2009. július 5., vasárnap
Fotóalbum: Salföldi séta
Lassan összerendeződnek a nyaralás képei. Úgy döntöttem, témánként csoportosítva teszem fel a képeket. Úgyhogy most meginvitállak egy falusétára - gyere velem!
a Balaton-felvidék egyik legszebb falva. Pici falucska, talán ha van összesen 30 háza. De mind megtartotta a vidékre jellemző építészeti hagyományokat, stílust. Olyan mint egy élő skanzen. Csodálatos hely, visszarepít az időben. Ha itt sétálsz, el tudod képzelni, milyen lehetett egy igazi magyar falu úgy száz, és még száz és még száz évvel ezelőtt. Varázsa van a helynek, ezt biztosan tudom... A faluból csodálatosan rálátni a szépséges Káli-medencére. Egy kisebb kőtenger van a falu egyik oldalán, az erdő felől. Az erdőbe út vezet - mert a falutól körülbelül 2 kilométerre található hazánk egyik legjobban fennmaradt és legszebben karban tartott pálos klastromjának romja. Lélegzetelállító látvány, ahogy sétálsz az erdőben és egyszer csak ott van előtted a rom. Megjegyzem, az erdő is egészen különlegesen szép. Nagy kövek vannak benne és fura kráterek, olyan 2 méter átmérőjűek. Fogalmam sincs, hogyan keletkeztek. Így mindig mikor sétálok benne, az az érzésem, még ma is tündék és koboldok és mindenféle fura lények lakják. Nem félelmetes, csak nagyon élő és mesélő erdő ez.
De maradjuk egyenlőre Salföldön. A faluban van egy nagyon nagy területen fekvő, nagyon szép természetvédelmi major is. Minden ősi magyar állatfajtából találunk itt lakókat: van szürkemarha, cikta juh, racka juh, mangalica, szamár, komondor, puli, mudi, kuvasz, bivaly, liba, kacsa, kendermagos tyúk is. Vannak lovasbemutatók is, és lehet lovagolni tanulni is. Van gyógynövény és fűszerkert is a majorban. Most nem mentünk be, mert este, zárás után értünk a faluba.
A képekhez nem fűzök kommentárt - a hangulat a lényeg, azt hiszem.
Ha rákattintasz a fotókra, nagyobb méretben is láthatod őket.
Először csak a kollázsokat akartam föltenni. De a kedvenc falum, a szívem csücske Salföld - így úgy döntöttem, mind marad.
2009. július 2., csütörtök
2009. június 27., szombat
A sült müzli esete
Ma megyünk nyaralni délután...
Szeretem a nyaralások hangulatát, szeretek
új emberekkel megismerkedni, és szeretem
megszeretni őket.
Gyerekkoromban voltak ilyen élményeim
utoljára, az üdülőben. Mindig nagy csapat
gyerek gyűlt össze, és hihetetlen kalandjaink
voltak együtt. És mikor eljött az elválás ideje,
mindenki úgy érezte, a szíve egy részét a
többieknél hagyta, ott, azon a helyen, ami
valamiért különleges és csodálatos volt nekünk.
Máig hallom a balatoni fák susogását, amit
az éjszaka árnyainak játékos bújócskája
keltett, érzem a napfény és víz illatát a bőrömön,
az esti zuhanyozáshoz használt szappan illata
még mindig itt az orromban...
Végig hallgatag szoktam lenni a hazaúton,
mert nem voltak szavaim, csak az élmények,
amik betöltöttek teljesen.
Nehéz volt elválni, nehéz volt visszazökkenni
a hétköznapokba.
De ezek az élmények rádöbbentettek valamire:
arra, hogy ha mindig mindent ilyen intenzitással
élek meg, akkor eltűnnek a „hétköznapok”,
akkor megtelnek a napjaim élettel.
Mert plusz napokat nem adhatok magamnak,
az a mindenség hatáskörébe tartozik, mennyi
van kiszabva rám. De életet, elevenséget adhatok
minden napomnak.
És ez a lényeg, és ennyi éppen elég.
Vegavarázs húsmentes felhívásához szántam ezt a sütit. Igen, sütit írtam. Elvileg ez egy műzli-szelet lett volna. De. Nem állt össze. Még jó hogy Szofi barátnőm leleményesebb volt mint én - azt mondta, müzlinek tökéletes lesz, tegyem egy nagy üvegbe. És milyen igaza volt! :)
Bevallom, sosem szerettem igazán a müzlit. De tegnap ebből vacsoráztam és ez ízlett. Életem első müzlije, ami tényleg finom volt. :)
Ugyanis a barnacukor és méz s ütés miatt rákaramellizálódott, és a tejben feloldódva valami isteni ízt produkált. A megpirult mandulák pedig... hm.
Szóval. Játékon kívül vagyok, de ha Vegavarázsnak tetszik a recept, szívesen adom. :)
Tehát az én sült müzlireceptem:
13 dkg vaj,
20 dkg zabpehely,
12 dkg barnacukor,
3 evőkanál méz,
10 dkg mandula,
aszalt sárgabarack,
aszalt vörösáfonya,
kókuszreszelék,
mazsola,
étcsokidarabok,
napraforgómag.
A magokból és gyümölcsökből nem írok mennyiséget, úgy körülbelülre. A vajat, barnacukrot és mézet egy lábosban addig melegítettem, míg teljesen felolvadt minden benne és összekevertem aztán a többi hozzávalóval egy nagy tálban. Egy 20-szor 30-as tepsibe terítettem és kábé 10-15 percig sütöttem.
Reggelire, vacsorára kitűnő. :)
Ezentúl rendszeres müzlievő leszek. De csakis így fogom készíteni.
2009. június 25., csütörtök
Mexikói üdvözlet: a salsa - és ez most nem a tánc :)
Sárga salsa (salsa amarillo):
1 kis sárga chilipaprika,
félmaréknyi újhagymazöld,
4-5 levél menta,
só,
1 gerezd citrom leve,
1 evőkanál méz.
A barackokat hámozam, szeletekben levágtam a magról, majd robotgépben rusztikusra daráltam a szeletelt chilivel, újhagymazölddel, mentával, sóval, mézzel, citromlével Kóstoljuk a végeredményt és ha úgy érezzük valamelyik összetevőből még kell bele, pótoljuk. Keverhető bele egy evőkanál jó sűrű görög vagy török joghurt is, ha úgy érezzük. Kiváló grillezett szűzpecsenyéhez, kacsához, pulykához, csirkéhez.
2009. június 24., szerda
Peach Melba - egy klaszikussá vált desszert
2009. június 22., hétfő
Spenótos pogácsa
A harmónia a Szeretet másik neve - mert ez az egyetlen olyan létállapot, ahol a másikkal zavartalanul összerezgek: mindketten úgy vagyunk együtt, hogy ugyanakkor önmagunk is vagyunk.
Régen ettünk spenótot, de főzelékhez most nem volt kedvem. És pogácsát is régen sütöttem... És milyen jól tettem, hogy sütöttem. Sógornőmék átjöttek este, és a finom bor mellé kitűnő borkorcsojának bizonyult. Csak fogyott, fogyott... :) Nagyon ízlett nekik.
Hozzávalók a tésztához:
45 dkg liszt,
3 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
1 mokkáskanál só,
kb. 3 dl langyos tej,
3 dkg vaj.
A töltelékhez:
2 nagyobbacska kupóc spenót,
5 dkg feta sajt,
5 dkg trappista sajt,
1 evőkanálnyi tejföl,
1 evőkanál olívaolaj,
só,
őrölt bors,
1 csokor újhagyma zöld szára,
1 pici gerezd fokhagyma.
A tejet meglangyosítottam és az élesztőt a cukorral elkevertem benne. A lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval. Hozzáadtam az élesztős tejet és a felolvasztott vajat és összedolgoztam. Lágy, de rugalmas tésztája legyen. Mikor már szép sima és fényes volt a tészta, alá- és föléliszteztem és letakrtam a tálat. Hagytam kelni egy órát.
Közben elkészítettem a spenótos tölteléket. A leveleket forrásban lévő vízbe dobtem 2 percre majd leszűrtem, hideg folyó vízzel átöblítettem hogy lehűljön, aztán jól kinyomkodtam. Robotgépbe tettem a zöldhagymaszárakkal, fetával, olívával, reszelt sajttal együtt. Ledaráltam. Tejfölt kevertem még hozzá, hogy krémesebb legyen, sóztam, borsoztam, kevés reszelt fokhagymát is adtam hozzá.
Amikor a tészta megkelt, három gombócba gyúrtam és még hagytam kelni 10 percig. Az első gombócot vékonyra nyújtottam, elvágtam két hosszú darabra és mindkét darabot megkentem a töltelékkel. Feltekertem, megkentem tojással, megszórtam szezámmaggal (nem minden adagot, mert van aki nem szeretni nálunk), és háromszögeket vágtam belőle. Vajazott tepsibe helyeztem és hagytam még 10 percig kelni, aztán forró sütőben megsütöttem.
Minden gombóccal így jártam el.
Tulajdonképpen a három lapot egymásra is rakhattam volna, köztük a töltelékkel és klasszikus pogácsaformára is szaggathattam volna, vagy kockákra is vághattam volna. Most ilyen kis háromszögekhez volt kedvem.
Bor vagy sör mellé kitűnő ropogtatnivaló.
2009. június 21., vasárnap
Cseresznyés-diós töltött dagadó
Behunyom a szemem, mivel látni akarok.