2009. december 10., csütörtök

Csupa-csupazöld saláta



A harcos nem önző módon figyel magára, hanem olyan értelemben, hogy a saját énjét teljes és folyamatos vizsgálatnak veti alá. Az átlagemberek, amikor vacak kis zsarnokocskákkal találják magukat szemben, azt a hibát szokták elkövetni, hogy nincs haditervük, amelyre szükség esetén támaszkodhatnak; a végzetes hiba azonban az, hogy túl komolyan veszik magukat - a vacak kis zsarnokocskákhoz hasonlóan, túl nagy jelentőséget tulajdonítanak cselekedeteiknek és érzelmeiknek. A harcosoknak azonban nem csak jól kidolgozott haditervük is van, hanem az önhittségtől is mentesek. Azért nem foglalkoztatja őket önmaguk fontosságának tudata, mert megértették, hogy a világ olyan értelmezés, amilyet mi adunk magunknak. A vacak kis zsarnokocskák halálosan komolyan szokták venni magukat, a harcosok viszont nem.


Attól szoktunk kivetkőzni magunkból, hogy elhasználódik és elkopik az önbecsülésünk. Akiben csak egy szemernyi büszkeség is van, apró darabokra hullik szét, ha azt kell éreznie, hogy senkinek nézik.


Önuralomnak azt nevezik, ha az ember képes megőrizni a lélek harmóniáját akkor is, amikor tapodnak rajta.


A béketűrés azt jelenti, hogy az ember lelkileg visszatartja azt, amiről harcosként tudja, hogy meg kellene történnie. Nem azt jelenti, hogy a harcos minden idejét arra fordítja, hogy valakinek túljárjon az eszén vagy hogy leszámoljon valakivel. A béketűrés valami ettől független dolog. Ha a harcosnak elegendő önuralma, önfegyelme van, és rendelkezik az időzítés képességével, a béketűrés önmagától biztosítja azt, hogy mindenki megkapja, ami jár neki.


Előfordulhat, hogy egy vacak kis zsarnokocska legyőzi a harcost. De a harcosoknak mindig van módjuk a talpra állásra vagy arra, hogy behozzák az őket ért veszteségeket és később visszatérjenek a tudás ösvényére.


Ahhoz, hogy az ember meg tudja ért
eni a dolgokat, józanságra van szükség, nem érzelmekre.


(Castaneda: Belülről izzó tűz)






Még soha nem kóstoltam szárzellert, vagy halványító zellert. E két név egyazon növényt takarja. Ma viszont a piacon gyönyörűséges példányok kínáltatták magukat potom 300 forintért. Nem gondolkodtam egy fél percig sem. Vettem egyet, mivel zeller-rajongó és függő vagyok.
Nem csalódtam! Isteni finom. Nagyon lédús, roppanós, és finom zelleríze van kis zöld ízzel vegyítve. Kitűnő téli salátanövény éppen ezért. Persze nem csak salátának alkalmas, készíthetjük csőben sütve, levesnek vagy kisebb darabokra vágva rágcsának - finomságokat töltve a szár mélyedésébe.
Én ma mindenképpen nyersen akartam kóstolni, mellesleg salátára is vágytam. A napokban kicsit sok volt a húsétel az asztalunkon.

Készítettem hát egy csupa-csupazöld salátát.

Hozzávalók 2 főre:

4 szál zeller zölddel együtt,
2 kiwi,
6-8 levél kínai kel,
1 zöldalma vagy birsalma.
Az öntethez is csupa zöldek jönnek:
2 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1/2 lime leve,
só.


A hozzávalókat megtisztítottam, mostam, daraboltam. Lazán-szépen tányérra rendeztem. Az olajakat és a sót, lime levet alaposan összekevertem, majd a salátára csurgattam.

A kiwi szerintem nagyon jól illik salátákba. És az öntet, bár roppant egyszerű - véleményem szerint az egyik legfinomabb, legkitűnőbb salátaöntet.

A zeller eredete, élettani hatásai:

Termesztését az egyiptomiak és a görögök kezdték. Az egyiptomi múmiákat zellerből és lótuszvirágból font díszkoszorúkkal ékesítették. A görögök egyes atlétikai versenyek győzteseit nemcsak babérral, hanem olykor zellerfüzérrel is megkoszorúzták. Szelinon néven Homérosz Odüsszeiájában szerepel. A bájos Kirké zellerből készült itallal kínálta a tengereken bolyongó görög hajósokat.

Atlasz lányának, Kalüpszónak pedig a legkedveltebb főzeléknövénye volt. A római időkben a kertészkedés aranykorát élte Itáliában. Itt nemesítették ki az általunk ma is ismert három főfajtáját. A leggyakrabban használt gumós zeller, a halványzeller (rúdzeller, angol zeller, szárzeller) és a metélőzeller tehát római örökség. A zeller termesztésének fellendülése és elterjedése csak jóval későbbre, a 15-16. századra tehető.


Hazánkba, a hajdani Pannóniába először római telepesek hozták magukkal a zellergumót, s kezdték el termesztését. A 17. században jelent meg újra, de sok más növénnyel ellentétben nem a törökök hozták magukkal, hanem valószínűleg német közvetítéssel jutott el hozzánk. Ezt mutatja a neve is a német Sellerie szóra vezethető vissza, bár a franciák célerie-je közelebb áll hozzá.



A népi orvoslás úgy tartja, hogy a zeller rendszeres fogyasztása élénkíti, gyorsítja az életfunkciókat. Előmozdítja az anyagcserét, a savképzést, serkenti a vesét, a vizelet-kiválasztást és a cukoranyagcseréjét. Étvágygerjesztő, gyomor- és idegerősítő, sok a mésztartalma. Kitűnő ízesítő, szívbajoknál, hólyagbajoknál, vízkórnál valóságos gyógyszer.
W. D. Kelley rákmegelőző étrendjében egyharmad zellerlevet kever kétharmad sárgarépa levével. Fokozza a nemi hormon-képződést, elhárítja a hajhullás veszélyét, sőt az idősebb emberek életkedvét is növeli.

Erősen hat a veseképződés és a köszvény megbetegedése ellen.
A különböző anyagcserezavarokban szenvedőknek nagy segítséget nyújthatnak a zeller gyökerében, magjában és levelében is megtalálható illóolajok, melyek több úton fejthetik ki jótékony hatásukat.
Az egyik megközelítés, hogy a vese által kiválasztott illóolajok a vesehám izgatásával fokozzák a vizelet mennyiségét, gátolják a kőképződést és elősegítik ezek ürülését. Növeli az eltávozott húgysav mennyiségét, ily módon csökkenti a köszvényes panaszokat is.
A köszvényes megbetegedés elleni másik út alapja, hogy a zeller olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek képesek eltávolítani a már fájó ízületekben is lerakódott húgysavakat. Ez a hatóanyag inkább a levelekben és a magvakban koncentrálódik.

(Forrás ITT)

Én azt is olvastam a zellerről, hogy kitűnő szer az idegrendszer nyugtatására, stabilizálására is. Például hiperaktív gyerekeknél figyelték meg nyugtató hatását.



2009. december 9., szerda

Debreceni sertéskaraj turbósítva a'la duende

.





Azt hiszem mindenki ismeri ezt a klasszikus, főleg hidegtálakon viszontlátott sertéssültet. Általában elég rossz emlékeink vannak róla. Fűrészporos szárazság és hihetetlen ízetlenség jut eszünkbe a debreceni sertéskarajról. Sajnos. Pedig lehet ezt a sültet másképp is készíteni.
Vendégeim voltak az este és napközben nem igazán volt időm valami bonyolultabb étel elkészítésére. Ezért jutott eszembe a debreceni. Ezer éve nem készítettem már.
Ma azonban kicsit felturbózva tettem sütőbe. Nagyon finom lett. Karácsonyra is ajánlom, hiszen előre el lehet készíteni és mikor állítjuk össze a hidegtálat, csak föl kell szeletelni. Természetesen frissen, melegen is tökéletes és akkor sincs vele sok munka, mert a nagyját a sütő végzi helyettünk. Maga az előkészítés mindössze 10 perc, és mehet is puhulni-pironkodni a tűzfészekbe.




Hozzávalók 4 főre:


1,5 kg rövidkaraj (csontos),
1 szál parasztkolbász,
25 dkg bacon szalonna,
só,
2 evőkanálnyi színesbors,
1 mokkáskanálnyi egész köménymag,
mustár,
2 evőkanál zsír.





A karajt kicsontoztam, a csontot eltettem a fagyasztóba egy majdani húsleveshez. A húst megmostam, majd középen késsel felszúrtam. Mozsárban összetörtem durvára a borsot és a köménymagot. A karajt alaposan besóztam, nem csak kívül, de a lyukba is tettem, ahova aztán a kolbászt került. Ha egészben sütünk húst, mindig alaposan be kell sózni, ahol csak lehetséges. Nem csak a külső felületen. Ha nem kap elég sót, nagyon ízetlen tud lenni az egyben süt hús.
A sózás után alaposan bemustároztam, majd rászórtam a megtört borsot, köménymagot. Kevés olvadtabb zsírt is csurgattam a tetejére, aztán a bacon-nel körbetekertem.





Egy tepsit kizsíroztam, ráfektettem a szalonnás húst, a tetejére is kentem még egy kevés zsírt. Öntöttem alá 1 dl vizet is, ezt is kissé megsóztam és alufóliával teljesen légmentesen letakartam. Ha a párolódó hús gőze bennmarad a fólia alatt, akkor omlós, szaftos puha hús lesz a végeredmény.
Előmelegített sütőbe tettem, 3/4-es lángra. Egy óra 10 percig sütöttem a fólia alatt, aztán anélkül még körülbelül fél órát.

Cseppet sem volt száraz, és nagyon ízletes lett a végeredmény. Megtartom.

2009. december 7., hétfő

Ételdekorációk



Igazából csak inspirálni szeretnék. :)
Az ünnepi ételek, sütemények kavalkádját valami módon asztalra is kell tenni, igaz? Én úgy vagyok ezzel, hogy ha már egyszer sokat dolgoztam a finom falatokért, szeretem azokat méltón tálalni is. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem csak úgy odacsapom a tányérra, hanem szépen ki is szoktam díszíteni a fogásokat, tálakat, süteményeket.

A díszítés valójában nem bonyolult művelet, és sokszor pont olyan anyagokat is fel tudunk használni hozzá, amiket egyébként kidobnánk. Például alma-, narancs-, uborkahéj.



A legtöbb zöldség és gyümölcs kiválóan alkalmas díszítésként, hiszen gyönyörű és változatos színekben pompáznak.



Lássuk csak.
Zöldek: uborka, kiwi, brokkoli, pagoda, és szinte az összes leveles fűszernövény. Emellett szedhetünk örökzöldekről is leveleket.
Sárgák: narancs, citrom, banánhély.
Narancsok: narancs- és mandarinhéj, sütőtök, sárgarépa.


Vörösek: paradicsom, gránátalmamag, pritaminpaprika.
Lila: cékla.
A cékla, sütőtök, sárgarépa, uborka, citrushéjak mind-mind alkalmasak bármilyen kis forma kifaragására.






A képeken még látható díszek színezett zselatinból készültek. Tudunk színezni mélybordóra meggy aromával, zöldre őszibarack aromával, narancsszínre vérnarancs aromával. Egy tányér aljára kell kiönteni, aztán bármilyen forma szaggatható belőle.




A színezetlen zselatin elengedhetetlen, ha hidegtálakat is készítünk. Mikor mindent szépen elrendeztünk, akkor bevonjuk a tálon lévő húsokat és egyebeket vékonyan áttetsző zselével. Így szép fényt kapnak és nem száradnak ki. A zselatint apróra is lehet vágni, és azzal is lehet díszíteni.
Tálaláskor előre el szoktam készíteni a díszeket, hogy mikor kiteszem az ételt a tányérakra, csak mellé kell tenni. Ha tálon tálalok, akkor még egyszerűbb a mutatvány.

Nagyon mutatósak tudnak lenni a kristálycukorba mártott gyümölcsök, levelek is.
A szemet is gyönyörködtető ünnepi fogások a családtagokból, vendégekből hangos kiáltásokat szoktak előcsalni, efféléket: aztaaaaa, de gyönyörűűűűűűűű és elájuloooook, meg nahááááááááát! Szóval megéri. :)

2009. december 6., vasárnap

Panna cotta





Mivel ketten vagyunk, továbbra is a pohárkrémek és egyéb kis adagban is készíthető desszertek híve vagyok. És maradok is. Hogy őszinte legyek, ezerszer inkább választom ezeket a könnyű finomságokat, mint akármilyen "komoly" süteményt. Még mindig nem lettem hát sütirajongó... A kekszeket meg egyikünk sem eszi meg. Szóval maradnak ezek az egyszerű, és általában gyümölcsös finomságok.
A panna cotta nem más, mint tejpuding. Tejszínből és tejből készül, zselatinnal. Végtelenül egyszerű, nagyon gyorsan elkészíthető.

Hozzávalók 2 adaghoz:

2 dl tejszín (nem kávétejszín, hanem a rendes, zsírdús),
3 dl 3,6%-os zsírdús tej,
6,5 gramm Horváth Rozi féle zselatinpor,
2 púpos evőkanál vaníliás kristálycukor,
1 darabka vaníliarúd.

A díszítéshez:
1 és 1/2 dl víz,
0,5 dl meggyszörp,
1 csapott teáskanál zselatinpor,
gyümölcsök.


Két teásbögrét választottam formának. Az aljába tettem a gyümölcsöket - mandarint és aszalt vörösáfonyát - és ráöntöttem a zselatint. Betettem a fagyasztóba. Negyed óra alatt teljesen meg is kötött.
A tejszínt és a tejet föltettem főni a vaníliás cukorral és a vaníliarúddal. Mikor már kissé langyos volt, elkevertem benne a zselatint is. Csak forrásig főztem, vagyis addig, amikor épp elérni készült a forrpontot s le is zártam, a panna cotta el is készült, már a főzős része. Hidegvízfürdőbe tettem, s kevergettem, és mikor éppcsak langyosra hűlt, rátöttem a gyümölcsös zselére. Mikor a poharakban kihűlt, folpackot tettem a csészékre, és hűtőbe tettem egy éjszakára.
Tálalás előtt forróvízbe merítettem a csészéket kb. 15 másodpercre, aztán kistányérra borítottam. Készíthetjük kehelyben is, akkor nincs macera a kiborítással.




A panna cotta lényege, hogy intenzíven vaníliás legyen. A képen látszanak is a kis fekete vaníliamagok, amik kioldódtak a tejben.
Akkor finom, ha nem betonosan kemény, hanem kicsit lágy, remegős. Éppen ezért, mindenkinek magának érdemes kikísérletezni a zselatin mennyiségét, attól függően, milyen fajtát használ. Én azt sem szeretem, ha túlontúl lágy, de azt sem, ha nagyon masszív, ezért a Horváth Rozi zselatinporból az én tökéletes panna cottámhoz minden deciliter tejhez 1,25 gramm zselatint szoktam számolni, ez a szorzóm.
A díszítés elhagyható, anélkül is tökéletes. Tálalhatjuk mellétett gyümölcskompóttal, vagy bármilyen gyümölcsöntettel, karamellöntettel, csokiöntettel.

Csirkemellcsíkok prószában




A söjtöri kocsmába betértek az éhes pesti vendégek. Kérdezik a kocsmárost, mit lehetne enni. A kocsmáros rávágta hogy hát prószát. "Az meg mi?" - kérdezték a pesti emberek. Kocsmárosunk derekasan elmagyarázta nekik. "Jó lesz, jó lesz" - bólogattak nagyokat a vendégek. "Akkor én kérnék egyet kecsöppel" - szóla a fővárosi vendég.
Kocsmáros meg aszongya: Azt én ugyan ki nem hozom...


(egy megtörtént eset Söjtörön)




Nagyon egyszerű étel, és nem is újdonság, mert a prószáról már többször írtam. De az az igazság, hogy a prósza megunhatatlan. És a végtelenségig variálható. Most hússal készítettem. A prószatésztába pedig vöröshagymát is tettem.

Prószatészta 4 főre:
3 közepes-nagyobbacska krumpli,
0,5 liter kefír vagy aludttej,
só,
1/2 fej vöröshagyma,
10-15 dkg liszt.

A krumplit a kislyukú reszelőn lereszeltem, aztán hozzákevertem a kefírt, a sót, az apró kockákra vágott vöröshagymát és a lisztet. Sűrű palacsintatészta állaga legyen. Éppen csak annyi liszt kell hozzá, hogy sütéskor összeálljon. Teflonserpenyőben jól ellapítva egyben, nagy kerek formákat sütöttem. Közepes tűzön és kevés olajat mindig aláöntve persze.
(Prószareceptek még itt, itt, és itt pedig az édes változat.)




A húscsíkok hozzávalói 4 főre:
1 nagy csirkemell csont és bőr nélkül,
só,
1 nagy teáskanál mustár,
bazsalikom,
szurokfű (oregano),
kakukkfű,
pici rozmaring,
frissem őrölt bors,
1 evőkanál olaj.

A csirkemellhúst csíkokra vágtam, és az összes fűszert rátéve jól elkevertem, hogy mindenütt egyenletesen kerüljön rá a keverékből. Mustárt is, az olajat is beleértve természetesen. Először ezt készítettem el és hagytam állni, míg a prószákat sütöttem.
Mikor készen voltak, a serpenyőbe 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam és erős tűzön, hirtelen megsütöttem a húscsíkokat. Nem szabad túlsütni! Mert kiszárad a hús és ehetetlen lesz. Muszály nagy lángon csinálni éppen ezért, és alig hogy megpirul, készen is van.

A húsdarabokat a prósza egyik felére tesszük, a másikat pedig ráhajtjuk. Így ala natúr is jó, de lehet tejfölözni, ketchupozni, mustározni - kinek hogyan. Készíthetünk egy jó kis fokhagymás joghurtöntetet is hozzá. Lehet reszelt sajtot is rászórni a húsdarabokra. Lehet párolt lilakáposztát is tenni a húsrétegre. Szóval tényleg variálható.
Disznóhúsból is jó, karajt javasolnék hozzá.

Sonkás céklaleves

Ma egy nagyon izgalmas és finom céklalevest főztem. Ez sem debütálás, már régóta szerepel az étlapunkon, mert nagyon-nagyon finom. Még a Planétásban találtam anno. Igazi gazdag, tartalmas, vitamindús téli leves.




Hozzávalók 6-8 főre:
70 dkg csirkeaprólék,
40 dkg füstölt parasztsonka,
2 közepes szál sárgarépa,
1 nagyobb szál fehérrépa,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 akkora darab zeller mint a vöröshagyma,
3 evőkanálnyi olaj,
só,
egész bors,
2-3 babérlevél,
0,5 kg kész céklasaláta,
2 dl céklasalátalé,
1 púpos teáskanál reszelt torma,
2 dl tejföl,
2 csapott evőkanál liszt,
esetleg egy pici cukor vagy ecet.

A csirkeaprólék bármi lehet. Nekem most volt itthon hozzá csirkemellcsont, farhát, 4 darab csirkenyak, és 5 darab csirke felsőcomb.
A vöröshagymát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darabolt aprólékot is és együtt sütöttem pár percig - míg a hús kifehéredett. Aztán felöntöttem vízzel és hozzáadtam a fűszereket is: sót, egész borsot, babérleveleket; valamint a karikákra vágott leveszöldséget és a kis kockákra vágott sonkát is. Hagytam főni lassú tűzön 2 órát. Közben a céklát csíkokra vágtam, a lisztet pedig kikevertem a tejföllel csomómentesre.
Két óra elteltével aztán a húsokat kivettem egy nagy tálba és hagytam hogy kicsit kihűljenek.
A céklát a levével együtt beletettem a levesbe. Eszméletlen színe lett! Muszáj volt lefotóznom, mielőtt a tejföl belekerült. Mint a folyékony rubin, gyönyörű. Míg a képeket csináltam, a hús is lehűlt kissé, így már le tudtam szedni a húst a csontokról. A húsdarabokat is visszatettem a lébe, és egy nagy teáskanál reszelt tormakrémet is adtam az egészhez.
Forraltam így 10 percig, aztán behabartam a levest és újraforrás után pár perccel késznek nyilvánítottam.
Kóstolni kell mindenképpen, mert vagy cukor, vagy ecet kellhet bele. Attól függ, hogyan volt készítve a céklasaláta. Én készen vettem a piacon és nagyon édes volt. Így az én levesembe még egy kevés ecet került a végén.
Isteni, valami mesés-finom! azoknak is egészen bátran merem ajánlani, akik egyébként nem nagy céklarajongók. Ez a leves szerintem még nekik is ízlene.

2009. december 5., szombat

Fontos figyelmeztetés!


Fontos figyelmeztetés:

Ha találkozol Vele (a Télapóval úgy értem),

El ne felejts kívánni valami szépet!

(Kémeim jelentették hogy errefelé kószál...)




Addig is... éljen a rock and roll!




Ezt meg nekem hozta a Mikulás. Ezer éve nem hallottam. Pedig. Imádom. Nagyon állllat mjúzik! Nesze neked mosogatás...! :)))



Mandarinkrémleves (citruskrémleves)



Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

(Márai)




(Remélem, nem unjátok Márait. Én mostanában teljesen beleszerettem...)

Már az ünnepi menün gondolkodom. Karácsonykor - egyik nap legalábbis - szeretem a különlegesebb, hideg krémleveseket. Jól indul velünk a lakoma. Valójában egyik kedvenc sógorom szokása ez. Mindig nagyon-nagyon finom hideg gyümölcsleveseket készít ilyenkor. Nem csak jó színész, de remek szakács is! Gondoltam, folytatom a hagyományt, amit Ő teremtett.
Ezt a leveskét ma kreáltam, mert nem volt itthon semmi "levesnekvaló", viszont tele volt a nagy tálam mandarinnal és naranccsal. Néztem őket, aztán egyszer csak egymásra kacsintottunk. Rendben - gondoltam. Legyen. És lőn. :)

Hozzávalók 4 főre:
jó sok mandarin és narancs (???? személyenként talán 5-6 mandarin és 2 narancs),
vagy 100%-os tényleg finom narancslé (de akkor narancskrémleves lesz - úgyse baj),
2 csapott evőkanál vaníliás pudingpor,
1 darab fahéj,
8-10 szem szegfűszeg,
csipet só,
ízlés szerint cukor,
1 kis löttyintésnyi rum,
fél marék mazsola,
2-3 dl tej vagy tejszín,
durvára darált dió,
2 narancs vékonyan levágott héja.

A mandarinok és narancsok levét kifacsartam és átszűrtem hogy ne maradjon benne mag és rost.
A felét föltettem főni a két narancs vékonyan levágott héjával, fahéjjal, szegfűszeggel, sóval, cukorral és rummal. Míg fölforrt, kikevertem csomómentesre a maradék narancslevet a pudingporral.
A fűszeres narancslét hagytam forrni pár percig, hogy a fűszerek íze kioldódjon, aztán átszűrtem egy másik lábosba. Ekkor tettem bele a megmosott mazsolát is. Mikor újra felforrt, hozzákevertem a pudingporos mandarinlevet és állandó keverés mellett hagytam újra felforrni.
Most öntöttem csak hozzá a tejet és le is kapcsoltam alatta a tüzet. Az egész művelet körülbelül 20-25 perces.
Hidegvízfürdőbe állítva addig kevergettem, míg langyosra hűlt, aztán tettem is be a hűtőbe.
Durvára darált dióval megszórva tálaljuk. Tejszínhabrózsákat is nyomhatunk rá, isteni lesz azzal is. Kínálhatunk mellé rolettit is.
Akinek van esetleg - mint nekem - sűrű cukorszirupban eltett narancshéjreszeléke, azzal is megdíszítheti. Mit mondjak? Röviden: rettentő finom! :)
Ja! Szerintem citromból is működik! Csak ahhoz nem kell fejenként 2,5 dl lé. Én almával sűríteném a citromosat.

Tipp: édességként is ehető. Ha van pl. sok maradék tojásfehérjénk amivel nem igazán tudunk mit kezdeni, elhasználhatjuk. Készíthetünk rá habot. Mandarinmadártejként, habgaluskákkal.... desszertnek sem utolsó! :) Habgaluskával együtt készítve sem több az elkészítési idő, mint 3/4 óra.

Szaloncukor-variációk



Az életben nem történnek "nagy dolgok". Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk - az "élmény" vagy "baleset", mely későbbi életünket alkotta -, legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más "élmény", csak a család; s nincs más "tragédia", csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az "osztály"-ban, a világnézetben, a fajtában - vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon.


(Márai)

Nem rajongok a szaloncukorért. Valójában már hosszú évek óta nem is veszünk, nem is díszítjük vele a karácsonyfát.
Láttam viszont Tündérnél a birsbonbonokat, és nagyon tetszett. Így én is megcsináltam, mivel az idén sok birsalmasajtom lett úgyis. Annyi eltéréssel, hogy a kis szív és kockaformák kivágása után durvára darált dióban hempergettem meg és úgy került aztán a felolvasztott csokoládéba. Nagyon finom.
Bonbonként ajándékba is adható, vagy szép papírba csomagolva szaloncukor is lehet belőle.
Maradt sok olvasztott csoki a művelet után. Ha nagyon durvára vágott diót, mogyorót, mandulát keverünk bele és kis halmokat rakunk a kissé megolajozott alufóliára, ugyancsak kitünő szaloncukrot kapunk.
Készíthetünk aszaltgyümölcsös-zseléset is: Horváth Rozi zselatinja kell hozzá (mert ebben a fajtában még nem csalódtam), sok apróra vágott aszalt gyümölcs. A meleg, folyós zselatint keverjük össze az apróra vágott gyümölcsökkel és kis halmocskákat tegyünk belőle a kiolajozott alufóliára. Csomagoljuk díszpapírba és mehet a fára majd.


Ha karácsony előtt pár nappal készítjük a szaloncukrot, akkor lehet csinálni kekszgolyóból is. A közepén egy rumosmeggyszemmel. Formázzuk kisebbre a golyókat, majd mártsuk olvasztott csokiba. Aztán csomagoljuk szaloncukorformára.

2009. december 3., csütörtök

Majdnem sütőtökcsatni

.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.
(Márai)

 


Ma elkészítettem az egyik kedvenc téli köretemet. Mindössze 10-15 percet vesz igénybe. A sütőtököt meghámoztam, kivájtam és kockákra vágtam. Serpenyőben kevés vajat hevítettem pici olívaolajjal együtt és mikor forró volt, rádobtam a sütőtökkockákat. Sóztam, mézet tettem rá, fűszereket és kevés citromlét.
Erős tűzön pirítottam úgy 4-5 percig. Roppanós maradt, de mégis átsült, én így szeretem. A fűszerek most kevés frissen reszelt gyömbér, kakukkfű és oregano voltak. Még mindig nagyon szépek a párkányomon.
Ezt az alapételt lehet mással is fűszerezni: fahéjjal, koriandermaggal, kurkumával, zsályával, rozmaringgal, bazsalikommal, citromlé helyett narancsléval, stb. Kinek-kinek ízlése szerint.
A lényege, hogy kellően édes legyen. Én két teáskanál mézet tettem egy adagra.
Ez az édes, karamellizálódott sütőtök nagyon finom így önmagában is. De szoktam készíteni sima párolt rizs mellé is, vagy natúr hús, hal köreteként is.
A nagy helyzet az, hogy csatnit akartam most készíteni belőle, de annyira finom volt, hogy mire észbe kaptam, a fotózás közben az egészet elkóstolgattam...
Szóval. Ezt az édes-sós-citromos sült sütőtököt megcsinálhatjuk csatninak is. Csak akkor picit tovább kell sütni, hogy puhább legyen. Mikor készen van, robotgépben pürésítjük és kiegészítjük pici csilipaprikával, még egy kevés citromlével. Egészen fantasztikus csatninak is a sütőtök. Szintén rizs mellé, párolt zöldségek mellé, vagy húsok mellé.
Tudom ajánlani a karácsonyi menübe is, mert villámgyorsan készen van és nagyon-nagyon finom.




Az Ő hangjánál szebbet... én még nem halottam. És ahogy a Csendes éjt énekli... Na, azt, majd akkor.