gerezd fokhagyma,

1 evőkanál apróra vágott bazsalikom,

1 evőkanál apróra vágott oregano,

1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöld.

A hozzávalókat alaposan összekeverjük és hagyjük érni hűtőben 1 órácskát. (A fokhagymát reszelve tegyük bele.)

Szintén szárnyasokhoz és halakhoz, cukkinihez, padlizsánhoz.

A következők a majonéz alapú dresszingek. Klasszikusak, kihagyhatatlanok, finomak. Múlkorában láttam Sedithnél a botmixerrel készíthető, kb. 10 másodperc alatt elkészülő majonézt. És tényleg... hihetetlen. Egy tökéletes textúrájú, igazi majonéz került ki a botmixer kése alól - pillanatok alatt.

Hozzávalók az alap majonézmártáshoz

(én ezt is kicsit tartárosra szoktam ízesíteni):

1 egész tojás,

2 dl olaj (1/4-e lehet olíva),

1/2 teáskanál só,

3/4-ed citrom leve,

1 teáskanál kristálycukor,

1 teáskanál mustár,

kevés frissen őrölt bors.

Egy dunsztosüvegbe beleütöttem a tojást, aztán rá az olajat és a többi hozzávalót is. A többit elintézte a mixer. :) Ha keverünk hozzá 2-3 evőkanál sűrű, zsírdús tejfölt is, már tényleg kész is a tartármártás, ami alapnak nagyszerű - bárhogy ízesíthetjük.Én most egy zöldfűszeres és egy paradicsomos verziót csináltam.

Hozzávalók a zöldfűszereshez:

bármilyen friss fűszernövény, amihez hozzájutunk:

menta,

tárkony,

petrezselyem,

kapor,

kakukkfű,

borsika,

oregano,

bazsalikom,

borsmustár (rucola),

citromos kakukkfű,

zellerlevél,

apróra vágott karibogyó és

tartármártás.

A zöldfűszereket apróra vágjuk, majd jól elkeverjük a tartármártással. Halakhoz, szárnyasokhoz, gomához, cukkinihez, burgonyához, paradicsomhoz, sajthoz.

Hozzávalók a paradicsomoshoz:

1 tojásból gyors majonéz,

1 és 1/2 csésze paradicsomhús,

olajbogyó apróra vagy karikára vágva,

2 gerezd reszelt fokhagyma,

1 szál újhagyma apróra vágva.

A hozzávalókat vegyítjük. Célszerű a paradicsomot kimagozni és csak a húsát apróra vágni, hogy ne nagyon áztassa szét a majonézt. (Én most elég rusztikusra vágtam, de jobb, ha tényleg apróra vágjuk a belevalókat.)

Szárnyasokhoz, halakhoz, padlizsánhoz, cukkinhez, krumplihoz, disznóhúshoz ajánlom.

A következő két mártás besamel alapú. Uborkás és hagymás ízzel.

Hozzávalók az uborkamártáshoz:

3 dl besamelmártás (tej, vaj, liszt),

1 nagy kígyóuborka,

só,

1/2 fej vöröshagyma nagyon apróra kockázva,

1 teáskanál kristálycukor,

1-2 evőkanál citromlé,

1 dl tejszín vagy sűrű joghurt.

Aki szereti: kapor.

Elkészítettem a besamelt: 4 dkg vajon kis lángon megpirítottam - de csak világosan - a 3 evőkanál lisztet. Lassanként adagoltam hozzá a tejet, annyit, amennyitől még jó sűrű maradt.

Az uborkát apróra kockáztam (meghámozás után) és kissé sós vízben főztem 10 percig. Majd leszűrtem és hozzákevertem a besamelhez a cukorral, sóval, citromlével, vöröshagymával együtt. Aki kaporrajongó, azt is tehet bele. Végül kevés tejszínnel (joghurt is tökéletes) higítottam kissé. Pikáns legyen. Édes-sós-savanykás. Hagytam kihűlni, aztán hűtőbe tettem. Ha nagyon besűrűsödne, joghurttal vagy tejszínnel - amivel készítettük - higíthatjuk. Készíthetjük nyersen is, de akkor reszeljük apróra az uborkát és kissé nyomkodjuk ki, hogy ne nagyon higítsa el a besamelt.

Halakhoz, szárnyasokhoz, disznóhoz, marhához, és mindenféle zöldséghez kiváló.

Hozzávalók a hagymamártáshoz:

ugyanannyi besamel, mint az uborkáshoz,

2 nagyobb fej vöröshagyma,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

só,

1 evőkanál száraz fehérbor,

1 teáskanál kristálycukor,

1 dl tejszín vagy tejföl.

A hagymát kevés vajon sóval sütöttem, míg üvegesedni nem kezdett, amjd kevés vízzel felöntve puhára pároltam. A hagymát kevés főzővízzel együtt a sűrű besamelhez adtam, majd botmixerrel simára kevertem. Tejszínnel, cukorral, fehérborral, fűszerekkel ízesítettem. Ezt is hűtőbe tettem összeérni.

Bármilyen húsfajtához, bárányhoz is kiváló. A zöldségekhez is mindhez illik.

A következő mártás már inkább egy salsa-féle. Piros mártás, röviden. A Planétásban találtam és  mondhatom, valami fergeteges jó!

Hozzávalók a vörös mártáshoz:

4-5 paradicsom vagy kápia vagy 2 nagy kaliforniai piros paprika,

1,5 dl olaj (olíva),

1 dl száraz vörösbor,

1 kicsi fémdobozos sűrített paradicsom,

1 evőkanál vörösborecet,

1 kicsi fej vöröshagyma,

1 csapott mokkáskanál csilipor vagy csilipehely vagy friss csili.

A hozzávalókat robotgépben jól megdaráljuk. Ennyi, de valami fergeteges. Vörös húsokhoz, padlizsánhoz, cukkinihez ajánlom.

És végül a fűszervajak. Grillezett hal, hús, zöldség nem lehet meg nélkülük.

Kétfélét készítettem ebből is, egy gombásat - elvégre rengeteg erdei gomba van az idén - és egy paprikásat.

Hozzávalók a gombáshoz:

4 közepes fej gomba (ha van erdei az a legjobb, de sampionból is jó),

10 dkg vaj,

só,

frissen őrölt bors,

petrezselyemzöld,

pici kakukkfű.

A gombát nagyon apróra vágtam és kevés olíván sóval és fűszerekkel zsírjára sütöttem. Mikor kihűlt a szobahőmérsékletű vajhoz kevertem, aztán egy alufóliadarabon hengert formáztam belőle és fagyasztóba tettem 1/2 órára. Jól megdermed, így kiválóan szeletelhető. Egy-egy karika fűszeres vaj jár minden szelet grillezett húsra, halra vagy zöldségre.

Tökéletes bármihez: halhoz, szárnyashoz, bárányhoz, marhához, sertéshúshoz is. Zöldségek közül bármihez.

Hozzávalók a paprikáshoz:

10 dkg vaj,

1/2 piros kaliforniai paprika vagy 1 pritamin paprika vagy 1 kápia paprika,

1 teáskanál erős pista vagy édes anna (vagy házi paprikakrém ha van),

só (vigyázat, a paprikakrém is sós),

1/2 csapott mokkáskanál fűszerpaprika.

A paprika húsát nagyon apróra vágtam, amjd a többi hozzávalóval együtt kikevertem a vajjal. Ugyanúgy kifagyasztottam, mint a gombás vajat.

Vörös húsokhoz illik leginkább. Fűszervajat készíthetünk sokfélét. Diósat, narancsosat, citromosat, fokhagymásat, zöldfűszerest, szardellást, olajbogyóst, kaprist - tényleg korlátlanok a lehetőségek.

És végül, a legegyszerűbb mártások grillen sültekhez a muzsdéjok, amit szintén Sedithtől tanultam. Erdélyben jellegzetes, nálunk sajnos nem. Pedig nagyon finomak, kár kihagyni egy grillpartiról őket!

Hát kérem. Most már csak Földanyához imádkozzunk, hogy kicsit szelídebb legyen - most kissé szélsőséges. Biztosan megvan rá az oka...

És azért ha kerti hangulatot nem is tudtam varázsolni, egy szép naplementét megoszthatok veletek!

.

Csirkesaláta a'la Halloween

.

Mindenszentek és a halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Mindenszentek azon szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A katolikus egyház tanítása szerint a 9. századtól kötelező ünnep az a nap, amikor az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe 2000 óta újra munkaszüneti nap hazánkban.

Halottak napja a kereszténység előtt - Halloween

November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween-ünnepre vezethető vissza (All Hallows magyarul mindenszentek). A nap előestéje (angolul "All Hallows Eve", rövidítve: Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Halloween azonban az egyik legrégibb ünnep, melynek évszázados történetisége kevéssé ismert. Mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény Mindenszentek napjaA mai Anglia, Franciaország és az Ibériai-félsziget kelta természetimádói számára a Napisten volt a munka és a pihenés jelképe, a gazdag termés biztosítója. A kelta újévet minden év november elsején nagy fesztivállal ünnepelték, amely a Nap uralmának végét, illetve a sötétség és a hideg uralmának kezdetét szimbolizálta. A kelták hite szerint ilyenkor Samhain, a napisten a halál és a sötétség fogságába került. A hiedelem szerint Samhain október 31-én összehívta a halottakat, akik különböző formában és alakban jelentek meg előtte (a rossz lelkek általában állatok, főleg macska képében öltöttek testet).
Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol a halottakat, és űzték el a hideget. November elsején az emberek állatbőrökből és állatfejekből készült ruhákba öltöztek, és a napisten, Samhain tiszteletére 3 napos Halloween fesztivált tartottak.

Az 1. században a rómaiak elfoglalták Angliát. Hagyományaik közül a november 1. körüli Pomona-nap, a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepe az évszázadok során keveredve a kelta Samhai-ünneppel, az őszünnep kialakulásához vezetett. A tűzünnepek az évben mindig párosan voltak jelen, így az őszünnep mellett a nyárünnep, azaz Szent Iván éjszakája jelezte az év másik komoly fordulópontját, mely hasonló kulturális metamorfózison ment át ebben az időben.

A keresztény hagyomány kialakulása

Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön napot a naptárban. A Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje.
A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték, szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa i.e. 27-ben építtette Pantheonnak nevezett hatalmas templomát, ahol a papok az összes isten tiszteletére áldoztak. A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították, s IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte. Innen ered a Mindenszentek napja.
Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-jén először Angliában és Írországban kezdtek el ünnepelni a 700-as években. November első napja a megemlékezés napjaként a 8. században, 741-ben, III. Gergely pápa (731-745) idején jelent meg először, aki a kategóriát tovább bővítve a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem "minden tökéletes igaznak" a tiszteletére szentelte.

Mindenszentek egyetemes ünneppé 844-ben, IV. Gergely pápasága alatt vált. Az ünnepet még a 8. században május 13-ról november 1-jére tették át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék, ezzel ötvözve a régi hagyományt az újjal. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. A katolikus egyház az ünnepet tehát november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
A Mindenszentek napja után következő napot, Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat". A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Az ezredvégi világvége várás elmúltával azonban az ünnep megmaradt, egyre inkább elterjedt, és a 14. századtól Róma is átvette.

Népszokások

Halottak napjának hetét a halottak hetének is nevezik. Ezen a napon szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és a gyertyagyújtás. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak: a gyertyák fényénél a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszatalálhatnak a sírba, nem kísértenek, és nem nyugtalanítják az élőket.

Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra (a bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták). Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kóduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.

Zentán Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. A hagyományos paraszti közösségek egy részében "a halottak hetén" munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak.

(Forrás: www.mult-kor.hu)

Tegnap sok szaladgálnivalónk volt, ezért vettünk egy egész grillcsirkét abban a reményben, hogy még hazaérés előtt nem halunk éhen...
Jobb helyeken a mellét eszik meg először - nálunk viszont minden elfogyott, kivéve az említett darabot. Nem igazán szeretjük, mert nagyon száraz így önmagában.
Mivel az egész mellehusi megmaradt, ma készítettem belőle egy csirkesalátát.
Ó, és a piacon ez a helyes kis tök kacsingatott rám csábítóan. Hát, sosem voltam ellenálló fajta.
És sosem faragtam még töklámpást, hát muszáj volt kipróbálnom. Szerintem tök jópofa lett belőle. :)




A salátába az került, amit itthon találtam.

Hozzávalók 2-3 főre:

1 egész sült csirkemell,
1 púpos evőkanálravaló kapribogyó,
3/4 alma,
hirtelen átsütött sütőtökkockák
(kb. a csirkemell mennyiségével azonosan),
zellerlevelek,
főtt gesztenyedarabok,
1/2 fej fehér salátahagyma,
2 tojássárgájából tartármártás.




A gesztenyét megfőztem, megtisztítottam, kisebb darabokra törtem. Elkészítettem a 2 tojássárgájából a tartármártást. A sütőtököt kisebb kockákra vágtam és kevés olívaolajon, erős lángon átsütöttem hogy kicsit be is puhuljon. A hagymát negyedkarikákra vágtam, az almát kisebb darabokra. A csirkemellet is kockázta. Minden hozzávalót tálba tettem és nyakonburítottam a tartármártással. Jól átkevertem, majd hagytam egy órát összeérni.
Azalatt éppen megsültek a sütőben a krumplik héjukban. Kitünően illett a hideg salátához a forró krumpli.

Majonézes zöldborsó

Ha igaz, márpedig igaz hogy teremtők vagyunk, saját életünk alakítói - akkor miért van sokszor, hogy mégsem sikerülnek a dolgaink?
Azt hiszem, sokszor az a baj, hogy elpazaroljuk az energiáinkat. Ez pedig azért következik be, mert arra figyelünk, ami körülöttünk történik és nem önmagunkra. "Elvisznek" a dolgok, események, érzések, emberek minket. Elhúznak a céljainktól. Szétmegy az energiánk, szanaszerte folyik. Nem számít, mások mit tesznek és mit nem. Nem a mi dolgunk és nem is befolyásolja személyes életünket. Csak ha hagyjuk. Valójában környezetünk szinte összes szereplője azért igyekszik bevonni bennünket saját körébe, hogy azt a fontos és nekünk oly drága energiát megszerezze. Legtöbb kapcsolatunk játszma. Legyünk éberek.
Ha sikerül egyensúlyban maradnunk - vagyis agyunk hátsó tekervényeiben mindig fenntartani a szándékunk erejét, akkor képesek leszünk kifelé is figyelni úgy, hogy nem sodornak el a külső körülmények, események bennünket. Ha ez az egyensúly megvalósul, akkor kezd el minden dolog apránként a céljainkhoz idomulni. Vagyis az állandóan fenntartott, és energiával átitatott cél folyamatos energiája kezdi el rendezni aztán a külső körülményeinket. A változások, melyeket szeretnénk, így különösebb erőfeszítés nélkül bekövetkeznek. Persze tenni is kell értük, de így már a világ is alkalmazkodni kezd álmainkhoz.

(duende)

Inkább csak emlékeztetőnek szánom. Ilyenkor ez az egyszerű kis étel is sokkal-sokkal finomabb. Igazából tartáros, de nálam már összemosódott a majonéz és a tartármártás...
Egyszerű elkészíteni. Csak megfőzzük a borsót sós-cukros vízben. Készítünk egy tartármártást hozzá és belekeverjük a hideg folyóvíz alatt leöblített, megfőtt borsót. Hagyjuk állni a hűtőben egy óra hosszat.
Készülhet így natúran is, vagy aprított petrezselyemzöldet is keverhetünk a tartárba. Vagy aprított mentaleveleket. Vagy mindkettőt. :)

Pirított rozskenyérrel isteni.
Még egy emlékeztető. A franciasaláta is nagyon jó ám zsengékből!

Egyre vigyázzunk. Vagyis kettőre. Friss tojásból készüljön, és lehetőleg még aznap fogyjon el. Három: mindig csak annyit vegyünk ki a tálból, amennyit megeszünk, legyen végig hűtőszekrényben.
Nyáron nem árt vigyázni a házi majonézzel. Ha mindezeket betartjuk, akkor nem lehet baj. A boltival nincs ilyen gond, ha jól tudom, szárított tojásporból készül, és tartósítják is.

A nyárelő ajándékai salátában megfogalmazva

Nem kell gondolkoznia. Ha mindenáron akar, lehet. De nem muszáj és teljesen fölösleges. Gondolkozom, tehát vagyok? Ezt az északi ember találta ki.

Egyáltalában nincs így. Nem gondolkozom, mégis egészen jól megvagyok. Sőt nem is vagyok. Az istenek vannak és én itt csak lopom a napot. Sőt, nem is én, hanem valaki, aki könnyebb, világosabb, nyugodtabb, mint az Én, aki nyugodtan és szabadon lebeg a világban.

(Hamvas Béla: Reggeli feljegyzés)

Az ötlet ManóAnyótól jött. Nála láttam a sonkás zöldborsót. Aztán továbbgondoltam. Nagyon gazdag és finom saláta kerekedett belőle. Grissinivel tálaltam.

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg kicsi szemű újkrumpli,
70 dkg cukorborsó (csövestül),
15 dkg parasztsonka,
6-7 fej gomba,
4 félmarék rucola,
1 nagy csokor újhagyma zölddel együtt,
1 csokor szép zellerlevél,
3 tojássárgájából tartármártás.

A cukorborsót megtisztítottam és cukrós-sós vízben megfőztem. Elég neki 5 perc főlés. A burgonyákat lekapargattam és egyben megfőztem sós vízben. Hagytam kihűlni. A sonkát apróra kockáztam, kevés olívaolajon piros-ropogósra megsütöttem. A gombát szeleteltem és a visszamaradt zsiradékon kevés sóval zsírjára sütöttem. Mikor minden kihűlt, egy tálba tettem a hozzávalókat. Fölkarikáztam az újhagymát is, leveleire szedtem a zellert, a szárát szintén karikáztam. Rucola leveleket tettem hozzá, majd az egészet tartárral finoman összekevertem. Hagytam hűtőben érni 2 órát. Isteni finom volt, jól illett hozzá. Ha nem lettem volna lusta tegnap piacra menni, akkor méginkább nyárelőajánéka-saláta lett volna. Ugyanis nálunk már van vargánya. Szóval aki hozzájut, azzal készítse! :)

Vegetáriusok természetesen sonka nélkül készítsék. Simán gombával is nagyon finom. De ajánlhatok bele a hús helyett finom kecskesajtot vagy juhsajtot, vagy pl. füstölt tofut. Ez a saláta nagyon finom sima olívaolajas-balzsamecetes öntettel is. Csak nekem tegnap volt maradék tartárom, el kellett használni.

A rucola-ról, vagy más néven borsmustárról:

"A rucola - magyarul borsmustár - a Földközi-tenger országaiban őshonos fűszernövény. Az antik korban nemcsak, mint gyógy- és fűszernövényt tartották számon, hanem, mint titkos ajzószert. A magyar nyelvben még nem annyira honosodott meg, melyet mi sem mutat jobban, mint hogy a helyesírása még nem egységes. Többféle írásmóddal is találkozhatunk: rucola, rukkola, rukola, ruccola. A napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő rucola sikerrel képviseli magát a magyar háziasszonyok konyhájában, változatosságot garantálva a saláták világában.
A gyors növekedésű, vitamdús levélzöldség színe élénkzöld, alakja hasonlít a pitypangéra, azonban kevésbé csipkézett. Íze frissen borsos, enyhén csípős, leginkább mustárra, tormára, földimogyoróra emlékeztető. Magas A-, C- és K vitamintartalma figyelemreméltó, ezenkívűl kálciumot és vasat is tartalmaz. Ismert még antibakteriális és emésztést elősegítő hatása is.
Ha friss, vágott leveleket vásárolunk, arra ügyeljünk, hogy azok szép zöld színűek legyenek. A hűtőszekrényben csupán 1-2 napig őrzi meg frissességét, ezután gyorsan megsárgul.
Tavasztól őszig folyamatosan vethető a rukola, de célszerű egy-két élő cserépnövényt beszerezni, otthoni használatra elegendő, mindig friss, s nem igényel különösebb gondozást, s még konyhánkat is feldobja.
Konyhai felhasználását illetően a legkedveltebb salátákban; már néhány rucolalevél egészen új ízt adhat egy már megszokott salátának. Karakteresebbé tehetünk vele pizzákat, rizottókat, leveseket is. Sokan szendvicseket is díszítenek vele. Markáns íze miatt az első próbálkozáskor csupán csak kis mennyiségben javallt - hirtelen túlzásba vitt felhasználása örökre kedvünk szegheti."

(Forrás: Elitkonyha)

*

Tartármártás, füstölt lazac moszkvai mártással

egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

                                                                                                                                              (Fodor Ákos)

Említettem már, hogy múlt hétvégén elutaztam egy barátnőmhöz. Többféle ételt is készítettünk együtt. Egyik a majonéz, illetve a tartármártás volt. Szerette volna megtanulni a házi majonéz elkészítését.
Így aztán ettünk tartármártásos krumplisalátát rántott karfiollal, és ő készített nekem reggelire majonézes tonhalkrémet pirítósra. Isteni volt. Lássuk akkor a majonézt, mint alapmártást.


A majonéz hozzávalói:

tojássárgája, olaj, só, citromlé. Ez az alap. Ahány tojássárgája, annyi dl olaj kell hozzá. Egy tojássárgájához pedig 1/2 citrom kifacsart leve kell körülbelül. A tojássárgájához szinte csak cseppenként adagoljuk az olajat, és mindig jól elkeverjük, hogy a tojássárgája fölvegye. Menet közben többször sózzuk, és a citromlémennyiséget is többször adjuk hozzá. Elég lassú munka. Ha véletlenül túllöttyintenénk az olajat, és összekapná a sárgáját, ne dobjuk ki. Üssünk fel még egy tojjássárgáját, és ezt az összekapott olajos sárgáját adagoljuk cseppenként a frissen felütött sárgájához. Szépen el lehet keverni, nem megy kárba.
Tehát ez az alapmajonéz. Én nagyon ritkán csinálom így, mert általában mindenhez tartármártást készítek, az nem olyan tömény, mint a majonéz.

A tartármártás hozzávalói, ha 4 főre készítünk pl. krumplisalátát:
3 tojássárgája,
3 dl olaj vegyesen (olíva, szőlőmag, napraforgó),
só,
1 és 1/2 citrom kifacsart és átszűrt leve,
őrölt bors,
kb. 3 csapott teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál mustár,
2-3 dl tejföl.
A tartárnál lehet trükközni. Ugyanis ha az elején elkeverjük a mustárt a tojássárgájával, akkor lehet nagyobb adagokban hozzáadni az olajat, nem fogja összekapni. Én robotgéppel csinálom, mert azzal nincs öt perc, és készen van. Olajból mindig többfélét használok, mert érdemes jóminőségűeket hozzáadni - hiszen nyersen fogjuk fogyasztani. Ezért mindig teszek hozzá extraszűz olívaolajat is, nem sokat. Mert elvinné az ízét. A szőlőmagolaj kiváló, mert semleges ízű. Dióolajat is szoktam bele tenni, például rántott őzlábgombához készülő tartármártásba. Isteni finom, nem kell belőle sok, csak egy evőkanálnyi.
Tehát sárgája, mustár, jól kikeverve, aztán az olajak, só, őrölt bors, citromlé. Jó sűrű, finom alapot fogunk kapni. Mikor készen van, hozzákeverem a tejfölt is és a cukrot is. Ahány deci majonéz, annyi deci tejföl mehet bele, vagy egy kicsit kevesebb. Lényeg, hogy ne legyen több a tejföl, mint a majonéz. És ha lehet, 20 %-os tejfölt használjunk, mert az krémesebb. Én mondjuk soha nem veszek semmihez sem 12%-ost, nem jó, nincs is igazi tejföl íze.

Ennyi a tartármártás. Ha kavirát is keverünk hozzá - ahogy most én is tettem -, akkor nevezik moszkvai mártásnak.
Krumplisaláta: Hajában megfőzöm a krumplit, hidegvíz alatt jól lehűtöm, aztán tiszítom és karikákra vágva megy a tartárba. Újhagymát, lilahagymát vagy pórét teszek hozzá. (Most tettem bele olajbogyót is, mert rémülten fedeztem fel, hogy a levén egy kis penészfolt megjelent - szóval el kell használni gyorsan.)
Halas krém:
füstölt lazackonzervet lecsöpögtettem, a halhúst kézzel nagyobb darabokra szedtem. Kevertem hozzá tartárt, kaviárt és kisebb karikákra vágott olajbogyót. Isteni! Készíthetjük aprított tonhalkonzervből is, vagy szeletelt füstölt lazacból is. A kapribogyó is remekül illik hozzá, hétvégén azzal ettük.