"A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása."
(Hamvas Béla: A bor filozófiája)
A dolmades az egyik legeslegkedvencebb ételem. Amíg van szőlőlevél-idény, rendszeresen készítem. Időigényes is, munkás is, de nekem megéri... :))
A nyár forróságában ez az egyszerű kis étel maga a mennyei manna. Jól behűtve, tálaláskor még meglocsolva extraszűz olívaolajjal és citromlével - pazar. Mesés. Olyan könnyű, olyan üdítő, hogy ha egyszer valaki kóstolta, utána nem tud leszokni róla...
Hozzávalók:
tenyérnyi szőlőlevelek (nem túl "csipkések"),
rizs,
egy fej vöröshagyma,
só,
tetszés szerint fűszerek, (az eredeti kaporral készül) amivel én ízesítettem a rizst:
tört zöldbors,
tört koriandermag,
friss vágott menta,
kevés friss vágott rozmaring,
friss vágott oregano,
ételízesítő,
olívaolaj, citromlé.
A szőlőleveleket megtisztítom (olyanokat érdemes szedni, amik kerekebb formájúak, nem olyan cakkosak... én vadszőlőlevelet használtam), és fél percre forróvízbe teszem. Így válik göngyölhetővé.
A rizst kockákra vágott vöröshagymán dinsztelem pár percig, a hagyma üvegesedéséig, aztán fölöntöm dupla mennyiségű vízzel, és fűszerezem. (Én egy leheletnyi cukrot is tettem bele, a rizs édes ízét kicsit kihangsúlyozza, a citrom fanyarságát viszont kicsit ellensúlyozza.) Fedő alatt kis lángon főzöm, míg a majd az összes vizet magába nem szívja. Leveszem a tűzről és hagyom fedő alatt puhulni kis ideig, aztán fedő le, hagy hűljön. Nem baj, ha a rizs kicsit kemény marad.
Hűlés után betöltögetem a szőlőlevelekbe, amiknek a szárát késsel kicsípem. A száras felét rakom magamhoz közelebb a tányéron. Teszek rá egy kis hengernyi rizst, és a két oldalsó szélét hajtom először rá a töltelékre, aztán magamtól indulva föltekerem. Így a levél csúcsa lesz kívül. Egy akkora edénybe sorakoztatom a kis hengereket jó szorosan egymás mellé, amekkorába belefér egy lapostányér vagy egy kistányér. Ugyanis rá kell tenni a kis tekercsekre, nehogy szétnyíljanak. (Mennyiségtől függ, ha sokat készítünk, akkor nagy lábos és nagytányér kell, ha kevesebbet, akkor kisebb lábos és kistányér.)
Ha mind megvan, akkor óvatosan fölöntöm annyi vízzel, amennyi pont ellepi, kevés olívaolajat is öntök hozzá, citromlét is facsarok bele és megsózom. Most jön rá a tányér. Kicsit rá lehet nyomni, de csak finoman. Forrás után lassú tűzön, fedő alatt főzöm kb. 20-25 percig, majd hűlni hagyom egy órát fedő alatt, majd fedőt, tányért levéve róla. (Melegen is fogyasztható, citrommártással.)
Ha már langyos, átpakolom egy fedeles jénaiba a kis hengereket, és hűtőbe teszem.
Nyári melegben nagyon üdítő és könnyű finomság, előételnek is kiváló. Tálalni úgy szoktam, hogy jó alaposan még meglocsolom extraszűz olívaolajjal is és citromlével is. Lehet mellé újhagymát, paradicsomot, olajbogyót is adni.
Felséges nyári finomság.
Mennyiség kb: 60 db szőlőlevelet töltöttem be másfél bögre (bögre: 2,5 dl) rizzsel. (Nem főtten volt volt ennyi a rizs mennyisége, hanem nyersen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése