Csupa-csupazöld saláta

A harcos nem önző módon figyel magára, hanem olyan értelemben, hogy a saját énjét teljes és folyamatos vizsgálatnak veti alá. Az átlagemberek, amikor vacak kis zsarnokocskákkal találják magukat szemben, azt a hibát szokták elkövetni, hogy nincs haditervük, amelyre szükség esetén támaszkodhatnak; a végzetes hiba azonban az, hogy túl komolyan veszik magukat - a vacak kis zsarnokocskákhoz hasonlóan, túl nagy jelentőséget tulajdonítanak cselekedeteiknek és érzelmeiknek. A harcosoknak azonban nem csak jól kidolgozott haditervük is van, hanem az önhittségtől is mentesek. Azért nem foglalkoztatja őket önmaguk fontosságának tudata, mert megértették, hogy a világ olyan értelmezés, amilyet mi adunk magunknak. A vacak kis zsarnokocskák halálosan komolyan szokták venni magukat, a harcosok viszont nem.

Attól szoktunk kivetkőzni magunkból, hogy elhasználódik és elkopik az önbecsülésünk. Akiben csak egy szemernyi büszkeség is van, apró darabokra hullik szét, ha azt kell éreznie, hogy senkinek nézik.

Önuralomnak azt nevezik, ha az ember képes megőrizni a lélek harmóniáját akkor is, amikor tapodnak rajta.

A béketűrés azt jelenti, hogy az ember lelkileg visszatartja azt, amiről harcosként tudja, hogy meg kellene történnie. Nem azt jelenti, hogy a harcos minden idejét arra fordítja, hogy valakinek túljárjon az eszén vagy hogy leszámoljon valakivel. A béketűrés valami ettől független dolog. Ha a harcosnak elegendő önuralma, önfegyelme van, és rendelkezik az időzítés képességével, a béketűrés önmagától biztosítja azt, hogy mindenki megkapja, ami jár neki.

Előfordulhat, hogy egy vacak kis zsarnokocska legyőzi a harcost. De a harcosoknak mindig van módjuk a talpra állásra vagy arra, hogy behozzák az őket ért veszteségeket és később visszatérjenek a tudás ösvényére.

Ahhoz, hogy az ember meg tudja érteni a dolgokat, józanságra van szükség, nem érzelmekre.

(Castaneda: Belülről izzó tűz)

Még soha nem kóstoltam szárzellert, vagy halványító zellert. E két név egyazon növényt takarja. Ma viszont a piacon gyönyörűséges példányok kínáltatták magukat potom 300 forintért. Nem gondolkodtam egy fél percig sem. Vettem egyet, mivel zeller-rajongó és függő vagyok.
Nem csalódtam! Isteni finom. Nagyon lédús, roppanós, és finom zelleríze van kis zöld ízzel vegyítve. Kitűnő téli salátanövény éppen ezért. Persze nem csak salátának alkalmas, készíthetjük csőben sütve, levesnek vagy kisebb darabokra vágva rágcsának - finomságokat töltve a szár mélyedésébe.
Én ma mindenképpen nyersen akartam kóstolni, mellesleg salátára is vágytam. A napokban kicsit sok volt a húsétel az asztalunkon.

Készítettem hát egy csupa-csupazöld salátát.

Hozzávalók 2 főre:

4 szál zeller zölddel együtt,
2 kiwi,
6-8 levél kínai kel,
1 zöldalma vagy birsalma.
Az öntethez is csupa zöldek jönnek:
2 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1/2 lime leve,
só.


A hozzávalókat megtisztítottam, mostam, daraboltam. Lazán-szépen tányérra rendeztem. Az olajakat és a sót, lime levet alaposan összekevertem, majd a salátára csurgattam.

A kiwi szerintem nagyon jól illik salátákba. És az öntet, bár roppant egyszerű - véleményem szerint az egyik legfinomabb, legkitűnőbb salátaöntet.

A zeller eredete, élettani hatásai:

Termesztését az egyiptomiak és a görögök kezdték. Az egyiptomi múmiákat zellerből és lótuszvirágból font díszkoszorúkkal ékesítették. A görögök egyes atlétikai versenyek győzteseit nemcsak babérral, hanem olykor zellerfüzérrel is megkoszorúzták. Szelinon néven Homérosz Odüsszeiájában szerepel. A bájos Kirké zellerből készült itallal kínálta a tengereken bolyongó görög hajósokat.

Atlasz lányának, Kalüpszónak pedig a legkedveltebb főzeléknövénye volt. A római időkben a kertészkedés aranykorát élte Itáliában. Itt nemesítették ki az általunk ma is ismert három főfajtáját. A leggyakrabban használt gumós zeller, a halványzeller (rúdzeller, angol zeller, szárzeller) és a metélőzeller tehát római örökség. A zeller termesztésének fellendülése és elterjedése csak jóval későbbre, a 15-16. századra tehető.

Hazánkba, a hajdani Pannóniába először római telepesek hozták magukkal a zellergumót, s kezdték el termesztését. A 17. században jelent meg újra, de sok más növénnyel ellentétben nem a törökök hozták magukkal, hanem valószínűleg német közvetítéssel jutott el hozzánk. Ezt mutatja a neve is a német Sellerie szóra vezethető vissza, bár a franciák célerie-je közelebb áll hozzá.

A népi orvoslás úgy tartja, hogy a zeller rendszeres fogyasztása élénkíti, gyorsítja az életfunkciókat. Előmozdítja az anyagcserét, a savképzést, serkenti a vesét, a vizelet-kiválasztást és a cukoranyagcseréjét. Étvágygerjesztő, gyomor- és idegerősítő, sok a mésztartalma. Kitűnő ízesítő, szívbajoknál, hólyagbajoknál, vízkórnál valóságos gyógyszer.
W. D. Kelley rákmegelőző étrendjében egyharmad zellerlevet kever kétharmad sárgarépa levével. Fokozza a nemi hormon-képződést, elhárítja a hajhullás veszélyét, sőt az idősebb emberek életkedvét is növeli.

Erősen hat a veseképződés és a köszvény megbetegedése ellen.
A különböző anyagcserezavarokban szenvedőknek nagy segítséget nyújthatnak a zeller gyökerében, magjában és levelében is megtalálható illóolajok, melyek több úton fejthetik ki jótékony hatásukat.
Az egyik megközelítés, hogy a vese által kiválasztott illóolajok a vesehám izgatásával fokozzák a vizelet mennyiségét, gátolják a kőképződést és elősegítik ezek ürülését. Növeli az eltávozott húgysav mennyiségét, ily módon csökkenti a köszvényes panaszokat is.
A köszvényes megbetegedés elleni másik út alapja, hogy a zeller olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek képesek eltávolítani a már fájó ízületekben is lerakódott húgysavakat. Ez a hatóanyag inkább a levelekben és a magvakban koncentrálódik.

(Forrás ITT)

Én azt is olvastam a zellerről, hogy kitűnő szer az idegrendszer nyugtatására, stabilizálására is. Például hiperaktív gyerekeknél figyelték meg nyugtató hatását.