2010. április 21., szerda
Babéros, citomos hal
2010. április 18., vasárnap
Cocco panna cotta
Viszlát és kösz a halakat! - mondták a delfinek, és elhagyták a Földet.
Marharagu argentin módra a' la duende
Ismét egy (majdnem) magától készülő finomság.
Tegnap asszem a paprikán néztem a biomániát, abban csináltak egy argentin marharagut. Nem ilyet, de elfelejtettem mi volt az övékben. No mindegy, nagyon jól sikeredett, megtartom. (Viszont nem egy fotogén étel... )
Hozzávalók 4 főre:
1 kg marhahús (fehérpecsenye, comb, lábszár - bármelyik jó hozzá),
1 nagy szál sárgarépa,
1 csokor újhagyma zölddel együtt vagy 1 póréhagyma,
1/2 doboz darabolt paradicsom lével együtt,
só,
kb. 4 evőkanálnyi olívaolaj,
4 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 közepes fej vöröshagyma,
meglehetős sok tekerés friss bors,
2 csapott teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1 csapott evőkanál liszt,
3 félmarék szárazbab,
1 liter marhahúsleves (kockából is lehet ha nincs éppen),
2 dl vörösbor.
A cseréptálat hidegvízbe áztattam. A húst nagyobb kockákra vágtam, borsoztam és köménymagoztam, aztán forró serpenyőben nagy lángon, kevés olívaolajon minden oldalon körbesütöttem. Aztán a römertopfba tettem. Egyszerre csak kevés húskockát tegyünk a serpenyőbe, hogy tényleg piruljon és ne főjön.
Mikor a husik mind a tálban voltak, sóztam is majd mehintettem a liszttel. Rászórtam a nyers babot és rátettem a paradicsomkonzerv felét is. (Mivel hirtelen felindulásból jutott eszembe, nem áztattam be. De csodásan megfőtt így is a raguban.) Aztán a serpenyőben átpirítottam kissé a fokhagymát, az újhagymát, a vöröshagymát és a sárgarépát is (ezeket is kicsit sóztam), majd ez is a tálba került. Fölöntöttem marhahúslevessel, jóbőven. Teljesen lepjen el mindent. Öntöttem hozzá száraz vörösbort is.
Hideg sütőbe tettem - a tálra rátettem a fedelét is, és kis lángon 5 órán át pároltam.
A hús szó szerint szétomlik a szájban, a bab is tökéletesen megpuhul az ételben.
Burgonyás lepénykenyeret-lepénylángost javasolnék mellé, no meg a vörösbor maradékát.
Nézegettem egyébként a neten, hátha találok valami bővebb anyagot az argentin konyháról - de sajnos nem találtam szinte semmit... Kár.
2010. április 17., szombat
A konyha alapfelszerelése
Már régóta tervezem megírni ezt a bejegyzést. Arra gondoltam, kezdő konyhatündéreknek jól jöhet... Sok felesleges gép és konyhai cucc van az üzletek polcain, amiért kár pénzt adni, mert gyakorlatilag egyszer használatosak. Úgy értem, kipróbáljuk őket, aztán elfelejtjük - mert elővenni, majd elmosni bonyolultabb és időigényesebb, mintha kézzel végeznénk az adott műveletet. Ráadásul rengeteg helyet elfoglalnak fölöslegesen.
Tehát. Mire van szüksége egy újsütetű háziasszonynak(embernek)? Mi kell egy új konyhába minimálisan és maximálisan is? Én most 4-5 fős családban gondolkodom. (Ha egyedül vagyunk, ugyanezek kellenek, legfeljebb egy-két nagyobb edény nem szükséges. De ha egyedül vagy kettecskén vagyunk, akkor is kellenek tulajdonképpen, mert ha vendégekre is főzünk, akkor viszont már kellenek.)
Ha valamit kifelejtenék, kérlek benneteket, a kommentekben írjátok meg nyugodtan! :)
Szükségünk van: 2 db. kislábosra (literesre), mert ebben készülhetnek mártások, levesek, de a rántás is.
Lábosból még kell három méret: másfél, 2, 2,5 és 4 literes. Nagyjából - szóval ahogy mennek fölfelé a méretek, úgy 4 darab. (A lábos az az alacsonyabb és szélesebb.) Általában készletben is kapható.
Fazék: kell 1 literes, 2 literes, 3 vagy 4 literes.
És szerintem kell egy 10 literes is, kocsonyafőzésre, töltött káposztának és persze a nyári lekvárfőzésekhez.
Serpenyők: 2 db, egy kisebb és egy nagyobb teflonserpenyő, 2 db - egy kisebb és egy nagyobb fém serpenyő. Ha tudunk venni öntöttvas serpenyőt az nagyon jó, tehát egy darabot abból is szerezzünk be.
És a nagy kedvencem, ami nagy segítség: egy nagyobb méretű kőmozsár törővel.
Kell egy konyhai eszköz-készlet, amiben van húsvilla, szűrőkanál, krumplinyomó, habverő, nagykanál, húsfogó villa.
- konzervnyitó
- fakanalak: 4 db normale, 2 db lyukas, 2 db lapos, 2 db villa alakú, és 2 db amit megjelölünk a végén mert csak édességekhez használunk
- nokedliszaggató
-szűrő: 1 nagyobb és egy kis méretű fémszita, 1 nagy lyukú zománcos a nokedliszűréshez és egy nagy gyümölcsmosószűrő
- dugóhúzó, sörnyitó
- 2 db merőkanál (egy kisseb és egy nagyobb)
- egy húsklopfoló
- egy négyoldalú reszelő
Kell 2 db zöldséghámozó kiskés, egy közepes méretű kés, egy csontozókés (hosszú és vékony), 3 db nagy kés: egy széles pengéjű, egy keskenyebb pengéjű és egy nagy recés kés kenyérvágáshoz, valamint egy zöldséghámozókés (billenős vagy fix kinek melyik áll kézre).
Kell egy késélező is, akár az a fémhengeres, akár egy sima fenőkő, akár a késkészletek mellé adott fém fenőeszköz.
A kés a legfontosabb konyhai eszköz. Nem kell feltétlenül eleinte a legdrágábbat és legszuperebbet megvenni. Egy a lényeg: olyat vegyünk, aminek nem túl vastag a pengéje, és mindig élezzük! Egy éles késsel bármi megvalósítható, egy botélűvel viszont kínszenvedés a főzés!!!
Én a fa vágódeszka híve vagyok.
Kell 2 kisebb méretű és kell 1 nagy méretű. Vehetünk egy nagy műanyagot is, sütikhez.
Fémtálak az egész kis méretűtől az egészen nagyig. Készletben kaphatók. Ezekben keverjük a habarást, dagasztjuk-kelesztjük a tésztafélékek, keverjük össze a salátákat, stb.
És 2 kerámiatál, egy kisebb és egy nagyobb a szép tálalás miatt.
Nem feltétlenül szükséges először egy egész étkészletet megvenni. Vehetünk külön darabra tányérakat, poharakat, csészéket. Kistányér, levesestányér (vagy leveses csésze), lapos tányér. És jó ha van 2 db nagyméretű lapos tányérunk is pizzának vagy tálaláshoz.
Szükségünk lesz erre is, ezt is megvehetjük akár darabra is: mokkáskanál, kiskanál, evőkanál, villa, kések.
Eleinte elég ha van 4-5 darab nagyobb fűszertartónk a cukornak, pirospaprikának, sónak, házi vegetának. Ezek kellenek sokszor és jó elől és kéznél vannak. (Később úgyis beszerzünk kis fűszertartókat is, de eleinte zacskóból is használhatjuk őket.)
Ami feltétlenül kell: egy botmixer. Rengeteg dolgot megvalósíthatunk vele: krémleveseket, turmixitalokat, mártásokat. Nagyon egyszerű használni és nagy-nagy segítség.
Egy kézi robotgép. (Nagyon sok márkának van botmixer része is, tehát külön nem is kell botmixert sem venni.) Lehet vele habot verni, dagasztani.
Egy multifunkciós konyhai robotgép: tudunk vele darálni (húst, diót, bármit), többféle módon szeletelni és általában turmix is tartozik hozzá.
Dió és mákdaráló.
És ennyi! Kenyeret serpenyőben is kiválóan lehet pirítani, tehát eleinte erre sincs szükség.
Kell 3 méret a tűzhely nagy gáztepsién kívül: egy kicsi, egy közepes és egy nagy tepsi. Általában ezt is lehet kapni készletben - én a rozsdamentes fémtepsiket ajánlom. Az egyik lehet fedeles is, nagyon praktikus.
És kell 2 tortaforma, a kapcsos: egy kicsi és egy közepes méretű.
Valamint egy hosszúkás forma kenyérhez vagy püspökkenyérhez.
És kell egy kisebb és egy nagyobb szép fémtálca. Ez a neve? Na szóval, amin sütiket és hidegtálakat szervírozhatunk.
10 db jó minőségű, pamut konyharuha
Ez az alapfelszerelés szerintem. Később úgyis beszerzünk sok apróságot is ezek mellé: sütiformákat, még késeket, fűszertartókat, jópofa nagy tálakat és hasonlókat. De az a legjobb ebben, hogy ezeket már tényleg úgy fogjuk venni, hogy tudjuk hogy kellenek.
Amiket kifelejtettem és a kommentekben írtátok: jénai tálak, pataki-tál, egy-két mázas kerámiatál sütéshez, tölcsér, konyhai mérleg, deszka és sodrófa, edényfogó kesztyűk, és légmentesen zárható műanyag dobozok a hűtőben tároláshoz.
Illetve opcionálisan - aki szereti használni - a kukta.
Valamint: egy alapszakácskönyv, egy konyhai mérleg vagy nagyobb űrtartalmú mérőedény, kávéfőző, egy liszthez való szita, konyhai olló.
2010. április 16., péntek
Aphrodité asztala - VKF 34. - Kiírás
"Édesanyám!
nem perdül a rokka, olyan
szakadós ma a szál! -
vágy nehezül rám;
mert a sudár, szép Aphrodité letepert!
szerető, szerető
kell ma nekem!"
Nohát... Kiválasztottam a témát: sok ötlet közül az egyetlen egyet. :)
Mivel a 34. VKF éppen május hónapra esik, s ez a hónap a szerelem és vágy ideje, ezért Aphrodité istennőt hívtam segítségül. Az Ő uralma alá tartozik az évnek e legszebbike - választásom így az afrodiziákumokra esett.
Aphorodité asztala - így hangzik a hivatalos cím. Olyan ételeket, italokat várok tőletek, amelyek vagy fűszerben, vagy alapanyagukban afrodiziákumot, vagyis vágykeltő összetevőt tartalmaznak.
S mivel Aphrodite istennő a kreativitás istennője is, ha épp megszáll benneteket az ihlet és vissza nem tartható íráskényszer tör rátok, verseket, kis novellákat is kanyaríthattok a pályaművek mellé.
Aphrodité istennő a szépség és szerelem istennője. S mint ilyen, képes az átváltoztatásra - varázserejű istennő. Mágikus hatalma képes az élettelen anyagot, élettelen-szoborszerűvé mumifikálódott emberi lényt élő, izzó lényeggé változtatni. Ihletet ad és szenvedélyt, az élet tüzét. Múzsa és szerető, lánglelket kölcsönző erő. Mindannyiunkban jelen van. Ha nem is állandóan, de időről-időre átlényegülünk hatalmának hatására.
Ő képviseli a szabadságot, az alkotóerőt, a sebezhetetlenséget, a választás erejét és a változtatásra hívó szót.
Mikor Ő ural bennünket képesek vagyunk a józan ész fölé emelkedni, túllépni hétköznapi életünk korlátain. Kapcsolataink, munkánk ilyenkor nem érdeken, hanem a szív szenvedélyének választásán alapulnak. Ilyenkor nem gondolunk a jövőre, hanem megéljük a pillanat varázsát. Minden mélységével, vágyával és szenvedélyével együtt. Aranyként izzunk, különlegesnek, szépségesnek érezzük magunkat is, és mindenkit, akit az Istennő magnetikus vonzása köreinkbe csábított. Eltűnik a földi nő, s megszületik bennünk az Istennő - Aphrodité. A ragyogó, a szépséges, a vonzó, az alkotó.
Aphrodité ideje a termékenység időszaka, életünk legszebb és legőrültebb pillanatainak drága kincse.
Ő ural bennünket, mikor valamit mélységesen megismerünk - mikor behatolunk a dolgok leglényegébe - mint egy szerelmeskedés során. Olyan közelséget, szavak nélküli tudást ad, amit sosem felejtünk, mert amellett hogy extatikus élményt nyújt, szó szerint átalakítja egész lényünket, s a másik lényét is. Legyen az egy ember, egy eszme vagy egy művészi alkotás.
Az Istennő épp ezért a kapcsolataink ura is. A kommunikációé, ami kitágít, behatol, elegyít, új életet fakaszt. Aphrodité a virágzás maga, az élet csúcsponton való megnyilvánulásának gyönyörű tánca.
Aphrodité az álmok hordozója is, lévén múzsa természtű. Sokszor szeretnénk változtatni, sokszor szeretnénk átlépni saját határainkat és korlátainkat... És mégis... sokszor saját erőnk, saját álmaink kevésnek bizonyulnak. A másik válhat ilyenkor az álmaink hordozójává - hiszen a szeretet, a szerelem szemével tekint ránk, s mi ettől erősnek, gyönyörűnek és legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Aphrodité hatalma testesül meg ilyenkor - akkor, mikor van legalább egy ember, aki a szeretet bátorító és inspiráló szemével néz ránk. Csodának lát minket, szépségesnek és különlegesnek. Varázslat ez bizony, nagynagy mágia - ez az alkímia.
Talán e pályaművekben megmutathatjátok nekünk a Másik Feleteket is - akit nem látunk, mégis ott van a háttérben, kitartásával, támogatásával és szeretetével. Becsüljük meg! Kicsit mutassuk meg Őt is. A Férfit! (Nem kötelező, hiszen az Istennő szabad!... de....... szerelemes!:) )
Aprhrodité szemével látni egy csoda. Mert a leghétköznapibb dolgokat is, amik mellett máskor észrevétlenül elmegyünk, gyönyörűnek, megismételhetetlennek és ragyogónak látunk. Egy kis virág szépsége, egy felhő alakja, egy fűszer illata, egy gyümölcs alakja és színe mind-mind isteni minőséget, szentséges szépséget hordoz.
A főzés, a gasztroblogírás az Istennő alá tartozik. Elképzelhetetlen az Ő hatalma nélkül: szenvedély, széplátás kell hozzá. Minden alkotómunka ehhez az egyszerre félelmetes, egyszerre lenyűgöző istennőhöz rendelt.
Hiszen hogy is lennénk képesek egy egyszerű zöldségről vagy gyümölcsről ódákat zengeni Aphrodité nélkül?! Ó, sehogy. A májusi bodza vagy akácillattól bódulatba esni míly csodás - az istennő érzékenysége jelenik meg bennünk ilyenkor.
Eggyéválást élünk meg a Földanyával, a Természettel, minden lénnyel. A Nagy Egyesülés - ez az evés. A főzés öröme pedig Aphrodité kreatív termékenyítő erejét hordozza.
Nem ragozom tovább... Legyetek szerelmesek! Legyetek szépek, érzékenyek, alkotók! Azok vagytok így is, tudom! Csak... fokozzátok! :)
Aphrodité legyen Veletek! :)
És a hivatalos rész.
A Vigyázz, Kész, Főzz!!! nem verseny. Hanem a kreativitás öröme. Bárki pályázhat, nem csak gasztoblogírók, hanem "amatőrök" is, akik lelkesek és szeretnének részt venni a játékban. Nincsenek vesztesek, csak győztesek. Hiszen összefoglalva egy helyen, sok jó receptet megtalálhattok.
Akik nem pályázhatnak: hivatalos, hivatásos személyek.
A pályaműveket a szellemafazekban@gmail.com e-mail címre kérném május 16.- ára (vasárnap) legkésőbbre. Egy-két napos csúszás belefér még.
2010. április 15., csütörtök
VKF staféta
Limarától - nagy köszönettel - megkaptam a VKF stafétabotját. Örömmel vettem részt a kiírásán, mert a gabonafélék nekem is a szívem csücskei. Bár Limarát messze meg sem közelítem ha finom kenyerekről, péksüteményekről van szó! :)
Eddig fantasztikus témák és pályaművek születtek, igyekszem én is valami érdekeset és inspirálót kitalálni. Ötleteim már vannak, de még nem választottam és még gondolkodni szeretnék egy kicsit rajta. Ma este, éjszaka lesz rá módom és lehetőségem. Holnap jövök az új témával reményeim szerint.
Lehet hogy megint kalapból kell húznom?! :) Már ezer ötlet jár a fejemben... :)
2010. április 14., szerda
Kreol csirkecombok
2010. április 13., kedd
Reteksaláta avocadoval
Nyereség és veszteség, helyes és helytelen:
végül fel kell számolni az ilyen gondolatokat.
Ha a szem sohasem alszik,
akkor magától megszűnik minden álom.
Ha az elme nem tesz különbséget,
akkor a tízezer dolog úgy van, ahogy,
egyetlen lényeggel.
Megérteni ennek az Egy-lényegnek a rejtélyét
nem más,
mint megszabadulni minden bonyolultságtól.
Amikor minden dologra egyformán tekintünk,
elérjük az időtlen Ön-lényeget.
A tavasz első idényzöldségeinek megjelenésétől egészen késő őszig a különféle saláták nálam nagy előszeretettel fordulnak elő az étkezőasztalon.
Főleg nyáron, nagy melegben, leves helyett szoktam készíteni bevezető fogásként. Vagy főfogásként hússzeletekkel vagy egyszerűen csak krumplival vagy pirítóssal esszük.
Szerencsére én tényleg szeretem a salátákat - ahogy egyszer anyukám elszólta magát. Fogyózni akart és én a saláták előnyeit ecseteltem neki és rajongással beszéltem finom ízükről és fogyasztó, közérzetjavító hatásukról. Na ekkor kiáltott fel az én anyukám, hogy de te tényleg szereted a zöldségeket! :)
No és a színek! A salátákban a látványt is nagyon szeretem, igazi művészi kompozíciók tudnak lenni. A szemnek is tápláló, látványos színkavalkádok a tányéron.
Ez az egyszerű kis saláta volt a mai ebédem rántott sajttal.
Az avocado szerintem remekül illik a retekhez, pont ellentétei egymásnak: az egyik lágy és krémes és semleges ízű, a másik ressenős-roppanós, erőteljes ízzel.
A recept csak ennyi: retket szeltem kis gerezdekbe, újhagymát zöldjével együtt karikákra, avocadot kis kockákra. Egy tálban összekevertem finoman őket, majd sóztam kissé, olívaolajat, kevés tömagolajat és nagyon kevés zöld citrom levét csepegtettem a zöldségekre. Tálaláskor tökmaggal és kevés csírával díszítettem. Azonnal fogyasztandó.
A retket egyébként különösen szeretem. Ilyenkor szezonjában napi 2-3 csokorral is megeszek, amíg csak lehet kapni. Sokszor csak magában is elrágcsálom.
Nagyon egészséges zöldség, valójában gyógynövénynek mondható.
Ezt írja róla a házipatika.com:
Fekete, vörös, bíborszínű variációja, valamint fehér hosszúkás változata, a jégcsapretek, földrészünk egyik legkedveltebb zöldsége és értékes gyógynövénye. Tápértéke jelentős C-vitamin-tartalmában rejlik.
Egyes történeti források szerint a retek már a piramisokat építő egyiptomi rabszolgák mindennapi tápláléka volt. A középkori orvosok szerint a retket a férfias és harcias Mars növényének tartották, amely serkentőleg hat a nemi vágyra is. A pogány időkben a germán törzsek kora tavasszal ünnepelték Thor istent, ezért feltételezik, hogy a kereszténység előtt a retek Thor isten szent növénye volt. Érdekes, hogy az ógermán mitológia szerint ez az istenség hirtelen haragú, ugyanakkor nagyon termékeny volt.
Vitaminforrás
A retek ófelnémet eredetű neve "radih", Európában Bajorföldön termesztenek belőle a legtöbbet. A vékonyra szeletelt, sózott zöldség évszázadokon át a bajorok mindennapos téli eledele volt, amely a szűkös és mostoha évszakban segített megőrizni az emberek egészségét.Mivel a retekben igen sok C-vitamin van, ezért védhette meg fogyasztóit a valaha oly rettegett téli betegségtől, a skorbuttól. Ezenkívül jelentős A- és B-vitamint, káliumot, foszfort és sok más nyomelemet is tartalmaz. Mustárolaj-glikozidjai antibakteriális és gombaölő hatásúak, így kiválóan alkalmas a megfázás és cseppfertőzések megelőzésére. Ha valaki túl gyakran emelgette a söröskorsót, a retek támogatta a máj méregtelenítő munkáját, hiszen serkenti a májfunkciókat, de legfőképp az epekiválasztást.
Szeplő ellen is jó
Számos alakját és fajtáját ismerjük, a kertészek megkülönböztetik a hónapos, a nyári és az őszi-téli retket. Magas C-vitamin-tartalma (100 grammban 20-50 mg van) erősíti az ellenálló képességet, valamint a bőr, a csontozat, a fogak és a fogíny egészségében is szerepet játszik. Az ásványi agyag összetétele rendkívül előnyös a szervezetnek, mivel káliumban gazdag és nátriumban szegény. A kálium-nátrium arány fontos a keringési betegségek kialakulásában. A magas vérnyomás egyik oka e két ásványi anyag arányának megváltozása (a káliumé csökken, a nátriumé megnő). A retek káliumtartalma - ha nem sózzuk meg nagyon - biztosítja a megfelelő arány helyreállítását.Fogyókúráknál is előnyös, mivel magas a rost- és alacsony az energiatartalma (100 grammban csak 15 kcal).
A népi orvoslás a retket ajánlja reuma, ízületi gyulladások és köszvény esetére, valamint a tavasszal kialakult virágpor-allergiák tüneteire. Egy régi mondás a retek fogyasztását így ajánlja: "reggel méreg, délben étek, este orvosság".
2010. április 12., hétfő
Julia Child
Most néztem meg a Julie és Julia-át.
A film Julia Child életéről szól, illetve egy mai Juliáról, aki blogot ír Julia Child ételeiről. Egy gasztro-blogot.
Tudom, le vagyok egy kissé maradva...
Szóval a film. Nagyon jól szórakoztam. Leginkább azon, mennyi közös van bennünk. Nagyon vicces volt látni.
Julia Child írt egy fantasztikus szakácskönyvet a francia konyhából. Ami leginkább megfogott benne, az a szenvedélye. Lobogó tűz volt. Imádott enni, imádott főzni - imádott élni.
Makacs volt, nagyon kitartó - és a főzés, az evés, az élet minden pillanatát élvezte.
Temperamentumos nőszemély volt, nagyon magával ragadó. Legalábbis, amilyennek Maryl Streep megformázta.
Azt hiszem, a gyerekeknek az iskolában kötelező olvasmányként föl kéne adni egy-két híres ember életrajzát. Én emlékszem anno, sok színészét elolvastam. Énekesekét. Mert tudni akartam a titkot. Nem a hírnév titkát, hanem a boldogságét. Gyerekként azt láttam az általam nagyra tartott művészeken, hogy azt csinálják, amit igazán szeretnek. És hogy ez a boldogság titka. Szóval tudni akartam, ők miért emelkedtek ki, mi volt az a más vagy több, ami nem hagyta őket beleveszni a szürke ember-masszába.
És mindnél ugyanazt találtam. Ugyanazt, amit Julia Childnál is. Szenvedélyesek voltak.
És az általuk választott utat követték, azt ami a szívükből, a lényükből fakadt. Persze nem mindig voltak boldogok, de legalább elégedettek lehettek. Mindegyikük nagyon sokat is tett azért, amit választott. Minden "nagy" ember mögött láttam a hihetetlen szorgalmat, tanulni akarást és kitartást is.
Jó volt megnézni ezt a filmet. Rólam szólt és nekem.
No nem vagyok egy Julia Child... félre ne értsetek. De azt csinálom, amit szeretek. Boldog ember vagyok. És persze örök elégedetlen. Ami aztán sarkall tettekre és visz tovább előre... Örök nyughatatlanság ez. :)
Nézzétek meg a filmet.
Az első amerikai celebszakácsnő öröksége
A hazai mozikban október 15-én bemutatásra kerülő Julie&Julia című film kapcsán aktuális a kérdés: hogyan lett egy dekoratívnak nem kimondottan nevezhető, furcsa hanghordozású óriás asszonyból az első amerikai televíziós sztárszakács, aki még a Time magazin címlapját is elfoglalta.
Nincs olyan amerikai, aki ne tudná azonnal megválaszolni a kérdést. Julia Child az ő főzőikonjuk, az első „sztárszakácsuk”, az a személy, akinek köszönhetően az - akkor, azaz a 60-as években, még mondhatni nem létező - igencsak egysíkú amerikai kulináris kultúra hétköznapjaiban megjelent a francia klasszikus konyha. Child amerikaiak százezreit vitte be a tűzhely mögé, főzési divathullámot indított el, ezzel a 70-es években induló amerikai gasztroforradalom egyik előfutára. Akik addig dobozos készételeken és hamburgeren éltek, hatására hirtelen elkezdtek francia omlettet és beuf bourgignon-t főzni.
A hazai mozikban október 15-én bemutatásra kerülő Julie&Julia című film kapcsán aktuális a kérdés: hogyan lett egy dekoratívnak nem kimondottan nevezhető, furcsa hanghordozású óriás asszonyból az első amerikai televíziós sztárszakács, aki még a Time magazin címlapját is elfoglalta (íme a Time 1966-os átfogó vezércikke).
A kis doboz nagy szerepe
Child legalább annyit köszönhet a hatvanas évek televíziós forradalmának, mint kortársa, Kennedy elnök, aki a kis képernyő nélkül nem lett volna az, aki. Hihetetlen érzékkel és ösztönös tehetséggel használta az akkor még valódi tradíciók nélküli médiumot, a tévé nyilvánosságot. Előképei ugyan akadtak, például James Beard (1946 – első televíziós főző műsor), Alma Kitchell (1947 - In the Kelvinator Kitchen című másor) vagy Dione Lucas személyében. Utóbbi példaképnek is tekinthető, ugyanis az angol séf volt az, aki 1948-ban és 49-ben To The Queen's Taste című, CBS-n vetített műsorával bevezette a már akkor a gyorsételek bűvöletében élő amerikaiakat a francia konyha rejtelmeibe. Child az először 1963. február 11-én adásba kerülő The French Chef című produkciójával a képernyőn keresztül minden háztartásban megjelent.Hasonlóan a mi Öveges professzorunkhoz, mindketten néptanítói attitűdöt képviseltek. Számos mai profi a kulinária területéről, - legyenek akár Amerika szerte hírességek, vagy ígéretes tehetségek, akik csak ezután emelkednek a vágyott gasztronómiai magasságokba - képletesen szólva, mind Julia Child szoknyája mögül bújtak elő.
Érdemes belenézni főzőműsorainak néhány pillanatába: a mai tévéműsorok többségétől teljes mértékben eltérnek, mégis kifejezetten élvezetesek. A műfaj mai karakterjegyeivel szemben Child szépen, komótosan, sietségtől mentesen kavargatta az ételeket, fizikailag és mentálisan is kimerülve a műsor végére a nagy munkában: a főzés örömének izzadságcseppei a hitelesség forrásaként szolgáltak. Tévéshowja paradox módon nem tévéműsornak, hanem a valóság leképezésének (egyfajta főzős dokumentumfilmnek) tekinthető, az „ő konyhája, a mi konyhánk”, „az ő edényei és tálai ugyanúgy csörömpölnek, mint a mieink”, „ráadásul ugyanannyi ideig tart megfőznie valamit, mint nekünk”. Életszag, a jól ismertség érzete csapta meg a nézőket a tévéképernyőjén keresztül. Ráadásul csak hab volt a tortán, hogy Child nem is akármit főzött, rögvest a kifinomult francia konyha klasszikus fogásait. Elégetett szufflé, elrontott palacsinta
„Ne feledje, a konyhában egyedül van, és senki nem látja” – hangzik egyik leggyakrabban emlegetett mondata, amely akkor hangzott el, amikor a serpenyő helyett a tűzhelyen végezte a készülő burgonyás palacsinta. A jelenet napjaink műsoraiban elképzelhetetlen: a jellegzetes ingekben főző Child az étel készítése közben hibázott. A szakács megvakarta a tarkóját, a nézők szemébe nézett és leginkább a Monty Python egyes tagjainak eltorzított kappanhangjára emlékeztető módon kijelentette: amikor feldobsz valamit, biztosnak kell lenned magadban. Ez volt az a mozzanat, amikor az amerikai közönség egyként sóhajtott fel és kollektíve felszabadult a hibázás bűnének rabigája alól. A korábban „szent”-ként emlegetett konyha ebben a pillanatban „váltott át” profán helyszínné, a főzés maga pedig demisztifikálódott.
Child azt mutatta meg, hogy elsősorban a főzés öröméért kell köpenyt ölteni, aminek aztán szerencsés végkifejlete, hogy másokkal is megosztható. A Child-jelenség pikantériája, hogy a The French Chef egyidőben jelent meg egy másik „fronton” rendkívül népszerűvé vált munkával: Betty Friedan feminista alapműve, a The Feminine Mystique a nők felszabadítása mellett tört pálcát. Le a házimunkával, ami az elnyomás egyik fajtája – szólt a lózung. Elsőre mintha Child és Friedan más nyelvet beszélt volna, pedig az éremnek ugyanarról az oldaláról szóltak.
Párizs, főzőiskola, végül a forradalmi kötet
Julia Child Julia McWilliams néven született 1912-ben Kaliforniában. Húszas éveiben New Yorkban dolgozott egy lakberendezési cég hirdetési osztályán. A második világháború alatt többek között Ceylon szigetén teljesített hírszerzői feladatokat, mint önkéntes. 1945-ben Kínába küldték hasonló titkos küldetéssel, ahol összeismerkedett a szintén hírszerző Paul Child-dal. A háború végén visszatértek Amerikába és összeházasodtak.Pault a munkája Franciaországba szólította. Julia Child itt lett rajongója a francia konyhaművészetnek és, hogy jobban megismerje azt, beiratkozott a világhírű Le Cordon Bleu főzőiskolába. Hathónapnyi intenzív tanulást követően összeállt két másik iskolatársával, Simone Beck-kel és Louisette Bertholle-el, akikkel L’Ecole des trois Gourmettes (A három inyencnő iskolája) nevű vállalkozásuk keretében párizsi lakásukban főzőtanfolyamokat tartottak, elsősorban amerikai hölgyeknek. Közben elkezdtek dolgozni –eredetileg hárman együtt – az amerikai alapanyagokra adaptált francia alapszakácskönyvön. A kötet kiadása majdnem tíz évig húzódott, leginkább azért, mert a kiadók megijedtek a vaskos, túl részletes receptgyűjteménytől. Child azonban nem volt kész kompromisszumokra: sem a recepteket nem óhajtotta egyszerűsíteni, sem a könyv terjedelmét nem volt hajlandó csökkenteni. Egy fiatal, tehetséges szerkesztőnek köszönhetően (aki nem mellesleg az Anna Frank naplójának kéziratát is felfedezte), végül a neves Knopf kiadó vágott bele a merész vállalkozásba, és 1961-ben kiadták a kétkötetes szakácskönyvet, Mastering the Art of French Cooking címmel. A 800 oldalas könyv terjedelmével és úttörő tartalmával ma is forradalmi műnek számít, kevés amerikai háztartásban hiányzik a szakácskönyves polcról.
Visszatérve az Egyesült Államokba, Child a bostoni közszolgálati tévében népszerűsítette szakácskönyvét. Itt derült ki, hogy az egész további pályafutására jellemző szívmelengető humora, sajátos hanghordozása tömegeket képes megszólítani.1963-ban indult a The French Chef című tévésorozat. A sikert jellemezte, hogy egyszerre 96 csatorna vette át a műsort. A hórihorgas Child egy pillanat alatt kilépett a „helyi híresség” szerepköréből. Szinte borítékolható volt az Emmy díj, amit 1966-ban meg is kapott. Neve az igényes főzés szinonimájává vált.
A hetvenes, nyolcvanas években rendszeresen megjelent az ABC Good Morning America című műsorában. Újabb tévéprogramok következtek, mint a Julia Child and Company, vagy a Dinner at Julia’s és számos új szakácskönyv, amelyek a kulináris ismeretek szinte minden vetületét érintették. Ő volt az első nő, aki felkerült a világhírű Amerikai Kulináris Intézet (Culinary Institute of America /CIA) Hírességek Falára.
2000 novemberében megkapta a legmagasabb francia állami elismerést, a francia Becsületrendet (Ordre national de la Légion d'Honneur), két évre rá pedig az Amerikai Történeti Múzeumban kiállították azt a konyhát, teljes felszerelésével együtt, ahol három műsorát is forgatták. Child 2004. augusztus 13-án hunyt el, két nappal 92. születésnapja előtt. Nem sokkal később megjelent önéletrajza, amelyben újságíró unokaöccse tolla által vall arról, hogy miként fedezte fel magában az életre szóló hivatástudatot, elkötelezettséget a gasztronómia iránt. A könyv a mai napig bestseller.
Részlet egy 1999-es interjúból, amelyben életéről mesél: