Szamóca csatni

..
Szénfekete, nem albínók szülötte,
nem fehérvérű, szeplős szőkeség,
nem is magányos társtalan mogorva
cserepesajku, rossz-szagú cseléd,
ámde királyok lágykarú leánya,
ki holtak vágyát felserkentheti;
rajta értő szem-választotta nyestprém,
máskor simúló finom hermelin.
Illatja, mint a pézsma vagy az ámbra,
ha frissítő szél tovalengeti;
ölelni való testét ékesítik
átkarolásra termett keblei.
Ébenfaág, mit köntös, ruha bujtat,
s a keblein szamócák ringanak,
s rá ruhalombok éjszakát borítanak;
szerelem-ruha ez, amely alatt
a szem s a szív versengve képzelődik,
a lélek rátapad vágyakozón;
s ha feketeség csillan ki a gyolcsból,
átöleli eszeveszett mohón.
Foga akár tündöklő drágagyöngysor.
S ha megnevetteti a tréfaszó:
mint sűrű éjből hajnal buggyanása...
Előkelő, mint fekete csikó,
s futásban a mezőn nincs néki mása.

(Ibn Rúmi - Egy fekete rableányhoz)

Ez a csatni olyan, hogy pár falattól úgy érzed, elteltél. Egyszerre csípős, egyszerre sós, egyszerre édes, egyszerre savanykás és nagyon pikáns. Igazi afrodiziákum. Afrodité asztalára való.

Hozzávalók 2 főre:
0,5 kg eper,
6 csapott teáskanál kristálycukor,
1/2 mokkáskanál só,
1 teáskanál vörösboros balzsamecet,
1 pici darab friss gyömbér lereszelve,
3 szem szegfűbors mozsárban jól összetörve,
újhagyma zöldje,
1 piros csilipaprika.

Az epret negyedekbe vágtam és föltettem nagy lángra főni. Addig kevergettem és főztem, míg levet eresztett. Ekkor sóztam, cukrot, balzsamecetet, csilit, gyömbért is adtam hozzá. Hamar sűrűre főtt, talán negyed óra sem kellett neki. Az újhagyma zöldjét csak a végén, mikor már nem főtt, akkor kevertem hozzá.

Nagyon izgalmas!

Készíthetünk többet is belőle, mert ugyanúgy eltehető, mint a lekvár. Fertőtlenített üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk és szárazdunsztba tesszük, míg kihűl. A spájzban így sokáig eláll. Már ha van esélye ugye...

Kiváló brie típúsú sajtokhoz, de natúr sült húsokhoz is. És persze, behűtött pezsgővel különösen finom!