Bruscetta-variációk (gombás, cukkinis, csirágos)

.

Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot.
- Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság?
- Fontos.
- De miért?
- Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát.
- Semmi más? - kérdezték a tanítványok.
- Semmi más - felelt Lin-csi kurtán.
- Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes.
- Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból.
- Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt.
- Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.

(Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)

Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.

Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.

Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.

Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.

A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.

Hozzávalók a cukkinishoz:
cukkini vékonyra karikázva,
füstölt szalonna kis darabokra vágva,
újhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
szurokfű (oregano),
zsálya,
fokhagyma,
pirított kenyérszeletek.

A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.


És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.

A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.

A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)

Cukkinis torta (pite, quiche)

.

Egyszerűen csak együtt akarok élni veletek: köveket cipelni, venni egy jó kis meleg fürdőt a forrásnál és valami jót enni. A zen éppen ezekben van ott.

Ha beszélni kezdek, az már egy füstölgő lámpa. Olyan, mintha egy receptet adnék. Nem működik. A receptet nem lehet megenni.

(Sunrjú Szuzuki: Nincs mindig úgy)

Most először készítettem zöldséges tortát vagy pitét vagy quiche-t. Volt egy felhasználásra váró cukkini a hűtőben, gondoltam kipróbálom.

Az eredeti receptet itt találtam. Rácsodálkoztam, mert nagyon guszta volt. Jó receptet választottam, mert az arányok is tökéletesnek bizonyultak.

Ez az egyszerű kis torta a vegák álma szerintem, mert tényleg eszméletlen finom! Melegen és hidegen is kitűnő. (Véleményem szerint a tojás teljesen ki is hagyható belőle, mert a tészta is megáll anélkül is, a töltelék is a sok sajt miatt.)

Hozzávalók egy 29-30 cm-es formához:

A tésztához:

25 dkg liszt,

1 tojás,

15 dkg vaj,

6 evőkanál hidegvíz,

1 csapott mokkáskanál só.

A töltelékhez:

1 kisebb cukkini fele,

2 közepes paradicsom,

2 nagy szál újhagyma,

só,

2 dl tejföl (20%-os),

1 dl tejszín,

1 tojás,

1 csokor petrezselyemzöld,

10 dkg feta sajt,

2 mozzarella sajt,

5 dkg Karaván sajt.

A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam a hideg vajat és elmorzsoltam a liszttel. Beleütöttem a tojást is és hozzáadtam a vizet is és gyorsan összegyúrtam a tésztát. Letakartam és míg a tölteléknek valót elkészítettem, hűtőbe tettem.

A sütőt begyújtottam. A cukkinit nagyon vékonyan felkarikáztam, a paradicsomot és újhagymát (zölddel együtt) úgyszintén. A petrezselyemzöldet is felaprítottam. Egy közepes tálban jól elkevertem a tejfölt, a tejszínt és a tojást. Belemorzsoltam a fetát, beletépkedtem a mozzarellákat és hozzátettem a reszelt füstölt sajtot is.

A tésztát lisztezett deszkán gyorsan még egyszer átgyúrtam hogy sima legyen és kinyújtottam akkora körré, ami a formánál kb. 5-6 centivel nagyobb lett. A formát vajaztam és liszteztem, majd a sodrófa segítségével beletettem a kinyújtott tésztalapot. Ha kissé följebb ér a tortaforma szélénél az oldallap, az nem baj, mert süléskor kicsit összehúzódik.

A formát ráhelyeztem sütőpapírra, körberajzoltam és kivágtam. Rátettem a tésztalapra, majd erre üveggyöngyöket szórtam. Milyen jó hogy egyszer a bolhán vettem egy nagy halom dekor-üveggyöngyöt! Az üvegvázáimba szoktam tenni, de erre a célra is kiváló. Ezt hívják vaksütésnek. Azért kell lesúlyozni a tésztát, hogy ne jöjjön fel nagyon süléskor, hogy tartsa a formáját - különben nem maradna elég hely a tölteléknek. Babot vagy égetett agyaggolyókat is használhatunk a célra. (Égetett agyaggolyókat mezőgazdasági boltban tudunk venni.)

Háromnegyedes lángú sütőbe tettem a tésztát úgy 10 percre. Csak annyira süljön meg, hogy ne maradjon nyers, hogy a tészta külseje megszáradjon. Ha túlsütnénk, akkor később a töltelékkel együtt sülve megégne.

Mikor kicsit kihűlt a félig-harmadig sült tészta, levettem róla az üveggolyókat és a sütőpapírt. A tejfölös-sajtos keverék felét elosztottam a tésztán, majd a vékonyra karikázott cukkinit is egy sima rétegben ráhalmoztam. Kicsit sóztam. A paradicsomkarikák és az újhagyma következett, ezt is kicsit sóztam. Végül a maradék folyós sajtos keverékkel fedtem le.

Visszatettem sülni ugyanarra a hőfokra körülbelül 25 percre.

Eszméletlen finom, egy pohár jó hideg sörrel vagy egy pohár finom fehérborral... Hm. Fantasztikus.

Mazsolaszőlőnek köszönetem a tökéletes receptért! :)

Grillkolbász

.

Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.

(Benjamin Franklin)

Már régóta gondolkodtam a kolbásztöltésen. Mert nálunk zalában egyszerűen nem tudnak sem jó kolbászt, sem jó hurkaféléket tölteni.

Egyszerűen húsdaráló kell hozzá, amihez vagy csomagolnak is kolbásztöltő csövet, amit rá kell csak tenni az elejére, vagy vehetünk is hozzá, ha nincs mert külön is kapható.

A hentessel ledaráltattam egy kiló húst. Mindjárt kétféle kolbászmasszát kevertünk be. Az egyik dédnagyanyám receptje (alföldi), a másik egy spanyol grillkolbász. Majdnem spanyol - mert persze az csak az alapötlet volt de legyen, nevezzük spanyolnak... Egy kiló húsból annyi kolbász lett, amennyi a kis képen a fatálon látható.

Hozzávalók 4 főre a magyaroshoz:

1,2 kg zsírosabb hús duplán darálva,
ízlés szerint só (kb. 2 csapott teáskanálnyi),
2 teáskanál pirospaprika (ebből lehet valamenyni csípős is),
1 mokkáskanálnyi frissen őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma,
1 csapott mokkáskanál porcukor (nem tévedés!),
bél.
Hozzávalók 4 főre a spanyolhoz:
1,2 kg duplán darált zsírosabb hús,
14 szem szegfűbors mozsárban porrá őrölve,
1 teáskanál szárított kakukkfű vagy
1 kisebb csokor friss apróra vágva,
kb. 2 csapott teáskanányi só,
bél.

Én ebbe egy negyed sóban eltett citromnak a héját is beletettem nagyon felaprítva, plusz a citromos sóval sóztam meg a masszát. Arra vigyázzunk, hogy a kolbász a sülésnél sósul. Tehát kissé sótlanabbra készítsük nyersen, mint amilyen a szánk íze lenne.

Mindkét adagot kézzel alaposan összedolgoztam, majd az előzőleg folyóvízzel alaposan átmosott, majd legalább fél órára kézmeleg vízbe áztatott bélbe töltöttük. (Minden hentesnél kapható kis nyloncsomagocskában.)

Serpenyőben kevés olajon fedő nélkül kis lángon alaposan körbesütöttem. Szerintem mindkettő nagyon finomra sikerült.

Emlékszem mikor nagyanyámnál voltunk Hajdúszoboszlón nyaranta, sokszor reggelire pikkpakk megtöltött egy adagot. Mi már a sülő kolbász finom illatára ébredtünk reggel...

A grillkolbásztöltésben az a jó, hogy végtelenek a lehetőségek az ízesítésre. Kinek-kinek mihez van kedve, étvágya, ötlete. Garantáltan színhúsból van és még ott a készítés öröme is. És a kóstolásé: na, mit ügyeskedtünk? Egész más, mint csak megvenni a boltit és rátenni a parázsra. És ebben tudom hogy mi van, semmi adalékanyag, csak tisztán a hús és fűszerek.

Sokszor fogunk még tölteni, a mai ebéd meggyőző volt abszolúte! Ezen az oldalon lehet grillkolbász ízesítéséhez ötleteket csipegetni.

.

Kenyérleves

..
Míg kerekét hajtja a víz,
a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy,
a lány szeretőt keres.

(Cangjang-Gjaco, a VI. Dalai Láma verse - a Lelked szélfútta madártoll c. szerelmes kötetéből)

Ez az egyszerű leves is Rézi néni szakácskönyvéből való. Írója Dolecskó Terézia és 1876-ban jelent először meg, Szegedi szakácskönyv címen. Hihetetlen!
Mintha megállt volna az idő - ma is aktuális receptek vannak benne.
Húslevest főztem a héten és mára már elfogyott belőle minden, csak lé maradt. Ideális alap volt ehhez a kortalan recepthez.

Serpenyőben kevés zsíron vagy olajon szép pirosra pirítsunk meg tányéronként fél-karéj házikenyeret. Míg pirulnak, aprítsuk fel a hagymát, szeleteljük fel a kolbászt. Minden tányérba tegyünk egy darab megpirult kenyérszeletet. Ismét öntsünk kevés zsiradékot a serpenyőbe, majd a felkarikázott (vagy apróra kockázott vöröshagymát) újhagymát és kolbászt kicsit futtassuk meg a forró zsíron. Ezt is adagoljuk szét a tányérokba. Majd minden tányérba üssünk fel egy nyers tojást is, valamint reszeljünk rá szerecsendiót és őröljünk friss borsot is rá.
Merjük a tányérokba a tűzforró húslevest. (Célszerű a tányérokat is előmelegíteni - na a mikró erre pl. tökéletes!)

Ennyi. És nagyon finom. Tartalmas, ugyanakkor könnyű leves.
No és libidónövelő is - a tojás köztudottan afrodiziákum.
Ha férfi jönne hozzám... nekem tetsző... ezzel a levessel kínálnám meg. :) Természetesen szép piros, tüzes erőspaprikát is asztalra téve hozzá - egy ilyen levesnél azt hiszem elmaradhatatlan.

Gyorslevesnek is ajánlom elfoglalt emberkéknek, mert ha nincs is mindig otthon húsleves, leveskocka bizonyára van. Lehet hogy szentségtörés, de nem mindig ér rá az ember komoly hozzávalókból komoly ételt főzni. És szerintem kenyér, szárazkolbász, vöröshagyma, tojás szinte mindenkinél mindig van otthon.
Még a bóti leveskocka is elfogadható és finom levessé alakul át így - aligmunkával, alighozzávalóval.

De ha valaki nagyon-nagyon kerülné a leveskockát, annak alapléként a sima mezei főtt krumpli levét ajánlom még ehhez a recepthez. Nem kiönteni! Megvan belőle a nagyon látványos, nagyon finom leves is! :)

Sportmánia

.

Részvétet könnyen kap az ember, az irigységért azonban keményen meg kell dolgozni.

(Michael Schumacher)

Na mostan idegen tollakkal ékeskedem. Sógornőm tegnap átcsörgött, hogy csinált sportszeletet, ami annyira ízlett nekünk húsvétkor. És hozna át belőle. Óóó! Épp édességhiányom volt, naná hogy örültem neki. Végtelenül egyszerű kis süti, és ahogy néztem már blogszerte végigsöpört a sportmánia. Nekem viszont még nem volt meg a recept - így lefotóztam gyorsan, mielőtt hűlt helye lett volna a tányéron... És a receptet is elkértem.

Szóval ezt sógornőm készítette és isteni finom volt.

Hozzávalók:
40 dkg darált háztartási keksz,
25 dkg vaj vagy margarin olvasztva,
4 evőkanál kakaópor,
1/2 rumaroma (vagy 3-4 evőkanál igazi rum),
25 dkg porcukor
1/2 dl tej
A tetejére:
20 dkg tortabevonó csoki,
1, 5 evőkanál olaj

A hozzávalókat összegyúrjuk, egy vajazott tepsibe simítjuk, a csokit vízgőz felett olajjal felolvasztjuk, ráöntünk a tetejére és készen is van. Hagyjuk a csokimázat megdermedni, majd szeleteljük.

Finom ez kissé megspékelve is: rumos meggyel, pálinkába áztatott aszalt szilvával, vörösáfonyával... stb.

Kapros-túrós derelye

A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.

(Stendhal)

Van egy néni a piacon, aki valami felséges házi kecsketúrót készít. Májustól mindig rendszeres vásárlója vagyok. Olyan lágyra és krémesre csinálja, mintha nem is túró lenne hanem krémsajt. Megunhatatlan. Tegnap vettem tőle az idei első adagot.

Derelyét már úgy is régen főztem. Ez a csodálatos túró pedig igazán megérdemel egy kis pepecselést.

Kaprosan készítettem, mert nagyon szeretjük és ilyenkor tavasszal az első ízek között van, amire nagyon vártam.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:
40 dkg liszt,
3 tojás,
1 teáskanál só,
annyi víz, amennyivel rugalmas tésztát kapunk (kb. 1/2 dl).
A töltelékbe:
40 dkg túró (lehet tehéntúró vagy juhtúró is),
1 evőkanál 20 %-os tejföl,
só,
1 nagy csokor kapor.
A tetejére:
szalonnapörc,
tejföl.

A lisztet egy nagy tálban elkevertem a sóval és beleütöttem a tojásokat. Kezdtem összegyúrni, mikor már majdnem összeállt, kevés vizet is adtam hozzá. Ne legyen sok a víz, épp csak jól álljon össze a tészta, de túl kemény se legyen. Szóval olyan közepes. Lisztezett deszkán aztán jól meggyúrtam, miután összeállt, hogy szép sima legyen. Négy kis gombócot formáztam belőle, liszteztem őket és visszatettem a tálba, nylonnal letakarva. Ha áll egy 20 percet, akkor meglágyul, és sokkal de sokkal könnyebb kinyújtani. (Legalábbis nekem, mert nincs tésztagépem.)

Egy nagy lábosban kevés olajon kiolvasztottam a szalonnadarabokat, majd szűrőkanállal kiszedtem egy tálkába. (A visszamaradt zsiradékra szedtem aztán később a kész derelyéket.) Közben tettem a tűzre egy nagy fazékban sós, olajos vizet forrni.

Összekevertem a túrót, tejfölt, sót, aprított kaprot.

Kinyújtottam az első gombóc tésztát jó vékonyra, olyan 2 mm vastagra. Pogácsaszaggatóval köröket vágtam. (Vághatjuk derelyevágóval simán kockákra is.) A kis körök közepébe két kiskanál segítségével túrótölteléket halmoztam. Majd minden töltött lapocskára tettem egy sima másik kört. Kicsit összenyomtam őket, majd villával körben jól összeragasztottam a két lapot. Forrásban lévő vízben főztem úgy 3-4 percig a derelyéket, majd a szalonnazsírra kiszedtem. Ezt minden tésztagombóccal megcsináltam. A maradék tésztát  összegombócoltam és kis idő elteltével kinyújtottam. Egy nagy konyharuhára tettem száradni,  lebbencslevesbe majd kiváló lesz. A derelyéket tejföllel és szalonnapörccel tálaltam.Ez az étel adható köretként is egy jó vadpörkölt mellé, vagy például halpaprikához is. De vegák is elkészíthetik durumlisztből, tojás nélkül és természetesen szalonna nélkül.

A töltelék lehet simán túrós is. És akkor édesen is ehetjük, ha csak olajra vagy zsírra szedjük ki. Ebben az esetben porcukrozzuk és tejfölözzük. De kerülhet a túró mellé forróvízbe dobott, majd kinyomkodott és nagyon apróra vágott spenótlevél illetve csalánlevél is.

Ez a tészta ha szilvalekvárral van töltve, a barátfüle vagy lekváros derelye. Pirított zsemlemorzsára szedjük ki és porcukorral tálaljuk.

A házi tésztának nincs párja, én mondom! :)

Sült tejfölös-morzsás fejessaláta

Honnan jön ez az allegria, a színeid, az életörömöd? Tudakolta Trockij.
A halál közeléből, felelte Frida.

(Slavenka Drakulic: Frida, avagy a fájdalomról)

A világ egyik legegyszerűbb körete. Ma találtam Rézi néni "Igazi magyar konyha" című művében ami megjegyzem az 1800-as évek végén adatott ki először, bizony. Tegnap csirkét sütöttem - a köret elfogyott, hús még maradt. Ma ezzel a körettel tálaltam.

Elkészítés: Személyenként végy egy szép fejes salátát, vágd négybe, alaposan mosd meg és forrásban lévő sós vízbe dobd 1/2 percre. Tűzálló tálat vajazz ki, tedd bele a salátanegyedeket, öntözd meg tejföllel, picit sózd meg, szórj rá kenyérmorzsát és forró sütőben éppen csak rottyantsd össze.

Egészen remek. Könnyű diétás fogás. A morzsát én frissen készítettem szikkadt fehérkenyér beléből robotgéppel. Így nagyobb darabos lett és istenien ropogósra sült meg. Ha javasolhatok, akkor ezt az egyet. Mert nagyon egyszerű étel, így igazán megérdemli, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. Azt pedig frissen készített, szikkadt kenyérbélből készült nagyszemű morzsával lehet. A bolti, száraz és apró kenyérmorzsa nem alkalmas ehhez a csodás körethez. Ha valakinek nincs késes robotgépe, akkor tépkedje apró darabokra a kenyeret és késsel mezzalunával kissé aprítsa meg. Úgy is jó lesz.

Ezt az ételt ajánlom úgy is, hogy kevés fetát is elmorzsolhatunk a salátalevelekre. Aztán tejfölözzük és morzsázzuk.

Régimódi lekváros torta

.

"- Azt hiszem, meg kellene hívnunk az Allen házaspárt egyik nap uzsonnára - jegyezte meg Marilla elgondolkodva. - Rajtunk kívül már szinte mindenhol megfordultak.
- Marilla, megengedi, hogy egy tortát süssek erre az alkalomra? Úgy szeretném meglepni valamivel Mrs. Allant! És tudja, hogy már egészen tűrhető tortát tudok sütni!
- Süthetsz egy lekváros tortát - egyezett bele Marilla.

A hétfő és a kedd lázas előkészületek jegyében zajlott. Az új lelkészházaspár uzsonnameghívása fontos és komoly feladatot jelentett, és Marilla eltökélte, hogy egyetlen avonlea-i háziasszony sem fogja lepipálni. Anne alig bírt magával az örömtől és az izgalomtól. Kedd este, miközben a Driád fürdője mellett a vörös köveken üldögéltek és fenyőgyantába mártott kis ágakkal szivárványokat rajzoltak a víz felszínére, a két kislány kitárgyalta a várható nagy eseményt.
- Mindennel elkészültünk - mesélte Anne -, már csak az én tortám van hátra, amit reggel sütök meg és az aprósütemény, amit Marilla közvetlenül az uzsonna előtt süt ki. Mondhatom, agyondolgoztuk magunkat tegnap és ma. Nem kevés felelősséggel jár egy ilyen uzsonnameghívás. Az én életemben ez az első ilyen alkalom. Csak látnád a kamránkat! Nem mindennapi látvány. Aszpikos csirke és hideg nyelv lesz. Aztán kétféle gyümölcszselé - piros meg sárga - és tejszínhab, citromtorta, cseresznyés torta, meg háromféle édes tészta és püspökkenyér meg Marilla híres-neves sárga szilvabefőttje, amit külön a lelkészlátogatások alkalmára tartogat, meg piskótatorta és lekváros torta, meg a már említett aprósütemény, friss kenyér meg régi, ha a lelkésznek esetleg rossz lenne az emésztése, és nem ehet frisset. Mrs. Lynde szerint ugyanis a legtöbb lelkész emésztési zavarokkal küzd, bár talán Mr. Allan még nem olyan régóta az, hogy annak már jelentkezne a rossz hatása. Jaj, kiver a veríték, ha a saját lekváros tortámra gondolok! Istenem, Diana, mi lesz, ha nem sikerül! Múlt éjjel azt álmodtam, hogy egy irdatlan, félelmetes lidérc üldöz, és a feje helyén lekváros torta van.
- Ugyan, ne izgulj, jól fog sikerülni - nyugtatta Diana, aki mindig tudott vigasztalással szolgálni. - Az a darabka is, amit két hete a Henyélőkertben ettünk, rendkívül finom volt.
- Hát persze, csakhogy a tortáknak megvan az a rossz szokásuk, hogy éppen akkor sikerülnek pocsékul, amikor leginkább jónak kéne lenniük - sóhajtotta Anne, és egy vastagon begyantázott ágat úsztatott le a patakon. - Nos, végül is nem marad más hátra, mint a Gondviselésre bízni az eredményt és vigyázni, nehogy kimaradjon belőle a liszt. Nézd csak Diána, milyen gyönyörű szivárvány! Mit gondolsz, ha elmentünk, eljön a driád, és magára teríti, mint egy sálat?"

(L. M. Montgomery: Anne otthonra talál)

Múltkor a vendégeimnek (akiknek a medvehagymás pogit is sütöttem) hamis somlóit is készítettem. És jócskán maradt a csokiöntetből. Hűtőben eláll, de azért nem a végtelenségig. Ma délelőtt ráértem, így sütöttem hozzá egy egyszerű kis tortát.
A jól bevált alapreceptemet használtam, még a lisztet is ugyanúgy keverve tettem bele. Fele fehér, fele teljes kiőrlésű búzaliszt került a sütibe. (Nem felejtettem ki... :) ) A legkisebb - 15 cm-es - tortaformát használtam, így az arányokat módosítottam csak.

Hozzávalók:
6 dkg fehérliszt,
6 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt,
2 csapott evőkanál kakaópor,
10 dkg puha vaj,
1/2 zacskó sütőpor,
1 csipet só,
12 dkg porcukor,
1 evőkanál vaníliás cukor,
3 tojás,
3 evőkanál tej.

A technológiát lásd ITT.

Mikor kihűlt, három lappá vágtam és megkentem jó bőven a tavalyi málnalekvárommal. Tálaláskor csokiöntettel meglocsoltam és tejszínhabbal díszítettem.
Olyan igazi, régimódi nagyiféle torta.

Padlizsános húsgombócok törökösen

Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg.

(Isaac Babel)

Imádom a török konyhát. Ma sima bolognait akartam készíteni, de ráleltem a hűtőben a múltkori nagybevásárlásomkor lőtt 2 padlizsánra is. Egyből módosult a menü: törökösen fogom megcsinálni!

Receptet persze nem találtam, ez most egy kísérlet. Viszont törökös és finom lett!

Hozzávalók 6 főre:

60 dkg darált hús (marha-disznó lehet vegyesen is),

2 db padlizsán,

1 nagy fej vöröshagyma,

2-3 gerezd fokhagyma,

só, frissen őrölt bors,

1/2 csapott mokkáskanál római kömény,

1 csapott teáskanál köménymag,

1 mokkáskanál koriandermag,

1 csokor petrezselyem,

6-8 evőkanál olívaolaj,

2 tojás,

2 csapott evőkanál búzadara.

A paradicsommártáshoz:

1 liter paradicsomlé,

1 dupla fémdobozos sűrített paradicsom,

1/2 liter víz,

2 dl sűrű török joghurt,

só, 4 teáskanál kristálycukor,

1 babérlevél.

A padlizsánt hámoztam, amjd nagyon apró kockákra vágva kevés olívaolajon sóval egy serpenyőben jól megsütöttem. A sülés vége felé a fokhagymát is megfuttattam a padlizsánnal együtt. Egy nagy tálba került mindez. Mikor kihűlt, hozzátettem a darált húst és az összes fűszert (ezeket mozsárban törtem), a tojásokat, búzadarát, petrezselyemzöldet. Kézzel alaposan összedolgoztam és hagytam állni 1/2 órát. Addig föltettem a paradicsommártás és hagytam 10 percig rotyogni. A joghurtot csak a végén kevertem hozzá. Kis gombócokat formáztam vizes kézzel és a paradicsommártásba tettem őket főni 25 percre körülbelül. Fedő alatt kis lángon puhultak.

Szerintem fini lett. Spagettivel is jó, rizzsel is tökéletes. Tálaláskor még megszórhatjuk frissen vágott petrezselyemzölddel is.

Szamóca csatni

..
Szénfekete, nem albínók szülötte,
nem fehérvérű, szeplős szőkeség,
nem is magányos társtalan mogorva
cserepesajku, rossz-szagú cseléd,
ámde királyok lágykarú leánya,
ki holtak vágyát felserkentheti;
rajta értő szem-választotta nyestprém,
máskor simúló finom hermelin.
Illatja, mint a pézsma vagy az ámbra,
ha frissítő szél tovalengeti;
ölelni való testét ékesítik
átkarolásra termett keblei.
Ébenfaág, mit köntös, ruha bujtat,
s a keblein szamócák ringanak,
s rá ruhalombok éjszakát borítanak;
szerelem-ruha ez, amely alatt
a szem s a szív versengve képzelődik,
a lélek rátapad vágyakozón;
s ha feketeség csillan ki a gyolcsból,
átöleli eszeveszett mohón.
Foga akár tündöklő drágagyöngysor.
S ha megnevetteti a tréfaszó:
mint sűrű éjből hajnal buggyanása...
Előkelő, mint fekete csikó,
s futásban a mezőn nincs néki mása.

(Ibn Rúmi - Egy fekete rableányhoz)

Ez a csatni olyan, hogy pár falattól úgy érzed, elteltél. Egyszerre csípős, egyszerre sós, egyszerre édes, egyszerre savanykás és nagyon pikáns. Igazi afrodiziákum. Afrodité asztalára való.

Hozzávalók 2 főre:
0,5 kg eper,
6 csapott teáskanál kristálycukor,
1/2 mokkáskanál só,
1 teáskanál vörösboros balzsamecet,
1 pici darab friss gyömbér lereszelve,
3 szem szegfűbors mozsárban jól összetörve,
újhagyma zöldje,
1 piros csilipaprika.

Az epret negyedekbe vágtam és föltettem nagy lángra főni. Addig kevergettem és főztem, míg levet eresztett. Ekkor sóztam, cukrot, balzsamecetet, csilit, gyömbért is adtam hozzá. Hamar sűrűre főtt, talán negyed óra sem kellett neki. Az újhagyma zöldjét csak a végén, mikor már nem főtt, akkor kevertem hozzá.

Nagyon izgalmas!

Készíthetünk többet is belőle, mert ugyanúgy eltehető, mint a lekvár. Fertőtlenített üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk és szárazdunsztba tesszük, míg kihűl. A spájzban így sokáig eláll. Már ha van esélye ugye...

Kiváló brie típúsú sajtokhoz, de natúr sült húsokhoz is. És persze, behűtött pezsgővel különösen finom!