Szaloncukor-variációk

Az életben nem történnek "nagy dolgok". Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk - az "élmény" vagy "baleset", mely későbbi életünket alkotta -, legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más "élmény", csak a család; s nincs más "tragédia", csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az "osztály"-ban, a világnézetben, a fajtában - vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon.

(Márai)

Nem rajongok a szaloncukorért. Valójában már hosszú évek óta nem is veszünk, nem is díszítjük vele a karácsonyfát.
Láttam viszont Tündérnél a birsbonbonokat, és nagyon tetszett. Így én is megcsináltam, mivel az idén sok birsalmasajtom lett úgyis. Annyi eltéréssel, hogy a kis szív és kockaformák kivágása után durvára darált dióban hempergettem meg és úgy került aztán a felolvasztott csokoládéba. Nagyon finom.
Bonbonként ajándékba is adható, vagy szép papírba csomagolva szaloncukor is lehet belőle.
Maradt sok olvasztott csoki a művelet után. Ha nagyon durvára vágott diót, mogyorót, mandulát keverünk bele és kis halmokat rakunk a kissé megolajozott alufóliára, ugyancsak kitünő szaloncukrot kapunk.
Készíthetünk aszaltgyümölcsös-zseléset is: Horváth Rozi zselatinja kell hozzá (mert ebben a fajtában még nem csalódtam), sok apróra vágott aszalt gyümölcs. A meleg, folyós zselatint keverjük össze az apróra vágott gyümölcsökkel és kis halmocskákat tegyünk belőle a kiolajozott alufóliára. Csomagoljuk díszpapírba és mehet a fára majd.

Ha karácsony előtt pár nappal készítjük a szaloncukrot, akkor lehet csinálni kekszgolyóból is. A közepén egy rumosmeggyszemmel. Formázzuk kisebbre a golyókat, majd mártsuk olvasztott csokiba. Aztán csomagoljuk szaloncukorformára.