Galette

.

Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!

(Robert Merle)

Édes és Keserűnél láttam meg ezt a roppant egyszerű, de nagyszerű ételt. (Gizinél meg édes változatokat láttam.) Ha azt mondom hogy gyorsétel, nem túlzok. A tészta összeállítható 2 perc alatt, kinyújtható 3 perc alatt és megsül 10-15 perc alatt. Remek sör- és borkorcsolya, ideális vacsoraétel. És party-étel: garantáltan sikerünk lesz vele, mert finom és látványos, ugyanakkor nem igényel sem sok munkát, sem sok időt az elkészítése. És a végtelenségig variálható: bármi lehet a tölteléke, akár sós, akár édes. Tölthető sűrű pudingkrémmel, friss gyümölcsökkel, csokikrémmel és édes túrókrémmel ha desszertként készítjük. Kerülhet bele mandula, dió, fenyőmag - egyszóval tényleg bármi. Sós tölteléke is végtelen változatos lehet: ami éppen otthon van, bármilyen zöldség, sajt, hús, rák kagyló, hal, kolbász, tojás is gazdagíthatja.

A galette tulajdonképpen összefoglaló név. Azt jelzi, hogy egy lapos, vékony kerek (néha négyszög alakúra formázzák) ételről van szó, egyfajta palacsintakinézetű valamiről. Tésztája készülhet búzaliszttel, de Franciaországban jellemző a hadinaliszt is, elsősorban a normandiai régiókban és Bretagne-ban. Ezekben a régiókban a galette szó kifejezetten hajdina-palacsintát takar. Lényege hogy a nyers, vékonyra kinyújtott tészta közepére halmozzuk a tölteléket, a szélén körben hagyunk legalább 3 cm-es üres tésztarészt, amit aztán a töltés után ráhajtunk a töltelékre. Hajthatjuk kereken is, de úgy is hogy csak négyszer csinálunk hajtást, így kapunk négyzet alakú galette-t. Mérete lehet egészen nagytányér méretű is, de egészen kicsi is. Sőt: kerülhet a töltelékkel töltött tésztalapra egy másik, ugyanakkora tésztalap is, amit meg is díszíthetünk.

Nagyon örülök a receptnek, mert itt zalában régen a hajdina népélelmezési gabona volt, nagyon sokan fogyasztották alapélelmiszerként. Ma már sajnos nem jellemző itt sem, bár egy-két gazda még ma is termel hajdinát. Aki tehát szereti ezt az ősi gabonafajtát, bátran készítsen belőle galette-t.

Hozzávalók 3 kistányér méretű darabhoz:

20 dkg liszt,

10 dkg vaj,

1 csapott mokkáskanál só,

1 evőkanál víz,

1 evőkanál joghurt (vagy tej, savó, tejszín).

A töltelékhez:

1 tojás,

20 dkg feta sajt,

2 félmarék spenótlevél,

1 cső főtt kukorica,

lila bazsalikomlevelek.

a kenéshez:

tojás.

A lisztet elkevertem egy tálban a sóval, majd a felkockázott hideg vajjal elmorzsoltam, végül a vízzel és joghurttal összeállítottam a tésztát. Nem kell gyúrni, épp csak álljon össze. Egy órára hűtőbe tettem lefolpackozva. Közben előkészítettem a rávalókat: egy tojást felütöttem és 1 evőkanálnyit külön vettem belőle a kenéshez. A maradék tojást összekevertem a nagyobb darabokra morzsolt fetával. A spenótleveleket forrásban lévő vízbe dobtam fél percre, majd leszűrtem, kinyomkodtam. A kukoricaszemeket levágtam késsel a csőről és elmorzsoltam.

Begyújtottam a sütőt. Míg előmelegedett, kinyújtottam a tésztát 3 darabba. Mindre tettem a tojásos-fetás keverékből, a spenótlevelekből, a kukoricából és tettem rá bazsalikomleveleket is. Körben ráhajtogattam a tésztát, sütőpapírral bélelt nagytepsire tettem őket (mindhárom ráfért egy tepsire), megkentem a félretett tojással a tésztát és 150-170 fokon 10-15 perc alatt készre sütöttem. Langyosan is, kihűlve is tökéletes.

Franciaországban január 6.-án készítik a Galette des Rois-t, ami a három királyok látogatását idézi fel. Tölteléke egy édes mandulakrém és porcelánfigurát rejtenek el a süteményben. Akinek a tányérjára kerül, aznap ő lesz a király/királynő - amivel papírkorona és annak viselése is jár.

Fűszeres máj grillezett őszibarackkal és fügével

Mindazonáltal Kalkuttai szorgalmasan mártogatott, miután a kenyér héját nagy hozzáértéssel levágta. Elsőbben a kenyér belével bíbelődött, mielőtt villájára tűzte volna azt, és a forró zsírban meghemperegtette. Arca meglehetős ünnepélyes kifejezést öltött, mint a kémikusoké, midőn valamely fontos vegyületet készítenek. Arcának komolysága csak akkor engedett, amikor a kenyérdarab az áztatástól már megbarnult, és késznek mutatkozott a villa ív alakú lendületére a szájba vándorolni, igaz, hogy kárba ment néhány csepp zsírocska, amelyet az asztalkendő fogott fel.

(Krúdy Gyula)

Valójában ezt az ételt nyárson szerettem volna megsütni. De az idő közben elromlott, így tűzhelyen készült. Leírom mindkét módot. Könnyű, nyárias, szezonális.

Hozzávalók 2 főre:

a májhoz:

50 dkg csirkemáj,

1/2 mokkáskanál fokhagyma granulátum,

1/2 mokkáskanál őrölt csili,

1/2 mokkáskanál koriandermag,

3 nagyobb szem szegfűbors,

1 késhegynyi őrölt szegfűszeg vagy 3 db egész,

só, frissen őrölt bors.

A gyümölcsökhöz:

4 nagy sárgabélű őszibarack vagy nektarin,

8 szem füge,

só,

1 evőkanál méz,

pár csepp citromlé,

1 cent barackpálinka,

citromos kakukkfű.

Plusz:

4 evőkanál olívaolaj,

4 dkg vaj,

és bacon szalonna.

A mozsárban összetörtem a koriandermagot, szegfűszeget, majd fűszereztem a májat sóval, borssal, csilivel, szegfűszeggel, szegfűborssal, korianderrel, fokhagyma granulátummal. Serpenyőben hevítettem olajat és vajat, ezen kisütöttem a bacont, amit egy nagy tál közepére kiszedtem, majd a májakat is átsütöttem (fedő alatt csináljuk, mert durroghat), ezt a bacon köré szedtem ki, végül a visszamaradt zsiradékon 3-4 perc alatt átsütöttem a barack és fügedarabokat csipet sóval, mézzel, citromlével, citromos kakukkfűvel és pálinkával. A pálinkát a végén öntöttem rá, meg is gyújtottam: vagyis flambíroztam a gyümölcsöket. (Ezt óvatosan, gyorsan húzzuk el a kezünket a serpenyő fölül, mert hirtelen csapnak fel a lángok.) A tálon a máj köré tálaltam, a maradék zsiradékkal a májat meglocsoltam. Szegfűszeges rizzsel tálaltam, ami csak annyi, hogy 3 szem szegfűszeget belepároltam a rizsbe. Íze nem lesz tőle, de isteni illatos lesz, mintha jázmin rizs lenne. 

Ha nem nyárson készül az étel, a bacon el is hagyható. (Valójában arra szolgál csak, hogy a májdarabkákat megóvja a kiszáradástól.)

Ha nyársat készítenénk belőle: A gyümölcsöket sóval, mézzel, citromlével és citromos kakukkfűvel jól keverjük össze. Fűszerezzük a fentiekkel a májlebenyeket, fél szál baconökbe göngyöljük be a májdarabokat - így húzzuk a nyársra felváltva fügével és barackdarabokkal. Kenjük meg egy ecsettel olvasztott vajjal és mehet is a grillrácsra.

Tüzes kukoricaleves

Egy spanyol misszionárius találkozott három azték pappal egy szigeten.
   - Hogyan imádkoztok?- kérdezte a lelkiatya. 

   - Csak egy imánk van - felelte az egyikük.- Az így hangzik: 
   - Uram Ti is hárman vagytok, mi is hárman vagyunk. Legyetek kegyesek hozzánk.
   - Megtanítom néktek azt a fohászt, amit igazán meghallgat az Isten - mondta a misszionárius. És megtanított nekik egy katolikus imádságot, azután pedig folytatta tovább az útját. Kicsivel ezután mielőtt visszatért volna spanyolföldre, ismét útba vette a szigetet. Ahogy hajója közeledett a part irányába, hát az atya látja, hogy a három azték a vízen járva feléjük tart. 

   - Pádre, pádre –mondta az egyikük.- Kérlek, tanítsd meg nékünk azt az imát, amit meghallgat az Isten. Mert elfelejtettük a szövegét.
   - Nem fontos – hebegte a pap a csoda láttán. Ez után kérte az Úr bocsánatát, azért mert nem értette meg, hogy Ő a világ minden létező nyelvét beszéli.

(Coelho: Maktub)

Ez a leves a "semmiből" született. Sárgabarackos gombócot főztem, és a levét nem öntöttem el a krumplinak. Ilyenkor nyáron a krumplilé-leves az egyik legfinomabb - üdítő, könnyű, nyár-ízű leves. Körbenéztem, mivel dúsíthatnám kissé: kukorica volt a hűtőben, meg paprika, paradicsom, újhagymaszárak összegyűjtögetve (sosem dobom ki). Paradicsomosra-fanyarkásra vettem a figurát, amolyan mexikói stílusú leves lett belőle és nagyon finom. Érdemes lejegyeznem.

Hozzávalók 4 főre:

krumplinak a főzővize (1 liter),

5 evőkanál olaj,

1 gerezd fokhagyma,

1 közepes lilahagyma,

3 közepes paradicsom,

1 paprika,

1 csilipaprika,

1 teáskanál pirospaprika,

frissen őrölt bors,

1 mokkáskanál koriandermag frissen mozsárban összetörve,

1 csokor újhaymának a zöld szárai,

1 csokor petrezselyemzöld (korianderzölddel lenne igazán mexikóias),

2 cső kukorica,

pár kukoricalevél,

1/2 szál füstölt szárazkolbász.

Az olajon üvegesre dinszteltem az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, majd pirospaprikáztam és szűrőn keresztül felöntöttem a krumplilével. Adtam még hozzá 1/2 liter vizet is. Hagytam felforrni, tettem bele lehéjazott, kisebb kockákra vágott paradicsomot, 1 kettőbe vágott paprikát, csilipaprikát, kukoricalevelet, apróra vágott petrezselymet, újhagymaszárakat felkarikázva és kukoricát úgy, hogy nyersen késsel levágtam a csőről a szemeket. Fűszereztem korianderrel, borssal., sóval. Belekarikáztam a füstölt kolbászt is. Főztem 10-15 percig és készen is volt. A kukoricát nem szabad tovább főzni, mert keményítőt tartalmaz és ha túlfőzzük, csak egyre keményebb lesz. (Ez érvényes arra is, ha csövestül főzzük.) Csípős, savanykás, nagyon ízletes. Megtartom. :)

A végén eltávolítottam belőle a két fél paprikát és a kukoricaleveleket.

TIPP: ha több emberre főztem volna, még extrásítottam volna úgy, hogy fele kukoricalisztből, fele búzalisztből 1 tojással tésztát gyúrtam volna, majd kinyújtás után pogácsaszaggatóval közepes köröket vágtam volna a tésztából. A kolbászról lehúztam volna a héját és összetörtem volna és ezt töltöttem volna bele 2 összeragasztott kis tésztakorong közé, majd belefőztem volna a levesbe. Így egészenegészen extra lett volna, de két főre nem játszadoztam most vele. Ha viszont vendégeknek főzzük, el fognak alélni tőle, garantálom. :)

Vegetáriusoknak is ajánlom, mert hús nélkül is tökéletes és gazdag, ízletes leves.

Ratatuj (ratatouille), a francia lecsó

Tudjátok még élvezni a kifli csücskét? Az nagyon nagy baj ha nem... A kiflinek nagyon-nagyon finom a csücske. Jó kifli-íze van. Nagyon jó dolog.

Olyan felnőtteké leszünk, akik az életet alapvetően nem tudjuk élvezni. Ezért elhitetik velünk azt, hogy pénzért kell élvezetet venni. Azért kell ezt az egész rendszert fönntartani, hogy pénzért vehessünk élvezeteket. A dupla csavar ott van, hogy közben meg nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az életet élvezzük. Rengeteget melózunk, meg küszködünk meg minden... azért hogy legyen pénzünk, a pénzünkért meg veszünk egy csomó élvezetet, melyek azonban nem teszik élvezhetővé az életet. Mert annak a föltétele bennünk van, társadalmilag meg nincs is adva. És ezért az orrunknál fogva, az élvezeteinknél fogva vezetnek, de közben sosem tanuljuk meg az életet élvezni. Ezt nevezem dupla csavarnak. És azok, akik vezetnek miket azok boldog-e? Kötve hiszem. Egy egészséges személyiség, aki élvezi az életet, az nem akar se hatalmat, se birtokolni nem akar. Mert  a hatalom azért kell, mert azt gondolja, hogy a hatalmon keresztül jut valamihez. Birtokolni azért akarom a másik embert, mert azt gondolom, hogy a birtokláson keresztül jutok valamihez. A pénz is ezért van. Pénzért veszünk élvezetet. Ez abszurdum. Teljesen abszurdum. Az élet élvezetéhez nincs szükség pénzre. A pénzre azért van szükség, hogy tudjunk enni, inni, valamit fölvenni és kampó kabát.

(Pál Feri atya)

Készítettem már sokszor cukkinis lecsót. Az is nagyon finom. Ma azonban igyekeztem eredeti francia lecsót készíteni, vagyis ratatujt.  Elsősorban Provanceban, főként Nizzában népszerű. Egyébként hetek óta nem is főzök... Annyi gyümölcs érik sorban hogy gyümölcsön és kenyéren, meg gyümölcsös joghurtokon élünk, amit levesként fogyasztunk vagy vacsiként. A tűzhelyemet pedig csak kukoricafőzésre meg kávéfőzésre használom. Na jó, párszor készült magyar lecsó is, és ezzel ki is merítettem a repertoárt... Asszem életemben ennyi gyümölcsöt nem ettem még összesen, mint idén nyáron... A lédús édes dinnye, őszibarack, szilva, sárgabarack, málna, szeder és hagy ne soroljam... Hm... isteni finomságok! A piac csodás, igazi gyümölcsöskert ilyenkor. De térjünk vissza a ratatujhoz.

"A ratatouille-ban a domináns zöldség vagy a padlizsán, vagy a cukkini (sohasem a paprika). Ezekhez járul egy ízesítőcsokorral (petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, kevés zellerszár, póré) készülő lecsóalap (paprika, paradicsom, hagyma, fokhagyma). Ez azonban sohasem szalonnás. Az alap gyakran készül piros és zöld kaliforniai típusú paprikából. Ha nem, akkor csak pirosból. Az egyes zöldségeket külön-külön készítik el, a végén egyesítik, s hosszabb-rövidebb ideig még együtt párolják őket. A hagymát finomra vágják vagy vékonyra szelik, az összes többi zöldséget viszont általában nagyobb, három centis kockára vágják. A valódi ratatouille szaftos és olvadósan kompótszerű." (Wikipédia)

Mai ebédembe gomba került (mert főételként ettem, így gazdagítottam) és cukkini őkelme volt a főszereplő. Kissé szkeptikus voltam, bevallom. Mert nagy lecsórajongó vagyok, az egyik kedvenc ételem. Meg kellett állapítanom, hogy van olyan finom, mint a jó magyar lecsó. Bár ettől függetlenül a szívem továbbra is az igazi magyar lecsóért dobban nagyobbat. :) De cukkini és padlizsánidényben kihagyhatatlan, remek könnyű étel, nagyon ízletes. Akár önmagában friss házikenyérrel vagy kenyérlángossal, akár köretként kertben grillezett husikhoz. A ratatuj is egy olyan "összedobom" étel, nemigen lehet precíz mennyiségeket megadni, de azért megpróbálom.

Hozzávalók 2 főre:

1 közepes cukkini kb. 40 cm-es zsenge darab),
5 közepes-nagyobb fej csiperke,
2 kisebb-közepes fej lilahagyma,
2 gerezd fokhagyma,
2 kisebb zöld pritaminpaprika (már van a piacon),
1 nagy piros kápiapaprika vagy pirosra beért sárga paprika,
3 közepes paradicsom,
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj és napraforgóolaj,
zöldfűszerek: kakukkfű, zsálya és bazsalikom.

Ha lett volna nyári vargánya vagy őzlábgomba, azzal készítem... idén tobzódunk a zöldségekben és gyümölcsökben, a gombáknak viszont nincs szerencséjük, mert rettentő szárazság van. Tehát barna kalapos csiperkét vettem hozzá. A gomba egyébként nem feltétlen kelléke a ratatujnak, de nagyon finom volt benne. Később majd, mikor lesz kerti padlizsán, készíthető cukkini helyett vagy mellett azzal is.

A paradicsomok alján kis kereszt irányú vágást csináltam csak olyan mélyen, hogy a héjat átvágjam. Egy nagy serpenyőbe tettem 1 evőkanál olívaolajat és 1 evőkanál napraforgóolajat, jól felhevítettem, és a paradicsomokat sokszor rázogatva (hogy mindenütt érje őket a hő) 1 percig sütöttem. Ezután félretettem egy nagy tálba őket. (Így könnyen lejön a héjuk.) Majd a fél centi vastagra szelt gombaszeleteket sóval és frissen őrölt borssal jól átsütöttem: egészen pirulásig. Ezt is a tálba félretettem. Ezután a visszamaradt zsiradékon a centi vastag negyedkarikákra vágott, kimagozott (ha nem zsenge, hámozzuk is meg) cukkinit sütöttem át hasonlóképpen, egészen pirulásig. Ezt is félretettem a gomba mellé a tálba. Újra olajat öntöttem a serpenyőbe vegyesen (olíva és napraforgó) és most a kockákra vágott paprikákat sütöttem meg sóval pirulásig és őket is a gomba és cukkini mellé tettem a tálba. A visszamaradt olajon (ha kevés öntsünk még az edénybe) a negyedkarikákra vágott hagymát és kis kockácskákra aprított fokhagymát sóval üvegesedésig pároltam az összeaprított zöldfűszerekkel együtt, aztán rátettem az összes eddig külön-külön megpirított zöldséget is. A paradicsomokról eltávolítottam a héjukat és nagyobb kockákra vágva tettem a lecsóba. Nagy lángon összerottyantottam az egészet, kóstoltam, még sóztam és készen is volt.

Végig nagy lángon sütöttem mindent, szinte grilleződtek a zöldségek és ez nagyon jó ízt adott a ratatujnak. Kitűnő melegen is, langyosan is. Állítólag másnap még finomabb, mert összeérik. Tényleg jó. :)