2010. február 9., kedd

Zuppa di lenticchie


Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit.

(Csíkszentmihályi Mihály)



Megint leves... Bár annyira sűrű, hogy egytálételként ettük.

Hozzávalók 4 főre:

A levesbe:
20 dkg lencse,
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv,
2 szál angol zeller,
2 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
zsálya.
2 liter csont- vagy húsleves vagy 2 leveskocka,
1 evőkanál olívaolaj.
Levesbetét:
kenyérszeletek,
olívaolaj,
reszelt parmezán.

A vékony szeletekre vágott fokhagymát, a szeletelt zellerszárakat megfuttattam az olívaolajon
kevés sóval, majd hozzáadtam a lencsét is, az apróra kockázott paradicsomokat lével együtt és fölöntöttem az egészet vízzel. Tettem hozzá 2 leveskockát, borsoztam, zsályát adtam még hozzá.
Hagytam főni a lencse puhulásáig, ami cirka fél óra.
Közben a rozskenyeret szeleteltem, daraboltam és serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon pirosra-ropogósra megsütöttem.

Mikor készen volt a leves, a tányér aljára tettem pirítóst, rámertem a levest és megszórtam parmezánnal. Valamint meglocsoltam még olívaolajjal. Laktató, egyszerű leves. Kellemesen savanykás, akár macskajajos-másnapos állapotban is jóleshet.
Persze, én ebbe is tettem egy csipet cukrot, így volt igazán kerek. És egy kis apróra vágott vöröshagymát is elbírt volna az étel. Majd legközelebb.
(Forrás: Az olasz konyha alapjai, Magyar Könyvklub)


 

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

milyen szép lett (ez is)!!!! lassan ott tartok, hogy naponta 3x föznék, hogy mindezt kipróbálhassam. az egyéb írásaidat is olvasom és el szoktam ám rendesen ámulni, hogy "jé, ez nekem is mond valamit"....

duende írta...

Köszi szépen Nokedli! :)
És nagyon örülök! :)

Én is szoktalak nézni, nagyon jók a fotóid és a receptek is!