Régimódi lekváros torta

.

"- Azt hiszem, meg kellene hívnunk az Allen házaspárt egyik nap uzsonnára - jegyezte meg Marilla elgondolkodva. - Rajtunk kívül már szinte mindenhol megfordultak.
- Marilla, megengedi, hogy egy tortát süssek erre az alkalomra? Úgy szeretném meglepni valamivel Mrs. Allant! És tudja, hogy már egészen tűrhető tortát tudok sütni!
- Süthetsz egy lekváros tortát - egyezett bele Marilla.

A hétfő és a kedd lázas előkészületek jegyében zajlott. Az új lelkészházaspár uzsonnameghívása fontos és komoly feladatot jelentett, és Marilla eltökélte, hogy egyetlen avonlea-i háziasszony sem fogja lepipálni. Anne alig bírt magával az örömtől és az izgalomtól. Kedd este, miközben a Driád fürdője mellett a vörös köveken üldögéltek és fenyőgyantába mártott kis ágakkal szivárványokat rajzoltak a víz felszínére, a két kislány kitárgyalta a várható nagy eseményt.
- Mindennel elkészültünk - mesélte Anne -, már csak az én tortám van hátra, amit reggel sütök meg és az aprósütemény, amit Marilla közvetlenül az uzsonna előtt süt ki. Mondhatom, agyondolgoztuk magunkat tegnap és ma. Nem kevés felelősséggel jár egy ilyen uzsonnameghívás. Az én életemben ez az első ilyen alkalom. Csak látnád a kamránkat! Nem mindennapi látvány. Aszpikos csirke és hideg nyelv lesz. Aztán kétféle gyümölcszselé - piros meg sárga - és tejszínhab, citromtorta, cseresznyés torta, meg háromféle édes tészta és püspökkenyér meg Marilla híres-neves sárga szilvabefőttje, amit külön a lelkészlátogatások alkalmára tartogat, meg piskótatorta és lekváros torta, meg a már említett aprósütemény, friss kenyér meg régi, ha a lelkésznek esetleg rossz lenne az emésztése, és nem ehet frisset. Mrs. Lynde szerint ugyanis a legtöbb lelkész emésztési zavarokkal küzd, bár talán Mr. Allan még nem olyan régóta az, hogy annak már jelentkezne a rossz hatása. Jaj, kiver a veríték, ha a saját lekváros tortámra gondolok! Istenem, Diana, mi lesz, ha nem sikerül! Múlt éjjel azt álmodtam, hogy egy irdatlan, félelmetes lidérc üldöz, és a feje helyén lekváros torta van.
- Ugyan, ne izgulj, jól fog sikerülni - nyugtatta Diana, aki mindig tudott vigasztalással szolgálni. - Az a darabka is, amit két hete a Henyélőkertben ettünk, rendkívül finom volt.
- Hát persze, csakhogy a tortáknak megvan az a rossz szokásuk, hogy éppen akkor sikerülnek pocsékul, amikor leginkább jónak kéne lenniük - sóhajtotta Anne, és egy vastagon begyantázott ágat úsztatott le a patakon. - Nos, végül is nem marad más hátra, mint a Gondviselésre bízni az eredményt és vigyázni, nehogy kimaradjon belőle a liszt. Nézd csak Diána, milyen gyönyörű szivárvány! Mit gondolsz, ha elmentünk, eljön a driád, és magára teríti, mint egy sálat?"

(L. M. Montgomery: Anne otthonra talál)

Múltkor a vendégeimnek (akiknek a medvehagymás pogit is sütöttem) hamis somlóit is készítettem. És jócskán maradt a csokiöntetből. Hűtőben eláll, de azért nem a végtelenségig. Ma délelőtt ráértem, így sütöttem hozzá egy egyszerű kis tortát.
A jól bevált alapreceptemet használtam, még a lisztet is ugyanúgy keverve tettem bele. Fele fehér, fele teljes kiőrlésű búzaliszt került a sütibe. (Nem felejtettem ki... :) ) A legkisebb - 15 cm-es - tortaformát használtam, így az arányokat módosítottam csak.

Hozzávalók:
6 dkg fehérliszt,
6 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt,
2 csapott evőkanál kakaópor,
10 dkg puha vaj,
1/2 zacskó sütőpor,
1 csipet só,
12 dkg porcukor,
1 evőkanál vaníliás cukor,
3 tojás,
3 evőkanál tej.

A technológiát lásd ITT.

Mikor kihűlt, három lappá vágtam és megkentem jó bőven a tavalyi málnalekvárommal. Tálaláskor csokiöntettel meglocsoltam és tejszínhabbal díszítettem.
Olyan igazi, régimódi nagyiféle torta.