Epres rétes házitésztával és végre a természet lágy öle...

.

Csung Langnak, egy idős férfinak, kinek neve azt jelenti, hogy „a Szikla Mestere", volt egy kis birtoka a hegyekben. Egy napon úgy esett, hogy Csunglang elveszítette egyik lovát. Jöttek a szomszédok, hogy szerencsétlensége hallatán kifejezzék neki együttérzésüket. Az öreg azonban azt kérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.

(Herman Hesse: Kínai parabola)

Tegnap végre kijutottunk a hegyre családilag. Egyik húgom 40. szülinapját és egyben nagymamává válását ünnepeltük. Meg a jóidőt, a jó levegőt - öröm volt kint lenni végre a lakás bezártsága után. Mindenből rekordtermés ígérkezik. A fák roskadoznak a cseresznyétől, meggytől, körtéktől és mandulától, a ribizli- és málnabokrok csak úgy piroslanak. Csodás látvány. Bográcsban készült pincepörkölt (amit elfelejtettem lefotózni) uborkasalátával, és még mielőtt kimentünk, reggel sütöttem 6 rúd rétest, eprest meg epres-túróst. Ildinyónál találtam a receptet. Ez egy egyszerűsített rétestészta, nagyon gyors összeállítani és kinyújtani, és még az olyan antitalentum sütögetőknek is, amilyen én vagyok - szóval még nekem is egyszerű volt megcsinálni. Semmi bajom a bolti réteslappal, sőt... jobban szeretem mint a házi nyújtott rétest. Viszont adódott már úgy, hogy rétest sütöttem volna mert volt bőséggel gyümölcs, káposzta, tök, de éppen nem volt nyitva bolt a közelben és nem volt itthon réteslap. Na ez a változat ilyen esetekre kiváló. Meg hát most tényleg a rétesszezon kellős közepén vagyunk, annyiféle gyümölcs érik, ami belevaló.

Hozzávalók 6 rúdhoz:

30 dkg liszt,
1 tojás,
175 gramm tejföl.
A kenéshez:
10 dkg vaj ( vagy zsír),
2 csapott evőkanál liszt.
A töltelékbe:
bármilyen gyümölcs vagy túró vagy
tök vagy káposzta, stb....

A lisztet összegyúrtam a tojással és a tejföllel szép simára, majd kinyújtottam és megkentem a lisztes vajjal, aztán csigába föltekertem. (Ildinyó 4 gombócra javasolta vágni, én 6 darabra szeltem és így pont tepsi méretű és jó vékony lapokká sikerült kinyújtani.) Tehát feltekercseltem a lisztes vajjal megkent tésztalapot és 6 felé vágtam. Letakarva hűtőbe tettem míg előkészítettem a töltelékeket. Az epret leszáraztam, mostam, negyedeltem. A túrót kikevertem tojássárgájával, kevés tejföllel, vaníliás és sima cukorral, csipet sóval.

A tésztagombócokat téglalap alakúra, tepsi hosszúságúra és jó vékonyra kinyújtottam. Megszórtam csíkban édes morzsával, ráhalmoztam a morzsacsíkra az epret, cukroztam és feltekertem. Ez a sima epres. A túrósnál is megszórtam csíkban édes morzsával a kinyújtott lapot, ráhalmoztam a túrótölteléket, erre a negyedelt epreket, kissé cukroztam és feltekertem. Kivajazott nagytepsibe tettem őket, a tetejüket megkentem olajjal (vagy olvasztott vajjal is lehet) és 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Végül porcukroztam őket.

Piros, bogyós, kerek, édes, ízes, szépséges... gyümölcsök.

A rózsakapu, virágok és Csiki kutya. 

Itt készült az ebéd (amit elfelejtettem a nagy beszélgetésben lefotózni) és részlet a kertből napozóággyal, kőrakással és a terasz sarkával. 

 

Sörök, borok és lengőtekeverseny, némi okítással, hova is kéne célozni...

 

Nyuszi, a kétszínű szemű cicalány. Bal szeme kék, a jobb borostyánbarna. (Úgy tűnik karmikusan vonzzuk a családba a hófehér és fekete cicákat...)

 

Hinta a cseresznyefán és látkép a városközpontról.

Púpos, az egyik teknős aki nagyon fotogén, a cseresznyetermés köbö 1 ezreléke, a rózsalugas a házzal (ablakában pincében lelt ókori korsóval) és a fenyőfán toboz helyett ilyen lámpa terem... 

Tapasztalataim a házitészta készítésről

.

Nem olyan régen sikerült a bolhán vennem egy jó kis olasz tésztagépet. Azóta tudom, hogy nem tudom, hogy élhettem nélküle?! :) Remek kis szerkezet és mióta megvan, csak házitésztát ettünk. Több módszert, receptet is kipróbáltam.

1. Eddig nem voltam jó barátságban a réteslisztekkel, nem is használtam semmihez sem. Viszont a házi tésztaához jó, állagát javítja, könnyebb dolgozni vele. Ez leginkább akkor igaz, ha nem kapunk jó minőségű finomlisztet.

2. A legeslegjobb a durum rétesliszt. A legfinomabb tészta fele sima fehér lisztből, fele durum réteslisztből sikerült. Ráadásul a színe is csodaszép sárga, állaga még jobb, mint a sima búzalisztes tésztáé.

3. Kipróbáltam a mostanság divatos "minden 10 dkg liszthez 1 tojás" tésztát is és nekem nagyon nem ízlett. Iszonyúan tojás íze van, a tésztaízt nekem teljesen elnyomja, úgyhogy ezt a verziót teljesen elvetettem. Nem beszélve arról, hogy nagyon tojáspazarló. Egyébként a bolti tésztákon feltüntetett "4 tojásos", "8 tojásos", stb... megjelölés azt jelenti, hogy 1 kg liszthez mennyi tojást adtak. Egyedül a cérnametéltet jó sok tojásosan készíteni.

4. A legjobb tészta így készült: fele jó minőségű fehér búza finomliszt, fele durum rétesliszt. Minden 20-35 dkg liszthez 1 tojás megy és annyi víz, amivel kemény, de jól gyúrható tésztát kapunk. Kinyújtás előtt pihentessük a tésztát 20 percig, könnyebb lesz dolgozni vele. Só nem kell a tésztába, az a főzővízbe megy, amibe nem kell olaj, csak só. Annyira kell sósnak lennie a víznek, mint a tengernek. Tengertjártak előnyben. :) Tehát ha négy főre készítünk házi tésztát, a fél kiló liszthez csak 2 tojást adjunk, a többi víz legyen. Az 5-ösön nyújtott tésztát felforrás után 2-3-4 percig főzöm - attól függ, mennyire kemény tésztát gyúrtam.

5. Ha túl vékonyra nyújtottam, nem hasonlított a házi tésztára, olyan bótis lett. Tehát én 5-ig nyújtom csak ki, egyedül a raviolihoz használom a 6-os fokozatot, és a cérnametélthez a 7-es fokozatot. Cérnametélt készítésekor viszont a 10 dkg liszthez 1 tojás változat a nyerő, különben könnyen elázik a levesben a vékony tészta.

6. Próbáltam csak durum daralisztből is, tojás nélkül. Nem volt rossz, de a kevert lisztes, kevés tojásos változat jobban ízlett, kezelhetőbb volt.
7. Friss tésztából többet kell számolni mint a bolti tésztából, hiszen az száraz, a víztartalom nincs benne a súlyban. Fél kg bolti tészta négy embernek elég. Friss tésztánál 15-20 dkg lisztet mérek személyenként a tésztához.

Hát erre jutottam házi gyúrt tészta ügyben. Ne is várjatok milliliterre megadott folyadékmennyiségeket és egyebeket. Tésztát gyúrni megtanulni amúgy is csak a gyakorlatban lehet, érzésből kell csinálni.

Mai ebédünk van a képeken: darás tésztát ebédeltünk, idei friss eperlekvárral. :)

Jéghideg citromos paradicsomleves

Az öt tiglio, vagyis hársfa nem hoz gyümölcsöt. Árnyékot adnak a ház melletti széles teraszon, ahol hűsölhetünk, amikor a tűző nap nem engedi, hogy a ház teraszán lebzseljünk. Szinte minden nap a hársfák alatt ebédelünk. Virágaik gyöngy fülbevalóhoz hasonló bimbókból bomlanak ki - mind az öt fa szinte ugyanazon a napon bontotta virágát, és illatukkal betöltik a völgyet. Virágzáskor az emeleti teraszon üldögélünk alig pár méternyire a hársaktól, és próbáljuk azonosítani az illatot. Szerintem olyan, mint a vegyesboltban a parfümrészleg illata. Ed szerint Syll bácsi használt ilyen illatú hajzselét. Mindenesetre a környék összes méhét ide vonzza a hársak illata, még este is szorgoskodnak, mikor mi már kávézunk. Olyan hangon döngicsélnek, mintha egy egész hadsereg közeledne.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Azt hiszem már párszor említettem, hogy a kedvenc műfajom a leves. Legyen akár tél, akár nyár. Ilyenkor persze a könnyű, szinte üdítőital-számba menők a nyerők.

Ez most a "végtelenegyszerű" kategóriájába tartozik, viszont fordítottan arányosan jóízű és finom. Polcz Alaine receptje.

Hozzávalók 4 főre:

1 liter paradicsompüré vagy 1,5 liter paradicsomlé,
1 egész citrom héja,
8-10 db szegfűszeg,
só,
méz ízlés szerint,
1,5 dl tejszín,
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő.

A paradicsompüréhez hozzáadtam 5 dl vizet, hogy normále sűrűségű legyen (a paradicsomléhez nem kell víz), tettem bele sót, mézet (lehet egészen fanyarra is, de egészen édeskésre is készíteni - minkét változatban finom, a szánk íze szerint), egy egész citrom körben egyben levágott héját, szegfűszeget és forraltam 10-15 percig, hogy átvegye az ízeket. (Akinek van citromlevele, azzal is ízesítheti vagy citromfűvel is kitűnő íze lesz, bele is főzhetjük, majd eltávolítjuk, tálalásnál friss levelekkel díszítjük a levest.) Végül hozzáöntöttem a tejszínt is, újra kóstoltam és ha kellett még sót, méz, adtam hozzá. Mikor újra felforrt, fél deciliter hideg vízben elkevert 1 csapott evőkanál kukoricakeményítővel besűrítettem. Aztán eltávolítottam a fűszereket belőle, nehogy megkeserítsék a levest. Hagytam hűlni, majd hűtőbe tettem.

Jégbe hűtve tálaljuk.

Kerti-paradicsom idényben természetesen készítsük friss paradicsomból: paszírozzuk ki, aztán a többi mint fent.

Tipp: Ha tartalmasabban ennénk, főzhetünk bele rizst, vagy árpagyöngyöt vagy kölest, tehetünk bele pirított vagy natúr kukoricakását (polentát) is, szikkadt kenyérdarabkákat is.

Még gyűjthető a hársfa virágja szárításra. Ne út mellől szedjük, hanem tiszta, védett helyekről. Teája kitűnő  meghűlésre, valamint nyugtató is, csakúgy mint a méze.

Fehérboros, rozmaringos szarvasragu

All'alta fantasia qui manco possa;

ma gia volgeva il mio disio e il velle,

si come rota ch'igualmente e mossa,

l'Amor che move il sole e l'altre stelle

(Dante Alighieri: Divina Commedia, Par., XXXIII. 142-145)

(Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.)

Kedvenc olasz szakácskönyvemben találtam a receptet. Mivel vadhúst a múltkori pörköltig nem készítettem még, kissé bátortalanul állok még hozzá. Ezért kerestem receptet és találtam is. Bárányból írta a könyv, de szarvasból is nagyon finom lett.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg szarvas apróhús,
30 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi),
5 gerezd fokhagyma,
1,5 dl száraz fehérbor,
6 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
néhány ágacska friss kakukkfű (szárított is jó),
1 ágacska friss rozmaring,
1 evőkanál szárított majoránna vagy oregano,
só,
frissen őrölt bors.

A húst tisztítás után felkockáztam. A vöröshagymát és fokhagymát úgyszintén, jó apróra. A lábosba tettem 2 dkg vajat, 1 evőkanál olívaolajat és jól felhevítettem, aztán a húskockák harmadát hirtelen pirulásig átsütöttem rajta. Ezt még kétszer megcsináltam - azért kell, hogy a hús piruljon és ne főjön, mert ha egyszerre tettem volna az edénybe, levet engedett volna, mert nagyon lehűtötte volna a zsiradékot.

A visszamaradt zsiradékon (ha nem maradt akkor öntsünk még olívaolajat, kevés vajat az edénybe) kevés sóval üvegesre dinszteltem a hagymákat, majd beletettem a húskockákat is, fűszereket is (rozmaringot nagyon apróra vágtam), sóztam, borsoztam és felöntöttem fehérborral. Fedő alatt kis lángon pároltam a hús puhulásáig. Időnként meg kell keverni és pótolni az elfőtt folyadékot borral vagy vízzel.

Én a húskockákat kissé megszórtam liszttel és úgy sütöttem ki, ezért a szaftja nagyon jó sűrű lett. Viszont ez azzal járt, hogy 5 percenként kevernem kellett, mert különben lekapta volna a szaftot a liszt miatt. Szóval ha nem akartok sűrűn keverni, ne lisztezzétek a húskockákat, ha sűrűbb szaftot akartok akkor igen.

Körete lehet: házi metélt, polenta, aprócska újkrumplik parázspirosra sütve vajon vagy friss kenyérlángos (focaccia). Írja még hozzá a könyv, hogy sült paradicsomszeletekkel kínáljuk, paradicsom szezonban ki fogom próbálni, mert biztosan finom hozzá. A paradicsomot centi vastag karikákra vágjuk és olívaolajon nagy hőmérsékleten hirtelen meggrillezzük. Sózzuk-borsozzuk.

Az ország 100 legjobb étterme

.

Most olvasom a Food and Wine oldalon "az Év Étterme" díjjal jutalmazott éttermek 100-as listáját. És van benne egy zalaegerszegi díjazott is, a Piac Bistro. A kép a konyhaablakomból készült. Sajnos még nem voltunk, talán a nagy távolság miatt? :) Félre a tréfával, sok jót halottam már a Piac Bistro-ról és ezek után már muszáj lesz egy vacsorát is elkölteni náluk. Szégyen gyalázat, hogy csak az abalakból hallgatom és nézem éjjelente a csivitelő-nevetgélő, elégedetten távozó vendégeket cigizés, borkortyolgatás és mélázás közben. Pedig a tulajdonos srácot sokszor látom a piacon, sokszor vásárolunk egyszerre ugyanannál az árusnál. Szóval nem csalás, nem ámítás, "nomen est omen", valóban helyi alapanyagokból főznek. Ha erre jártok, térjetek be, ne hagyjátok ki.

A minap egy barátosnémmal elmentünk csevegni a város egyik legismertebb, régi vendéglőjébe, mert van kerthelysége. Az étlap 20 éve változatlan. Limonádé nincs, de van fanta citrom, friss citromkarikával, szódával higítva. Nem akartam kekeckedni, hogy ha van citrom is, meg szóda is, meg cukor is, akkor mi van a limonádéval? Khm.

Inkább hagyjuk.

Aztán itt van egy szintén tőlünk 20 méterre lévő másik étterem is, ami tavaly nyílt. Annak is van kerthelysége, ami nagyon hangulatos. De a konyhája? Nézem az étlapot: velencei csirkemáj. Rendben. Kihoznak egy sima rántott csirkemájat, kőkemény panírban. Kérdezem: ez mitől velencei? Hát nem tudják, de így jobban hangzott. Na ez már fizikailag is fájt.

És a sort még folytathatnám hosszan. Na ezért örülök a Piac Bistronak, mert égetően szükség van szerény városkánkban egy jó étteremre. A saját konyhámon kívül is.

Ahogy írom a sorokat, sok gondolat jön, egyik szüli a másikat. Ez a három és fél év gasztroblog írás nagyon sok mindenben formált engem is. Elkezdtem még komolyabban érdeklődni a gasztonómia iránt. Sok új ételt kipróbáltam - bár azelőtt sem a klasszikus gulyás-pörkölt-rántotthús szentháromsága uralta a konyhámat (nem mintha bármi baj lenne velük) -, valamilyen szinten megtanultam fotózni és képet szerkeszteni. Sokat nézem a paprikát is. Szakácskönyvet viszont nem vettem azóta sem. Engem is megérintett a divathullám, ami a globalizálódásnak köszönhető: bármilyen alapanyaghoz könnyen hozzájuthatok és bármit megfőzhetek. Ez eleinte nagyon lelkesített, de az évek során most már eljutottam odáig, hogy az a különleges, ami egyszerű, itt termő szezonális alapanyagokból készül a saját idényében. Bevallom őszintén, ha bármennyi pénzt elkölthetnék, akkor sem az elegáns éttermeket választanám szuper séfekkel, hanem az egyszerű kiskocsmákat, bisztrókat, házi kifőzdéket, kockás abroszos kisvendéglőket keresném, ahol jó az étel, jó a kiszolgálás, van kisfröccs és kovászos uborka házizsíros kenyérrel (és ahol bármikor egy igazi jó csípős lecsót összedobnak nekem ha azt kívánom) nyáron, jó borok és frissen sült kenyér lesütött fűszeres májjal télen, ahol bármikor egy igazán jó pörköltet ehetek galuskával vagy dödöllével, ahol nem akarnak mindent újragondolni, hanem egyszerűen és kreatívan állnának hozzá a finom házias ételekhez. Ahol jóféle házi sütiket lehet enni. Na ez még egy másik nagy hiányosság a városunkban. Sok cukrászda van, de mind egykaptafa. Nincs egy nagyi-sütije jellegű házi süteményeket készítő és áruló hely sem.

Szóval eljutottam odáig, amiért az olasz konyhát is a világörökség részének nyilvánították. Egyszerűség, letisztultság, tiszta, őszinte ételek, semmi faxni, csilivili, ígykutyulomúgykutyulom (mégis mákos guba a guba) variálás. Az "újragondolást" űzzék a  sztárszakácsok, ő dóguk. De úgy főzni egyszerű, helyi ételeket hogy mind a tíz ujjad megnyalod utána (és még tízzel is ezt tennéd ha lenne), nagyokat sóhajtozol s tudod, sosem felejted el ezt az ételt - számomra ez a művészet. Én csak egy egyszerű, hétköznapi háziasszony vagyok, s az is maradok. Ilyen evések élnek emlékeimben a balatoni nyaralások kapcsán, a hegyen végzett munka után a bográcsban rotyogó pörkölt illatát érezve, anyukám nagy karácsonyi lakomáit, húsvéti ételeit felidézve. Az egyszerűség dícsérete, s maradok is ennél, azt hiszem. De szeretek más népek receptjei között kutakodni, ötleteket meríteni olyan alapanyagokból készülő ételeknél, melyek itt is megteremnek. Nagy inspiráció számomra az arab és mediterrán konyha. De a jó magyaros ízeket mindig is meg fogom tartani, mert ezen nőttem fel és mert szeretem.

No de nem elmélkedek többet, irány a piac! :)  (Mer' nem lesz belőlünk semmi, oszt ki főzi meg az ebédet?! )

Hideg zöldfűszeres tökleves forró napokra

.

A nyári ebédekhez nélkülözhetetlen egy hosszú tavola. Most, hogy elkészült a konyha, nekünk is kell egy kerti asztal. Minél hosszabb, annál jobb. Egyrészt azért, mert a heti piacon mindig túlságosan megrakom a szatyrokat, másrészt azért, mert gyakran toppannak be barátok, ismerősök - az otthoni barátaink, a rokonaink barátrai, akik csak beköszönnek, ha már erre jártak, meg az itteni új barátaink, akik természetesen magukkal hozzák az ő barátaikat is. Ilyenkor pár marékkal több tésztát zuttyantok a fazékba, kihozok még néhány tányért és poharat, meg pár széket. Az asztal és a konyha kötelez.

Alaposan átgondoltam, mekkora legyen az asztalom és milyen. Ha gyerek lennék, bemászhassak a végtelenül hosszú asztal alá a sárga fénybe, és megbújhassak az abrosz menedékében. Hallgatnám a hangos nevetést az asztal körül, a poharak koccanását, a felnőttek beszédét, a "Salute" és a "Cin-cin" vándorlását körbe-körbe; bámulnám a lábakat, a hőség miatt felhajtott szoknyákat. Egy ilyen asztal körül egy kutya is nyugodtan rohangászhat. Az asztal végében mindenképpen lenne egy hatalmas váza, melyben elférne az összes virág, amely nyílik a vidéken. Az asztal éppen olyan széles lenne, hogy középen kézről-kézre lehessen adogatni a tálakat, de elférnének rajta a felgyűlő boros és ásványvizes palackok is, meg a hideg vizes tál, melyben a szőlő és a körte hűl. És lenne helye egy letakarható tálnak is, melyben ott pihen a gorgonzola és a caciotta, egy helyi lágy sajt. Az olajbogyó magját a hátuk mögé dobhatják a vendégeink is. Egy ilyen asztalhoz vagy pasztellszínű, például világoskék kockás vagy zöld-piros skótkockás abrosz való, semmi esetre sem hófehér, mert attól káprázik az ember szeme. Azért is fontos, hogy elég hosszú legyen az asztal,, mert akkor nem kell folyamatosan ki-be rohangászni a konyhába, mindent ki lehet hozni egyszerre. Egy ilyen asztal minden élvezetek legnagyobbikát nyújtja: az elhúzódó ebédekét a fák árnyékában. A szabad levegő könnyeddé, lazává, szabaddá tesz. Ilyenkor az ember saját maga vendége - ez a legjobb a nyárban, ilyen az igazi nyaralás.

(......) A szabadban elköltött hosszú ebéd után csak egyetlen dolog következhet: a szieszta. A nappalt kettéosztó háromórás ájulás tökéletesen logikus. Hóna alá csapja az ember a Piero della Francescáról szóló könyvet, és irány az ágy.

Abban biztos vagyok, hogy fából készült asztalt szeretnék. Felhívtuk Marcót és Rudolfót, a szerény, csöndes asztalosokat. Mindig jól szórakoznak rajtunk, amikor itt dolgoznak. A tíz személyes, festett asztal ötlete váratlanul éri őket. Ők a gesztenyepáchoz vannak szokva. Biztos, hogy azt akarjuk? Látom, hogy lapos pillantásokat küldenek egymás felé. Két év múlva át kell festeni...! Nem praktikus. Vázlatot is csináltunk Eddel, és a festékminta is megvan. Sárga.

Négy nap múlva már hozzák is az asztalt, befestve. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsak voltak, hiszen mindig nagyon sok a munkájuk. Nevetnek. Szerintük az asztal világítani fog a sötétben. Hát, tényleg jó erős a színe. A helyére állítják, oda, ahol a legszebb a völgyre nyíló panoráma. Az árnyékban tényleg ragyog a sárga, csábít, hogy hozzuk a poharakat, a tálakat, a gőzölgő ételt, a gyümölcsöt a kiskosárban, a friss sajtot a szőlőlevélben.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Megint sikerült rábukkannom egy nagyon egyszerű, ugyanakkor könnyű és finom hideg zöldséglevesre, mely a forró nyári napokra kitűnő fogás lehet. Egészen mást kerestem... és épp volt egy minitök a hűtőben. A sors útjai kifürkészhetetlenek, ugye. :) Tavaly a hideg uborkalevesnek is nagy sikere volt...

Beírom ide az eredeti receptet, amit a Terebessen találtam. A leves az üzbég konyha remeke.

Hozzávalók 4-6 főre:
 

40 dkg tök (tisztítva)

4 dl víz

1 pohár rizs (2 dl)
2 l tej
1 kávéskanál só
10 dkg vaj
só, bors, sáfrány,
kapor ízlés szerint.

A tököt lehéjazzuk, megmossuk, kimagozzuk, kockára vágjuk. Egy fazékba tesszük a vajat, a megmosott rizst átpirítjuk rajta üvegesedésig, majd hozzáadjuk a tökkockákat, felöntjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, sáfrányt, kaprot hintünk bele.
Félig megfőzzük.
Majd ráöntjük a tejet és tíz percig együtt főzzük.
Ezután jégre téve lehűtjük.

Ez az eredeti recept. De lehet ezt variálni is.

Tippek: más zöldfűszerekkel is készíthető szerintem. Pl.: menta, bazsalikom, kakukkfű, citromfű, lestyán, metélőhagyma, fokhagyma, újhagyma, tárkony lehet még a fűszere. Egyszerre csak egyet használnék, a leves egyszerűségéhez nem illik véleményem szerint a túlfűszerezés. A tárkonyról jutott eszembe az Alíznál látott erdélyi tartósítási mód, és ehhez a leveshez az a sóval, ecettel eltett tárkony kitűnően illenék. Csak akkor tejszínnel készíteném a levest, mert valószínűleg a tejet szétcsapná az ecet, a tejszínt viszont nem.

Víz helyett használhatunk hozzá zöldségalaplevet is. 

Én vízzel és tejjel készítettem, viszont tettem bele egy csipet cukrot is, még kerekebb lett az íze. És nem volt itthon sáfrány, így sáfrányos szeklicével díszítettem. És vaj nélkül főztem, így is tökéletes volt.

Vaj helyett tálaláskor meglocsolhatjuk extra szűz olívaolajjal is, vagy tökmagolajjal is.

Rizs helyett főzhetünk bele árpagyöngyöt is vagy kölest is, vagy tehetünk bele szikkadt, másnapos házikenyérdarabokat is. Készíthetjük cukkiniből, csillagtökből, sütőtökből, céklából, salátából, sóskából, spenótból is. 

Ha savanyítanánk a főzés végén citromlével vagy valamilyen finom ecettel, akkor tejszínnel készítsük a levest.

Elkészíthetjük nyersen is ugyanúgy, mint a hideg uborkalevest. Nagyon egészséges.

Ez itt a reklám helye: új biopiac indul és Toscana aranya

 .

Új biopiac kezdeményezés indul a Szent György hegyen. Killer Gáspár borásztól kaptam a meghívót. Akár várárlóként, akár árusként szeretnél részt venni rajta, Gáspárnál lehet bővebben érdeklődni. Nagyon örülök neki, hogy újabb helyi kistermelők és vásárlók találhatnak egymásra és arról nem is beszélve, hogy a Szent György hegy lélegzetelállítóan szép hely. Ismételten felhívnám figyelmeteket Gáspár finom bioboraira is, érdemes kóstolni és vásárolni is nála. Valamint az országban két borász készít csak verjus-t, az egyik Gáspár. Nagyon finom és különleges, én pl. rászoktam és már hiányzik ha nincs itthon belőle.

Szent György Hegyi Kézműves Napok

Rendezvény helye

Szent György-Hegyen a Killer Pincészetnél, ahol  a szükséges higiéniai szabályok betartása garantálva lenne ( Toilette etc)

Rendezvény resztvevők

Helyi Kis- és Őstermelők, akiknek termékei a legjobb minőségben és minden mesterséges és káros adalékanyagtól mentesen garantálva készülnének.

A Rendezvény résztvevők saját maguk felelősek az ezzel kapcsolatos előírások és normák betartásáért.

Maximális rendezvényi részvétel 20 résztvevőre (Kis – és Őstermelőre) korlátozott és ezek száma a jövőben sem fog megemelkedni.

Termékek

·   Kenyér- és más sütött termékek

·   Hús és felvágottak (tartósított áruk)

·   Sajt és tejtermékek

·   Friss gyümölcsök és zöldségek

·   Tartósított gyümölcsök és zöldségek

·   Lekvárok, gyümölcslevek, szirupok

·   Méz

·   Virágok, vetemények, palánták

·   Füstölt halak

·   Fűszerek

·   Természetes kozmetikumok, szappanok stb

·   Különféle kézműves ajánlatok (kosárfonók, kovácsoltvas termékek, fafaragások, stb.)

·   esetleg időszakosan és változóan mint ajánlat

·   Zene – különleges művészek alkalmi fellépése

Amennyiben lehetséges a termékek kizárólag magyar és helyi vagy regionális alapanyagokból készítendők.

Időpontok

A rendezvény rendszeresen kell ahhoz működtetni, hogy a vendégkör és látogatók hozzászokjanak és az ismertsége a piacnak garantálva legyen, s ami az ezzel kapcsolatos reklámra költött többletkiadást is jelentősen csökkentené.

A rendezvény áprilistól októberig lenne megrendezve pl. havi kétszer a hónap 1. és 3. szombatján, 10 – 13 óra között. Időpontok:

2011.06.18

2011.07.02

2011.07.16

2011.08.06 délután 15 és 18 óra között

2011.08.20 délután 15-18

2011.09.03 délután 15-18

2011.09.17 délután 15-18

2011.10.01 délután 15-18

2011.10.15 délután 15-18

Parkolás és közlekedési lehetőségek

A helyi parkolási lehetőség útmutató-táblákkal lenne megkönnyítve.

A parkolást amennyiben szükséges, irányítani kell.

Lehetőség esetleges Lovaskocsis – vagy Fogatos, továbbá Minibuszok használatára a közlekedésnél, melyek a Kisapáti és Hegymagasi, s Tapolcai látogatókat szállítanák. Ezzel különös hangsúlyt lehetne fektetni az ezáltal elérhető magasabb színvonalú környezetkíméletre és védelemre.

.....................................

Nyílt Zalaegerszegen, a Rákóczi utcán (a Böjte ékszerszalon után lefelé) egy olasz élelmiszereket áruló bolt, a Szedd és Edd! Sok finomság kapható náluk: aszalt gyümölcsök, olajos magvak, cukrászati alapanyagok, kimért édességek, kimért olasz jó minőségű durumtészták és természetesen kimért extrafinom extraszűz olívaolaj is, egyenesen Toscánából. Egy liter ára 1700 Ft. Én már rendszeresen náluk veszem az olívaolajat, mert nagyon finom. Mély zöld, kissé csípős, erőteljes ízű. Olyan zamata van, mint mikor beleharapsz az olajbogyóba. Ami még nagyon szimpi: hogy kimérve árulnak amit csak lehet, így hozzájárulnak ahhoz, hogy minél kevesebb csomagolóanyag  váljék szemétté... Oldalukat megtalálod a Facebookon itt.

Nyitvatartás: H-P.: 08.30-17.30, SZo.: 9-12

Az olívaolaj egészséges, ezt lassan mindenki tudja. Azt azonban kevesebben, hogy olívaolaj és olívaolaj között nagy különbség lehet. Extra szűz vagy sansa? Ez itt a kérdés...

Köztudott, hogy a mediterrán országokban, ahol az Extra Szűz olívaolaj fogyasztása havi 1,3 liter körül mozog fejenként, a szív- és érrendszeri megbetegedések száma töredéke az európai átlagnak, főleg az e tekintetben világviszonylatban is sajnálatos módon vezető pozícióban levő magyar statisztikának. Az összefüggés nyilvánvaló, azt azonban kevesen tudják itthon, hogy mit takar az Extra Szűz olívaolaj és a szintén egészséges látszatot kelteni óhajtó, ám tartalmilag ettől messze elmaradó sansa névre hallgató (mellék)termék közti különbség.

Ha azt mondjuk, hogy ég és föld, akkor még csak megközelítettük a lényeget. Kezdjük mindjárt az elején egy lényeges adattal: az Extra Szűz olívaolaj az olajbogyó első préseléséből keletkezik, s ilyen formán az olajbogyó összes, egészségünk megőrzéséhez nélkülözhetetlen hatóanyagát tartalmazza, míg ugyanez a sansa olajban mindössze 1-10%-ban található meg! Így, ha mi egészségünk megóvása érdekében szeretnénk jót tenni szervezetünkkel és olívaolajjal készült ételeket igyekszünk fogyasztani, de sansa-t vásárolunk, sajnos nem tettünk semmit ennek érdekében! Miért? Mert a két termék tartalma a gyártási eljárás eltérése miatt nagy különbséget mutat.  

Az előállítási folyamat

Magyarországon az olívaolaj fogyasztás kultúrája még csak kialakulóban van, ezért a legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent pontosan az Extra Szűz, illetve a sansa kifejezés, és ezt kihasználva a gyártók és forgalmazók gyakran megtévesztik a gyanútlan vásárlót az „olívaolaj” felirattal.

Az Extra Szűz olívaolaj előállításának gondosságára jellemző, hogy semmiféle természetes szennyeződés sem maradhat a préselésre váró olajbogyók között! A frissesség jegyében az olajbogyókat a leszedés után 24 órával lepréselik, hogy jó minőségű Extra Szűz olívaolajat nyerhessenek. A szűrés és a palackozás folyamata során sem oldószert, sem hőt nem alkalmaznak. Az olajhoz nem adnak hozzá sem tartósítószert, sem adalékot. Az Extra Szűz olívaolaj a természetes előállítási folyamat után megőrzi eredeti zamatát és vitamintartalmát, ezen kívül telítetlen zsírsavakban és antioxidánsokban gazdag. Eközben a szintén, egyébként helytelenül, olívaolajként hirdetett sansa - amely pomace és orujo néven is kapható - a sajtolás során keletkező maradványokból készülő zsiradék, melyet oldószerrel nyernek ki a megmaradt olívamasszából. Ez azt jelenti, hogy a már kisajtolt olívamasszát vegyi úton oldják ki újra, majd ahhoz, hogy annak valami íze legyen, 1 %-ban Extra Szűz olívaolajat adnak hozzá. Ezen 1-10 % alapján a gyártók és a forgalmazók feljogosítva érzik magukat, hogy használják az olívaolaj kifejezést, holott az csupán egy olíva-olajpogácsából készült olajat takar, amely megnevezést – a törvény előírásainak értelmében- minden így előállított termék esetében fel kellene tüntetni a termék címkéjén. A silány minőségű, olcsó készítmény a mediterrán országok legtöbbjében ma már kereskedelmi forgalomba alig kerül – minőségét ez éppen eléggé bizonyítja.

Magyarországon azonban a megtévesztő címkéknek és a fogyasztók tájékozatlanságának köszönhető az, hogy a fogyasztók a legtöbb esetben az ár és nem a minőség alapján választják az olcsó mellékterméket, az Extra Szűz olívaolaj helyett. Így míg más európai országban száz olívaolaj vásárlásból összesen kettő sansa, addig hazánkban százból hatvan alkalommal a sansa mellett döntenek a vásárlók.

Az Extra Szűz olívaolaj kedvező élettani hatásainak ismeretében a fogyasztók tájékoztatása kiemelt fontosságot kellene, hogy kapjon hazánkban, amely a szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében vezeti a nemzetközi statisztikákat.

Az olívaolaj nem véletlenül lett az elmúlt évezredek alatt az örök élet, a lelki béke és a nyugalom jelképe. Érdemes hinni a mediterrán országok lakóinak, akik azt vallják: meg kell adni a tiszteletet ennek a fának, termésének, és nem utolsó sorban önmagunknak. 

Az Extra Szűz olívaolaj és a sansa olaj összehasonlítása

Extra Szűz olívaolajAz előállítás folyamata: Az olajbogyó első sajtolásának az eredménye. Mentes minden vegyi eljárástól, így íze megőrzi természetességét.

Extra Szűz olívaolaj tartalom: 100 % 

Élettani hatása:

 Kedvező élettani hatása bizonyított, alátámasztott:

- megvédi az érrendszert a meszesedéstől

- megakadályozza a zsírok lerakódását az erekben

- csökkenti a sejtek oxidációját és a káros koleszterin szintjét

-  erősíti az izomsejteket

- segít a trombózis és a magas vérnyomás kialakulásának megelőzésében
Sansa olajAz előállítás folyamata: Maradványolaj. A gyümölcsmaradékból további vegyi úton történő olajkinyerési eljárással készül.

Extra Szűz olívaolaj tartalom: 1-10 %-ban tartalmaz Extra Szűz olívaolajat. 

Élettani hatása: Egészségre gyakorolt hatása nem ismert

Szerző: Nagy Bernadett, dietetikus

Epres tiramisu

.

Amikor a szeretet nem győz le mindent, akkor a házi sütik következnek.

(ismeretlen) 

Gondolom nagy újdonságot nem közlök a recepttel, de ha má' megcsináltam... :) A recept egyébként itt található. Annyi módosulás történt, hogy 35 dkg epret összeturmixoltam 4 kicsit púpos evőkanál porcukorral (ízlés szerint, kóstoljuk mert ízlés- és eperfanyarságfüggő), elkevertem benne 2 cent gyümölcspálinkát, és ebbe a finom eperszószba mártogattam a piskótákat. Az epres piskótaréteget még kissé meg is locsolgattam az eperszósszal, mert ezt nem veszi fel olyan könnyen a piskóta, mint a folyékonyabb kávét.

Tulajdonképpen még a turmixgépet sem kéne elővenni, villával vagy krumlplinyomóval is összetörhetjük a gyümölcsöt a cukorral, pálinkával/likőrrel. 

A többi ugyanaz. Illetve féladagot csináltam krémből, 1 mascarponével, 2 tojással és 1 nagy dobozos 20%-os  Zott tejföl 3/4-e került még bele (baromi jó sűrű), mert csak 1 tégely krémsajtom volt, szóval ez olyan 3/4 adag inkább krémből.

Eperszemekkel kellett volna a tetejét díszíteni, de összesen ennyi eprem volt most itthon. Mennyei manna. :)

Tipp: Málnával, meggyel, sárgabarackkal, szederrel, naranccsal, citrommal, kiwivel, sárgadinnyével, ribizlivel is fantasztikus lehet! Illetve ha valaki tart a nyes tojástól, egyszerűen csak felvert tejszínhabbal lazítsa a mascarponét. Úgy is nagyon finom. Vagy gőz fölött verje fel mind a sárgáját, mind a fehérjét.

Citromos változat egy nagy tálhoz:
a mártogatóhoz:
3 citrom leve,
3 citrom reszelt héja,
25 dkg porcukor,
3 cl gyümölcspálinka,
csipet só.
A krémhez:
50 dkg mascarpone,
4 tojás,
2 dl tejszín,
15 dkg porcukor,
csipet só, +
olasz piskóta.

Egy mélytányérba reszeljük 3 lédús citrom héját, majd kifacsarjuk a levüket is. Elkeverjük teljes oldódásig a porcukorral, a csipet sóval és a pálinkával. 

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját habosra kikeverjük a porcukorral, aztán hozzákeverjük a mascarponét. A fehérjéket csipet sóval jó kemény habbá verjük. Felverjük a tejszínt is jó kemény habbá.

A mascarponés sárgájához keverjük először a tojásfehérjét óvatosan, majd ugyanilyen óvatosan a tejszínhabot is.

A piskótákat belemártogatjuk a cukros citromlébe, és kicsit meg is locsoljuk őket. Erre jön egy réteg krém, erre megint mártogatott és belocsolt piskótaréteg, krém, stb... Amíg tart. A tetejét reszelt citromhéjjal, citromkarikákkal, valamilyen zöldfűszerrel díszítjük: mentával, citromfűvel vagy bazsalikommal.

Abbahagyhatatlanul finom. :)

A kapálás elhozza a világbékét

Ímélben kaptam, de Lustanyunál az eredeti. Nagyon jó. :)

A múltkor Egerben mama kérdezte, hogy épp mivel foglalatoskodom, én pedig
mondtam neki, hogy olyan nőkről írok, akik borzasztóan kritikusak saját
magukkal szemben és kiakadnak azon, hogy vastagabb a karjuk, vagy
narancsbőrös a fenekük. Mama megvetően legyintett, közölte, hogy ez
baromság és hogy inkább arról írjak, hogy ezek a nők kapáljanak be öt
hektár kukoricát, és akkor biztosan nem lesz idejük a narancsbőrükkel
foglalkozni.

És akkor hirtelen belém hasított, hogy basszus, mindenre ezt a kapálás
dolgot hozza fel, és összegyűjtöttem, hogy mama szerint milyen problémákra
lenne megoldás a kapálás.

1.) Terhesgondozás, újszülött ellátás, bizonyos mértékig paraszolvencia -
"Katicám, annak idején megszültek a nők a kapaföldön is, nem volt semmiféle
ultrahangozás, meg terhesjóga, meg boríték az orvosnak!"


2.) Homoszexualitás - "Kapálna végig egy nyarat, ´szt nem lenne ereje tollas
gatyában vonulgatni!" (Egyébként mama nem homofób, csak nem érti ezt a
dolgot és a genetikában sem áptudét.)


3.) Bűnözés - "Hogy a frász üsse ki őket, mennének el kapálni ahelyett, hogy
a szomszéd tyúkját lopkodják!"


4.) Való világ 4. - "Ez nekik a való világ??? Mennének el kapálni ahelyett,
hogy a seggüket hizlalják egy medencében. Akkor aztán nem lenne idejük
veszekedni, örülnének, ha a vízhólyagoktól egy pohár vizet meg tudnak inni,
´szt lefekhetnek aludni. Na az a való világ, Katicám." (Évának már javasolt
3 hét uborkaszedést is Szabolcsban, mondván attól elmenne a kedve a
veszekedéstől, és nem lenne annyi ideje fújni a füstöt, Alekosz
tartásjavítására pedig némi kaszálást említett.)


5.) Számítógép függőség - "Hajnali kettőig nyomkodta a gombot???
(=számítógépbillentyűzet és /vagy egér gombja- a szerk.) A rossebb megette,
bezzeg ha másnap hajnal ötre kapálni kéne menni, már fél 9-kor lefeküdne
aludni!"


6.) Tetoválás, testékszerek, és a fóliás melír bizonyos esetei - "A mi
időnkben a fiataloknak nem volt arra idejük, hogy kürtöket dugdossanak a
fülükbe, ´szt azzal tágítsák a lukat rajta! Tudod Katicám, annyi munka volt
a fődeken, hogy nem tudtunk mink azzal foglalkozni, mekkora a luk a
fülünkön, meg nem is volt időnk arra, hogy órákig fodrászkodjunk, meg
lyuggassuk a bőrünket kifele. Szép is lett volna, ha menni kell kapálni,
"szt ott égeti a nap a griffmadarat, vagy mit a vállunkon!"


7.) Futball huliganizmus - A franc essen ezekbe a szkinderekbe (skinhead- a
szerk.), ha ennyi erejük van, csinálhatnának valami hasznosat is! Megnézném
én őket, miután bekapálták a szemerei téesz fődjét, hogy mennyi erejük lenne
ott ordítozni, meg kukát dobálni a meccseken! Hát megmondom én neked,
Katicám: semmi! Ott aludna az összes a lelátón, olyan fáradt lenne!"


8.) Depresszió, egyéb pszichés problémák - "Jódógába´ nem tudja már, hogy
micsináljon! Ül a szép házába´, szt sopánkodik, hogy milyen kövér, meg hogy
nem foglalkozott az érzéseivel a zura, nemhogy örülne, hogy van mit enni,
jólétbe van, és nem kell kapálnia."
Hirtelen ennyi jutott eszembe, de ahogy leírtam, hát nem is olyan eszement
hülyeség mind, mint amilyennek elsőre gondoltam (kivéve a 2-es és 8-as
pontokat), vagyis hát persze hülyeség, de van némi alapja. Fontolgatom, hogy
kapálótáborokat szervezek tematikusan, mint pld. szingli kapatábor,
önértékelés javító kapatábor, stb, így a nemzetgazdaság is jól járna, én is,
meg a résztvevők is. :)

"tetszik a recepted" díj

.

Alíz, az erdélyi fakanálforgató tollforgató tisztelt meg a "tetszik a recepted" díjjal - a svéd gombasalátámért kaptam és nagyon köszönöm Neki! Ez a díj nagyon jó ötlet volt Martinellitől, szívesen adom tovább, hiszen blogszomszédaimnál nagyon sok fantasztikus recepttel találkozom, és ezekre szívesen hívom fel olvasóim figyelmét is.

Legelőször is Alíznak adnám visszafelé is a díjat, mégpedig a nagyon-nagyon különleges ángádzsáborleves autentikus közléséért. Azt hiszem ezt előtte még soha senki nem tette meg, és bizony nagy kár lett volna ezért a nem hétköznapi ételreceptért, ha a feledés homályába veszett volna.

Anikónak a dédimamától megörökölt, szintén nagyon különleges aszalt szilvás bablevesét emelném ki sok jó receptje közül. Nagyon örülök, hogy ezt a csodálatos ételt megosztotta velünk, de aminek még jobban, hogy életigenlő, napos kedvét mindig érezhetjük.

Padparadsa barátosném receptjei közül a sokak által (általam is) nagyon kedvelt svéd húsgolyók receptét választottam, és ajándékoznám meg e díjjal. Azt hiszem, az ő leírása autentikus is. Nagy Levin is megnyalná utána a tíz ujját, azt hiszem.

Ildinyó blogja az általam egyik legszeretettebb virtuális szakácskönyv. Nehezen választok. De muszáj egyet, így legyen a nagyon gusztusos és finom epres ekler fánk - ami véleményem szerint a legjobb dolog, ami eperrel történhet. De Ildinyónak csodás levesei és zöldségételei is vannak, érdemes nála kutakodni.

Tálalónál találtam meg legkedvencebb, imádott zöldségem, az articsóka egy nagyon finom és egyszerű elkészítési módját, az articsókás tésztát. Ha egyszer, valaha találnék valahol articsókát, biztosan így készíteném el. Ha lesz kertem egyszer, tutira ültetek e világ legfinomabb zöldségéből....

Wise Lady blogjáról nem egy ételt ajánlanék, hanem az alapreceptek füllentyűt. Igen pontos, precíz, jó alapreceptjei vannak, sokat lehet tanulni tőle.

Hínyenc, a hétköznapi ínyenc blogján egyáltalán nem hétköznapi receptek vannak. Nagyon extra ételei vannak, indiai, ázsiai beütésekkel és csodás képekkel. Én mégis az egyszerű, autentikus hagymás babjáért rajongok, amit nem szabad kihagyni az életetekből, mert fantasztikusan finom.

Vegasztománia blogja meg egyszerűen gyönyörű, csodás fotókkal és még csodásabb ételekkel. Sokaknak a hús nélküli étkezés hiányosnak tűnik, de az Ő oldalát böngészve ennek az érzetnek nyomát sem találni. Remek ízek, fantasztikus fogások. Az a házitésztás, zöldséges lasagne nagyon csábító...

A falu végén, egy kurta konyhában éldegél Thrini. Egyszerű, ám nagyszerű receptjei vannak. Valójában két receptet ajánlanék, mert jól megférnek egymással, egy tányéron: a rozmaringos, kakukkfüves kacsasült mellé isteni köret szerintem ez a csodás kis sárgarépasaláta, zsenge nyári bébirépából. Nyamm.

A sort még lehetne folytatni. Sok embert kihagytam, de remélem - mert a blogdíjak természete ilyen - úgyis körbeér majd mindenkihez.

Vadhúsos töltike (töltött szőlőlevél)

.

A szőlővesszőt a föld alá kell temetni, hogy friss hajtásokat hozzon – nekünk is változtatnunk kell az életünkön, ha azt akarjuk, hogy felfrissüljenek a gondolataink.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Elkészült a töltött szőlőlevél. Most kivételesen nem a sima kis rizses-olívaolajos-citromosat készítettem, hanem egy húsos változatot. Imádom a dolmadest, mert a szőlőlevélnek van egy enyhén citromos, pikáns, savanykás nagyon finom íze. A verjus-ben is ez az íz érződik, hasonlítanak. Nem is értem miért ment ki a divatból a töltött szőlőlevél, pedig vagy millióképpen el lehetne készíteni. Gondolkodtam is egy arabos változaton, de először egy egyszerűbbet akartam készíteni. Meg paradicsomos étel is régen volt az asztalon.

Hozzávalók 4 főre:

30 dkg darált vadhús (lehet marha, vagy disznó vagy birka is),
15 dkg rizs (vagy gersli),
30 db szőlőlevél a töltelékhez és még 30 a lábos aljára-tetejére,
1/2 evőkanál zsír,
1,5 dl víz,
só, frissen őrölt bors,
1/2 mokkáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál köménymag,
5-6 szép zsályalevél,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 kicsi tojás,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma.
A mártáshoz:
a levelek főzővizéből 8 dl,
3 dl paradicsompüré,
1 diónyi vöröshagyma,
só,
1 teáskanálnyi cukor,
1 evőkanál zsír,
1 evőkanál liszt.

Ha rendes szőlőlevélből készítjük, olyanból tegyük ami nincs permetezve. De ha találunk olyan elvadult szőlőtőkéket amilyeneket én is találtam, arról bátran szedhetünk mert ezeket nem permetezik és nagyobbak is, kevéssé cakkosak mint a nemesített szőlőlevél - tehát alkalmasabbak is töltikének. Ezekből a vadszőlőlevelekből így egészen tavasztól őszig tudunk töltikéket készíteni. Téliesíteni is lehet, el lehet tenni tartósítva üvegekben.

Az őz apróhúst ledaráltam, tettem hozzá 1 tojást, a megmosott rizst, a mozsárban frissen összetört fűszereket, az apróra vágott zsályaleveleket, az apróra kockázott vöröshagymát, zúzott fokhagymát, sót, pirospaprikát, kevés zsírt és a vizet. Kézzel jól összedolgoztam. Ne ilyedjünk meg a víz mennyiségétől, a tölteléknek jó tocsogósnak kell lennie, így nem keményíti majd meg a tojás, és biztosan nem töltjük túl szorosra a leveleket. Tehát hagytam állni addig a tölteléket, míg a levelekről lecsippentettem a tövüknél a szárakat, majd forrásban lévő vízbe tettem őket 1 percre. Szűrővel kiszedtem és hideg vízzel átöblítettem, hogy lehűljenek.

A szőlőleveleket egy lapostányéron töltöttem, egyesével, egy másikra pedig áttettem a kész kis hengereket. A leveleket a fonákjukkal magam felé tettem a tányérra úgy, hogy a levélnyeles rész legyen hozzám közelebb. Kiskanállal tölteléket tettem rájuk, hengerre formáztam, majd úgy göngyöltem fel, hogy a két végüket kissé ráhajtottam a töltelékre, aztán a felém eső részt elkezdtem feltekerni magamtól elfelé. Mikor mind készen volt, a maradék levél felével kibéleltem a lábost, és erre tettem szépen szorosan egymás mellé a töltelékeket. Úgy tegyük, hogy a levelek széle, ahol körbeért a tekerés, alul legyen, így nem fog remélhetőleg kinyílni. Nekem pont két sűrű, teli rétegem lett, 30 töltelékkel. Erre tettem a maradék leveleket, majd egy kistányért. Felöntöttem a levelek főzőlevével és tettem hozzá paradicsompürét, szórtam rá apróra kockázott vöröshagymát, sóztam, kissé cukroztam. A tányért a felöntés után igazítsuk jól rá a töltelékekre, majd kislángra, fedővel tegyük fel főni. Kóstoljuk meg a levet, elég sós-édeskés-e. Közben kevés zsírból és lisztből rántást készítettem és a főzés vége előtt 5 perccel hozzáadtam (persze higítva) a paradicsomos léhez. Összesen elég az ételnek 30 perc főlés a felforrástól számítva, majd zárjuk le a lángot és hagyjuk fedő alatt még 20 percig.

Friss fehér kenyérrel, tejfölt is az asztalra téve kínáljuk.

Nagyon nyárias, könnyű, üdítő kis étel.

Kókusztejes eperkrémleves

Az égvilágon mindent utánozhatunk és meghamisíthatunk, csak a szeretetet nem. Szeretetet nem lehet lopni, utánozni, a szeretet csak olyan szívben lakozik, amely mindenestől képes odaadni magát. Ez minden művészet forrása.

Hermann Hesse

Hagyományos gyümölcslevest készültem főzni tegnap este, aztán eszembe jutott, hogy a párom mostanában nem nagyon bírja a tejes dolgokat. Készítettem egy finom epres semifreddo-t is a múlt héten, de a tejszín sok volt neki benne. Úgyhogy lekaptam egy kókusztejet a stelázsipolcról. Nagyon egyszerű, könnyű kis gyümölcsleves lett a végeredmény.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg eper (mer' 10 dekát úgyis elkóstolgat az ember...),
1 kókusztej,
1 nagyobb szál citromfű,
1/2 lime leve,
pici só,
ízlés szerint cukor vagy méz.

Az eper nagyobbik felét föltettem kevés vízben főni sóval, cukorral, citromfűvel, lime lével. Forrástól számítva 5 percig főztem, majd a citromfüvet eltávolítottam és botmixerrel simára pürésítettem a levest. Hozzáöntöttem a kókusztejet is, újra fölforraltam és kóstoltam. Ízesítettem, ami hiányzott, pótoltam (cukor, só, lime lé). Mikor lekapcsoltam alatta a lángot, akkor tettem bele a maradék negyedekre vágott epret. Így nem fő meg, csak kicsit átveszi a leves ízét, szépen egyben marad a gyümölcs. Hidegvízfürdőbe tettem, majd egyből hűtőszekrénybe.

Tálalásnál díszíthetjük még eperrel, citromfűvel.