Szilvás gombóc

Íme a Föld.
Sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember.
Nem lehet látni, de ott van a lényeg benn:

Van-e titka?
Van-e íze?
Van-e szíve, ami jó?
Van-e magja?
Van-e még egy?
Van-e húsa olvadozó?
Ember, mint a Föld olyan,
Gombócnak is lelke van!

Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó!
Felszín édes hó...
Rajta aranyszínű morzsa!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó,
Megkóstolható!

Benne van a kenyér, benne van a víz!
Benne van a tudás, benne van az íz!
Benne van az idő, benne van a só!
Benne van a válasz: embernek lenni jó!

jó, jó, jó,jó
Rajta hó, ami tűzforró,
jó, jó, jó jó
Olyan illatosan olvadó!
Jó, jó, jó, jó!
Ez egy jóízű kisbolygó!
Jó jó, jó, jó
Gomboóóc!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó
Jaj, jaj, jaj de jó!

Szilvásgombóc!

                                    (Sztevanovity Dusán, Presser Gábor; A padlás)

Húsz év alatt megszámlálhatatlan vélemény, nyilatkozat született A padlásról. Ha kérdezték tőlem sikerének titkát, azt válaszoltam, nem tudom. Pedig gondoltam valamire, de nem mertem elmondani.
Ünnep van. Nem is akármilyen. Hadd fecsegjek egy kicsit, mintha a sokadik pohár után lennénk.

Idegenként érkeztünk ebbe az országba, apámat pár év múlva elvitte a politikai foglyokat gyűjtögető fekete autó. Körülöttem mindenki sírt, kesergett. Csak a nagymamám tartotta magát. Nem... Csak a nagymamám hite volt elég erős ahhoz, hogy megőrizze életerejét, humorát. Ő magyarázta nekem, hogy bármilyen gonosz és ostoba a világ ott kint, a jó itt van a falakon belül, a családban, a lelkünkben. És ez nagy erő, mert képes átlépni a sötétségen, és ott túl a felhőkön megtalálja a békét, elragadott szeretteinket. Tudom, Isten világáról beszélt, de nekem mesekönyveim manói, varázslói, törpéi és óriásai népesítették be ezt az elképzelt utazást. Később, az egyetemen tanultam a világmindenség fizikájáról, a végtelen űrről és a fekete lyukakról. Tudtam, hívő nagymamám és a tudomány világa összeér egymással. Csak kell egy hely, ahol átléphetünk az egyikből a másikba. Egy hely, ahol az embereket a barátság, a szeretet olyan erősen fűzi össze, hogy hiába dörömbölnek otthonunkon nagy fekete autók gazdái - akár börtönbe, akár a túlvilágra akarnak vinni valakit - sohasem szakíthatnak el bennünket egymástól.
A premier szünetében egy elismert dalszövegíró megkérdezte tőlem, mit akar, miről is szól ez a darab? Akkor csak zavartan mosolyogtam, arra gondolva, mi lesz ebből, ha még ő sem érti?! Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben. Ebből szeretne A padlás valamennyit továbbadni a közönségnek. Ha ez sikerült - nem vágytam többre.

(Sztevanovoty Dusán)

 

Azt hiszem, nincs ember, aki ne ismerné és szeretné. A magyar konyha nagy klasszikusa.

Az 1,2 kg lisztesebb, sütni való burgonyát (C jelzésű) hámozzuk, kockázzuk, enyhén sós vízben puhára főzzük. Közben 20 kisebb, közepesen érett szilvát hosszában az egyik felén késsel fölhasítunk, kiszedjük a magot belőlük. Majd jó sok fahéjjal elkevert kristálycukrot töltünk a magok helyére. A közben jó puhára főtt krumplit leszűrjük és alaposan áttörjük krumplinyomóval. Míg hűl a krumpli, 3 evőkanál olajon 15 dkg zsemlemorzsát enyhén megpirítunk egy közepes-kisebb lábosban. Ha már kezd színe lenni, le is vesszük a tűzről, és még 3 percig keverjük folyamatosan, mert a forró edény alja megégetné a morzsánkat. Ha kihűlt közben a burgonya, adunk hozzá 1 tojást, 1 csapott evőkanál búzadarát, 1 evőkanál olajat, sózzuk is kissé, és annyi lisztet szitálunk bele, amennyivel összeáll a tészta. Ez kb. olyan 25-30 dkg lesz. Épp csak túl legyen a ragacsos állapoton, akkor már formázható: nem ragad, de nem is lesz túllisztezve. Téglalap formára kinyújtjuk, és olyan 1/2 cm vastagra, és 5 cm-szer 5 cm-es kockákra vágjuk. Minden kocka közepébe kerül egy szilvaszem. A tésztát a szilvák köré alakítjuk gombóc formára, alaposan összedolgozva a széleket, hogy ne nyíljanak ki főzés közben. Míg gombócolunk, felteszünk egy nagy fazekat vízzel és egy csapott evőkanál sóval forrni. Ha felforrt, beletesszük a gombócokat, lapos fakanállal kissé és nagyon finoman alájuk nyúlunk, hogy ne ragadjanak a fazék aljára, aztán már nem bántjuk őket. Ha feljöttek a víz tetejére, még 4 percig főzzük, majd kiszedjük hármasával, négyesével a pirított morzsára, és körbegurígatjuk őket az edény füleit fogva és finoman. Így rájuk kerül a morzsa, de nem törnek és nem repednek ki. Egy szép és nagy tálba tesszük őket. Minden gombóccal így járunk el. Még egy dolog: a krumpli főzővizét egy másik edénybe szűrjük le, ne a mosogatóba. Kiváló levesalap, pl. suhantott leveshez. Így egykosszal a leves is megvan.